A szerb kormány a kollektív
bűnösséget csak a „jövőre nézve” törölte el
A 2013. június 26-i csúrogi „közös főhajtáskor” elmaradt (és máig nem
történt meg) a szerb elnök bocsánatkérése a második világháborúban a vajdasági magyarokat
ért atrocitások miatt.
A 2014. október 30-i szerb
kormányülésen – csaknem 70 év után – elfogadott, a november 5-i Hivatalos Közlönyben
a 3877-es szám alatt megjelent kormányhatározat[1]
sem felel meg minden tekintetben az itteni magyarok elvárásainak.[2]
Službeni glasnik RS [A SZK
Hivatalos Közlönye], 121. szám, 20145. november 5, 26-27. o.
Szigorúan bizalmas
A rövidke határozat[3]
három pontból áll:
Az első pont kimondja, hogy a
kormány „hatályon kívül helyezte[4]
a Megszállók és Segítőtársaik[5] Vajdaságban Elkövetett
Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 2/45. számú, 1945. január 22-én
kelt (felsőbb utasításra hivatkozó) szigorúan bizalmas[6]
határozatát,[7] amellyel megállapította[8]
és háborús bűnösnek nyilvánította a vajdasági Zsablyai Járáshoz tartozó Csúrog
Község valamennyi magyar és német nemzetiségű lakosát”.
A határozat második pontja
„hatályon kívül helyezi a Megszállók és
Segítőtársaik Vajdaságban Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző Országos
Bizottság 1945. március 26-án kelt határozatát a vajdasági Titeli Járáshoz
tartozó Mozsor Község lakosait nemzeti hovatartozás alapján háborús bűnössé
nyilvánításáról”. (A kormányhatározat indoklása szerint ez a dokumentum a
2i44/45 szám alatt, az 1945. április 3-i dátum alatt van nyilvántartva.)
[Mindkét pontból hiányzik egy fél
mondat, hogy a határozat hatályon kívül helyezése „a jogi következményeivel
együtt” történik. Ez azonban a radikálisokból lett haladóknak már sok(k) lett
volna.]
A harmadik pont kimondja, hogy a
határozatot a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében kell megjelentetni.[9]
Az eredeti dokumentumok és a
mostani határozat alapján meg lehet állapítani, hogy a csúrogi magyarokat
„háborús bűnök elkövetése”, a mozsori magyarokat pedig a „nemzeti
hovatartozásuk” alapján nyilvánították – közigazgatási eljárásban – háborús
bűnösöknek.
A kollektív bűnösség elvét megalapozó
bizottsági döntés
A titeli magyarokról – akikkel
szemben ugyanazt az eljárást alkalmazták, mint a csúrogi és mozsori magyarokra
– sem a két konkrét 1945. évi, sem a mostani kormányhatározat nem tesz
említést. A történelmi dokumentumok szerint, a három falu: Csúrog,[10]
Zsablya és Mozsor csaknem minden magyar lakosát – a „kollektív bűnösségük”
koholt vádjával – kitelepítették, gyűjtőtáborba szállították, vagy kivégezték.
A kollektív bűnösség elvét
megalapozó bizottsági döntés meghozatalára csak a csúrogi magyarokra
vonatkozóan került sor, amit a történelmi dokumentumokból is látszik.
A mozsori magyarokkal kapcsolatos
1945. március 26-i határozat (a már említett mellett) abban is különbözik
csúrogiakra vonatkozótól, hogy 285 mozsori, három titeli és két újvidéki lakos
nevét is tételesen felsorolja, akik „háborús bűnök elkövetéséért, ezekre való
bujtogatásért, illetve ilyen bűnök végrehajtásában való részvételért
felelősek”, vagyis „háborús bűnösök”.[11] (Hogy mi lett a sorsuk az a
határozatból nem derül ki, de feltételezhető.
A mozsori magyarokat elítélő határozat
Zsablyai magyarokkal kapcsolatos
ilyen döntés létezéséről a történészek nem tudnak, illetve ismert történelmi
források erre nem utalnak. – Az idézett határozat analógia alapján alkalmazásra
került Zsablya Község magyar lakosaival szemben is az illetékes állami szervek
által lefolytatott vagyonelkobzási eljárásokban – olvasható a szerb
kormányhatározat indoklásának negyedik bekezdésében.[12]
Tegyük hozzá: a deportálásokban és a kivégzésekben is. Ez azonban még növeli is
az elkövetők felelősségét.
Következmények nélkül
A
szerb kormányhatározat meghozatalára a Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) „kérelmére” került sor – derül ki a dokumentum
indoklásából.[13] (Az viszont már nem
említi, hogy ennek a „kérelemnek” a „benyújtása” mikor volt.) A határozat
elfogadása, tehát, nem a szerb kormány által a bűncselekmények felismerése
miatt, hanem a koalíciós magyar párt „kérelmére” történt.
A Nem jutottunk előbbre c. 2014. május 2-i írásomban[14]
figyelmeztettem a VMSZ és a Szerb
Haladó Párt (SNP) közötti megegyezés, a Szerb
– magyar történelmi megbékélés, vagyon-visszaszármaztatás, rehabilitáció, az
egyházakkal való együttműködés c. fejezet a) pontjára,
miszerint „a Kormány megalakulása után megszületik az a kormánydöntés, amely
alapján jogi hatályát veszti a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokat a
kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösnek nyilvánító két, 1945-ben
született katonai közigazgatási határozat”.[15]
Rámutattam: „Ez a pont nem azt tartalmazza, hogy a két határozat „semmisé
lesz nyilvánítva”, hanem, hogy „jogi hatályát veszti”. A semmisség a jogban az
jelenti, hogy „a joghatás szerint kezdettől fogva és önmagában, ipso jure (jogból kifolyólag)
érvénytelen”.[16] Amennyiben ezek „a
kormánydöntés alapján vesztik jogi hatályukat” (érvényüket), akkor viszont
fennáll annak a lehetősége, hogy ez csak a jövőre, vagyis annak a
meghozatalától kezdődő időre vonatkozik. A dokumentum megszövegezőinek – a
nyilvánvaló jogi különbségek miatt – el kellene gondolkozniuk, hogy mi az
egyik, illetve másik eset jogkövetkezménye.”[17]
A indoklásából kiderült, hogy „jogerős
határozat[18] hatályának megszűnéséről
szóló határozatnak[19]
– a közigazgatási eljárási törvény
255. szakaszának 3. bekezdése szerint[20]
– „csak a jövőben van joghatálya”.[21]
Magyarán ez azt jelenti, hogy a mostani kormányhatározatnak visszamenő/kezdettől
számított hatálya nincsen. Vagyis: csak a hatályon kívül helyező határozat meghozatala
napjától előre nézve érvényes (nem pedig a megszüntetett végzés keltezésétől).
Amennyiben továbbvigyük ezt a gondolatot, akkor a csúrogi, zsablyai és mozsori
magyarok 2014. október 30-ig (amikor a kormány meghozta a határozatot) kollektív
háborús bűnösök, attól kezdve pedig nem.
Ezt az állítást támasztja alá Pásztor
Bálint (a VMSZ köztársasági képviselőjének, a parlamenti nemzeti kisebbségi
frakció vezetőjének) 2014. november 6-i – beismerésnek is nevezhető –
nyilatkozata a Pannon RTV-nek: „A
kollektív bűnösség eltörlése nem jelenti azt, hogy alanyi jogon mindenki
esetében megszűnt a háborús bűnös pecsétje. Ezt továbbra is kezdeményezni kell,
amit az áldozatok hozzátartozói vagy a túlélők még két évig tehetnek meg. A
vagyon-visszaszármaztatási kérelem benyújtására azonban már nincs lehetőség.
Annak a határideje márciusban lejárt”.[22]
A megfogalmazásból nyilvánvaló:
1. A még életben lévő kollektív
háborús bűnökkel terhelt magyaroknak, illetve azok leszármazottainak továbbra
is le kell folytatni a rehabilitálási eljárásokat. 2. A vagyon-visszaszármaztatási eljárásból kimaradnak mindazok a
csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok, akik 2014. március 1-jéig nem nyújtották
be az ilyen irányú kérelmüket, mivel (a szerb kormány addig halogatta a
határozat meghozatalát, hogy) ezzel a dátummal lejárt a kérvények átadására
megszabott törvényes határidő.
Mindebből
arra következtetésre lehet jutni, hogy született egy megkésett, deklaratív[23]
kormányhatározat, amely a formálisan eltörli ugyan a három közösség
magyarjainak kollektív háborús bűnösségét, de „csak a jövőre nézve”. Ugyanakkor
nem rendezi annak sem az erkölcsi (az érintetteknek továbbra is le kell
folytatni a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi következményeit (a
károsultak nem kapják vissza az elvett vagyonukat, nem részesülnek kárpótlásban),
stb. Érdemben, tehát, nem változott semmi. Erre azt mondják: „Nesze semmi, fogd
meg jól.” Ezt kellene nekünk most üdvözölni?
– Amit a politikának meg kellett
tennie, azt megtette – fogalmazott Pásztor
István, a VMSZ elnöke. [24]
De a politika megtett-e mindent? Pásztornak
ez a kijelentése kísértetiesen hasonlít a VMSZ sajtószolgálatának közleményére a
nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló (egyébként rossz) törvény
elfogadása kapcsán, miszerint „ennél többet nem lehet elérni a szerbiai
parlamentben”.[25]
A
határozat ellen „a kézbesítéstől számított 30 napon belül közigazgatási per
indítható a Közigazgatási Bírósághoz történő kereset benyújtásával”. Amennyiben
a VMSZ nem indít pert a határozat ellen (ami szinte biztosra vehető),[26]
akkor a magyar közösség számára elfogadhatónak tartja. Ebben az esetben a felelősség
a pártot és a két Pásztort terheli a határozat hiányosságaiért is.
A
VMSZ-nek, illetve a parlamenti kisebbségi frakciónak egyúttal követelni kellene
(csak éppen nem fogja megtenni), hogy a szerb képviselőház módosítsa a vagyon-visszaszármaztatási
törvényt: Nyisson új határidőt a kérvények átadására!
A
magyarországi vezetőnek és pártoknak pedig végre tájékozódni kellene a szerb
kormány kisebbségjogi intézkedéseiről, mielőtt (többnyire elhamarkodva) „üdvözlik”
azokat.
Újvidék, 2014. november 9.
BOZÓKI Antal
__________
[1] Službeni
glasnik RS, 121. szám, 2014. november 5. 26-27. o.
[2] A jogszabály meghozatalát Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök november 2-án Szabadkán, a második világháború végén, a kommunista partizánok bevonulása után ártatlanul kivégzett sok száz magyar tömegsírjainál tartott megemlékezésen jelentette be, habár ennek a csúrogi emlékműnél kellett volna megtörténnie. Vučićról azt is megírták, hogy „nem volt mindig a megbékélés élharcosa” (Vučić: egy szerbért ezer muszlimot ölünk meg – Ez az ember emlékezett meg a magyar áldozatokról Szabadkán?!
– A szerbiai szerb nyelvű sajtó majdhogynem teljesen elhallgatta a
hírt. Ami legalább ennyire
furcsa, hogy a szerb kormány, hivatalos honlapján beszámol ugyan az október
30-i kormányülésről, amelyen megszületett a kollektív háborús bűnösség alóli
felmentésről szóló rendelet, de erről nem esik szó a hírben, és dokumentum
sincs fenn a kormány honlapján. A rendelet, magyar fordításban, csak a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) (http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/vmsz-kezdemenyezesere-szerb-kormany-hatalyon-kivul-helyezte-harom-falu-csurog)
honlapján olvasható – közölte Ternovácz
István a Kossuth Rádióban (Kisebbségi Fórum –
Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, I. évf. 256. szám, 2014.
november 3.).
[3] A VMSZ 2-es alatti honlapján a „rеšenje” szót
(határozat helyett) tévesen „végzésnek” fordították, mivel végzést az
igazságügyi szervek hoznak.
[4] Az 2-es alatti fordításban a szerb „UKIDA SE”
szavakat a „HATÁLYÁT VESZTI” szavakkal jelenik meg. A szerb „ukinuti” szónak
több jelentése is van: eltöröl, megszüntet, megsemmisít, érvénytelenít,
hatályon kívül helyez, visszavonás (Srpskohrvatsko-mađarski
rečnik/Szerbhorvát-magyar stótár. Pokrajinski zavod za izdavanje
udžbenika/Tartományi tankönyvkiadó Intézet. Novi Sad, 1975. harmadik kötet,
456. o.). A „hatályát veszti” szavaknak
inkább az „izgubiti pravnu snagu”, vagy a gubitak/gubljenje (pravne) važnosti
felelne meg.
[5] A fordításban a szerb „pomagača” szó
„segítőik”-re lett fordítva.
[6] A fordításban kimaradtak „Str. pov” szavak.
Lásd a dokumentumot.
[7] A szerb „odluka” magyar megfelelője a
„döntés”, vagy „határozat”.
[8] A fordításban kimaradt az
„utvrđivanju” szó, amellyel az ominózus döntés szerzői vélhetően a magyarok
által elkövetett háborús bűnökre utalnak. A fordítási észrevételek miatt nem
ártana ellenőrizni a VMSZ honlapján közölt magyar nyelvű szöveg egészét.
[9] A Hivatalos Közlönyben nem jelent meg a
határozat indoklása. Ez csak a VMSZ-nek az 2-es alatti honlapján található meg.
[10] A falunak 1910-ben 10 180 lakosa volt,
ebből 7211 szerb és 2730 magyar nemzetiségű. A háború után, 1948-ban tartott
összeírás szerint a lakosság 7929 főt tett ki, ebből 7293 szerb, 193 magyar, a
többi más nemzetiségű. A hiányzó magyarok közül 695 személyről van arra
vonatkozó adat, hogy áldozatául esett a titói rendszer terrorjának: a faluban
1944. október dereka és 1945. január 23-a között végrehajtott emberirtásnak,
majd a haláltáborban elszenvedetteknek. Negyvenöt januárjában ugyanis a falu
teljes maradék magyarságát háborús bűnössé nyilvánították, és a 25 km-re levő
Járek (Tiszaistvánfalva) német faluban kialakított haláltáborba deportálták
őket. Még a templomukat és a temetőjüket is lerombolták. Hasonló sors érte
Zsablya és Mozsor helység mintegy 2300 főt kitevő magyar lakosságát is. Forrás:
1. A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi
népszámlálása. Budapest,
1912, Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 880; p. 2. Matuska Márton: A
megtorlás napjai. Újvidék, Magyar Szó – Forum, 1991, 393 p.; 3. Matuska
Márton: Hová tűntek Zsablyáról a magyarok?
Temerin, 2004, A VMDP
Történelmi Bizottsága, 242 p.; 4. Teleki Júlia: Hol
vannak a sírok? Óbecse,
2007, a szerző kiadása, 192 p.
A legutóbbi
(2011-es) népszámláláson 90 csúrogi, 85 zsablyai és 14 mozsori vallotta magát
magyarnak.
(70 év után eltörölték a magyarok kollektív bűnösségét Szerbiában – Ennek kellene örülnünk?
Közzétette: Haraszthy Ágoston 2014. november 02., 18:56)
[11] Lásd a dokumentumot.
[12] Lásd az 2-es alatti honlapon.
[13] Uo. Lásd az 1. bekezdésben.
[14] Jegyzet a VMSZ-SNP megállapodásról. http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/24283-2014-05-02-19-01-56,
2014. május 2. [20:57]; Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. május 3. és Magyar Közlöny – Az MRM hírforrása, 2014. május 25. – III. évfolyam 31. szám
[16] Semmisség. Jogi
Lexikon, CompLex, Budapest, 2009., 598. o.
[17] Lásd a 13-as alatti írást.
[18] A magyar fordításban „végzés”.
[19] A magyar fordításban „végzés”.
[20] Törvény az általános közigazgatási eljárásról
(A JSZK Hivatalos Lapja, 33/97. és
31/2001. szám, A Szerb Köztársaság
Hivatalos Közlönye, 30/2010. szám). Lásd a Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapján: http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
(a 37-es szám alatt).
[21] Lásd az indoklás 7. bekezdésében. A 2-es
alatti fordításban: „jogerős végzés hatályának megszüntetésről szóló végzés
alapján csak a jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény”.
[22] Pásztor Bálint: A kormányhatározat a rehabilitációs folyamat során is fontos dokumentum lesz (videó). http://pannonrtv.com/web/?p=166382
[23] deklaratív: kinyilatkoztató, kikiáltó,
bemutató tartalmú jogi norma, ami végrehajtási rendelkezést v. szankciót nem
tartalmaz (Bakos Ferenc: Idegen szavak és
kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006, 127. o.).
[25] Közlemény, 2010. 02. 05. Vajdasági
Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,
VIII. évf. 28. szám, 2010. február 6.
[26] Pásztor „újságíróknak azt mondta: most talán
pontot lehet tenni annak a jogi folyamatnak a végére, amely leveszi a kollektív
bűnösség terhét a vajdasági magyar közösségről”. (Lásd a 24-es alatti írásban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése