Hajnal Jenő: „A helyzetet oldjuk meg”
Két ellentétes
viszonyulás/koncepció – Csak annyi jogunk lesz, amennyit kiharcolunk
„Szeptember elsején a zombori Bieliczky Károly
Városi Könyvtár 41 alkalmazottja közül tízen fölmondó levelet kaptak, kivétel
nélkül a falusi könyvtárosok. Velük szemben a tisztviselők és a segédszemélyzet
a helyén maradt. A kirúgott személynek szeptember 2-án el kellett távolítani
személyes holmiját a fiókkönyvtárak épületeiből, valamint le kellett adniuk a
kulcsokat.”
A falusi könyvtárak nyitva tartását „heti két napra korlátozták”.
Elvegyi
Ákos, a Vajdasági Magyar
Demokrata Közösség (VMDK) Tanácsának elnöke sajtótájékoztatón mutatott rá, hogy
„az ésszerűsítés örve alatt gyakorlatilag megszűnnek a fiókintézmények, amelyek
nem kis, hanem nagy kezdőbetűs Könyvtárak, amelyek a falvakban szorosan
összefonódtak a művelődéssel, a könyvtárosok nem egy esetben
művelődésszervezőként, egyesületvezetőként is dolgoztak, így például
Bácsgyulafalván, Bezdánban, valamint Őrszálláson nemkülönben.
A VMDK sajtótájékoztatóján elhangzott az is, hogy „az
elbocsátott munkavállalók fele magyar”.
Horváth-Ódry Márta, a VMDK
regionális szervezetének elnöke ehhez hozzáfűzte: „Ráadásul a városi
intézményben legfeljebb egy, esetleg két alkalmazott beszéli a magyar nyelvet,
ami tovább nehezíti ezt a munkát.”
„Az iskolákban a diákok máris azt kérdezik, hogy miként jutnak majd hozzá a
házi olvasmányokhoz”?
(Nesze neked részarányos foglalkoztatás és szerzett nemzeti kisebbségi jogok!)
Tari
István felszólalásának
kezdetén az MNT ülésén elmondta, nagyon
fontosnak tartja, hogy az MNT az előterjesztését, sürgősségi indítványát
elfogadta, majd így folytatta: – Ugyanis, én azt gondolom, hogy mindaz, ami
Nyugat-Bácskában történik, az egy olyan történet, amelyre fel kell, hogy kapjuk
a fejünket.
Ez közösség, ez a nyugat-bácskai közösség szenvedet a
legtöbbet a legújabb bálakáni háborúk idején. Tehát, kilencvenegyben ők
megtapasztalták annak a háborúnak az össze nyomorát, amelyet azok indítottak
el, akik most is hatalmon vannak. Éppen ezért, ami most történik az ottani
magyarsággal ez fölháborító. A legsovinisztább magyarellenes megnyilatkozásról
van szó Nyugat-Bácskában. Azok, akik részt vettek abban a döntésben, amelyben
magyar könyvtárosoknak mondtak fel, azok tulajdonképpen azok tulajdonképpen a
kultúránk ellen intéztek támadás, merényletet. Nyugat-Bácskában a
könyvtárosaink tulajdonképpen a művelődési élet szervezői és én azt gondolom, a
Magyar Nemzeti Tanácsnak az a dolga, hogy amikor ilyen eset történik, akkor ne
csak följajduljon, ne csak nyilatkozatot tegyen, hanem a lehető legerélyesebben
megfogalmazza mindazt, amit ezzel a nem is titkolt, hanem nagyon provokatív magyarellenes
jelenséggel szemben tapasztal. Mert én azt gondolom, hogy ezt mindenképp meg
kell tárgyalnunk. Ugyanis, ha ezeknek az embereknek fölmondanak, ha ezek az
emberek, könyvtárosok elvesztik a munkahelyüket, akkor Nyugat-Bácskában tulajdonképpen
leépül a magyar művelődési élet. És én azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti
tanácsnak az a dolga, hogy a legkeményebben tiltakozzon, hogy ezt a
legkeményebben megfogalmazzuk, ezt a tiltakozást, mert nagyon is jól látszik
az, hogy a leépítések ürügyén tulajdonképpen hogyan próbálnak meg újból merényletet
követni el kultúránk ellen – hangoztatta Tari István.
Hajnal Jenő, az MNT elnöke, „Tari István fölvetésével kapcsolatban”
a következőket „válaszolta”, illetve mondta: – Teljes mértékben egyetértünk. Én
is azt hiszem, hogy amikor ez a lehetetlen helyzet előállt, akkor abban a
pillanatban reagáltunk is, és akkor ígéretet is tettem, hogy a Nemzeti Tanács
mindent meg fog tenni azért, hogy Nyugat-Bácskában a nyugat-bácskai
könyvtárellátás, különösen a magyar könyvtárakat érintő helyzet megoldódjon és
rendeződjön.
Én azt hiszem, hogy a fölháborodás jogos és teljesen
elfogadható valamennyiünk részéről. Az, amit én problémának tartok, hogy ezt a
helyzetet, ezt az ügyet olyan magyarellenes akciónak próbáljuk beállítani,
akkor, amikor nagyon jól tudjuk, hogy az intézmény vezetősége majd egy év óta
próbálta megoldani ezt a helyzetet és a legjobb szándékkal minden megtettek azér
hogy … Én személyesen áprilisban jártam ott, hogy ez a …, hogy utólag a legszerencsétlenebb
módon oldódott probléma, tíz falusi fiókkönyvtár könyvtárosának a felmondásával
ne így történjen meg.
Tehát, az, amit mindenképpen ez előterjesztésben
elfogadhatónak tartok az az indoklásban szerepel, és ebben azt hiszem, hogy
valamennyien egyetérthetünk (ami végül
mégsem lett elfogadva – B. A.). A
Magyar Nemzeti Tanácsnak a legerélyesebben és azonnal kell lépnie, nemzeti
sérelmeink orvoslása, nemzeti értékeink érvényre juttatása ügyében (amire eddig nem került sor – B. A.). S
itt, ami a legfontosabb szó, azt hiszem, hogy fel kell lépnie.
Ha mi fel akarunk lépni, akkor nem olyan javaslatokat,
olyan állásfoglalást kell elfogadni, amely ezt a föllépést teljesen
ellehetetleníti. Hiszen, ha átgondoljuk, ha elolvassuk az itt felsorakoztatott
határozatjavaslatot, akkor egyértelművé válik, hogy amit mi nagyon fontosnak
tartunk, hogy a legilletékesebbekkel, elsősorban Zombor város vezetőségével, a
polgármester asszonnyal az élen, a könyvtárigazgatóval és az ottani helyi
érdekeltekkel leüljünk és ennek a helyzetnek az orvoslását végezzük el, tegyük
meg.
Ha mi ezt a határozati javaslatot elfogadjuk (amit egyébként „elfogadhatónak tart” – B.
A.), ahogy itt szerepel, mi minden párbeszédre, beszélgetésre,
együttműködésre való kapcsolatot kizárunk. Egyszóval, úgy gondolom, hogy a
párbeszédre, az egyeztetésre, a tárgyalásra, a tárgyalási partnerre, a tárgyalási
kapcsolatra nem tudjuk a hangsúlyt fektetni, hiszen elvágunk minden szálat.
Nekünk nem az a célunk, nem ez a szándékunk. Én úgy
gondolom, hogy Tari István is nagyon jól tudja, mikor benyújtotta ezt a
kezdeményezést, hogy a legfontosabb dolog az, hogy mi minél előbb orvosoljuk
ezt a helyzetet és azokban a könyvtárakban, hiszen itt nem csak magyar könyvtárosokról
van szó és nem csak magyar, kimondottan magyar településekről, a helyzetet oldjuk
meg. És én ezért és azt javasolom, hogy ezt a beterjesztett napirendre való
tűzést ne fogadjuk el – javasolta Hajnal Jenő.
A Magyar Nemzeti Tanács tagjai közül Tari István javaslatának napirendre
tűzését hárman kézfelemeléssel támogatták, 23-a ellenezték, vagyis
elutasították.
***
A Tari és Hajnal felszólalásból a VMSZ befolyása alatt lévő sajtó – a
helyszíni TV közvetítésen kívül – nem, vagy szinte alig közölt valamit,
pedig pengeváltásuk azért is érdekes, mivel a nemzeti kisebbségi jogok, ez
esetben a vajdasági magyarok jogai megvalósítása útjának/módjának két, szöges
ellentétben lévő viszonyulását/elképzelését is elénk tárja.
Tari indítványa – az
MNT törvényi illetékességével teljes összhangban – arra irányult, hogy az MNT
testületként/intézményként foglaljon állást egy, a vajdasági magyarok számára fontos
művelődési kérdésben.
Az MNT elnöke, tisztségével visszaélve, felszólalásával
megakadályozta ezt (a VMSZ-es képviselők úgy szavaztak, ahogy ő javasolta). Szerinte
„ennek a helyzetnek az orvoslását” nem intézményesen, a testület
állásfoglalására hivatkozva kell megoldani, hanem „a legilletékesebbekkel,
elsősorban Zombor város vezetőségével, a polgármester asszonnyal az élen, a
könyvtárigazgatóval és az ottani helyi érdekeltekkel” való „leülés” (talán
tárgyalás) útján. (Horváth-Ódry Márta közlése
szerint, amikor „az MNT elnöke támogatási szándékkal fölkereste az intézményt
és a városi elöljáróságot, a polgármester asszony nem fogadta”.
Ez viszont már önmagában is megalázó.)
Természetesen minden
kérdést lehet tárgyalás útján rendezni, ha erre meg van a tárgyaló felek
készsége. (Egyébként Tari felszólalásában ezt másként fel sem merült.) Hajnal
tudatához azonban még mindig nem jutott el, hogy az MNT elnökének a tárgyalási
pozícióját erősíti, ha a zsebében van az általa vezetett testület
állásfoglalása (ami őt is kötelezi).
Az MNT elnöke
már nem először követi el ezt a hibát: Ugyanígy nem nyitott vitát, nem tűzte a
testület napirendjére a szerb kormány által utóbb elfogadott nemzeti kisebbségi akciótervet, aminek komoly
következményei vannak/lesznek a vajdasági magyarok helyzetére nézve.
Egyesek képtelenek megérteni, hogy a nemzeti kisebbségi
jogok megvalósításáért/érvényesítéséért való kiállás, azok követelése nem
valamiféle nacionalista provokációt, nem „minden szál elvágását” jelenti, hanem
a szerb alkotmány és törvények, a nemzetközi szerződések által biztosított legális
és legitim jog. Aki ezt nem tudja felismerni, inkább ne foglalkozzon kisebbségi
közösségi ügyekkel. Fel kell végre fogni: Csak annyi jogunk lesz, amennyit
kiharcolunk
Hajnal
Jenő most a teljes
nyilvánosság előtt magára vállalta „a helyzet” intézményen kívüli, „leüléssel”
való „megoldását”. Amennyiben viszont eredményt most sem tud elérni, be kell
látnia végre, hogy az általa képvisel politika megbukott és távoznia szükséges az
MNT éléről.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016.
szeptember 28.