Oldalak

2017. július 12., szerda

A kritikát is meg kell hallgatni

Novák Anikónak, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete elnökének nyílt levele Hajnal Jenőhöz az MNT elnökéhez

A kritikus hangok csak ideig-óráig némíthatóak el, egy idő után muszáj velük szembenézni. A kérdés csak az, hogy amikor ez megtörténik, már késő lesz-e vagy sem, csak azok maradnak-e itt, akik körmük szakadtáig próbálják fenntartani a minden korábbinál nagyobb jólét látszatát. A közösségünknek komoly intézkedésekre és nem önigazoló látszattevékenységekre van szüksége a felelős intézmények részéről.Tisztelt Elnök Úr,
a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete alapelve szerint „a függetlenség mellett fontos az is, hogy a gondolkodó ember valamilyen szellemi műhelyt találjon magának. Olyan emberek közösségét, akik kritikusan ugyan, de odafigyelnek egymás gondolataira” (Hankiss Elemér). Az egymástól merőben különböző nézeteket valló fiatalok számára egy olyan közösség kívánunk lenni, amely lehetőséget teremt az együttgondolkodásra és a vitára is. Sajnos a vajdasági magyar közéletből ez utóbbi, a vitára, a kritikai megközelítésre való nyitottság teljességgel kikopott. Ennek a helyzetnek a szemléletes kórképe Magyar fiatalok a Vajdaságban című 2017. július 10-ei szakmai tanácskozás is, amely az elmúlt néhány év Kárpát-medencei kutatási eredményei alapján kíván pillanatképet adni a vajdasági magyar fiatalok mindennapjairól, gondolkodásáról és terveiről úgy, hogy például a programból teljességgel hiányzik a GeneZYs 2015 című reprezentatív, Kárpát-medencei ifjúságszociológiai kutatás, amely a Mathias Corvinus Collegium, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató és az Információs Társadalomért Alapítvány INFOTA Kutatóintézetének együttműködésében valósult meg. E nagyívű kutatás éppen témába vágóan a fiatalok életérzésére, életfelfogására, jövőképére mutat rá. Továbbá, amennyiben működne az egészséges kommunikáció, szíves figyelmükbe ajánlottuk volna többek között a magasan képzett értelmiségiek migrációját vizsgáló Novus Peregrinus című kutatást is, mely a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica programja keretében készült.
Dicséretes viszont, hogy a kerekasztal-beszélgetésbe megpróbáltak bevonni fiatal szociológusokat, kutatókat, akik között valóban kiválóakat is találunk, illetve az ifjúsági szervezetek képviselőit is. Ugyanakkor azon egyáltalán nem lepődtem meg, hogy Ön és a munkatársai nem tartották fontosnak a tanácskozás témájához több szálon is kötődő Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetét meghívni, hiszen bizonyos lényeges felsőoktatási kérdésekben, mint amilyen a Vajdasági Magyar Egyetem ügye, az MNT álláspontjával ellentétes véleményt képviselt több alkalommal is. Engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy e véleménykülönbség ellenére szervezetünk meghívta Önt vajDasági geneRáció című kiadványunk szabadkai bemutatójára 2015 februárjában, valamint a 2016 tavaszán szervezett megbeszélésünkre, amelyen egy lehetséges vajdasági magyar kutatóintézet létrehozása állt a középpontban. Ezúton is köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat, az előbbi eseményen személyesen is jelen volt, az utóbbira pedig elküldte munkatársait.
Szervezetünk az elmúlt években több ifjúsággal kapcsolatos kutatásban vett részt közvetve vagy közvetlenül. Mindezek és saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy a vajdasági magyar közösség minden eddiginél súlyosabb válságban van a problémákat áldásosan elfedő látszatsikerek ellenére is. A fiatal értelmiségiek elvándorlásának kiváltó okai között csak az egyik a kilátástalan gazdasági helyzet, talán sokkal fontosabb a rossz közérzet, a légszomj, a kontraszelekció, az elvárt párthűség, az egyengondolkodás. Az egyre nagyobb mértéket öltő fogyatkozás hatására bekövetkező minőségromlással pedig az élet minden területén szembesülünk.
A gondok elismerése nem jelent egyet a vereséggel, sőt, ez a fennálló helyzet javításának egyetlen kulcsa. A kritikus hangok csak ideig-óráig némíthatóak el, egy idő után muszáj velük szembenézni. A kérdés csak az, hogy amikor ez megtörténik, már késő lesz-e vagy sem, csak azok maradnak-e itt, akik körmük szakadtáig próbálják fenntartani a minden korábbinál nagyobb jólét látszatát. A közösségünknek komoly intézkedésekre és nem önigazoló látszattevékenységekre van szüksége a felelős intézmények részéről.
Ahogyan eddig, a továbbiakban is mindig készen állok a valós megoldáskeresésre, valamint az azt célzó együttműködésre. A kritikát pedig nemcsak megfogalmazom, hanem meg is hallgatom.
Szabadka, 2017. július 10.
Tisztelettel,
Novák Anikó,
a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének elnöke
2017. július 10. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése