2019. július 31., szerda

Teljes körű restitúciót!


Kinek az érdekeit képviseli Magyar Levente?

Magyar Levente (Budapest, 1987), a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a magyar országgyűlés honlapján (június 18-án) közzétette válaszát[1] Sneider Tamás, a Jobbik elnöke, és Bencsik János, a párt nemzetpolitikai felelőse július 3-ai kérdésére,[2] miszerint „Sikerült-e eredményt elérnie Magyarország kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, valamint a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében”.
– A két ország közötti viszonosság elfogadását követően a Vagyon-visszaszármaztatási ügynökség  19 helyt adó döntést hozott, amellyel hozzávetőleg 836 ha termőföldet szolgálatattak vissza. E körben elutasító határozat nem született. Azon vajdasági települések vonatkozásában, ahol abszolút, vagy relatív többségben magyar lakosság él – a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint – Zentán 2184 ha, Topolyán 5553 ha, Adán 1069 ha, Nagykanizsán 553, valamint Kishegyesen 851 ha termőföld került eddig visszaszolgáltatásra – írja válaszában a parlamenti államtitkár.

Aki csak Magyar Levente levelét olvasta az elkobzott vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, arra a (téves) megállapításra juthat, hogy a Délvidéken/Vajdaságban a restitúcióval kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van. Már jobb nem is lehet. Hogyan lehetséges akkor, hogy „a Magyar Állam a nyilvánosság előtt mégis hallgat a témáról”? – tette fel a kérdést az egyik hozzáértő.
Ha jobban beleolvasunk a parlamenti államtitkár levelébe, láthatjuk, hogy „a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatáson” alapszik.
Ebből sajnos arra lehet következtetni, hogy a magyar kormánynak semmilyen betekintése a folyamatokba, de még csak kapcsolata se nincsen a délvidéki/vajdasági kárvallottakkal. 
Lehetséges, hogy szerb állam valóban visszaadta a Magyar Levente válaszában közölt földterületeket, de az adatokból még csak találgatni se érdemes, hogy ebből mennyi jutott a magyaroknak. Mennyien kapták vissza az elvett vagyont és hány kérelmezőt utasítottak el az elmúlt évek során? A Magyar Államot, ez esetben Magyar Leventét – aki „Szijjártó Páter miniszter úr megbízásból” adta a tájékoztatást –, ez nem érdekli?
Hogy az államtitkár úr a délvidéki ügyekben mennyire tájékozatlan, az is mutatja, hogy példaként „Nagykanizsát”[3] is említi, miközben a Vajdaságban ilyen nevű helység nem is létezik! Talán Magyarkanizsáról lenne szó?
Az ifjú parlamenti tisztségviselő, akivel személyesen is alkalmam volt találkozni, annyi fáradtságot nem vett magának, hogy délvidéki/vajdasági magyar forrásokból is tájékozódjon arról, hogyan is folyik itt a restitúció, milyen problémákkal találják szembe magukat a kárvallott magyarok? Magyar Levente jobban hisz a szerb ügynökségnek, mint az itteni magyaroknak? Nem-e az érintettek lebecsülését jelenti ez? Szomorú, magyar államtitkárhoz nem méltó!

Ha már minden olyan nagyon rendben van a visszaszármaztatással, miért alakították meg június 9-én Temerinben a vagyonuktól megfosztottak leszármazottai a Restitúció nevű civil szervezetet?
Mi, akik most létrehoztuk a szervezetünket, előtte sokat gondolkodtunk: mit tehetnénk, azért, hogy hozzájuthassunk a jogtalanul elvett, most már a törvény is szavatolta jogos vagyonunk, földjeink visszaszármaztatása érdekében. Bátorított bennünket a közös cél és, hogy „egyedül nem megy”. Megpróbáljuk az érdekeinket a jövőben közösen érvényesíteni. E, gondolom figyelemre méltó szándékunk szülte ezt a csoportosulást. A hatalom is mintha azon lenne, hogy minél jobban „lelaposítsa”, elfektesse ügyeink intézését, és várná, hogy az örökösök meghaljanak vagy érdektelenné váljanakindokolta meg Szögi István az egyesület elnöke az elgondolást, hogy szervezetté tömörüljenek, és hogy egységesen lépjenek föl a vagyonuk, a földjeik visszaszármaztatása, a kárpótlás érdekében[4]

Az Európai Parlament már a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentéssel kapcsolatos (2015/2892(RSP)), 2016. február 4-i állásfoglalásában (9. pont)  „emlékeztette a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására”.[5]
Csonka Áron, a Tartományi Képviselőház tagja, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, egy olvasói levélre válaszolva, 2017. január 27-én írta, hogy a gyakorlatban a hivatalos szervek mindent megtesznek, hogy a visszaszerzési jogoknak az érvényesülését meghiúsítsák, vagy legalábbis minél jobban elodázzák: „Ez egy szándékos ügyeskedés, aminek a lényege az időhúzás. Minél kevesebben maradjanak az élők soraiban, akik igényelhetik a vagyon-visszaszármaztatást. Bár ez a jog, ha az eljárás elkezdődött, egyenes ágon örökölhető”.[6]
A Magyar Mozgalom (MM) társelnökei, az Orbán Viktor magyar kormányfőhöz intézett 2017. december 19-ei levelükben, arra hívták fel a figyelmet, hogy „a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra bírálja felül a jogerős rehabilitációs bírósági ítéleteket, ami homlokegyenest ellentétes a jogállamiság alapelveivel, másrészről mélyen igazságtalan a magyar közösséggel szemben. […] Mondvacsinált  dilemmák okán, ugyanakkor halogatja a magyarországi illetőségű magyar állampolgárok kérelmeinek elbírálását is.”[7]
A körülmények és az ügyintézés  sem változtak az utóbbi másfél évben olyan mértékben, ahogy azt a parlamenti államtitkár állítja. Ezt igazolja, hogy a (Magyar Állam részéről is) magukra hagyott kárvallottak civil szervezetbe tömörülve próbálják meg „érdekeiket a jövőben közösen érvényesíteni”.

Magyar Levente (válasz)levelével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy akkor kinek is az érdekeit képviseli, a szerb állam vagy a vagyonuktól megfosztottak érdekeit?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. július 31.
__________
[1] https://www.parlament.hu/irom41/06722/06722-0001.pdf
[2] https://www.parlament.hu/irom41/06722/06722.pdf?fbclid=IwAR35FxNkRotmTzTaqJYTcbvknThHww5ZFUi1Eq4-snAcEk6KcBeecKJNu7M
[3] Nagykanizsa közepes méretű megyei jogú város Zala megyében. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagykanizsa
[4] ALKOTMÁNYOS JOGAIK HATÉKONY ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, június 19. [09:22]
[5] http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/B-8-2016-0166_HU.html
[6] Vagyon-visszaszármaztatás: válasz olvasói levélre. http://csonkaaron.blogspot.rs/, 2017. január 27.
[7] A nemzeti tanácsokról és a vagyon-visszaszármaztatásról. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-nemzeti-tanacsokrol-es-a-vagyon-visszaszarmaztatasrol
Lásd még: A Magyar Mozgalom állásfoglalása a KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata kapcsán. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-magyar-mozgalom-allasfoglalasa-a-kmkf-plenaris-ulesenek-zaronyilatkozata-kapcsan, 2018. február 14.

Zimony:

Ellopták a Hunyadi-szobor kardját

Zimony: Ellopták a Hunyadi-szobor kardját

Kedd éjjel ellopták a zimonyi Hunyadi János szobor kardját. A szobrot tíz nappal korábban adták át: az ünnespégen Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke, valamint Áder János, Magyarország elnöke is jelen volt.
A rendőrség nagyon gyorsan kézrekerítette a lopókat, s a szerb média értesülései szerint a kard nemsokára visszakerül a helyére.
Nem hivatalos információk szerint a kard eltulajdonításában négy személy vett részt, három fiú és egy lány, akik a Felszabadulási sétányt elhagyva egy Ford személygépkocsiba ültek, és távoztak. A gépjárművet a rendőrség gyorsan megtalálta, s előállította a gyanúsítottakat: egyiküknél megtalálták a kardot. 
Két személyt 48 órás vizsgálati fogságba helyeztek, a lányt a kihallgatás után szabadon engedték, míg a harmadik fiú ellen elfogatóparancsot adtak ki. (Tanjug)

Megvezettetés


Megvezettetés

Nem először és minden bizonnyal nem is utoljára vonult ki Zorana Mihajlović kormányfőhelyettes és építésügyi, közlekedési meg infrastrukturális miniszter a munkatársaival a tízes közlekedési folyosóra, hogy ott négy napon át minden nap megtekintsék és felügyeljék a munkálatokat. Láttunk már ilyet korábban is, ami akkor is főleg a médiának szolgáltatott témát, s lehetett riportot készíteni az ellenzék által csak nemes egyszerűséggel utazó cirkusznak nevezett jelenségről.
Hogy a médiaérdeklődés még nagyobb legyen, a miniszter és kormányfőhelyettes Dušan Borković autóversenyzőt, a Szerb Haladó Párt tagját és támogatóját kérte fel sofőrnek, hogy végigautókázzanak a már elkészült 2,7 kilométer hosszú szakaszon. Történt ez három nappal azután, hogy az autóversenyzőt (amelynek két klubja 2017-ben mintegy egymillió eurót kapott a pancsovai önkormányzattól) végleg kizárták az idei TCR Európa-kupából, miután egy nőt visszalökött az autóba, majd megpróbálta letépni a versenyautó bal ajtaját, hogy a 25-ös rajtszámú sofőrrel négyszemközt tisztázza a problémáját, vagyis a pilótatársára támadt.
Borković egyébként is a „próbaidejét töltötte”, ugyanis tavaly, a monzai versenyhétvégén egy nézeteltérés után szintén kijött a sodrából, és ököllel támadt versenyzőtársa egyik rokonára…
Zorana Mihajlović a fent említett két funkción kívül még egyet betölt, ugyanis ő a nemi egyenjogúságért felelős koordinációs testület elnöke is, aki úgy döntött, olyan sofőrt választ magának, aki egy nőt lökött meg, s akinek a verseny utáni cselekedeteiért a Nemzetközi Autombil Szövetség előtt is felelni kell majd. Úgy tűnik, a jelenlegi államvezetésnek a nők jogaiért való küzdelemnél a párttársak megjutalmazása, népszerűsítése fontosabb, jóval előrébb található a prioritási ranglistán.
De talán nem is kellene ezzel foglalkozni, elintézhetnénk egy kézlegyintéssel, és annyival, hogy az ő dolguk, tegyék, ahogy jónak látják, ha a hatalom képes ilyen olcsó trükkökkel megvezetni a népet, akkor ott az emberek is hibásak.
Nekünk inkább azon kellene elgondolkodni, hogy tényleg szabad-e, hosszú távon megéri-e a vajdasági magyar érdekképviseletnek az aktuális szerb hatalom mögé teljes vállszélességgel beállni, feltétel nélkül mindenben támogatni, vagy van egy határ, amikor az ember képes azt mondani, hogy „az ilyenekkel” még a hatalom nyújtotta előnyökért és kényelemért sem tudok közösséget vállalni…
 
Az írás a Családi Kör július 25-ei számában jelent meg.



Amíg Zágráb mintatanuló, addig Belgrád fegyverkezik

FAZ
A keleti tagok között mintadiáknak számító Horvátországba látogatott a Bizottság leendő elnöke. Zágráb, a legújabb uniós tag azért különleges a térségben, mert Magyarországgal, Lengyelországgal és Romániával ellentétben vele alig van bármiféle baj is. Plenkovics miniszterelnök népszerű Brüsszelben. Az európai választások előtt Merkel a horvát fővárosban tartotta egyetlen külföldi kampányrendezvényét. Von der Leyennek sem kell aggódnia, hogy mi lesz a tárgyalásokon, nem úgy, mint amikor pl. Varsót kereste fel. A horvát kormány szorosabb együttműködést akar az EU-val, ideértve, hogy csatlakozni szeretne a Schengen-övezethez, illetve az eurozónához.
A horvátok jövőre látják el az unió soros elnöki teendőit és igyekeznek megragadni az alkalmat, hogy középpontba állítsák a keleti, illetve délkeleti államok egyik legfőbb gondját: a hatalmas elvándorlást. Hiszen az nem csupán a nyugdíjrendszert, hanem az egész gazdasági növekedést fenyegeti a térségben. Tavaly csaknem 40 ezer állampolgár intett tartósan búcsút az országnak. többségük életkora 20 és 39 év között van, a legtöbbjük  Németországba ment. A lakosság lélekszáma folyamatosan apad. 6 év alatt 230 ezren emigráltak, miközben a népesség száma legfeljebb 4 millió. E pillanatban. A hatalom adókedvezményekkel próbálja maradásra bírni a fiatalokat. Ám senkinek sincs kétsége afelől, hogy kizárólag költségvetési eszközökkel nem lehet fordulatot elérni, mert a horvát családokra nemigen jellemző a hét gyerek, amennyit von der Leyen fel tud mutatni.

Die Welt
A kelet-európai EU-tagok fokozottan fegyverkeznek, korszerűsítik a szovjet időkből származó, reménytelenül elavult harceszközeiket, ám a folyamat sokkal intenzívebb a Balkánon. Ott ennek megfelelően fokozódik a feszültség az egymással szemben álló népcsoportok között. Ráadásul Oroszország mindenütt beavatkozik, ez pedig csak fokozza a viszály lehetőségét az unió keleti kapujánál. A régióban katonai szempontból Lengyelország számít nehézsúlyúnak, tavaly már 12 milliárd dollárt költött ilyen célokra, azaz eleget tett Trump 2 %-os követelésének. Ezek a (Nato-)államok a beszerzéseknél óvatosan egyensúlyoznak az USA és az európai gyártók között. Magyarország is mérlegeli F35-ösök vásárlását, és jövőre további 20 %-kal növeli a védelmi tárca költségvetését.
Délen a cél az, hogy erősödjön az Észak-Atlanti Szövetség, érthető, hogy ez nem tetszik az oroszoknak. Moszkva Szerbiára, illetve a boszniai Szerb Köztársaságra összpontosít. Utóbbi helyen katonai támaszpontot kíván létesíteni. Románia öt napja a Dunán leállított egy Szerbiába tartó fegyverszállítmányt, rajta felújított orosz páncélosokkal és harckocsikkal, az orosz nép ajándékaként. A Kreml erre Magyarországon keresztül, légi úton juttatta célba a küldeményt, uniós szankciók ide vagy oda. Az eset rávilágít arra, hogy Belgrád modernizálni kívánja fegyveres erőit és hadiipart igyekszik kiépíteni – orosz közreműködéssel. A balkáni háborúk után különösen riasztóan hangzik, hogy a szerb kormány kész megtámadni Koszovót, ha az létrehozza saját hadseregét.
A fegyverkezés miatt egyre veszedelmesebbé válnak a politikai konfliktusok a Balkánon.

Szelestey Lajos
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=11914