„Ez a vidék a szívem-lelkem csücske…”

Magyar állami kitüntetésben részesült Nagy Margit pedagógus

Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke – egyetlen vajdaságiként – a nemzeti ünnepünkön, tegnap délelőtt Budapesten, a Művészetek Palotájában vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Az állami elismerést a magyarságért tett két évtizedes töretlen szolgálatáért kapta: a pedagógusok tartományi egyesületének megalakításáért, az újvidéki Apáczai Diákotthon létrehozásáért és az oktatók/nevelők folyamatos szakmai továbbképzésének megszervezéséért.

„Azok az igazi tettek, amelyek jutalma önmagában van. Amikor nem az elismerés motiválja az embert. Kitüntetést adni akkor jó és hiteles, ha mögötte közösség, és közösségi akarat áll. Egy kitüntetés ugyanis maga a társadalom értékrendjének formálása. Nagy felelősség azok számára, akik adják, és nagy felelősség azok számára, akik kapják, hiszen példaképeket teremt. (…) Aki ma kitüntetést kap, tiszteleg 1848/49 hőseinek emléke előtt, hiszen saját korában, saját eszközeivel és saját szakmájában tesz meg mindent hazájának felemelkedéséért” – emelte ki az ünnepeltekhez intézett köszöntőjében Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki Áder János köztársasági elnök megbízásából nyújtotta át a kitüntetéseket.

 – Bár nagyon meglepett ez a kitüntetés, igazán örülök neki. Őszintén mondom: elégtételt jelent a számomra, mert úgy érzem, hogy nem csak egy pedagógus, hanem egy elvált, magányos asszony hosszú-hosszú küzdelmét és erőfeszítéseit is jutalmazták most. Tudom, hogy az elismerés nemcsak nekem szól, hanem valamennyi kiváló munkatársamnak is, akikkel már húsz éve együtt dolgozom – mondja a díjazott. – Kaptam már ugyan néhány díjat, elismerést, de a mostani, a magyar állam által adományozott, mindközül a legrangosabb.  Most végre nyugodt lélekkel kimondhatom, hogy az anyaországiak méltányolták mindazokat az erőfeszítéseket, amelyeket az itteni magyar nyelvű oktatás érdekében tettünk. Hogy a sokéves fáradozásunk nem volt hiábavaló, az számos eredményen pontosan lemérhető. Így mutatkozott meg például az általunk preferált pedagógus-továbbképzéseknek a gyakorlati haszna nemrégiben. Ugyanis a legutóbbi Pisa-felmérés eredményei szerint bebizonyosodott, hogy a szerbiai diákok oktatási teljesítményét tekintve a magyar kisebbséghez tartozók jobban teljesítenek, mint a hivatalos államnyelven tanulók. Ez pedig azt támasztja alá, hogy igenis van hozadéka az oktatókkal/nevelőkkel történő külön foglalkozásoknak.

Nagy Margit egyik régi szívfájdalma az újvidéki (és a szabadkai) magyar tannyelvű egyetem létrehozása ügyében tapasztalt sok éves szélmalomharc, amelyet leginkább az itteni, folyton-folyvást csak akadékoskodó és gáncsoskodó magyar politikusokkal szemben kellett megvívnia. Egy államközi megállapodás keretében már réges-régen tető alá hozhatták volna, ha megvan hozzá a megfelelő politikai szándék és akarat. Az anyaország kormánya azonban (sajnálatos módon) kizárólag csak azokat a nagyobb horderejű kezdeményezéseket támogatja, amelyeket az itteni Magyar Nemzeti Tanács is jóváhagy.

Egy másik bosszússágát pedig az oktatási intézményeinkben tapasztalható és egyre csak erősödő pártos(k)odás okozza. A magyar pedagógusok feje fölött ugyanis Damoklész kardjaként lebeg a párthovatartozás vagy éppen a pártonkívüliség miatti elbocsájtás veszélye. Ha ugyanis kiderül egy-egy pedagógusról, hogy nem tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek, akkor reális a veszélye annak, hogy amint létszámleépítésre vagy valamilyen átszervezésre kerül sor az adott iskolában, akkor azokat fogják első körben elbocsájtani, akik nem voltak hajlandóak belépni a legnagyobb délvidéki magyar politikai pártba.

– Sajnos volt már néhány keserű tapasztalatom ezen a téren. Például az egyik pedagógus ismerősöm fölhívott telefonon és azt mondta, hogy mélységesen szégyelli magát előttem, és a megértésemet meg a bocsánatomat kéri, de kénytelen volt belépni a VMSZ-be, mert máskülönben nem kaphatta volna meg a kívánt iskolaigazgatói állást. Azóta is kerüli szegény a velem való találkozást, mert nem tud a szemembe nézni… Egyébként elmondhatom azt is, hogy engem itt a Vajdaságban sokan nem szeretnek, mert nem voltam megvásárolható egyetlen politikai párt számára sem, sőt még a civil szervezeteket tömörítő egyesületek sem tudtak magukhoz édesgetni.  

A budapesti ünnepségen külön öröm volt számomra, hogy éppen Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterétől vehettem át ezt a kitüntetést. Nagyra becsülöm az ő tevékenységét. Tudom, hogy már a kommunizmus idején is kapcsolatot tartott a határon túli, így az erdélyi református lelkészekkel. Balog Zoltán az a kivételes politikus, akiről elmondhatom, hogy becsületes. Ő annak a magyar egységnek a megtestesítője, amely magyar egység a számomra sem ismeretlen, hiszen megtapasztalhattam az anyaországi utazásaim, illetve Felvidéken meg Kárpátalján tett látogatásaim során. Állítom ezt én, aki erdélyi létemre már 1970 óta Vajdaságban élek, és ez a vidék a szívem-lelkem csücske. Akkor is, ha teljesen egyedül vagyok, ha már senkim sincs itt.

Szabó Angéla