Oldalak

2018. március 29., csütörtök

Részarányos képviseletet!


Szerződésteljesítési kötelezettség


Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének (DSHV) elnöke (a felvételen) a párt március 18-i szabadkai évi közgyűlésén kijelentette, hogy a szervezet „továbbra is kitart a horvát nemzeti kisebbség számára a képviselői hely biztosítása mellett a szerb képviselőházban”.[1]


Ana Brnabić szerb kormányfő kijelentésével kapcsolatban, aki a Horvát Televíziónak adott interjúban azt mondta, „nem gondolja, hogy a horvátoknak biztosított helyük kell, hogy legyen a szerb parlamentben”, Žigmanov azt üzente, „nem fog elállni a biztosított mandátum megszerzésének követelésétől, az a modell szerint, amilyen a szerb kisebbség számára létezik Horvátországban”.
Azt mondta, „csodálkozik” Brnabić ezen álláspontján, mivel a szerb kisebbség a képviseletnek ezt az eszközét használja Montenegróban, Macedóniában, Romániában, Horvátországban és Koszovón.
– A horvátok számára biztosított mandátum Szerbiában nem a hatalom képviselőinek véleménytől függ, hanem ez Szerbia kötelezettsége, amely a Horvátországgal aláírt egyezmény 9. szakaszából ered – hangoztatta Žigmanov.

A VHDSZ elnöke által említett kétoldalú egyezmény megkötésére 2004. november 15-én Belgrádban került sor, a szerb fél általi becikkelyezésére pedig 2005. május 20-án.
Az egyezmény 9. cikkének teljes szövege a következő: 
„A Szerződő Felek lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek szabad szerveződését és társulását.
A Szerződő Felek lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek részvételét a jogaikról és helyzetükről szóló döntéshozatalban, helyi, tartományi és köztársasági szinten, valamint Szerbia és Montenegró államközössége szintjén, illetve Horvátországban a helyi, regionális és állami szinten, lehetővé téve politikai pártok alapítását és a képviseleti, valamint a végrehajtó testületekben való részvételt, oly módon, hogy törvényhozásukkal biztosítják:
– a nemzeti kisebbségek képviseletét helyi szinten a képviseleti, valamint a végrehajtó testületekben,
– a nemzeti kisebbségek képviseletét tartományi és köztársasági szinten, valamint Szerbia és Montenegró államközössége szintjén, illetve Horvátországban regionális és állami szinten.
A Szerződő Felek biztosítják az anyagi és egyéb feltételeket a nemzeti kisebbségi választáshoz és a megválasztott képviselők munkájához.
A Szerződő Felek a területi és/vagy közigazgatási egységek meghatározásakor tartózkodnak a nemzeti kisebbségek kedvezőtlenebb helyzetbe hozásától.[2] 

– A nemzeti kisebbségek politikai képviselete Horvátországban minden szinten a nemzeti kisebbségek jogairól szóló alkotmánytörvény által történik, a képviseleti és végrehajtó testületekben biztosított (a szerb, illetve bármely más nemzeti kisebbségnek a népességben való százalékban kifejezett részvételével összhangban) – olvasható az újvidéki Regionalizmusért Központnak (CR) az egyezmény megvalósításáról szóló elemzésében.[3]
Ez a gyakorlat egyébként követi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet  (EBESZ) ajánlásait a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéről a közéletben (Lund, 1999. szeptember 1.).[4]
A horvát kisebbségnek – a szerb-horvát egyezmény idézett cikkével összhangban – Szerbiában is biztosítani kellett volna a részarányos képviseletet. Ezt az elvet, természetesen, a többi szerbiai nemzeti kisebbség esetében is alkalmazni kellene.
A szerb törvényhozás „nem ismeri a garantált helyeket a nemzeti kisebbségek politikai képviseltében a döntéshozatal három szintjének egyikében sem, mivel a ’természetes küszöb’ elképzelése mellett döntött”.[5] A magas választási cenzus viszont lehetetlené teszi a legtöbb kisebbségi politikai pártnak, hogy parlamenti helyhez jusson. Bizonyos számú képviselői hely biztosítása a nemzeti kisebbségi választási külön lista alapján viszont „biztosítja a kisebbségek képviseletét, még abban az esetben is, ha a kisebbségi pártok nem szereznek elegendő számú szavazatot a parlamentbe jutáshoz”.[6]

Az egyezmény után (2006-ban) meghozott szerb alkotmány 77 szakasza, ezzel kapcsolatban, ezt a rendelkezést tartalmazza:
„A nemzeti kisebbségek tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel joguk van a közügyek irányításában való részvételre és a közéleti tisztségek betöltésére.
Az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”[7]
Ebből a szakaszból hiányzik a nemzeti kisebbségek joga a részarányos képviseletre a hatalmi szervekben, és Szerbiában még a foglalkoztatásban való arányos részvételük sem számít gyakorlatnak.[8]  A nemzeti kisebbségek politikai képviseletnek biztosításhoz az ország minden szintjén, tehát, szükséges lesz az alkotmány megváltoztatása is.
Szerbia most számon kéri Koszovótól, hogy a brüsszeli egyezmény[9] aláírása óta, vagyis öt év alatt sem alakították meg a 10 szerb többségű község közösségét. A horvátoknak viszont 13 alatt nem biztosította a garantált képviselői helyeket…
Pacta sunt servanda! [A nemzetközi jog elve: A szerződéseket be kell tartani/a vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell!] És ez mindenkire, tehát Szerbiára is egyaránt vonatkozik!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. március 29.


[1] MIM: DSHV ne odustaje od garantovanog mandata za Hrvate u Skupštini Srbije [A VHDSZ nem áll el a horvátok számára biztosított mandátumoktól Szerbia képviselőházában]

[2] Sporazum između Srbije i Crne Gore i Republike Hrvatske o zaštiti prava srpske i crnogorske manjine u Republici Hrvatskoj i hrvatske manjine u Srbiji i Crnoj Gori [Egyezmény Szerbia és Montenegró valamint Horvátország között a szerb és montenegrói kisebbségnek a Horvát Köztársaságban és a horvát kisebbség védelméről Szerbia és Montenegróban]. http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/node/20005

[3] Analiza sprovođenja bilateralnih sporazuma o zaštiti prava nacionalnih manjina Srbije sa Hrvatskom,
  Mađarskom, Rumunijom i Makedonijom [Szerbia Horvátországgal, Magyarországgal, Romániával és
  Macedónival kötött kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmény megvalósításának elemzése]. Centar za regionalizam

  [Regionalizmusért Központ], 2016 14.

[4] Az ajánlások magyar nyelvű szövegét lásd a https://www.osce.org/hu/hcnm/30333 honlapon.
[5] Lásd a 3-as alatti elemzésben, 14.
[6] Uo. 14.
[7] A Szerb Köztársaság alkotmánya. A SZK Hivatalos Közlönye, 98/2006. szám. http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[8] Lásd például A részarányos foglalkoztatás fonákja c. írást. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7289
[9] Ovo je tekst sporazuma [Ez az egyezmény szövege] http://www.telegraf.rs/vesti/politika/658026-ovo-je-tekst-sporazuma-procitajte-sta-su-se-dogovorile-srpska-i-albanska-strana-u-briselu, 2013. április 19. [20:31] vagy Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezmény szövege]. https://www.blic.rs/vesti/tema-dana/tekst-briselskog-sporazuma/8911sr2, 2013. április 19. [21:06]


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése