Oldalak

2020. december 20., vasárnap

Őrizzétek meg a függetlenséget!

Harminc éves a Családi Kör


A mai napon, pontosan harminc évvel ezelőtt, 1990. december 20-án Újvidéken indult, indítottuk útjára a Családi Kör hetilapot.
A szerkesztőség szombaton online élőújsággal ünnepelt, amelyen részt vettek a lap régi és új vezetői, munkatársai. A teljes műsor – várhatóan rövidesen – felkerül az internetre.
A lap egyik alapítója és első igazgatójaként meghívást kaptam az ünnepségre. Az alábbi írás szerkesztett és bővített változata amit a műsorban elmondtam.



Köszönöm a meghívást, szeretettel üdvözlök mindenkit.
Először is gratulálok a jubileumhoz!
Szinte a csodával egyenlő, hogy a lap, és mi is vele együtt, megértük ezt az időt.
Harminc év nem kevés az ember, hát még egy nemzeti közösségi lap életében. Különösen nem az ilyen turbulens társadalmi körülmények között, amelyekben most is élünk.
Most sem, de harminc évvel ezelőtt sem volt kevésbé veszélytelen az újságírás, a független lapkiadás, és természetesen a felelősség sem volt kisebb. Ehhez azonban ismerni kell az akkori társadalmi és politikai eseményeket, viszonyokat is, amelyek már a délszláv háborúk kezdetét jelezték.

A Családi Kör vidékünkön az első privatizált újság. Példaképül a Napló nevű Szabadelvű hetilap szolgált, amelyik az év májusában, eredetileg is magántulajdonú újságként indult.[1]
Hetilapunk első száma 1990 karácsonyára jelent meg. Emlékszem, ahogy Purger Tiborral, az első főszerkesztővel és Fazekas Andrással, aki egy időben ugyancsak a lap főszerkesztője volt, ott álltunk a Forum nyomdában és megilletődve vettük a kezünkbe az első példányokat. 
A fedőlapra Kossuth Tivadar, a ’90-es években Magyarországra költözött, időközben világszerte ismertté vált festőművész AT THE CROSSRODS című festménye került, amit ajándékként a lap minden példányához mellékeltünk. A lap egy körülvágatlan, fűzetlen példányát, ma is őrzöm.
Még három hónapja se volt, hogy a Forum vezérigazgatója lettem, amikor a Családi Kör megjelent. Mindennek, persze, viharos elő- és utótörténete is van, amit lehetetlen röviden összefoglalni.

A Forum keretében akkor létezett a Hetilapok részleg (TMASZ), amelyik kiadta a Dolgozók nevű szakszervezeti újságot, amelyiknek már nem volt keletje, egyszerűen nem vásárolták meg, így megszűnt.
Az új hetilap indításának kettős célja volt: Az egyik, hogy a dolgozók ne maradjanak munka nélkül, a másik pedig egy független, korszerű családi hetilap beindítása. Mindkettőt sikerült megvalósítani.
A lap függetlenségét egész idő alatt sikerült megőrizni és most is ott áll a címlapon, hogy „független vajdasági hetilap”. A megtett út nem volt nehézségek és problémák nélkül. Különösen ez első, a háborús évtized volt nehéz. Ma is csodálkozok, hogy nem szüntettek meg bennünket.

Gimnazista koromban újságíró (is) szerettem volna lenni. A körülmények azonban úgy hozták, hogy soha sem lettem hivatásos újságíró. (Most már tudom azt is, hogy miért: Egyetlen rendszernek sem feleltem volna meg, amelyik nem tartja tiszteletben a sajtószabadságot!) Ez azonban nem akadályozott abban, hogy számos újságban írjak és publikáljak.
A Családi Körben 2004-ig voltam jelen az írásaimmal, amikor egy saját hetilapot indítottam Heti Újság[2] címmel, de ez már egy másik történet. Most már csak kívülről szemlélem a sajtót és a blogomnak írok.

A jelenlegi körülmények között, amikor a magyar közéletben és a médiában is eluralkodott az egypárti, ezúttal véemeszes monopólium, az egyszólamúság, amikor a politikusokat „zavarja” a független sajtó, amikor veszélyben van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága, amikor „egyetlen kritikai hang se jelenhet meg”,[3] a Családi Kör maradt az egyetlen független magyar lap a Délvidéken/Vajdaságban.
Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nem lehet jobb, nyitottabb az olvasók és az újságírók fiatalabb nemzedéke felé, társadalmilag elemzőbb, bírálóbb. Ez azonban már a mindenkori szerkesztőség felelőssége.
 
Nagyon büszkék lehetünk erre a jubileumra! 
A lap függetlenségét mindenképpen meg kell tartani/őrizni. Ez a legnagyobb értéke, mert független sajtó nélkül nincs demokrácia, ami nélkül pedig nincs társadalmi párbeszéd, de haladás/fejlődés se!
Kívánok mindenkinek jó egészséget, erőt és bátorságot, békés, boldog ünnepeket!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2020. december 20.


[1] Az 1. száma Szabadkán, 1990. május 9-én jelent meg.
[2] Mindössze nyolc száma jelent meg 2004 őszén.
[3] Köztársasági képviselő lett a Magyar Szó igazgatója https://szabadmagyarszo.com/2020/12/01/koztarsasagi-kepviselo-lett-a-magyar-szo-igazgatoja/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése