2018. december 31., hétfő

Boldog Új évet!


„28 igen, 4 nem”


Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (155.)

December 20-26.
Megszüntetett rádiók
– Pontosan három évvel a műsorszórás leállítása után a mai nappal formálisan is megszűnik létezni a Nagybecskereki Rádió. A városi képviselő-testület ülésének az egyik napirendi pontja ugyanis a közvállalat felszámolásának az elfogadása lesz. Az egykori közvállalat megmaradt vagyona az alapító, vagyis a város tulajdonába megy át, és ők rendelkeznek a médiaház dokumentációjának a megőrzéséről is. Ezzel végérvényesen helyi rádió nélkül marad a legnagyobb bánáti önkormányzat.
A Nagybecskereki Rádiótól 2015 decemberében megvonták a műsorszórási engedélyt, ami gyakorlatilag a 38 éves médiaház munkájának a végét is jelentette. Ezzel megszűnt a kisebbségi nyelveken folyó tájékoztatás a legnagyobb bánáti városban. A rádiónak ugyanis a szerb mellett magyar, román és szlovák nyelvű műsorai is voltak. A magyar műsort sugárzó muzslyai Zeppelin Rádió 2009-ben maradt műsorszórási engedély nélkül[1] – közölte a Magyar Szó. 

Három éve nincs helyi rádió Közép-Bánátban (Fotó: Kecskés István)

Két nappal később értesülhettünk arról, hogy „az évek óta csődeljárás alatt álló és nem működő Zombori Rádió csődgondnokának és a csődgondnoki licenceket kezelő ügynökség határozata alapján nyilvános árverésen értékesítik a rádió műsorkészítéshez használt eszközeit”.[2] 
Belgrádban, december 26-án,  „A többnyelvű médiák – három évvel a magánosítás után” című projektum keretében megállapították, hogy „a változások a nemzeti kisebbségi nyelveken sugárzott  médiatartalmak, a pénzügyi helyzet és s foglalkoztatottak számának tekintetében a magánosított kisebbségi médiumokban a változások jelentéktelennek, minek alapján a helyzetüket stagnálásként lehet értékelni”. [3]    
„A 29 kisebbségi nyelven is működő médium közül – amelyeket 2015. december 31-éig kellett magánosítani –, 15-ben ugyan olyan terjedelemben közölnek programokat, mint 2016-ban, 5 médiumban csökkent, háromban növekedett, három pedig megszüntette a nemzeti kisebbségi nyelvű programot, egyben pedig teljesen megváltozott a műsorséma”[4] – közli a Danas c. belgrádi napilap. 
Az írásból nem tűnik ki, hogy a 15 magánosított rádió közül mennyi sugároz magyar nyelven is műsort.
A magyar nyelven is sugárzó rádiók száma 2006-ban 34 volt, 2010-ben 28, 2016-ban pedig már csak 13.[5] Szabó Angéla szavaival – Zombortól-Nagybecskerekig szinte az összes önkormányzati alapítású, a hallgatókhoz magyarul is szóló/beszélő rádiónkat elveszítettük (egészen pontosan: a politika oltárán föláldoztuk), és ezek helyett már sohasem leszünk képesek újakat beindítani.[6]
Ternovácz Istvánnak, a Magyar nemzeti Tanács „tájékoztatási miniszterének” most elsődlegesen jelentést kellene készíteni a magyar nyelvű tájékoztatási eszközök helyzetéről és az anyanyelven való tájékoztatásra való jog megvalósulásáról.
Azzal, hogy elfogadta ezt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) által felkínált tisztséget, Ternovácz helyzete alapjában megváltozott. Most már nem lesz elegendő az (újabban alákérdezős) interjúk készítése, hanem valami konkrétat is kell(ene) tenni a magyar nyelvű tájékoztatás érdekében. Rövidesen elválik, hogy képes-e erre?     


December 22.
Pásztor újabb politikai gaffja
Szerbia példaként szolgálhat a többségi nemzet hozzáállásában a kisebbségek iránt – mondta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) vegyes párt (mások szerint: Vučić „Magyarjai” Szövetségének) elnöke a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) kongresszusán.
Kiemelte: „Nemcsak a régióban, de európai viszonylatban is példaértékű a nemzeti közösségek helyzete Szerbiában.” Hozzátette: „Ennek eléréséhez jelentősen hozzájárult a szocialista párt és a korábban belügyminiszteri tisztséget betöltő, jelenlegi külügyi tárcavezető pártelnök, Ivica Dačić,[7] akit „kis Szlóbónak”[8] is neveznek.

A DélHír portál illusztrációja

A SPS kongresszusán – Pásztoron kívül – az első sorban ültek még „Aleksandar Vučić,  a haladó rezsim feje, Milorad Dodik, a Bosznia-Hercegovina-i elnökség tagja (B. A. – mások szerint a Bosznia Szerb Köztársaság diktátora), Dragan Marković Palma, az Egységes Szerbia nevű párt elnöke és Jagodina polgármestere – Arkan volt harcostársa”, továbbá „Slobodan Milošević legközelebbi munkatársai: a háborús bűnökért elítélt Nikola Šainović, Borisav Jović, Milan Milutinović, Vladislav Jovanović és Milomir Minić”.[9]  
Ezek a személyek irányítják ma Szerbiát. A VMSZ/BMC tagja a hatalmi koalíciónak, amelyhez a SPS is tartozik.
Pásztortól már nem újdonság, hogy minden valós alap nélkül értékeli a vajdasági magyarok helyzetét, hogy fellépéseivel szégyenít és aláz bennünket, csak éppen elfogadni ezt nem fogjuk.

December 24.
Szenteste áram nélkül
– A délelőtti egyórás áramszünet után december 24-én este is szünetelt az áramszolgáltatás több településen Vajdaság északi részén. A kellemetlen áramkiesés érintette Zenta, Ada, Csóka község egész területét. Fél kilenctől éjjeli fél egyig tartott a távvezeték meghibásodásának megjavítása. A visszakapcsolás szakaszokban történt, ezért egyes helyeken később állt vissza az áramszolgáltatás. A probléma miatt több helyen nem folyt a víz sem a csapokból, nem tudtak fűteni sem, valamint érintette az internetszolgáltatást is.
A szolgáltató zentai kirendeltségén a telefonos ügyfélszolgálatot sem lehetett elérni, így nem hivatalos információk szerint az áramkiesést az egyik zentai trafóállomás meghibásodása okozta még délelőtt. Az áramellátást másik központból igyekeztek megoldani, de ezzel túlterhelték a vezetékeket s emiatt következett be az esti hosszabb áramszünet – olvashattuk az interneten.[10]


Ismereteim szerint az érintet települések lakósaitól eddig a szolgáltató részéről senki nem kért elnézést és magyarázatot sem adott.
A hosszú áramszünet megzavarta az érintett magyar települések lakónak karácsonyi előkészületeit és a szentestét. Nem kevesen vannak, akik a szándékosságot sem tartják kizártnak.
A magam részéről csak ezt tudom hozzátenni: Tordai tartózkodásaim alatt magam is megtapasztaltam, hogy a 21 század elején is sűrűn lehet áramkiesés. Megtörtént ez – bejelentés nélkül – a nap legkülönbözőbb szakában, a legváratlanabb/kellemetlenebb időpontban is. Persze ilyenkor a vízszolgáltatás is szünetel. A helybeli lakósok ezt már annyira megszokták, hogy szinte természetesnek tartják, a falu vezetőinek pedig esze ágában se nincsen, hogy ezt a villanygazdaságnál szóvá tegyék. Pedig ebből nem kevés anyagi kár is keletkezik, például a háztartási gépek és egyéb árammal működő szerkezetek meghibásodásával.
Hogy van-e ennek nemzetiségi vonatkozása, azt persze nehéz lenne bizonyítani. A képviselők kötelessége lenne azonban, hogy ezt szóvá tegyék, magyarázatot kérjenek az illetékesektől!             

December 28.
„28 igen, 4 nem”
Végigszenvedtem a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) harmadik „rendes” ülésének TV-közvetítését.
A testület tagjai alig három óra alatt „vitatták meg”, jobban mondva zavarták le az ötvenhét napirendi pont 850 (!) oldal terjedelmű anyagát. Már azt komolytalannak tartom, hogy alig több mint három perc jutott egy-egy napirendi pontra.
Megvitatásra került a testület idei évi költségvetésének módosítása, majd a következő évi költségvetés és munkaterv, az MNT által alapított és társalapított intézmények jövő évi munkatervei és az oktatáshoz kapcsolódó beterjesztések. [11]
Az ülés egy előre megrendezett/megszervezett színházi előadásra hasonlított: Hajnal Jenő, az MNT elnöke – hadaró, éneklő hangon – mondott „valamit”, majd Jerasz Anikó, a Végreható Bizottság (VB) elnökének néhány mondatos „bevezetője/előterjesztése” következett, aki a szószék és az ülőhelye között keringett, aminek a végén felkérte a testület tagjait, hogy támogassák, vagyis szavazzák meg a VB javaslatait.
Ez után a kézfelemeléssel való szavazás következett, ami csaknem minden alkalommal 28 (ahányan jelen voltak a VMSZ/BMC-es Magyar Összefogás – MÖ választási listáról) igennel, és négy (mivel Zsoldos Ferenc listavezető nem volt jelen), esetleg három ellenszavazattal és egy tartózkodással végződött, amit Hajnal Jenő megelégedéssel nyugtázott.  Csupa formalitás.

Az MNT ülése (Fotó Németh Ernő)

– 2019 első hónapjaiban a tanácsra a négy évre szóló fejlesztési koncepciók és a cselekvési tervek kidolgozása vár. Az egyes területeken végrehajtandó infrastrukturális és szakmai fejlesztések során célunk, hogy európai viszonyulatban is kiemelkedő, egyedi értékeket hozzunk létre, amely az európai léptekkel is felveszi a versenyt. Az egész világban zajló digitális átalakulás olyan átfogó társadalmi jelenség, amely alapjában változtatja meg közösségünk életét, valamint az oktatási , kulturális, tajtékoztatási, közéleti és vállalkozói tevékenységek szervezését – mondta Hajnal Jenő a munkatervvel kapcsolatos elnöki programbeszédnek tervezett felszólalásában. 
Lehetne még tovább idézni Hajnal szavait, csak nem érdemes, mivel beszéde túlságosan általánosra sikeredett, amiből azt sem lehet kihámozni, hogy akkor mivel is fog foglalkozni az MNT. Ez mellett, egy szóval nem említette, mi is lesz a magyar autonómia sorsa, mit fog az MNT tenni a foglalkoztatásban és a politikai döntéshozatalban való arányos részvétel megvalósítása, a nemzetközi szervezeteknek a szerbiai kisebbségek helyzetével kapcsolatos elvárásainak/követeléseinek az érvényesítésével, stb. kapcsolatban? De ez, sajnos, nem is várható el tőle. Számára most az a fontos, hogy „a magyarság mielőbb a digitalizáció nyertese legyen”. Hogy ez mit jelent, azt talán csak ő érti.
Igen fontos a „digitális átalakulás”, de vajon ez jelenleg a magyar közösséget érintő legfontosabb kérdés? Az viszont biztos, hogy a délvidéki magyarok tömegei számára a digitalizálás még jó ideig elérhetetlen lesz.

A napirendi pontokkal kapcsolatos vitában a Végrehajtó Bizottság tagjai közül egyedül Paskó Csaba atya vett rész, elismerésben részesítve a Pannon RTV-t.
A Magyar Összefogás listáról felszólalt még Petkovics Márta, aki az előző felállításban a VB tagja volt, és De Negri Ibolya (mindketten a közoktatás témájában), valamint Linka Berecz Gabriella (a topolyai könyvtárral kapcsolatban).
Az ellenzékiek, vagy ahogyan Hajnal Jenő nevezi őket, az „árulók”, viszont igencsak aktívak voltak. Javasoltak, bíráltak, hozzászóltak számos napirendi ponthoz. Mondani sem kell, szinte semmilyen sikerrel. Hajnal Jenő felszólítására mind a 28 MÖ tag minden ponttal kapcsolatban igennel szavazott. Nevezhető ez egyszólamúságnak, de pártkatonai fegyelemnek is. (Nem lesz ebben változás a továbbiakban sem.)  

Az ülés alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az MNT továbbra is (a túlnyomó többségében a Magyarországról várt) 1 milliárd 756 millió 663 ezer dinár elosztásával, az igazgatók, a bizottsági tagok, stb. „támogatásával”, vagyis többnyire adminisztrálással fog foglalkozni. 
Már az is kérdés, hogy szükséges-e az, hogy az MNT testületként ilyen nagyszámú témát tűzzön napirendre? Egyáltalán minek az MNT, ha csak arra szolgál, hogy megszavazza/jóváhagyja VB javaslatait, mintegy mentesítve a felelősség alól annak tagjait. Ez bizony működési, illetékesség megosztási probléma, ami az előző összetételt is jellemezte. Hajnal Jenő ebből sem tanult meg semmit. 
Kérdés például, hogy miért kell az MNT-nek a Szeres László Alapítvány ügyeivel foglalkozni, amikor annak 15 tagot számláló kuratóriuma van, amelynek elnöke az ugyancsak vámeszes Fejsztámer Róbert, az alelnöke pedig nem más, mint Hajnal Jenő, a tagjai pedig csaknem mindegyike a VMSZ/BMC tagja?[12] Nevetséges lenne, ha nem lenne egyszerre siralmas és tragikus is!
Vagy: Miért kell az MNT-nek (vagyis a VMSZ/BMC-nek) jóváhagyni a tankönyveket? Miért nem lehet erre alakítani egy független szakértőkből álló testületet? Stb, stb… 

Már az ülés elején megmutatkozott, hogy az MNT nem vezetése továbbra sem hajlandó a közösséget érintő fontos társadalmi témákkal foglalkozni, amikor dr. Novák Anikó (Magyar Mozgalom) javaslatot adott be a napirend bővítésére, miszerint az MNT kutatást indítana az elvándorlás okainak a vizsgálatára, mivel „szükség lenne egy pontos helyzetfelmérésre, hogy megfogalmazhassanak konkrét megoldási javaslatokat”.[13]
Hajnal Jenő erre úgy reagált, hogy nincs idő a mellébeszélésre és az olyan, évekig tartó kutatások támogatására, melyek nem előremutatóak:
„A hányan költöztek külföldre tartósan, hányan ingáznak, hányan maradtak itthon kérdésekre adott válaszok nagy konklúziója költséges kutatás nélkül is megmondható: igen, kevesebben vagyunk” – mondta az MNT elnöke.[14] „Ha kitudódna, hányan vagyunk, még csökkentenék a támogatásra szánt összeget” – tette hozzá.
A visszautasítást követően Dr. Novák Anikó azt mondta, hogy a VB döntése a tudományosság sárba tiprása, a valós számok kapcsán pedig hozzátette: „Nem lehet hazugságra alapozni!”[15] Kinek hazudunk azzal, hogy az MNT nem akar tudomást venni arról, hányan vagyunk?

Az MNT Hajnal Jenő vezetése alatt egyetlen alaposabb elemzést nem végzett, még azokon a területeken sem, amelyekre szerinte a testület illetékessége (k)terjed (kultúra, oktatás, tájékoztatás, hivatalos nyelv- és íráshasználat).
A kisebbségi jogok érvényesülésnek elemzését belgrádi és újvidéki szerb civil szervezetek végezték el (mint például: a gazdasági tényezők és befolyásuk a nemzeti kisebbségek helyzetére  a lokális közösségekben;[16] különjelentés a magyar nyelv- és írás használatáról;[17]  a nemzeti kisebbségek részvételéről Szerbia társadalmi és politikai életében[18]; árnyékjelentés a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről az országban[19]). Szégyen ez az MNT-re, de a szakszolgálatára nézve is! Hogyan lehet így dolgozni?
Kell-e nekünk ilyen MNT? Nem! Az a kérdés, hogy lehetne ezen változtatni, ha már Hajnal Jenő erre nem képes?

December 29.
Több mint 300 ezren
A nap folyamán a 2011-ben indított honlapomra „kattintók” száma meghaladta a 300 ezret, ami évente több mint 37 500.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan érdeklődnek a nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos írások iránt.
Köszönöm minden kedves olvasónak a figyelmet és a honlapom látogatására szánt időt. Remélem, hogy a továbbiakban is hozzá tudok járulni a nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos ismeretek terjesztéséhez.  

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. december 31.


[1] K. I.: Megszűnik a Nagybecskereki Rádió. Magyar Szó, 20187. december 20. 5., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3866/vajdasag_nagybecskerek/194771/Megsz%C5%B1nik-a-Nagybecskereki-R%C3%A1di%C3%B3.htm, 2018. december 20., 8:51
[2] Zombori Rádió. Árverésen a studiótechnika. Magyar Szó, 200118. december 22. 6.
[3] Stagnacija manjinskih medija [A kisebbségi médiák stagnálása]. Danas, 2018. december 27. 7.
[4] Uo.
[5] Centar za regionalizam [Regionalizmus Központ]: Ekonomski faktori i uticaj na položaj nacionalnih manjina u lokalnim zajednicama [Gazdasági tényezők és a nemzeti kisebbségek helyzetére való befolyás a helyi közösségekben]. Novi Sad [Újvidék], 2018 41-42.
[6] Szabó Angéla: Nem térfoglalás, hanem térvesztés! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11424, 2018. november 13. Lásd még a Csak a „csoda” segíthet rajtunk! (Nem nosztalgiázni, tenni kell!). c. december 16-ai írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11471, 2018. december 17., és Miskolczi József: Kígyózás és egyéb csúszómászás. Családi Kör, 2018. december 27. 15. 
[7] Pásztor: Példaértékű a nemzeti közösségek helyzete Szerbiában. 

https://pannonrtv.com/rovatok/politika/pasztor-peldaerteku-nemzeti-kozossegek-helyzete-szerbiaban. 2018. december 22. 14:20 és 16:57

[8] U.Z.: Pásztor szerint Szlóbó pártjának köszönhetően példaértékű a helyzetünk. http://delhir.info/2018/12/23/pasztor-szerint-szlobo-partjanak-koszonhetoen-peldaerteku-a-helyzetunk/, 2018. december 23.

[9]  Uo.
[10] Rúzsa Mária: Szenteste áram nélkül maradt több Tisza menti település. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/23174/Szenteste-aram-nelkul-maradt-tobb-Tisza-menti-telepules.html, 2018. december 25. [10:55]
[11] P.E.: Évet zárt és kezdet az MNT. Magyar Szó, 2018. december 30. 1., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3564/kozelet_politika/176533/%C3%89vet-z%C3%A1rt-az-MNT.htm, 2017. december 30., 08:02 >> 2017. december 30., 12:00

[12] A SZEKERES LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNY  KURATÓRIUMÁNAK TAGJAI. http://www.szla.org.rs/szla/kuratorium.html

[13] Németh Ernő: Az MNT elfogadta a 2019-es költségvetését.
[15] Uo.
[16] Bővebben lásd a Szerbiának gondoskodnia kell a nemzeti kisebbségekről! c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11477, 2018. december 21. Lásd még a Mivel is foglalkozik valójában az MNT? c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11466, 2018.december 13.
[17] У Суботици представљен Посебан извештај Заштитника грађана о службеној употреби мађарског језика и писма [Szabadkán bemutatták a Polgári Jogvédő külön jelentését a magyar nyelv- és írás használatáról készült külön jelentést]. https://www.pravamanjina.rs/, 2018. november 27. A jelentés magyar szövege itt található: https://www.pravamanjina.rs/attachments/article/697/Poseban%20izvestaj%20(madjarski).pdf
[18] Učešće nacionalnih manjina u društvenom i političkom životu Srbije, Beograd, 2018 177 p.
[19] Alternativni izveštaj o zaštiti prava nacionalnih manjina u Republici Srbiji (2017. godine). Beograd, maj 2018. 88 p.

A VMSZ-nek és az MNT-nek ez tökmindegy?

Még egy “magyartalanított” főtéri szilveszteri műsor Szabadkán

Az idei szabadkai főtéri szilveszterezés ismét magyar előadók nélkül telik majd.

 
(Fotó: You Tube)
 
Tavaly Milan Topalović szerb népdalénekes, idén pedig a szintén belgrádi Neverne bebe együttes “szórakoztatja” majd a pár évtizede abszolút, ma pedig (talán még) relatív magyar többségű Szabadka azon polgárait, akik a friss levegőn szilvesztereznek (mert nincs pénzük vagy kedvük kávézóban ünnepelni, de ugyanakkor szívesen kimozdulnának otthonról).
A Szerb Haladó Párt hatalomra kerülése óta az elmúlt években Szabadkán olyan
hírhedt, priuszos mélyszerb alakok haraptak bele a város arculatába,
mint pl. Svetlana “Ceca” Ražnatović, a züllött, drogfüggő Aca Lukas turbofolkos Vučić-párti énekes és hasonló, balkáni milliőhöz tartozó előadók.
Ők szerencsére nem az újévvárás alkalmából érkeztek (nem mintha sokat számítana).
Immár viszont a hagyományos főtéri szilveszterezések is kizárólag a szerb szubkultúra jegyében zajlanak.
A (párttársát torokkitépéssel fenyegető) polgármester miatt szimplán “Laban City”-ként is gúnyolt Szabadka még az év utolsó estéjén is a megaláztatás, a szellemi rombolás és a “szerb felsőbbrendűség” képét mutatja.
Persze az anyagi tényező sem elhanyagolandó. A főtéri szilveszteri műsor megszervezéséért
a városi hatalom négymillió dinárt választott ki a költségvetésből, vagyis az adófizető polgárok (többségében magyarok) zsebéből.
A különböző zenei stílusokhoz, műfajokhoz tartozó szabadkai születésű vagy Szabadkához is köthető lokálpatrióta zenészek, akik népszerűségre tettek szert, minden bizonnyal szerény gázsiért (egyesek talán ingyen is) felléptek volna a főtéren. Íme néhány magyar előadó, akiknek a szabadkaiak – nemzetiségtől függetlenül – sokkal jobban megörültek volna, mint a belgrádi zenészeknek: Lajkó Félix, Rúzsa Magdi, Bencsik Tamara, Nevergreen, Matlári Miklós. És még lehetne sorolni.
Szabadkán bizonyára akadnak tehetséges horvát, szerb és bunyevác előadók is, akik szintén felléphettek volna.
Az ilyen rendezvények akár a város többnemzetiségű imázsának népszerűsítésére is kiváló alkalmat jelenthetnének.
A városvezetés azonban mégis a belgrádiak mellett döntött.
Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük a Szerb Haladó Párt kemény nacionalista jellegét.
Annál szörnyűbb, hogy a délvidéki magyarság érdekvédőinek szerepében tetszelgő (és a szabadkai városi hatalom részeként is működő) Vajdasági Magyar Szövetség, valamint az ún. Magyar Nemzeti Tanács mindezt normálisnak tartja.
Igaz, a főtéri szilveszterezés az itteni magyarság legkisebb problémája, de ugyanakkor ez az apróság is hűen tükrözi a nemzeti közösségünk és általában az összes normális szabadkai polgár “megbecsülését”.