A megbékélés napja (Magyarországon) / A független
Magyarország napja / Az 56-os vértanúk emléknapja
[Dan pomirenja (u Mađarskoj) / Dan nezavisne Mađarske / Dan martira ’56 / Reconciliation
Day (in Hungary), The Day of Independent Hungary), Day of Martyrs ’56]
Az 1956. évi forradalom és szabadságharc
vértanúi 1958. június 16-ai kivégzésének, valamint a szovjet csapatok 1991.
júniusi kivonulásának emlékére tartják. Így a megbékélés napja egyben a független Magyarország
napja is.
Nagy Imre miniszterelnököt az 1958. június 9. és június 15. között zárt tárgyaláson halálra
ítélték. Az ítéletet (másnap) június 16-án végrehajtották. Holttestét 1961–1989
között az Újköztemető 301-es parcellája rejtette. E pernek rajta
kívül még áldozatul esett Gimes Miklós (1917–58), Maléter Pál (1917–1958), Szilágyi
József (1917–1958) és Losonczy Géza (1917–1957). Utóbbi még a
tárgyalások megkezdése előtt elhunyt.
Nagy Imre, aki 1956. október 24-e és november 4-e között állt a kormány
élén, igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a kommunista párt
vezetésével, ugyanakkor mérsékelni az általa túlzónak tartott követeléseket.
Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer
bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből
és az ország semlegességét. November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben
jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával a jugoszláv követségen
kért menedékjogot. November 22-én Kádár János menlevelével elhagyták a
követséget, de ezután a szovjetek őrizetbe vették őket, majd a romániai
Snagovban „házi őrizetbe”, fogságba kerültek. A tisztségéről lemondani nem
hajlandó Nagy Imre nem egyezkedett az új rendszerrel.
A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg. Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett.
A holttestek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg. Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett.
A Legfelsőbb Bíróság
1989. július 6-án felmentette őket az 1958-as vádak alól.
1703. Június 16.
A RÁKÓCZI SZABADSÁGHARC ÜNNEPE
A Nagyságos Fejedelem II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem egyik
legkiemelkedőbb személyisége. Családja nagy részét a Habsburgok meggyilkolták,
12 éves korában családjától elszakították. A 35 éves fiatalembert 1711-ben örök
életére száműzték szeretett hazájából. II. Rákóczi Ferenc, aki mindenét –
családját, országnyi vagyonát – feláldozta a nemzetéért, amit kibontott
zászlójára írt, azt híven követte s a megalkuvás helyett inkább a száműzetés
keserű kenyerét választotta, semmint esküjét megszegje. Csodálatos nagy
szabadságharcát az akkori világ a legnagyobb függetlenségi háborúnak
tekintette. Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták „Kassa szent
halottját”, hanem a hivatalos politika a nyolc évig tartó szakadatlan
háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a
szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik.
„Nem kell beszélni róla sohasem? de, mindig…” emlékezzünk e nagyszerű, hős
magyar emberre, a kiváló íróra, tudósra és hadvezérre, a Nagyságos Fejedelemre
és emlékezzünk a magyar függetlenségért életüket adó hős kuruc katonáira.
II. Rákóczi Ferenc 1700-ban
Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert.
„Szegény alattvalóimat a
telelő német katonaság tönkretette, panaszaik miatt sokat bánkódtam.
A császári katonaság
eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított.
Fizetésképtelen férfiak
asszonyain erőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván
végre.
Másokat megkorbácsoltak,
sokan belehaltak az ütlegelésbe...”
Isten értésére adta hazája iránt való kötelességeit. „Június 16-ikán
csütörtökön átkelt Magyarországon, …Kibontotta piros zászlait; amelyekre
föl volt írva: Cum Deo pro Patria et Libertate -
Istennel a hazáért és a szabadságért!” Rákóczi látva a maroknyi felkelő nép
nagy bátorságát hosszú beszédben biztosította őket hazaszeretetéről és a
hozzájuk való igaz ragaszkodásáról. Lelkesedése meggyőzte az Őt váró felkelőket
és mindnyájan nagy örömmel esküdtek neki hűséget. II. Rákóczi Ferenc a „szikrából
élesztett tűz kezdetének” nevezte a szabadságharc napját, a kicsiny had
élére állt és elszánta magát arra, hogy megteremti az önálló magyar hadsereget.
Kimondhatatlan hazaszeretetéért, és világra szóló küzdelméért ünnepeljük a
nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét II.
Rákóczi Ferencet és a szabadságharc emlékét. A Magyar Szent Korona Országainak
szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát-medencében a Nagyságos Fejedelem
által adományozott lobogó alatt.
Ezen a napon emlékezzünk a dicsőséges Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharcra a
309 évvel ezelőtti kezdetére 1703. június 16-ra. Ekkor, felsővadászi II.
Rákóczi Ferenc a német-római birodalom hercege a következő felhívását küldte a
keresztény Európába.
Kiáltvány!
„Örök emlékezetül! Ismét
felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának
annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az
egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti... a nemzetet, mely...
vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte... az egész
kereszténységet... megfosztják hadi érdemeitől, s... páratlanul megcsúfolva egy
idegen népnek vetik oda prédául.”
Rákóczi 1703. június 16-tól kezdve a Habsburg-uralmat gyűlölő magyar nép
élére áll. Sorsa ekkortól egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával. A
lengyelországi Brezán (Brzeżany) várából szólítja harcba Magyarország
minden nemes és nemtelen lakosát.
II. Rákóczi Ferenc aki születésétől a birodalom hercege volt, június
16-ikán jelképesen a Kárpátokon keresztül, a Vereckei-hágónál átlépte a magyar
és a Rákóczi hercegség határát. Ezzel a nemzeti összefogással, népi
kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi
szabadságharc.
Kezdetben a kurucokkal együtt harcoltak a lengyelek, svédek, franciák,
bajorok és A Magyar Szent Korona Országaiból a ruszinok, (ruténok)
akikhez rövidesen csatlakoztak mint egységes kuruc hadhoz a tót (szlovák),
az oláh (román) és kis létszámban a német fegyvert forgató lakosság. Az
évszázadok során a megszállók önkénye és a történelem vihara elpusztította a
szabadságharcban elesett hős katonák nevét és síremlékét. Emlékezzünk rájuk,
áldott emlékük lelkünk mélyén örökre fennmarad. A Kárpát-medence népei, a magyar
nemzet három évszázada alatt Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és Mátyás
királyhoz hasonlóan szimbólumokon és a szívükben őrzik II. Rákóczi Ferenc, a
Nagyságos Fejedelem emlékét, és dicsőséges szabadságharcát.
Múzeumok éjszakája (Noć muzeja / The Night of Museums)
2003 óta Magyarországon is megrendezik – az ezredfordulós francia ötlet
mintájára – a Múzeumok Éjszakáját Budapesten és vidéken. Az ország legtöbb
kiállítóhelye hajnali két óráig tart nyitva és különleges programokkal várja a
látogatókat. Évről évre százezres tömeget vonz ez az esemény, idén először a
Magyar Sportmúzeum és a Nemzeti Sportközpontok is csatlakozik a
programsorozathoz, így június 16-án különleges élményben lehet részük a Puskás
Ferenc Stadion látogatóinak is.
Az afrikai gyermekek nemzetközi napja (Međunarodni dan afričke dece / International
Day of the African Child)
A dél-afrikai Soweto-ban 1976-ban
több ezer fekete iskolás gyermek – több mint fél mérföld hosszú menetet alkotva
– kivonult az utcákra, hogy tiltakozzon az oktatás alacsony színvonala miatt és
követelte a jogot, hogy a saját nyelvén tanulhasson. A tiltakozás alatt több
száz fiút és lányt lelőttek. Az eseményt követő kéthetes tiltakozás alatt több
száz felnőttet is megöltek vagy megsebesítettek.
Ennek a napnak a megtartását
Afrikai Egységszervezet (OAU) kezdeményezte és 1991-től minden évben
megtartják. Emléket állít az áldozatoknak és azoknak, akik bátran meneteltek.
Úgyszintén felhívja a figyelmet a mai afrikai gyermekek életére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése