2017. július 22., szombat

TISZTELT HONFITÁRSAM! (MÁSODIK FELVONÁS)

Tisztelt Honfitársam! Tisztelt Orbán Viktor!


        Remélem, nem lepődik meg a megszólításon, hiszen megint levelet hozott a postás. Ön írta nekem.  Ismét szüksége van rám. Az első megkeresése óta egy év sem telt el, akkor ÍGY válaszoltam.
        Rögtön a levele elején tudatja, hogy már hét éve a magyar nemzet részévé váltam hivatalosan is. Ez nem csak gesztus, egy megkésett jóvátétel, hanem egy mindennapi cselekvés, hogy közösen alakíthassuk a sorsunkat.
        Ön már alakította az enyém azzal a cselekedetével, hogy Vučić mellé állt áprilisban a szerbiai elnökválasztáson. Tudom én, hogy a délvidéki magyarok miatt pusziszkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla.
        Nem hiszem, hogy nem ismeri az elnökünket. Elég régóta politizálnak mindketten. Ismernie kellene még abból az időből, amikor nekünk szendvicseket kínáltak, hogy kitartsunk a magyar határig. Meg az 1999-es tájékoztatási miniszteri hazugságairól. Akkor haltak meg a belgrádi televízióban az újságírók, mert nem szóltak nekik, hogy bombázzák az épületet. Meg már akkor hozott egy törvényt, ezzel befellegzett a sajtószabadságnak. Mindent megtett, hogy az ellenzéki sajtót ellehetetlenítse. Ezt most is folytatja. A róka csak a szőrét változtatja, de nem a természetét.
        Tudjuk mindketten, hogy a Szerb Radikális párt, melyben Vučić is politizált, magyarellenes volt. Ezért is döbbentem meg, amikor megláttam a választási szórólapokon a „mesterhármast”. A Vučić-Pásztor-Orbán triót. Majdnem olyan vicces, mint amikor Sláger Tibó és Bunyós Pityu együtt vigad Fásy Ádámmal.   Nem is tudom, van-e ilyen a világon, hogy egy kampányban az elnökjelölt szórólapján egy másik ország miniszterelnöke is látható… Mellette meg ott a szöveg:  „A mi jelöltünk Szerbia össz lakosának elnöke lesz.”  Bár ne lett volna… Az, hogy Szijjártó szerbül beszélt a belgrádi kampányrendezvényen dicséretes, de nem értem, hogy minek kellett? Mocskos dolog a politika. Mocskos volt a kampány is. Ön is részt vett benne.
        Azután ahogy illik, gratulált Vučićnak az elnökválasztáson elért magabiztos győzelméhez. Lehet, hogy csak nekem, aki itt élek tűntek undorítónak nyálas szavai. „Meggyőződésem, hogy a tegnapi kimagasló eredmény kormányfőként végzett munkájának egyértelmű elismerése. Az Ön vezetése alatt Szerbia a regionális stabilitás meghatározó szereplőjévé vált, és jelentős lépéseket tett az európai uniós tagság megszerzése felé, amelyhez hazánk továbbra is biztosítja a folyamatos politikai és szakmai támogatást.” Azután eljött személyesen is gratulálni a beiktatásakor. Ez az igazi barátság! Meg egy korábbi nyilatkozatában csupaszív, érző embernek nevezte kedves Ácót. Itt most két (vagy több) sor cifra káromkodás következik…
        Egyik hazámban is, meg a másik hazámban is sakk matt helyzet van. Nincs ellenfelük sem Önnek, sem Vučićnak. A hatalomhoz közel állók gazdagodnak itt is, ott is. Nekem egyikük sem beszéljen a demokráciáról, a sajtószabadságról. Beszéljünk inkább a megalázásokról, az iskolák megszüntetéséről, a kilátástalanságról, a munkanélküliségről, a fizetések csökkentéséről, a kizsákmányolásról, az elvándorlásról…
        Én nem kértem, hogy így álljon ki mellettem. Szándékosan vagy nem szándékosan, de rosszat tett nekünk. Tudom, hogy többször nyilatkozta, hogy milyen fontos a gazdasági, oktatási és kulturális fejlődésünk itt a Délvidéken, és hogy Magyarország és Szerbia együttműködése folyamatosan felfelé ível, de akkor is… Mit ígér nekünk itt a jövő? Semmi jót. Már régen beborult.
        Biztosan köszönik azok a vajdasági magyar emberek, akiknek jutott az 50 milliárdos gazdaságfejlesztési csomagból. Biztosan jó helyre került az ebből befolyt adó is a szerb kasszában. Köszönjük a beiskolázási segélyt is.

        Mit vár tőlem? A magyar állampolgártól? Azt írja, hogy cselekedjek. Szavazzak. Számít rám. Az anyaországiak szidnak, mint a bokrot, hogy mi beleszólásom van nekem az ottani politikai helyzetbe, az ő jövőjükbe, mikor nem is élek ott, nincs is valódi rálátásom a dolgokra… Ez nem úgy működik, hogy úgy üzletelünk az állampolgársággal, mint a piacon a kofák a krumplival. Köszönöm minden magyar politikai pártnak, aki megszavazta az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt. Köszönöm, hogy Magyarország miniszterelnöke megtisztel a bizalmával. Felnőtt vagyok, tudok dönteni. Megkérhetném, hogy nekem a jövőben ne küldjön levelet? Az adófizetők pénzét hasznosabb dolgokra is fordíthatja. 
Tisztelettel:
Egri Emma,
valahonnan a Vajdaságból 


2017. július 21., péntek



Az államban, amelyben mindenkit, aki elszánja magát, hogy bírálja az aktuális rezsimet, külföldi bérencnek, betegnek, bűnözőnek és hasonlónak neveznek, az egyszerű ember bátorsága hogy felálljon és küzdjön a puszta egzisztenciájáért és abban kitartson, az említett elnyomások és fenyegetések ellenére, mérhetetlenül értékes.

Snežana Ćongradin: Zatamnjeni štrajk [Elsőtétített sztrájk]. Danas, 2017. július 20. 9.

Megjelent...


Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, 
Budapest, 2017, 260
Danas, 2017. július 20. 7.



A politika nem-e a megfelelő időben való hazudás tudománya?
Voltaire eredeti nevén François-Marie Arouet (Párizs, 1694. november 21. – Párizs, 1778. május 30.) francia felvilágosodás kori író, költő és filozófus)

A földön nem az ember lakik, hanem az emberek. A sokaság a föld törvénye.
Hannah Arendt (Linden /ma Hannover része/, 1906. október 14.New York, 1975. december 4.) német zsidó származású amerikai filozófus, politikai filozófus, történész, író, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója.

Minden ember csillag önmagában, minden történik állandóan és soha, minden ismétlődik végtelenül és megismételhetetlenül.
Danilo Kiš (Szabadka, 1935. február 22.Párizs, 1989. október 15.) magyar-zsidó származású jugoszláv (szerb) író.

Informatikai társadalomban élünk, de meg vagyunk rövidítve – az információkkal.
Nikola Božilović

Hatalmas politikai tőkével rendelkezik. Gyanús eredettel.
Dušan Rankov Lončar

2017. július 20., csütörtök

2017. július 19., szerda

ÍGÉRGETTÉL


       Valaki valahol valamiért úgy döntött, hogy ide szülessek. Ide, Szerbiába. A Délvidékre. Magyarként.
        Szerbia, te a születésem óta ígérgettél. Majd átvertél. Ígérgettél. Újra átvertél. És ezt még nagyon sokszor megtetted. Elárultál, de úgy rendesen.
        Kénytelen voltam rád bízni az életem. Kénytelen voltam a te szabályaid szerint élni. Adni. A tudásom, a pénzem. Kihasználtál. Cserébe mit kaptam? Jó bíróságot? Jó egészségügyi ellátást? Jó oktatásügyet? Jó fizetést? Sajtószabadságot? Tökéletes utakat? Szép nyugdíjas éveket? Biztonságérzetet? Boldog családot? A válasz mindegyik kérdésre a határozott nem.
        Vagy úgy gondoltad, hogy a koporsón sincs csomagtartó, minek gyűjtögessek? A fizetésem csak arra elég, hogy neked fizessek. Villanyáramot, telefont, vizet, adót, járulékokat, mindennapi szükségleteket. Másra nem jut. Kultúrára, könyvvásárlásra, nyaralásra már nem. Pedig negyven éve tolom a szekerem. Időközben lett egy sofőröm, meg három utasom. A sofőröm, a szerelmem távol van. Őt elüldözted, itthon nem értékelted a tudását. Havi egy hétvégés apuka lett belőle.
        Rád bíztam a gyerekeimet is. Tanulhatnak magyar nyelven. Nem tudunk tervezni, nem tudjuk, milyen iskola nyílik magyar nyelven a következő évben. Középiskolában már nincsenek anyanyelven szakkönyveik. Nincsenek is könyveik. A tanárok feltalálják magukat, diktálnak, fénymásolnak. Már a jogi egyetemre sem felvételizhetnek magyarul. Egyre kevesebben vagyunk. Kevesebb a gyerek is. A tanárok a legjobb jóakarat mellett is egyre fásultabbá válnak. Az átlagfizetés alatt keresnek, nekik is élniük kell. Meg követni, hogy milyen újabb reformokat, új tantárgyakat, új felvételi rendszert vezetsz be, aminek semmi értelme.
        Nem értékeled a tudást. Arra tanítod a jövő generációját, hogy csalással, hamis diplomával, megvásárolt egyetemi végzettséggel lehet boldogulni. Meg pártkönyvecskével. Ilyenek országunk vezetői. A kutyámba több kultúra szorult, mint néhány emberbe, aki fontos beosztásban dolgozik.
        A bíróságok a te felügyeleted alatt állnak. Egy per évekig, évtizedekig tart. Egész addig, míg el nem évül. A bűnözőket, a gyilkosokat, a részegen halálesetet okozókat felmentik, az autóparkolásért nem fizetőket pillanatok alatt megbüntetik. A bírság mértéke attól függ, mekkora ismeretséggel rendelkezik az ember, mennyi pénze van.
        A sajtóban csak szép és jó dolgokról olvashatunk. Akinek más a véleménye, elhallgattatod, ellehetetleníted a munkáját. A címlapokon AVAV reggel, délben, este. A dicshimnuszai, hogy milyen jól élünk. A különböző televíziókban órákon át hazugságokat beszél. A neten a bérkommentelői jeleskednek, akik istenítik a rendszert. A sajtószabadságtól fényévekre vagyunk.
        Az egészségügyi rendszerről már írtam ITT. A nyugdíjasok boldog, megérdemelt, hátralévő életét megkeserítetted. Csökkentetted a nyugdíjukat. Elvetted a családjukat. Külföldre üldözted őket, egy normálisabb országba. A gyerekeikkel, az unokáikkal csak az iskolai szünetekben találkozhatnak. Közben meg maradt a skype.
        Nem érzem magam biztonságban. Az utakon részeg sofőrök száguldoznak, az utcákon bűnözők lövöldöznek, a szociális központokban elégedetlen apák gyilkolnak. A középiskolák környékén drogot árulnak.
        Beszélhetünk magyarul, jogunk van használni az anyanyelvünket. Csak a postán, a kórházban, a rendőrségen, a bíróságokon az ott dolgozók nem értenek bennünket. Magyar településeken sem.
        Mi, magyarok furcsa nép vagyunk. Szidjuk a vezetőinket, birkáknak nevezzük magunkat. Elégedetlenkedünk. Azután ha lehetőségünk van a változtatásra, mégsem változtatunk. Vagy nem megyünk el szavazni, vagy rájuk szavazunk, vagy nem elegen szavazunk ellenük.
        Csak kapkodom a fejem. Tudom, hogy nem kellett volna bíznom benned. Sokszor mondom a magamét, visszaszólok én, de nem ér el hozzád a hangom. Nem vagyok elég hangos.
        Nem tudom, hogy lesz-e új értelmük a magyar igéknek, vagy marad régiben a bús, magyar élet? Csapni fog a láng a vad vármegyeházra, vagy itt ül a lelkünk végleg leigázva?
 
Egri Emma

A „húgyos körte” – avagy a viszály almája

Miért torkollik panaszáradatba Pásztor István sikersorolása?

<span class="entry-title-primary">A „húgyos körte” – avagy a viszály almája</span> <span class="entry-subtitle">Miért torkollik panaszáradatba Pásztor István sikersorolása</span>

Német őseim a „tót” Selmecbányáról vándoroltak háromszáz évvel ezelőtt – némi ottomán–Habsburg közreműködéssel – a Délvidékre, hogy ott magyarosodjanak el, a közelmúltban magyar „vezetéknévvel” ellátott, ám a szerb többségű Bánáthoz csapott Kanizsán. De „húgyos körtéről” most hallottam először. Jól sejtik: Pásztor István hétvégi interjújára célzok, amellyel tudtunkra adta, hogy akinek nem tetszett a gazdaságfejlesztési program, de mégis pályázott a nemzetépítő pénzekre, az úgy szorult rá azokra, mint – az állítólagosan bánáti, ám bizonyosan pejoratív, sőt egy másik nemzetbe rúgó szólás szerint – „tót a húgyos körtére” (sic!).
A nyilatkozó szavajárását überelni nem tudván, az interjúnak álcázott alákérdezés színvonalát firtatni pedig nem akarván itt csak arra vállalkozom, hogy rávilágítsak az árnyas részletekre, amelyeket a pártelnök a diadalok sorolása közepette is vissza-visszatérő keserűséggel a hangjában nehezményez.
A kisebbségi hatalom csúcsán, illetve a két szomszédos miniszterelnök között ívelő újsütetű barátság délibábján ülő pártvezér ugyanis minden siker és belgrádi–budapesti elismerés ellenére keserű hangokat üt meg – miközben magas lóról támadja mindazokat, akik nem értenek vele egyet. Hosszasan panaszolja, hogy a „nem mindig jó szándékúak” vizsgálódtak, „hibatalálást” (nyelvújítás!) szándékoltak, „elvtelenül bírálgattak”, „támadtak”; netán csak „tévedtek” vagy direkt „beálltak azoknak a soraiba”, akik a fenti gazságokat cselekedték. Vagy éppen „belekeseredtek” és „folyamatosan siratják” a közösséget, miközben „egyetlen épeszű ötletet” sem lehet tőlük hallani. Ahelyett, hogy „a feszültséget máshol vezetnék le”, „önpusztítást és önrombolást” szítanak.
Pásztor egyrészt „megértően” fogadja a támadásokat, hiszen „ki más lenne” a hibás, mint a VMSZ. De ugyanakkor elvárná a tévelygőktől, hogy kérjenek bocsánatot, amiért „rosszul gondolt[á]k, elnézést.” Vagy legalább „annyit nyögjenek ki, hogy ez [az egzisztenciális megerősödés] rendben van”.
Furcsának tűnik a sikerek sorolása közepette ilyen méretű panaszhalmazt a közösségre borítani. Arról nem is beszélve, hogy a másként gondolkodók megbélyegzése és megalázása aligha vezet a „közösségi érzés megerősítéséhez”, amit pedig már a „kérdező” a bevezetőben is leszögezett. Öntsünk hát tiszta vizet a délvidéki prosperitás zavaros poharába, és próbáljuk meg kideríteni, mi okozta Pásztor panaszait!
Talán az, hogy vannak – saját legközelebbi munkatársai között is voltak – olyan emberek, akik nem hajlandók elnöki vagy pártparancsra cselekedni. Akik saját józan eszükre támaszkodva szeretnék eldönteni, hogy szerintük mi a helyes és mi nem. Akik nem madzagon rángatott párthadseregben gondolkodnak, hanem az önálló és szabad emberek autonómiájában.
Továbbá az, hogy a hatalom csúcsán elveszítette az értelmiség jelentős részét: legtekintélyesebb jogász tanácsadóit, a pártfeladatokat ellátni nem kívánó újságírókat, az önkényeskedő igazgatókat elutasító tanárokat és színészeket, saját legtehetségesebb munkatársainak egész hadát. Ráadásul ezek az emberek – akik közül sokan a katasztrofális szerbiai körülmények közepette állami munkahelyekre vagy pályázati pénzekre szorulnak – képesek voltak egy új politikai szervezetet – uram bocsá’ sajtószervet – létrehozni, amely mégoly minimális erejű ellenzékként is elvitatja az egyetlen központ és egyetlen vezér kétségbevonhatatlanságát.
Rég eltűnt tájainkról az önigazgatás szelleme (egyik színidirektor éppen a minap gúnyolódott ezzel kapcsolatban), a fiatalabbak már nem is emlékezhetnek rá. Ezért olyan könnyű újrateremteni a még annak elődjénél is türelmetlenebb pártállamot és lenyomni azt a kizsákmányolt emberek torkán. Az idősebbek viszont talán még fel tudják idézni, hogy az egyetlen lehetséges központ követelőzése és a mindentudó vezér igazságának megkérdőjelezhetetlensége nem az önigazgatás céljai közé tartozott, hanem a bolsevista régmúlt módszere volt.
Aki elhallgattatja a másként gondolkodókat, az aligha várhatja el, hogy majd éppen tőle kérnek bocsánatot. Aki minden jószándékú javaslatot meg építő jellegű bírálatot elvet, az ne várja el, hogy a kiátkozottak hason csúszva járuljanak a színe elé. Aki fontosabbnak tartja személyes kapcsolatát, mint politikai szövetségeseit, az ne döbbenjen meg, amikor az utóbbiak elfordulnak tőle. Aki vazallusként viszonyul a még nagyobb hatalmasságokhoz, az ne lepődjön meg, amikor az ilyen viszonyokat elutasítók nem hajlandók a nekik szánt szerepre. Aki főszerkesztőket és igazgatókat váltat le vagy neveztet ki a köz vélekedésével szemben, az ne keseregjen amiatt, hogy a köz egyes részei nem értik őt meg.
Azt viszont érdemes lenne megérteni, hogy nem az orbáni nemzetpolitikára való támaszkodás vagy a mindenkori szerb hatalommal való együttműködés az, ami miatt oly sokan eltávolodtak Pásztor pártjától. Hanem az, hogy a VMSZ száműzte az önálló gondolkodást, hogy kisajátította magának a tévedhetetlenség nemlétező jogát. Hogy olyanok kezébe adta a helyi hatalmat, akiket arra egész kollektívák érdemtelennek tartanak. Hogy a pénzen megvásárolt egység egyben a széthúzás kanóca is. Hogy ma már nem a közösségerősítés, hanem a kizárólagosság jellemzi a Szövetséget. Hogy az embereknek elegük van a kiskirályokból meg a pártdiktátumból.
Ugyanakkor ne vonjuk kétségbe, hogy Pásztornak valóban szívügye a vajdasági magyarság fellendítése. És igaza van: ennek érdekében a mindenkori szerb és a mindenkori magyar hatalommal is együtt kell működni – nincs más út. De a kisebbség érdekeit csak úgy lehet sikeresen képviselni, ha a közösségen belül nem az elhallgattatás, hanem a meghallgatás a vezérelv. Ha a párt nem uralkodik, hanem szolgál. Ha megérti azokat is, akik nem felejtik a szendvicsosztogatók nacionalizmusát, hanem farkasok báránybőrjelmezének tekintik a pálfordulást. Azokat is, akiknek a szemében túl nagy árat követel a hatalomban való részvétel, ha Kanizsán megszűnhet a kétnyelvű közlöny, ha a zentai postán nem hajlandók megérteni a helyi többség magyar szavát. Az a párt, amelyik a hatalmi morzsákért cserébe szemet huny, az nem képviseli sikeresen nemzettársait. Minden jószándéka ellenére a belső viszálynak rak tüzet.
Nem lehet ráuszítani a másként gondolkodókra a bayerzsolti mocskolódás trolljait, és közben azt várni, hogy a kitagadottak és lesajnáltak majd bocsánatot kérnek. Nem ők kezdték a kiátkozást.
Nem lehet egyeduralmat követelni az igazság meg a helyes út tudása fölött, és ugyanakkor elvárni, hogy a „tévelygők“ álljanak elő „épeszű“ ötletekkel. Nem ők kezdték az egyeduralmi kirekesztősdit.
A mesterséges prosperitás fenntarthatatlan. A közösségi javak csatlós kezekbe való összpontosítása a növekvő viszály almáját érleli – ezt nemcsak a politikatudomány állítja sok-sok történelmi bizonyítékra támaszkodva, hanem a jelen gyakorlat is. Akárhány eurómilliót ölhet valaki a pártmédia-technikába, az akkor sem lesz jobb, ha továbbra is megkövetelik tőle, hogy alázatos mikrofonállványként szolgáljon – mint a szóban forgó interjú is mutatja. Lehet pár ezer családot prosperáltatni az anyaországi adófizetők pénzéből, de az idegen arany előbb-utóbb elapad, a közéleti elhallgattatás „élménye“ viszont megmarad. Saját baráti körömben is akadnak olyanok, akik nem értenek egyet a pártpolitikával, de az oligarchaépítés forintözöne arra csábította őket, hogy mélyen elhallgassák véleményüket és kivonuljanak a közéletből. Ez lenne a vajdasági magyar közösségi és emberideál?
Ideig-óráig lehet ugyan művelni a behódoltatás abszolutista politikáját – csakhogy az még soha sehol nem vezetett valódi közösségi vagy egzisztenciális megerősödéshez. Nézzünk csak szét a határon túli pártok között: széles-e Kárpát-medencében kizárólag olyanoknak „jár“ az anyagi meg politikai támogatás, akik lemondanak az önálló gondolkodásról. Akik pedig nem szorultak rá a „húgyos körtére“, azok meg úgyis feltalálják magukat.
De még ha tévednénk is, akkor is a hatalmon lévők dolga az első kéznyújtás. Pásztor megmutatta már, hogy képes rá, amikor a Mozgalom-alapító Korhecz Tamásnak kezet nyújtott – és ő azt el is fogadta. Az elnök folytathatja a példamutatást azzal, hogy mondjuk interjút ad ennek a közéleti portálnak vagy a Családi Körnek. Mi nagy örömmel segítünk neki abban, hogy szavai eljussanak a szavazók azon 95 százalékához is, akik pártközlönyök helyett egyre inkább a szabad magyar médiát választják. A Szabad Magyar Szó pontosan ezért vállalja a demokratikus közbeszéd szolgálatát.

2017. július 18., kedd

Nyomasztó hallgatás: mindössze másfél hónap maradt a délvidéki földek kiárusításáig, de a VMSZ-t ez nem izgatja…

 

 

A haladók-szocialista-VMSZ (+ törmelékek) vezette szerb kormány öt éve próbálja megnyugtatni a termelőket, hogy majd a mezőgazdasági földekről szóló törvény kiegészítései és módosításai által megakadályozza a szerbiai (vagyis nagyrészt délvidéki) termőföldek kiárusítását.

Aleksandar Vučić volt szerb miniszterelnök uralma elején kiemelte, hogy Szerbia EU-s integrációja esetén maximális mértékben elhalasztja a termőföldek külföldieknek való feltálalását. Mint mondta, a szerb kormány ezen a téren Magyarország és Lengyelország példáját követi majd.
A napokban Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter már nem a földek megvédéséről, sem a kiárusításuk halasztásáról beszélt, csupán azt ígérte, a folyamatot “korlátozni fogják”.
Felmerül azonban a kérdés, egyáltalán hogyan és mikor szándékoznak cselekedni, hiszen a nyári uborkaszezonban a kormány és a parlament köztudottan nem ülésezik, tehát egyhamar nem kerülhet sor megfelelő jogszabály kidolgozására és elfogadására.
Az óra ketyeg, másfél hónap múlva életbe lép a számos délvidéki gazda sorsát megpecsételő törvény.
Az arabok máris akcióba léptek: az egyesült arab emírségekbeli Jogo Elit Agro gazdasági társaság felvásárolta a Topolya melletti Zobnatica agráripari-idegenforgalmi komplexumot. Persze azonnal fel is számolta az ottani sertéstelepet. Az Al Rawafed pedig a sziváci, a szépligeti és a bélamajori termőföldeket vette birtokába.
Senki sem tudja, ezt hogyan tehették meg az említett törvény életbe lépése előtt. Az biztos, hogy a szerb állam nem akadályozta meg őket.
Nem emlékszem rá, a VMSZ mikor szólalt fel keményebben (vagy bárhogyan) a délvidéki magyarság számára életbevágóan fontos termőföldek megvédésének kérdésében.
Hiába akarja Pásztor és Orbán traktorokhoz és pótkocsikhoz szükséges pénzeszközökkel “megvásárolni” az itteni magyar termelőket, ha pár hónap múlva már nem lesz mit művelni.
Danas, 2017. július 17. 7. 



Szerbia, először a történelemben, olyan elnököt kapott, aki egyúttal LGBT miniszterelnök asszony is.
Draža

Immár nevetséges mellébeszélés

Pásztor: Idén döntenek Vajdaság pénzeléséről is

És jön a szokásos pásztori mellébeszélés: „tavaly augusztusban írták alá a koalíciós szerződést, amelyben szerepel a pénzelés kérdése is”. Csakhogy nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy a VMSZ legalább ennyit kért-e hűséges szolgálataiért.
A VMSZ elnöke a Večernje novostinak adott interjút:
Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke kijelentette, hogy még idén napirendre kellene kerülnie a Vajdaság pénzeléséről és hatásköreiről szóló törvénynek is, majd kiemelte, hogy ez alkotmányos kötelezettség, amellyel már hét-nyolc éve késlekednek.
Pásztor a Večernje novostinak elmondta: nincs jelentősége annak, hogy a törvényt a tartományi parlament vagy a köztársasági kormány kezdeményezi.
Ennek eddig semmi hírértéke nincs. De most jön a Večernje novosti valódi kérdése:
A Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség koalíciós szerződésében pontosították-e a törvény meghozatalának határidejét?
És jön a szokásos pásztori mellébeszélés: „tavaly augusztusban írták alá a koalíciós szerződést, amelyben szerepel a pénzelés kérdése is”. Csakhogy nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy a VMSZ legalább ennyit kért-e hűséges szolgálataiért. A „válaszból” természetesen kiderül, hogy nem kért az égvilágon semmit sem. Persze: nem kért a vajdaságiak, beleértve a vajdasági magyarok számára. Maguknak kérhettek: négy államtitkári helyet, például.
Az interjú további része már rutinos semmit mondás:
„Ez egy közös kötelezettség, amelyet 2017 végéig teljesítenünk kell, ezért remélem, hogy idén hozzákezdünk ehhez a munkához, és be is fejezzük”, hangsúlyozta Pásztor.
A tartományi házelnök hozzátette: fontos, hogy a törvény kidolgozásában a tartomány és a köztársaság is részt vegyen, mivel két, egymással szoros kapcsolatban álló törvényről van szó, vagyis a hatáskörökről és a pénzelésről szóló törvényről. Pásztor szerint a logika azt diktálja, hogy előbb a hatáskörök kérdését kell rendezni, és ez után lehet létrehozni a költségvetési keretet a törvényhozás tekintetében, írja a belgrádi lap.

2017. július 17., hétfő

Како страни амбасадори виде прилике у Србији: Србија стење под диктатуром, очекује се побуна

Швајцарска амбасада је у свом последњем, редовном извештају Министарству спољних послова од 28. маја упозорила да Србија улази у период економске, а самим тим и политичке нестабилности. Разлози за ово су, између осталог, константно сиромашење становништва. Слична упозорења дају и други страни аналитичари, док Министарство спољних послова Немачке упозорава грађане своје земље да могу да постану жртве политички мотивисаног насиља, ако на улицама српских градова узму учешће у мирним анти-владиним протестима. Александра Вучића сви описују као диктатора, кога привремено Запад подржава јер беспоговорно штити њихове геостратешке интересе, а оваква Србија, са Вучићем на челу, није интересантна ни за Русију, тврде страни аналитичари. Слушајући овдашње политичаре како улепшавају стварност, неупућени посматрач са стране би могао да помисли како у Србији теку мед и млеко. Анализе и извештаји страних стручних служби, међутим, показују нешто сасвим друго.
Тако, на пример, немачка привредна комора (ИХК) упозорава на нерешене горуће проблеме са којима се један страни инвеститор суочава у Срби, и у свом извештају од 29. новембра 2016. јасно указује на опасност како „текуће санирање буџета носи са собом стални ризик од социјалних конфликта“. Као слабости Србије ИХК износи „високу задуженост земље“ и „високу незапосленост“. Такође се истиче и да је Србија „зависна од сталног прилива новца из иностранства“.
Швајцарска мабасада у Београду 28. маја 2017. послала је свом Министарству спољних послова доста детаљнији извештај од поменуте студије ИХК, у коме се износе, како се наводи, сталне структуралне слабости, правна несигурност због дугих судских поступака и „утицаја људи са стране“, као и неефикасна и централизована администрација која је високо корумпирана.
Такође се указује и на хронично високу стопу незапослености и на ниска примања радника, због чега може доћи до социјалних тензија.
Немачко предузеће „Статиста ГмбХ“, које спада у водеће статистичке институте у Европи, потврђује запажања швајцарске амбасаде, износећи податке о кретањима просечне плате у Србији у периоду од 2005. до 2015. године. Плате су, по том извештају, расле све до 2013. године, истина од 2007. са умањеном стопом. Прве године у којој су напредњаци владали свих 12 месеци, односно 2013, долази до драстичног пада просечне реалне плате у односу на претходну годину за 1,9 одсто, а тај се тренд наставио и у 2014. (минус 1,7 одсто) и 2015. (минус 2,4 одсто).
Због смањења реалних плата, долази и до пада бруто друштвеног производа, што се, такође, види из извештаја „Статисте“. Од 2013. БДП у Србији у континуитету опада, а највећи пад је забележен 2015. године, када су почеле да се примењују драконске мере штедње наметнуте од стране Међународног монетарног фонда: у тој години је БДП износио 37,16 милијарди долара, док је само годину дана раније он био 44,21 милијарду долара. Од тада је бруто домаћи производ отприлике на истом нивоу, са готово незнатним повећањима (на крају 2016. је, по „Статисти“ износио 37,74 милијарде долара).
Да су мере штедње, које по наређењу ММФ-а спроводи министар финансија Душан Вујовић, погубне по српску привреду, сматра и швајцарска амбасада, која у извештају од 28. маја, као једну од константних структуралних слабости наводи и „прениска јавна улагања у односу на потребе“. Управо на ово су упозоравали економисти који желе добро Србији, а то је да ће сталним завртањем славине за буџетске инвестиције у једном тренутку српској привреди бити заврнута шија. Да би се повећао БДП, познато је сваком студенту економије, потребно је повећање јавних давања, у шта спада и повећање пензија, а и плата у јавном сектору.

Доскорашња Влада Алкесандра Вучића је јавност извештавала о висини страних инвестиција у 2016. години, али је прећутала одакле су све та средства долазила. По швајцарском извештају, наводни велики „пријатељи“ и „богати инвеститори“ са Истока, из Уједињених Арапских Емирата, прошле године су (уместо обећаних милијарди долара за „Београд на води“, фабрику чипова или пољопривредно земљиште) у Србију уложили само 81,1 милион евра и тако се позиционирали тек на место број 10 листе највећих страних инвеститора.
Иако су укупна директна страна улагања 2016. износила две милијарде евра, Швајцарци указују на то да су она у односу на 2015. смањена за 1,6 одсто. Смањење заинтересованости инвеститора за Србију треба тражити управо у политици актуелне власти која уноси нестабилност, не само у Србију, већ и у цео регион.
Иако садашња власт преко својих медија јавност убеђује како у Европи и свету Вучића сматрају „гарантом сигурности и стабилности на Балкану“, страни званични аналитичари тврде управо супротно.
Немачки институт „Фондација Хајнриха Бела“, који је близак парламентарној странци „Зелених“, у свом извештају од 13. септембра 2016. указује на то да се код свих балканских лидера појачава ратна реторика, али да је главни извор нестабилности у целом региону – Србија.
Немачки ИХК као разлог за дестабилизујућу улогу Србије види како унутрашње социјалне тензије, тако исто и замрзнути конфликт са такозваном Републиком Косово, док швајцарска амбасада искључиво указује на унутрашње проблеме. Немачко Министарство спољних послова иде и корак даље, па на свом званичном сајту индиректно оптужује српске власти да изазивају нереде у земљи.
МСП из Берлина преко свог званичног сајта упозорава туристе који би да посете Србију да избегавају јавне скупове. Како министарство истовремено сматра да је опасност од терористичких напада у нашој земљи још увек на ниском нивоу, јасно је да својим грађанима скреће пажњу на то да би учешћем на јавном скупу против актуелних власти могли да постану жртве од државе ангажованих батинаша, као што је то био случај са демонстрантима у Београду у време прве Вучићеве инаугурације.
Пошто је највећи генератор незадовољства у Србији катастрофално лоше економско стање становништва, у извештају швајцарске амбасаде од 28. маја уочљиво је страховање како би ситуација ове и наредне година могла додатно да се заоштри. Швајцарци на страни 10 преносе прогнозу Међународног монетарног фонда да ће инфлација ове године достићи три одсто (у односу на 1,6 одсто 2016, односно 1,5 одсто у 2015. години), што ће уз задржавање пензија и плата у јавном сектору на садашњем нивоу довести до додатног осиромашења становништва.
Већ на другој страни свог извештаја, швајцарска амбасада као један од узрока сталне нестабилности Србије наводи и лошу демографску слику и одлазак у иностранство, на првом месту младих и високо образованих људи. Ово ће у веома кратком року довести до недостатка квалификоване радне снаге потребне озбиљним страним инвеститорима, док са друге стране значи да ће један радник у реалном сектору морати да издржава незапосленог или једног запосленог у државном сектору, али и једног пензионера. Оваква ситуација ће довести до потпуног слома јавних финансија.
Све у свему, перспектива економске и укупне политичке ситуације у Србији, посматрано из угла страних, неутралних и стручних аналитичара, не изгледа ни мало ружичасто, посебно није онаква каквом власти желе да је представе. Јасно је да се Србији на првом месту пребацује што није спровела, па чак ни започела неопходне озбиљне и дубинске реформе државне администрације и правосуђа. У случају да курс Владе остане исти, што најављује нова премијерка Ана Брнабић, у најскорије време ће у нашој земљи доћи до немира, слажу се сви аналитичари.
Клон Ким Џон Уна
Странци не само да ситуацију у Србији посматрају сасвим другачије од званичника у Београду, већ и самог Александра Вучића представљају онаквим какав он заиста јесте, упркос раширеној државној пропаганди како је он у иностранству, наводно, уважени саговорник.
У свом извештају, објављеном 13. септембра 2016. на сајту „Фондације Хајнрих Бел“, Андреас Полтерман већ на самом почетку садашњег председника Србије назива „великим председавајућем партије и Фирером“. За оне којима немачки језик није близак, назив „Партеиворситзендер“ (председавајући партије) у оваквом контесту се искључиво користи за диктаторе из ере комунизма. Иста титула се додељује и севернокорејском владару Ким Џонг Уну.
Полтерман оцењује како је Вучић, убедивши западне лидере да је он не само спреман, већ и у стању да обузда снаге које би Србију да приближе Русији, од Брисела и Берлина добио награду која, између осталих, садржи и „великодушно толерисање ауторитаризма и злоупотребе власти“. Исто мишљење је изнето и у извештају од 21. марта 2016. Европском савету, који су написали други аутори под насловом „Ретурн то инстабилитy: Хоw мигратион анд греат поwер политицс тхреатен тхе Wестерн Балканс“, где стоји: „Србијом и осталим балканским земљама влада ‘стабилократија’, односно то су аутократије у којима институције не значе ништа, већ је сва власт у рукама снажног лидера коме Запад помаже, јер служи његовим геостратешким интересима“.
„Зелени“ у немачком парламенту (Бундестагу) представљају једну од гласнијих опозиционих странака, али су део власти у многим савезним покрајинама Немачке. Када су последњи пут били на власти на савезном нивоу давали су министра спољних послова, Јошку Фишера.
Извештај Полтермана који су „Зелени“ објавили на сајту Фондације коју су сами основали и коју воде, представља свакако и мишљење врхушке ове партије. Због тога је важно навести и разлоге које поменути аналитичар наводи због чега долази до појачане националистичке реторике у Србији, али и у неким другим балканским земљама, а то је потреба политичких елита да се манипулацијама масама одрже на власти упркос привреди и јавним финансијама у расулу и више него очигледног одсуства европске перспективе за ове земље. И сам Полтерман упозорава да не сме да се понови грешка из 2003. и 2007. године када су у Европску Унију примљене Бугарска и Румунија, односно Хрватска, упркос чињеници што до тада, па чак ни до данас у тим земљама није био окончан процес демократизације.
Са Вучићем на челу, коначни је закључак који може да се изведе из Полтермановог чланка, Србија није ни близу основних европских вредности, као што су демократија и људска права, мада није сигурно ни да ли је она у оваквом стању интересантна за Русију, која се посматра као супарник ЕУ.
Милан Маленовић / Таблоид
http://www.vaseljenska.com/misljenja/kako-strani-ambasadori-vide-prilike-u-srbiji-srbija-stenje-pod-diktaturom-ocekuje-se-pobuna/

2017. július 16., vasárnap

Pásztor: „Rászorultak, mint tót a húgyos körtére”

Egy politikai pályafutás (eddigi) legsze(rencsétlene)bb hasonlata

<span class="entry-title-primary">Pásztor: „Rászorultak, mint tót a húgyos körtére”</span> <span class="entry-subtitle">Egy politikai pályafutás (eddigi) legsze(rencsétlene)bb hasonlata</span>

Óriási szerencse érte szombat reggel a Magyar Szó napilap olvasóit, ugyanis Varjú Márta tollából elkészült egy baromi hosszú Pásztor-interjú, amelynek főszerkesztői nyitómondatát muszáj szó szerint idéznünk:
Ha azt mérlegeljük, hogy mit hozott a gazdaságfejlesztési program másfél éve, akkor nemcsak a szociális-gazdasági leszakadás megállítását állapíthatjuk meg, hanem egyértelműen az identitás- és a közösségi érzés megerősödéséről beszélhetünk és egzisztenciális megerősödésről.
Vagyis a szerző megállapította – mi alapján azt a jó ég tudja –, hogy megállt a szociális-gazdasági leszakadás (igazából azt sem tudni, mihez képest állt meg és kinél, de igaza van a kollégának, nem kell ezen az értelmetlen részen ennyit rágódni, olvasd el, nyeld le és köpd ki), valamint hála a magasságosnak, megerősödött az identitás- és a közösségi érzés, valamint az egzisztenciális is.
De ennél sokkal fontosabbak azok a kijelentések, amiket Pásztor István mondott.
– A Szabadkán épülő magyar médiaházra és a Magyar Szó nyomdájára Magyarország mintegy öt millió eurót költ majd, s Pásztor szerint ez azt tudja eredményezni, hogy a Pannon RTV, a Magyar Szó, a Hét Nap és a Magyar Szó nyomdája teljesen más perspektívát kap az elkövetkező közép- és hosszú távú távlatra – pezsgőbontás, örömujjongás, sikerült több évre biztosítani a pártközlönyök fenntartását
– Az oktatás vonatkozásában most indul az óvodaprogram, amelyik több százmillió forintos fejlesztést hordoz magában, több tíz helyen tudjuk az óvodákat erősíteni – ez igen szép dolog, örülünk neki!
De nem rabolnánk senki idejét, hanem nézzük, melyik is Pásztor István pályafutásának legszebb hasonlata. A VMSZ elnöke az interjúban részletesen beszélt a Prosperitati Alapítvány sikeréről, de nem felejti el megemlíteni, hogy „a rendszerben azok sem találtak hibát, akik a hibatalálás szándékával elemezgették. Akkor ez azt jelenti, hogy ezzel a rendszerrel minden rendben van. Ha naiv lenne az ember, elvárná, hogy azok, akik elvtelen bírálattal illették az ötletet, még mielőtt az ötlet útjára indult volna, és kezdetét vette a megvalósítás, azoknak most azt kellene mondaniuk, bocsánatot kérünk, rosszul gondoltuk, elnézést. Elismerően kellene szólniuk arról, ami megvalósult. Különösen akkor kellene így tenniük, ha figyelembe vesszük, hogy akik támadtak vagy beálltak azoknak a soraiba, akik támadtak, és közösséget vállaltak velük, közülük nagy számban sikeresen pályáztak” – mondja Pásztor, de nem derül ki, hogy kikre gondol, továbbra sem nevez meg senkit sem, csak úgy lövöldözik, aztán, hátha célba talál.
De viszont sokkal fontosabb, hogy a végén jön ám a csattanó, amikor Pásztor István végre valahára önmagát adta és imigyen szólt Varjú Mártához és annak diktafonjához, hogy aztán mindez szó szerint a papíron és az online világban is megjelenjen:
Akkor hogy van ez? Ahogy Bánátban mondják, rászorultak, mint tót a húgyos körtére?
Hogy a Magyar Szó főszerkesztője a hugyos szót miért írja hosszú u-val, a fene se tudja, de mivel így szerepel az online kiadásban, mi nem javítottuk át.
Gyönyörű hasonlat, remek megfogalmazás, benne van elnök úr születési helye is, egy kis ammónia és egy gyümölcs is. Páratlan bravúr, így nem tehetünk mást, mint köszönetet mondunk elnök úrnak, hogy bearanyozta a napunkat. Ma is tanultunk valamit!
(Arra már ki sem térünk, hogy a „tót atyafiak” nyilván nagyon nem vennék jónéven ezt a „bölcsességet” – mert bizony az elnöki allegória még a 21. században is nemzeti megbélyegzésként hat.)
Surányi Zsolt
Szabad Magyar Szó, 2017. július 15. [12:40]

2017. július 15., szombat

SZERBIA NEM TELJESÍT



A 23. és a 24. EU-s tárgyalási fejezet jelenlegi állása

Az Európai Parlament (EP) június 14-én többségi szavazattal elfogadta a Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéssel kapcsolatos állásfoglalást, amit David McAllister, az EP jelentéstevője dolgozott ki.[1]

Időközben elkészült az idei első félévre vonatkozó ’non paper’ (emlékeztető) is,[2] melynek célja, hogy megkönnyítse a tárgyalásokon az előrelépést, anélkül, hogy a megfogalmazói teljes mértékben elköteleznék magukat az iratban foglalt javaslatok mellett.

 

Az Európai Uniós (EU) dokumentumok között nyilvánosságra hozott emlékeztető a 12. és 13. oldalán foglalkozik a „kisebbségekhez tartozó személyek jogaival”, ahol ez olvasható:

„Szerbia tevékenységet folytat a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési terv keretében, a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítására vonatkozó külön cselekvési tervvel együtt.

Elkészültek a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvény módosításai, azzal a céllal, hogy biztosítsák a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét a közigazgatásban, és hogy rendezzék a nemzeti kisebbségi nyelvek és írásmódok hivatalos használatát.

A törvényjavaslatról nyilvános vitát tartottak – itt hasznos lenne a civil társadalom képviselőinek nagyobb részvétele. Ezzel párhuzamosan, munkacsoportot alakítottak, amelybe bekapcsolták a minisztériumok és a nemzeti tanácsok képviselőit, valamint más szakértőket, azzal a feladattal, hogy előkészítsék a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításait. A változásokkal be kellene építeni a törvénybe az Alkotmánybíróság 2014. évi határozatát, amellyel a nemzeti tanácsokról szóló törvény rendelkezéseit alkotmányellenesé nyilvánította, valamint biztosítani kellene a média, a kultúra és az oktatás területének összehangolását a nemzeti törvényhozással.

Miután az elmúlt év folyamán kilenc nemzeti tanáccsal egyetértési memorandum aláírására került sor, 2016 decemberében az Oktatásügyi Minisztérium aláírta a már meglévő egyetértési memorandum függelékét a nemzeti kisebbségi tankönyvek nyomtatásáról, amelyek megállapítják az elsőbbséget élvező tankönyvek előkészítésének és nyomtatásának módját, azon nemzeti kisebbségi nyelvű általános iskolák számára, amelyekben a teljes oktatás anyanyelven történik. 2017. februárig a 100 tervezett címszó közül 24-et nyomtattak ki, míg 33 tankönyv esetében folyamatban van a támogatásszerzési eljárás és, miután ez megtörténik, a nyomdába kerülnek. Az egyetértési memorandum és a függelékek teljes alkalmazása által idejében kiegészülne az általános iskolai oktatáshoz szükséges könyvek listája.

A médiák magánosítása mindmáig nem befolyásolta láthatóan a kisebbségi nyelveken sugárzó médiát, habár szükség mutatkozik a helyi és regionális médiák következetes követésére. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai megtartották a közvetett tulajdont a már létrehozott médiaprogramok felett. A magánosított médiák által a nemzeti kisebbségi nyelveken közvetített tartalmak a gazdasági tényezők nyomása alá kerültek. Erősíteni kellene a nemzeti kisebbségi nyelveken való adásokat.

A magánosított médiáknak nyújtott állami és tartományi támogatást időben és átlátható módon kellene meghatározni. Az elektronikus médiát szabályzó testületnek (REM) nincsen megfelelő illetékessége és ezért nem felügyeli a helyi médiák adásait.

Elkészült egy összehasonlító jogi elemzés az egyházak és a vallási közösségek helyzetéről, az EU tagországok és a térség országainak legjobb gyakorlata alapján. Szerbiának megfelelő tevékenységet kell kifejtenie az elemzéssel összhangban.

Előkészületben van az ügyészek állami tanácsáról szóló törvény tervezete, azzal a céllal, hogy rendezze az ügyészek jelölését, figyelembe véve a lakosság etnikai összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét és a nemzeti kisebbségi nyelvű szakterminológia használatát a bíróságon.  A nemzeti kisebbségek nyelvével és írásával kapcsolatos, a törvénynél alacsonyabb rendű jogszabályokat elfogadták a tartományokban (sic! – B. A.) és a helyi önkormányzatokban foglalkoztatottakról szóló törvény alkalmazása által, azzal a céllal, hogy létrehozzák az etnikai kisebbségek arányos képviseletét tartományi és helyi önkormányzati szinten. A nemzeti kisebbségek költségvetési alapját megfelelő forrásokból támogatni kellene.

A nemzeti kisebbségügyi tanácsokat formálisan létrehozták 50 nemzetileg vegyes községben. A szerb hatóságoknak azonban meg kellene változtatniuk a helyi önkormányzati törvényt, hogy lehetővé tegyék ezeknek a testületeknek a működését és elősegítsék szerepük valamint megbízatásuk megértését.”

 

Ez tartalmazza az emlékeztető szövege a nemzeti kisebbségek vonatkozásában. Ebből jól látható, hogy Szerbia késik számos nemzeti kisebbségi jogszabály meghozatalával és intézkedés megtételével, hogy azok gyakorlati alkalmazását ne is említsük.

Szerbiának a 23. és a 24. csatlakozási-tárgyalási fejezettel kapcsolatos fejlődése „elégtelen” – állapították meg a prEUgovor elnevezésű civil koalíció tagjai is a május 24-én Belgrádban megtartott értekezleten.[3]

 

Ülésezik a prEUgovor civil koalíció

Azokhoz a dokumentumokhoz való korlátozott hozzáférés, amelyeket a kormány a tárgyalási folyamat során elfogadott, csak az egyik akadályt képezi, amellyel a civil társadalmi szervezetek szembe találták magukat, amikor Szerbia haladását mérték a 23. és a 24. fejezettel kapcsolatban, mondta Milan Aleksić, az Alkalmazott Európai Tanulmányok Központjának képviselője.

– Az utóbbi hat hónapban az egyes területeken bizonyos stagnálás észlehető. Az Európai Uniónak a szerbiai demokrácia állapotára kellene figyelnie – üzente Aleksić és felhívta a független intézményeket, hogy erősítsék meg pozíciójukat.[4]

 

Érthetetlen és elszomorító, hogy egyetlen délvidéki magyar civil szervezet sem képviselteti magát a 23. és a 24. csatlakozási fejezetből eredő feladatok teljesítését felügyelő szerbiai koalícióban, valamint hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) szinte semmilyen érdeklődést nem tanúsít az ország nemzeti kisebbségi vonatkozású csatlakozási kötelezettségeinek teljesítése iránt.  Így a magyar közösséget érintő problémák el sem jutnak az EU illetékeseihez.

Az Európai Unió Szerbiának szóló állásfoglalásainak 26. pontja világossá tette, hogy „az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogai – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás alapvető előfeltétele”. Ennek függvényében, az Unió „felkérte Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést”.

A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzete szempontjából biztató, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács (ET) elnöke, az Aleksandar Vučić szerb elnökkel folytatott július 14-ei megbeszélésen kifejtette: „Szerbia az EU tagjává válik, amint teljesíti kötelezettségeit”.[5] Ezekhez a kötelezettségekhez tartozik a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, egyéni és kollektív jogaiknak a gyakorlatban való biztosítása is. Vučić, tehát, konkrét csatlakozási dátumot – a válaszhoz való ragaszkodása ellenére – nem tudott meg, kötelezettségeket viszont igen.

BOZÓKI Antal

Torda, 2017. július 15.



[2] ’Non paper’ o тренутном стању у поглављимљ 23 и 24 за Србију – мај 2017. године [’Non paper’ a Szerbiára vonatkozó 23. és 24. tárgyalási fejezet jelenlegi állásáról] . http://www.seio.gov.rs/upload/documents/eu_dokumenta/non_paper_pg23_24_srp.pdf
Lásd még Jelena Diković: Srbija da reformiše pravosuđe. Polugodišnji izveštaj Evropske komisije o napretku Srbije u poglavljima 23 i 24. [Szerbia hajtsa végre az igazságügy reformját. Az Európai Bizottság féléves jelentése Szerbia előrehaladsáról a 23. és a 24. fejezetekben]. Danas, 2017. június 16. 7. és Késik az alkotmánymódosítás. Az Eutrópai Bizottság két fejezet kapcsén értékelte Szerbia előrehaladását. Magyar Szó, 2017. június 19. 4.
[3] Az értekezlet a „Közpolitikák felügyelete: preEUgovor követi a 23. és a 24. fejezetbeli reformokat” című projektum része. A projektumot az EU pénzeli. A preEUgovor féléves jelentéseket készít Szerbia 23. és a 24. fejezettel kapcsolatos teljesítéséről és erről havi hírlevelet is kiad, rEUformator címen. A prEUgovor koalíciót az ASTRA – Akcija protiv trgovine ljudima [Emberkereskedelem Elleni Akció], Autonomni ženski centar (AŽC) [Autonom Női Központ], Beogradski centar za bezbednosnu politiku (BCBP) [Belgrádi Biztonságpolitikai Központ], Centar za istraživačko novinarstvo Srbije (CINS) [Szerbiai Oknyomozó Újságírói Központ], Centar za primenjene evropske studije (CPES) [Alkalmazott Európai Tanulmányok Központ], Grupa 484 [484-es Csoport] és a  Transparentnost Srbija (TS) [Átláthatóság Szerbia] nevű szervezetek alkotják.
[4] EWB: Nedovoljan napredak Srbije  u poglavljima 23 i 24. [Elégtelen Szerbia előrehaladása a 23. és a 24 fejezetekben]. http://europeanwesternbalkans.rs/nedovoljan-napredak-srbije-u-poglavljima-23-24, 2017. május 24.
[5] Tusk: Szerbia Pristinával való párbeszéd lezárultával lehet az unió tagja. http://www.vajma.info/cikk/szerbia/25020/Tusk-Szerbia-a-Pristinaval-valo-parbeszed-lezarultaval-lehet-az-unio-tagja.html, 2017. július 14. [17:12]