Az ember, néha, egyes emberekkel való beszélgetés után, úgy érzi, hogy barátságosan meg kell simogatnia egy követ, rá kell mosolyognia egy fára, és tiszteletteljesen le kell vennie a kalapját egy szamár előtt.
Ponekad nakon razgovora sa nekim ljudima čovek oseti potrebu da prijateljski pomiluje kamen, osmehne se drvetu i sa puno poštovanja skine kapu pred magarcem.

Csak azokat szeretem, akikért nem kell lemondanom magamról ahhoz, hogy tetszek nekik. 
Volim samo one zbog kojih ne moram da se odričem sebe da bih im se dopao. 

Egyes emberek csak akkor hagynak maguk után valamit, amikor leguggolnak. 
Neki ljudi ostave iza sebe nešto tek kad čučnu.

Minden drágul, csak az ember egyre olcsóbb. 
Sve poskupljuje, samo je čovek sve jeftiniji.

Nem kell az embernek butának lenni ahhoz, hogy becsapják, elég, ha őszinte és jó. 
Čovek ne mora biti glup da bi ga prevarili, dovoljno je da bude pošten i dobar.

Pavle Vuisić

Fordította: B. A.