Június 16.

A megbékélés napja (Magyarországon) / A független Magyarország napja / Az 56-os vértanúk emléknapja [Dan pomirenja (u Mađarskoj) / Dan nezavisne Mađarske / Dan martira ’56 / Reconciliation Day (in Hungary), The Day of Independent Hungary), Day of Martyrs ’56]

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc vértanúi 1958. június 16-ai kivégzésének, valamint a szovjet csapatok 1991. júniusi kivonulásának emlékére tartják.  Így a megbékélés napja egyben a független Magyarország napja is.

Nagy Imre miniszterelnököt az 1958. június 9. és június 15. között zárt tárgyaláson halálra ítélték. Az ítéletet (másnap) június 16-án végrehajtották. Holttestét 1961–1989 között az Újköztemető 301-es parcellája rejtette. E pernek rajta kívül még áldozatul esett Gimes Miklós (1917–58), Maléter Pál (1917–1958), Szilágyi József (1917–1958) és Losonczy Géza (1917–1957). Utóbbi még a tárgyalások megkezdése előtt elhunyt.

Nagy Imre, aki 1956. október 24-e és november 4-e között állt a kormány élén, igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a kommunista párt vezetésével, ugyanakkor mérsékelni az általa túlzónak tartott követeléseket. Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én Kádár János menlevelével elhagyták a követséget, de ezután a szovjetek őrizetbe vették őket, majd a romániai Snagovban „házi őrizetbe”, fogságba kerültek. A tisztségéről lemondani nem hajlandó Nagy Imre nem egyezkedett az új rendszerrel.
A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg. Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett. 

A Legfelsőbb Bíróság 1989. július 6-án felmentette őket az 1958-as vádak alól.

1703. Június 16.

A RÁKÓCZI SZABADSÁGHARC ÜNNEPE

A Nagyságos Fejedelem II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb személyisége. Családja nagy részét a Habsburgok meggyilkolták, 12 éves korában családjától elszakították. A 35 éves fiatalembert 1711-ben örök életére száműzték szeretett hazájából. II. Rákóczi Ferenc, aki mindenét – családját, országnyi vagyonát – feláldozta a nemzetéért, amit kibontott zászlójára írt, azt híven követte s a megalkuvás helyett inkább a száműzetés keserű kenyerét választotta, semmint esküjét megszegje. Csodálatos nagy szabadságharcát az akkori világ a legnagyobb függetlenségi háborúnak tekintette. Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták „Kassa szent halottját”, hanem a hivatalos politika a nyolc évig tartó szakadatlan háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik.

„Nem kell beszélni róla sohasem? de, mindig…” emlékezzünk e nagyszerű, hős magyar emberre, a kiváló íróra, tudósra és hadvezérre, a Nagyságos Fejedelemre és emlékezzünk a magyar függetlenségért életüket adó hős kuruc katonáira.

II. Rákóczi Ferenc 1700-ban Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert.

„Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkretette, panaszaik miatt sokat bánkódtam.

A császári katonaság eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított.

Fizetésképtelen férfiak asszonyain erőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végre.

Másokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegelésbe...”

Isten értésére adta hazája iránt való kötelességeit. „Június 16-ikán csütörtökön átkelt Magyarországon,  …Kibontotta piros zászlait; amelyekre föl volt írva: Cum Deo pro Patria et Libertate - Istennel a hazáért és a szabadságért!” Rákóczi látva a maroknyi felkelő nép nagy bátorságát hosszú beszédben biztosította őket hazaszeretetéről és a hozzájuk való igaz ragaszkodásáról. Lelkesedése meggyőzte az Őt váró felkelőket és mindnyájan nagy örömmel esküdtek neki hűséget. II. Rákóczi Ferenc a „szikrából élesztett tűz kezdetének” nevezte a szabadságharc napját, a kicsiny had élére állt és elszánta magát arra, hogy megteremti az önálló magyar hadsereget.

Kimondhatatlan hazaszeretetéért, és világra szóló küzdelméért ünnepeljük a nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét II. Rákóczi Ferencet és a szabadságharc emlékét. A Magyar Szent Korona Országainak szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát-medencében a Nagyságos Fejedelem által adományozott lobogó alatt.

Ezen a napon emlékezzünk a dicsőséges Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharcra a 309 évvel ezelőtti kezdetére 1703. június 16-ra. Ekkor, felsővadászi II. Rákóczi Ferenc a német-római birodalom hercege a következő felhívását küldte a keresztény Európába.

Kiáltvány!

„Örök emlékezetül! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti... a nemzetet, mely... vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte... az egész kereszténységet... megfosztják hadi érdemeitől, s... páratlanul megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.”

Rákóczi 1703. június 16-tól kezdve a Habsburg-uralmat gyűlölő magyar nép élére áll. Sorsa ekkortól egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával. A lengyelországi Brezán (Brzeżany) várából szólítja harcba Magyarország minden nemes és nemtelen lakosát.

II. Rákóczi Ferenc aki születésétől a birodalom hercege volt, június 16-ikán jelképesen a Kárpátokon keresztül, a Vereckei-hágónál átlépte a magyar és a Rákóczi hercegség határát. Ezzel a nemzeti összefogással, népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi szabadságharc.

Kezdetben a kurucokkal együtt harcoltak a lengyelek, svédek, franciák, bajorok és A Magyar Szent Korona Országaiból a ruszinok, (ruténok) akikhez rövidesen csatlakoztak mint egységes kuruc hadhoz a tót (szlovák), az oláh (román) és kis létszámban a német fegyvert forgató lakosság. Az évszázadok során a megszállók önkénye és a történelem vihara elpusztította a szabadságharcban elesett hős katonák nevét és síremlékét. Emlékezzünk rájuk, áldott emlékük lelkünk mélyén örökre fennmarad. A Kárpát-medence népei, a magyar nemzet három évszázada alatt Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és Mátyás királyhoz hasonlóan szimbólumokon és a szívükben őrzik II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem emlékét, és dicsőséges szabadságharcát.

  

Múzeumok éjszakája (Noć muzeja / The Night of Museums) 

2003 óta Magyarországon is megrendezik – az ezredfordulós francia ötlet mintájára – a Múzeumok Éjszakáját Budapesten és vidéken. Az ország legtöbb kiállítóhelye hajnali két óráig tart nyitva és különleges programokkal várja a látogatókat. Évről évre százezres tömeget vonz ez az esemény, idén először a Magyar Sportmúzeum és a Nemzeti Sportközpontok is csatlakozik a programsorozathoz, így június 16-án különleges élményben lehet részük a Puskás Ferenc Stadion látogatóinak is.

 Az afrikai gyermekek nemzetközi napja (Međunarodni dan afričke dece / International Day of the African Child)

A dél-afrikai Soweto-ban 1976-ban több ezer fekete iskolás gyermek – több mint fél mérföld hosszú menetet alkotva – kivonult az utcákra, hogy tiltakozzon az oktatás alacsony színvonala miatt és követelte a jogot, hogy a saját nyelvén tanulhasson. A tiltakozás alatt több száz fiút és lányt lelőttek. Az eseményt követő kéthetes tiltakozás alatt több száz felnőttet is megöltek vagy megsebesítettek.

Ennek a napnak a megtartását Afrikai Egységszervezet (OAU) kezdeményezte és 1991-től minden évben megtartják. Emléket állít az áldozatoknak és azoknak, akik bátran meneteltek. Úgyszintén felhívja a figyelmet a mai afrikai gyermekek életére.