Szerbia a nemzeti kisebbségek védelméről
A szerb kormány, az Európa
Tanácsnak (ET)[1] a nemzeti kisebbségek
védelméről szóló keretegyezményének[2] 25.
cikkével összhangban,[3] 2018.
szeptember 14-én elfogadta a negyedik időszaki (2012-2016-ra vonatkozó) országjelentést
az egyezmény alkalmazásáról.[4] Thorbjørn Jagland,[5] a
szervezet Főtitkára, a jelentést állásfoglalásra továbbítja/továbbította a
Miniszteri Bizottsághoz, amely „figyelemmel kíséri a Keretegyezménynek a
Szerződő Felek általi végrehajtását” (24 cikk, 1. pont).
Az ET alapvető céljai az emberi
jogok védelme (ideértve a nemzeti kisebbségi jogokat is), a demokrácia és a jog
uralmának fejlesztése. A szervezet tevékenysége az ún. koppenhágai
kritériumokon alapszik. Ezek közé elsősorban a demokráciát, a jogállam és az
emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi
jogok tiszteletben tartása és védelme tartozik.[6]
A nemzeti kisebbségek védelméről
szóló keretegyezmény az első átfogó, kötelező
érvényű regionális nemzetközi egyezmény, amely teljes egészében a nemzeti
kisebbségek védelméről szól. Az egyezményt az ET Miniszteri Bizottsága 1994-ben
fogadta el és 1998. február 1-jén lépett hatályba.[7] A
volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Képviselőháza 1988-ban ratifikálta.[8] A
Miniszteri Bizottság meghívására a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 2001. május 11-én csatlakozott az
egyezményhez,[9] amely a dokumentum 29.
cikkének 2. bekezdésével összhangban, az országra nézve 2001. szeptember
1-jétől lépett hatályba.[10]
Szerb Köztársaság (SZK) 2003. április
3-a óta tagja az Európa Tanácsnak, amelynél Strasbourgban állandó képviselete
van.[11]
Szerbia a Keretegyezmény
alkalmazásáról szóló első jelentést 2002-ben terjesztette az ET elé.[12]
A második jelentést a szerb
kormány 2008. január 24-én,[13] a
harmadikat pedig 2013. január 24-én és küldte meg az ET Főtitkárának.[14]
A most elkészült negyedik
jelentéstételre, tehát, öt év után került sor. Ennek nagy fontossága lehet a
szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetének további alakulása szempontjából.
A szerbiai civil szervezetek
eddig – ismereteim szerint – egyetlen alkalommal készítettek alternatív
jelentést a nemzeti kisebbségi keretegyezmény alkalmazásáról Szerbiában.[15]
Ennek a jelentősége abban van, hogy a civil szervezetek meglátásait,
állásfoglalásait tartalmazza, „a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetének
tárgyilagos bemutatása érdekében”,[16]
mintegy ellenőrizve az állami szervek által prezentált jelentés valódiságát.
Magyar civil szervezetek, a tudomásom
szerint, eddig ilyen (árnyék)jelentést nem produkáltak, pedig jó alkalom lett
volna ez a magyar közösség jogai érvényesülések és az ezen a téren észlehető
problémák feltárására/bemutatására ennek a nemzetközi szervezetnek.
Az Európa Tanács, a földrész vezető emberi jogi szervezetének székháza
A szerbiai negyedik, 220 oldal
terjedelmű jelentés[17] öt
fejezetre tagozódik: I. Bevezető 5. oldal), II. Kísérő intézkedések, III. A
Miniszteri Bizottság ajánlásai, IV. A tanácsadó bizottság ajánlásai és V. A
magyar, a ruszin és a cseh nemzeti tanács „melléklete”.
Már a bevezetővel (5. oldal) gondom
akadt, ugyanis itt azt lehet olvasni, hogy a jelentés a 2012 és 2016 közötti
időszakra vonatkozik, éspedig a Miniszteri Bizottság 2013-ban elfogadott, az
országjelentések elkészítésére meghatározott (АCFC-III(2013)001) keret alapján
Hogyan lehet 2018-ban két évvel korábbi helyzetjelentést írni, és mi ennek az
értelme?
A másik gondom, hogy a jelentés
az Emberi és Kisebbségi Jogi Hivatalban készült, az állami és tartományi
szervek részvételével. Nem került, tehát, a benyújtása előtt megvitatásra a
nemzeti tanácsok és a civil szervezetek által, ami miatt bizony erősen
megkérdőjelezhető.
Kísérő intézkedések c. fejezet (6-10.
oldal) arról szól, hogy Szerbia részt vett az Európai Unió és az Európa Tanács Az emberi jogok fejlesztése és a kisebbségek
védelme Délkelet-Európában c. közös projektumában. Ennek a projektumnak a
célja volt, hogy különböző szinteken elősegítse a nemzeti kisebbségeknek a
jogokhoz való jobb hozzáférését.
A projektumban Bosilegrad,
Bujanovac, Novi Pazar, Pancsova, Petrovac na Mlavi és Szabadka vettek részt. A
jelentés készítői szerint a projektum megvalósítása „jelentősen elősegítette a
nemzeti kisebbségek jogai megvalósításának fejlesztését és az Európa Tanács
illetékes szervei nagyobb számú ajánlásának a megvalósítását”. Azt azonban,
hogy ez miben nyilvánul(t) meg, nem részletezik.
A jelentés beszámol arról is,
hogy Szerbia 2016. március 3-án cselekvési tervet fogadott el a nemzeti
kisebbségek jogainak érvényesítésére,[18]
valamint arról, hogy mely nemzeti tanácsok, helyi önkormányzatok és civil
szervezetek vettek részt a negyedik jelentés elkészítésében. Azt is
tartalmazza, hogy az említett hivatal, az Egyenrangúsági Kérdések Biztosával
együtt, részt vett Az emberi jogok
fejlesztése és megkülönböztetés nulla toleranciája című projektum
megvalósításában.
A III. fejezetben (11-105
oldalak) a jelentés a Miniszteri Bizottságnak a romák helyzetével és
szegregációjával, a nemzeti kisebbségeknek a választási folyamatban, valamint a
közigazgatásban és a rendőri alakulatokban való részvételével, a nemzeti
tancsokra vonatkozó törvény „revideálásával”, az utolsó népszámlás adatainak
„flexibilis” felhasználásával, „a független állami szervek” ajánlásainak felhasználásával
és ezeknek a szerveknek a támogatásával, az állampolgársággal és a személyes
okmányokkal, a nemzeti kisebbségi jogok egységes alkalmazásával és
gyakorlatával, a közösségek közötti interakció erősítésével és a gyűlöletből
elkövetett bűncselekmények üldözésével, a kisebbségi nyelvű vallási
szertartásokkal, a nemzeti kisebbségi sajtó fenntarthatóságával, a nemzeti
kisebbségi nyelvek helyi jellegű használatával, a térség oktatási intézményei
okleveleinek elismerésével, a nemzeti kisebbségi oktatáshoz és a tankönyvekhez való hozzáféréssel, a
gazdaságilag fejeletlen vidékek fejlesztésével, a köztársasági nemzeti kisebbségi
tanács működésével kapcsolatos 16 ajánlásának alkalmazását részletezi –
természetesen az állami hivatalok értelmezésében és megfogalmazásában.
A IV. fejezet (106-207 oldalak) Szerbia
– 12 pontba foglalt – válaszait tartalmazza a tanácsadó bizottságnak a
Keretegyezmény mérvadó cikkeivel kapcsolatos záradékaira és ajánlásaira: a
Keretegyezmény személyi alkalmazásra, illetve a nemzeti kisebbségek
identitásának tiszteletben tartására (3. cikk), a megkülönböztetés tilalmának
törvény kereteire (4. cikk), a nemzeti kisebbségek kultúrája támogatási
politikája (5. cikk), az etnikai viszonyokra (6. cikk), a vallásszabadság
gyakorlására (8. szakasz), a nemzeti kisebbségi tájékoztatás törvényi kereteire
(9. cikk), a nemzeti nyelvek kisebbség nyelvek a helyi szervekkel való
kapcsolatokban (10. cikk), a nemzeti kisebbségi család- és utónevek (11. cikk),
a tanárok képzése és a tankönyvekre (12. cikk), a nemzeti kisebbségi nyelvek
tanulására (14. cikk), a választott testületekben való képviseletre (15. cikk),
a kétoldalú szerződések és a térségi együttműködésre (18. szakasz) vonatkozóan.
Az Európa Tanács mind a 47 tagállama aláírta az emberi jogi egyezményt,
melynek célja az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megvédése
Az V. részt a magyar, a ruszin és
a cseh nemzeti kisebbség „melléklete” (208-220) alkotja.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „melléklete”
alig haladja meg a két oldal terjedelmet (mindössze 91 sorból áll a 208-210
oldalakon).
A Keretegyezmény 2. cikkévek
kapcsolatban az MNT „kiemeli, hogy Magyarország és Szerbia államfőjének
Csúrogon történt 2013. évi szimbolikus meghajlásával a második világháború
áldozatai előtt elkezdődött a két ország közötti jószomszédi viszony”. Az már
nem írtja az MNT, hogy a szerb bocsánatkérés – a magyarral ellentétben – ez
alkalommal is elmarad.
Az 5. cikkel kapcsolatban az MNT
kiemeli, hogy „2016-ban a zombori Karlo Bijelicki könyvtárba, minden affirmatív
intézkedés nélkül felmondást kaptak a magyar nemzetiségűek, akik egyébként sem
voltak eléggé képviselve a káderstruktúrában”. Ebben a kérdésben – ismereteim
szerint – a mai napig nem történt változás.
Az említett 5. és a 10., valamint
a 12. cikk kapcsán az MNT aláhúzza, hogy „a foglalkoztatási tilalom, amit
2014-ben vezettek be, hatalmas kárt okozott azoknak az intézményeknek, amelyek
által a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó megvalósítják különösen a
művelődési és oktatási jogaikat”.
A 6. cikkel kapcsolatban az MNT
úgy véli, hogy „ismét be kell vezetni a környezeti a nemzeti kisebbségi nyelvek
tanítását”.
A 9-es cikkel összefüggésben az
MNT rámutat „a média magánosításának negatív hatására a kisebbségeknek a
médiához való hozzáféréséhez”, valamint hogy „a helyi média szolgáltatások
megszüntetése különösen negatívan hatott a tartalomra”.
A 10. cikk vonatkozásában az MNT
külön kiemeli, hogy „az egyes központi állami szervek helyi szinten működő
fiókszervezetei, illetve ágazatai (a Tartományi Nyugdíjbiztosítási Alap, a
Köztársasági Egészségbiztosítási Alap, az Adóigazgatóság) elfeledkeztek a
nemzeti kisebbségek hivatalos anyanyelv- és íráshasználati jogairól”. Utal arra
is, hogy „nem biztos, hogy a közjegyzők munkájában megoldódott a probléma,
miszerint a magyar nyelvű dokumentumok hitelesítésekor a fordító munkáját az
ügyfelekkel fizettetik meg”. Most akkor ez a probléma megoldódott, vagy nem?
A 11. cikkel összefüggésben az MNT
„rámutat a magyar nyelvű táblák aránytalan és egyenlőtlen kihelyezésének
gyakorlatára”. „Olyan helységek is vannak, amelyekben ez a gyakorlat teljesen
hiányzik” – írja az MNT „mellékletében”.
A 12 cikkel vonatkozásában az MNT
anyaga kiemeli, hogy „míg az általános iskolákban csaknem minden tantárgy
esetében létezik tankönyv, a középiskolákban nagyon nagy a tankönyvhiány”.
Hangsúlyozza tovább, hogy „az újvidéki Jogtudományi Karon kedvezőtlen a magyar
kisebbséghez tartozók és az anyanyelven való felvitelizésük iránti viszonyulás”.
Ennek az a következménye, hogy „azt a főiskolai intézményt évről évre kevesebb
magyar nemzetiségű és anyanyelvű hallgató látogatja, aminek negatív hatása van
a magyar kisebbség részvételére a közügyekben” – értékeli az MNT. „2018-ban a
bíróság megállapította, hogy az ilyen eljárás megkülönbözteti a magyar
kisebbséghez tartozókat” – teszi hozzá.
Jó, kedvező alkalmat mulasztott
el az MNT, hogy az Európa Tanácsnak részletesen bemutassa a magyar közösség
valós helyzetét. Ez mellett, hibának tartom, hogy a vezetése, nemcsak hogy nem
tűzte a testület napirendjére a „melléklet” megvitatását, de még azt sem
tartotta szükségesnek, hogy erről a nyilvánosságot tájékoztassa.
A szerbiai jelentés a
Keretegyezmény 32 cikke közül 12-őt tart „mérvadónak”, amelyekre kitér. Ez többé-kevésbé
elfogadhatónak mondható, mivel néhány deklaratív jellegű cikke is van, illetve amely
az egyes rendelkezések értelmezésére utal, vagy a tájékoztatási eljárást
rendezi, stb.
Egyáltalán nem foglalkozik
viszont az egyezmény 7. (gyülekezési és a másokkal való egyesülés szabadsága, a
véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolat-, a lelkiismeret- és
vallásszabadsághoz való jog tiszteletben tartása), a 13. (saját magán oktatási
és képzési intézmények létrehozása és működtetetése), a 14. (a kisebbségi nyelv
megtanulása jogának biztosítása), a 16. (tartózkodás az olyan intézkedések
meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott
területeken az arányokat megváltoztatják) és a 17. cikkeivel (a nemzeti
kisebbségekhez tartozó személyek jogának gyakorlása, hogy szabadon és békésen
határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre).
Ebből is
látszik, hogy a jelentés hiányos, illetve csak az egyezmény azon cikkeivel
foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban a miniszteri- és a tanácsadó bizottság ajánlást, illetve záradékot
fogadott el. A jelentéstétel viszont a többi cikkel kapcsolatban is fennáll.
Hiányzik a jelentésből az
összegző és a további tevékenységekre vonatkozó/jövőbe mutató befejező rész is.
Ennek ellenére, figyelembe véve azt, hogy csak a 2012 és 2016
közötti periódust öleli fel (a 2017. év csak elvétve jelenik meg benne) számos,
a kisebbségek helyzetének elemzéshez szükséges adatot, információt tartalmaz.
Ezek helytállóságát azonban csak egy mérvadó civil kisebbségjogi szervezet,
vagy független szakértő bizottság által lehetne lemérni.
Ezzel kapcsolatban is megjelenik
az a probléma, hogy a talán még 200 ezres magyar közösségnek nincsen egyetlen
kisebbségvédelmi érdekszervezete sem. A jogaink ez miatt számos alkalommal
sérülnek. Probléma tovább az is, hogy az ET-ben nincsen olyan magyart
képviselő, aki a délvidéki magyarság érdekeit érdemében képviselné. Kovács Elvirától, a Vajdasági Magyar Szövetség
(VMSZ/BMC) alelnökétől, a szerb parlamenti küldöttség tagjától az ET Parlamenti
Közgyűlésében,[19] ezt mégsem lehet elvárni.
Ide tartozik az is, hogy a magyar
nyelvű sajtó semmilyen figyelmet nem
fordít az ilyen fontos kisebbségügyi jelentésekre. Az is lehet, a szerkesztőknek
tudomásuk se nincsen ezekről, vagy szakmailag nincsenek felkészülve az ilyen
témákra.
A szerb (ország)jelentést végül
úgy lehetne értékelni, ha formailag eleget is tesz az Európa Tanácsnak az országjelentések
elkészítésére meghatározott keretének, tartalmilag ezt már nem lehet elmondani
róla.
Most még csak az kérdés, mit szól
hozzá az ET Miniszteri Bizottsága?
BOZÓKI Antal
Torda, 2018. november
3.
[1] Council of Europe. https://www.coe.int/en/web/portal/home
[2] Európai Szerződések. ETS No. 157. Keretegyezmény a
Nemzeti Kisebbségek Védelméről. Strasbourg, 1995. II. 1. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99900034.TV
[3] A 25. cikk szövege:
1. A Keretegyezménynek az adott Szerződő Fél
vonatkozásában történő hatálybalépését követő egy éven belül a Szerződő Fél az
Európa Tanács Főtitkárának teljes körű tájékoztatást nyújt azokról a
törvényhozói és egyéb intézkedésekről, amelyeket a Keretegyezményben felsorolt
elvek hatályosulásáért tett.
2. Ezt követően minden Szerződő Fél a Főtitkárnak
rendszeresen és minden alkalommal, amikor a Miniszteri Bizottság kifejezte e
kérését, tájékoztatást nyújt a Keretegyezmény végrehajtását érintő minden
lényeges lépésről.
3. A Főtitkár továbbítja a jelen cikkben foglaltaknak
megfelelően nyújtott tájékoztatást a Miniszteri Bizottsághoz.
[4] Četvrti periodični izveštaj o primeni Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina [Negyedik időszaki jelentés a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezmény alkalmazásáról].
[6] http://www.mfa.gov.rs/sr/index.php/spoljna-politika/multilaterala/savet-evrope?lang=lat és Csatlakozási kritériumok (koppenhágai kritériumok)
[7] Okvirna konvencija za zaštitu nacionalnih manjina. http://www.ljudskaprava.gov.rs/sh/node/19816
[8] Uo. „Službeni list SRJ –
Međunarodni ugovori“, broj 6/98 [A JSZ Hivatalos Lapja – Nemzetközi
szerződések, 6/98 szám]
[9] Chart of signatures and ratifications of Treaty 157. Status as of 01/11/2018. https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/treaty/157/signatures?p_auth=B2fqcpY8
[10] Uo. Lásd a 8-as alatti
forrást is.
[12] DEKLARACIJA NACIONALNIH SAVETA NACIONALNIH MANJINA I NEVLADINIH
ORGANIZACIJA O PRIMENI OKVIRNE KONVENCIJE ZA ZAŠTITU NACIONALNIH MANJINA I
POVELJE O REGIONALNIM ILI MANJINSKIM JEZICIMA U SRBIJI
Novi Sad, 28. novembar 2009.
godine, 9. p.
[15] Vojvođanski centar za ljudska prava (VCLJP) [Vajdasági Emberi jogi
Központ]. (Alternativni) Izveštaj koji
se podnosi na osnovu člana 25, Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih
manjina. [(Alternatív) Jelentés, amelyet a nemzeti kisebbségek védelméről szóló
keretegyezmény 25. cikkével összhangban kerül beterjesztésre] 2007. szeptember,
125 p.
[16] Uo. 2.
[17] Lásd a 4-es alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése