Tehetetlen vezetők, hallgatag média!
A
nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a
falu életével és a lakosság helyzetével.
Az
általános benyomásom, hogy – elsősorban a tehetetlen, erélytelen, ötlettelen vezetőség
miatt – a falu egyre jobban elnéptelenedik, lepusztul. A helyi lakosság mindennapi
életét nehezítő néhány problémáról be is számoltam a világhálón. (Nyomtatásban úgy sem jelent volna meg.)
Az
Egy magyar közösség leépítése c. írásomban[2]
arra is felhívtam, a figyelmet, hogy június óta a postán csak az a személy
vehetett fel pénzt, akinek ennél a közvállalatnál van számlája. A készülék
ugyanis, amelyik a többi bankkal van kapcsolatban, még az érkezésem előtt
meghibásodott. Pénzfelvételért, vagy a bankszámláról való utalásért a
tordaiaknak a hét kilométerre levő Törzsudvarnokra vagy (17 kilométert) Begaszentgyörgyre kell
utazni..
Mivel
elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy ilyen szerkezet hibáját – a 21. század
második évtizedének a végén – 24 óra alatt nem lehet elhárítani, vagy kicserélni
a készüléket – felhívtam az újvidéki posta Szolgáltatási, Eladási és Marketing
Szolgálatának vezetőjét (név és cím nálam), akinél panasz tettem.
Azt a választ
kaptam, hogy a probléma megoldásában területileg a nagybecskereki posta az
illetékes. Ennek a postának a dolgozója (név, telefonszám nálam) a kérdésemre,
hogy mikorra várható a készülék megjavítása vagy kicserélése, azt a
választ adta, hogy „uskoro”, vagyis rövidesen. Amikor megkérdeztem, hogy ez az
„uskoro” időben mennyit jelent, nem tudott határozott választ.
A DélHír portál fotója
Egy idő után,
mivel semmi nem történt, felhívtam az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének
egyik szerkesztőjét (név, telefonszám nálam) és megkértem, hogy foglalkozzanak
a témával, hátha a sajtó érdeklődése nagyobb buzgalomra késztetné az
illetékeseket.
A szerkesztő
asszony előbb azt válaszolta, hogy „más falvakban is van ilyen probléma”,
vagyis nem mutatott különösebb érdeklődést. Annyit azonban megígért, hogy
értesíti a témáról a Rádió „gazdasági újságíróját”. Nincs tudomásom arról, hogy
utóbb a Rádióból bárki is érdeklődött volna a probléma iránt.
Beszéltem a
Magyar Szó bánáti tudósítójával is (név, telefonszám nálam), aki akkor „éppen
nem ér rá” a témával foglalkozni, mivel „a háztetőt cserélte”, de megígérte,
hogy „amit ezt befejezi, utána jár a dolognak”. Szerinte ez időben úgy két hét
múlva lett volna esedékes. Mondanom sem kell, azóta sem „ért rá”. A Kukoricafesztiválon viszont ott volt.
Az esetről
értesítettem az Újvidéki RTV magyar szerkesztőségének is az egyik szerkesztőjét
is (név, telefonszám nálam). Jelentkezett is az egyik újságíró, aki megígérte,
hogy megkeresi a postát, de erről mindmáig semmilyen visszajelzés nem volt.
A közösségi problémák elhallgatása a sajtó által segíti a sokéves, tehetségtelen és
eredményt felmutatni nem tudó vezetők hivatalban maradását. Ennek kárát végül a
közösség szenvedi. Egyáltalán, kinek a szolgálatában is áll a közszolgálati
sajtó?
Mondanom sem
kell, hogy november 1-jén a tordai postán még nem működött az ominózus
készülék. Nincsen ebben valamiféle szándékosság is?
November 7-én
aztán a Magyar Szó említett bánáti tudósítója arról cikkezett, hogy Tordán
„tavaly öt gyerek született, az idén egyetlenegy”.[3]
Ez azt is jelenti, hogy néhány éven belül az általános iskolában nem lesznek
tanulók!
Kell-e ezen
csodálkozni? A fiatalok nagy része elvándorolt a faluból, a csapból sárga,
ihatatlan víz folyik, nincs teljesen megoldva a falu orvosának, fogorvosának,
gyógyszerészének a kérdése, a vezetőség nem tart falugyűlést, gyakoriak az
áramszünetek („még akkor is kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se
nincsen az égen”), ami miatt károsodnak a háztartási és egyéb gépek, megszűnt a
helyi anyakönyvi hivatal, autóbusz-közlekedés csak akkor van, „amikor a tanulók
járnak az iskolába”, a Tordai újság a helyi (vémeszes) vezetőség hivatalos
lapja lett[4]…
A falu – egyébként
magyar – vezetősége képtelen a lakosság életét keserítő problémák rendezésére,
a községi központban (Begaszentgyörgyön), tartományi és egyéb szinten felvetni,
a lakosság érdekeit erélyesen és hatékonyan képviselni. Pedig ez lenne az
alapvető feladata! A falu pusztulásáért, az elvándorlásért a vezetőség a felelős! A média pedig a
hallgatásával segít neki! „Így pusztul ki a bánsági magyarság"!
A kiút egy új összetételű
helyi közösségi tanács és „polgármester” választása lehetne, amelyik – a
művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – elkezdeni végre foglalkozni a
falu és a helyi lakosság lényegi problémáival. Olyan (IPA és egyéb)
projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom
fesztiválok[5]
helyett), amelyek munkahelyeket biztosítanának a helybelieknek és élhetőbbé
tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Lehetséges, hogy erre már késő?
BOZÓKI
Antal
Újvidék,
2019. november 12.
[1] Így pusztul ki a bánsági magyarság. https://delhir.info/2019/11/07/igy-pusztul-ki-a-bansagi-magyarsag-csupan-1-magyar-gyermek-szuletett-iden-tordan/
[2] Egy magyar közösség leépítése. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11894, 2019. július 22. Lásd még a Tordai „történések” (3.) c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11967, 2019. augusztus 26.
[3] Kecskés István: Októberben érkezett a gólya Tordára. Magyar Szó, 2019. november 7. 5.
[4] Lásd a Tordai „történések” (2.) c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11902, 2019. július 26. Lásd még a Veszélyben a falu! – Hogyan „tájékoztat” a Tordai Újság? c. írásom. https://delhir.info/2017/09/25/veszelyben-falu-hogyan-tajekoztat-tordai-ujsag/
[5] Dobai János: Helyi közösségünk életéből. Tordai Újság, 2019. október 20. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése