2017. november 23., csütörtök

Egyre kevesebb a magyar osztály és a magyar tanuló, a VMSZ mégis elégedettnek tűnik…

 

 

A Vajdasági Magyar Szövetség vezetői, amikor valamelyik (sokadik) szerb párttal lépnek szövetségre, mindig arra hivatkoznak, hogy hatalmi pozícióból könnyebb képviselni a közösség érdekeit, mint ellenzékből.

Az “uniópárti csetnikekkel” kötött paktum kapcsán is ezzel etették a délvidéki magyarságot.
Mint láthatjuk, a haladó-VMSZ-es frigyből nem sok haszna származott a nemzettársainknak.
Ez a megállapítás az életünk minden területére, így sajnos az oktatásra is vonatkozik. Pedig különösen érzékény szféráról van szó, amely legközvetlenebbül érinti a délvidéki magyarok jövőjét.
Fontos kiemelni, hogy a haladó-VMSZ-es koalíciónak köszönhetően Vicsek Annamária oktatási államtitkár, Nyilas Mihály pedig a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár lett.
Ennek ellenére sorra szűnnek meg a magyar tannyelvű osztályok.
Erre a sorsra jutott például a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium magyar társadalmi-nyelvi szaka is.
Az oktatási minisztérium (amelynek az államtitkára tehát Vicsek Annamária) szeptember 20-án meghozta a döntést, miszerint megszünteti az említett, öt tanulóval induló szakot (tavaly, amikor négy tanuló volt, engedélyezte a működését). A gimnáziumot erről a határozatról csak november 6-án értesítették.
A szóban forgó szakra iratkozó öt tanuló közül csak hárman maradtak a Svetozar Marković Gimnáziumban. Ők egyelőre a természeti szakon folytatják a tanulmányaikat.
Ez persze csak egy példa a sok közül.
Ön szerint miben nyilvánultak meg eddig a haladók-VMSZ koalíció előnyei? Létezik-e legalább egy olyan lépés a paktum megkötése óta, amelynek hasznát látta a délvidéki magyar közösség?

Örvendjünk!

Vučić szerint a legjelentősebb dátum: amikor Vajdaságot Szerbiához csatolták. És Pásztor még nem üdvrivalgott!?

Nincs fontosabb és jelentősebb nap annál, mint Vajdaság Szerbiához való csatolásának a dátuma, jelentette ki Újvidéken Aleksandar Vučić szerb államfő.
Vučić a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy jövőre ennek az eseménynek a századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz.
„Ily módon mutatjuk meg azt, hogy Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot csatolják Szerbiához”, nyilatkozta Vučić.
Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, „akik békében élnek itt és a hazájuknak tekintik ezt az országot”.
Azok pedig, akik megpróbálták tönkretenni az országunkat, akik lángba borították városainkat és épületeinket, ezzel csak egyetlen dolgot értek el, mégpedig azt, hogy még ellenállóbbá és szilárdabbá váltunk, és mindennél jobban szeretjük a szabad és független Szerbiát.
„Szerbia polgárai ma is emelt fővel járhatnak, szabadon élhetnek a független, szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza, amely megteremti és védelmezi saját jövőjét”, üzente az államfő a polgároknak a Tanjug jelentése szerint.

2017. november 22.
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10598

EGY HÍJÁN SZÁZ

        Szerbia számára Vajdaság Szerbiához való csatolásának a napja a legfontosabb, legjelentősebb dátum. A Nagy Nemzetgyűlés döntése értelmében 1918-ban Vajdaságot Szerbiához csatolták. Ezt mondta az államelnökünk Újvidéken, és nem szakadt le az ég. A tartományi kormány több tagja is ott bólogatott. Egyeztek a nagyfőnökkel. Egyeztek a nagy szavakkal, azzal, hogy mennyire szeretnek bennünket, mennyire tisztelik a lakosokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek. Nem engedik meg a hatalmon lévők, hogy bárki is megalázzon bennünket.
        Lehet ettől még jobban is? Egy olyan területről beszélünk, ahonnan mindenki menekül. A szélrózsa minden irányába. A szerbek is kutatják a magyar őseiket, tanulják a magyar nyelvet, magyar állampolgárságot kérnek. És megveszik az irányt külföldre. Mert az ígéretekből senki nem tud megélni. Mindenki éhes marad.
        99 éve történt. Jövőre lesz a századik évforduló. 100 éve lesz, hogy 1918. november 25-én összeült Újvidéken a Nagy Nemzetgyűlés, és úgy döntött, hogy Bácska, Bánát és Baranya tovább már nem Magyarországhoz tartozik.  Elcsatolták a területeket. A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. És mi történt?  Azóta már jó pár ország fennhatósága alá tartozott e vidék. Hogy, hogy se, tévedett az államelnök. Magyarázza már meg neki valaki, hogy nem Vajdaságot csatolták Szerbiához... Nem is létezett. 


        A Vajdaságot Szerbia éléskamrájaként emlegetik. Régen etette a nagy Jugoszlávia lakosait is. Termett a búza, a kukorica, növekedtek csirkék, híztak a disznók. Pénzt vontak le a fizetésből Koszovó fejlődésére.
        Okosak ezek ott Belgrádban. Tudják, hogy az itteni emberek szorgalmasak. Dolgoznak és hallgatnak. Kihasználhatóak. Tűrnek. Szép lassan mindenüket elveszik, és még mindig csöndben vannak. Újabb és újabb adókkal sújtják őket. Fizetik a lecsapolási díjat, közben nem is csapolnak le semmit. Eladják a termőföldjeiket. Ellopják a gyáraikat. A szövetkezeteiket. A fizetéseiket. A nyugdíjaikat. Járhatatlanná teszik az útjaikat. A vasúti hálózat romokban hever. Az autóbuszai szétesnek. Elüldözik a lakosokat. Ellehetetlenítik az egészségügyi intézmények munkáját. Nincs orvos. Nincs mentő. Az ivóvíznek nevezett sárga lötty ihatatlan. Szegény Krivaja folyó haldoklik. Magyar tagozatokat szüntetnek meg. Egyre kevesebb a diák az iskolákban. A kultúrára, könyvekre már nem jut pénz. Sok helyen a tűzrevalóra, a húsra sem. Egyre több a munkanélküli. Egyre többen szorulnak szociális segélyre, családi pótlékra. A Vajdaságban megkeresett pénz Belgrádba megy. Onnan meg azután csurgatnak vissza valamit. És nem hallják a hangunkat a fővárosban... Nem akarják meghallani...


         Persze, hogy örül Vučić. Mosolyog a magyar barátaival. Ontja szája a szép szavakat. Így szeretlek, úgy szeretlek. Közben meg megeszlek. Azt mondta, hogy jövőre Belgrádban örömünnep lesz a 100 éves évfordulón. Persze a Vajdaságban is, több héten keresztül különböző rendezvényekre kerül majd sor. Egy új múzeum építését is tervezik ebből az alkalomból, Hozzácsatolás Múzeuma lesz a neve. Tévésorozat, színházi előadás sem maradhat ki a sorból. A tartományi vezetők rögtön meg is választották a szervező bizottság tiszteletbeli elnökévé. Siralom. Autóbuszok százai indulnak majd a fővárosba. Mindenhonnan. A Vajdaságból is. Hány dinárért adják el a lelküket, akik elmennek majd tapsolni, zászlócskákat lengetni? Magyarok, és nem magyarok…

        Mi hol fogunk gyászolni?
 
Egri Emma 
2017. november 22.

Реституција: Правду чека имовина вредна 13,6 милијарди евра

До прошле недеље, Агенција за реситутцију бившим власницима или наследницима вратила је 5.935 пословних простора, зграда као целина и станова, укупне површине 426.000 квадратних метара.
 
Novi Sad, centar, restitucija, Tanurdžićeva palata Foto: Dnevnik.rs/arhiva
Фото: Dnevnik.rs

Враћено је 825 станова, 889 зграда и 4.221 пословни простор. Такође, закључно с 10. новембром, враћено је 296 хектара, 91 ар и један квадратни метар неизграђеног земљишта, 5.059 хектара, 84 ара и осам квадрата шумског и 26.669 хектара, 58 ари и 98 квадрата пољопривредног. Ту није крај натуралном враћању имовине: поступци који су у току биће окончани у оним случајевима где постоји могућност да она буде и физички враћена. Поступак враћања одузете имовине у натури јесте при крају, али ће се свакако укупна бројка враћених непокретности и земљишта до подвлачења црте увећати.
Агенција за реституцију наставља враћење одузете имовине, али зна се да постоји део који неће моћи бити враћен натурално, већ ће бивши власници или наследици бити обештећени обвезницама, које ће почети да се исплаћују од наредне године. Агенција за реституцију је израчунала основицу обештећења за одузету имовину коју држава не може да врати у натуралном облику па самим тим мора да се обештети и она износи 13,6 милијарди евра.
5.935 објеката враћено у натури
Но, Влада Србије је та која треба да донесе одлуку о коефицијенту по којем ће се обрачунавати конкретни износи за исплату бившим власницима или наследницама и донесе уредбу којом ће утврдити основне елементе обвезница, износ емисије, услове њихове дистрибуције и наплате. Тек тада ће Агенције за реституцију моћи да доноси појединачна решења у којима ће утврдити износ обештећења, рокове и аконтацију.
Јер, ваља подсетити, тек на основу решења Агенције, подносиоци захтева могу наплатити аконтацију у новцу, и то не целокупну суму одмах. Наредне године могу наплатити десет одсто утврђеног износа обештећења, а остатак ће добити у обвезницама које имају рок доспевања 12 година. Исплаћују се једном годишње наредних 12 година, и то почев од 15. децембра наредне године.
12 година рок доспевања обвезница
Максимум који један бивши власник или наследник може добити, без обзира на укупну вредност одузете имовине, законски је ограничен на пола милиона евра. По објашњењу из Агенције за реституцију, особе које су 6. октобра 2011. године – када је донет Закон о обештећењу – биле старије од седам деценија, имају право да обвезнице добију у року од пет година. С друге стране, они који су тог датума били старији од 65 година, имају право на обвезнице које доспевају у року од десет година.

У Војводини највише враћених објеката у Новом Саду
Подаци Агенције за реституцију о враћеној имовини с краја прошле недеље показују да је највише објеката враћено у београдским општинама: Стари град – 1.305, Врчар – 709, Звездара – 359, Вождовац – 204.
У Војводини највише објеката враћено је у Новом Саду – 434 и Суботици – 127, док је у осталим општинама та бројка знатно мања.

Важно је напоменути и да ће обвезнице гласити на име особе која је поднела захтев за обештећење, али ће бити преносиве, што значи да ће наследници моћи да их наследе у случају да онај на кога гласе у међувремену премине. Обвезнице у наредних 12 година исплаћиваће се у еврима.
Иначе, одређивање вредности тражене имовине трајало је шест година, током којих су Агенција за реституцију и Пореска управа сакупљали податке и процењивали одузету имовину. По речима директора Агенције за реституцију Страхиње Секулића, уколико Влада Србије процени да би  утврђени износ од 13,6 милијарди евра могао угрозити макроекономску стабилност државе, увек постоји могућност да предложи промену Закона.
Љ. Малешевић

2017. november 21., kedd

Nyelvhasználati jogok a Délvidéken

 – levél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek

Magyarország Kormánya
Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
1357 Budapest, Pf.6.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!
Bozóki Antal honlapján, a közelmúltban olvastam Sneider Tamás országgyűlési képviselő Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy maradéktalanul érvényesülhessen a Délvidéken őshonos magyar közösség nyelvhasználathoz fűződő joga? kérdésére adott válaszát. Ebben többször említi személyemet, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházában a teljes és egyenrangú kisebbségi nyelvhasználat kapcsán végzett munkámat. Válasza kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, így következtetéseit pontatlan információk alapján vonta le. Ezért érzem szükségét annak, hogy tájékoztassam Önt a pontos és valós tényekről.
A Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának Ügyrendje szerint a képviselőknek joguk van az ülésen a tartományban hivatalos nyelvek (szerb, román, ruszin, szlovák, horvát és magyar) valamelyikén felszólalnia, illetve ezen a nyelven írott beadványokat benyújtania. Azonban az Ügyrend szerint a képviselők az egyes ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat kizárólag szerb nyelven kaphatják meg, kivéve az ülés összehívását és a napirendi pontok megnevezését rögzítő iratot, amit kifejezett kérelme esetén a hivatalos nyelvek bármelyikén készhez vehet. Így az Ügyrend alapján nincsen arra lehetőséget, hogy írásos formában, valamelyik kisebbségi nyelven hozzá lehessen férni az ülés napirendjén szereplő anyagokhoz, holott ezt a jogot a Szerb Köztársaság alkotmánya
garantálja, amit ennek alapján a szerbiai nyelvhasználati törvény, illetve a hatályos vajdasági Statútum is rögzít. Ezen törvényes rendelkezések nem tesznek különbséget a munkaanyagok és a képviselőházban elfogadott, vagy beterjesztett hivatalos dokumentumok között.
A Képviselőház különféle bizottságainak munkája esetében ez a jog tovább csorbul, hiszen ott még az összehívást és a napirendi pontok megnevezését sem teszik közzé kisebbségi nyelveken. A VMDK álláspontja szerint a fentiekben részletezett okok miatt az Ügyrend korlátozza a képviselőket megillető teljes és egyenrangú nyelvhasználat alkotmányos és törvényes jogát, ezért az Ügyrendet mielőbb módosítani kell. Ennek érdekében, a VMDK tartományi képviselőjeként 2017. május 15-én határozati javaslattal fordultam a Képviselőház elnökéhez, Pásztor István úrhoz azzal a céllal, hogy a soron következő tartományi parlamenti ülés napirendjére tűzze a kérdéses szakaszok módosításának ügyét. Ez végül két ülést követően 2017. augusztus 31-én történt meg. A kérdéses időszakban személyesen felkerestem és egyeztettem minden képviselői csoport vezetőjével. A hatalmi többséget alkotó SNS-SPS-VMSZ koalíciónak így 100 napja volt a kérdés megvitatására. A szavazás napján javaslatomat az DJB mozgalom, az LSV, a DS és az SRS támogatta, míg a hatalmi többség tartózkodott és ezzel ellehetetlenítette a javaslat elfogadását.
Ami a Hivatalos Nyelveken Megjelenő Jogszabályokat Azonosító Bizottság munkáját illeti (ők kiadványoznak minden egyes dokumentumot, a hivatalos nyelvek mindegyikén), szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy kapcsolódó feladataikat az ülés kezdetéig el kellene végezniük, de az Ügyrend szerint ezt nem kézbesítik a képviselőknek. Tehát a jogsértés ténye ebben az esetben is fennáll. Ha a Bizottság valóban elvégezné a munkáját az ülés kezdetéig, akkor felesleges a fordító szolgálat túlterheltségére és a Képviselőház munkájának megbénítására hivatkozni. Ezek csupán kreált kifogások, amivel a politikai akarat hiányát leplezik. Engem ez a magyar többségű vajdasági önkormányzatok bizonyos hivatalnokainak magyarázkodására emlékeztet: azért nincs módjukban kiállítani az ügyfél által kérvényezett magyar nyelvű okmányt, mert a számítógépükre a magyar betűkészlet nincsen telepítve.   Meggyőződésem, hogy az ügy gyakorlati rendezése politikai akarat és munkaszervezés kérdése.
  
Miniszterelnök-helyettes Úr!

Ha a válaszában említett fordító szolgálat helyzete valóban olyan sanyarú, akkor nem árt figyelembe venni azt a tényt, hogy ennek szakmai felügyelete a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársághoz tartozik. E titkárságot Nyilas Mihály úr, a VMSZ alelnöke vezeti. Ezen tények alapján tettem fel a kérdést: Kinek a felelőssége a fordító szolgálat működtetése és miként engedhette meg ennek leépítését?
Sajnos, az általam felvetett probléma nem az egyetlen eset a kisebbségi nyelvhasználati csorbítására, amit a fordító szolgálat túlterheltségére fognak. Közel 40 évnyi joggyakorlat után a Tartományi Képviselőház határozatot fogadott el, aminek eredményeképpen a Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapját (ti. Közlönyét) a jövőben már nem fogják teljes terjedelmében lefordítani kisebbségi nyelvekre, hanem csak egyes kiragadott részleteit. Számunkra ez a szerzett jogok csorbítását jelenti és szomorú, hogy ezt éppen egy kisebbségi párt közreműködésével teszik.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

Sajnálatosnak tartom, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, mi is történt pontosan a Képviselőházában. Számomra ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem elégséges, ha az anyaországi döntéshozók nemzetpolitikai kérdésekben csak egy forrásból tájékozódnak. Megítélésem szerint egységes nemzetpolitikát a Kárpát-medencében csak abban az esetben folytathatnak, ha meghallgatnak más véleményeket is, ha legalább mi magyarok meghallgatjuk egymást. Ehhez kapcsolódóan, a remélt párbeszéd jegyében tisztelettel kérdezem Öntől: miért nem kap továbbra sem meghívása a MÁÉRT és a KMKF üléseire a VMDK? Magyar kisebbségi pártként, magyar szavazatokkal jutottunk mandátumokhoz önkormányzati és tartományi szinten egyaránt, ami teljes mértékben összhangban van a KMKF szabályzatával.
Számítok megtisztelő válaszára.
Ada, 2017. október  27.
      Szíves üdvözlettel:
                      Csonka Áron
 a VMDK elnöke, tartományi képviselő

Megrongálták a Magyarország belgrádi nagykövetségének helyet adó Collegium Hungaricum épületét


Szombaton éjszaka ismeretlen tettesek megrongálták a Magyarország belgrádi nagykövetségének helyet adó Collegium Hungaricum épületét















A homlokzatra anarchista jelképeket és feliratokat festettek, illetve fasiszta ellenes szövegeket.
Többek közt ezt: Szabadságot Ahmed H-nak. A szír férfi az a terrorizmus vádolt bevándorló, aki 2015 szeptemberében egy hangosbeszélőn keresztül kerítésbontásra és a rendőrök megtámadására uszította a határon felgyűlt migráns tömeget – írja a Pesti Srácok
A gyalázkodó, illetve Ahmed H. szabadon bocsátását követelő feliratokat vasárnap reggel az épületben lakó külképviseleti munkatársak fedezték fel. Azonnal értesítették a szerb belügyminisztérium Diplomáciai Védelmi Osztályát valamint feljelentést tettek.
A rendőri helyszínelést követően a feliratokat az utcafrontról eltávolították.
Az elkövetők az alábbi szövegeket festették a Collegicum Hungaricum homlokzatára:
  • „Szabadságot Ahmed H-nak!”
  • „Röszke11!”
  • „Smrt fašizmu!”
  • „Free Ahmed H. now!”
  • „Fasisztákat szolgáltok!!!”

A nagykövetség központi épületét nem rongálták meg.

Volt-nincs osztály

Kinek fontosak a kislétszámú osztályok? – A szabadkai Svetozar Marković Gimnázium másodéves, magyar tannyelvű társadalmi-nyelvi szaka megszűnésének apropóján


Megszűnt egy magyar osztály Szabadkán. Erre a hírre valószínűleg fel sem kapnánk a fejünket, hiszen, továbbgondolván magunkban a hírt, azonnal magyarázatot is adnánk rá, nem is keresnénk az okokat, mert azok egyszerűen a mindennapjaink részévé váltak: elköltöztek a barátaink, a szomszédaink. Ennek a magyar osztálynak a megszűnése azért mégis kicsit másként alakult, és felvet néhány aktuálpolitikai kérdést.
A Svetozar Marković Gimnáziumban tavaly a minisztérium jóváhagyta, hogy négy fővel megnyíljon a magyar társadalmi-nyelvi szak. Ez az osztály a tanév végére öt főre bővült. Az iskola annak rendje és módja szerint augusztus 14-én elküldte a kérvényt a minisztériumnak, amit a Magyar Nemzeti Tanács, a jogi keretek között, kötelességének és lehetőségeinek megfelelően támogató levéllel látott el. Szeptember elsejéig azonban nem érkezett válasz a szaktárcától. Az iskola feltehetően azt gondolta, ha már tavaly engedélyt nyertek a kislétszámú osztály megnyitására, ennek már a második évfolyamon nem lesz akadálya. Lett.
A minisztérium szeptember 20-án hozta meg a döntést, miszerint ezt a szakot megszünteti, de nem értesítette erről az iskolát, egészen november 6-ig. Valahol itt kezdődik számomra a bonyodalom és merülnek fel a kérdések.
– Miért szeptember 20-án született meg ez a döntés?
– Miért nem értesült erről a döntésről az érintett intézmény azonnal?
– Tudott-e erről a meghozott határozatról a vajdasági magyar politikum, vagyis a Vajdasági Magyar Szövetség, amelynek államtitkára van – Vicsek Annamária személyében – az illetékes minisztériumban?
– Amennyiben nem, miért nem?
– Amennyiben igen, tett-e bármilyen lépést, hogy ezt a határozatot esetleg megváltoztassák?
Az öt diák közül mellesleg egy még az előtt kiiratkozott az iskolából, hogy értesült volna a döntésről, a másik pedig a döntést követően határozott úgy, hogy a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban folytatja. Hárman maradtak, és a természeti szakon folytatják. Egyelőre.
Nem is olyan régen, a Magyar Nemzeti Tanács szeptember 7-i ülésén, amelyet Zentán tartott meg a testület, nagy vita alakult ki éppen a kislétszámú osztályok megnyitásának támogatása körül. Míg a hatalom képviselői egytől-egyig amellett szólaltak fel, hogy a kislétszámú osztályok megnyitásának támogatása nem szabad, hogy kérdésessé váljon, addig az ellenzék arra hívta fel a figyelmet, hogy ezekben a kislétszámú osztályokban a gyermekek nem tanulnak meg szocializálódni, alkalmazkodni, az érzelmi intelligenciájuk nem fejlődik megfelelően, ezért inkább az összevont osztályok kialakítása mellett foglaltak állást. A hatalmi többség ezt az ellenzéki javaslatot elfogadhatatlannak tartotta, mert szerintük ez azt jelentené, hogy lemondanak gyermekekről.
Most mi történt, Hölgyeim és Uraim? Végül belátták, igaza van az ellenzéknek vagy mégsem fontos minden diák?
Míg alig tizenöt évvel ezelőtt a Svetozar Marković Gimnáziumban három magyar tannyelvű osztály (egy társadalmi és két természeti) nyílt meg – jómagam a társadalmi-nyelvi szak egyik tanulója voltam – összesen több mint hetven tanulóval, addig ma elmondhatjuk, hogy ebben a pillanatban mindössze egyetlen természeti szakon tanul 21 másodikos tanuló magyar nyelven, az idei évben pedig összesen mintegy harminc elsős diák iratkozott be a természeti és a társadalmi-nyelvi szakra.
Amennyiben tovább elemezzük a kialakult helyzetet, akkor kiviláglik az is, hogy a társadalmi-nyelvi szak megszűnésével nem „csak” a szakon tanuló gyermekeket rövidítették meg, akik nem akkora óraszámmal tanulják majd a nyelveket és a történelmet, mint amekkorával a választott szakukon tanulták volna. Az osztály beszüntetése automatikusan óraszámcsökkenést is jelent, vagyis azok a tanárok, akik ebben az osztályban előadtak volna, jóval kevesebb munkával rendelkeznek majd az előttünk álló három évben. Hiszen ebből a szakból most nem lesz harmadik és bizony nem lesz érettségiző osztály sem.
Az osztály megszűnéséről egyedül a Vajdasági RTV-nek nyilatkoztak a diákok, szülők és a Magyar Nemzeti Tanács részéről illetékes Petkovics Márta, a Végrehajtó Bizottság tagja. A minisztériumból azonban nem érkezett magyarázat arra, miért év közepén hozták meg ezt a döntést, és ezt a döntést miért csak két hónappal később jutatták el az iskolához.
Amennyiben a vajdasági magyar érdekképviselet tett valamit, hogy ez ne következzen be, akkor legalább az érintetteknek szolgáljon valamiféle magyarázattal. Mert egy diák is fontos, nemhogy öt!
Ezzel a magyarázattal azonban tartozik a közvéleménynek is, hiszen a jövőbeni osztályok megnyitása válhat kérdésessé e miatt a döntés miatt. Melyik szülő íratja nyugodt szívvel olyan szakra a gyermekét, amelyik bármikor megszűnhet?
Amennyiben viszont érdekképviseletünk nem tett semmit, csak végignézte, esetleg szemet hunyt a történtek felette, akkor mondjuk ki: alkalmatlan feladata ellátására.

TÓMÓ MARGARÉTA
2017. november 21.
(Autonómia)

2017. november 19., vasárnap

Danas, 2017. november 18. 2. 

(Más) Napló 93.



Önmagukról, önmaguknak
Kisebbségjogi témák


Október 30.

Aggasztó kivándorlás

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Titkársága által közzétett becslések szerint Szerbiában szédületes méreteket ölt a kivándorlás, jelentette ki Vladimir Grečić professzor, a Közgazdaságtudományi Akadémia rendes tagja a Danas napilapnak, hozzátéve, hogy Szerbia a 31. az 50 ország között, amelyekben a legnagyobb fokú a kivándorlás.[1]
Nincsenek pontos adatok arról, hány szerbiai polgár él és dolgozik jelenleg külföldön, sem arról, hány ember keres évente az államhatáron kívül munkát, a szerbiai statisztika szerint azonban, mely a legutóbbi, 2011-es évi népszámlálásra alapoz, 313.411 szerbiai polgár tartózkodik az országon kívül.
Az OECD adatai alapján, melyeket főleg a gazdasági migránsokat fogadó országok nyilvántartásaira alapoz, 598.200 kivándorolt személyről beszélhetünk, s csak az említett országok és a 15 évesnél idősebb korosztály esetében.
Az OECD Titkársága által, a közelmúltban közzétett becslések szerint 2005 és 2014 között a Szerbiából az OECD tagállamaiba költöző személyek éves átlaga 31 ezer fő volt. 2014-ben 57 ezer személy emigrált, 2015-ben pedig ez a szám elérte a hatvan ezret.
Arról nincsenek adatok, hogy hányan tértek vissza Szerbiába. Grečić felhívja a figyelmet a közelmúltban végzett kutatásokra is, melyek azt mutatják, hogy a szerbiai fiatalok kivándorlási szándéka igen hangsúlyos: az ehhez a kategóriához tartozó megkérdezettek kétharmada szeretne elköltözni az országból.[2]
Arról nincsenek megbízható adat, hogy a délvidéki magyarok közül mennyien  hagyták el szülőföldjüket, „csak sejtelmünk lehet, hogy igen nagy arányszámban a kettős állampolgárság miatt” – tette hozzá a DélHír portál.[3] A felmérések viszont azt mutatják, hogy „évente mintegy 5-6 ezer délvidéki magyarral van kevesebb”.[4] 


November 3.

Megoldani Szandzsák státusát![5]

Sulejman Ugljanin, a Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV) elnöke a Novi Pazar-i sajtókonferencián „emlékeztet arra a tényre, miszerint Szandzsákban 1991-ben népszavazást tartottak, amelyen a polgárok arra az egyszerű és konkrét kérdésre válaszolhattak, akarják-e a teljes területi és politikai autonómiát vagy sem. A referendumon a résztvevők (összesen 183 302 szavazó) 98,85 százaléka igennel válaszolt. Az akkori rezsim nem volt hajlandó elismerni a népszavazást és annak eredményét.

Foto: BNV

Az egyik legismertebb bosnyák politikus kijelentette, hogy „a Szerbiában élő szandzsáki közösség továbbra is rendkívül elégedetlen a státusával”. Szerinte „Szerbia egyáltalán nem tekinthető modern jogállamnak”. Mint mondta, „a szerb kormány által kidolgozott és az Európai Uniónak elküldött ún. akcióterv, amely a nemzeti kisebbségekkel foglalkozik, nem legitim, ugyanis nem tartalmazza a bosnyákok igényeit és érdekeit”.
Ugljanin követeli az akcióterv módosítását. Utalt rá, hogy „a szandzsáki bosnyákok jogérvényesítése érdekében, ha kell, akár Brüsszelhez is fordul”.
1992. augusztus 26-28-án Londonban nagyszabású Jugoszlávia Békekonferenciát tartottak, amelynek összehívói az (akkori) Európai Közösség (EK) és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) voltak. A konferencia 1992. szeptember 3-án Genfben folytatódott.
A londoni konferencia elnöklőinek dokumentumában – egyebek között – ez olvasható: „Üdvözöljük a tényt, hogy a Konferencia minden résztvevője aláírta a Bosznia és Hercegovináról szóló nyilatkozatot. Minden résztvevőnek teljesítenie kell a vállalt kötelezettséget. Különösen Szerbia és Montenegró világos választás előtt állnak. Kötelezettséget vállaltak: […] – hogy Koszovó és Vajdaság polgárainak visszaadnak minden polgári és alkotmányos jogot és Szandzsák lakosainak számára biztosítják a polgári jogok tiszteletben tartását.”[6]
A Szandzsák Koalíció Főbizottsága „Szandzsák mint multietnikus térség” címmel politikai platformot fogadott el „a bosnyákok alkotmányjogi státusáról, Szandzsák kérdésének megoldásáról, valamint (az akkor még – B. A.) Szerbia és Montenegró demokratizálásról.[7]  
Ugljanin legújabb nyilatkozatában követelte, hogy:
„– a Cselekvési tervvel világosan határozzák meg Szandzsák szervei megválasztásának dátumát;
– határozzák meg az európai biztonsági erők és igazságügyi szervek létrehozásának dátumát Szandzsákban;
– határozzák meg a szerb rendőrség, katonaság és titkosszolgálatok kivonásának napját Szandzsák területéről;
– rendeljék el a szerb igazságügyi szervek kivonásának idejét Szandzsákból”.[8]
A követelések szerbiai vezető politikai körökben nagy felháborodását váltottak ki. Ivica Dačić, a szerb kormány alelnöke – a Kurir c. belgrádi napilap szerint – azt mondta, hogy Ugljanin „pártját be kell tiltani”.  Aleksandar Vulin honvédelmi miniszter úgy értékelte, hogy Ugljanin „zavargásokat szeretne kelteni”. Muamer Zukorlić szerb parlamenti képviselő (a Bosnyák Demokratikus Közösség – BDZ elnöke) szerint „amikor Ugljanin a kormány tagja, akkor Szerbiai a legjobb ország, amikor pedig nincsen a kormányban, akkor a kizárólagosság és a primitivizmus aktuális retorikáját alkalmazza”.[9]
Szandzsák önkormányzatisága – a fentiekből ítélve – ismét a napi politikai vita tárgya lett. Most még csak az kérdés, hogy Ugljaninnak mekkora a támogatottsága a szandzsáki bosnyákok között? És, persze, hogy a londoni konferencia részvevői tarják-e magukat az 1992. évi megállapodásokhoz? 


November 10.
Önmagukról, önmaguknak
Budapesten megtartotta XVI. ülését a Magyar Állandó értekezlet (MÁÉRT).


 
„A vajdasági küldöttség tagjai”?

A részvevők az értekezlet dokumentumában, „Vajdaság tekintetében”
„– Elismeréssel állapítják meg, hogy Magyarország és Szerbia együttműködése
példaértékű.
Üdvözlik Szerbia európai uniós csatlakozásának előrehaladását. Sürgetik a 23.csatlakozási tárgyalási fejezethez kapcsolódó Kisebbségi Akcióterv megvalósítását.
Reményüket fejezik ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, valamint a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvények módosításai az idei év végéig elfogadásra kerülnek.
Rendkívüli örömüknek adnak hangot, hogy a Vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiájában, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség szakértői készítettek el, meghatározott fejlesztési célok gyakorlati megvalósítását sikeresen végzi a Prosperitati Alapítvány. Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a megszerzett közösségi bizalomnak köszönhetően a Magyar Kormány által támogatott hároméves fejlesztési program intézkedései hatékonyan és nagy számban eljutottak a vajdasági termelőkhöz, vállalkozókhoz, családokhoz.
Támogatják a Vajdasági Magyar Szövetség küzdelmét az anyanyelvi oktatásért különösen a kis létszámú osztályok megmaradásának vonatkozásában. Bíznak abban, hogy sikerül elérni a magyar nyelven működő, önálló tagozatok megmaradását, amelyek fontos szerepet töltenek be az asszimiláció megállításában.
Megelégedéssel nyugtázzák, hogy az Országos Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatására vonatkozó standardokat, így az anyanyelvű oktatáshoz való jog érvényesülésén kívül a szerb nyelv hatékonyabb elsajátításával a magyar fiatalok nagyobb eséllyel juthatnak előbbre szülőföldjükön.
Üdvözlik, hogy a részarányos foglalkoztatás elvének megvalósulásaként a Vajdasági Magyar Szövetség több törvényjavaslatra benyújtott és elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét, valamint a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét. Örömüknek adnak hangot, hogy Szerbiában immáron törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni.”[10]
Ennek a dokumentumnak az alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy a magyar közösség helyzete Szerbiában rendezett, hogy szinte már semmilyen megoldásra váró probléma nincsen. Nem is tartalmazhat mást, hiszen – az ülésről készült fotók alapján azt lehet megállapítani, hogy – a Máért ülésen „a vajdasági küldöttség” tagjai Pásztor István, a VMSZ elnöke, és Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke voltak. Önmagukról, önmaguknak írták. Csak az nem világos, hogy a Magyar Szó címoldalán közölt fotón,[11] a háttérben, Lovas Ildikó látszik-e, és ha igen, milyen minőségben vett részt a MÁÉRT-en?

November 11.
Hiányzanak az időszerű kutatások és a fiatal kutatók
Migráció Környezetvédelem – társadalom és természet címmel tartott tudományos tanácskozást a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) Újvidéken. 


A tanácskozásra 34-en jelentkeztek tanulmánnyal. Huszonöt tanulmány a társadalom-tudományok, 9 pedig a természet- és műszaki tudományok területéről készült. Ezek közül 13-an Magyarországról, 21-en pedig a Délvidékről érkeztek.
A 25 társadalomtudományi tanulmányokból 14 volt a vajdasági. Hogy ez a 14 sok-e vagy kevés, arról (is) lehetne vitázni.
Nézzük meg közelebbről, mivel is foglalkoztak a délvidéki társadalomtudományi dolgozatok? Négy a migrációkkal, a bevándorlás és kivándorlás, illetve a magyar szórvány vándorlási folyamatairól szólt. A két jogi tanulmány közül az egyik a sérelemdíjra, a másik a szabadalmi jog szabályozásának fejlődésére vonatkozott. Egy-egy tanulmány készült a délvidéki magyar közösség jogvédelméről és jogvédő szervezeteitől, a hiányzó gyászjelekről, a fasizmus visszakísértéséről, Darányi Ignácról, a KMV szervezéséről, az emigráns sajtó nyelvezetéről, Ábrahám Pál zenéjéről és a marketing szerepéről az ökológiai turizmus fejlesztésében.
A feldolgozott témák alapján arra lehet következtetni, hogy jobbára elmaradtak a vajdasági magyarság jelenlegi helyzetét érintő kutatások. Jelzés értékű a fiatal(abb) kutatók, az utánpótlás elmaradása is a tanácskozásról.  
Ezek a problémák már huzamosabb ideje jelen vannak a VMTT tevékenységében. Önmagában már az is gond, hogy a VMTT évente csak egy alkalommal, a Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett tanácskozással vesz részt a közéletben.
A tanulmányok bemutatását – még ha tíz percben is – nehéz volt figyelemmel kísérni. Ehhez hozzájárult az is, hogy társadalom-tudományokkal foglalkozóknak végig kellett hallgatni a természettudományi előadásokat és fordítva. (Tizenkét óra körül már csak összesen 26-an maradtak – a külföldi vendégekkel együtt – a Tartományi képviselőház Nagytermében. Az újságírók is szétszéledtek.) És persze lehetőség se adódott az egyes témákhoz való esetleges hozzászólásokra. Ideje lenne, tehát, elgondolkodni a tanácskozás elképzeléséről, jövő évi megszervezéséről/átszervezéséről. Ez azt is jelenti, hogy külön kellene választani a két tudományos területre vonatkozó témák előadását, megvitatását.    
A vajdasági magyar civil szervezetek nem kielégítő tevékenysége a kisebbségi jogvédelem területén és az intézményes és folyamatos tudományos kisebbségkutatás, valamint az alapos monitoring (állapotfelmérés) hiánya miatt szükség lenne egy, a – Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK) által javasolt – Vajdasági Magyar Kisebbségi Kutatóintézet létrehozására. Mivel erre belátható időn belül bizonyára nem kerül sor (a jelenlegi hatalomnak nem érdeke, hogy létrehozza) szükséges, hogy a VMTT kialakítson egy alosztályt/szervezeti egységet, amely tudományos módszerekkel és folyamatosan figyelemmel kísérné a nemzeti kisebbségek jogai megvalósulását és helyzetének alakulását is. Ez az egyedüli lehetőség arra, hogy tárgyilagos képet kapjuk arról, hol is tartunk ma a jogvédelem terén. Eddig azonban a VMTT vezetése sem mutatott készséget az ilyen irányú aktivitásra.      


November 16.
Tévelygő szerkesztőség?
A Családi Kör legújabb számában is (5-17 oldalak) Vataščin Péter, a Partnerkényszer című (talán vezércikknek szánt) írásában (5. oldal) többnyire azzal foglalkozik, hogy az itteni „magyar pártok sokszor bizonytalankodva, hol erre, hol arra keresnek szövetségeseket”. Az utóbbi években arról viszont nem olvastam, hogy a magyar pártok miért nem fogalmaznak meg – „Szerbia és Magyarország valóban komolyan vehető urai” nélkül –, saját, önálló politikát, érdekképviseletet a mindenkori hatalom felé. Ennek még, úgy látszik, nem jött el az ideje. Vagy fel sem fogták ennek szükségét?
A 6. és 7. oldalon vannak az „egypercesek”, amelyeket az olvasóközönség már ismer a napi hírekből.
A 8-9. oldalon Basity Gréta a szerb-magyar határon való Határ(talan) várakozásról ír, ami ugyancsak közismert téma. 
A 10. oldalon Beretka Ferenc „az iskolások közötti kortársi erőszakkal” foglalkozik.
Takács Magda a 11. oldalon arról cikkezik, hogy „január elsejétől öt százalékkal emelik a nyugdíjakat”.
A 13-14. oldalon Csábi Viktória interjúja olvasható Végel Lászlóval, aki (ismét) elmondta, hogy „Újvidék már nem a régi, Budapesten pedig nem érzi magát otthon”.
A 14. oldalon Balla Lajos „a 13. Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságon szerzett élményeit osztja meg az olvasóval”.
Kocsányos Pálma Trollreneszánsz c. írásában (a 15. oldalon) az internettel, mint „a kampányolás kiváló eszközével” foglalkozik.
A 16-17. oldalon Vígi Zsoldos Zsaklina arról cikkezik, hogy „a moholi és az adai zarándokok negyed évszázada gyalog járnak a doroszlói Kisasszony-napi búcsúra”.
Ami a lap további részében közöltek (18-66 oldalak) már inkább a szórakoztató tartalomhoz tartoznak.
Mindent összevetve, a Családi Kör legújabb száma sem foglalkozik a magyar közösséget (is) érintő aktuális társadalmi-politikai kérdésekkel. A lapból hiányzanak az elemző, bíráló, oknyomozó írások, amelyek a délvidéki magyarok helyzetével, jogainak érvényesülésével foglalkoznának. Szomorú.
A lap új szerkesztősége – úgy látszik – még mindig tévelyeg. Ezt látszik igazolni az igazgató- (Bajtai Kornél helyett Kókai Péter) és a(z október 26-i)  főszerkesztő váltás ténye is, amióta ezt a posztot Tőke János látja el (Basity Grétát váltva).  
Nem tudom, újabban hogyan alakul a Családi Kör eladott példányszáma. Lehet, hogy az olvasónak éppen – csaknem politikamentes, steril – lap felel meg, de hogy a vajdasági magyarok érdekeinek nem, az biztos. Ez az újságíró gárda sokkal többre, jobbra képes ennél!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. november 19.


[1] M. N. Stevanović: Emigracija iz Srbije dobila galopirajući trend [Szerbiában galoppozó irányú a kivándorlás]. http://www.danas.rs/ekonomija.4.html?news_id=360644&title=Emigracija+iz+Srbije+dobila+galopiraju%c4%87i+trend, 2017. október 30. [08:00] és

[2] Uo.
[3] U. Z.: Aggasztóan gyorsul a kivándorlás Szerbiából.
[5] Riješiti Status Sandžaka [Megoldani Szandszak státusát] és Izjava dr. Sulejmana Ugljanina, predsjednika Bošnjačkog nacionalnog vijeća [Dr. Sulejman Ugljanin, Bosnyák Nemzeti Tanács elnökének nyilatkozata].

Lásd még F. F.: Nem mindenki Pásztor: az egyik legismertebb bosnyák politikus Brüsszeltől is követeli majd a területi autonómiát Szandzsák számára? http://delhir.info/2017/10/29/nem-mindenki-pasztor-az-egyik-legismertebb-bosnyak-politikus-brusszeltol-koveteli-majd-teruleti-autonomiat-szandzsak-szamara/, 2017. október 29. ( BNV ezzel kapcsolatos közleménye és Ugljanin nyilatkozata viszont 2017. a 2017. november 3-ai dátumot viseli).

[6] Londonska konferencija o Jugoslaviji [Londoni Jugoszlávia Értekezlet]. Međunarodna politika. Belgrád, 1992. szeptember 1. 1007-8. szám 21., vagy Bozóki Antal: Autonómiák II, Családi Kör, 2002. 159.  
[7] A dokumentumot a Danas c. belgrádi napilap 2000. április 10-én közölte, 10 és 15. o. Magyar nyelven a 3-as alatt idézett könyvem 226-272 oldalain található meg. 
[8] Lásd Ugljanin nyilatkozatát az 5-ös jegyzetben.
[9] J.R.: Ugljanin proteruje Srbe iz Sandžaka [Ugljanin kiutasítja a szerbeket Szandzsákból]. Kurir, 2017. november 4. 1-3.
Lásd még S. Novosel: Predsednik BNV Sulejman Ugljanin traži povlačenje državnih organa iz Sandžaka [Sulejman Ugljanin, a BNT elnöke követeli a szerb állami szervek kivonását Szandzsákból]
http://www.danas.rs/politika.56.html?news_id=361824&title=Raspisivanje+izbora+za+autonomiju+Sand%c5%beaka.  Novi Pazar, 2017. novembar 10. [13:58] és Ugljanin felelősségre vonását követelik. Magyar Szó online: https://www.magyarszo.rs/hu/3520/kozelet_politika/173864/Ugljanin-felel%C5%91ss%C3%A9gre-von%C3%A1s%C3%A1t-k%C3%B6vetelik.htm, 2017. november 8. [14:46] >> 2017. november 8. [19:52]
[11] v-ár: A családok éve lesz 2017. Magyar Szó, 2017. november 11. 1.