Oldalak

2018. augusztus 16., csütörtök

„A jogi keret jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”



A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága a nemzeti kisebbségekről

Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)[1]

A magyar közösség helyzetét bemutató tanulmányok, elemzések, kiadványok hiányában, fontos ismereteket, adatokat, megállapításokat és következtetéseket tartalmaznak az emberi jogok állásával és a nemzeti kisebbségek státusával foglalkozó szerb kutatók vizsgálatai. (Ha már mi nem törődünk a saját helyzetünk bemutatásával, mégis akadnak, akik ezzel is foglalkoznak.)
Így, például, a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét kutatták Szerbia társadalmi és politikai életében a belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE)[2] munkatársai. Kutatásaik eredményét külön publikációban jelentették meg,[3] amit június 29-én Szabadkán mutattak be, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián.[4]
A szakértők egyik legfontosabb megállapítása: „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt. Szerbia alkotmánya és a mérvadó törvények előírják a nemzeti alapon való megkülönböztetés tilalmát a közéletben való részvétellel kapcsolatban, a köztisztségekhez és a közhatalmi munkahelyekhez való hozzáféréskor. Ez mellett, határozottan kimondják, hogy a közhatalomban való munkaviszony létesítéskor figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletére. A gyakorlatban jelen lévő nemzeti kisebbségek alulképviseltsége a közigazgatásban azonban rámutat, hogy az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása valahogy nem működik.”[5]  

A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága (Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji)[6] is, az éves jelentéseiben, rendszerint foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulásával.
A legutóbbi, a 2017-es évre vonatkozó, Szerbiai reális korlátozottsága a saját jövőjének választásában [Realna ograničenja Srbije u izboru sopstvene budućnosti] c. kiadvány[7] A politikai akarat és a rendszer hiánya a kisebbségek társadalmi integrációjában [Manjak političke volje i sistema u društvenoj integraciji manjina] külön fejezetben (75-90. oldal) foglalkozik a kisebbségek helyzetének időszerű problémáival.

A Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottságának jele

A kiadvány szerzői megállapítják, hogy „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél.  Szerbia – Jugoszlávia szétesése után – etnikai-nemzeti alapú homogén államot teremt, ami kizárja a kompromisszumot a kisebbségekkel. A nemzeti kisebbségekkel való egyensúly szükséges a kulturális és etnikai különbözőségek támogatásához, de a szeparatista mozgalmak megakadályozásához is. Tevékeny azonban Belgrád politikája, amely az észak-koszovói és a boszniai szeparatizmuson dolgozik. Szerbia, az ilyen politika miatt, amikor a nemzeti kisebbségekről van szó, szembetalálja magát a szomszédos országok követeléseivel. A legmagasabb mércéket igénylik, amelyeket Szerbia nem tart tiszteletben, azt állítva, hogy az „egyelten többnemzetiségű ország a régióban”. A nemzeti kisebbségek lényegi tiszteletben nem tartása miatt Szerbiának komoly problémái lesznek az egyes fejezetekből eredő kötelezettségek teljesítésével az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során.”[8]
A szerzők általános benyomása, hogy „vannak pozitív fejlemények a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása jogi keretének a fejlesztésében, szükséges viszont, hogy az elfogadott törvényeket és stratégiai dokumentumokat következetesen alkalmazzák a gyakorlatban”.[9]
A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, „már létező törvényhozás következetes alkalmazásának szükségére évek óta rámutatnak a civil szervezetek, az Európai Bizottság és más nemzetközi szervezetek, hogy a gyakorlatban csökkenjen a legérzékenyebb csoportok elterjedt megkülönböztetése a társadalomban és hozzájáruljon a kisebbségek társadalmi integrálódásához”[10] – emlékeztetnek a kutatók.
A kiadvány megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek integrálódása, „az ezen a területen elért bizonyos sikerek ellenére, Szerbiában még mindig nem valósult meg. A nemzeti kisebbségek teljes integrálásához szükséges a szisztematikus hozzáállás és a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó törvényhozás következetes alkalmazása.”[11]
A nemzeti kisebbségek védelmének szempontjából „nagyon fontos Szerbia integrálódása az Európai Unióba, mivel ennek a folyamatnak a keretében a szomszédos EU-tagságú államokkal kétoldalúan megoldhatók a nemzeti kisebbségek kérdései is. Amennyiben Szerbia nem tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kétoldalú egyezményeket, a szomszédos EU-tagállamok megállíthatják Szerbia haladását az EU integrációban, amíg ezeket a kötelezettségeket nem teljesíti. Az oktatás területén történt éppen egy  ilyen eset, amikor a horvát nyelvű tankönyvek kérdése miatt Horvátország blokkolta az oktatásra, a kultúrára és a fiatalokra vonatkozó a 26. tárgyalási fejezet megnyitását. A fejezetet utólag nyitották meg, miután aláírásra került a nemzeti kisebbségi tankönyvkiadásról szóló együttműködési memorandum függeléke. Nagyon fontos azonban a nemzeti kisebbségek problémáihoz, de nem csak, mint az EU integráció egyik feltételéhez való szisztematikus hozzáállás, mert a kisebbségekhez való viszonyulás egy állam demokratikusságának a mércéje.[12]

Sonja Biserko, a Helsinki Emberi Jogi Bizottság szerbiai elnöke

A Helsinki Bizottság kutatói szerint, „a nemzeti kisebbségeknek a közösségi életbe való integrációjának egyik fokmérője a kisebbségek politikai részvétele. Szerbiában 108 regisztrált politikai párt létezik, amelyek közül 63 a nemzeti kisebbségek pártja, ami a nyilvántartásba vett politikai pártok mintegy 60 százaléka. A nemzeti kisebbségek nyilvántartott pártjainak többsége egy nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, ami a nemzeti kisebbségek választott képviselői közötti politikai együttműködés fejlesztésének szükségességére utal.  Ilyen összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy egy pártnak, amelyik a nemzeti kisebbség érdekeit képviseli, 1000 aláírásra van szüksége a nyilvántartásba vételhez (a többi párttól eltérően, amelyeknek 10 ezer aláírás szükséges), de ahhoz, hogy jelöltlistát állítson a köztársasági parlamenti választásokon, 10 ezer aláírást szükséges mellékelnie. Az ilyen helyzet egyenlőtlen helyzetbe hozza különösen a kisebb létszámú nemzeti kisebbségek képviselőit.”[13]
A kisebbségek helyzetével foglalkozó fejezet végén a szerzők megállapítják, hogy „az elfogadott stratégiai dokumentumok és a törvényhozás a nemzeti kisebbségek integrálódásához a legjobban akkor járulnak hozzá, ha azokat következetesen alkalmazzák. Ezért nagyon fontos, hogy a társadalmi csoportoknak, amelyeket sikeresen integrálni kell a közösségbe, aktív szerepe legyen ezeknek a dokumentumoknak a megalkotásában. Ugyan ilyen fontosságú, hogy a párbeszédbe bekapcsolódjanak a civil társadalom szervezetei és a nemzeti kisebbségekkel folytatott munkában sokéves tapasztalattal rendelkező szakértők, mivel fejleszthetik a törvényhozás minőségét és elősegíthetik az állam stratégiai dokumentumaiban előlátott tevékenységeket. A nemzeti kisebbségek helyzetének fejlesztése megköveteli a nemzeti kisebbségek és a hatalom állandó párbeszédét, valamint az elfogadott stratégiai dokumentumok, törvények és egyéb mérvadó előírások alkalmazását. Szerbiában azonban nagy probléma éppen a törvények alkalmazása.”[14]
A Helsinki Bizottság szakértői a kiadványban az alábbi záradékokat és ajánlásokat fogalmazták meg:
1. A civil társadalmi szervezetek évek óta rámutatnak a törvények és más jogszabályok alkalmazásának szükségességére. Nagyon fontos, hogy az elfogadott törvények ne maradjanak ’holt betű a papíron’, és hogy a nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozó tevékenységeket a gyakorlatban valóban alkalmazzák. 
2.  A nemzeti kisebbségek képviselőinek és a szakértői nyilvánosság bekapcsolása a jogszabályok előkészítésébe és alkalmazásába hozzájárul a jogi dokumentumok minőségéhez és azok hatékony, valamint következetes alkalmazásához. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségek védelme területén szükséges a társadalom összes mérvadó csoportjának állandó párbeszéde.
3. A közigazgatási intézményekben a nemzeti kisebbségnek még mindig nincsen elég képviselője, ami kedvezőtlenül hat a nemzeti kisebbségeknek az állami rendszerbe való integrálódására. Szükséges biztosítani a nemzeti kisebbségi közösségek tevékenyebb részvételét az állami szervek munkájában.
4. A veszélyeztetett csoportok még mindig elterjed megkülönböztetése miatt szükséges folytatni a polgárok képzését és tájékoztatását a megkülönböztetés fogalmáról és annak létezéséről a mindennapi életben, valamint növelni a tolerancia jelentőségének tudatát a társadalomban. Külön aggodalomra ad okot a diszkriminációs álláspontok elterjedtsége a tanuló ifjúság körében, ezért szükséges, hogy a formális oktatási rendszer be legyen kapcsolva az ilyen jellegű tevékenységbe.
5. Általános ajánlás az összes szerbiai kisebbségi csoport helyzetének javítására a kisebbségek társadalmi integrációja átfogó rendszerének alkalmazása, a nemzeti kisebbségek védelme kérdésének szisztematikus megoldása érdekében. 

***
A Helsinki Bizottság említett kiadványának a kisebbségekkel foglalkozó részének legalább három hiányossága is van.
Az egyik az, hogy a nemzeti kisebbségeket egy kalap alá veszi a „szociális erőszaknak kitett csoportokkal”,[15] az „LGBT populációval”[16] és az „idősebb személyek védelmével”,[17] ami mégsem ugyan az. Talán azért, mivel az utóbbi időben az Európai Unióban is sok esetben hasonló csoportosítást alkalmaznak. 
A másik hiánynak, hogy a kiadvány csak „a kisebbségek társadalmi integrációjáról” értekezik, miközben – legalábbis a nemzeti kisebbségek esetében – elhallgatja a nemzeti kisebbségek identitásának / önazonossága megőrzésének kérdéseit. Pedig az – a nemzeti kisebbségek számára – legalább éppen olyan fontos, mint az integrálódás.
Kalmár Ferenc, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa (aki egyébként a magyar-szerb/szerb-magyar kisebbségjogi államközi vegyes bizottság magyar elnöke is), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) az úgynevezett bolzanói ajánlások[18] 10. évfordulója alkalmából 2018. július 16-án Budapesten tartott konferencián hangsúlyozta: „A nemzeti kisebbségek többségi társadalomba integrálása a kollektív jogok megadása nélkül csak asszimilációhoz vezethet. Hozzátette, a kisebbségek megmaradásának előfeltétele, hogy csak közösségként szabad integrálódniuk, hiszen csak a közösség képes megőrizni anyanyelvét, kultúráját, identitását.”[19]
A harmadik hibának pedig azt tartom, hogy a kisebbségre vonatkozó fejezet szinte egyetlen adatot sem tartalmaz, amivel illusztrálná az – egyébként helyes – megállapítást, miszerint Szerbiában „a jogi keret, amely magába foglalja az európai kisebbségi mércéket és normákat, jelentősen jobb a kisebbségek valós helyzeténél”.[20]
A két belgrádi szervezet – az Etnikai Kutatóközpont és a Helsinki Emberi Jogok Szerbiai Bizottsága – szakértőinek véleménye nem támasztja alá a szerb kormányfő állítást, miszerint „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”. Mit ér a jogi keret, ha a gyakorlat mást mutat?  

BOZÓKI Antal
Torda, 2018. augusztus 16.


[3] Ljubica Đorđević – Jelena Lončar – Nataša Miljković – Goran Bašić: Učešće nacionalnih manjina u društvenom i političkom životu Srbije. Centar za istraživanje etniciteta, Beograd [Etnikai Kutatási Központ, Belgrád] 2018, 178 p.
A kiadványról bővebben lásd Az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása nem működik c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11286, 2018. augusztus 7. 
[4] P. E.: Ötről tizenháromra. Magyar Szó, 2018. június 30. 1. és 5.
[5] Lásd a 3-as alatti kiadvány 140. oldalát.
[6] Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji, vagy  http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html
[7] Helsinški odbor. Beograd/Belgrád, 2017. 151 p. https://www.helsinki.org.rs/serbian/publikacije.html
[8] Uo. 75.
[9] Uo.
[10] Uo. 76.
[11] Uo. 84.
[12] Uo. 86-87.
[13] Uo. 87.
[14] Uo. 88.
[15] Uo. 79.
[16] Uo. 80.
[17] Uo. 84.
[18] Bolzánói ajánlások a nemzeti kisebbségekről az államközi kapcsolatokban.
[19] MTI. Budapest a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak erősítését szorgalmazza. https://kronika.ro/kulfold/budapest-a-nemzeti-kisebbsegek-kollektiv-jogainak-erositeset-szorgalmazza, 2018. július 17. [14:11.  utolsó módosítás: 2018. július 17. [14:12]
[20] Lásd a 7-es alatti kiadvány 75. oldalát

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése