Gondok lesznek az elsős, másodikos, ötödikes és hatodikos magyar nyelvű tankönyvekkel az általános iskolákban – nyilatkozta Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Ismerőseim kérdéseiből és véleményéből arra kellett következtetnem, hogy sokan nem értik pontosan, hogy mit is jelent ez számunkra.
Szülői kérdés:
– Miért nem jók a régi tankönyvek? Minek minden évben újat venni?
A nyugdíjas:
– Lehetséges, hogy vannak olyan családok, amelyeknek ez a legfontosabb kérdés? Hogy van-e új tankönyve a gyereknek?
A kérdésekből arra kellett következtetnem, hogy az átlagember nem mindig tudja, hogy teljesen új kiadású, más tartalmakkal feltöltött tankönyvekről van szó, és nem csupán arról, hogy friss, ropogós és nyomdaszagú legyen az olvasókönyv meg a matematika.
Az ősztől első osztályt indító pedagógus kollégák közül legtöbben találtak átmeneti megoldást: a júniusi első szülői értekezleten bejelentették, hogy ők politikusígéretekkel nem foglalkoznak, a szülők vegyék meg a régi kiadású tankönyveket. A gyereknek most kell megtanulnia írni-olvasni, nem tud várni, amíg az illetékesek összeszedik magukat.
Oktatási reform Szerbiában – Miért kell(ene) új tankönyv?
A 2019/2020-as tanév a második olyan iskolaév, amikor az elsősök,
ötödikesek és a középiskola első osztályai a megreformált
tanulásszervezési stratégiák és módszerek szerint tanulnak Szerbiában.
Terv szerint felmenő szervezésben, fokozatosan, négy év alatt fut végig a
reform a teljes közoktatási rendszeren. Ez jelen pillanatban azt
jelenti, hogy a tanulók 50 százaléka, az elsősök és másodikosok,
ötödikesek és hatodikosok már a reform alapján haladnak majd, a
harmadik, negyedik, hetedik és nyolcadik osztályosok pedig a régi
rendszer szerint fogják befejezni tanulmányaikat.A reform lényege, hogy a korábbi években elkezdett, fokozatosan, évek alatt bevezetett korszerűsítések egységbe foglalva, rendszerezve beépüljenek a közoktatási gyakorlatba. Ilyen változtatás volt az oktatási szabványok (standardok) kialakítása és alkalmazása, a kompetenciák meghatározása és leírása, valamint az inkluzív (befogadó) iskolarendszer törvénybe foglalása. Most, a tavalyi tanévtől bevezetve, a kimeneti eredményekre (szerbül: ishodi) alapozott tanulás- és tanításszervezés került bele az újítások sorába. Az elképzelés szerint az ilyen módon szervezett tanulással közelebb kerülhetünk például a valódi gyermekközpontú iskolához, ahol a gyerekek igényeihez és lehetőségeihez igazodik az oktatás. Itt most nem feladatunk a reform véleményezése. A nemzetközi szakirodalom szerint valóban hatékony, ám az elképzelés alkalmazása egyfajta kultúraváltást igényelne a pedagógiai gyakorlatban.
Ez a kultúraváltás – érthető módon – a tankönyveket is érinti, hiszen azok a legfőbb közvetítői a tanulók, a szülők és a pedagógusok felé is annak a szakmai és oktatáspolitikai gondolatnak, amelyet be szeretnének építeni a rendszerbe. Ez az elképzelés, ez a gondolat pedig megváltozott, most más, mint korábban volt.
Tankönyvkérdés a vajdasági magyar tannyelvű oktatásban
A tankönyv fontos! Aki ennek ellenkezőjét próbálja belesulykolni a
köztudatba, az vagy felelőtlen, vagy laikus, vagy olyan érdekeket
képvisel, amelyek nem szolgálják a gyerekeink jólétét. A kisebbségi
oktatás számára pedig létfontosságú a minőségi tankönyv. Kisebbségi
helyzetben a tankönyv többletfunkciókat is betölt: anyanyelvű
információforrás, a gondolkodás, értékrend, önkép, identitás,
önértékelés és önbizalom formálásában segít. A mi iskoláink csak úgy
tarthatják meg tanulóikat, ha a lehető legmagasabb színvonalú és
korszerű oktatást biztosítják nekik. Amikor nem tudunk a gyerekeink
kezébe ugyanolyan modern és aktuális tankönyveket, illetve elektronikus
vagy internetes kiegészítőkkel ellátott tankönyvcsomagokat adni,
amilyeneket a többségi nemzet tanulói használnak, hátrányos helyzetbe
taszítjuk a magyar (és más kisebbségi) diákokat és tanáraikat is.
Márpedig nekünk pillanatnyilag nincs lehetőségünk új kiadású
tankönyveket használni. A mi gyerekeink nem ugyanazokból a tankönyvekből
(és egyéb, modernebb taneszközökből) tanulnak, mint a szerb tannyelven
tanulók. Ez pedig nem csupán a szerbiai oktatási rendszer vagy
oktatáspolitika hibája. Az igaz ugyan, hogy a pedagógusok megpróbálják
behozni a hátrányt, de a siker esetleges. Olyan teher, amely egy egész
közösséget érint, rendszerszintű, és amelyet tiszta lelkiismerettel nem
szabad teljes egészében egyének vállára rakni.
Az MNT oktatási stratégiai terve
Aki az elmúlt, közel egy évtizedben foglalkozott a szerbiai és azon
belül a vajdasági magyar tankönyvhelyzettel, láthatta, ahogyan egyre
távolabb kerültünk az elfogadható megoldásoktól. A Magyar Nemzeti Tanács
oktatási stratégiájának már 2010 folyamán is sarkalatos pontja volt a
magyar tannyelvű oktatás minőségének javítása. A kitűzött fejlesztési
célok között szerepelt a felsőoktatásban részt vevő magyar tanulók
számának növelése, a magyar tannyelvű középiskolák megtartása és a
magyar tannyelvű általános iskolákban tanuló diákok számának növelése.
Később a célok közé bekerült a magyarul oktató intézmények hálózata
kataszterének létrehozása, az egyéni oktatási terv szerint tanuló diákok
szakszerű fejlesztésének megszervezése (sajnos sikertelenül), és olyan,
minőségi magyar nyelvű tankönyvek biztosítása, amelyek a lehető
legnagyobb mértékben megfelelnek a közösség, a tanulók, a tanárok és a
szülők elvárásainak.2015-ben még magam is azt írtam egyik tanulmányomban, hogy a szerbiai tankönyvreform keretében lehetőség mutatkozik a magyar nyelvű tankönyvek minőségének javítására is. Most, a magyar tanítási nyelvű osztályoknak felkínált, egyelőre „problémás” tankönyvek szinte kivétel nélkül szerbből fordított munkák – lennének. Nincs saját tankönyvünk, nincs saját tankönyvírónk, aki megírná azokat a könyveket, amelyek a mi gyerekeink és pedagógusaink igényei, elképzelései szerint lennének kialakítva. Az MNT elnöke is hangsúlyozta, hogy a megoldást ekörül látja. Sajnos – mivel Vajdaságban a pedagógusszakmában szinte mindenki mindenkit ismer – pontosan tudjuk, hogy kik voltak azok a fiatal, képzett szakemberek, akik tudtak volna és akartak is tankönyvet írni, és akiknek az elmúlt években nem maradt helye itthon, „nem volt itt rájuk szükség” (szó szerint idézem egyiküket). Helyükre, most már tagadhatatlanul, nem állt be senki. Ennek az eredményét láthatjuk most a tankönyvhelyzetben (is).
A mi tankönyveink
Hogy milyenek lennének a mi tankönyveink? A jó tankönyvek, amelyeket
szeretünk? A tankönyvvel kapcsolatos minőségi paramétereket csak egy
adott kor társadalmi-kulturális közegében lehet meghatározni, nem
léteznek önmagukban – írják a tankönyvkutatással foglalkozó szakemberek.
A tankönyvhelyzet rendezésében a minőség biztosításához az intézményes
tankönyvbírálati rendszer kialakítása (ott, ahol van, aki tankönyvet
írjon) az egyik első lépés. Vajdaságban, magyarul, azonban nincs ilyen, s
úgy tűnik, olyan szakemberek sincsenek, akik létrehozhatnának egy ilyen
bírálati szempontrendszert. Az MNT által megbízott bírálók többsége
gyakorló pedagógus. A legritkább esetben találkozunk olyan revizorral,
aki veszi a fáradságot, és legalább hibajegyzéket készít, javaslatokat
tesz, vagy valódi véleményt fogalmaz meg a rábízott tankönyvről. Minden
tisztelet az övék. Legtöbbször azonban formális, elnagyolt, pár sorban
megfogalmazott „véleményezések” kerülnek bele a jóváhagyási folyamat
anyagába. Az „elősegíti a tananyag elsajátítását”, a „felkelti a tanulók
érdeklődését”, valamint az ezekhez hasonló megjegyzések gyakorlatilag
nem jelentenek semmit, ugyanis – jó esetben – a bíráló egyéni
feltételezésén alapulnak. Ez az egyszerűbb út, hiszen átíratni úgysem
lehet a szerzővel a könyvet, legfeljebb nyelvi, nyelvhelyességi
kérdésekben szólhatnak bele a fordításba az MNT-ben.Egy oktatási (al)rendszer szervezése is komoly szaktudást igényel. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a szaktudás igenis megvan a szerbiai oktatáskutatás és -politika irányítói között. Ezért amikor kiadjuk a tankönyvírás lehetőségét a kezünkből, akkor tisztában kell lennünk azokkal a tényekkel is, amelyeket a tankönyvkutatás az elmúlt évtizedekben megfigyelt és dokumentált. Azokkal a hatásokkal, amelyeket most majd a saját bőrünkön érezhetünk.
Mit mond a tudomány?
„A tankönyvek a modern társadalmak nagy értéket képviselő szellemi és
gazdasági beruházásai” – írta Fischerné Dárdai 2002-ben. A felnőtt
társadalom tudásának közvetítői, legfontosabb hordozói, a nemzeti oktatáspolitikák közügyei.
Az intézményes nevelés kialakulása óta a tankönyv a nevelést hatalmi
alapon kontrolláló állam ideológiai manifesztációja is. Nemcsak a
korszellem tükröződéseként, hanem egy adott társadalmi – hatalmi –
politikai rend legitimációs eszközeként is vizsgálható. Az adott kor
szellemi életének tükre, kordokumentum. Általában elmondható, hogy a
nagy társadalmi változások idején a tankönyvek is „paradigmaváltást”
éltek át. Sőt, a bekövetkezett paradigmaváltásnak egyik jellegzetes
tünete, hogy gyors tempóban lecserélik a tankönyveket és jegyzeteket.Valószínű, hogy a tankönyv funkciójában még sokáig nem fog változni, ám formájában, hordozójában igen. Az átmeneti időszakban a hagyományos és a technikailag újabb eszközök együttélésére számíthatunk. Ezt már most megfigyelhetjük a szerbiai, újonnan kiadott „csomagoknál”. Törvényben előírt kötelezettsége a kiadóknak, hogy biztosítsák a tankönyv mellé az elektronikusan elérhető mellékleteket. Kiadótól függ, hogy mennyi munkát, tudást és anyagi eszközöket fektetnek bele a fejlesztésekbe. A tankönyvhöz tartozó, interneten elérhető tartalmak azonban nem véletlenszerűen összeszedett anyagok, hanem tervezett, szerkesztett, a tantervvel, tantervi tartalmakkal, kimeneti eredményekkel, standardokkal és kompetenciákkal összhangban lévő plusz információk vagy gyakorlóanyagok és feladatok.
A tankönyveket tehát nagy valószínűséggel leváltják majd az újabb eszközök. Ez azonban nagyon távoli lehetőség a vajdasági magyar oktatásban, és semmiképpen nem képezheti magyarázat vagy kifogások alapját politikai közleményekben, hiszen – ahogyan fentebb kifejtettem – ezek az internetes anyagok szerves részei a szerkesztett, jóváhagyott, engedélyezett tankönyvnek. Annak, hogy egy magyar nyelven tanító pedagógus is tud számtalan, interneten megtalálható oktatóanyagot keresni, semmi köze nincs a tankönyvprobléma megoldásához.
A pedagógusaink ma még nem tananyagfejlesztők. Nem ez a dolguk, és nem erre van képesítésük. Az internetes böngészéssel talált tananyag pedig vagy megfelel – vagy nem. Semmilyen garancia nincs arra, hogy a pedagógus ilyen módon biztosítani tudja a minőségi és versenyképes magyar nyelvű oktatást Vajdaságban. A minőség és a versenyképesség pedig nem politikai szlogen vagy szalagátvágós átadóünnepségek buzdító beszédeinek kérdése, hanem mérhető és értékelhető eredményeké.
Berze Gizella
2019. szeptember 7. [13:54]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése