FORDULATRA VÁRVA
Reflexiók
– Meggyőződésem, hogy a VMSZ-nek sem a magyar perszonális autonómia,
sem egy esetleges magyar területi autonómia nem érdeke. Az ellenzékbe került
délvidéki magyar pártok pedig sem együtt, sem külön, ennek kiharcolására
Budapest politikai támogatása nélkül nem képesek. Ezt látnunk kell. Ha
mindehhez hozzávesszük a magyarság demográfiai és gazdasági térvesztettségének
felgyorsult folyamatát és az új kivándorlási hullámot is, aminek napjainkban
lehetünk a tanúi, akkor sorsunk jobbra fordulását egyedül attól várhatjuk
(hiszen a remény hal meg utoljára), hogy a magyarországi választások után egy
remélhetőleg új nemzeti kormány, ahogy korábban a kettős állampolgárság
kérdésében, úgy majd a magyar autonómia ügyében is képes és hajlandó lesz a
történelmi fordulatra. Erre a történelmi fordulatra vár az egész
Kárpát-medencei magyarság – olvasható a Csorba
Bélával, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) elnökével készített év
végi interjúban.[1]
Csorba Béla a tőle megszokott tömörséggel fogalmaz. Az idézett 11 sor
tükrözi a vajdasági magyarság szinte minden jelenlegi problémáját. Mi az, amit
ebből az interjúból mégis külön kiszűrhetünk?
Első sorban azt, hogy a vajdasági magyar pártok között nincs egyetértés
az autonómia kérdésében. Aztán annak felismerését, hogy „felgyorsult” az itteni
magyarság „demográfiai és gazdasági térvesztésének folyamata”. Harmadszorra
pedig – s ez Csorba nyilatkozatának új eleme –, hogy „a magyarországi (2014.
évi – B. A.) választások után egy remélhetőleg új nemzeti kormány” lesz,
amelyik „a magyar autonómia ügyében is képes és hajlandó lesz a történelmi
fordulatra”.
Olyan hang ez a VMDP tavaly február 23-én választott elnökének
nyilatkozatában, amit a Fidesz egyfajta burkolt bírálatának is érthetünk, mivel
pártja eddig leginkább ehhez a párthoz való feltétel nélküli kötődöttségéről
volt ismeretes.
Talán eljön majd az idő is, amikor a vajdasági magyar pártok az itteni
magyarság érdekeit, követeléseit a saját hangjukon fogalmazzák meg. Attól függetlenül,
hogy az anyaországban melyik párt van éppen kormányon. Nem pedig a hatalmi párt
politikáját hirdetik. Némi anyagi juttatás és vállveregetés érdekében.
Civil vagy nem civil?
Kisebbségi Fórum (KIFO) névvel civil
szervezet alakult tavaly Temerinben, amelynek az elnöke Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) korábbi
elnöke. Örvendetes, hogy az újvidéki Árgus (2000) és a szenttamási Emberi Jogi
Központ (2006) után újabb polgári egyesület alakult, amely a nemzeti kisebbségi
jogok terén fejti ki tevékenységét.
A szervezet 2014. január 2-án KIFO Hírlevél címmel internetes közlönyt
indított. Ez egyúttal a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDK) 11 évig
megjelenő – azonos nevű elektronikus újságjának a megszűnését is
jelentette.
Az olvasóhoz írt előszavában a VMDP-ben viselt tisztségeiről 2013.
február 28-án visszavonult Ágoston az internetes újság első számában elmondja, „azért
indította a Hírlevelet, hogy megfigyelőként is foglalkozhasson a
Kárpát-medencében alakuló magyar-magyar viszonyokkal”.
Bevezetőjében Ágoston – most már a
KIFO elnökeként – valójában megismétli a VMDP volt Hírlevelének célkitűzéseit.
Fontosnak tartja, hogy a magyarországi „parlamenti választások nyomán újra
kétharmados nemzeti kormány” legyen hatalmon, mivel ez szerinte
„elengedhetetlen ahhoz, hogy az autonómia ügye odakerüljön az EU döntéshozóinak
asztalára”. (Sajnos a mostani „kétharmados kormány” ebben az ügyben eddig éppen
semmit nem tett. Ha ismét bizalmat kapna, vajon akkor lépne ebben az ügyben?)
Kiemeli még annak jelentőségét, hogy megvalósuljon „a jogszabály-alkotási és
végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia”. (Hogy
ez valójában mit jelent, illetve miből azt viszont eddig még nem sikerült
értelmezni.) Hangoztatja azt is, hogy „a kisebbségi közösségeinken belüli
többpárti demokrácia kibontakozásához a magyarok számarányának megfelelő
parlamenti képviseletre, szavatolt képviselői helyekre van szükség”.
A KIFO Hírlevélben megfogalmazott
célkitűzések, amelyek vélhetően a szervezet programját is képezik. Ezek
valójában egybevágnak a VMDP eddigi politikai céljaival. Az új Hírlevél eddigi 12 száma a szerkezetében
és a témák megválasztásban sem különbözik a VMDP korábbi sajtószervétől. (A Hírlevél
a VMDP internetes oldalán jelenik meg.)[2]
A Wikipédia fogalmazása szerint „a nem kormányzati szervezet (angolul
Non-governmental Organisations, NGO) vagy civil szervezet olyan
minden kormánytól (és tegyük hozzá párttól – B. A.) független, magánjog
alapján működő civilekből álló nonprofit szervezet, amely saját
költségvetéssel rendelkezik. Általában spontán módon, kezdeményezésre,
mozgalomból kinőve jön létre.[3]
Ágostonnak – ha szervezetét valóban
civil egyesületként kívánja működtetni – akkor egyforma távolságra lévő „megfigyelőként”
kell viszonyulnia úgy a hatalmi szervekhez, mint a pártokhoz, beleértve a
VMDP-t is. Amennyiben nem az utóbbi leányszervezetének szerepét tölti be.
„Szem
előtt kell tartani”
– Az Alkotmány előlátta, hogy
munkaviszony létesítésekor az állami szervekben és a közszolgálatokban
figyelembe kell venni a nemzeti kisebbségek képviseleti arányát. Ez az
alkotmányos rendelet nem került bele az egészségvédelmi törvénybe. Mivel a
törvény módosítási javaslatai megérkeztek a Képviselőházba, indítványt készítek
elő ennek a kötelezettségnek a törvénybe foglalása érdekében – nyilatkozta Varga László, a Vajdasági Magyar
Szövetség szerbiai parlamenti képviselője a Danas c. belgrádi napilap „Mi az ön következő lépése” rovatának.[4]
A szerb alkotmány 77. szakasza 2 bekezdése
ezt a rendelkezést tartalmazza: „Az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm
tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás
alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti
kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”
Varga – ismereteim
szerint – jogász képzettségű. Ha az alkotmány előírja, már pedig előírja, hogy
munkaviszony létesítésekor „szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti
összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét”, akkor
miért szükséges ezt még a törvénybe külön beleírni? Más dolog, hogy a „szem
előtt kell tartani” megfogalmazás senkit éppen semmire nem kötelez. (Mellesleg
az alkotmányban a „vodi se računa” szavak szerepelnek, amit pontosabban
a „tekintettel/figyelemmel vannak” valamire szavakkal lehet lefordítani, de a
lényegen sajnos ez sem változtat.)
Vargának a törvényhozásban nem-e azt kellet
volna számon kérni, hogy a gyakorlatban hogyan valósul meg ez az alkotmányos
rendelet? Tudjuk: Sehogyan. És ebben Vargának (is) felelőssége van.
Van
jelentés, nincs jelentés?
A Tartományi Képviselőház Nemzeti Közösségek Tanácsa (NKT) elnökének, a
testület 2013. március 6-i alakuló ülésén, Egeresi
Sándort, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetőjét, a Tartományi
Képviselőház korábbi elnökét választották.[5]
A megbízatása egy évre szól.
Egeresi tavaly októberben – a megválasztása
után hét hónappal – bejelentette, hogy a testület „jelentést készít a nemzeti közösségek helyzetéről”, amely
„szükség esetén jó hivatkozási alapja lehet a nemzeti közösségek képviselőinek,
akár az állami szervek, akár a független intézmények előtt”.[6]
Miután a sajtóból tudomást szereztem erről, október 15-én levelet
intéztem Egeresihez, melyben támogattam az elképzelést, azzal a megjegyzéssel,
hogy „egy tárgyilagos jelentésnek a nemzeti kisebbségek helyzetéről már évekkel
ezelőtt el kellett volna készülnie”. Egyúttal feltettem a kérdést: Minek
alapján értékelték eddig a vajdasági nemzeti közösségek helyzetét és
viszonyait? Mire alapult az eddig nemzeti kisebbségi politika?”
A levéhez csatoltam A Magyar
Közösség Szerbiában c. könyvem
összefoglalóját, amely áttekintést ad a vajdasági magyar közösség általános
demográfiai és gazdasági helyzetéről, valamint problémáiról a nyelv- és
íráshasználat, az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás, a hagyományápolás, a
nemzeti autonómia és a közügyekben való részvétel, valamint a jogsérelmek és
egyéb fontos területeken. Ugyancsak mellékeltem A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének
alapkövetelményei c. Újvidéken 2012. szeptember 27-én elfogadott Felhívást
a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar
képviselőihez (magyar és szerb nyelven), valamint a vajdasági magyar pártok Zentán, 2013. október 1-jén tartott egyeztető
tanácskozásáról kiadott Közleményét. Javasoltam, hogy ezeket a
dokumentumokat is szíveskedjenek figyelembe venni a jelentés készítésekor.
Egeresi persze, a hatalmi
tisztségviselők bevett szokása szerint, levelemet válaszra nem tartotta
érdemesnek.
Az óta eltelt három hónap. A NKT honlapján[7]
semmilyen információt nem lehet elérni a testület üléseiről, sem a jelentésről,
amelyek már el kellett volna készülni. Lehet, hogy el is készült, csak éppen
nem akarják ezzel nyilvánosságot „izgatni”. Az is lehetséges, hogy a jelentésből
nem lett semmi, mint a politikusok legtöbb ígéretéből. Egyáltalán mit is
csinált csaknem egy év alatt ez a testület és az elnöke Egeresi? Kétlem, hogy
bármit is. Eddig ugyanis nem emlékszem, hogy Egeresi aláírásával bármilyen
szerzői szöveget olvastam volna. Pedig a „munkásságát” nem mostantól követem.
Tény az is, hogy Jelko Kacin
szerbiai jelentéstevőnek az Európai Parlament számára készült 2013. évi
jelentésben a vajdasági magyarok helyzete nem kapott megfelelő teret és
jelentőséget. Felelősség terheli-e ezért Egeresit?
Újvidék, 2014. január 18.
Bozóki Antal
[1] Ternovácz István Csorba Béla:
történelmi fordulatra vár a kárpát-medencei magyarság! Vajdasági
Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI.
évf. 296. szám, 2013. december 31.
[3] Társadalmi szervezet: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1rsadalmi_szervezet
[4] Koji je Vaš sledeći potez. Danas,
2014. január 14., 3.
[5] szb: Az intézményes
kapcsolatrendszer alapjai. Magyar Szó, 2013.
március 7. 5.
[6] P. E: Hivatkozási alap az érdekvédelem során,
Magyar Szó, 2013. október 12. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése