Oldalak

2024. március 6., szerda

Egy szabadkai intézmény hirtelen megszüntetése világítja meg a kultúrharc pusztítását

 

2024. március 5. 14:00

Hat évvel az ünnepélyes megnyitása után megszűnt Szabadkán a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K). A fennállása során többször is heves politikai vitákat kiváltó kulturális intézmény honlapja és Facebook-oldala egyik napról a másikra elérhetetlenné vált, a Szabadka belvárosában, műemlékvédelmi besorolás alatt álló, a magyarországi kormány 400 millió forintos juttatásából felújított épületben működött intézmény tevékenységét – egyelőre nem taglalt körülmények közt – a VM4K anyaszervezete, a vajdasági magyarság művelődésével kapcsolatos pályázatok lebonyolításáért felelős Szekeres László Alapítvány folytatja tovább.

Az intézmény felemelkedésének és váratlan megszűnésének története a vajdasági magyar politika mélyszerkezetére, antidemokratikus működésmódjára vet fényt, egyúttal pedig árulkodik az „anyaországi” konzervatív kultúrpolitika határon túli térhódításáról, egyben pusztításáról is.

Kultúrharcban

Sokatmondó, hogy a VM4K adott otthont 2019 májusában Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum (és újabban immár a Nemzeti Múzeum) főigazgatójának az emlékezetes, Halott fehér emberek kultúrája című előadásának, melyben Demeter a baloldal mondandójának kiüresedéséről szólt, az „identitáspolitika”, vagy ahogyan ő fogalmazott, „a halott fehér ember mozgalom” antiracionális jellegét hangsúlyozta.

A Demeteréhez hasonló politikai szereplések mellett előadásoknak, könyvbemutatóknak, beszélgetéseknek, műhelymunkáknak és gyermekfoglalkozásoknak is teret adó intézmény közel egy időben jött létre a Demeter által ápolt, a magyarországi központból irányított és az egész Kárpát-Medencére kiterjedő, a „magyar olvasók visszahódítását célzó” Előretolt Helyőrség vajdasági mellékletének megjelenésével.

A kulturális-irodalmi lap főszerkesztője 2019-ben éppen a VM4K-ban tartott előadást, s az sem véletlen, hogy a vajdasági melléklet a Magyar Szóban, az egyetlen vajdasági napilapban kapott helyet. Azaz nyomban szélesebb lehetőségekre tett szert az újonnan alapított, kiforrott koncepcióval máig adós maradt irodalmi melléklet, mint más, a vajdasági magyar intézményrendszer alapját képező lap és folyóirat. Példaként említhetjük a közel száz éves hagyománnyal bíró, egykor csakugyan a Kárpát-medencében és az egész Jugoszláviában ismert, újabban állandó forráshiánnyal küszködő újvidéki Híd irodalmi folyóiratot vagy a társadalomelméleti szövegeket közlő Létünket, mely évek óta tetszhalott állapotban várja egy új főszerkesztő jelentkezését.

Abból, hogy az Előretolt Helyőrség vajdasági mellékletének szerkesztői elzárkóztak a viták elől, Magyarországon pedig éppen abban az időszakban a konzervatív sajtó a „kultúrharctól” volt hangos, arra lehetett következtetni, hogy  párhuzamos intézmények létrehozásával a Vajdaságban is az értelmiségi csoport lecserélésének szándéka fogalmazódott meg. Mivel a ma már alig 200 ezer főt számláló közösség az elvándorlás és az agyelszívás miatt nagyon vékony értelmiségi-kulturális réteggel bír, ám specifikus történelmi és sajátosan kisebbségi okok miatt a kultúra kérdése (különös tekintettel az irodalomra és a színházra) a mai napig az egyik legfontosabb politikai kérdés maradt az egész közösség számára – az „elitváltás”, azaz a kulturális hegemónia kiépítése, a kultúrára szánt szűkülő források gerjesztette verseny a létező sérelmeket tovább mélyítette.

Így lehet, hogy pl. a Tanyaszínház előadásának betiltása, melyről a Mérce is beszámolt, vagy az, hogy egyes vajdasági magyar szerzők könyvének kiadását (azzal a fura indokkal, hogy nem a Vajdaságban, hanem Magyarországon élnek…) letiltották, jelentős felháborodást keltett.

Zárt ajtók mögött

Nyilvánvalóan a VM4K és Lovas Ildikó József Attila-díjas író, az intézmény koordinátora nem végezhetett volna kiterjedt kulturális tevékenységet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) párt, különösképpen a pártot 16 évig irányító, tavaly októberben elhunyt Pásztor István támogatása nélkül. Pásztor még a váratlan halála előtt pár hónappal is úgy nyilatkozott, hogy a „VM4K megkerülhetetlen intézményünkké nőtte ki magát, lüktető, változatos műsorpolitikájával megkerülhetetlen színfoltja a térség kulturális életének”.

Ám ebben a nézetében talán még a VMSZ tagsága, vagy a vajdasági magyar kulturális intézményeket is irányító önkormányzati szerv, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tagsága sem feltétlenül osztozott vele. Az intézmény megszüntetése kapcsán az Autonómia portál Észverés című műsorának nyilatkozó Józsa László ügyvéd, az  MNT korábbi elnöke, a VMSZ egykori elnökségi tagja, később a pártból kivált Magyar Mozgalom egykori tagja több olyan példát is hozott, amikor Lovas önhatalmúlag, bármilyen felhatalmazás nélkül, a VMSZ vezetőségét is megkerülve járt el kulturális-politikai kérdésekben.

Ahogyan Józsa, aki a Szekeres Alapítvány alapítója volt, kiemelte, a VM4K, mely formailag bár mindig a Szekeres Alapítványon belül működött, gyakorlatilag külön intézménnyé vált, a koordinátora pedig informális módon érte el, hogy akár más szabadkai kulturális intézmények (pl. a nagy hagyományú Népkör) kárára jusson előnyökhöz.

Józsa a VM4K problematikáját demokratikus deficitként írta le, ahogyan Facebook-bejegyzésében Losoncz Márk filozófus, a Mérce rendszeres szerzője is az átláthatóság hiányáról, a „zárt ajtók mögött döntéshozatalról” ír Lovas ténykedése és a kulturális intézmény bezárása kapcsán. Pressburger Csaba újságíró, az Észverés műsorvezetője szintúgy a transzparencia hiányára figyelmeztetett a Józsával készített interjú felvezetőjében:

„Lovas Ildikó író politikai szerepét és a vajdasági magyar közéletben betöltött pozícióját nagyon nehéz megragadni, hiszen többnyire informális hatalmával élve, szürke eminenciásként végezte tevékenységét”.

Útkeresés

Arról, hogy a VMSZ-en belül „megrendült a bizalom” Lovas Ildikóval kapcsolatban, először a párt december végén Pacséron tartott gyűléséről szóló háttérinformációkból lehetett értesülni. A gyűlésre röviddel az előrehozott 2023- decemberi választásokon után került sor, melyen a pártnak sikerült megőriznie a pozícióját hatra növelve a mandátumai számát. A gyűlés vélhetőleg a választások előtti hetekben az elnökét elvesztő VMSZ jövőjéről szólt, s az iránykeresés jegyében zajlott. Úgy tűnik, hogy az iránykeresésben azonban Lovas Ildikónak vagy a VM4K-ra nem osztanak szerepet. A VM4K megszűnéséről röviddel később, az MNT február végi ülésén határoztak, s most még nem tudható, hogy mi lesz az intézmény sorsa; a VMSZ március 2-i zentai tisztújító közgyűlésén pedig, melyen Pásztor István fiát, Pásztor Bálintot választották meg a párt elnökének, az is kiderült, hogy a VMSZ új tanácsának Lovas Ildikó immár nem lesz tagja.

Az a tény, hogy a VMSZ továbbra is a zárt ajtós politizálást gyakorolja, s a kulturális életet meghatározó személycserékről átláthatatlanul dönt, nem az érdemi változások irányába mutat. Mindemellett – a zajló szerbiai kormányalakítás során – a párt számára továbbra is óriási kihívás, hogy Magyarországon immár pusztán a szélsőjobboldal felé nyitott kormánypártokkal tart fenn kapcsolatot, Szerbiában pedig a mindent maga alá gyűrő Szerb Haladó Párt szoros szövetségesévé vált az elmúlt tíz évben.

Két olyan szövetséges ez, melyekkel nem illik büszkélkedni.

A VMSZ tragédiája, hogy amikor immár egyedül maradt a vajdasági magyar politikában, hiszen érdemi kihívója nincsen, például az emlegetett MNT-ben csak az általa delegált személyek foglalnak helyet, amikor a szövetségesei úgy Magyarországon mint Szerbiában megdönthetetlennek látszanak – akkor tűnik fel, hogy ez a győzelem milyen keserű.

https://merce.hu/2024/03/05/egy-szabadkai-intezmeny-hirtelen-megszuntetese-vilagitja-meg-a-kulturharc-pusztitasat/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése