Lehessen úgy félni az oltástól, ahogy félnek a vírustól!

„Megmondom őszintén, félek egy kísérleti vakcina mellékhatásaitól, ez a legfőbb oka, hogy nem oltatom be magam. Ugyanúgy jogom van ettől félni, mint másnak a vírustól.”

Mindenképpen továbbgondolásra érdemes Vukics Ferenc néhány írása a Szilaj Csikó nevet viselő honlapon. Egyik elemző cikkében ezt írja: Konfuciusz szerint nem az az igazi hiba, ha tévedsz, hanem az, ha nem javítod ki. Addig tudod kijavítani, amíg van időd, és időd csak akkor van, amikor még szabadon élsz, lélegzel és gondolkodsz.

„Egészen elképesztő módon az emberek egy része elhiszi, hogy a világjárványt menedzselő tudósok és politikusok tévedhetetlenek, hitelesek és tisztességesek, holott nap mint nap éppen az ellenkezője derül ki róluk.

Nekem nem volt prekoncepcióm a járvány kirobbanásakor. A világ sokrétűségéből levont tapasztalataim évtizedek óta nem is engedik, hogy narratívák rabja legyek. Persze jóval könnyebb lenne az életem, de valamilyen előttem sem ismert okból továbbra is bízom a „valóság egyedüli nevelő erejében”. Nem hiszek a tévedhetetlenségben, ezért a világ megismerésére való törekvéseim során meg tudom bocsátani magamnak saját tévedéseimet. Így azok nem ejtenek fogságba és nem irányítják emberi kapcsolataimat.

A Szilaj Csikón bátran megkérdőjelezzük a „szakemberek” hetente változó és egymásnak ellentmondó nyilatkozatait. Éppen elegendő hírforrás akar megfelelni a mindenkori elbeszélések és az éppen vallott „tudományos hit” elvárásainak. Kellenek valakik, akiknek talán nincs is több hasznuk, mint hogy létezésük okán a tézis, antitézis, szintézis rendszer még létezhet.”

A tanárhiányt egyetemistákkal pótolják

Magyarországon azokat a pedagógusokat, akik december 15-éig nem veszik fel a „védőoltás” első adagját, könyörtelenül fizetés nélkül szabadságra küldik, és egy év elteltével, akár fel is mondhatnak nekik. És mivel sok ilyen makacs és kitartó tanár dolgozik az iskolákban – a minisztérium december elejei nyilvántartása szerint 15 000 –, a közelgő ünnepek után furcsa helyzet alakulhat ki. „Nem állnak sorban odakint a munkanélküli tanárok. Ősszel sem találtunk embert, most sem fogunk” – jelentette ki egy dunántúli általános iskola igazgatója.

Másik példa: A Pécsi Tankerületi Központ odáig jutott, hogy tovább nem tudja titkolni a tanárhiányt az iskolákban. Kerestek már Facebookon, agitáltak személyesen – egyelőre hasztalan. Nem várnak tovább ölbe tett kézzel: belső információs rendszerükön jó hírű tudományegyetemük diákjaihoz fordultak. Azokat keresik, akik már tanultak szakmai módszertant és öt félévet igazoltan teljesítettek a bölcsészkaron. Januártól óránként 2500 forintot kínálnak nekik, és azt várják, hogy megoldódik a tanárhiány. „Majd kiderül, hogy januártól tolonganak-e az egyetemisták” – jegyzi meg kissé szkeptikusan a témával foglalkozó újságíró.

Ez a tanár már most munkát keres

Ugyancsak a napokban jelent meg egy olyan tanárról szóló cikk is, aki már 25 éve tanít, de most alighanem kénytelen lesz megválni szeretett iskolájától és tanítványaitól, mert az utolsó pillanatban sem fogja beoltatni magát – egyszerűen azért, mert tart a vakcina mellékhatásaitól. Már egy ideje az álláshirdetéseket böngészi, hogy ne akkor kezdjen munka után nézni, amikor utcára teszik.

Idézet az említett írásból: „A modernebb mRNS-vakcináktól való félelem nem egyedi jelenség, és nem is csak a tanárok közt fordul elő. Egy novemberben publikált kutatás is kimutatta, hogy az oltóanyagok technológiája erősen befolyásolja Magyarországon a vakcinaválasztást. Bár összességében a Pfizer a legnépszerűbb, nem elhanyagolható azok száma, akik kifejezetten Sinopharmot kérnek, mert jobban bíznak a klasszikus módszerben. Ez bizonyára azzal is összefügg, hogy az internetes oltásellenes hangok főleg az mRNS-vakcinákat támadják.”

A kötelező oltakozásról szóló rendelet vonatkozik az állami szféra más területeire is, például a rendvédelemre, ahol sokkal gyatrább az átoltottság, mint a tanárok körében, kb. 70 százalékos. A felmondásra váró tanár elmondja, hogy két egyetemi diplomával a zsebében, attól sem riad vissza, ha kétkezi munkát kell végeznie. Alighanem ábrándozó csodaváró, mert ő még reménykedik abban, hogy az utolsó pillanatban a hatalom majd visszaszívja ezt a rigorózus rendeletet. Úgy gondolja, hogy a már évek óta fennálló pedagógushiány mellett nem engedhetik meg maguknak, hogy több ezren távozzanak a rendszerből. (Pedig: DE! Megengedik. Sőt: ennél százszorta kegyetlenebb és embertelenebb rendelkezésekre is képesek, mint azt hamarosan látni, tapasztalni fogjuk.)

Nem tudja, mi lesz a gyerekekkel, ha tényleg távoznia kell az iskolából. Saját szakterületén ő az egyetlen főállású tanár az iskolában, rajta kívül egy óraadót alkalmaznak heti 6 órában. Szerinte képtelenség, hogy ő átvegye az összes tanítványát, pláne úgy, hogy mindenki egyéni képzést kap.

Végezetül ezt a kijelentést tette: „Megmondom őszintén, félek egy kísérleti vakcina mellékhatásaitól, ez a legfőbb oka, hogy nem oltatom be magam. Ugyanúgy jogom van ettől félni, mint másnak a vírustól.”

Mi ez, ha nem kudarc?

Angliai kimutatásokat alapul vége, az derül ki, hogy az esetek és a kórházi kezelések aránya, az esetek és a halálozások aránya, valamint a kórházi halálozási arány mindhárom kategóriában sokkal magasabb a beoltott lakosság körében. Nem ennek az ellenkezőjét kellene látnunk, ha a Covid-19 vakcinák csökkentik a kórházi kezelés és a halálozás kockázatát ? – teszi fel a kérdést Vukics Ferenc, a Szilaj Csikó honlapon. De a fenti számok sajnos nem csupán azt sugallják, hogy az oltások hatástalanok, hanem arra utalnak, hogy rontják az oltottak állapotát – nyomatékosítja a szerző. Majd így folytatja: „Most már a magyar sajtóban is egyre többen hívják fel a figyelmet arra a zűrzavarra és tudománytalan hadovára, amely nap mint nap körbevesz bennünket. Az egymásnak folyamatosan ellentmondó celeb orvosok nyilatkozatai, az egészségügyi hatóságok alkalmatlansága, az operatív törzs megkésett, értelmetlen és tudományos alapokat nélkülöző javaslatai egyre inkább kivágják a biztosítékot a közbeszédben. (..) Ha tényleg a világjárvány a mai társadalom legnagyobb problémája, akkor nem kellett volna egy kicsit várni az energiaszektor szétverésével, a kisvállalkozások megsemmisítésével, az állampolgárok lehetetlenné tételével? A fertőzések, kórházi és súlyos esetek száma és sajnos a halálozások alakulása is hasonló meredekségű görbéket írnak le, mint egy éve vagy tavasszal. Akkor oltatlanok voltunk, most pedig oltottak. Mi ez, ha nem kudarc?”

Cikkében az egészségügyi dolgozók magatartására is kitér: A végtelen számú hír és álláspont őket is egyfajta csömör állapotába helyezte. Ők sem akarnak felismerni, megvilágosodni, és ami még inkább elkeserítő, ők sem akarják az arcukat adni – pályafutásukat kockáztatva – az esetleges kételyeikhez. Most, amikor az ősz folyamán minden korábbi kutatói, egészségügyi hatósági és kormányzati előrejelzést cáfolva, az előző két járványhullámhoz hasonló intenzitással kezdett el terjedni a koronavírus, sokakban felvetődött a kérdés, hogy akkor milyen módszertanra is költöttünk el ezermilliárd forintot és adósítottuk el az országot újabb ezermilliárdokkal?

Senki emberfiának ne legyen kétsége felőle: vészesen közeledik az ötödik járványhullám is és negyedik „védőoltás” is! Már befordult a sarkon. Kíváncsian várjuk, mi lesz a ragadványneve. Eddig volt „emlékeztető” oltás és „megerősítő” oltás. A soron következő „nyomatékosító” lesz, vagy inkább „stabilizáló”? Egy dolog tutisicherhóttbiztos: nem „utolsó”, „végső” vakcina lesz.

Kell-e ennél szebb karácsonyi ajándék?! A magyar miniszterelnök egyértelműen kinyilatkoztatta: aki be van oltva, annak nagy karácsonya lesz, aki nincs beoltva, annak kis karácsonya lesz.

Igazi politikusi hatásvadász, populista demagógia.

Szerencsére Istenünk is van, nem csak miniszterelnökünk.

Szabó Angéla