A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége képmutatásnak tartja a migránsáradat elszenvedőiért folytatott VMSZ "küzdelmet"

KÖZLEMÉNY

            
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége képmutatásnak tartja a szabadkai székhelyű párt minapi közleményében hangsúlyozott,  a migránsáradat elszenvedőiért folytatott  "küzdelmet".
            A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége egyszer már rámutatott arra a kettős beszédre amit a szabadkai székhelyű párt művel kvótareferendum gyanánt.  Nem fenntartható az az állapot, hogy Budapestnek azt ígérik a betelepítési kvóta elleni szavazásra fognak buzdítani és eközben Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Magyarkanizsán a kormányzati felelősségen osztozva mélyen hallgatnak a migránsok tömeges elhelyezéséről.
            Álszent politikai kufárkodásuk leginkább a Magyar Nemzeti Tanács  20-ik rendes ülésén vált nyilvánvalóvá amikor a szabadkai székhelyű párt által bitorolt testület elutasította a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége módosító javaslatait az  MNT elnöke által beterjesztett  Állásfoglalás a Magyarország Köztársasági Elnöke által 2016. október 2-rá kitűzött országos népszavazással kapcsolatos  záradék javaslatára.
            A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége módosító javaslataiban rámutatott azokra a veszélyekre, amelyek a kerítés szerbiai oldalán keletkező migránsáradatból, illetve a Nyugat- Európából visszatoloncolt, elsősorban koszovói romák betelepítéséből  erednek.
           
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ezt súlyos politikai hibának tartja abban a  politikai helyzetben,  amikor a magyarországi kvótareferendum kapcsán  nem csak a szerbiai és anyaországi, hanem az egész európai közvélemény is felfigyelhetett volna a délvidéki magyarság  problémáira.
            A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint ez is csak azt bizonyítja, hogy a szabadkai székhelyű párt által vezetett Magyar Nemzeti Tanács nem érett feladata ellátására, a szabadkai székhelyű párt pedig nem a délvidéki magyarság érdekeit képviseli azokban a testületekben ahol hatalmi tényezőt képeznek.

Óbecse, 2016. szeptember 29.

http://www.vmdk.org.rs/

Tanácsnoki kérdések

Az  MNT ügyrendje 63. szakasza  alapján

 

Hajnal Jenő az MNT elnökeként, 2016. szeptember 2-án, közleményt adott ki, amely megjelent az MNT honlapján, majd a Vajdaság Ma hírportál is közzétette:  Az MNT elnöke elfogadhatatlannak tartja a zombori könyvtárban történteket címmel.

Első kérdésem a közleményben olvasható, idézett mondatból adódik: „Épp ezért képmutatónak tartom azt a magatartást és felháborodást, amely most épp azok részéről fogalmazódik meg, akik nagyon is jól tudták már hónapokkal ezelőtt, hogy nehéz lesz, ha nem lehetetlen megoldást találni erre a kényszerhelyzetre…”

● Kiknek a magatartását és felháborodását minősíti az MNT elnöke képmutatónak?

 

Az MNT elnöke által kiadott közlemény megjelenéséig a botrányos, nyugat-bácskai magyarellenes  történésekről csak egy újságírói megnyilatkozás adott hírt a Vajdaság Ma hírportálon: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20546/Zombor-Felmondtak-tiz-konyvtarosnak.html  

 

● Azoknak a magatartását és felháborodását minősíti az MNT elnöke képmutatónak,  akik magyar könyvtárosként fölöslegessé váltak, akik felmondást kaptak,  akik nyilatkoztak róla, akik ezt a  ̶  nyugat-bácskai magyarság ellen is!  ̶  elkövetett merényletet a nyilvánosság elé tárták?

 

● Ki és mi gátolta meg  az MNT elnökét abban,  hogy ezt a botrányos, magyarellenes, munkahelyi felmondásokkal manipuláló, létszámleépítés ürügyén a nyugat-bácskai magyar művelődési életnek durván és szándékosan ártó magatartást még idejében, a felmondások kikézbesítése előtt,  tiltakozásának hangot  adva, a nyilvánosság elé tárja?  

● Egyeztetett-e az MNT elnöke a zombori könyvtár igazgató bizottságának  ̶  MNT által javasolt és kinevezett!  ̶  tagjával (aki nem mellesleg: a nagyobbik magyar párt tartományi képviselője!) az igazgató bizottság,  2016. augusztus 8-án meghozott, botrányos döntésével kapcsolatban?

 ● Ki fogadta áprilisban, a fölöslegesnek nyilvánított  magyar falusi könyvtárosok ügyében, az MNT elnökét? 

● Zombor város döntéshozóival (polgármesterével, testületi elnökével) egyeztetett-e az MNT elnöke a fölöslegesnek nyilvánított  magyar falusi könyvtárosok ügyében?

● Miről egyeztetett az MNT elnöke a zombori könyvtár igazgatójával, akinek a nyilatkozatából (http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20554/Zombor-Nem-lesz-fonnakadas-a-konyvek-kolcsonzeseben.html ) olyan következtetés vonható le, hogy az MNT elnöke jóváhagyta a falusi könyvtárosok munkanélkülivé nyilvánítását?

● Az MNT elnöke valóban azoktól várja az elfogadható és tartós megoldásra vonatkozó javaslatot, akik az előállt helyzetet létrehozták?  

● Az MNT elnöke szerint, valóban ennyiben kellene kimerülnie a Magyar Nemzeti Tanács érdekvédő és érdekérvényesítő szerepének?

Tari István

http://www.vmdk.org.rs/

Megrongálták a Szentháromság-szobrot

Vandálok rongálták meg a Szentháromság-szobrot Szabadkán. Ellopták az aranyozott feszületet és tollat, az egyik angyalnak pedig a kezét törték le. Az okozott kár felbecsülése folyamatban van.

Az utóbbi két hétben ez már a második alkalom, hogy vandálok célpontjává lett a szabadkai városháza előtti parkban álló Szentháromság-szobor. Először ,,csupán’’ a szoboregyüttest körülvevő kerítést mozdították ki a helyéről, de nem vittek el semmit. Most azonban már meg is csonkították a hosszú történelmi időutazást megélt emlékművet.

Mint ismeretes, a Szentháromság-szobor 1915 és 1964 között Szabadka főterén, a Városi Könyvtár előtt állt, majd áthelyezték a Szent Teréz Székesegyház melletti parkba. Jelenlegi helyére idén májusban került a Magyar Nemzeti Tanács javaslatára. A szobor restaurációs és szállítási költségei 7,5 millió dinárba tettek ki.

A mai esetről az illetékesek értesítik a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézetet.

A szabadkaiak már megtapasztalhatták a vandalizmus legkülönfélébb formáit. Azt azonban nehéz elhinni, hogy a városközpont egyik legforgalmasabb helyén található szobor megrongálásának nincs szemtanúja. Többen úgy vélik, színesfém-kereskedők érdeke lehet elsősorban a szobor-kiegészítők eltulajdonítása, hiszen azokat bármikor pénzzé lehet tenni. Gondoljunk csak a 2013 októberében, a Zentai úti temető 44-es parcellájáról ellopott, mintegy 300 kilós bronzzal borított Vergődő madár szoborra, amelyet az éj leple alatt ,,emeltek el’’ ismeretlen tettesek. Noha a városi önkormányzat azóta már elkészíttette és a helyére tetette az ellopott szobor pontos mását, a tetteseket a rendőrség azóta sem kerítette kézre.  

Subotica.com nyomán)

Közzétette: szerkesztő4 2016. szeptember 29. csütörtök, 17:53

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/58170-megrongaltak-a-szentharomsag-szobrot

Amiről a magyar nyelvű pártsajtó nem ír

Hajnal Jenő: „A helyzetet oldjuk meg”

Két ellentétes viszonyulás/koncepció – Csak annyi jogunk lesz, amennyit kiharcolunk

 „Szeptember elsején a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtár 41 alkalmazottja közül tízen fölmondó levelet kaptak, kivétel nélkül a falusi könyvtárosok. Velük szemben a tisztviselők és a segédszemélyzet a helyén maradt. A kirúgott személynek szeptember 2-án el kellett távolítani személyes holmiját a fiókkönyvtárak épületeiből, valamint le kellett adniuk a kulcsokat.”[1] A falusi könyvtárak nyitva tartását „heti két napra korlátozták”.[2]

Elvegyi Ákos, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség (VMDK) Tanácsának elnöke sajtótájékoztatón mutatott rá, hogy „az ésszerűsítés örve alatt gyakorlatilag megszűnnek a fiókintézmények, amelyek nem kis, hanem nagy kezdőbetűs Könyvtárak, amelyek a falvakban szorosan összefonódtak a művelődéssel, a könyvtárosok nem egy esetben művelődésszervezőként, egyesületvezetőként is dolgoztak, így például Bácsgyulafalván, Bezdánban, valamint Őrszálláson nemkülönben.[3]

A VMDK sajtótájékoztatóján elhangzott az is, hogy „az elbocsátott munkavállalók fele magyar”.[4] Horváth-Ódry Márta, a VMDK regionális szervezetének elnöke ehhez hozzáfűzte: „Ráadásul a városi intézményben legfeljebb egy, esetleg két alkalmazott beszéli a magyar nyelvet, ami tovább nehezíti ezt a munkát.”[5] „Az iskolákban a diákok máris azt kérdezik, hogy miként jutnak majd hozzá a házi olvasmányokhoz”?[6] (Nesze neked részarányos foglalkoztatás és szerzett nemzeti kisebbségi jogok!)

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) a 20., szeptember 22-én Újvidéken tartott rendes ülésén „először (ellenszavazat és tartózkodás nélkül – B. A.) megszavaztatta Tari István, a VMDK tanácsnoka által a beterjesztett napirendi pont sürgősségét (ELŐTERJESZTÉS – Állásfoglalás a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban történt felmondások és a Zombor Városához tartozó falvakban eddig működő fiókkönyvtárak leépítése ügyében)”,[7] majd – Tari  és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének felszólalása után, Hajnal javaslatára – újabb szavazás következett, és a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) képviselő MNT tagság szavazógépezete elvetette a sürgősségi napirendi pont napirendre tűzését és megvitatását![8]

Tari István felszólalásának kezdetén az MNT ülésén elmondta, nagyon fontosnak tartja, hogy az MNT az előterjesztését, sürgősségi indítványát elfogadta, majd így folytatta: – Ugyanis, én azt gondolom, hogy mindaz, ami Nyugat-Bácskában történik, az egy olyan történet, amelyre fel kell, hogy kapjuk a fejünket.

Ez közösség, ez a nyugat-bácskai közösség szenvedet a legtöbbet a legújabb bálakáni háborúk idején. Tehát, kilencvenegyben ők megtapasztalták annak a háborúnak az össze nyomorát, amelyet azok indítottak el, akik most is hatalmon vannak. Éppen ezért, ami most történik az ottani magyarsággal ez fölháborító. A legsovinisztább magyarellenes megnyilatkozásról van szó Nyugat-Bácskában. Azok, akik részt vettek abban a döntésben, amelyben magyar könyvtárosoknak mondtak fel, azok tulajdonképpen azok tulajdonképpen a kultúránk ellen intéztek támadás, merényletet. Nyugat-Bácskában a könyvtárosaink tulajdonképpen a művelődési élet szervezői és én azt gondolom, a Magyar Nemzeti Tanácsnak az a dolga, hogy amikor ilyen eset történik, akkor ne csak följajduljon, ne csak nyilatkozatot tegyen, hanem a lehető legerélyesebben megfogalmazza mindazt, amit ezzel a nem is titkolt, hanem nagyon provokatív magyarellenes jelenséggel szemben tapasztal. Mert én azt gondolom, hogy ezt mindenképp meg kell tárgyalnunk. Ugyanis, ha ezeknek az embereknek fölmondanak, ha ezek az emberek, könyvtárosok elvesztik a munkahelyüket, akkor Nyugat-Bácskában tulajdonképpen leépül a magyar művelődési élet. És én azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti tanácsnak az a dolga, hogy a legkeményebben tiltakozzon, hogy ezt a legkeményebben megfogalmazzuk, ezt a tiltakozást, mert nagyon is jól látszik az, hogy a leépítések ürügyén tulajdonképpen hogyan próbálnak meg újból merényletet követni el kultúránk ellen – hangoztatta Tari István.  

            Hajnal Jenő, az MNT elnöke, „Tari István fölvetésével kapcsolatban” a következőket „válaszolta”, illetve mondta: – Teljes mértékben egyetértünk. Én is azt hiszem, hogy amikor ez a lehetetlen helyzet előállt, akkor abban a pillanatban reagáltunk is, és akkor ígéretet is tettem, hogy a Nemzeti Tanács mindent meg fog tenni azért, hogy Nyugat-Bácskában a nyugat-bácskai könyvtárellátás, különösen a magyar könyvtárakat érintő helyzet megoldódjon és rendeződjön.

Én azt hiszem, hogy a fölháborodás jogos és teljesen elfogadható valamennyiünk részéről. Az, amit én problémának tartok, hogy ezt a helyzetet, ezt az ügyet olyan magyarellenes akciónak próbáljuk beállítani, akkor, amikor nagyon jól tudjuk, hogy az intézmény vezetősége majd egy év óta próbálta megoldani ezt a helyzetet és a legjobb szándékkal minden megtettek azér hogy … Én személyesen áprilisban jártam ott, hogy ez a …, hogy utólag a legszerencsétlenebb módon oldódott probléma, tíz falusi fiókkönyvtár könyvtárosának a felmondásával ne így történjen meg.

Tehát, az, amit mindenképpen ez előterjesztésben elfogadhatónak tartok az az indoklásban szerepel, és ebben azt hiszem, hogy valamennyien egyetérthetünk (ami végül mégsem lett elfogadva – B. A.).  A Magyar Nemzeti Tanácsnak a legerélyesebben és azonnal kell lépnie, nemzeti sérelmeink orvoslása, nemzeti értékeink érvényre juttatása ügyében (amire eddig nem került sor – B. A.). S itt, ami a legfontosabb szó, azt hiszem, hogy fel kell lépnie.

Ha mi fel akarunk lépni, akkor nem olyan javaslatokat, olyan állásfoglalást kell elfogadni, amely ezt a föllépést teljesen ellehetetleníti. Hiszen, ha átgondoljuk, ha elolvassuk az itt felsorakoztatott határozatjavaslatot, akkor egyértelművé válik, hogy amit mi nagyon fontosnak tartunk, hogy a legilletékesebbekkel, elsősorban Zombor város vezetőségével, a polgármester asszonnyal az élen, a könyvtárigazgatóval és az ottani helyi érdekeltekkel leüljünk és ennek a helyzetnek az orvoslását végezzük el, tegyük meg.

Ha mi ezt a határozati javaslatot elfogadjuk (amit egyébként „elfogadhatónak tart” – B. A.), ahogy itt szerepel, mi minden párbeszédre, beszélgetésre, együttműködésre való kapcsolatot kizárunk. Egyszóval, úgy gondolom, hogy a párbeszédre, az egyeztetésre, a tárgyalásra, a tárgyalási partnerre, a tárgyalási kapcsolatra nem tudjuk a hangsúlyt fektetni, hiszen elvágunk minden szálat.

Nekünk nem az a célunk, nem ez a szándékunk. Én úgy gondolom, hogy Tari István is nagyon jól tudja, mikor benyújtotta ezt a kezdeményezést, hogy a legfontosabb dolog az, hogy mi minél előbb orvosoljuk ezt a helyzetet és azokban a könyvtárakban, hiszen itt nem csak magyar könyvtárosokról van szó és nem csak magyar, kimondottan magyar településekről, a helyzetet oldjuk meg. És én ezért és azt javasolom, hogy ezt a beterjesztett napirendre való tűzést ne fogadjuk el – javasolta Hajnal Jenő.

A Magyar Nemzeti Tanács tagjai közül Tari István javaslatának napirendre tűzését hárman kézfelemeléssel támogatták, 23-a ellenezték, vagyis elutasították.[9]

***

A Tari és Hajnal felszólalásból a VMSZ befolyása alatt lévő sajtó – a helyszíni TV közvetítésen kívül – nem, vagy szinte alig közölt valamit,[10] pedig pengeváltásuk azért is érdekes, mivel a nemzeti kisebbségi jogok, ez esetben a vajdasági magyarok jogai megvalósítása útjának/módjának két, szöges ellentétben lévő viszonyulását/elképzelését is elénk tárja.

            Tari indítványa – az MNT törvényi illetékességével teljes összhangban – arra irányult, hogy az MNT testületként/intézményként foglaljon állást egy, a vajdasági magyarok számára fontos művelődési kérdésben.

Az MNT elnöke, tisztségével visszaélve, felszólalásával megakadályozta ezt (a VMSZ-es képviselők úgy szavaztak, ahogy ő javasolta). Szerinte „ennek a helyzetnek az orvoslását” nem intézményesen, a testület állásfoglalására hivatkozva kell megoldani, hanem „a legilletékesebbekkel, elsősorban Zombor város vezetőségével, a polgármester asszonnyal az élen, a könyvtárigazgatóval és az ottani helyi érdekeltekkel” való „leülés” (talán tárgyalás) útján. (Horváth-Ódry Márta közlése szerint, amikor „az MNT elnöke támogatási szándékkal fölkereste az intézményt és a városi elöljáróságot, a polgármester asszony nem fogadta”.[11] Ez viszont már önmagában is megalázó.)

            Természetesen minden kérdést lehet tárgyalás útján rendezni, ha erre meg van a tárgyaló felek készsége. (Egyébként Tari felszólalásában ezt másként fel sem merült.) Hajnal tudatához azonban még mindig nem jutott el, hogy az MNT elnökének a tárgyalási pozícióját erősíti, ha a zsebében van az általa vezetett testület állásfoglalása (ami őt is kötelezi).

Az MNT elnöke már nem először követi el ezt a hibát: Ugyanígy nem nyitott vitát, nem tűzte a testület napirendjére a szerb kormány által utóbb elfogadott nemzeti kisebbségi akciótervet,[12] aminek komoly következményei vannak/lesznek a vajdasági magyarok helyzetére nézve.

Egyesek képtelenek megérteni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításáért/érvényesítéséért való kiállás, azok követelése nem valamiféle nacionalista provokációt, nem „minden szál elvágását” jelenti, hanem a szerb alkotmány és törvények, a nemzetközi szerződések által biztosított legális és legitim jog. Aki ezt nem tudja felismerni, inkább ne foglalkozzon kisebbségi közösségi ügyekkel. Fel kell végre fogni: Csak annyi jogunk lesz, amennyit kiharcolunk

Hajnal Jenő most a teljes nyilvánosság előtt magára vállalta „a helyzet” intézményen kívüli, „leüléssel” való „megoldását”. Amennyiben viszont eredményt most sem tud elérni, be kell látnia végre, hogy az általa képvisel politika megbukott és távoznia szükséges az MNT éléről.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2016. szeptember 28.

---

[1] JJ: Bezárnak a falusi könyvtárak. Magyar Szó, 2016. szeptember 3., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3150/kultura/152431/Bez%C3%A1rnak-a-falusi-k%C3%B6nyvt%C3%A1rak.htm, 2016. szeptember 3., 10:41 >> 2016. szeptember 3., 11:12

[2] JJ: A kerényiek (kljajićevóiak – B. A.) visszakövetelik a könyvtárukat. Magyar Szó, 2016. szeptember 13. 15.

[3] Lásd az 1-es alatti írásban.

[4] JJ: Hétezer aláírás a könyvtárakért. Magyar Szó, 2016. szeptember 20. 5. 

[5] Lásd az 1-es alatti írásban.

[6] Uo.

[7] http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Kult%C3%BAra, 2016. szeptember 21.

[8] Képmutatás – avagy a meghunyászkodás diszkrét bája

http://www.vmdk.org.rs/hirek/631-kepmutatas-avagy-a-meghunyaszkodas-diszkret-baja

[9] Uo. Lásd a videót: Az állásfoglalás a Zombori Könyvtárban történtekről.

[10] Lásd Ádám Csilla: Az MNT megszavazta a Magyar Szó és a Hét Nap régi-új vezetőit. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20636/Az-MNT-megszavazta-a-Magyar-Szo-es-a-Het-Nap-regi-uj-vezetoit.html, 2016. szeptember 22. [16:01] és rem: Megszavazták a Magyar Szó igazgatóját és főszerkesztőjét. Magyar Szó, 2016. szeptember 23. 1. és 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3167/kozelet_media/153379/Megszavazt%C3%A1k-a-Magyar-Sz%C3%B3-igazgat%C3%B3j%C3%A1t-%C3%A9s-f%C5%91szerkeszt%C5%91j%C3%A9t.htm, 2016. szeptember 23. [08:29] >> 2016. szeptember 23. [09:34]

[11] Lásd az 1-es alatti írásban.

[12] Lásd az Ami provokálhatja közösségünket c. 2016. február 3-i írásom. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/50918-2016-02-03-21-00-03, 2016. február 03. [21:55] és http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 3.

Így köszönte meg a Szerb Radikális Párt Pásztor Istvánnak a szolgalelkűségét

 

A tartományi parlament legutóbbi ülésén elfogadta az új jelképek bevezetéséről szóló határozatot, melynek értelmében az úgynevezett Vajdaság hagyományos jelképei hivatalos használatba kerültek egész Délvidék területén.

Ahogy arról portálunk beszámolt, a zászló egyrészt nem egyezik meg a határozat szövegében említett 1848-as történelmi lobogóval, másrészt pedig a zászló gyökere a magyar szabadságharc ellen felkelő szerb csapatok jelképe volt, amelyek számos település magyar lakosságát koncolták fel nemzeti gyűlöletből. Aradi vértanúink, Kiss Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich János, Aulich Lajos és még számos nemzeti hősünk, mind ezen lobogók alatt vonuló szerb csapatokkal küzdöttek és a magyar honvédek és az ellenük folytatott harcban haltak hősi halált. Az 1848/49-es magyarellenes harcok jelképe most mégis a magyarlakta Vajdaság hivatalos jelképe lett. Erre a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselőinek igen szavazata és Pásztor István, a VMSZ és a tartományi parlament elnökének teljes támogatása mellett került sor.

 

Hűségesküt tettek a "magyarok"

Pásztor felszólalásában elmondta: “Nem áll szándékunkban részt venni ebben a vitában. Szavazni fogunk erre a határozatra, mint ahogyan azt a statútum esetében is megtettük, mert mindkettő a kompromisszum része volt.” Majd kiemelte azt is, hogy szerinte a politika a kompromisszumokon alapszik. “Ezért nem akarunk részt venni ebben a vitában, mert ha nekünk jogunkban állt meghatározni a saját nemzeti szimbólumainkat, amelyek állami védelmet élveznek, akkor kötelességünk az önök által megbeszélt megoldás mellé állni.”- mondta a VMSZ elnöke. 

A vitába a Szerb Haladó Párt díszmagyarjai is beszálltak, így például a magyarkanizsai képviselőnőjük, Crkvenjakov Gizella.
"Én, mint egy nemzeti kisebbség tagja, úgy gondolom, mindenki egyenrangúan használhatja nyelvét, kultúráját, szimbólumait, ott ahol erre szükség mutatkozik. Egy okot sem látok arra, hogy ne szavazzak a napirendi pontban foglaltakba. Nem hiszem, hogy a nemzeti szimbólumok elfogadásával bármelyik jogom veszélybe kerülne." - közölte a hűségeskünek is megfelelő véleményét Crkvenjakov.

Mind Pásztor, mind pedig a magyarkanizsai képviselőnő kijelentései álságosak és megtévesztőek. Az igaz, hogy valóban van lehetőség a magyar nemzeti jelképek használatára, de csak azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot, ám ezeken a helyeken sem kötelező és semmilyen retorzióval nem jár, ha azt "elfelejtik" megtenni. Mindeközben a vajdasági jelképek kihelyezésére a törvény kötelez, annak elmulasztását pénzbírsággal sújtja. A magyar lobogó használata azonban csak a helyi közösségek és a városháza épületeit érinti, más közintézményeket nem. Ezen felül évente csupán három napon, a délvidéki magyarság ünnepnapjain (március 15., augusztus 20., október 23.) engedélyezett a magyar nemzeti trikolór használata, ám a szerb többség részéről annak "nincs hagyománya", hogy megtiszteljék ezeket az ünnepeinket. Arról nem is beszélve, milyen abszurd helyzetet teremthet az, ha március 15-én a délvidéki magyarság lobogóját épp a forradalmunk ellen felkelő és azt a helyi magyarság vérébe fojtó szerb lobogó mellé helyezik majd ki.

A magyar nyelv hivatalos használata pedig legtöbb esetben csak egy névleges dolog és csupán néhány községben elfogadott. Mivel a hivatalokban, intézményekben még részarányosan sincsenek magyar alkalmazottak, így gyakorlatilag a jogunk ugyan megvan, hogy magyarul beszéljünk, csak éppen sem fogja megérteni a nyelvünket.

 

A radikálisok megköszönték a nemzeti érdek feladását Pásztornak

A magyarok szolgalelkűsége és a magyar véren történelmivé vált zászlók feltétel nélküli támogatása még a legszélsőségesebb pártok kívánságait is teljesítette. Olyannyira, hogy a háborús bűnökkel vádolt Vojislav Šešelj csetnikvajda pártja, a Szerb Radikális Párt is köszönetet mondott Pásztor Istvánnak.

A radikálisok képviselője, Dragan Stipanović kifejtette: "Mi, szerb radikálisok szavazni fogunk a Vajdaság hagyományos szimbólumairól szóló javaslatra. Azt, amit a nép Čanak zászlajának vagy Čanak címerének hív, be kell tiltani. Köszönetet mondanék Pásztor úrnak és a VMSZ képviselőinek, akik szavazni fognak erre a javaslatra, és ezzel tanúbizonyságot tesznek a politikai érettségükről. Biztos vagyok benne, hogy jövőre, ha majd prof. dr. Vojislav Šešelj köztársasági elnök lesz, akkor az összes többi igazi szerb szimbólumra is rászavaznak majd."

Ez nem az első eset, hogy a VMSZ és a radikálisok összeborulnak, hiszen Pásztor pártja több községben is együtt alkotja a hatalmi többséget a csetnikpárttal, illetve még a tavaszi választások idején is egyedül a radikálisok támogatták a VMSZ azon kezdeményezését, hogy ellehetetlenítsék a VMDK-MM tartományi listaállítását.

 

Pásztor az összes délvidéki magyar nevében beszélhet?                                                      

Az ülésen az ellenzék soraiból Csonka Áron is felszólalt, elmondta: a VMDK nem támogathatja a Vajdaság AT hagyományos szimbólumainak használatáról szóló javaslatot, mert az rossz kompromisszumok eredménye, és jórészt a történelem "fabrikálásán" alapul. Kifejtette, hogy szerintük a szóban forgó határozat, csakúgy mint a szimbólumok, negatív üzenetet hordoz magában mindazok számára, akik nem tartoznak a többségi nemzethez, s akik őshonos népek Vajdaságban, akik már évszázadok óta itt élnek, s akik jól emlékeznek, mi történt itt pl. száz évvel ezelőtt.

Majd megkérte Pásztor Istvánt, ne beszéljen a teljes magyarság nevében, hiszen erre nincs sem joga, sem felhatalmazása. 

 

Orbánék szerint semmi baj a jelképpel

A magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának (NÖB) hétfői ülésén is szóba kerültek az új vajdasági jelképek. A téma kapcsán Szávay István, a Jobbik parlamenti képviselője tette fel a kérdéseit. A politikus erről Facebook oldalán számolt be, mint írja: "Rákérdeztem Vajdaság új zászlajának ügyére, ez a zászló ugyanis megegyezik azzal, amely alatt a szerb csapatok a magyar szabadságharc ellen fordultak 1848-49-ben és számos délvidéki magyar településen etnikai tisztogatásokat folytattak népünk ellen. Az államtitkár döbbenetes módon kifejtette, hogy a Kormány nem látja a problémát, ugyanis a többségi társadalomnak joga van megválasztani jelképeit. Hasonlóan nyilatkozott korábban egyébként Pásztor István, a szerb radikálisokkal koalícióban kormányzó Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is."

Magyarán: az Orbán-kormány semmi kivetnivalót nem lát egy, a Vajdaság multikulturális múltját teljesen figyelmen kívül hagyó, a szerbiai állami zászlóval szinte teljesen azonos és a magyarság számára provokatív jelkép elfogadásában.

 

R. P.  

Közzétette: Szerkesztő 2016. szeptember 24. [14:59]

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/58022-video-igy-koeszoente-meg-a-szerb-radikalis-part-pasztor-istvannak-a-szolgalelkseget-

Képmutatás – avagy a meghunyászkodás diszkrét bája

Töprengve néztem újra és újra az MNT minapi ülésének azt a részét, amely a Zombor környéki falusi könyvtárakkal kapcsolatos állásfoglalással foglalkozott. Megrökönyödtem azon a képmutató magatartáson, amit az MNT elnöke tanúsított a témakör kapcsán. Először megszavaztatta a beterjesztett napirendi pont sürgősségét (ELŐTERJESZTÉS - Állásfoglalás a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban történt felmondások és a Zombor Városához tartozó falvakban eddig működő fiókkönyvtárak leépítése ügyébe) , majd újabb szavazás következett, és a szavazógépezete elvetette a sürgősségi napirendi pont napirendre tűzését és megvitatását! Ezzel a (Hajnal) csavarral az elnök úr precedenst teremtett. A képviselőtestületek, parlamentek gyakorlatában emlékeim szerint ilyen nem fordult még elő (ja, most jut eszembe, végül is az MNT csak egy civil szervezet (?), és csak mi nevezzük időnként naivan a délvidéki magyar közösség parlamentjének)!

Elképedve hallgattam az elnök úr eszmefuttatását és indoklását, hogy miért is nem kell, a sürgősség elfogadása ellenére sem, napirendre tűzni a témát és a javasolt határozatot, esetleg valamilyen ajánlást elfogadni a történtekkel kapcsolatban. Újra végigolvastam a beterjesztett javaslatot és mindazokat a sajtóban megjelent megnyilvánulásokat a VMDK részéről, amelyek a témával foglalkoztak. Sehol sem akadtam olyan elemekre, amelyekre az elnök úr hivatkozott, konkrétan hogy a felmondásokat, leépítéseket kizárólag magyar ellenes akcióként próbálnánk beállítani. Sajnálattal hallottam tőle ugyanazokat a mondatokat, amelyekkel a Zombori Városi Könyvtár igazgatója is (teljesen elferdítve mindazt, amit kimondtunk, leírtunk, magyarán csúsztatva) megpróbálja magyarázni és védeni az előállt helyzetet. Mi azt mondtuk, hogy a történtek a falvak elsorvasztásához, valamint a kultúránk, az amatőr művelődési életünk ellehetetlenítéséhez vezetnek. Elmondtuk azt is, hogy a tíz elbocsátott könyvtáros közül öten magyarok! Ez csak a valós tények megállapítása volt! A magyar közösség érdekvédelmét felvállaló szervezetként ezt nem kellett volna, nem lett volna szabad hangoztatnunk, kimondanunk? Szerintünk meg igenis ki kellett mondanunk, különös tekintettel az állam által felvállalt részarányos foglalkoztatással kapcsolatos kötelezettségek tükrében!

A tények agyonhallgatása, a téma szőnyeg alá való söprése, a meghunyászkodás az előállt helyzetben célravezetőbb? Az MNT elnöke és hatalmi többsége szerint: igen!

Szerintünk meg nem!

Emlékeztetni szeretném az elnök urat, hogy a sürgősségi beadványt az ügyrenddel összhangban 72 órával, vagyis 3 nappal az ülés kezdete előtt átadtuk. Amennyiben a beterjesztés sürgősségével egyetértett, és csak a beadványban javasolt határozattal kapcsolatban voltak aggályai, illetve elfogadhatatlanok voltak az ön számára, akkor ön az MNT elnökeként, vagy az MNT Végrehajtó Bizottsága (akinek a hatáskörébe tartozik a beadványok véleményezése is) miért nem javasoltak az MNT-nek a téma kapcsán elfogadásra másik határozat vagy állásfoglalás javaslatot? Az ügyrend szerint erre való a 72 óra, amely a rendelkezésükre állt. De hát értem én elnök úr ódzkodását a téma boncolgatásától, hiszen a vitában sok mindenre fény derülhetett volna, és abban az esetben elkerülhetetlen lett volna a számonkérés, hisz a VMSZ Haladó hatalmi koalíció döntése áll mindaz mögött, ami a Zombor környéki falusi könyvtárakkal – könyvtárosokkal történt és történik. A történetben pedig a VMSZ helyi politikusain kívül érintett a VMSZ tartományi képviselője is, aki a Könyvtár Igazgató Bizottságának a tagja, és nem mellékéssen a VMSZ Tanácsának és Elnökségének a tagja is. (P. Ilona)

Nevetségesnek és képmutatónak tartom azt az okfejtést (is), hogy így, az MNT által elfogadott tiltakozó határozat nélkül, könnyebben tud majd az elnök úr egyezkedni (?) a zombori hatalmi szervekkel a könyvtárak, elbocsátott könyvtárosok ügyében. Sajnos pont ez a meghunyászkodó magatartás juttatta a történetet ehhez a végkifejlethez ez év áprilisa és szeptembere között. Egy MNT által támogatott tiltakozó határozat, és a követeléseinket világosan megfogalmazó MNT döntés tenné igazán legitimmé és hatékonnyá az elnök úr esetleges jövőbeni lépéseit. Mint tudjuk, a zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtár az MNT kiemelt fontosságú intézményeinek listáján szerepel. Nem meghunyászkodva kell a polgármesteri hivatal ajtaján kopogtatni (és nem nyerni bebocsáttatást), hanem testületi döntésekkel a kezében, amelyekre az MNT Alapszabálya teljes körű felhatalmazást, jogot és lehetőséget is ad. Elnök úr ezt ön elmulasztotta, sőt meggátolta! Minden más csak képmutatás, és az MNT elnökének meghunyászkodása és mellébeszélése csak fokozza a VMSZ által elkövetett bűnben az egész MNT többségnek, de főként elnökének cinkosságát.

A meghunyászkodásban nem lehetünk partnereik, és ha Ön(ök) szerint erről szól a Magyar Összefogás , akkor a helyzet reménytelen! Szerintünk nem könyöradományokra és nagylelkű gesztusokra van szükségünk, hanem jogaink elismerésére és nemzeti önazonosságunk tiszteletben tartására a mindenkori hatalom részéről!

http://www.vmdk.org.rs/hirek/631-kepmutatas-avagy-a-meghunyaszkodas-diszkret-baja

(Más) napló 63.

ÍGÉRETEK ÉS VALÓSÁG 

Kisebbségjogi témák

Július 29.

– Választási programunk végig elérhető volt, nem titkoltuk azt sem, hogy a Szerb Haladó Párttal kívánjuk folytatni a megkezdett együttműködést. A konkrétumokat illetően elsősorban a kisebbségekre, kisebbségek helyzetére összpontosítunk majd. A legégetőbb talán a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása vagy új törvény meghozása – mindenekelőtt a Szerbiai Alkotmánybíróság döntésével kell összhangba hozni a nemzeti tanácsokról szóló jogszabályt. Hangsúlyozni fogjuk, hogy ennek az összehangolásnak a folyamatában a szerzett jogok nem csorbulhatnak – nyilatkozta Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, parlamenti képviselője (a felvételen).[1]

Augusztus 25.

Az iskolaigazgatóktól származó adatok szerint, 1521 vajdasági magyar elsős lesz. Ez 80 diákkal kevesebb mint tavaly.[2]

Újvidék községben, beleértve Pirost és Tiszakálmánfalvát, az idén várhatóan összesen 34 elsős lesz a magyar tannyelvű iskolákban.[3]

Az új tanévben a temerini Kókai Imre Általános iskolában kevesebb diák indul mint tavaly. 2015-ben 63 első osztályos tanuló indult, az idén csak 47.[4]

Zombor városában egyetlen magyar kisdiák sem indult idén elsőbe. Ilyen korábban még sohasem fordult elő a vajdasági város iskolatörténelmében. A város területéhez tartozó intézményekben mintegy 700 első osztályos kezdte el az általános iskolát, a szám majdnem megegyezik a tavalyival. Példátlan azonban, hogy nincs magyar nyelven tanuló kisdiák.[5]

Augusztus 28.

– Vajdaság északi szerb tartomány és a szerbeknek, mint többségi nemzetnek, de Vajdaság többi polgárának is, engedélyezni kell, hogy jelkép által kifejezzék mi az, ami őket hagyományosan, másfél évszázada, a 19. század közepei forradalmi idők óta, Vajdasághoz köti. És mi az, ami jelképként támpontja lehet annak a folyamatosságnak, az önállóságért folytatott harcnak, a politikai tevékenység csaknem két évszázados korpuszának, ami 1918 novemberében koronázódott meg a csatlakozáskor – nyilatkozta Igor Mirović (a felvtelen), a tartomány új kormányfője a belgrádi Politika napilapnak adott interjújában.[6]   

 

Augusztus 30.

– Újvidéken a kultúráért felelős városi bizottság a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) városi bizottságának indítványozására úgy döntött, hogy emlékművet állít a városban az 1944/45-ös ártatlan áldozatok tiszteletére.

A kezdeményezés szerint az emlékmű helye a Liman 4 városrészben, pontosabban az 1300 káplár utca és az Ivo Andrić utca sarkán lenne, az emléktáblán pedig csak annyi állna, hogy „Az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak”szerbül, magyarul, németül és még valamely nyelven, amely hivatalos használatban van Vajdaságban.

Kiss Gyula (a felvételen), a kultúráért felelős városi bizottság elnöke és a VMSZ tagja a 021.rs-nek elmondta, hogy a szöveg, illetve az emlékmű kinézetéről és pontos helyéről később születik csak döntés, hiszen annak felállításába előbb több városi intézménynek is bele kell egyeznie.[7]

Csorba Béla, a VMDP elnöke közleményében megállapította: a VMSZ indítványa nincs összhangban a hárompárti (VMSZ-VMDP-MEP) választási programnak az újvidéki magyar áldozatok emlékművére vonatkozó kitételével, ezért nagy a veszélye annak, hogy a későbbiekben

akadályává vélik a közös cél megvalósításának.

Pártunk, más fontos kérdésekkel együtt ebben a kérdésben is e heti válaszmányi ülésén foglal állást, döntéseinkről, javaslatainkról értesíteni fogjuk a közvéleményt.[8]

Augusztus 31.

– A délkelet-európai régió stabilitása nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági érdek, ezért Magyarország mindent megtesz, hogy támogassa Szerbia EU-csatlakozási tárgyalásait – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Budapesten, miután Jadranka Joksimović szerb EU-integrációért felelős miniszterrel tárgyalt.

Jadranka Joksimović és Szijjártó Péter (Fotó: MTI)

Szijjártó Péter kiemelte: egy uniós intézmény vagy tagállam részéről elfogadhatatlan minden olyan szándék, amely Szerbia integrációs folyamatának lassítására irányul. Szerbia részéről minden feltétel adva van a csatlakozási tárgyalás fejezeteinek megnyitásához – jelentette ki.

A külügyminiszter közölte: Magyarország felszólítja az EU-intézményeket, hogy legkésőbb 2020-ig fejezzék be a csatlakozási tárgyalásokat.

Arról is beszélt, hogy jelentős magyar közösség él Szerbiában, és a legutóbbi választáson győztes Szerb Haladó Párt olyan többséggel nyert, hogy nem volt szüksége koalíciós partnerre, mégis bevette a Vajdasági Magyar Szövetséget a koalícióba, és négy államtitkári pozíciót juttatott a pártnak, továbbá a vajdasági tartományi parlamentben is bevonta a koalícióba a magyar pártot, pedig erre sem lett volna szüksége.

Mindez a szerb kormány és kormányfő elkötelezettségét mutatja a két nemzet megbékélése mellett – mutatott rá. Úgy fogalmazott: ha minden szomszédos ország megközelítőleg annyit tett volna a magyar közösségekért, mint Szerbia, ma a Kárpát-medence boldogabb hely lenne.[9]

Szeptember 7.

Erre a napra volt meghirdetve az eljárásban a főtárgyalás az újvidéki Felső Bíróságon a Jogtudományi Kar ügyében, a helyszínen viszont a Vajdasági Magyar Diákszövetség – amely a magyarul történő felvételizési lehetőségért harcolt hónapok óta – azzal szembesült, hogy az illetékes bíró nem jött el, egy kinevezett helyettes vett részt a tárgyaláson, a főtárgyalást pedig így október 10-ére halasztották el.

– Megtudtuk, hogy a bíróság elutasította a szeptemberi felvételire vonatkozó kérelmünket, most is azt szerettük volna, amit korábban: hogy szülessen meg egy ideiglenes döntés, mely szerint meg kellene a Jogtudományi Karnak szerveznie a többnyelvű felvételi vizsgát. A pernek ugyanis még nincs vége, s fennáll a veszélye újabb jogsértésnek, amennyiben ezt nem teszik meg –nyilatkozatában Sóti Attila, a VaMaDisz elnöke.[10]

Szeptember 13.

A Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség közötti koalíciós megállapodásnak megfelelően a kormány kinevezte a VMSZ által delegált államtitkárokat. Így Kern Imre ezek után is az építési, közlekedési és infrastrukturális minisztériumban folytatja államtitkári feladatait, Viczkó Ferenc, az egészségügyi minisztériumban, Juhász Attila pedig a mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztériumban lesz ezek után is államtitkár.

A VMSZ ettől a mandátumtól az oktatási, tudományügyi és technológiai fejlesztési minisztériumban Vicsek Annamáriát jelölte, aki előző mandátumában parlamenti képviselőként foglalkozott többek között a kisebbség és az oktatás helyzetével. Most a minisztérium államtitkáraként folytatja a munkáját.[11]

Szeptember 14.

Bővítik a razzia áldozatainak szentelt múzeumot Csúrogon, ehhez az 1942-es Razzia Emlékegyesület nyert hárommillió dináros támogatást a tartományi kormánytól.

Jasmina Jurišin, az 1942-es Razzia Emlékegyesület titkárának tájékoztatása szerint az egyesület terve az, hogy a csúrogi raktármúzeumból egy központi múzeum váljék, amely nem csak a csúrogi eseményekről emlékszik meg, hanem minden razzián átesett település áldozatainak is emléket állít. Az elképzelések szerint a leendő múzeumi központban egy emlékszoba az egykoron itt élő magyarokról, egy másik pedig a falu nagyjairól is megemlékezik majd.[12]

Szeptember 15.

A tartományi parlament szavazattöbbséggel elfogadta a Vajdaság hagyományos jelképeiről és azok használatáról szóló határozatot.

Kilencven képviselő támogatta a határozat elfogadását, hatan ellenezték, 13-an pedig tartózkodtak.
A határozat elfogadására voksoltak a Szerb Haladó Párt (SNS), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Szerbiai Szocialista Párt (SPS), valamint az ellenzéki Szerb Radikális Párt (SRS) képviselői, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) tagjai ellenezték, a Demokrata Párt (DS) és az Elég volt mozgalom (DJB) képviselői pedig tartózkodtak.[13]

Az Orbán-kormány semmi kivetnivalót nem lát egy a Vajdaság multikulturális múltját teljesen figyelmen kívül hagyó, a szerbiai állami zászlóval szinte teljesen azonos és a magyarság számára provokatív jelkép elfogadásában.[14] 

Szeptember 21.

A risztin nemzeti kisebbség képviselőivel találkozott Igor Mirović tartományi kormányfő, aki a jelenlevőknek elmondta: A tartományi kormány igyekszik szem előtt tartani a nemzeti tanácsok igényeit. Azt is megjegyezte, hogy a tanácsok támogatása a régi kerékvágásban fog folytatódni, csupán meg kell várni a tartományi költségvetés átütemezését.[15]

Szeptember 23.

A felső sorban Vajdaság meglévő jelképei, az alsóban

a most elfogadott hagyományos jelképek (N1)

Igor Mirović tartományi kormányfő Pásztor István képviselőházi elnök és Miloš Vučević újvidéki polgármester, továbbá a tartományi kormány tisztségviselőinek és a parlamenti képviselőknek a jelenlétében ünnepélyesen felvonta a tartomány új, hagyományosnak nevezett zászlaját a meglévő két – eddigi vajdasági és szerbiai – mellé a tartományi kormány előtti téren.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2016. szeptember 24.

---

[1] Fókuszban a kisebbségügy és Vajdaság. Magyar Szó, 2016. július 29. 1. és 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3119/kozelet_politika/150640/F%C3%B3kuszban-a-kisebbs%C3%A9g%C3%BCgy-%C3%A9s-Vajdas%C3%A1g.htm, 2016. július 29. [09:02] >> 2016. július 29. [16:28]

[2] t.r.: 1521 vajdasági magyar elsős. Magyar Szó, 2016. augusztus 25. 1 és 9., vagy http://www.mnt.org.rs/oktatas/1521-vajdasagi-magyar-elsos

[3] Kis Laura: Újvidéken várhatóan 34 magyar elsős lesz. Magyar Szó, 2016. július 28. 1 és 9., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3118/kozelet_oktatas/150610/%C3%9Ajvid%C3%A9ken-v%C3%A1rhat%C3%B3an-34-magyar-els%C5%91s-lesz.htm, 2016. július 28. [13:58]

[4] G. B.: Temerinben kevesebb az elsős, mint tavaly. Magyar Szó, 2016. augusztus 18. 12.

[5] Tót Péter: Először nincs magyar diák Zomborban. Magyar idők. http://magyaridok.hu/kulfold/eloszor-nincs-elsos-magyar-diak-zomborban-968479/, 2016. szeptember 3. [12:56]

[6] Snežana Kovačević. Mirović: Srpski grb i zastava se vraćaju u pokrajinske institucije [A szerb címer és zászló visszatérnek a tartományi intézményekbe]. Politika, 2016. augusztus 28.,  http://www.politika.rs/sr/clanak/362402/Mirovic-Srpski-grb-i-zastava-se-vracaju-u-pokrajinske-institucije

[22:00]. Lásd még Sz-cs: Hatalmas adósságokat „örököltek” a haladók. Magyar Szó, 2016. augusztus 30. 4.

[7] Emlékművet állítanak Újvidéken az 1944/45-ös ártatlan áldozatok tiszteletére. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20533/Emlekmuvet-allitanak-Ujvideken-az-194445-os-artatlan-aldozatok-tiszteletere.html, 2016. augusztus 30. [17:38]. Lásd még szb: Emlékmű az 1944-45-ben kivégzettek tiszteletére. Magyar Szó, 2016. szeptember 2. 10.

[8] VMDP: Az újvidéki emlékműállítás nincs összhangban a közös program célkitűzéseivel

http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/3053/VMDP-Az-ujvideki-emlekmuallitas-nincs-osszhangban-a-kozos-program-celkituzeseivel.html, 2016. augusztus 30. [20:34]

[9] Szíjjártó: Magyarország mindent megtesz Szerbia Eu-csatlakozási tárgyalásainak támogatásáért. Magyar Szó, 2016. szeptember 1. 3. és http://www.vajma.info/cikk/szerbia/24018/Szijjarto-Magyarorszag-mindent-megtesz-Szerbia-EU-csatlakozasi-targyalasainak-tamogatasaert.html, 2016. augusztus 31. [15:55]

[10] v-ár: A bíróság elutasította a VaMaDisz kérelmét. Magyar Szó, 2016. szeptember 8. 8., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3153/kozelet_oktatas/152657/A-b%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1g-elutas%C3%ADtotta-a-VaMaDisz-k%C3%A9relm%C3%A9t.htm#, 2016. szeptember 7. [17:53] >> 2016. szeptember 8. [10:25]

Lásd még t.r.: Több út is vezet e megoldáshoz. Magyar Szó, 2016. szeptember 10. 13.

[11] mh: A kormány kinevezte az államtitkárokat. Magyar Szó, 2016. szeptember 15. 4.

[12] Feró: Bővül a csúrogi razziamúzeum. Magyar Szó, 2016. szeptember 14. 1. és 6., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3159/kozelet/152984/B%C5%91v%C3%BCl-a-cs%C3%BArogi-razzia-m%C3%BAzeum.htm, 2016. szeptember 14. [12:00]

[13] A tartományi parlament elfogadta a jelképekről szóló határozatot

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20612/A-tartomanyi-parlament-elfogadta-a-jelkepekrol-szolo-hatarozatot.html, 2016. szeptember 15. [19:32]

[14] A magyar kormány szerint nincs semmi baj az új vajdasági zászlóval. http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet, 2016. szeptember 20. kedd, 21:15 

[15] (Sz): Prioritás a kisebbségi közösségek sorsa. Magyar Szó, 2016. szeptember 22. 6.