Három nehézség

Egy tőről fakadó hármas nehézséggel küszködik a vajdasági magyarság ezekben a hetekben-hónapokban.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, aki egyben elnöke a vajdasági parlamentnek is, így panaszkodik az újvidéki szerb napilapnak: a szerbiai költségvetés módosítása folyamán eddig senki sem konzultált a tartományi illetékesekkel. Pásztor István okkal méltatlankodik. Öt éve már, hogy a szerbiai költségvetés, s a szerb kormány fittyet hányva az alkotmánynak, s a kötelező hét százalék helyett jóval kevesebbet utal át a vajdasági tartományi költségvetésnek.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Szerbiai Alkotmánybíróság (USS) legutóbbi határozata gyakorlatilag megszűnteti, vagy jelentősen megnyirbálja Vajdaság Autonóm Tartomány (APV) legfontosabb illetékességeit, s az ezzel járó jogköröket, és olvassuk, hogy a Koštunica-féle Szerbiai Demokrata Párt (DSS) máris türelmetlenkedik, hogy az alkotmánybíróság döntését nem megfelelő ütemben hajtják végre, akkor nincs ok derűlátásra. Várható, hogy a szerb költségvetés módosításakor a szerb kormány és a parlament sem tartja majd be az alkotmány rendelkezéseit, melyek szerint a szerbiai költségvetés hét százaléka a tartományi költségvetést illeti meg.

A baj az, hogy máris megkezdődött a tetemrehívás. Egyre gyakrabban jelentkeznek a bírálók, akik a Tadić-féle Demokrata Pártban (DS) zajló belháborúban csatázó Pajtić tartományi kormányelnököt egyszerűen semmibe véve, Pásztoron verik el a port. Mert nem áll a sarkára, s a szerbiai vezetőkkel bratyizik (legutóbb a Szerbiai Képviselőház elnökével) ahelyett, hogy követelné a Vajdaság jussát.

Elvileg ez rendben is lenne, csakhogy Szerbiában manapság igen kevés a tisztázott helyzet. Az olyan, amelyben a jogállamiság talaján állva követeléseket lehetne támasztani. Nem csoda hát, ha a Vajdaság kiszipolyozásának folyamatában a VMSZ és annak elnöke válik a tehetetlenség megtestesítőjévé, s foglalhatja el lassan a bűnbak posztját.

Kell-e mondani, hogy a VMSZ szerb parlamentben működő, a magyar médiában olyan sokat reklámozott parlamenti képviselőcsoportja ebben a helyzetben nem igazán mutatkozik. Igaz, a köztársasági költségvetés módosításáról szóló majdani parlamenti vitában a képviselők még felszólalhatnak, de az már csak politikai mutatvány lehet.

Ennek belgrádi már-már hivalkodó nemtörődömségnek issza most a levét, sajnos, nemcsak a VMSZ, de a vajdasági magyarság is. Jóllehet a nagyberuházási alapból eddig sem a magyar vállalkozók, intézmények kapták a legzsírosabb falatokat, de most, hogy elzárulnak a csapok, sokuknak a csőd rémével kell szembenéznie.

Ha egy szinttel lejjebb megyünk, azt kell látnunk, hogy a VMSZ valamiféle néven nevezhető hatalmat csupán néhány magyarlakta községben tarthat a kezében. Pontosabban, a romokban heverő DS helyi megmondhatói még ma is, jóllehet a macska szájában vergődő egérhez lehet őket leginkább hasonlítani, még mindig diktálni akarnak. S diktálnak is, főként a VMSZ-nek. Pásztorék nem hozták nyilvánosságra, mit vesztettek elsősorban unkahelyekben a májusi választási vereség után, de a belső viták felszínre kerülő megnyilvánulásaiból ítélve, az előállt helyzet miatt sokan maradtak munka nélkül.

De nemcsak ez a baj. Ma már mindenki látja, hogy a VMSZ az új, DS nélküli kormány megalakítása után nagyon nehezen találja fel magát. Pedig nem szabadna zavarban lennie. Annak idején 2008-ban a DS vezetésével az akkori szerb kormány sem tett mást, mint a mostani. Egyrészt (persze pártalapon) helyzetbe hozta a saját embereit, másrészt igyekezett a kormányzó koalíció színeinek megfelelő önkormányzati vezetőséget is létrehozni.

Jócskán megkésve ugyan, de Pásztor István és a VMSZ elhagyták a süllyedő hajót, s feladva a mundér becsületének védelmét, s meghozták a politikailag egyedül értelmes döntést. Miután Pásztor (szükségtelenül) nem is olyan régen, újfent hűséget esküdött a DS-nek, pár napja közleményben jelezte, hogy „alkalmazkodnak az előállt helyzethez”.

Hogy ez a különben racionális, csak megkésett alkalmazkodás mennyit ártott a vajdasági magyar politika tekintélyének, azt majd később tapasztalhatjuk. Egy biztos: Pásztor hezitálásával nem növelte a vajdasági politikai elit súlyát. Ami nem jó, hiszen a magyar szavazók nagyobb számban, mint eddig, a szerb pártok felé fordulhatnak. S fordulhatnak, mert a magyar nyelvű médiában mintha megállt volna az idő. Miközben a verebek is azt csiripelik, hogy a jövő a Koszovót is kiengedő Nikolić-féle Szerb Haladó Párt (SNS) kezében van, addig a magyar média siratja a DS-t és nosztalgiázik. A valósággal kapcsolatot nem tartó média-magatartás az, ami igazán a VMSZ-nek árt a legjobban, s ami miatt a vajdasági magyarok még mindig illúziókat kergetve botladoznak a „való világban”.

Nem kellene már ezt a VMSZ-hez kötődő nehézségeket egyszer már meghaladni? Mindannyiunk érdekében.

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 192. szám, 2012. szeptember 11.