Oldalak

▼

2014. január 18., szombat

(Más) napló 32.



FORDULATRA VÁRVA
Reflexiók

– Meggyőződésem, hogy a VMSZ-nek sem a magyar perszonális autonómia, sem egy esetleges magyar területi autonómia nem érdeke. Az ellenzékbe került délvidéki magyar pártok pedig sem együtt, sem külön, ennek kiharcolására Budapest politikai támogatása nélkül nem képesek. Ezt látnunk kell. Ha mindehhez hozzávesszük a magyarság demográfiai és gazdasági térvesztettségének felgyorsult folyamatát és az új kivándorlási hullámot is, aminek napjainkban lehetünk a tanúi, akkor sorsunk jobbra fordulását egyedül attól várhatjuk (hiszen a remény hal meg utoljára), hogy a magyarországi választások után egy remélhetőleg új nemzeti kormány, ahogy korábban a kettős állampolgárság kérdésében, úgy majd a magyar autonómia ügyében is képes és hajlandó lesz a történelmi fordulatra. Erre a történelmi fordulatra vár az egész Kárpát-medencei magyarság – olvasható a Csorba Bélával, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) elnökével készített év végi interjúban.[1]
Csorba Béla a tőle megszokott tömörséggel fogalmaz. Az idézett 11 sor tükrözi a vajdasági magyarság szinte minden jelenlegi problémáját. Mi az, amit ebből az interjúból mégis külön kiszűrhetünk?
Első sorban azt, hogy a vajdasági magyar pártok között nincs egyetértés az autonómia kérdésében. Aztán annak felismerését, hogy „felgyorsult” az itteni magyarság „demográfiai és gazdasági térvesztésének folyamata”. Harmadszorra pedig – s ez Csorba nyilatkozatának új eleme –, hogy „a magyarországi (2014. évi – B. A.) választások után egy remélhetőleg új nemzeti kormány” lesz, amelyik „a magyar autonómia ügyében is képes és hajlandó lesz a történelmi fordulatra”.
Olyan hang ez a VMDP tavaly február 23-én választott elnökének nyilatkozatában, amit a Fidesz egyfajta burkolt bírálatának is érthetünk, mivel pártja eddig leginkább ehhez a párthoz való feltétel nélküli kötődöttségéről volt ismeretes.
Talán eljön majd az idő is, amikor a vajdasági magyar pártok az itteni magyarság érdekeit, követeléseit a saját hangjukon fogalmazzák meg. Attól függetlenül, hogy az anyaországban melyik párt van éppen kormányon. Nem pedig a hatalmi párt politikáját hirdetik. Némi anyagi juttatás és vállveregetés érdekében.      

Civil vagy nem civil?
            Kisebbségi Fórum (KIFO) névvel civil szervezet alakult tavaly Temerinben, amelynek az elnöke Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) korábbi elnöke. Örvendetes, hogy az újvidéki Árgus (2000) és a szenttamási Emberi Jogi Központ (2006) után újabb polgári egyesület alakult, amely a nemzeti kisebbségi jogok terén fejti ki tevékenységét. 
A szervezet 2014. január 2-án KIFO Hírlevél címmel internetes közlönyt indított. Ez egyúttal a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) 11 évig megjelenő – azonos nevű elektronikus újságjának a megszűnését is jelentette.   
Az olvasóhoz írt előszavában a VMDP-ben viselt tisztségeiről 2013. február 28-án visszavonult Ágoston az internetes újság első számában elmondja, „azért indította a Hírlevelet, hogy megfigyelőként is foglalkozhasson a Kárpát-medencében alakuló magyar-magyar viszonyokkal”.
            Bevezetőjében Ágoston – most már a KIFO elnökeként – valójában megismétli a VMDP volt Hírlevelének célkitűzéseit. Fontosnak tartja, hogy a magyarországi „parlamenti választások nyomán újra kétharmados nemzeti kormány” legyen hatalmon, mivel ez szerinte „elengedhetetlen ahhoz, hogy az autonómia ügye odakerüljön az EU döntéshozóinak asztalára”. (Sajnos a mostani „kétharmados kormány” ebben az ügyben eddig éppen semmit nem tett. Ha ismét bizalmat kapna, vajon akkor lépne ebben az ügyben?) Kiemeli még annak jelentőségét, hogy megvalósuljon „a jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványokkal is ren­delkező magyar (perszonális) autonómia”. (Hogy ez valójában mit jelent, illetve miből azt viszont eddig még nem sikerült értelmezni.) Hangoztatja azt is, hogy „a kisebbségi közösségeinken belüli többpárti demokrácia kibontakozásához a magyarok számarányának megfelelő parlamenti képviseletre, szavatolt képviselői helyekre van szükség”.
            A KIFO Hírlevélben megfogalmazott célkitűzések, amelyek vélhetően a szervezet programját is képezik. Ezek valójában egybevágnak a VMDP eddigi politikai céljaival.  Az új Hírlevél eddigi 12 száma a szerkezetében és a témák megválasztásban sem különbözik a VMDP korábbi sajtószervétől. (A Hírlevél a VMDP internetes oldalán jelenik meg.)[2]
            A Wikipédia fogalmazása szerint „a nem kormányzati szervezet (angolul Non-governmental Organisations, NGO) vagy civil szervezet olyan minden kormánytól (és tegyük hozzá párttól – B. A.) független, magánjog alapján működő civilekből álló nonprofit szervezet, amely saját költségvetéssel rendelkezik. Általában spontán módon, kezdeményezésre, mozgalomból kinőve jön létre.[3]
            Ágostonnak – ha szervezetét valóban civil egyesületként kívánja működtetni – akkor egyforma távolságra lévő „megfigyelőként” kell viszonyulnia úgy a hatalmi szervekhez, mint a pártokhoz, beleértve a VMDP-t is. Amennyiben nem az utóbbi leányszervezetének szerepét tölti be. 

„Szem előtt kell tartani”
            – Az Alkotmány előlátta, hogy munkaviszony létesítésekor az állami szervekben és a közszolgálatokban figyelembe kell venni a nemzeti kisebbségek képviseleti arányát. Ez az alkotmányos rendelet nem került bele az egészségvédelmi törvénybe. Mivel a törvény módosítási javaslatai megérkeztek a Képviselőházba, indítványt készítek elő ennek a kötelezettségnek a törvénybe foglalása érdekében – nyilatkozta Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője a Danas c. belgrádi napilap „Mi az ön következő lépése” rovatának.[4] 
            A szerb alkotmány 77. szakasza 2 bekezdése ezt a rendelkezést tartalmazza: „Az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”
            Varga – ismereteim szerint – jogász képzettségű. Ha az alkotmány előírja, már pedig előírja, hogy munkaviszony létesítésekor „szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét”, akkor miért szükséges ezt még a törvénybe külön beleírni? Más dolog, hogy a „szem előtt kell tartani” megfogalmazás senkit éppen semmire nem kötelez. (Mellesleg az alkotmányban a „vodi se računa” szavak szerepelnek, amit pontosabban a „tekintettel/figyelemmel vannak” valamire szavakkal lehet lefordítani, de a lényegen sajnos ez sem változtat.)   
Vargának a törvényhozásban nem-e azt kellet volna számon kérni, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg ez az alkotmányos rendelet? Tudjuk: Sehogyan. És ebben Vargának (is) felelőssége van.

Van jelentés, nincs jelentés?
A Tartományi Képviselőház Nemzeti Közösségek Tanácsa (NKT) elnökének, a testület 2013. március 6-i alakuló ülésén, Egeresi Sándort, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetőjét, a Tartományi Képviselőház korábbi elnökét választották.[5] A megbízatása egy évre szól.
Egeresi tavaly októberben – a megválasztása után hét hónappal – bejelentette, hogy a testület „jelentést készít a nemzeti közösségek helyzetéről”, amely „szükség esetén jó hivatkozási alapja lehet a nemzeti közösségek képviselőinek, akár az állami szervek, akár a független intézmények előtt”.[6]
Miután a sajtóból tudomást szereztem erről, október 15-én levelet intéztem Egeresihez, melyben támogattam az elképzelést, azzal a megjegyzéssel, hogy „egy tárgyilagos jelentésnek a nemzeti kisebbségek helyzetéről már évekkel ezelőtt el kellett volna készülnie”. Egyúttal feltettem a kérdést: Minek alapján értékelték eddig a vajdasági nemzeti közösségek helyzetét és viszonyait? Mire alapult az eddig nemzeti kisebbségi politika?”
A levéhez csatoltam A Magyar Közösség Szerbiában c. könyvem összefoglalóját, amely áttekintést ad a vajdasági magyar közösség általános demográfiai és gazdasági helyzetéről, valamint problémáiról a nyelv- és íráshasználat, az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás, a hagyományápolás, a nemzeti autonómia és a közügyekben való részvétel, valamint a jogsérelmek és egyéb fontos területeken. Ugyancsak mellékeltem A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c. Újvidéken 2012. szeptember 27-én elfogadott Felhívást a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez (magyar és szerb nyelven), valamint a vajdasági magyar pártok Zentán, 2013. október 1-jén tartott egyeztető tanácskozásáról kiadott Közleményét. Javasoltam, hogy ezeket a dokumentumokat is szíveskedjenek figyelembe venni a jelentés készítésekor.
            Egeresi persze, a hatalmi tisztségviselők bevett szokása szerint, levelemet válaszra nem tartotta érdemesnek. 
Az óta eltelt három hónap. A NKT honlapján[7] semmilyen információt nem lehet elérni a testület üléseiről, sem a jelentésről, amelyek már el kellett volna készülni. Lehet, hogy el is készült, csak éppen nem akarják ezzel nyilvánosságot „izgatni”. Az is lehetséges, hogy a jelentésből nem lett semmi, mint a politikusok legtöbb ígéretéből. Egyáltalán mit is csinált csaknem egy év alatt ez a testület és az elnöke Egeresi? Kétlem, hogy bármit is. Eddig ugyanis nem emlékszem, hogy Egeresi aláírásával bármilyen szerzői szöveget olvastam volna. Pedig a „munkásságát” nem mostantól követem.
Tény az is, hogy Jelko Kacin szerbiai jelentéstevőnek az Európai Parlament számára készült 2013. évi jelentésben a vajdasági magyarok helyzete nem kapott megfelelő teret és jelentőséget. Felelősség terheli-e ezért Egeresit?       

Újvidék, 2014. január 18.

Bozóki Antal



[1] Ternovácz István Csorba Béla: történelmi fordulatra vár a kárpát-medencei magyarság! Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 296. szám, 2013. december 31.
[4] Koji je Vaš sledeći potez. Danas, 2014. január 14., 3.
[5]  szb: Az intézményes kapcsolatrendszer alapjai. Magyar Szó, 2013. március 7. 5.
[6] P. E: Hivatkozási alap az érdekvédelem során, Magyar Szó, 2013. október 12. 5.

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése