Oktatási helyzetkép – 2018. december 1.

VAJDASÁGI MAGYAR PEDAGÓGUSOK EGYESÜLETE

21000 Újvidék (Novi Sad), Ćirpanov u. 54

Tel.&fax: +381 21 548259, villámposta: nsvmpe@gmail.com

                   

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének Közgyűlése, a 2018. december 1-jén Újvidéken megtartott ülésén, az alábbi dokumentumot fogadta el:

Oktatási helyzetkép – 2018. december 1.

1.        A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által, az előző években felvázolt oktatási helyzet súlyosbodott. Vajdaságban a gyermeklétszám csökkenése miatt továbbra is több iskolában évről évre kérdéses a magyar osztályok beindulása, illetve a nagyobb létszámú iskolákban csökkent a párhuzamos osztályok száma és az egyes osztályok létszáma. A csökkenés legfőbb oka: 1. a magyar lakosság elöregedése, a születések számának csökkenése, 2. a kivándorlás, 3. a vegyes házasságok/asszimiláció, 4. a szülők egy részének bizalmatlansága a magyar tagozatok nyújtotta lehetőségek iránt a gyermek életpályájának biztosítása terén.

2.        Két tényező befolyásolja a családokban a gyermekek számát. Egyik az anyagi helyzet, amely sok délvidéki családot kivándorlásra indított. Itt megjegyezzük, hogy nem csak a létminimumon élők mennek el, hanem azok is, akik megélhetése szerényen, de biztosított, ám többre vágynak.    A másik tényező a többgyermekes család megbecsülése és példaképként való bemutatása. A szülők sorsa a jelenlegi gazdasági-politikai helyzettől függ: elbocsátások, munkanélküliség, a vállalkozások ellehetetlenítése, a rossz adópolitika, a földművelésben tapasztalható kiszámíthatatlanság, szintén a rossz adópolitikával tetézve. Egyes esetekben, ha vannak is munkahelyek, azok egy része eléggé "rabszolgatartó" jellegű: túlórázás, kis fizetés, embertelen körülmények.

3.        A magyar nyelvű  oktatás végveszélyben van a szórványban.  A demográfiai fogyás és az elvándorlás miatt. Vannak azért visszatérők is. Az itthoni körülmények javításával ennek mértéke fokozható lenne. Ebben politikusaink lehetnének segítségünkre, viszont több esetben okoztak már csalódást.

4.        Az itthon maradtakkal való kapcsolattartás lényeges, bár ennek ellentétes "szívóhatása" is van. Vannak időszakosan külföldre távozók is, akik bizonyos időre kimennek pénzt keresni, aztán visszatérnek, majd egy idő után ezt megismétlik. Ők mégiscsak inkább az otthonukhoz kötődnek.

5.        A magyar tagozatok megszűnése maga után vonja a pedagógusok munkanélküliségének növekedését, amire szerb államnak nincs megfelelő szociális programja. A munkanélküli pedagógusok sokan családosan elhagyják az országot.

6.        Sok szülő eleve többségi osztályba íratja gyerekét.  Egyes iskolákban a titkárnő (bizonyára sugallatra) eleve úgy nyilatkozik a magyar osztályba való iratkozáskor, hogy a minisztérium csak bizonyos létszám felett fogja jóváhagyni a magyar osztály megnyitását és a legjobb lesz, ha eleve szerb tagozatra íratják gyereküket. Másrészt Teszik ezt kényelemből, vagy azért mert lakóhelyén már régen nincs magyar nyelvű oktatás, utaztatni pedig vagy nem tudja, vagy erre nincs is elfogadható lehetőség. Sok bánáti faluban évek óta nincs menetrend szerinti közlekedés.

7.        Ugyanígy ide tartozik az Oktatási Minisztérium hozzáállása is a magyar nyelvű tagozatokhoz. A futaki mezőgazdasági iskola magyar osztályának megnyitását egy nappal a beiratkozások után hagyták jóvá, amikor is minden érdeklődő átment más iskolába! (tavalyi iskolaév példája). Ámbár Nyilas Mihály oktatási titkár egy nyilatkozatában megígérte, hogy a következő tanévben visszaállítják a magyar osztályt.

8.    A roma diákok kimaradása jelentős. Névlegesen jelen vannak, ám csak annyira, hogy ne veszítsék el a szociális támogatásokat.  Ez az igazolt/igazolatlan órák kiugró adataiból látszik. E diákoknak csak nagyon kis hányada jut el a 8. osztályig. Többségük ismétlőként csak az 5 – 6 osztályig jut el. Amennyiben az iskola szakszolgálata jogi lépéseket tesz a szülők ellen (végzi a dolgát) ezek a szülők családostól együtt ismeretlen helyre költöznek!

9.        A tanulóknak, szülőknek nagyon sok jogot biztosít az állam, a kötelezettségeiket viszont már kevésbé ismerik. A tanárokat sok esetben megalázás éri a szülők és a tanulók részéről is és gyakran elmarad a felelősségre vonás.

10.    Nagyon a fontos, hogy az az anyaországgal való, eddigi együttműködés teljes egészében megmaradjon. az anyaország az eltelt időszakban sokat segített az iskolák felszereltségét és az az épületek állapotát illetően is.  A szórványgondozás terén még bővüljön is, azzal, hogyha szükséges, akkor nemzetközi fórumok előtt is a kölcsönösségre hivatkozva (a  mintegy háromezres létszámú szerb kisebbség meglévő intézményrendszereire, iskoláira, stb.) kell intézmények megnyitását, működésüknek támogatását szorgalmazni. Az MNT-nek követelnie kell, hogy a magyar diákok is ugyan olyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Azzal a kitétellel, hogy mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalom, történelem stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen. A tankönyvek, elsősorban a történelem-, földrajz-, magyar nyelv és irodalomkönyvek esetében kiemelkedően fontos a kisebbségi érzést kiváltó tartalom, azaz a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatásának megszüntetése, mivel az ilyen tartalmú könyvek nagyban serkentik az asszimi­lálódást, hiszen fiatal korban a legkönnyebb befolyásolni az érzelmi világot.

11.    A jelenlegi helyzettel kapcsolatban az egyetlen bizakodó Orbán Viktor politikája, amelynek alapja az erős Magyarország lenne. „Csak nagy, korábban elképzelhetetlen célokat lehet kitűzni: 2030 tájára az öt legjobb uniós ország közé kell kerülnie Magyarországnak… Orbán Viktor megjegyezte: a magyarok megértik, hogy a románság számára ünnep az idei centenárium (az Erdély és a Román Királyság egyesülését kikiáltó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés), de annak megértését kérik, hogy a magyarok számára „ezen nincs mit ünnepelni”. Forrás: miniszterelnok.hu

12.    Ezzel szemben Szerbiában központi ünnepséggel ünnepelték meg a Délvidék Magyarországtól való elszakításának dátumát.  1918. november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés hozta meg a döntést, hogy Bácska, Bánát és Szerémség a Szerb Királyság része legyen. Ezt később 1920-ban a Trianoni békediktátum szentesítette.

13.    Az elszakadás körülményeit jól mutatja, hogy a döntésből kihagyták a két legnagyobb nemzetet: a magyarokat és a németeket. Annak ellenére, hogy még 1921-ben is 51,4%-ban magyar és német többségű volt a Délvidék, a 757 küldött közül 578 szerb, 84 bunyevác, 62 szlovák, 21 ruszin, 6 német, 2 horvát és 1 magyar nemzetiségű küldött volt jelen és döntött.

14.    Amit ők ünnepelnek, az nekünk gyász, annak ellenére, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség megszavazta, hogy ünnepnap legyen a Délvidék 1918-as elcsatolásának évfordulója. Ha már nem tiltakozott, legalább tartózkodott volna a szavazáskor! Szerbia sem ünnepli Koszovó elszakadását. Ez az ő Trianonjuk.

15.    A nemzeti ünnepek kitüntetett napot jelentenek.  Önazonosságunkban az emlékezet különböző formái (az önéletrajzi, a történelmi és a kollektív emlékezet) meghatározó szerepet játszanak.  A nemzeti ünnepek megünneplését a történelemhez vezető egyik útnak, a történelmi azonosságtudat egyik tényezőjének tekinthetjük. Ez az ünnep  gyermekek azonosságtudatát nem a magyar azonosságtudat irányában befolyásolják.

16.    A beiratkozási programot segíti az anyanyelvápolás is. A VMPE megalakulása óta anyanyelv ápolási csoportokkal a foglalkozik Vajdaság szerte a szórványban. A beiratkozási program szempontjából hasznosnak tartjuk a magyar nyelv oktatását az óvodákban is, és ennek kiterjesztését a többnyelvű települések minden óvodájára, mert így a szerb gyermekek megismerkedhetnek a magyar nyelvvel. Ezzel segítjük a nemzetek közti megértés, egymás elfogadásának kialakítását.  A református egyház játszóházakat, anyanyelvápolást végző hétvégi óvodákat, sőt akkreditált óvodát is indított és tart fenn különböző forrásokból:  Pacséron, Bácskossuthfalván, Torontálvásárhelyen és Maradékon. Az egyházi oktatási intézmények nagymértékben segíthetnének a magyar nyelvű oktatásban.

17.    Nagybecskereken a katolikus egyház visszakapta a zárda épületét, úgy értesültünk, hogy magyar oktatási központot alakítanak itt ki.

18.    A végzős tanulók mintegy 15% nem jelenik meg az itteni középiskolákban, mint elsős tanuló. Annak ellenére, hogy sikeres felvételi eredménye van. Ezeknek a tanulóknak a többsége szintén külföldön tanul tovább. Nyugat-Bácskában a diákokat pénteken leviszi egy határbusz a magyar határig. Átgyalogolnak. A túloldalon várja őket a magyar busz. Ez menetrend szerinti járat. Néhány szülő önként másik iskolába járatja az elsős gyermekét, mert nem akarja, hogy összevont tagozatra járjon. Inkább utaztatja 25 km-re. Attól tartanak, hogy nem lesz minőséges az oktatás az összevont tagozaton.

19.    Meg kell oldani, hogy hazai iskolabusz vigye a diákokat közeli, hazai iskolába.

20.    A tanárok utaztatása is időszerű kérdés, kiemelten a szórványban. Amikor a pedagógusok 10- 20-40 % -on maradnak, s maguknak kell összevadászni a normájukat néha 40-50 km-re levő iskolákban, előfordul, hogy 4-5-6 helységben. Ez nagy gond ez egy 50-60 éves tanárnak. Saját kocsi kell hozzá. Az útiköltséget 1-2 hónap lemaradással fizeti ki a minisztérium. A tanár anyagi lehetőségét túllépik ezek az összegek. Van, aki 4-5-6 helyen szedi össze a normáját.

21.    Sok vajdasági magyar fiatal érvényesülését gátolta az államnyelv hiányos ismerete is. Ki kell alakítani (a tanárok segítségével) egy olyan kampányt, amelyben a diákok és a szülők figyelmét felhívnák arra, hogy magyar tagozaton is el lehet sajátítani a szerb nyelvtudást. Ehhez azonban az államnak is úgy kell megszer­veznie annak oktatását, hogy az európai követelményeknek megfeleljen. Van előrelépés a szerb nyelv tanítását illetően: A Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából tanulóink már kezükbe vehették a „Srpski kao nematernji jezik” című feladatgyűjteményt. A tankönyv azért is különleges, mert a homogén magyar közösségekben élő magyar tanulók számára készült, és olyan szövegeket, feladatokat tartalmaz, amelyek révén a diákok könnyebben sajátíthatják el a szerb nyelvet. Az általános iskolások részére is van megfelelő tankönyv. 

22.    Az oktatás minősége javításának elengedhetetlen feltétele, hogy minden egyes tantárgyat megfelelő szakképzettségű tanárok tanítsák. Kevés az olyan tanár, aki hajlandó a továbbképzéseken elsajátított módszertani újításokat alkalmazni. A továbbképzések nagyon drágák, szinte kifizethetetlenek. Ingyenessé kellene tenni, ily módon lehetne a pedagógusokat kötelezni arra, hogy részt vegyenek egy-egy képzésen. Törekedni kell arra, hogy a tananyagban a helyi sajátosságok is képviselve legyenek. A kivándorlás tekintetében olyan irodalmi műveket kellene feldolgozni, amelyek rávilágítanak a kivándorlás igazi nehézségeire, pszichológiaórán, polgári nevelés órán foglalkozni a témával, és ugyanakkor hangsúlyozni a gyökerek fontosságát. Drámapedagógiai játékok témája is lehet.

23.    A "pedagógus életpálya modellt" nem kellene teljesen kritika nélkül átvenni és alkalmazni. Meg kellene vizsgálni, hogy pár év elteltével mi az, ami bevált belőle, és mi az, ami nem. Pl. a rengeteg adminisztráció, a tanárok túlzott ellenőrzése is inkább árt, mint használ az oktatásnak.

24.    A területünkön gátlástalanul áttörtető migránshad  az oktatásunkat is érinti. A jövevények számtalan kedvezményben részesülnek. Emellett az ilyen jellegű fenyegetettség elvonja figyelmünket egy másik, legalább akkora fenyegetettségről, éspedig, hogy ugyanahhoz, vagy hasonló kultúrkörhöz tartozó emberek szinte rabszolgatartó viszonyokat teremtenek, sőt  elhangzott a chipek emberbe ültetésének ötlete is.

25.    Az iskoláknak nem ehhez kellene "alapanyagot" szolgáltatnia. Vagyis nem eleve elfogadni minden változtatást arra hivatkozva, hogy  hát "erre tart" a világ. (Pl. pár éve még mindenkiből technikust akartunk nevelni, ma meg alig találunk mestert, ha találnánk is esetleg, sokan már kimentek külföldre.)

26.    Tehát bánjunk óvatosan az újításokkal, kell egy próbaidőszak lefutása és értékelése. Vigyázni kellene a klasszikus, jól bevált értékeinkre és módszereinkre. Tehát nem minden jobb, csupán azért, mert új. A folytonos változás, bizonytalanság, átszervezés, átrendezés, újítás, ellenőrzés nem tesz jót. A jó munkához kell egy bizonyos stabilitás, bizalom, hagyomány, szabad idő, mozgástér.

27.    Az oktatás minőségének romlása az iskolák hiányos felszereltségének is tulajdonítható.  Az állam, a minisztérium, a helyi önkormányzat kevés pénzt fektet az oktatásba. Sok minden alanyi jogon járna, nincs rendjén, hogy pályázatok útján kell beszerezni csaknem mindent, amire az iskolának szüksége van.

28.    A tanárképzés hiánya, a közalkalmazotti létszámstop és leépítések miatt komoly tanárhiánnyal szembesülnek a vajdasági általános és középiskolák. Irreális az elvárások és az eredmények hiányának számonkérése. Az oktatási minisztérium hozzáállása lekicsinylő, miszerint azért rosszak a tanulmányi eredmények, mert a tanítók/ tanárok nem eléggé képzettek. A legnagyobb problémát a létszámleépítés jelenti. Az iskolák nem vehetnek fel állandó munkatársakat, hiány van szakképzett matematika, fizika, angol, illetve magyar- és szerb szakos tanárokból, emellett hiányzik a gyógypedagógus és a pedagógus is. A létszámcsökkentés magával hozta a tagozatok számának csökkenését, így a káderhiány lassan megoldódik. Mindezt jól szemlélteti a Magyarkanizsai iskola (J.J.Zmaj) adatai. Öt ével ezelőtt majdnem 1300 tanuló volt az iskolában, míg az idei tanévben mindössze 960 - 980. Sajnos a honlapjukon csak a tavalyi adatokat lehet megtalálni.

29.    Ha nincs elég diák, a minisztérium gondolkodás nélkül felmond a "fölösleges" pedagógusnak. Sokan maradtak ily módon munka és megélhetés nélkül. Sok iskolában már eleve úgy "irányítják" a magyar nyelvű szülőket, hogy azok eleve ne akarják magyar nyelvű osztályba a gyerekeket. Egyik példa erre a kikindai megoldás. Erről egyetlen hivatalos beszámoló sem tesz említést. És az is nyílt titok, hogy ésszerűsítés és más címen végrehajtott tisztogatások alkalmával mindig a kisebbségiek maradnak munka nélkül. Ez a hozzáállás a közélet minden területére vonatkozik nem csak az oktatásra. Vég nélkül sorolhatnánk a megtörtént eseteket.
Emelhetjük az oktatás színvonalát - ami nem csak a pedagógusokon múlik - ám ez a mi környezetünkben nem a megmaradást segíti, hanem az elvándorlást gyorsítja! Iskolát végzett fiataljaink 95 - 98 százaléka külföldön keres és talál munkát.
Félreértés ne essék, a legkisebb segítség is jól jön a szülőknek, ám az évente egyszeri iskolakezdő tanszercsomag kiosztása nem oldja meg a megélhetési problémákat. És ez a segítség is az anyaországból jön.

30.     Országszerte folyik az iskolák ún. „külső ellenőrzése”. Ez egy nagy, átfogó ellenőrzés, amelynek keretében az iskolaépület, a felszerelés és az adminisztráció ellenőrzésén kívül az óralátogatásra is sor kerül. Ennek kapcsán nem annyira az óra tartalmát, hanem elsősorban az alkalmazott tanítási módszert osztályozzák. A túlméretezett adminisztráció és annak gyakori ellenőrzése sokszor az oktatás minőségének a rovására megy, olykor például épp egy-egy versenyre való felkészítéstől vonja el a tanár figyelmét. A tanár végül is, egyetemet végzett, szakvizsgás ember, de szinte kiskorúsítják az aprólékos, olykor fölösleges adminisztrációval. Régebben pl. a 20 évnél nagyobb tapasztalattal rendelkező tanártól már nem kértek óravázlatot.

31.    Továbbra is gondot okoz, hogy nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok. Fontosnak tartjuk, hogy az MNT az iskolák igazgatóinak és az iskolaszékek tagjainak megválasztásakor, valamint munkaviszony létesítésekor a szakmai követelményeket és a rátermettséget, ne a párthovatartozást és a politikai megfelelőséget helyezze előtérbe. Az oktatást mentesíteni kell a pártpolitikai befolyástól és csatározásoktól! 

32.    A gombosi igazgatócserén a tantestület Kovács Editet támogatta, akinek újbóli kinevezése elé a Magyar Nemzeti Tanács sem gördített akadályt, az iskolaszék azonban – a politika (a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt) nyomására – az új jelöltnek, Blagojević Máriának szavazott bizalmat. Ekkor a régi igazgatónő pártolói aláírásgyűjtésbe kezdtek az iskolában és a faluban, ily módon 243 támogatót szereztek, és tiltakozásuk jeléül levelet intéztek Nyilas Mihály tartományi oktatási titkárhoz.

33.    Tiltakozásuk azonban hasztalan volt, a küzdelmük elbukott, mert Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár az intézmény élére az új jelöltet nevezte ki.

34.    Pár évvel ezelőtt bevezették az őszi szünetet. Később ez fokozatosan rövidült, de még benne volt a magyarokat leginkább érintő november elseje, a Mindenszentek. (Meg még régebben másodika is, a Halottak napja.) Az idén ez már megszűnt. Illetve az iskolákra bízzák ennek megoldását, vagyis a tanároknak és a tanulóknak úgymond,  joga van kérvényeznie a szabad napot. Ez azért okoz gondot, mert a hiányzó tanárt egyik kollégájának kell helyettesítenie, ami további bonyodalmakat okoz. Az iskolák többségében ezt a lehetőséget csak 2-3 nappal nov.1.   előtt ismertették, úgymond, megfeledkeztek arról, hogy már szeptember elején tárgyaljanak róla.

35.    Pedig egyik itthon tartó tényező a hagyományok ápolása is, rokonainkról, ismerőseinkről, őseinkről való megemlékezés. Ilyenkor jönnek haza külföldre távozott ismerőseink is, ilyenkor beszélgethetnénk velük is.

36.    Hiányosak és elavultak az oktatási eszközök, felszerelések. Ha kérik is ezek pótlását nem valószínű azok beszerzése, az anyagiak hiányára való hivatkozás alapján. Régi és hiányos tankönyvek, melyek néha késve érkeznek.
A tanügy szóbeli támogatása üres ígérgetések az államvezetés és a politikum részéről. Sajnos nem várhatunk tőlük semmit. Csak a Magyarországról támogatott intézményeknél javult a helyzet, pl. az Adai Műszaki Iskolában.

37.    A tehetséggondozási támogatásoknak csak morzsája jut a Muhi Béla vezette Genius mozgalomnak, ugyanakkor az észak-bácskai tehetséggondozásnak nyújtott támogatások odafigyelésre adnak okot. Az ösztöndíjak elosztása, az iskolaszékek tagjainak kinevezése, a munkába lépés körüli manipulációk, a civil szférának szánt anyaországi támogatások elosztási módja, a sajtószabadság témakörei - mind olyan terület, ahol a pártatlanság, a méltányosság, ez emberség még csak köszönő viszonyban sincsen.

38.    Zentán tartják évente az értelmi fogyatékos gyermekek Őszi Találkozóját. 2016-ban 18 vajdasági helység 36 tanítónője a következő állásfoglalást fogalmazta meg: míg a normál tagozatokon tanuló diákoknak számtalan lehetőségük nyílik arra, hogy eljussanak a különféle megmérettetésekre és találkozókra, addig a sajátos nevelési igényű diákok számára szinte egyáltalán nem nyílik lehetőség minderre. Hozzátette, a diákoknak minden évben óriási élményt jelent a zentai, XI. Őszi Találkozón való részvétel, ami a velük foglalkozó pedagógusok számára a szakmai tapasztalatcserére is kiváló lehetőséget kínál. Az iskolai élet a mostani értelmi fogyatékos tanulóknak nagyon nehéz, hiszen megszüntették  a kisegítő tagozatokat, más néven nevezik, elvették a használható tantervüket, és normál tantervvel kell (kellene) haladniuk, Megszüntették a logopédiai és pszichomotorikus gyakorlatok tantárgyakat, ami e gyermekek fejlesztését szolgálta. Tankönyveik sincsenek.
Ki kell mondani, hogy a normál tagozaton érzelmi roncsokat nevelünk, nincs megfelelő fejlesztés, önbizalmuk nem fejlődik, hiszen naponta szembesül a saját fogyatékosságával, mert nem képes a többi gyerek színvonalán elvégezni a feladatát. Az értelmes gyerek tanulási ideje is károsul, a tanítónak sincs elegendő ideje és gyógypedagógiai felkészültsége. A gyermek érzi, tudja, hogy ő probléma az osztályban.
A tanítónők tanácstalanok, a naplóba be kellene írni az előírt terv szerinti anyagot, de nem tehetik, mert a gyermek nem tud megfelelni a követelményeknek. Némelyek csupán az aláírásukkal látják az előírás szerinti helyet a naplóban. Gyakorlatilag zűrzavar uralkodik e téren.

39.    Egyetemi képzés  

40.    A magyar nemzetpolitika stratégiai kerete című tanulmány lehetőséget kínál a magyar felsőoktatásra is. Az intézményalapításról ezt olvashatjuk:”Az intézmények alapítása elsősorban az adott állam feladata. Amennyiben az adott állam nem nyitott újabb magyar oktatási intézmények alapítására ahol arra igény mutatkozik, úgy a magyar államnak kell – leginkább a külhoni magyar egyházakkal együttműködve – magyar tannyelvű oktatási intézményeket, osztályokat, képzéseket indítani. Az intézményalapítás forrásigényes, ezért nagyon pontosan kell meghatározni, hogy hol célszerű új intézményeket létrehozni.” 

41.    A VMSZ keményen ellenáll a VMPE mindkét kezdeményezésének: kihelyezett tagozat református egyház segítségével és/vagy az Újvidéki Egyetemen magyar csoportok indítása. A szakokat a szükségletek szerint lehetne indítani.  Értesüléseink szerint nem lesz Vajdaságban magyar egyetem.

42.    A 2018. évi Külhoni Magyar Oktatási Tanács ülésén is napirenden volt a téma.

43.    A Szegedi Tudományegyetem kihelyezett tagozatai működnének Szabadkán, saját tanárállományukkal. 

44.    A kihelyezett tagozatokból létrehozandó kampusz ötlete homlokegyenest ellentétben áll azzal, amit a vajdasági magyar felsőoktatás és tudományos utánpótlás ügyében az akadémiai elit és a meglévő intézményeink mérvadó vezetői és szereplői szeretnének, hangsúlyoznak és néhány nyilvános fórumon már meg is fogalmaztak.

45.    2016 novemberében  50  vajdasági magyar tudós egy zárónyilatkozatot fogadott el. Ennek negyedik pontja értelmében „A vészes munkanélküliség és az elvándorlás megfékezése érdekében csakis hazai akkreditációval rendelkező intézményekben, vajdasági tanári káderállománnyal folyó képzéseket tartunk elfogadhatónak, a magyarországi vendégtanárok alkalmazása csupán az itteni intézményekkel egyeztetve, hiányszakmák esetében, átmeneti megoldásként szolgálja közösségünk érdekeit.”

46.    Ha most ekkora beruházásra adódik lehetőség, akkor ezt a történelmi pillanatot ki kellene használni, a magyarországi forrást egyetemalapításra kellene fordítani, mert a vajdasági magyar nemzeti közösségnek ezt az idült problémáját csupán ez tudná stabilizálni, s a kivándorlást visszafordítani.

47.    Nem reális, hogy ha a fiatalok Szabadkán szerezhetnek olyan diplomát, amivel az EU-ban érvényesülhetnek, és a szerb nyelvet sem sajátítják el, tehát automatikusan elhagyják az országot.

48.    Szerbiai állami alapítású egyetemet kell létrehozni, itt akkreditálni a tanulmányi szakokat, s ekkor kapnak a végzősök Szerbiában érvényes oklevelet, s tudnak itthon maradni, különben a honosítás évekig tart, kimenetele kétséges.

49.    A bejelentések értelmében, az új kampuszban hiányszakok nyílnak, mégpedig gyógypedagógia, informatikai mérnök és gazdasági képzés.

50.    Ezek közül nem mindenik hiányszak Vajdaságban, direkt konkurenciát jelentenek a Szabadkán már meglévő karoknak és a Műszaki Szakfőiskolának, így a Műszaki Szakfőiskola és a többi intézmény is bezárhatja kapuit, ha ezek a szakok megjelennek.

51.    A magyarországi vendégtanárok alkalmazása ellehetetleníti az itteni tanárállományt.

52.    Nálunk nagy munkahelyhiány van. Az Újvidéki Egyetem keretében az újvidéki és szabadkai karokon a magyar egyetemi oktatók aránya leromlott, nagyon nehéz álláshoz jutniuk, létszámkorlátozás van. Amennyiben saját egyetemet alapítunk, munkaviszonyba tudjuk állítani a doktoranduszainkat.

53.    Vannak saját szakembereink. A fokozatot szerzett kutatók közül sokan külföldön vannak, aki meg nem, annak sem sikerül bejutni a felsőoktatásba. 200-250 kutatót tudunk találni, akik nem tudnak a felsőoktatásban elhelyezkedni.  Sok mindent lehetne fedni ezekkel a kutatókkal, átmenetileg biztosan szükség lenne néhány magyarországi vendégtanárra, akik mellett felnőhetne helyi tanárokból az új gárda.

54.    Tankönyvellátás

55.    A tankönyvhelyzet nem kielégítő.  Évek óta nincs a választható tantárgyakhoz tartozó tankönyvek: polgári nevelés, környezet nevelés, egészségügyi nevelés. Nincs zeneoktatási tankönyv az általános iskolák felső tagozatai részére, a VIII. osztály számára kiadott történelemkönyvben nem szerepel az előző években megjelent tankönyvek melléklete, amely a magyar történelmet hivatott volna megismertetni a tanulókkal.  Egyébként a magyar történelem oktatására a tanterv csupán évi 6 órát engedélyez, ami nagyon kevés. Elfogadhatatlan a szerb nyelvből történt fordítás, tele van csúsztatásokkal. A tankönyv szerint a trianoni döntés után 200 000 magyar élt a Vajdaságban. Ezzel szemben csak Vajdaságban 1910-ben 420 300, 1931-ben 379 000 az itt élő magyarok száma (Sebők László adatai). Habár nem nyíltan, de burkoltan érezhető a magyar nép bűnösnek nyilvánítása.  A magyar nyelvű tankönyvben „őseink, a szerbek” kifejezés szerepel.  Az inkluzív oktatást segítő tankönyvek is hiányzanak. Szép számban akadnak rosszul, hibásan fordított tankönyvek. Az általános iskolák alsó tagozatos tanulói részére (1-4. oszt) vannak, a kisegítő tagozatosoknak és az inklúziós oktatásban részesülők számára viszont nincsenek tankönyvek. A felső tagozatokon is hiányzik néhány tankönyv. A gimnáziumokban régi kiadású könyveket használnak, a szakiskolák részére nagyon kevés a magyar nyelvű tankönyv. Tanári kézikönyvek sincsenek. A kéziratok akkreditációja nehézkes, bonyolult. Tankönyvkritika nem létezik, ennek anyagi és szakmai hátterét ki kell alakítani.

56.    A népi hagyományok, mint szabadon választható tantárgy tantervprogramját be kell iktatni az elfogadott tantervek közé. Az MNT-nek követelnie kell, hogy a magyar diákok is ugyan olyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Azzal a kitétellel, hogy mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalom, történelem stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen. A tankönyvek, elsősorban a történelem- és földrajzkönyvek esetében kiemelkedően fontos a kisebbségi érzést kiváltó tartalom, azaz a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatásának megszüntetése, mivel az ilyen tartalmú könyvek nagyban serkentik az asszimi­lálódást, hiszen fiatal korban a legkönnyebb befolyásolni az érzelmi világot.

57.    A tankönyvtörvény szerint a Tankönyvkiadó Intézet köteles minden tankönyvet kiadni kisebbségi nyelvű osztályok és a fogyatékossággal élő gyermekek számára, de a könyvkiadás nem lesz a monopólium, minden érdekelt kiadónak lehetővé kell tenni a nyilvános pályázaton való részvételt. Ám az akkreditálással járó ügykezelés bonyolultsága és költségei megnehezítik teszik számunkra a magyar nyelvű tankönyvek kiadását.

58.    A Magyarországról behozandó, a szerbiai oktatási programmal összeegyeztethető, modern tankönyvekre is szük­ség van. Ez azonban továbbra is nehézkes és megol­datlan kérdés. Nagyon fontos, hogy ne csak adományok útján jusson el egy-egy nagyobb könyv­szállítmány a Vajdaságba, hanem folyamatos és szervezett körülmények között. A Vajdasági Magyar Tankönyvtanács 20 éve ad ki tankönyvpótló kiadványokat. Eddig több mint 200 cím jelent meg.  Ezek nem akkreditált, középiskolai tankönyvek. Felkértük az MNT-t, támogassa a Vajdasági Magyar Tankönyvtanács tankönyveinek akkreditálását. Nem kaptunk választ.

59.          A vajdasági magyar sajtó az oktatás területén nem kellően tájékoztat, illetve elhallgat, mellőz vagy jelentőségének nem megfelelő súlyt adva tájékoztat azokról az eseményekről, amelyek nem sorolhatók a pártpolitikai érdekszférába. Például a gombosi iskolaigazgató kinevezése körüli botrány.

60.    A VMPE olyan civil szervezet, amely nem kötődik a jelenlegi vajdasági politikai nomenklatúrához. Nem tagja annak a civil szervezetek szövetségének sem, amely a politika meghosszabbított keze, és arra szolgál, hogy a civil szervezeteket saját emberei által irányítsa. Vajdaságban a kommunista utódállamokban megszokott gyakorlat szerint, az egypártrendszerben ismert elvek érvényesülnek. A polgári társadalom kiépítésének ütemét az az itteni magyarság, illetve a lakosság szavazata dönti el. Ha a hozzá közelebb álló, polgári értékrendekre szavaz, akkor a közösség nem az egypártrendszer mentén fog erősödni.  A civil szférának valójában az a feladata, hogy megfogalmazza a gondokat, igényeket, a politikai vezetés pedig adjon megoldásokat. De a politikum nálunk szolgálat és minimális alázat nélkül végzi dolgát, hatalmi szervezet, tehát a parancsolás, a végrehajtás a célja, nem pedig a nemzetszolgálat.

61.    Kérjük az anyaországtól, hogy foglaljon állást a vajdasági magyar oktatást érintő kérdésekben. Javasoljuk, hogy a régiók között legyen meg a párbeszéd, meg lehetőség arra, hogy egymásról is véleményt mondhassanak, mert lehetnek olyan történések, amelyekre a kívülálló jobban fölfigyel.

A VMPE Küzgyűlése

Újvidék, 2018. december 1.