2017. augusztus 15., kedd

A hágai ügyészség nem adja fel: Šešeljt el kell ítélni (vagy elrendelni a perújrafelvételt)!

 

Vojislav Šešelj pere még nem ért véget. Az ügyészség továbbra is nyomást gyakorol a fellebbviteli tanácsra, vizsgálja felül a bíróság ítéletét, miszerint felmentette Vojislav Šešelj csetnikvajdát, a Szerb Radikális Párt elnökét.

Ezt állítja a Srbin.info portál.
Mint ismeretes, Šešeljt azzal vádolták-vádolják, hogy egyik vezetője volt a Boszniában, Horvátországban és Délvidéken elkövetett etnikai tisztogatásoknak. Az általa toborzott és irányított félkatonai szervezetek bűnei miatt került a bíróság elé. Az ügyészség 28 évet kért rá, és továbbra is ehhez ragaszkodik. A legkevesebb, amit elvár a fellebbviteli tanácstól – a perújrafelvétel.
Az ügyészség érvei: a per során a bíróság procedurális hibákat követett el, továbbá nem vette eléggé figyelembe azokat a következményeket, amelyeket Šešelj nyilvános fellépései, beszédei, propagandája idézett elő a véres délszláv háborúk alatt. Emellett a megrázó tanúvallomásoknak sem nyilvánított megfelelő jelentőséget és súlyt, ami az ügyészség számára (is) érthetetlen.
A Šešeljtől egyébként undorodó szerbiai polgárok egy része azt gondolta, legalább annyi haszon származhat a visszatéréséből, hogy leleplezi komája, Vučić bűneit és ezáltal gyengíti a hatalmát. Nem ez történt. Šešelj és pártja amolyan álellenzéki tevékenységükkel többnyire kiszolgálják a rezsimet és közvetve segítenek Vučićnak, hogy (ugyan más formában) visszaállítsa a kilencvenes években alkalmazott egyes önkényuralmi módszereket.
Végezetül íme néhány hírhedt Šešelj-idézet:
“Amikor deportáljuk a vajdasági kisebbségieket, megmutatjuk, milyen emberségesek vagyunk. Kikísérjük őket az állomásra, és kapnak szendvicseket az útra. A magyaroknak fejenként csak egy jár, mert az ő anyaországuk közel van.”
“Annyira gyűlölöm a horvátokat, hogy egy rozsdás kanállal vájnám ki a szemüket.”
“Nem vagyunk fasiszták. Csak olyan soviniszták, akik utálják a horvátokat.”
“Azzal vádolnak, hogy állítólag szörnyű háborús bűncselekményeket követtem el a gyűlöletbeszédeimmel. Ám én csak nacionalista eszméket hirdettem, s ezekre most is büszke vagyok.”
A képen: Šešelj és egykori csicskája, Vučić a kilencvenes években

ĐERĐ SERBHORVAT: Beležio sam smrti i špijunirao

Zatvoreno pismo ministru odbrane Aleksandru Vulinu 
 

Izvini, g. Vulin, što ti ne persiram, upravo sam pogledao na Wikipediji, samo 16 dana stariji si od mene. Rođeni smo u oktobru 1972. godine. Pa mi smo generacija! Plus u horoskopu vaga. Dodatni razlozi da ti pišem.
Ne sećam se da smo se davne 1991/92. godine sreli u vojsci, u JNA, pa kasnije u Vojsci Jugoslavije. Otišao sam u vojsku posle srednje škole, morao sam, nismo imali izbora, regrutovanje nije šala. Ako ti to nešto znači, bio sam „septembarac”, to je uvek bila najbolja klasa. U njoj su bili oni koji su upisali fakultet. Ekipa je inače bila super: komandant srpski nacionalista, zamenik komandanta za moral (!) Makedonac, oficiri uglavnom Srbi, nešto Muslimana, Mađara, itd. Mada, u septembru 1991. još su svi bili komunisti (kao ti, zauvek). Vojnici – regruti iz Bosne, sa Kosova (jedan Albanac, mada je on odmah pobegao), iz Hrvatske (i oni su pobegli, i onda smo išli u kukuruz da ih tražimo), mi Mađari, i tako redom. Beograđani posle dva dana otkazali, otišli kući, kao neki psihijatrijski slučajevi. Bili su filozofi.
Što se tiče obuke, nismo imali baš mnogo vremena. Naš vod je odmah otišao u/na Vukovar – ja nisam, pošto su oficiri saznali da znam tipkati na mašini. Par puta smo imali gađanje, nešto fizičke obuke, trčanje ujutro, i sve to. Verovatno ne možeš da razumeš, jer nisi bio u vojsci, i ne znaš, ali jako je bilo dobro skupljati pikavce. Kad sam ušao u kasarnu, zaklinjao sam se da ću pušiti. Pa pušili smo dosta. I dim od baruta.
Donedavno si bio ministar za boračka pitanja, bavio si se veteranima. Pa i mi smo postali veterani, mada u dokumentima niko nema zabeleženo da je bio na frontu. Kao ćatu, zadužili su me da nikome ne upisujem u vojničku knjižicu koliko dugo je i gde bio na ratištu. Pošto nismo ni ratovali, zvanično. Pitam se ipak, zašto sam onda morao tako mnogo na mašini tipkati o onima koji su poginuli kod Vukovara ili u Baranji (mi smo malo bili zaduženi za Vukovar i za Baranju, 12. bataljon kikindski, 24. korpus kragujevački). Kao ćato, 19 godina sam imao, bio sam zadužen da se bavim nastradalima, da komuniciram sa rodbinom, sa udovicama uglavnom. Ako hoćeš da me opet pozoveš u rezervu, da se bavim mrtvima, tu sam. Imam iskustvo, a to je za ovaj zadatak veoma važno. Inače sam sociolog, a ne psiholog, ali iskustvo je dragoceno. Zaboravimo to što ni dan-danas, skoro trideset godina posle, ne spavam mirno. Ako treba da ostali poginu za otadžbinu, uvek ću biti tu. Ostali – a ne ja, naglašavam. Ja sam tu da zapisujem. Samo da napomenem, beležio sam smrti i Srba i Mađara, mnogo njih. Koji su poginuli ni za šta.
Svakako sam ponosan na to što sam služio JNA, pa VJ (drago mi je bilo što smo skinuli petokraku, stavili trobojku, i ujutro smo skinuli jugoslovensku, pa smo stavili malu-jugoslovensku-srpsku zastavu). Posle su svi otišli na front u Bosnu i Hrvatsku (Petrinja, Benkovac, a Srbi iz Bosne u svoje opštine). Dok sam ja kao neki Švejk iz Hašekovog romana bio u vojsci, sve ratove smo izgubili. Možda je to jedan od dobrih razloga de me ipak ne pozoveš opet u vojsku.
Ja sam inače bio snajperista. Nikad nisam skontao zašto su me izabrali za ovaj lep posao (iz zasede ubijaš, licence to kill, kako bi rekao Džejms Bond). Kasnije sam saznao, imam samo 160 cm, niko me neće videti na prvoj liniji fronta: to je bio razlog. Da se sakriješ, i čekaš. A ne da svakodnevno pričaš u medijima.

szerbhorvath-gyoergy
Napad smo očekivali iz Ruskog Krstura. Rekli su nam da će nas napasti četnici Vuka Draškovića. (foto: FB)

Kao što sam već rekao, zahvaljujući inteligenciji i kucaćim sposobnostima, nikad nisam ratovao. Jednom sam doduše bio u rovu sa puškom (ali bez streljiva), kad su nas isterali da branimo kikindsku kasarnu 9. marta 1992, na godišnjicu SPO-revolucije u Beogradu. Kao ćato, znao sam kad će biti uzbuna, u zoru u 3, imao sam čokolade, i taj snajper. Bilo nas je malo, na svakih 50 metara po jedan, pošto su ostali otišli ratovati za nebesku Jugoslaviju (još je postojala). I šta smo radili? Bacio sam oružje na grudobran i drkao kurac. To su radili i ostali. Napad smo očekivali iz Ruskog Krstura. Rekli su nam da će nas napasti četnici Vuka Draškovića. Kasnije sam pogledao na karti, Ruski Krstur je dosta daleko od Kikinde, negde u Bačkoj. Možda su mislili na Rusko Selo, nikad neću saznati. Pošto napada nije bilo, otišli smo na doručak u sedam sati, kao i obično. Vod je otišao da pokupi pikavce, a ja da kuckam o onima koji su poginuli na ratištu. Ginuli su, mada nismo ratovali. Čudo neviđeno.
Dakle, svakako možeš da računaš na nas. Ako smo odbili taj napad jedinica Vuka Draškovića, i svaki drugi napad možemo odbiti, sa bilo koje strane. Naš kapetan bezbednosti bio je kao Mađar, mada mislim da je bio asimiliran, uvek smo pričali na srpskom. Tad sam malo naučio srpski jezik, tražio je od mene da cinkarim oficire, pa i moje drugare. Onomad su bili još u bataljonu i Hrvati iz Hrvatske, koji su hteli pobeći u svoju domovinu, ali nisu uspeli. Pošto je moje prezime Horvat, dakle Hrvat, kapetan je imao ideju da se ubacim kod Srećića, Jelašića i Tomića, pa da organizujem bekstvo, i da ih usput prilikom bekstva ubijem. Taj posao nisam uradio kako treba, nisu pobegli na vreme, nisam ni koristio svoj TT-pištolj. Otišli su doma kada je nastala SRJ, u aprilu 1992. Ovo ti pišem da naglasim da imam neki mali radni staž kao doušnik, cinkaroš. Svaka dobra vojska mora da ima i oficira za moral, pa i za bezbednost, a mi – mali ljudi – neophodni smo za taj posao. Svaka vojska štiti sebe doušnicima.
Niko nas ne sme iznenaditi, Vulinu. Generacijo moja, moram ti reći da je posle tih ratova koje smo izgubili, sve bilo dosta dosadno. Bavio sam se izbeglicama u to vreme, oficirima iz Sarajeva koji su izbegli u Kikindu. Nisam više radio sa mrtvima, nego sa izbeglicama – tipkao sam na mašini, kao konj, njihove molbe, pisma raznim službama. Inače, oni su bili pukovnici i veterinari – iz konjušnice u Sarajevu. Konje nisu izvukli iz centralne kasarne kod Železničke stanice u Sarajevu, mada živu glavu jesu. Imali su jednu kesu, sa nekim dokumentima, to im je ostalo od života. Nisu znali gde su, a nisam znao ni ja, ni šta radimo, ni kako je sve otišlo u kurac. Nikad u životu nisam ni pročitao, a kamoli napisao toliko curriculum vitaea, koliko za njih. Oni su bili gospoda, doktori. Rekli su, hvala, Đerđ. Ako, Vulinu, hoćeš da ratuješ, moraš da računaš i na izbeglice. I na obične ljude, i na pukovnike.
No da nastavim, druže generale srpske vojske. Pošto nismo imali više neprijatelja, naši đenerali su očekivali da će nas napasti Mađarska, njihova nepostojeća armija, plus Savez svih Sovjeta, ili nešto slično su nam govorili. Meni je kapetan bezbednosti rekao da moram ići na granicu, da prisluškujem mađarsku vojsku (posto kao Mađar valjda razumem mađarski!). Slušao sam ja tamo svašta kao elektronski izviđač naše armije, no uopšte nisam uhvatio ništa što bi se ticalo tog planiranog ili izmišljenog napada. Mađari nas izgleda nisu hteli napasti! Mada, mi smo već imali u Kikindi ne samo pukovnike konjušare bez konja, nego i tenkove, iz Bosne, mislim. Tenkove – bez goriva. I tamo sediš danima u Banatu, slušaš mađarske radio-stanice, taksiste, sve te ljude koji koriste toki-voki dok rade. Zahvaljujući mom uzornom radu, ni Mađarska nije napala nas, ni mi njih.
Onda su došla druga vremena, otišao sam da studiram u Budimpeštu, kasnije sam radio kao novinar u Novom Sadu, ali uvek sam bio interesantan službama. Iz Ambasade Mađarske u Beogradu su mi javili da pobegnem iz Vojvodine 1999, dan uoči bombardovanja. Onda su me ispitivale mađarske službe, imao sam ponudu da radim za njih. Svašta. Naravno, odbio sam to. Možda važi izreka „jednom špijun, uvek špijun”, ali puj pike, za mene ne važi više. Danas imam dosta loše plaćen posao na Mađarska akademija nauka i umetnosti (MANU), nešto ponekad napišem i dobijem honorar, imam prijatelje, baš mi je ovako dobro.
Vulinu, generacijo moja! Šteta što se nismo sreli u vojsci onomad, imao sam tetejac kao kurir, ali kad sam se „skidao”, zaklinjao sam se da nikad oružje u ruci neću držati… Ipak, nadam se da ćemo jednom popiti koje pivo, bez ratovanja. Da možda dođeš, ako je to moguće, pameti, pa da razumeš našu, moju generaciju, septembar/oktobar te davne 1972/1991. I ti si taj.
Pozdrav,
Đerđ Serbhorvat
Napomena: Ovo je moj književni pseudonim, ali uopšte nije teško saznati i moje pravo ime, koje se sadrži u ovom pseudonimu.
(Autonomija/naslovna fotografija: pixabay)
14 Aug 2017

2017. augusztus 14., hétfő

Veternik: Fontos, vagy nem fontos?



A nacionalizmus és a sovinizmus sosem hozott jót, 
csak szerencsétlenséget

Szerbiában a nacionalizmus az utóbbi években – amióta az Aleksandar Vučić vezette Szerb Haladó Párt (SNS) van hatalmon – amelyben a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is részes) mind hatványozottabban és agresszívabban jelenik meg.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) augusztus 9-én közleményben ítélte el az Újvidék melletti Veterniken („ahol a Horvátország területéről elűzött szerbeknek a jelentős része új otthonra talált”)[1] – a horvátországi Vihar hadművelet[2] kapcsán augusztus 4-én tartott megemlékezésen – elhangzott „háborús uszításokra emlékeztető kijelentéseket és a bejelentett Nagy-Szerbia eszmeiségére épülő program újracsomagolását”.[3]  A megemlékezésen „nagyjából 30 ezren vettek részt”.[4]
A VMDK „aggodalommal fogadta a szerbiai hatalmi koalíció és határon túli partnere (Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnökének – B. A.) Veterniken elhangzott kijelentéseit”.
– Teljes mértékben elítéljük a kilencvenes évek uszító hangulatát felidéző mondatokat, valamint a térség stabilitását veszélyeztető Nagy-Szerbia felfrissített tervezetének beharangozását – olvasható egy egyebek között a párt közleményében.[5] 
A VMDK – tekintettel az elhangzott mondatokra, „valamint a délvidéki magyar egypártnak (VMSZ-nek – B. A.) a szerb kormányban való részvételére, illetve minden szintű koalíciós viszonyára a Szerb Haladó párttal” – felszólította „Pásztor Istvánt és a VMSZ-t határolódjon el Aleksandar  Vučić és Milorad Dodik kijelentéseitől a Nagy Szerbia újracsomagolt tervezetéről.[6]
A két elnök ugyanis „a szerb nemzet és nép fennmaradása céljából „egyfajta programdokumentumot” tervez közösen  bemutatni  „Szerémség, Bácska és Bánát Szerbiához való csatolása századik évfordulója (2018. november 25-26-a – B. A.) alkalmából”.[7]

A veterniki megemlékezés plakátja

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) volt elnöke, most a temerini Kisebbségi Fórum nevű  – a közéletben passzív – civilszervezet vezetője,  még az említett közlemény nyilvánosságra hozatalának napján (a szervezet Hírlevelében), „Nem Veternik a fontos”[8] címmel fejtette ki véleményét a VMDK közleményéről.
A volt pártelnök szerint a közleménynek „a Kárpát-medencében élő magyarok integrációja szempontjából nincs jelentősége”. Ágoston eme megjegyzésének viszont azért nincs jelentősége, mert a VMDK közleménye nem is erről a témáról szól, hanem az itteni magyarokat is veszélyeztető nagyszerb projektum újraélesztéséről, amit Ágoston vagy nem ért, vagy szándékosan félremagyaráz. 
Ágoston írásában azt is állítja, hogy „a legnagyobb vajdasági magyar párt blamálása a szerbiai hatalmat nem érdekli”. 
Vitás viszont, hogy a VMDK blamálja-e a VMSZ-t, vagy a VMSZ saját magát (és az itteni magyar közösséget) blamálja a radikálisokból lett haladókkal való hatalmi társulásával?
Honnan, milyen forrásból tudja és biztos-e abban Ágoston, hogy a VMDK álláspontja nem érdekli a szerbiai hatalmat?  És ha nem is érdekli, akkor is el kell(ett) mondani! A VMDK-nak joga van állást foglalni – mint bármelyik magyar pártnak – a magyar közösség helyzetével kapcsolatos minden kérdésben. (Más dolog, hogy a többi párt ezt miért nem teszi!) Miért zavarja ez Ágostont?
– Kinek szurkol a Csonka-féle VMDK, amikor a demokrácia tragédiáját vizionálva a veterniki felhajtásban, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökétől követel butaságot. Azt, hogy ’határolódjon el Aleksandar Vučić és Milorad Dodik kijelentéseitől és a Nagy-Szerbia újracsomagolt tervezetétől’. Ugyan már! Kit érdekel, hogy a szerb (egyelőre határmódosítás nélküli)  [még jó hogy – B. A.] nemzeti egység miben nyilvánul meg ma, holnap, vagy holnapután?” – teszi fel Ágoston a kérdést.
Ez után következik a kioktatás: „A vajdasági magyarság alapérdeke a magyar autonómia. Jó lenne, ha ezt képviselné minden vajdasági magyar párt. Hogy ezt nem teszik az külön téma”. A mondatot viszont Ágoston úgy fogalmazta meg, hogy abból még véletlenül se világoljon ki: Éppen az általa védelmezett VMSZ nem áll ki a magyar autonómia ügyében!
– Itt az ideje, hogy az eddigi Csonka-féle politikai téblábolást kövesse már végre a nemzeti irányultságú tevékenység, mellyel ez a párt is bekapcsolódhatna a nemzeti oldal kampányába. Hogy jövőre a Fidesz – KDNP pártszövetség újra megalakíthassa az eddigieknél is erősebb kétharmados Orbán-kormányt. Ez a fontos, nem Veternik” – írja Ágoston.

A megemlékezésen megjelent a teljes szerbiai államvezetés, a kormány tagjai, a horvátországi szerbek képviselői, de ott voltak a boszniai Szerb Köztársaság képviselői is.

A VMDK a következő napon (augusztus 10-én), Vihar II. címmel válaszolt Ágoston nézeteire, akit „fogadatlan” és „történelmi prókátorként” említ.  
A közlemény hangsúlyozza, hogy „az egypártnak intézett kérdés jogos: támogatják-e vagy nem támogatják az ott elhangzott mondatokat és a bejelentett nagyszerb deklarációt?”[9]
– Fogadatlan prókátoruk  leplezheti  ezt butázással, balliberálisozással  és sok minden mással, de akkor is marad az a tény, hogy a jelenlegi szerbiai vezetés Veternikben megismételte a kilencvenes évekből  jól ismert  uszításos matricákat, és előrukkoltak egy új Nagy-Szerbia tervezettel. Ha ehhez hozzáadjuk a szerbiai társadalom militarizálását szorgalmazó intézkedéseket, akkor nyugodt szívvel azt lehet mondani, van okunk az aggodalomra – írja a párt (újabb) közleményében.  
Válaszolva Ágoston álláspontjára, miszerint „az elhangzott mondatoknak és a bejelentett nagyszerb deklarációnak” „nincsen semmi jelentősége”, a VMDK hangsúlyozza, hogy „a napi tapasztalatok mást mutatnak”.  
– Az egypárt baklövéses politizálása miatt országos és tartományi szinten jogaink sorvadnak, önkormányzataink irányítását átvették a pár mandátummal rendelkező radikális haladók, alulképzett kárdereik pedig szétrombolják mindazt, amit eddig felépítettünk. […] Közben az épületek homlokzatairól eltűnnek jelképeink (pld. a Magyar Nemzeti Tanács által elfogadott címeres magyar zászló), helyette kitűzik a szerb Vajdaság lobogóját, vagy délben felzúgnak a Vihar áldozataira emlékeztető szirénák.  Termőföldjeinket átjátsszák araboknak, németeknek, a hazai oligarcháknak. Falvainkba migránsokat és koszovói romákat telepítenek. A délvidéki magyarokra gazdaságilag, lélektanilag egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami miatt sokan a távozás mellet döntenek”[10] – írja (válasz)közleményében a VMDK.  

Bosznia és Hercegovina területi integritását vagy
a Szerb Köztársaság entitásának önállóságát támogatja:
Aleksandar Vučić Milorad Dodik társaságában
(Fotó: FoNet / Nenad Đorđević)

A boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia egyesüléséről, valamint a bejelentett, a (szerb) „nemzet megmaradásáról” szóló deklaráció a szarajevói és a belgrádi politikai elemzők között is eltérő reagálásokat váltott ki.
  A belgrádi és a Banja Luka-i  hivatalos körök által bejelentett, A nemzet megmaradásáról szóló deklaráció a nagyállami projektum felújításának jelzését jelenti, amely miatt Szerbia az utóbbi háborúkat elkezdte, amelyekben népirtás miatt elítélték – figyelmeztet Senad Pećanin, szarajevói politikai elemző a Danas c. belgrádi napilapnak adott nyilatkozatában.[11]
Milorad Dodik kijelentését kommentározva, miszerint a Szerb Köztársaságnak és Szerbiának ebben az évszázadban egyesülni kell, Pećanin azt üzente, hogy szükségtelenné vált rejtett értelmet keresni a Szerb Köztársaság elnökének cselekedeteiben. A véleménye szerint arról van szó, hogy Dodik már régen buzogánnyá vált Vladimir Putin kezében, amellyel Bosznia-Hercegovinát és a térséget már évek óta sikeresen a háború előestéjének állapotában tartja; másrészt, ugyanilyen módon használja őt most Aleksandar Vučić is, éspedig a saját politikai fontosságának növelése és a Nyugattal való alkudozás eszközeként. 
– Ő (Vučić – B. A.) az egyetlen, Putin mellett, aki kalibrálhatja Dodik Bosznia Hercegovina és a régió destrukcióját. Dodik, tehát, többé nem érdekes, ugyanúgy, mint annak idején Radovan  Raradžić sem Slobodan Milošević viszonylatában. Többé, ugyanis, nem kétséges, hogy Aleksandar Vučić lesz a béke és a stabilitás alapvető kihívása, nem csak Bosznia és Hercegovinában, hanem Koszovóban, Montenegróban é Macedóniában is – emelte ki Pećanin.
A szarajevói politikai elemző szerint Vučić azt gondolja, hogy elég ravasz, Oroszország pedig elég erős, valamint hogy közeledik  az óra, amikor annektálni lehet a Bosznia Szerb Köztársaságot, Montenegrót és Koszovó egy részét. Pećanin ez miatt azt üzeni, az egyedüli igazi kérdés nem az, hogy egy ilyen projektumot háború nélkül meg lehet-e valósítani, hanem hogy erre a szörnyű fenyegetésre hogyan fog válaszolni Angela Merkel (német kancellár – B. A.). 

Dragomir Anđelković belgrádi politikai elemző ezzel szemben úgy tartja, „a szerbiai etnikai terület sérthetetlen joga, hogy egy állam keretében egyesüljön”. Ezt az álláspontot azzal indokolja, hogy – szavai szerint – az szerb nép az első világháborúban való győzelmével létrehozta Jugoszláviát, a második világháború alatti antifasiszta harccal, amelynek hordozója volt, lehetővé tette Jugoszlávia létezésének meghosszabbítását.
– A szerb etnikai terület jogát megerősítette még a szerbellenes Titoista Jugoszlávia alkotmányos rendszere is. De a nagyhatalmak nem ritkán erőszakosan viselkednek és az érdekeik nevében letapossák a kis népek jogait. Így, a szerb államok, a vezető nyugati hatalmi központok agresszív tevékenységével, a 20. század végén feldarabolásra kerültek.  A szerbeket számos területről, ahol évszázadokig éltek, eltörölték – mondta Anđelković a Danasnak.
A szerbeknek, Anđelković véleménye szerint, nincs okuk arra, hogy ezzel az eredménnyel megbékéljenek, valamint hogy nem racionális, hogy biológiailag elhasználva új összetűzésekbe rohanjanak. Anđelković azonban hangoztatta, hogy a szerb népnek jogában áll, hogy megingathatatlanul tudja, mi az övé, és hogy várja az alkalmat, hogy minél olcsóbban visszaszerezze, amit a nemzettől elraboltak.
– Természetesen annak keretében, ami lehetséges, de ez mindenképpen a Szerb Köztársaság és Szerbiai egyesülése, Koszovó legalább egy részének megőrzése és, végül, amikor a bűnözői tevékenysége miatt a NATO-beli védelmezői is elvetik Milo Đukanović rendszerét, a Montenegróval való kapcsolatteremtés modelljének a megtalálása, amelyben, tekintet nélkül az identitási genocídium erős kísérletére, túlteng a szerb tudat – hangsúlyozta Anđelković.
Értékelése szerint a boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia bejelentett közös nyilatkozata „a nemzet megmaradásáról” telitalálat, amennyiben hozzájárul Belgrád és Banja Luka racionális és összehangolt tevékenységéhez, az „identitási genocídium” megelőzésében.

Aleksandar Vučićnak az újvidéki városházán a központi ünnepség előtt a régióban élő szerbek képviselővel tartott találkozóját Safeta Biševac, a Danas újságírója így kommentározta:
„Nem vagyok szerb nő, de mint Szerbia polgára és a bosnyák néphez tartozó, amely a kilencvenes évek háborújában úgyszintén szenvedett, elsősorban a szomszédok eszement politikai projektumai miatt, nem tehetem, hogy ne mondjam – hogy önök, a szerb nép politikai képviselői, foglalkozzanak egy kicsit a szerbek világi problémáival! Mindig úgy tartottam és hiszem, hogy ebben nem vagyok egyedül, hogy a szerbek, horvátok, bosnyákok és az ezen a területén élő többiek legnagyobb problémája a rossz élet, az alacsony életszínvonal, az elterjedt korrupció, a be nem rendezett államok… Az érdekek úgyszintén közösek: a jobb élet, a több munka és pénz, a kevesebb korrupció, a jobb egészségügy, oktatás… A politikusoknak természetesen könnyebb a nép megmaradásának metafizikai és nem valami „földszinti” témáival foglalkozni. A Goša munkásai megkönnyebbülnek. Az pénzt, amivel a tulajdonos tartozik nekik, nem fogják látni, de olvasni fogják a szerb nép megmaradásáról szóló nyilatkozatot. Ők viszont pénz nélkül nem fognak megmaradni. De hát, kik ők? A nép és a cirill betű a fontosak.”[12]
 
Danas, 2017. augusztus 14. 9.

Egy soknemzetiségű közösség számára azt, ami Veterniken elhangzott, lehet „nem fontosnak” nevezni, de ez csak a politikai rövidlátásról tanúskodik, hiszen – mint ahogy a VMDK közleményének a címében is olvasható – „a 90-es évek politikájának folytatódását” vetíti előre. A összes tapasztalt romboló következménnyel együtt.
Anđelković nyilatkozata a Danasnak csak még jobban megerősítette a VMDK közleményének helytállóságát. A nacionalizmus és a sovinizmus sosem hozott jót senkinek, egyetlen népnek sem, csak szerencsétlenséget.
Ágoston írásából kiderül, hogy számára csak az fontos, hogy „jövőre a Fidesz – KDNP pártszövetség újra megalakíthassa az eddigieknél is erősebb kétharmados Orbán-kormányt”.
Más szóval: Mindegy, hogy mi történik velünk és a környezetünkben, csak Orbán Viktornak legyen meg a kétharmados többsége! Ha (mégis) megszerzi, akkor nekünk jobb lesz? Sajnos ez nem így működik, és nem is szabad, hogy így működjön. Az egyszólamúság ugyanis soha nem vezetett jóra, mivel utat nyit az önkényuralomra! Fel kellene már végre fogni, hogy a politikában se nincsenek helyettesíthetetlen emberek!
Ágoston a VMDK újabb közleményére (még) nem reagált. Pásztor István és a VMSZ is mély hallgatásba burkolódzott. Ez is egyfajta válasz.  

Újvidék, 2017. augusztus 14.
BOZÓKI Antal


[1] szb: Az áldozatokra emlékeztek. Magyar Szó, 2017. augusztus 7. 1. és 4.
[2] Uo.

[4] „A Vihar hadművelet egy katonai akció volt, melyet 1995. augusztus 4-én indított a horvát hadsereg. Négy nap alatt ellenőrzésük alá vonták a horvátországi szakadár szerb területeket. Az akció során mintegy 200 ezer szerb kényszerült elhagyni otthonát.” A Vihar hadművelet áldozataira emlékeztek Szerbiában (videó). http://pannonrtv.com/web2/?p=348251, 2017. augusztus 5.

[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Kisebbségi Fórum – Temerin. KIFO HÍRLEVÉL, IV. évf., 205. szám, 2017. augusztus 9.
[10] Uo.
[11] M. D. Miljković. Pećanin: Dodik buzdovan a Putinovim rukama [Dodik buzogány (fig. pej. fajankó, tökfilkó) Putin kezében]. Anđelković: Srbi da povrate ono što im je oteto [A szerbek szerezzék vissza, amit elvettek tőlük]. Danas, 2017. augusztus 12. 3.
[12] Safeta Biševac: Memorandum, Načertanije… [Memorandum, Tervezet... – Ilija Garašanin által 1844-ben készített titkos állami dokumentum, egyben a Nagy-Szerbia létrehozásának első politikai programja]. Danas. 2017. augusztus 9. 5.

2017. augusztus 13., vasárnap

Vuchichito

Aleksandar Vučić köztársasági elnök elhatározta, hogy egy latino stílusban egy dallal rukkol elő. A song neve Vuchichito lesz és a célja, hogy ezzel is növelje a már úgyis egekig érő népszerűségét.
Vučić PR csapata arra a korszakalkotó következtetésre jutott, hogy az embereket ilyen forróságban kevésbé érdekli a politika, ezért könnyedébb tartalmakkal kell őket kiszolgálni.
„A Vuchichito című dal megírását Luis Fonsi Despacito című megaslágere inspirálta, de azért jelentős különbség is van a két alkotás között. Amíg a Despacito annyit jelent, hogy lassan, könnyedén, a Vuchichito annyit jelent, hogy gyorsabban, erősebben, jobban. Másrészt: Vučić a spotban nem fog egy kívánatos latino hölggyel enyelegni, hanem saját magával. A rep részeket pedig Ivica Dačić adja elő. A videót a Belgrád a vízen veszik fel és részt vesznek benne az összes miniszterek” – ezt a Njuz.net-nek az elnöki kabinet egyik munkatársa mondta el.
Arra kérdésre, hogy vajon remélik, hogy a Vuchichito megközelíti a Despacito népszerűségét, a kabinetben nem rejtik véka alá egészséges ambíciójukat.
„Természetes, hogy elérjük a 3 milliárdos nézettséget – saccolta meg a kabinetes és hozzátette: ha csak a Szerb haladó Párt internet csapatának minden tagja tízszer klikkel, már az is impresszív szám lesz.
A Njuz-net, hogy csökkentse a Vuchichito megjelenéséig megnyilvánuló érthető türelmetlenséget előre lehoz egy részletet a minden bizonnyal világsikert arató slágerból:
“Vu-či-ći-to
Baš nam dobro ide ovaj Be-De-Pito
Prosečna nam plata četristo evrito
Biće bolje negde krajem godinito
Vu-či-ći-to
Nervira me eto opozicionito
Ali vodim unutrašnji dijalogito
Imam negde preko fifti procentito, super super, super, super, super!”
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10222

2017. augusztus 12., szombat

Személyes álláspontok

A Dveri Szerb Mozgalom vezetőjének szerzői írása Aleksadar Vučić sajtó-mítoszairól

Becsületes ember a politikai maffia élén

 

Lični stavovi

Autorski tekst lidera Srpskog pokreta Dveri za Danas o medijskim mitovima Aleksandra Vučića

Poštenjačina na čelu političke mafije

Posebnu senku na Vučićevo lično poštenje baca prazna priča o tome da on i njegova porodica žive od plate premijera ili predsednika države koja ne prelazi 100.000 dinara, kad od tih para ne mogu da se finansiraju samo školarine njegove dece u privatnim školama

Svi partijski propagandni centri SNS, od dnevnih novina "Informer" do TV PINK, neprestano rade na medijskom mitu o političkom i svakom drugom poštenju predsednika Srbije Aleksandra Vučića.

Poštenjačina na čelu političke mafije
Boško Obradović (Foto: Fonet/Nenda Đorđević)

Posebno je zanimljivo da o sebi kao velikom poštenjačini često govori i sam Vučić, iako dokaza njegovog poštenja nema. Naime, sve što je u politici uradio u poslednjih 10 godina bilo je krajnje nepošteno. Krenimo redom.
Svoj novi politički život započeo je rasturanjem SRS i napuštanjem ideologije u koju je do tada verovao - svojevrsnim oceubistvom svog političkog oca i kuma Vojislava Šešelja. Dakle, u osnovi njegovog političkog uspeha nalazi se izdaja kao nepoštenje prve vrste.
Prvi novac za stvaranje i razvoj SNS uzeo je iz raznih kriminalnih i mafijaških izvora, uz posebne dilove sa Milom Đukanovićem, Stankom Subotićem i zapadnim centrima moći. Da bi došao na vlast bio je spreman na sve: od uzimanja prljavih para do pravljenja prljavih političkih dogovora.
Na vlast je došao na talasu velikih obećanja o borbi protiv kriminala i korupcije i više stotina medijskih hapšenja. Posle pet godina vlasti nema pravosnažnih sudskih presuda niti se u zatvoru nalazi bilo ko od političara i tajkuna koji su nas opljačkali. Sudovi su oslobodili svih optužbi Vučićeve bliske prijatelje i finansijere Mlađana Dinkića, Bogoljuba Karića i Stanka Subotića.
Građane je više puta slagao ne ispunjavajući krupna predizborna javno izgovorena obećanja: da nikada neće smanjiti penzije, da će cena struje biti manja, da će graditi jeftine stanove, da će smanjiti broj državnih agencija i ministarstava, da će ispitati sve pljačkaške privatizacije i doneti zakon o poreklu imovine, da se nikad neće kandidovati za predsednika Srbije, da će primati građane svake nedelje, da će izaći na TV duel političkim protivnicima...
Posebno je nepošten Vučićev odnos prema medijima, jer stalno javno priča da nema nikakav uticaj na medije, a zapravo je sve vreme ostao samo ministar informisanja i cenzor svih medijskih sadržaja koji mu se ne sviđaju. Političkih emisija i TV debata u Srbiji više nema.
Posebnu senku na Vučićevo lično poštenje baca prazna priča o tome da on i njegova porodica žive od plate premijera ili predsednika države koja ne prelazi 100.000 dinara, kad od tih para ne mogu da se finansiraju samo školarine njegove dece u privatnim školama. Jasno je da Vučić ima dodatna primanja koja nije prijavio. Jedino moguće obrazloženje od čega živi je da dobija keš iz svih kriminalnih i koruptivnih aktivnosti njegovog najbližeg bratskog i kumovskog okruženja i više mafijaških klanova u SNS. Posebno je licemerno, nemoralno i nepošteno, kao i uvredljivo za zdrav razum, da nam se kao veliki poštenjačina predstavlja neko ko se zapravo nalazi na čelu političke mafije.
Piše: Boško Obradović
11. avgust 2017. 17:00
Autor je predsednik Dveri i narodni poslanik u Skupštini Srbije

Hazudott a VMSZ? – Nem lehetnek tűzoltók a kettős állampolgárságú magyarok

 

 

A szerbiai Belügyminisztérium pályázatot írt ki, összesen 100 tűzoltói munkahely betöltésére. Azonban a pályázati feltételek között  negyedik pontként az szerepel, hogy a jelentkező nem lehet kettős állampolgár.

A Délvidéken jelenleg mintegy 200 ezres magyar közösség él és valamivel több mint 100 ezer szerbiai polgár szerezte meg, csak az utóbbi években a magyar állampolgárságot, őket most teljes egészében kizárják a jelentkezésből.
Délvidéket is érinti a pályázat, olyan többségében magyarlakta településekről várnak jelentkezőket, mint amilyen Zenta, Ada, Bácskossuthfalva, Kishegyes vagy épp Magyarkanizsa. Ezen településeken a kettős állampolgárok száma is jelentős arányú, így a magyar lakosságra nézve kiemelten diszkriminatív a jelentkezési felhívás.


Nem ezt ígérték
Pásztor Bálint a VMSZ frakcióvezetője áttörésnek és a magyar politikum 25 éves célkitűzésének megvalósulásának nevezte, amikor a kormány – melynek ők is a részei – elfogadta a VMSZ, részarányos foglalkoztatásra vonatkozó módosítási indítványát.
Ez egyébként szerepelt a VMSZ és a haladók koalíciós szerződésében is, annak 5. pontja foglalkozik a részarányos foglalkoztatással.
Pásztor Bálint még tavaly januárban is arról beszélt a rendőrségről, közrendről, a közterületen való gyülekezésről szóló törvény vitája után, hogy a kettős állampolgárság nem lehet akadály a jövőben.
Ezek után a kettős állampolgárok egyszerűbben, könnyebben válhatnak rendőrré, mint az elmúlt időszakban. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2011 előtt kettős állampolgárok nem állhattak a rendőrség alkalmazásában. 2011-ben a VMSZ-nek sikerült elérnie, hogy ezt az általános kitételt a törvényből töröljék, de ezt úgy értelmezték, hogy a kettős állampolgárok foglalkoztatása kivételt jelentett. Most pedig az új törvényben elfogadott módosítási indítványnak köszönhetően a belügyminisztérium nagyon pontosan meghatározza majd, melyek azok a munkahelyek, amelyeket kettős állampolgárok nem tölthetnek be. A rendőrök esetében nem lesz a jövőben feltétel. Vagyis ez az akadály is elhárul azok a nemzeti kisebbségek esetében, akiknek az elmúlt időben választaniuk kellett a kettős állampolgárság vagy a belügyminisztériumban betöltendő munkahely között – mondta Pásztor Bálint.
Szerbiában a tűzoltóság még valamikor a kilencvenes években a belügyminisztérium hatáskörébe került. A DélHír több olyan visszajelzést kapott az olvasóitól, hogy a rendőrség kötelékébe jelentkező akár magyar vagy épp horvát kettős állampolgárok közül is több jelentkezést visszautasítottak az akadémiáról.

Hazudnak vagy őket is átverték?
Az elmúlt évek kampányainak visszatérő eleme volt az a sikerpropaganda, amely óriási eredményként hirdette, hogy a délvidéki kettős állampolgársággal is rendelkező magyarok is bátran jelentkezhetnek a Belügyminisztérium kötelékei alá. Így például a legutóbbi szerbiai parlamenti választások után Pásztor István személyesen ment el Orbán Viktornak beszámolni a sikerekről, külön kiemelte a részarányos foglalkoztatás megvalósulását. Ezen vélt eredmények miatt a magyar kormány is folytatta Szerbiával a kiemelten baráti kapcsolatának építését.
Csakhogy, mint az ismét kiderült, ez egyszerűen nem volt igaz. A belügyminisztérium továbbra is tiltja a magyarok kettős állampolgárságát és arra kizáró okként tekint.  
Azt nem tudni, hogy a Vajdasági Magyarok Szövetsége szándékosan hazudott-e a szavazóinak, vagy pedig csak a koalíciós partnerei csúnyán átvágták őket a palánkon. Amennyiben ez utóbbi az igaz, akkor kérdés, hogy vajon mit fognak tenni ezután, egyáltalán mernek-e lépéseket foganatosítani? Mint ahogy az is kérdéses, hogy az anyaországi Külügyminisztérium kíván-e reagálni vagy lépéseket tenni, miután Szerbia közel százezer állampolgárát diszkriminálják a magyarsága és a magyar állampolgársága miatt, vajon kiáll-e értünk és a jogainkért a magyar külügy?

2017. augusztus 11., péntek

A jó viselkedés lényege abban van, hogy tisztelet vált ki, és nem szeretet.
A társadalom, mint olyan, nem létezik
A választás lehetőségét készpénznek vesszük, amíg valaki meg nem kísérli elvenni tőlünk.
Nem okos dolog a szívet a tenyerünkön hordozni. Magunkban kell vinni, ott működik a legjobban.
Margaret Hilda Thatcher bárónő (Grantham, 1925. október 13.London, 2013. április 8.) brit konzervatív politikus, 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, egyben az eddigi egyetlen nő, aki e tisztségeket betöltötte.

Annyira az orrunknál fogva húznak bennünket, hogy úgy néz ki, mi vagyunk a hazugok és nem ők.
Zoran R. Tomić

Szerbiában a gazdasággal egyedül a gazdasági bűnözési felügyelők foglalkoznak.
Aleksandar Čotrić

Koszovót még álmunkban sem adjuk oda. Védeni fogjuk, amíg csak fel nem ébredünk.
Zoran Doderović  

Hrvatska manjina i dalje bez mesta u parlamentu


Nedostatak političke volje je istinski razlog zašto problem političke zastupljenosti hrvatske nacionalne manjine u parlamentu nije rešen ni godinu dana od potpisivanja Deklaracije o unapređenju odnosa i rešavanju otvorenih pitanja između Republike Hrvatske i Republike Srbije, smatra Tomislav Žigmanov, predsednik Demokratskog saveza Hrvata u Vojvodini.

Hrvatska manjina i dalje bez mesta u parlamentu
Foto: Fonet/ Slobodan Miljević

On, u razgovoru za Danas, podseća da su predstavnici hrvatske manjinske zajednice tada predložili da se u Srbiji primeni model zastupljenosti manjina koji je već na snazi u Hrvatskoj.
- U Tavankutu, na sastanku dveju predsednika republika s legitimnim predstavnicima hrvatske zajednice u Srbiji, bilo je riječi o svim problemima i izazovima s kojima se srbijanski građani hrvatske nacionalnosti suočavaju. Među njima, spomenuto je i nerešeno pitanje političke participacije, tj. garantiranih mandata u predstavničkim telima vlasti na svim nivoima te u izvrsnom dijelu na regionalnoj i lokalnoj razini - model koji postoji u HR za manjine. U tom smislu, predstavnici hrvatske manjine su posebno istaknuli da je to i međunarodno preuzeta obaveza Srbije - to se izričito navodi u članu 9 međudržavnog sporazuma o međusobnoj zaštiti manjina između Hrvatske i Srbije iz 2004 - kaže Žigmanov i dodaje da se do danas ništa od dogovorenog nije primenilo.
- Zašto? Jer je sve vrijeme nedostajalo političke volje! Istina, za vrijeme vlasti Demokratske stranke to je supstituirano dobivanjem prolaznih mjesta za predstavnike DSHV-a na njihovim koalicijskim listama i određenih mjesta u izvršnoj vlasti u AP Vojvodini i pojedinim lokalnim samoupravama. A ni ta, okrnjena rješenja političke participacije nacionalnih manjina Srpska napredna stranka nikada nije ni imala za ponudu. Zašto? To je pitanje za njih. Inače, DSHV insistira na dosljednoj primjeni sporazuma - objašnjava predsednik DSHV.
Nakon više od godinu dana od simboličnog susreta na mostu predsednice Hrvatske Kolinde Grabar Kitarović i tadašnjeg premijera, a sada predsednika Srbije Aleksandra Vučića, vladajuće političke strukture u obe zemlje nisu uradile ni približno dovoljno kako bi se dogovori sa papira implementovali u realnom prostoru i vremenu.
On smatra da je nedopustivo da građani Srbije hrvatske nacionalnosti nemaju zastupnike u državnim institucijama.
- Sam sporazum ne spominje broj garantiranih mjesta već ističe da će se 'osigurati zajamćena mjesta' u navedenim segmentima vlasti', ono što danas imaju Srbi u Hrvatskoj - tri zastupnika u Saboru, 10-ak dožupana i više od 40 dogradonačelnika ili zamjenika načelnika općina! A gdje su u odnosu na takvo zakonsko rješenje Hrvati u Srbiji? Ne sudjeluju u procesima odlučivanja - ukazuje Žigmanov i dodaje da je problem i dalje na istoj adresi kod "predstavnika aktuelne vlasti".
Kako kaže, česti sukobi između zvaničnika dve države i njihove zapaljive izjave ne doprinose normalizaciji odnosa između nekada zaraćenih strana. Naš sagovornik smatra da situacija na terenu ne oslikava sporazume koji se vrlo često potpisuju.
- Deklaracija je bila izraz dobre volje da se obnovi i proširi normalizacija odnosa između Hrvatske i Srbije, što je djelomice i postignuto, napose kada je riječ o izravnoj bilateralnoj komunikaciji. No, ne treba se zavaravati, sve je to daleko od poželjnog i potrebitog, ne samo kada je riječ o položaju Hrvata u Srbiji ili Srba u Hrvatskoj. Toga su ponajbolji primjeri događaji oko Oluje i poruke koje su se upućivale javnosti. One su, naime, predaleke od duha Deklaracije - zaključuje u razgovoru za Danas predsednik DHSV Tomislav Žigmanov.
Piše: Antonije Kosanović
Beograd, Subotica 11. avgust 2017. 13:00

"Žigmanov nema legitimitet da se oglašava o položaju Hrvata"

Potpredsednik Hrvatskog demokratskog foruma Zvonimir Perušić pozvao je predsednika Demokratske stranke Hrvata u Vojvodini Tomislava Žigmanova da se više ne oglašava o položaju Hrvata u Srbiji, jer nema takav legitimitet, a svojim izjavama samo "doliva ulje na vatru" u odnosima između Srbije i Hrvatske u vreme godišnjice akcije "Oluja", reagovavši na nedavnu izjavu Žigmanova da Hrvati u Vojvodini, u vreme godišnjice "Oluje", "moraju da ćute, da budu tihi, sklanjaju se, skrivaju".

 
 A magyartalanító Nyilasoktól ments meg, Uram, minket.


Fásult beszédműsorok, amelyek az eszmecsere látszatát keltik, és amelyekben ugyanazok az analitikusok és politikusok forognak, az igazi vitának csak a sminkjei. A nézők ilyen kínzása nem illik az Szerbiai Rádió Televízióhoz, amely ezzel lenézi az intelligenciájukat, de látszólag fontos témák állandó adásával elrabolja az idejüket, „ami pénz”. 
Boris Jašović: Još jednom o RTS-u [Még egyszer a SZRTV-ről]. Danas 2017. augusztus 7. 9.

Ha férfi lennék, Vulin, ugyanazt gondolnám és ugyanazt a választ adnám. Nevezze ezt lázadásnak, szemtelenségnek, szófogadatlanságnak, neveletlenségnek... nevezze ezt, Vulin, aminek csak akarja, de én már régen megtanultam, hogy a hazát, egyebek között „becsülettel és tudással is” védeni kell, és ez az, ami senkinek önök közül, akik ebben a hazában uralkodnak, nincsen.
Zina al Sataf: Zamenite sistem koji drobi [Változtassák meg a rendszert, amelyik szétzúz]. Danas, 2017. augusztus 9. 9.

A belső változás úgy történik, hogy a hamis tételeket kifordítják igazlátásra és bemutatásra, úgy hogy radikális fordulatot tesznek és a polgárok végül szembetalálják magukat azokkal a hibákkal, amelyeket a képviselőik 25 évre visszamenőleg elkövettek. Ha egy ilyen folyamat lejátszódna, Koszóvó függetlenségének ténye egyáltalán nem volna olyan szörnyű.
Suzana Čongradin: Kamikaze. Danas, 2017. augusztus 10. 9.

2017. augusztus 10., csütörtök

VIHAR II


VIHAR II

Nem lehet csak a javakat ropogtatni, a kényes kérdésekről nem nyilatkozni  és úgy tenni mintha az égvilágon minden a legnagyobb rendben van.  Veternikben ott volt Szerbia legfelsőbb vezetése, az a kormány ahol az egypárt is az  asztalnál ül. Tehát, az egypártnak intézett  kérdés jogos: támogatják vagy nem támogatják az ott  elhangzott mondatokat  és a bejelentett nagyszerb deklarációt?

VIHAR II
Úgy látjuk a horvátországi Vihár hadművelet veterniki megemlékezése  kapcsán kiadott közleményünk  egyes köröket igen érzékenyen érintett. Fogadatlan prókátoruk  leplezheti  ezt butázással, balliberálisozással  és sok minden mással, de akkor is marad az a tény, hogy a jelenlegi szerbiai vezetés Veternikben megismételte a kilencvenes évekből  jól ismert  uszításos matricákat, és előrukkoltak egy új Nagy-Szerbia tervezettel. Ha ehhez hozzáadjuk a szerbiai társadalom militarizálását szorgalmazó intézkedéseket, akkor nyugodt szívvel azt lehet mondani van okunk az aggodalomra.

Értjük mi a csíziót és azt is miért pánikolnak!  Hiszen a téma kényes, de a kormányzati felelősség ezzel jár. Nem lehet csak a javakat ropogtatni, a kényes kérdésekről nem nyilatkozni  és úgy tenni mintha az égvilágon minden a legnagyobb rendben van.  Pedig nincs.

Veternikben ott volt Szerbia legfelsőbb vezetése, az a kormány ahol az egypárt is az  asztalnál ül. Mondtak amit mondtak, a kamerák felvettek mindent. Az idő múlásával meg egyre jobban beigazolódik, hogy nem tudták/akarták levetkőzni a nagyszerb nacionalista eszmét.

Tehát, az egypártnak intézett  kérdés jogos: támogatják vagy nem támogatják az ott  elhangzott mondatokat  és a bejelentett nagyszerb deklarációt?

Történelmi prókátorunk azt állítja ennek nincsen semmi jelentősége. Csakhogy a napi tapasztalatok mást mutatnak. Az egypárt  baklövéses politizálása miatt országos és tartományi szinten jogaink sorvadnak, önkormányzataink irányítását átvették a pár mandátummal rendelkező radikális haladók, alulképzett kádereik pedig  szétrombolják mindazt amit eddig felépítettünk. Folyamatos a magyar szavazók haladók általi bedarálása, egyre több azon magyarok száma akik a haladóknál folytatja "pályafutását".

Közben az épületek homlokzatairól eltűnnek  jelképeink ( pld. a MNT által elfogadott címeres magyar zászló), helyette kitűzik a szerb Vajdaság lobogóját, vagy délben felzúgnak a Vihar áldozataira emlékeztető szirénák.

Termőföldünket átjátszák araboknak, németeknek, hazai oligarcháknak. Falvainkba, városainkban migránsokat és koszovói romákat telepítenek.  A délvidéki magyarokra gazdaságilag, lélektanilag egyre nagyobb nyomás nehezedik ami miatt sokan a távozás mellett döntenek.

De ahhoz, hogy ezt valaki megértse és észrevegye  ki kell menni az utcára, beszélgetni kell az emberekkel,  el kell hagyni a négy fal által nyújtott kényelmet, valós terepi információkhoz kell jutni. Nem elegendő a Kossuth Rádióból és az Echo TV-ből való tájékozódás. 
2017. augusztus 10. [16:00]

 

„Dodik és Vučić közös nyilatkozatának ötlete Nagy-Szerbia létrehozására irányul”


J. Garai Béla: Majd a Dodik megmondja

Nem könnyű mostanában töretlen optimistának maradni és bízni az oly sokat emlegetett európai felzárkózásban. Ha Milorad Dodik és a vele azonos nézeteket vallók mutatják meg az utat, hogy merre haladjon Szerbia, akkor nem túl fényes jövőre számíthatunk.
Teljes szöveg: http://www.vajma.info/cikk/tulevel/602/Majd-a-Dodik-megmondja.html, 2017. augusztus 7. [10:04]

Egy horvát hazafi szavai: „A délvidéki horvátok kénytelenek hallgatni és bujkálni a Vihar hadművelet évfordulóján!”

http://delhir.info/2017/08/06/egy-horvat-hazafi-szavai-delvideki-horvatok-kenytelenek-hallgatni-es-bujkalni-vihar-hadmuvelet-evfordulojan/, 2017. augusztus 6.

 

Ada: A haladók fizetnek a Vihar hadműveletre emlékezőknek? A városból elűzött magyarokról miért nem emlékeznek meg?

,,Az adai Szerb Haladó Párt, a nagykikindaiakkal együtt szervezett buszjáratot indított Veternikre a Vihar-hadművelet 22. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésre. Valamint személykocsiikkal is viszik az embereket. Ismét ,,megkértek” olyan személyeket is, hogy vegyenek részt ezen az eseményen, akik nem a haladó párt tagjai, aktivistái, de a munkahelyük nagyban függ a haladóktól. Vagy mész, vagy nem dolgozol, ki nem mondott zsarolásról van szó.

 
Ágoston András:
Nem Veternik a fontos

Az újvidéki Magyar Szó szerkesztőségében a 60-as 70-es években sokat emlegettük a századelőn tevékenykedő szabadkai, vagy éppen nagybecskereki vezércikkíró Óva intjük Angliát címmel közölt agyszüleményét. A szerző nevét már akkor sem tudtuk, de a földhözragadt szemléletű vidéki lapszerkesztő címe, akkoriban a Magyar Szó szerkesztőségében afféle szállóigévé vált. A szakmai nagyzolás mintapéldájává.
Húsz-harminc évvel később a történelmi VMDK-ban szintén nehéz történelmi körülmények között, ezt a hibát már nem követtük el.
A múlt század 90-es éveiben Milosevic és a rezsim emberei a titói, akkor már rég nem érvényes testvériség-egység elvének hangoztatásával akarták a vajdasági magyarokat bevonni a szocialista Jugoszlávia véres széteséséhez vezető konfliktusba. A történelmi VMDK-ban deklaráltuk: a vajdasági magyarok nem kívánnak részt venni a délszláv népek történelmi konfliktusában. Ebből kifolyólag elleneztük a magyarok körében megkezdődött erőszakos mozgósítást. Lett is haddelhadd mind a szerb, mind a vajdasági magyar politikai színtéren.
Ebben az időben váltak el egymástól az autonómiakövetelő nemzeti érzelmű és a megalkuvó, a hatalomhoz simuló magyarok. Ez utóbbiak ekkor csatlakoztak a Nenad Canak vezette Vajdasági Szociáldemokrata Ligához (LSV). Amiről majd a fiatal történészek egyszer többet mondanak.
A hosszú bevezetőre egyetlen okból van szükség. Hogy megérthessük, mekkorát téved a Csonka-féle VMDK, amikor más történelmi körülmények között a szerbiai balliberálisok harmatgyenge álláspontját igyekszik rátukmálni a vajdasági magyar vezetőkre.
A gond az, hogy a Csonka-féle VMDK, mai közleményében „vigyázó szemét” egyik Újvidékhez tartozó településre, Veternikre veti, csak nem úgy, mint  a költő Batsányi. Mivel az „odafigyelésnek”, de a konklúziónak sem, a Kárpát-medencében élő magyarok integrációja szempontjából nincs jelentősége.
A legnagyobb vajdasági magyar párt blamálása a szerbiai hatalmat nem érdekli. S a párt balliberális irányultságából eredő lamentáció még a szerbiai elvtársak harmatgyenge tömörüléseinek ingerküszöbét sem éri el. Holott az egyetlen valódi nyugati kapcsolatokkal rendelkező szerb balliberális, Sasa Jankovic pártalapító legelső támogatója éppen ez a magyar kispárt volt.
Végül fel kell tenni a kérdést: kinek szurkol a Csonka-féle VMDK, amikor a demokrácia tragédiáját vizionálva a veterniki felhajtásban, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökétől követel butaságot. Azt, hogy „határolódjon el Aleksandar Vučić és Milorad Dodik kijelentéseitől és a Nagy-Szerbia újracsomagolt tervezetétől.
Ugyan már! Kit érdekel, hogy a szerb (egyelőre határmódosítás nélküli) nemzeti egység miben nyilvánul meg ma, holnap, vagy holnapután?
A vajdasági magyarság alapérdeke a magyar autonómia. Jó lenne, ha ezt képviselné minden vajdasági magyar párt. Hogy ezt nem teszik az külön téma. Ezen túlmenően lévén, hogy a nyakunkon a migránsveszély, szükség van a jelenlegi háromszereplős magyar-szerb viszonyrendszerre. Ez a politikai konstelláció erősíti a kezdettől fogva hasznosnak bizonyult kerítést. Ebben a nemzeti érdekekre alapuló sokágú politikai tevékenységben, tetszik ez Csonkáéknak, vagy sem, helye van a VMSZ vezetőjének is.
Itt az ideje, hogy az eddigi Csonka-féle politikai téblábolást kövesse már végre a nemzeti irányultságú tevékenység, mellyel ez a párt is bekapcsolódhatna a nemzeti oldal kampányába. Hogy jövőre a Fidesz – KDNP pártszövetség újra megalakíthassa az eddigieknél is erősebb kétharmados Orbán-kormányt.
Ez a fontos, nem Veternik.
Kisebbségi Fórum – Temerin
KIFO HÍRLEVÉL IV. évf. 205. szám
2017. augusztus 9.