2025. október 24. 18:18  

A Pásztor István Alapítvány igazgatóbizottsága idén Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Aleksandar Vučić, a Szerb Köztársaság elnöke részére ítélte oda a Pásztor István-díjat, közölte Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke Facebook-oldalán. Az indoklás szerint Orbán Viktor a magyar–szerb történelmi megbékélés és a stratégiai partnerség megerősítésében végzett munkájáért, míg Aleksandar Vučić a két nép közötti bizalom és együttműködés elmélyítéséért kapja az elismerést.

Az Alapítvány sajtószolgálatának közleménye szerint fontos céljuk a Pásztor István-díj évenkénti odaítélése, amellyel azok munkásságát ismerik el, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a szerb–magyar kapcsolatok fejlesztésében, a két nemzet közötti barátság, bizalom és együttműködés elmélyítésében, valamint, hogy méltó módon őrizzék és továbbvigyék Pásztor István politikai és közéleti örökségét.

A díj tehát egy olyan (közéleti) személy nevéhez fűződik, aki már nincs közöttünk. Ez nyilván alapvetően meg- és behatárolja a műfajt, a stílust és a nyelvezetet, ahogy közelíteni lehet ehhez a témához. De anélkül, hogy bármilyen módon megsértenénk Pásztor István emlékét, és az elhunyt méltóságát, néhány dolog tényszerűen megállapítható az idei díjazottakról.

Az egyik idei díjazott tehát az a személy, aki:

  • elhíresült, de soha el nem felejthető és meg nem bocsátható kijelentése szerint „egy megölt szerbért mi száz muzulmánt fogunk megölni”. Egyébként épp az idén 30 éve annak, hogy ezt mondta, ami ugye nem más, mint egy az egyben gyilkolásra, népirtásra való buzdítás, felbujtás. Jelen esetben a „fasiszta” jelző is egészen nyugodtan megkockáztatható, ha ugyanis valaki esetleg nem tudná, a nácik vezették be és alkalmazták a második világháború idején az „egy megölt németért száz szerbet”-szabályt. Ez tehát fasiszta módszer, idézőjel nélkül.
  • három évvel később, 1998-ban tájékoztatási miniszterként ő írt alá azt a tájékoztatási törvényt, amely drákói (pénz)büntetéseket vezetett be mindazon sajtóorgánumok ellen, amelyek nem a kormány elvárásainak megfelelően tájékoztattak. A büntetések mértéke akkora volt, hogy az olyan médiumok megszűnéséhez vezetett, mint a Dnevni telegraf, az Evropljanin, a Naša Borba. (Még ha szakmai elfogultság is, ezt a zárójeles megjegyzést akkor is megengedem magamnak. Számomra olyan ez – a független sajtó elleni támadás – mint a háborús bűnök. Nincs elévülési ideje.). Ő maga erről később így nyilatkozott: „Igen, én voltam a tájékoztatási miniszter, a leghülyébb a világon” (CNN, 2014).
  • még ugyanebben a tisztségében, tájékoztatási miniszterként NEM rendelte el a szerbiai közszolgálati televízió épületének kiürítését 1999-ben, holott a NATO előre közölte, legitim célpontnak tekinti a televíziót, annak háborús propagandája miatt. A bombázásban 16 ember meghalt, 16 megsebesült.
  • az általa vezetett országnak azokat a polgárait, akik nem támogatják a politikáját – uram bocsá’, tiltakozni is merészelnek ellene – folyamatosan sértegeti és fenyegeti, azzal vádolja őket, hogy külföldi bérencek, akiket külföldről finanszíroznak, azért, hogy megdöntsék az ő hatalmát.
  • többek között ezért az Európai Parlament épp a napokban fogadta el eddigi legélesebb hangú határozatát az általa vezetett országról. A határozatban az EP „a leghatározottabban elítéli az államilag irányított erőszakhullámot, a megfélemlítést, a válogatás nélküli letartóztatásokat, valamint a tüntetők, újságírók, civil szervezetek és ellenzéki képviselők elleni rágalomkampányokat, a média képviselőinek megfélemlítését és a személyes adatokkal való visszaélést, amelyek célja a tiltakozók lejáratása”.

A felsorolás nem teljes.

A másik díjazott az a személy, aki:

  • nem csak nézhetetlenné, de minősíthetetlenné is tette a magyarországi közszolgálati televíziót, amely nem csupán a kormány- és pártpropaganda hangosbemondójává vált ezáltal, hanem (sajnos) annál többé: egy gyűlöletkeltő és hazugsággyártó nagyüzemmé (nem tudom, említettem-e már: számomra a sajtó függetlensége elleni támadás olyan, mint a háborús bűnök – nincs elévülési ideje). A közszolgálati televízió élére egy olyan embert tett (vagy engedte, hogy odategyék – tökmindegy), aki bizonyítottan hírhamisító. Papp Dánielt egy újságcikkben azzal vádolták meg, hogy hírt hamisított, ő perelt és vesztett, tehát bírósági papírja van róla, hogy hamisít. Ne tessék hát senkinek sem félnie attól, hogy a legfontosabb(nak tartott) médium vezetőjét esetleg hírhamisítónak nevezi. Csak tessék, szabadon, nyugodtan! Neki papírja van arról, hogy tényleg az.
  • a gyerekkori barátja 10 év alatt az ország leggazdagabb emberévé vált, akinek vagyona nagyobb, mint az angol királyi családé. Ő maga erről úgy vélekedik, hogy három dolognak köszönheti mindezt: a jóistennek, a szerencsének — és annak a személynek, aki a Pásztor István Alapítvány egyik idei díjazottja.
  • módszeresen maga alá gyűrte a demokratikus intézményrendszer szinte mindegyik alappillérét (parlament, ügyészség, alkotmánybíróság, médiahatóság stb.), mindehova a hozzá lojális embereket kinevezve, teljesen ellehetetlenítve ezzel a fékek és ellensúlyok működését.
  • retorikájában, döntéseiben, tetteiben egyaránt az agresszor Oroszországot támogatja és a védekező Ukrajnát támadja
  • az általa vezetett országnak azokat a polgárait, akik nem támogatják a politikáját – uram bocsá’, tiltakozni is merészelnek ellene – folyamatosan sértegeti és fenyegeti, azzal vádolja őket, hogy külföldi bérencek, akiket külföldről finanszíroznak, azért, hogy megdöntsék az ő hatalmát.

A felsorolás nem teljes.

Jó lett volna olyan díjazottakat találni, akikre esetleg tényleg büszke lehetnénk. Idén ez nem sikerült. De persze, ez szubjektív.

Vagy mégsem?

Kókai Péter 

https://szmsz.press/2025/10/24/dijazottakrol-jot-vagy-semmit