Éhn József levele
A 2014. december 5-én Újvidéken kiadott Civil
Közlemény szerzői és aláírói nagyon jól megragadták a lényeget. Teljes
szolidaritást vállalva a Közlemény aláíróival, engedjétek meg, hogy a néhány
gondolatot fűzzek a 88-13704/2014. sz. (2014.10.30) Kormányhatározathoz.
1. Tények
A Vajdaság és a Bánság területén 1944-45 telén a
döntő többségében ártatlan magyar (és német) anyanyelvű lakosság ellen
elkövetett rettenetes és megmagyarázhatatlan bűnöket elkövető jugoszláv
partizán-egységek nevében a "Megszállók és segítőik Vajdaságban elkövetett
bűntetteinek feltárását végző Országos Bizottság" járt el és 1945.
tavaszán (január-március között) jogerős határozatokban mondta ki Csurog,
Zsablya és Mozsor magyar (és német), őshonos lakosságának kollektív bűnösségét,
melyek hatálya nem terjedt ki a jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és a
jugoszláv partizán-osztagok soraiban harcolt személyekre (ezzel is ösztönözve
és jutalmazva a mészárlásban tevékenyen résztvevő, esetünkben magukat magyarnak
nevező személyeket is!).
Az idézett 1945-ös határozatok egyértelműen a
jugoszláv államhatalom jóváhagyásával született rendelkezések, amelyek
törvénytelenségének megállapítása, a jóvátétel, immár a jogutód Szerb Állam
kötelezettségébe tartozik.
2. Előzmények
A 88-13704/2014. sz. (Belgrád, 2014. 10.30)
Kormányhatározat (Végzés) a Vajdasági Magyar Szövetséget, mint kisebbségi
politikai pártot jelöli meg a kollektív bűnösség felülvizsgálatára
vonatkozó kérelmezőként.
Az első kérdés, amely joggal felvethető, hogy
az immár több, egymást követő Szerb Kormányt támogató VMSZ, miért csak most,
közel 70 év után tartotta szükségesnek, hogy a kollektív bűnösség eltörlésére
vonatkozó kérelemmel forduljon a Szerb Kormányhoz, holott domináns, kisebbségi,
magyar pártként a húsz évvel ezelőtti megalakulásától (1994) fogva az elemi
érdekvédelmi kötelezettségét képezte?
3. A jogi bikkfa-nyelven megfogalmazott
Kormányhatározat lényege (mint ahogy azt a Vajdasági Civil Szervezetek fenti
Közleménye is megállapítja)
Az 1945. tavaszán a kollektív bűnösséget kimondó, jogerős
határozatok hatályának megszüntetéséről szóló Végzés alapján csak a
jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény.
Vagyis a jogtalanul, egyedi bírósági ítéletek
nélkül, a kollektív bűnösség alaptalan és hazug vádja alapján elmarasztalt,
kivégzett, kifosztott és elüldözött csurogi, zsablyai, mozsori magyarok
tekintetében a Kormányhatározat nem jelent jogalapot a törvénytelenül elvett
javaik soron kívüli kárpótlására. Vagyis számukra - mintha mi sem történt
volna - marad az egyéni rehabilitációra és kárpótlásra vonatkozó, számos
ellentmondással terhelt, törvényes út, azzal súlyosbítva, hogy a
kárpótlási igények benyújtására vonatkozó, törvényes határidő már 2014.
márciusban, a jelen Kormányhatározat (Végzés) megjelenése előtt lejárt! Nehéz
kizárni annak a lehetőségét, hogy a Kormányhatározat időpontját tudatosan
választották meg!
Tény, hogy a 2011. őszén a szerb parlament által
meghozott rehabilitációs és kárpótlási törvényekbe rejtett számos, mesterséges
buktatón túlmenően erősen kétséges, hogy a többnyire már az élők sorából
távozott 'Sértettek' helyett a leszármazottak a kárpótlási eljárást
kezdeményezni és érvényesíteni képesek. Ennek hiányában a kollektív bűnösség
alól hetven (70) év, hét évtized késedelemmel kimondott eszmei jóvátétel a 70
éves jogfosztásra, törvényes vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozóan semmilyen
gyakorlati következménnyel nem jár!
Második kérdés: vajon mire gondolhatott a VMSZ
elnöke, amikor erre a fából vaskarika, érdemi tartalom és következmények
nélküli Kormányhatározatra utalva, bejelentette, hogy ez az általuk a vajdasági
magyar kisebbség javára elvégzett munka eredményének, a sikeres érdekvédelem betetőzésének
tekinthető, a pártnak - ezen a téren - további, politikai feladata nincs.
Éhn József
Budaörs-Budapest, 2014. december 9. [14:39]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése