Egy tőről fakadó hármas nehézséggel küszködik a vajdasági magyarság
ezekben a hetekben-hónapokban.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, aki egyben elnöke a
vajdasági parlamentnek is, így panaszkodik az újvidéki szerb napilapnak: a szerbiai
költségvetés módosítása folyamán eddig senki sem konzultált a tartományi
illetékesekkel. Pásztor István okkal méltatlankodik. Öt éve már, hogy a
szerbiai költségvetés, s a szerb kormány fittyet hányva az alkotmánynak, s a
kötelező hét százalék helyett jóval kevesebbet utal át a vajdasági tartományi
költségvetésnek.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Szerbiai Alkotmánybíróság (USS) legutóbbi
határozata gyakorlatilag megszűnteti, vagy jelentősen megnyirbálja Vajdaság
Autonóm Tartomány (APV) legfontosabb illetékességeit, s az ezzel járó
jogköröket, és olvassuk, hogy a Koštunica-féle
Szerbiai Demokrata Párt (DSS) máris türelmetlenkedik, hogy az alkotmánybíróság
döntését nem megfelelő ütemben hajtják végre, akkor nincs ok derűlátásra.
Várható, hogy a szerb költségvetés módosításakor a szerb kormány és a parlament
sem tartja majd be az alkotmány rendelkezéseit, melyek szerint a szerbiai
költségvetés hét százaléka a tartományi költségvetést illeti meg.
A baj az, hogy máris megkezdődött a tetemrehívás. Egyre gyakrabban
jelentkeznek a bírálók, akik a Tadić-féle Demokrata Pártban (DS) zajló
belháborúban csatázó Pajtić tartományi kormányelnököt egyszerűen semmibe véve,
Pásztoron verik el a port. Mert nem áll a sarkára, s a szerbiai vezetőkkel
bratyizik (legutóbb a Szerbiai Képviselőház elnökével) ahelyett, hogy követelné
a Vajdaság jussát.
Elvileg ez rendben is lenne, csakhogy Szerbiában manapság igen kevés a
tisztázott helyzet. Az olyan, amelyben a jogállamiság talaján állva
követeléseket lehetne támasztani. Nem csoda hát, ha a Vajdaság
kiszipolyozásának folyamatában a VMSZ és annak elnöke válik a tehetetlenség
megtestesítőjévé, s foglalhatja el lassan a bűnbak posztját.
Kell-e mondani, hogy a VMSZ szerb parlamentben működő, a magyar
médiában olyan sokat reklámozott parlamenti képviselőcsoportja ebben a
helyzetben nem igazán mutatkozik. Igaz, a köztársasági költségvetés
módosításáról szóló majdani parlamenti vitában a képviselők még
felszólalhatnak, de az már csak politikai mutatvány lehet.
Ennek belgrádi már-már hivalkodó nemtörődömségnek issza most a levét,
sajnos, nemcsak a VMSZ, de a vajdasági magyarság is. Jóllehet a nagyberuházási
alapból eddig sem a magyar vállalkozók, intézmények kapták a legzsírosabb
falatokat, de most, hogy elzárulnak a csapok, sokuknak a csőd rémével kell szembenéznie.
Ha egy szinttel lejjebb megyünk, azt kell látnunk, hogy a VMSZ
valamiféle néven nevezhető hatalmat csupán néhány magyarlakta községben tarthat
a kezében. Pontosabban, a romokban heverő DS helyi megmondhatói még ma is,
jóllehet a macska szájában vergődő egérhez lehet őket leginkább hasonlítani,
még mindig diktálni akarnak. S diktálnak is, főként a VMSZ-nek. Pásztorék nem
hozták nyilvánosságra, mit vesztettek elsősorban unkahelyekben a májusi
választási vereség után, de a belső viták felszínre kerülő megnyilvánulásaiból
ítélve, az előállt helyzet miatt sokan maradtak munka nélkül.
De nemcsak ez a baj. Ma már mindenki látja, hogy a VMSZ az új, DS
nélküli kormány megalakítása után nagyon nehezen találja fel magát. Pedig nem
szabadna zavarban lennie. Annak idején 2008-ban a DS vezetésével az akkori
szerb kormány sem tett mást, mint a mostani. Egyrészt (persze pártalapon)
helyzetbe hozta a saját embereit, másrészt igyekezett a kormányzó koalíció
színeinek megfelelő önkormányzati vezetőséget is létrehozni.
Jócskán megkésve ugyan, de Pásztor István és a VMSZ elhagyták a
süllyedő hajót, s feladva a mundér becsületének védelmét, s meghozták a
politikailag egyedül értelmes döntést. Miután Pásztor (szükségtelenül) nem is
olyan régen, újfent hűséget esküdött a DS-nek, pár napja közleményben jelezte,
hogy „alkalmazkodnak az előállt helyzethez”.
Hogy ez a különben racionális, csak megkésett alkalmazkodás mennyit
ártott a vajdasági magyar politika tekintélyének, azt majd később
tapasztalhatjuk. Egy biztos: Pásztor hezitálásával nem növelte a vajdasági
politikai elit súlyát. Ami nem jó, hiszen a magyar szavazók nagyobb számban,
mint eddig, a szerb pártok felé fordulhatnak. S fordulhatnak, mert a magyar nyelvű
médiában mintha megállt volna az idő. Miközben a verebek is azt csiripelik,
hogy a jövő a Koszovót is kiengedő Nikolić-féle Szerb Haladó Párt (SNS) kezében
van, addig a magyar média siratja a DS-t és nosztalgiázik. A valósággal
kapcsolatot nem tartó média-magatartás az, ami igazán a VMSZ-nek árt a
legjobban, s ami miatt a vajdasági magyarok még mindig illúziókat kergetve
botladoznak a „való világban”.
Nem kellene már ezt a VMSZ-hez kötődő nehézségeket egyszer már
meghaladni? Mindannyiunk érdekében.
Ágoston András
Vajdasági
Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 192. szám, 2012. szeptember 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése