Oldalak

▼

2018. február 10., szombat

Óriási tét


Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (99.)


Január 28.
Óriási tét
Csóti György, a Budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója[1] a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés (Minority SafePack) ügyében a következő levéllel fordult a nyilvánossághoz:


„Tisztelt Honfitársaim, kedves Barátaim!
Sürgős és halaszthatatlan ügyben fordulok Önökhöz/Hozzátok. Szülőföldjükön élő, de idegen államok fennhatósága alá került több millió nemzettársunk sorsa az elmúlt negyedszázadban a várakozásokkal ellentétben lényegesen nem javult, sőt sok esetben még romlott is, magyarként megmaradni őseik földjén egyre inkább reménytelenné válik. Kedvező fordulat csak akkor következhet be, ha az Európai Unió intézményesen védelmébe veszi a területén élő őshonos nemzeti kisebbséget, garantálja kollektív jogaikat.
E célból jött létre egy évvel ezelőtt a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés, más néven Minority SafePack. Pillanatnyilag ez az egyetlen reménysugár az elszakított magyar nemzetrészek számára. Ahhoz azonban, hogy az Unió intézményesen foglalkozzon a kérdéssel, egy millió aláírásra van szükség! Ezzel szemben hol tartunk ma, az aláírásgyűjtés tizedik hónapjában? Még a fele sem gyűlt össze az előírt egy milliónak. Pedig már csak április 3-ig van idő eleget tenni a nemzet iránti kötelességünknek. A tét – túlzás nélkül – óriási. Ha a tizenöt millió magyar ez ügyben érintett, vagy az iránt érzékeny európai polgárokkal összefogva nem tud egymillió aláírást produkálni, a témától idegenkedő, sőt irtózó Európai Unió akár évtizedekig szőnyeg alá söpöri a kérdést. Mindamellett lejáratjuk magunkat szomszédaink előtt is, nemzeti érdekérvényesítő képességünk drasztikusan lecsökken.
Mit kell tenni? A www.jogaink.hu honlapon mindenre választ kapunk. Internetes felületen néhány percet kell áldoznunk az aláírásnak. Akinek nem áll rendelkezésre internet, bármelyik postahivatalban beszerezheti a kérdőívet és az ingyenes feladást biztosító borítékot. Ne tétovázzunk, tegyük a kötelességünket, mert minden magyar felelős minden magyarért!”
A Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést miden uniós állampolgár (valamely EU-tagállam állampolgára) támogathatja, aki elérte az európai parlamenti választásokon való részvételre jogosító életkort (a 18 évet, kivéve Ausztriát, ahol 16 év a korhatár). Ez azt jelenti, hogy a kettős állampolgárságú vajdasági magyarok is jogosultak az aláírására.
Az aláírók száma január végén elérte a 600 ezret.[2] Amennyiben azonban nem lesz meg az egymillió aláírás, az EU belátható időn belül nem foglalkozik a területén élő őshonos nemzeti kisebbségek védelmével.
Szomorú, hogy a vajdasági magyar sajtó nemigen foglalkozik ezzel a fontos témával. Vagy nem rólunk lenne szó? Gondolkozzanak el ezen.


Január 30.
A cselekvési terv revíziója
– Szerbia felülvizsgálja az Európai Unióval (EU) folytatott csatlakozási-tárgyalások 23. fejezetével (igazságügy és alapvető jogok) kapcsolatos, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési tervet és új határidőket állapít meg a fejezettel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére – nyilatkozta Čedomir Backović, a szerb tárgyalócsapat vezetője. Az „egész munkát” az őszig kellene fejezni – tette hozzá. 


Az SZRT-nek nyilatkozva Backović elmondta, hogy „elemzést készítenek, amelynek alapján felülvizsgálásra kerül a cselekvési terv”. – Az új határidőkre csak akkor kerül sor, miután megállapítjuk mit is kellene változtatni. Akkor majd meglátjuk, melyek azok a határidők, amelyekben azt teljesíteni lehet. Úgy számítjuk, hogy az egész munka az őszig befejeződik – hangoztatta Backović.[3]
A szerb tárgyalócsoport vezetőjének a nyilatkozatából is látszik, hogy a nemzeti kisebbségi cselekvési terv megvalósítása nem a meghatározott ütemben folyik. Az őszig tervezett felülvizsgálás (amiből – a tapasztalatok szerint – az év vége, vagy 2019 eleje lesz) a (már vállalt) kötelezettségek teljesítésének további halasztását jelenti. Szerbia nem siet. Különösen nem a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítés terén. Nem teljesíti még azt sem, amit önként vállalt. Miközben a magyar és a bosnyák nemzeti közösség lényegi követeléseit bele sem foglalták a cselekvési tervbe! Szerbia csatlakozna ugyan az Európai Unióhoz, csak éppen/lehetőleg teljesíteni ne kellene, vagy minél később/kevesebbet…    

Január 30.
„Nyilvánosan” a zárt ajtók mögött[4]
– A nemzeti kisebbségekhez tartozókra várnak ebben az évben a nemzeti kisebbségi rendes nemzeti tanácsi választások. Milyen légkörben zajlik majd az előválasztási kampány, nehéz megjósolni, valamint azt is, hogy végre elérik-e a nemzeti tanácsok depolitizálását, ami a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának egyik célja. Ezekkel a változásokkal kapcsolatban az illetékes Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium, az Európai Biztonsági Szervezete küldöttségének támogatásával, több szerbiai városban „nyilvános konzultációt” tartott. Minden elismerést megérdemel az erőfeszítés, hogy a törvény-előkészítés ilyen korai szakaszában a törvényszöveg módosításáról beszélgessenek.  A nyilvános tanácskozások azonban nem voltak teljesen nyilvánosak. Legalábbis nem, amikor az első, Újvidéken megtartott tanácskozásról van szó. Részvételi joguk csak a nemzeti tanácsok és a módosításokat előkészítő csoport tagjainak volt, miközben a sajtótudósítókat kedvesen megkérték, hogy hagyják el a gyülekezetet, illetve számukra csak az első három percre tették lehetővé az eseményen való részvételt, éppen addig, hogy hallják a vendéglátó, ez esetben a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti kisebbségi-közösségi Titkárság, üdvözlő beszédét. A kérdésre, hogy miért nem vehetnek részt az eseményen, az újságírók azt a rövid választ kapták, hogy – nincs előlátva az újságírók részére. További miért már el sem hangzott, mivel az ajtót már becsukták,
Az ilyen esetben szükséges felvetni a kérdést, miért rendeznek ilyen tanácskozásokat, ha részvételi joguk nincsen éppen azoknak, akik a nyilvánosságot tájékoztatják? – írja kissé megkésve a Danas. c. belgrádi napilap.
Utólag értesültünk, hogy az újvidéki „közvitáról” kizárták a sajtó képviselőit, vagyis a nyilvánosságot. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításával kapcsolatban az írásból ugyancsak kiviláglik az elfogadhatatlan törekvés, miszerint „a törvény módosításának egyik célja a nemzeti tanácsok depolitizálása”! Amennyiben ezt a törekvést a szerb hatalmi szervek keresztülviszik a törvényhozáson, akkor még az eddigi korlátozott nemzeti kisebbségi kulturális autonómia is megszűnik. A nemzeti tanácsok pedig a hatalmi szervek alá rendelt adminisztratív testületeké válnak. 

Január 30.
Tizenkétszer nagyobb összeg a kisebbségeknek
Branko Ružić államigazgatási és helyi önkormányzati tárcavezető bejelentette, hogy a Köztársasági Nemzeti Kisebbségi Alapban a nemzeti kisebbségek nyelvén való tájékoztatási jellegű programok és projektumok pénzelésére szánt összeg „2018-ban 21,8 millió dinárt tesz ki, ami tizenkétszer több mint 2017-ben volt”.[5]
Ez így szépen hangzik, de mit is jelent valójában?


Amikor 2017. november 30-án végre – tizenöt éves várakozás után – létrehozták, az alap csekély 1,8 millió dinárral indult.[6] Ezt az összeget (pályázati alapon) 25 programra/projektumra osztották szét. A magyar tájékoztatási eszközök közül egyedül a Hét nap Kft-nek (a 24. helyen) – 30 000,00 ezer dinárt hagytak jóvá (a Mesterségek nyomában című projektumra)!  
A még mindig hatályos, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 20. szakasza szerint,[7] az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban (JSZK) Szövetségi Nemzeti Kisebbségi Alapot kellett volna létrehozni „a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági, kulturális és általános fejlődésének a serkentésére”. Az Alap feladata lett volna, hogy költségvetési eszközökből járuljon hozzá „a nemzeti kisebbségek helyzetének a javítását és kulturális alkotótevékenységének a fejlesztését célzó tevékenységek és projektumok finanszírozásához”.
Most tisztázni kellene, hogy a 2017-ben „aktivizált” alap megegyezik-e az eredeti, 2002-ben előlátott alappal, amit soha nem hoztak létre. Már csak azért is, mivel az nem csak a nemzeti kisebbségi tájékoztatási programokra és tervekre vonatkozott, hanem sokkal szélesebb célokat tűzött ki, mégpedig a nemzeti kisebbségek „általános fejlődését”.
Ha ebből indulunk ki, akkor a Ružić féle alapban még mindig elenyésző összeg van. A 26 szerbiai nemzeti kisebbségre elosztva, az egyes nemzeti közösségeknek még egymillió dinár sem jut. Fejlődhetnek ebből a nemzeti kisebbségek? Nem valami kirakatról van itt ismét szó?

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. február 10.

[2] MTI. Elérte a 600 ezret az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés támogatóinak a száma. http://www.origo.hu/nagyvilag/20180201-minority-safepack-vincze-lorant-hataron-tuli-magyarok.html, 2018. február 1. [16:45]

[3] B92. Revizija Akcinog plana za poglavlje 23 do jeseni [Őszig sor kerül a Cselekvési terv revíziójára]. Danas. Minority News. 2018. január 30. IV.
[4] „Javno” iza zatvorenih vrata. Danas. Minority News. 2018. január 30. I. Lásd még az El kell utasítani c. 2017. december 14-i írásom. http://delhir.info/2017/12/14/el-kell-utasitani-nemzeti-kisebbsegek-nemzeti-tanacsairol-szolo-torveny-javasolt/, 2017. december 14.; https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10666, 2017. december 14. és JOGI-INFO, 2017. december 14.
[5] Ružić: Fond za nacionalne manjine veći 12 puta [A nemzeti kisebbségi alap tizenkétszer nagyobb]. Danas. Minority News. 2018. január 30. IV. és v-ár: Tizenkétszer magasabb keret a kisebbségeknek. Magyar Szó, 2018. január 9. 4.
[7] A JSZK Hivatalos Lapja, 11/2002., Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/2003. – Alkotmányos Alapokmány és a SZK Hivatalos Közlönye 72/2009. - másik törvény. http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven



dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése