„Így pusztul ki a bánsági magyarság”![1]

Tehetetlen vezetők, hallgatag média!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és a lakosság helyzetével.

Az általános benyomásom, hogy – elsősorban a tehetetlen, erélytelen, ötlettelen vezetőség miatt – a falu egyre jobban elnéptelenedik, lepusztul. A helyi lakosság mindennapi életét nehezítő néhány problémáról be is számoltam a világhálón. (Nyomtatásban úgy sem jelent volna meg.)

Az Egy magyar közösség leépítése c. írásomban[2] arra is felhívtam, a figyelmet, hogy június óta a postán csak az a személy vehetett fel pénzt, akinek ennél a közvállalatnál van számlája. A készülék ugyanis, amelyik a többi bankkal van kapcsolatban, még az érkezésem előtt meghibásodott. Pénzfelvételért, vagy a bankszámláról való utalásért a tordaiaknak a hét kilométerre levő Törzsudvarnokra vagy (17 kilométert) Begaszentgyörgyre kell utazni..  

Mivel elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy ilyen szerkezet hibáját – a 21. század második évtizedének a végén – 24 óra alatt nem lehet elhárítani, vagy kicserélni a készüléket – felhívtam az újvidéki posta Szolgáltatási, Eladási és Marketing Szolgálatának vezetőjét (név és cím nálam), akinél panasz tettem.

Azt a választ kaptam, hogy a probléma megoldásában területileg a nagybecskereki posta az illetékes. Ennek a postának a dolgozója (név, telefonszám nálam) a kérdésemre, hogy mikorra várható a készülék megjavítása vagy kicserélése, azt a választ adta, hogy „uskoro”, vagyis rövidesen. Amikor megkérdeztem, hogy ez az „uskoro” időben mennyit jelent, nem tudott határozott választ.

A DélHír portál fotója

Egy idő után, mivel semmi nem történt, felhívtam az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének egyik szerkesztőjét (név, telefonszám nálam) és megkértem, hogy foglalkozzanak a témával, hátha a sajtó érdeklődése nagyobb buzgalomra késztetné az illetékeseket.

A szerkesztő asszony előbb azt válaszolta, hogy „más falvakban is van ilyen probléma”, vagyis nem mutatott különösebb érdeklődést. Annyit azonban megígért, hogy értesíti a témáról a Rádió „gazdasági újságíróját”. Nincs tudomásom arról, hogy utóbb a Rádióból bárki is érdeklődött volna a probléma iránt.

Beszéltem a Magyar Szó bánáti tudósítójával is (név, telefonszám nálam), aki akkor „éppen nem ér rá” a témával foglalkozni, mivel „a háztetőt cserélte”, de megígérte, hogy „amit ezt befejezi, utána jár a dolognak”. Szerinte ez időben úgy két hét múlva lett volna esedékes. Mondanom sem kell, azóta sem „ért rá”. A Kukoricafesztiválon viszont ott volt.

Az esetről értesítettem az Újvidéki RTV magyar szerkesztőségének is az egyik szerkesztőjét is (név, telefonszám nálam). Jelentkezett is az egyik újságíró, aki megígérte, hogy megkeresi a postát, de erről mindmáig semmilyen visszajelzés nem volt.

A közösségi problémák elhallgatása a sajtó által segíti a sokéves, tehetségtelen és eredményt felmutatni nem tudó vezetők hivatalban maradását. Ennek kárát végül a közösség szenvedi. Egyáltalán, kinek a szolgálatában is áll a közszolgálati sajtó?   

Mondanom sem kell, hogy november 1-jén a tordai postán még nem működött az ominózus készülék. Nincsen ebben valamiféle szándékosság is?

November 7-én aztán a Magyar Szó említett bánáti tudósítója arról cikkezett, hogy Tordán „tavaly öt gyerek született, az idén egyetlenegy”.[3] Ez azt is jelenti, hogy néhány éven belül az általános iskolában nem lesznek tanulók!

Kell-e ezen csodálkozni? A fiatalok nagy része elvándorolt a faluból, a csapból sárga, ihatatlan víz folyik, nincs teljesen megoldva a falu orvosának, fogorvosának, gyógyszerészének a kérdése, a vezetőség nem tart falugyűlést, gyakoriak az áramszünetek („még akkor is kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se nincsen az égen”), ami miatt károsodnak a háztartási és egyéb gépek, megszűnt a helyi anyakönyvi hivatal, autóbusz-közlekedés csak akkor van, „amikor a tanulók járnak az iskolába”, a Tordai újság a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos lapja lett[4]…

A falu – egyébként magyar – vezetősége képtelen a lakosság életét keserítő problémák rendezésére, a községi központban (Begaszentgyörgyön), tartományi és egyéb szinten felvetni, a lakosság érdekeit erélyesen és hatékonyan képviselni. Pedig ez lenne az alapvető feladata! A falu pusztulásáért, az elvándorlásért a vezetőség a felelős! A média pedig a hallgatásával segít neki! „Így pusztul ki a bánsági magyarság"!

A kiút egy új összetételű helyi közösségi tanács és „polgármester” választása lehetne, amelyik – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – elkezdeni végre foglalkozni a falu és a helyi lakosság lényegi problémáival. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok[5] helyett), amelyek munkahelyeket biztosítanának a helybelieknek és élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Lehetséges, hogy erre már késő?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. november 12.

---

[1] Így pusztul ki a bánsági magyarság. https://delhir.info/2019/11/07/igy-pusztul-ki-a-bansagi-magyarsag-csupan-1-magyar-gyermek-szuletett-iden-tordan/
[2] Egy magyar közösség leépítése. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11894, 2019. július 22. Lásd még a Tordai „történések” (3.) c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11967, 2019. augusztus 26.
[3] Kecskés István: Októberben érkezett a gólya Tordára. Magyar Szó, 2019. november 7. 5.
[4] Lásd a Tordai „történések” (2.) c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11902, 2019. július 26. Lásd még a Veszélyben a falu! – Hogyan „tájékoztat” a Tordai Újság? c. írásom. https://delhir.info/2017/09/25/veszelyben-falu-hogyan-tajekoztat-tordai-ujsag/
[5] Dobai János: Helyi közösségünk életéből. Tordai Újság, 2019. október 20. 14.