Oldalak

2019. december 20., péntek

Azért filmeztem le, hogy lássák az emberek…


Migránshelyzet Magyarkanizsán

Ami migránsügyben Magyarkanizsán zajlik az utóbbi időben, az legszelídebben fogalmazva is: a vajdasági magyarság kiskorúsítása, megfélemlítése és megalázása. A migránsnak nevezettek a hazájuknak búcsút mondva – szinte akadálytalanul – átkelnek hat-hét országhatáron, Szerbiába érve végigautóznak, átbuszoznak az országon (teljes hosszában), és amikor már eljutnak a Vajdaság északi csücskébe, akkor az itteni magyar önkormányzat nyakába zúdul a feladat, hogy oldja meg azt, ami nem is az ő dolga, amit heteken, hónapokon át jóformán senki sem akart megoldani. Ha ez nekik gondot okoz, birkózzanak meg a problémával a magyarok!
A város legkülönbözőbb pontjain felbukkanó migránsok (utcákon, üzletek, pékségek, vendéglők előtt, buszmegállóban, az autóbuszokon, a vasútállomásnál, a Népkertben, a tangazdaságnál, a vadászlejárónál, a sportcsarnokkal szembeni töltésen) aggodalmat és félelmet keltenek az emberekben. – Tele van a város – írta tegnap Facebook-bejegyzésében Kovács Béla. – Tele az erdő – fűzte hozzá Árok Zoltán.  
Az elhagyatott, a sorsára hagyott vasútállomás épületét a helybeliek kitakarították, a városba érkező hívatlan vendégek azonban a birtokukba vették, és alig pár nap alatt úgy kicifrázták, mint a szóláshasonlatbeli Bozsik kocsiját a tyúkok. Hogy milyen koszt és szemetet hagytak maguk után az önkényes szállásfoglalók, az leginkább abból a mobiltelefonnal felvett (pár perces) videóból derült ki, amelyet az egyik vállalkozó szellemű helybeli, Gömöri József készített.
– Azért filmeztem le, hogy lássák az emberek, hogy itt nagy a baj, járványveszély van – mondta. 
Műanyagzacskót húzott a cipőjére, és bemerészkedett az épületbe. Az idegen szállásfoglalók a szűk kis helyiségekben elhelyezett matracokon aludtak, ott elfogyasztották az ételüket, élelmüket, és ugyanott végezték a kis- meg a nagydolgukat is. Onnan aztán naponta kijártak az utcára, bementek a boltba, betértek a pékségbe, ha szükséges volt, még az egészségházba is, felszálltak a buszra, beültek a taxiba… A kanizsai vezetőség felkérte a vasútállomás tulajdonosát, hogy zárja le az épületet, erre azonban eddig még nem került sor. Most újra kitakarították.
Szemerédi Kornélia is hozzászólt a témához: 2015-ben Kanizsa nem a csönd, hanem a fekália városa volt. Nem hiába mosták a tűzoltók a központot a migránsáradat után. Most is az lesz, csak egy csöppet szarabb lesz a helyzet. Az enyhe tél kedvez a vírusoknak…
Fülöp Mária is kényelmetlen kérdést fogalmazott meg: De ki engedi ezt meg, hogy ilyen szeméttelep legyen a város? De miért jó ez valakinek? Az nem gondol a saját gyerekére?
Továbbgondolásra érdemes az alábbi párbeszéd is:
– Egészségügyi felügyelőség létezik még?
– Létezik hát. Mennek a kis cégekhez pénzt behajtani.

A magyarkanizsaiak végtelenül türelmesek, sokáig tűrték a városukban kialakult áldatlan állapotot – legfeljebb csak zúgolódtak egy keveset –, aztán egy idő után úgy döntöttek, hogy mégis tesznek valamit. Annyit, amennyit a kisemberek tehetnek. Esténként néhányan kivonultak az utcára, és jártak egyet a város központjában. Nem tüntettek, nem hangoskodtak, nem szónokoltak, senkit nem bántottak. Éppen csak ily módon, ezzel a hangtalan sétával szerették volna kifejezni, hogy nem tetszik nekik az, ami a községükben történik. Mégis szúrta valakiknek a szemét ez a csendes/békés ellenkezés, és még csírájában elfojtották az ártalmatlan véleménynyilvánítást. Alig pár nap után az esti séta megszűnt. Értésükre adták, hogy gyülekezni csak előre – napokkal előbb – bejelentett és engedélyezett módon szabad. Ha már ötnél több ember „csoportosulni kíván” valamilyen cél elérése érdekében, az bizony engedélyköteles megmozdulásnak számít, az indítványozója, a szervezője pedig felelősséggel tartozik mindazért, ami az ilyen összejöveteleken történik. Hogy a külföldiek közül hányan verődnek össze nap-nap után az autóbusz-állomás, az üzletek vagy a vendéglők előtt, meg az erdők sátortáboraiban (ahol még tüzet is gyújthatnak), az már más lapra tartozik, és azt más mértékkel mérik – ahhoz nem szükséges helyben kiváltható engedély.

Szabó Angéla 

Video:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése