Magyar állami kitüntetésben részesült Nagy Margit pedagógus
Nagy Margit, a Vajdasági Magyar
Pedagógusok Egyesületének elnöke – egyetlen vajdaságiként – a nemzeti
ünnepünkön, tegnap délelőtt Budapesten, a Művészetek Palotájában vehette át a
Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Az állami elismerést a magyarságért
tett két évtizedes töretlen szolgálatáért kapta: a pedagógusok tartományi
egyesületének megalakításáért, az újvidéki Apáczai Diákotthon létrehozásáért és
az oktatók/nevelők folyamatos szakmai továbbképzésének megszervezéséért.
„Azok az igazi tettek, amelyek jutalma önmagában van. Amikor nem az
elismerés motiválja az embert. Kitüntetést adni akkor jó és hiteles, ha mögötte
közösség, és közösségi akarat áll. Egy kitüntetés ugyanis maga a társadalom
értékrendjének formálása. Nagy felelősség azok számára, akik adják, és nagy
felelősség azok számára, akik kapják, hiszen példaképeket teremt. (…) Aki ma
kitüntetést kap, tiszteleg 1848/49 hőseinek emléke előtt, hiszen saját korában,
saját eszközeivel és saját szakmájában tesz meg mindent hazájának
felemelkedéséért” – emelte ki az ünnepeltekhez intézett köszöntőjében Balog Zoltán, az emberi erőforrások
minisztere, aki Áder János köztársasági
elnök megbízásából nyújtotta át a kitüntetéseket.
– Bár nagyon meglepett ez a kitüntetés, igazán
örülök neki. Őszintén mondom: elégtételt jelent a számomra, mert úgy érzem,
hogy nem csak egy pedagógus, hanem egy elvált, magányos asszony hosszú-hosszú
küzdelmét és erőfeszítéseit is jutalmazták most. Tudom, hogy az elismerés nemcsak
nekem szól, hanem valamennyi kiváló munkatársamnak is, akikkel már húsz éve
együtt dolgozom – mondja a díjazott. – Kaptam már ugyan néhány díjat,
elismerést, de a mostani, a magyar állam által adományozott, mindközül a
legrangosabb. Most végre nyugodt lélekkel
kimondhatom, hogy az anyaországiak méltányolták mindazokat az erőfeszítéseket,
amelyeket az itteni magyar nyelvű oktatás érdekében tettünk. Hogy a sokéves
fáradozásunk nem volt hiábavaló, az számos eredményen pontosan lemérhető. Így
mutatkozott meg például az általunk preferált pedagógus-továbbképzéseknek a
gyakorlati haszna nemrégiben. Ugyanis a legutóbbi Pisa-felmérés eredményei
szerint bebizonyosodott, hogy a szerbiai diákok oktatási teljesítményét
tekintve a magyar kisebbséghez tartozók jobban teljesítenek, mint a hivatalos
államnyelven tanulók. Ez pedig azt támasztja alá, hogy igenis van hozadéka az
oktatókkal/nevelőkkel történő külön foglalkozásoknak.
Nagy Margit egyik régi szívfájdalma az újvidéki (és a szabadkai) magyar
tannyelvű egyetem létrehozása ügyében tapasztalt sok éves szélmalomharc,
amelyet leginkább az itteni, folyton-folyvást csak akadékoskodó és gáncsoskodó
magyar politikusokkal szemben kellett megvívnia. Egy államközi megállapodás
keretében már réges-régen tető alá hozhatták volna, ha megvan hozzá a megfelelő
politikai szándék és akarat. Az anyaország kormánya azonban (sajnálatos módon) kizárólag
csak azokat a nagyobb horderejű kezdeményezéseket támogatja, amelyeket az itteni
Magyar Nemzeti Tanács is jóváhagy.
Egy másik bosszússágát pedig az oktatási intézményeinkben tapasztalható és
egyre csak erősödő pártos(k)odás okozza. A magyar pedagógusok feje fölött
ugyanis Damoklész kardjaként lebeg a párthovatartozás vagy éppen a
pártonkívüliség miatti elbocsájtás veszélye. Ha ugyanis kiderül egy-egy
pedagógusról, hogy nem tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek, akkor reális a
veszélye annak, hogy amint létszámleépítésre vagy valamilyen átszervezésre
kerül sor az adott iskolában, akkor azokat fogják első körben elbocsájtani,
akik nem voltak hajlandóak belépni a legnagyobb délvidéki magyar politikai
pártba.
– Sajnos volt már néhány keserű
tapasztalatom ezen a téren. Például az egyik pedagógus ismerősöm fölhívott
telefonon és azt mondta, hogy mélységesen szégyelli magát előttem, és a megértésemet
meg a bocsánatomat kéri, de kénytelen volt belépni a VMSZ-be, mert máskülönben
nem kaphatta volna meg a kívánt iskolaigazgatói állást. Azóta is kerüli szegény
a velem való találkozást, mert nem tud a szemembe nézni… Egyébként elmondhatom
azt is, hogy engem itt a Vajdaságban sokan nem szeretnek, mert nem voltam
megvásárolható egyetlen politikai párt számára sem, sőt még a civil
szervezeteket tömörítő egyesületek sem tudtak magukhoz édesgetni.
A budapesti ünnepségen külön öröm
volt számomra, hogy éppen Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterétől
vehettem át ezt a kitüntetést. Nagyra becsülöm az ő tevékenységét. Tudom, hogy
már a kommunizmus idején is kapcsolatot tartott a határon túli, így az erdélyi református lelkészekkel. Balog Zoltán az a kivételes politikus, akiről elmondhatom, hogy becsületes. Ő annak a magyar egységnek a megtestesítője, amely magyar egység a
számomra sem ismeretlen, hiszen megtapasztalhattam az anyaországi utazásaim,
illetve Felvidéken meg Kárpátalján tett látogatásaim során. Állítom ezt én, aki
erdélyi létemre már 1970 óta Vajdaságban élek, és ez a vidék a szívem-lelkem
csücske. Akkor is, ha teljesen egyedül vagyok, ha már senkim sincs itt.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése