A közép-bánáti szórványtelepülés jövőre (újra) a Durindó és a Gyöngyösbokréta házigazdája lesz |
A közép-bánáti Tordának a múlt század húszas éveiben ötezer lakosa volt. Ma alig 1300 élnek a magyar többségű szórványtelepülésen. Az elvándorlás több hullámban történt, és a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben volt a legnagyobb. Legtöbben Szabadkára és környékére, valamint Németországba költöztek el. De azóta is folyamatos az elvándorlás. Tordai szinte a világ összes részén megtalálható, Dél-Afrikától Dél-Amerikáig, Kanadától Új-Zélandig. Éljenek azonban a világ bármelyik részén is, mindenki büszke tordai származására.
Az itthon maradottak pedig – mint ahogy Dobai János, Torda helyi közösség elnöke mondja – hatványozottan küzdenek azért, hogy megőrizzék a falut.
A nehéz gazdasági helyzet ellenére az utóbbi években jelentős beruházásokat sikerült megvalósítani.
– Kétezer óta próbáljuk élhetővé tenni a falut. Kiépült a központi vízvezeték, a gázvezeték, a Torda–Udvarnok közötti aszfaltút, megtörtént a kápolna felújítása, elvégeztük a templom teljes felújítását, új vadászotthon és halastó épült. Közben felújítottuk a középületeket: a Kultúrotthont, Tűzoltóotthont, Ifjúsági Otthont, a Sportpályát, a helyi közösség épületét, a járdát. Nem volt könnyű feladat. Sok pályázatot írtunk, amelyeknek köszönhetően tartományi és anyaországi segélyekből építkezhettünk. Mert köztudott, hogy a helyi járulék elenyésző, Bégaszentgyörgy pedig fejletlen község. De még sok tennivalónk van: hiányzik a szennyvízlevezető csatornahálózat, amelynek a terve már évekkel ezelőtt elkészült. Továbbá itt van az iskola felújítása, és a tornateremre is nagy szükség van, nemcsak a diákoknak, hanem a sportolni vágyó helybéli fiatalok részére is. De elsősorban is munkahelyteremtő beruházásokra van szükség. Szerencsére a földműves-szövetkezet még talpon maradt, de van a faluban néhány gazda, aki önerőből is be tudna fektetni kisebb feldolgozóüzem építésébe. Például a tejfeldolgozás terén vannak lehetőségek, hiszen Torda ma is ismert arról, hogy naponta több ezer liter tejet adnak át. Lehetőség van a magtermesztés és a konyhakertészet terén is.
Dobai János: Megfogyva is jó házigazdák leszünk (Fotó: Kecskés István)
Az egészség és a falu fennmaradásának a szolgálatába szeretnék állítani a gyógyvizet és a termálvízforrást. A Szent György, Jordán és Torda néven ismert gyógyvizeket 1930-tól kétezerig palackozták. Van-e újdonság ezen a téren?
– Folyamatosan keressük a beruházót, és igyekszünk minden eszközt felhasználni arra, hogy ezt a gyógyvizet meg a termálvizet is hasznosítsuk egy kisebb gyógy- és termálfürdő kiépítésével. Úgy gondolom, hogy ez fellendítené a falusi turizmust és ezzel az egész falut is. Jelenleg is folynak tárgyalások egy magyarországi céggel. Én bízom abban, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek, és fiataljainknak – de az idősebbeknek is – munkát tudunk majd ezáltal biztosítani. Ez lehet megmaradásunk záloga, ezért ezt az ötletünket jó volna mielőbb megvalósítani – még mielőtt Torda nem válik tanyavilággá, ahol már csak néhány gazdálkodó marad.
Két évvel ezelőtt – csaknem harminc év után – sikerült két magyar osztályt nyitni a falu iskolájában.
– Az rendhagyó év volt. Sajnos itt is fogy a diákok száma. Az idén tíz elsősünk lesz, de ez a szám megmarad a következő években is. A faluban számottevő a roma lakosok száma. Emiatt néhány évvel ezelőtt egy külön szerb tannyelvű roma tagozat indult be. Ugyanakkor a roma gyerekek jó részét magyar osztályba íratják be, amihez nyilván hozzájárultak az anyaországi támogatások is.
Torda egy összetartó közösség, sok civil szervezet működik a faluban. Rendezvényeiről egész Vajdaságban ismerik a települést. Jövőre még egy jelentős esemény házigazdái lesznek. Tordán rendezik meg a Durindót és a Gyöngyösbokrétát.
– Torda először 1985-ben volt a Durindó és a Gyöngyösbokréta házigazdája, amit még a mai napig is emlegetnek a faluban. Mi már az idén szerettük volna megszervezni ezt a rendezvényt, de mivel Bácskán volt a sor, ezért kaptuk a jövő évi házigazda jogát el. Igyekszünk majd, akárcsak harminc évvel ezelőtt, jó házigazdák lenni. Hogy aki ide jön arra a néhány napra, kellemes időt töltsön itt. Mi megpróbáljuk hasonló módon megszervezni, mint harminc évvel ezelőtt, annak ellenére is, hogy most sokkal kevesebben vagyunk. Új tartalmakkal, új kísérő programokkal, hogy valami módon különbözzünk a másutt megszervezett ilyen rendezvényektől.
Magyar Szó, 2015. augusztus 4., 5. o, vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2787/kozelet_politika/131223/%E2%80%9EMeg%C5%91rizz%C3%BCk-Tord%C3%A1t%E2%80%9D.htm, 2015. augusztus 4., 14:07
„MEGŐRIZZÜK
TORDÁT”?
Meddig még?
Jegyzet Kecskés István „Megőrizzük Tordát” c. írásához
A csendes közép-bánáti Torontáltorda, vagy mostani nevén Torda, ritkán
szerepel a médiában. Akkor is többnyire a téli művelődési napok, vagy a „kukoricafesztivál”
kapcsán. Az újságírók leginkább Dobai
Jánost, a Helyi Közösség Tanácsának elnökét szólaltatják
meg, aki egyúttal a Falufejlesztési Alapítvány elnöke[1]
is.
A
lakosok és a falu valódi állapotáról, gazdasági helyzetéről, népességének és a
foglalkoztatottak számának alakulásáról szóló írással azonban huzamosabb ideje
nem találkoztam. Pedig – alapos okok miatt – írni kellene erről.
Torda
helyzete folyamatosan romlik, lakosai egyre tömegesebben elhagyják. Nincs
munka, nincs jövedelem… A valamikor virágzó faluban egyre jobban eluralkodik a
nincstelenség és a nyomor. Van-e még jövője?
Ki
és hogyan, milyen állapotban fogja „megőrizni Tordát”? Kinek felel meg, hogy
még most is rózsaszínben mutatassák be a tordaiak helyzetét, ahelyett, hogy az
illetékesek „félre vernék” a harangot, amíg nem lesz teljesen késő? Meddig
ámítanak még? Kavillóhoz és Kispesthez hasonlóan ugyanis, Torda is példája lehet „az
egész vajdasági magyar nyomorúságunknak – miniatűrben”.[2]
Ami a gazda(g)ságból még megmaradt
Kecskés István – egyébként jó tollú újságíró rossz (párt)újságnál
– legújabb Tordáról szóló írásának alanya ki más lehetne, mint a
nélkülözhetetlen Dobai János? Az írásból azonban nem tűnik ki, hogy Dobai nem
csak a „helyi közösség elnöke”.
Dobai (1952), aki – az írásból arra lehetne
következtetni – éjt nappallá téve tevékenykedik Torda felvirágoztatásán, képzettsége
szerint okleveles jogász. 2000 óta (sic!!), vagyis folyamatosan 15 éve a tordai
helyi közösség elnöke, vagy – ahogyan nevezik – a falu „polgármestere”, mások
szerint „mindennek a megmondhatója”. (Az USA és Oroszország elnökének
mandátumát két választási periódusban, vagyis 8 évben határozták meg!) A Vajdasági
Magyar Szövetségnek 1996 óta tagja.[3]
(Kaszától Pásztorig) tagja a párt elnökségének.[4]
Tagja a VMSZ Tanácsának is.[5]
Jelenleg a Tartományi Településrendezési,
Építkezési és Környezetvédelmi Titkárságban titkársegéd
(2012-),[6] ezt megelőzően (2008-2012 között) a Tartományi Mezőgazdasági,
Vízügyi és Erdészeti titkárság titkárhelyettese volt.[7]
Hogyan lehet valaki egyszerre a tartományi
közigazgatás tisztségviselője és egy „helyi közösség elnöke”? Tudnak-e erről a
titkárságban? Ez a két tisztség ugyanis nem egyeztethető össze. Erről viszont Kecskés
írása már nem szól.
Olvasva Dobai (újvidéki) munkahelyi feladatainak a
leírását,[8]
szinte magától adódik a kérdés: Ha valaki rendes munkaviszonyban van egy
tartományi titkárságnál, hogyan lehetséges egy másik, ugyancsak felelős munkahelyen
is ellátni a feladatokat? Mikor ér rá
Dobai a falu és polgárainak ügyes bajos dolgaival foglalkozni? Vagy éppen ezért
nem haladnak a dolgok az ötről a hatra Tordán? Nem lenne már éppen ideje
„polgármestert” váltani? Vagy Tordán nincsen éppen senki más, aki el tudná látni
a polgármester feladatait?
– Kétezer óta próbáljuk élhetővé tenni a falut. Kiépült a központi
vízvezeték, a gázvezeték, a Torda–Udvarnok közötti aszfaltút, megtörtént a
kápolna felújítása, elvégeztük a templom teljes felújítását, új vadászotthon és
halastó épült. Közben felújítottuk a középületeket: a Kultúrotthont,
Tűzoltóotthont, Ifjúsági Otthont, a Sportpályát, a helyi közösség épületét, a
járdát – nyilatkozta Dobai.
A falu persze kétezer (vagyis Dobai „polgármesterkedése”)
előtt is élhető volt, egyébként „a múlt század húszas éveiben” nem lett volna „ötezer
lakosa”. Még az 1960-as években is közel 4000 lakosa volt. „Ma alig 1300-an
élnek a magyar többségű szórványtelepülésen” – írja Kecskés.
Vízvezeték és aszfaltút egyébként ma már a község
minden falujában van. A gázvezeték is többnyire az udvarnoki gáztározó
közelségének köszönhető. Na és, persze, minden tordai megfizette a víznek és a
gáznak a házához való bevezetését. A
halastó létesítése is bizonyéra hasznos, de hányan jutottak itt munkahelyhez?
Dobai felsorolásából, hogy mi épült Tordán, jól látszik,
hogy – az utóbbi 15 évben, amióta „polgármester” – egyetlen új üzem nem
létesült, egyetlen új munkahely nem nyílt. A szövetkezet gépparkjában például korábban
17-en dolgoztak, ma négyen vannak. Nem csoda, hogy a fiatalok nagy része,
munkahely hiányában sorra elhagyja/elhagyta a falut.
Végig kellene/kellett volna csak menni az újságírónak
a falu bármelyik utcáján és megszámolni, hány elhagyott, vagy beomlóban lévő ház
van, és mennyinek szántották fel a helyét? Néhány helyen, a járdán való
közlekedés, a házvég leomlása miatt, már közveszélyes. Miért nem lehet ezt megírni? Kinek segítenek
azzal, ha ezt elhallgatják? (Mostanában nem a társadalom
fejlődését szolgáló, elemző-bíráló, hanem az alulkérdezős újságírás a menő.)
Tordának
sürgősen befektetőkre, befektetésekre, új munkahelyek nyitására lenne
elsősorban szüksége. Amennyiben ez rövidesen nem valósul meg, a falu nemsokára csak
néhány újgazdag földtulajdonos számára lesz „élhető”. Foglalkoztat-e ez
valakit?
A középületek karbantartása külön téma lehetne. A helyiek elmondása
szerint a postahivatal termeit legalább 15 éve nem meszelték, vagyis amióta
Dobai a „polgármester”. A Tűzoltóotthon termeire is ráillene legalább a
meszelés és a berendezés felújítása. Nem úgy néznek ki, hogy vendégeknek
mutogatni lehetne.
A régi községháza épületét, amelyben a posta és a
tűzoltók is helyet kaptak, építészetileg elcsúfították, egységét megrontották.
A falu egyik legismertebb épülete most úgy néz ki, mintha legalább három részből
állna. Az épület melletti járdát, amit Dobai említ, újrabetonozták ugyan, mivel
az odatelepítet akácfák gyökerei felemelték azt. Ez ismét meg fog történni,
mivel egyidejűleg nem került sor a fák cserélésére is, amelyek már magát az
épületet és a villanyhálózatot is veszélyeztetik. A járda tisztán tartása is el
van hanyagolva, mivel – a több „lakó” miatt – nem tudni, hogy ki ebben az
illetékes. Az omlófélben lévő valamikori melléképülethez tartozó udvart is
felverte a gaz és az akác. Nincs, aki rendben tartsa.
– A helyi járulék elenyésző, Begaszentgyörgy pedig
fejletlen község – nyilatkozta Dobai. Honnan jutott és miért volt akkor szükség
a tűzijátékra a májusi falunap[9]
és a tavaly szeptemberi „kukoricafesztivál” alkalmából?[10] Nem lehetet volna a pénzt hasznosabb dologra
költeni, mint tűzijátékra, a levegő szennyezésére? Ellenőrzi-e egyáltalán valaki, hogy Tordán
mire költik a közpénzeket? Létezik-e ennek a falunak fejlesztési terve
egyáltalán?
Dobai beismeri, hogy „még sok a tennivaló van: „hiányzik a
szennyvízlevezető csatornahálózat, amelynek a terve már évekkel ezelőtt
elkészült. Továbbá itt van az iskola felújítása, és a tornateremre is nagy
szükség van” – mondja. Elfelejti azonban (és ezt a cikkírónak is tudnia
kellene), hogy (legutóbb) „2009. május 16-án, a falunap
alkalmából, nagy ünnepség keretében az iskola udvarában elhelyezték „az épülő
tornaterem alapkövét” (amit időközben benőtt a fű – pontosabban a gaz – B. A.
). Az ünnepségen jelen voltak a VMSZ helyi és tartományi tisztségviselői, a
község, a tartomány és az egyház képviselői is”.[11] És bizonyára az – ilyen alkalmakkor szokásos –
eszem-iszom sem maradt el.
A tordai iskola önállósulásáról is, amelynek az idén
már csak „tíz elsőse lesz”, teljesen megfeledkezett Dobai és az újságíró is. Az
igazgatónak a hangját sem lehet erről hallani, aki egyébként a Magyar Nemzeti
Tanács tagja (a VMSZ listájáról).[12]
Habár ennek szükségességéről a Magyar Nemzeti Tanács még (2011. április 5-én) még határozatot
is hozott (lásd a 16/2011 számú határozatot).[13]
– Folyamatosan keressük a beruházót, és
igyekszünk minden eszközt felhasználni arra, hogy ezt a (Szent György, Jordán és
Torda néven ismert – B. A.) gyógyvizet meg a termálvizet is
hasznosítsuk egy kisebb gyógy- és termálfürdő kiépítésével – mondja Dobai, közli
Kecskés.
– Az utolsó tulajdonos halála után. 2000 végén, sajnos
a víz palackozása és forgalmazása újból megszűnt. A gyógyvízforrás (kút) az
épület és környéke is helybeli földműves szövetkezet tulajdonát képezi” –
olvasható a falu internetes honlapján.[14]
Ebből arra lehet következtetni, hogy Dobai – a 15 év alatt, amióta
„polgármester” – jottányit sem mozdította elő a víz hasznosításának ügyét.
Pedig erre (tartományi tisztségviselőként külön) lehetősége is volt. A
(tulajdonos) szövetkezetet pedig ez nem is érdekli?
„Folyamatosan
keresi(k)” csak éppen nem talál(nak) beruházókat. Időközben más vajdasági
falvakban, mint például Bácspetrőcon, ahol gyógyvíz se nincsen, komoly fürdőközpontot
építettek („Petroland”).[15]
A tordai gyógyvíz hasznosítása egyébként már évek óta
témája a különböző, Tordával kapcsolatos írásoknak is.[16]
Eredmény azonban továbbra se nincs. Az írások viszont jók a lakosok áltatására.
A múlt év végén Dobai azt nyilatkozta a Pannon TRV-nek, hogy „tavaszra (vagyis 2015-én tavaszán – B. A.)
próbafúrásokat terveznek, valamint a víz összetételének az elemzését is
elvégzik, és várhatóan nyáron teszik majd közzé a vizsgálat eredményeit”.[17]
Most 2015 nyara van. Megtörtént-e az elemzés és mi az eredménye? Erre is választ
kellett volna kérni Dobaitól!
Vajon
mi lehet a (gyógy)vízben?
Természetesen badarság lenne a falu összes megoldatlan problémáját csak
Dobai személyéhez kötni, vannak ott más felelősök is. Persze, hogy léteznek
objektív nehézségek is, de ez mit sem változtat a falutanács és tagjainak a felelősségén.
Ha valaki 15 éve egyfolytában a falu
vezetője, annak tárgyi felelőssége is van. Ifj. Korhecz Tamás 15 évi folyamatos nemzeti kisebbi vezetői
tisztségviselés után nem vállalta a Magyar Nemzeti Tanácsban az újabb elnöki
megbízatást. Ezt mindenképpen a javára kell írni. (Más dolog, hogy a másfél
évtizedes tevékenységének értékelése még várat magára). Dobainak is el kellene
végre gondolkoznia: Meddig még? A VMSZ vezetőségének pedig azon, hogy miért
futtat olyan személyeket, akik nem képesek eredményt felmutatni?
BOZÓKI Antal
Torda/Újvidék, 2015. augusztus 12.
[2] Szabó Angéla: Két rendőrrel járja
a falut a végrehajtó. http://bozokiantal.blogspot.com/
[7] Lásd a 2-es alatti honlapon.
[8] http://www.ekourb.vojvodina.gov.rs/pravno-i-materijalno-finansijskiposlovi#
[9] K. I.: Falunap és templombúcsú Tordán. Magyar Szó: http://www.magyarszo.com/hu/2707/vajdasag/127209/Falunap-%C3%A9s-templomb%C3%BAcs%C3%BA-Tord%C3%A1n.htm, 2015. május 16. [05:34]
[10] A KUKORICAFESZTIVÁL PROGRAMJA TORDÁN. http://www.torda.rs/vesti.html
[11] Lásd a Mikor önállósodik a tordai és a magyarittabéi iskola? c írásom. http://www.vajma.info/cikk/tukor/4258/Mikor-onallosodik-a-tordai-es-a-magyarittabei-iskola-.html 2011. július 16. [21:30]
[12] Lásd a 27-es szám alatt. 2014-e magyar nemzeti tanácsi választás: https://hu.wikipedia.org/wiki/2014-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[16] Lás pl. a következő írásokat:
1.) NÉMETH Zoltán: Mikor válik édessé a tordai keserűvíz? Magyar Szó, 2007. január 13.: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2007/01/13/main.php?l=b6.htm
2.) Diósi Árpád: Ahol a tenni akarás lakik. Magyar Szó, 2012. január 5. http://www.vmmi.org/index.php?ShowObject=kronika&id=7914
3.) TÓTH Lívia | 2009.04.01.Nemzetközi értekezlet a keserűvízről. Bánáti Újság, 2009. április 01. http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=6492
4.) KÓNYA-KOVÁCS Otília: Nagy tervek a tordai gyógyvízzel, Hét nap:
http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=19023.
2015. március 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése