2022. február 1. 19:00
Az alábbi, több éves bejegyzés ma is időszerű. Tavaly már arra vetemedett a Művelődési házat bitorló Vukosavljev família, hogy kidobó legények révén kirekesztett egy kulturális rendezvényről.
Mentés
ÜZENETVÁLTÁSOK A KULTÚRANAPI IZÉ KÖRÜL
ZENTÁN MA ÜNNEPELTÉK A MAGYAR KULTÚRÁT
(üzenetváltások)
fabatka-DÍJ
Diktatúrában, vmsz-es párturalom idején a művészetekben, kultúrában a DÍJAZÁS, KITÜNTETÉS NEM SZAKMAI, HANEM POLITIKAI; a Pásztor-család lakájai, bűntársai osztanak plaketteket, hűségplecsniket. A szolgaság, cinkosság jelvényeit, billogait a JELLEMES ALKOTÓ VISSZAUTASÍTJA.
LE A VMSZ-ES PÁRTURALOMMAL!
Ebben a diktatúrában csak a párttagok és a szimpatizálók, esetleg a csendben lapulók érvényesülhetnek.
A hatalomból, a jogokból és a javakból kirekesztettek népes tömege nem juthat munkaviszonyhoz, anyagi támogatáshoz, ösztöndíjhoz, médianyilvánossághoz! Viszont koldusbotra juthat, és kivándorolhat.
VÉGET KELL VETNI A PÁSZTORI SZEMÉLYI KULTUSZNAK, a pártalapú foglalkoztatásnak, jutalmazásnak, a nepotizmusnak, a kontraszelekciónak és a cenzúrának!
A RÖPLAP HÁTOLDALÁRA EZ KERÜLT:
A Délvidéken már régóta vészemeszes párturalom van. Annak idején a komenisták börtönbe dugták a rebellist, míg a vészemesz másként lehetetleníti el az alattvalót; nem léphet munkaviszonyba, kirúgják állásából, egyesülete nem kap támogatást, ha író, publicista, nem kap nyilvánosságot, cenzúra, szilencium alá vonják. Ideje megdönteni ezt a zsarnoki uralmat!
A VMSZ és szolgálólánya, a 'Nemzeti' Tanács (amelyek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a nem túl régi komenista párt a Szocialista Szövetséghez [Népfronthoz]) az adózók zsírján élősködő, kitartott szervezetek, amelyek a Belgrádból és Budapestről húzott sápot jórészt önmagukra – reprezentációra, s a hatalom (= zsákmány) megtartását szolgáló kampányokra – fordítják, a maradékot pedig propagandisztikus csinnadrattával ösztöndíj, egyesületi támogatás gyanánt kiosztják a kizárólag párthű „civil” társaságok, diákok és a retyerutya között.
A fönti szöveget hasonló tartalommal megdupláztam, és A6 méretű röpcédulát csináltam belőle. A kultúraellenes vészemesz-mnt mai rendezvényén, a zentai Eugen sokadalmában egyesek kezébe nyomtam. „Potápi úr, dugja a zsebébe!” A kreol emberke át is vette, és fürgén inalt tovább mint az est díszvendége, legfőbb szónoka. Adtam a közismert publicistának, aki bő tíz évvel ezelőtt csaknem egy órás rádióbeszélgetést csinált velem. (Elhadarta, hogy Pista kérésére vállalt szerepet a nemzeti tanácsban. Mondta még, hogy itt a a Rádiónak dolgozik, mire biztattam, hogy menjen csak tova, végezze a dolgát.) A tévéstáb futkározó főnökének is kezébe nyomtam egy papírt. Ő régi ismerősöm, de semmilyen kapcsolatot nem ápolunk. Irományom róla is lepereg, akár a többiekről. A ruhatár pultjára is letettem néhány szórólapot valamint a kávézók asztalára is. Tíz percen belül eltűntek a cetlik. A színházterem bejáratához közelgő Dudás Károlynak már messziről nyújtottam a két oldali kis szöveget. „Ellenséges tartalmú propagandaanyag” – mondám. „Az jó, már rég kaptam ilyet” – felelé druszám. Azon a helyen kis időre lecövekeltem, miközben a nyüzsgő tömeg tódult a terembe; percek múlva kezdés. Kis társaságával megjelent mellettem Hajnal J. , s amikor tekintetünk találkozott, önkéntelenül köszöntöttük egymást, mint a régibb időkben, pedig az utóbbi években meglehetősen pocskondiázom őt és a pártját. Aztán – vagy már előbb? – néhány percig beszélgettem egy szerkesztő asszonnyal; hívott, látogassam meg hivatalában. „Mi az ellenséges táborokban vagyunk, te pedig a cenzorom vagy.” Ezt tagadta, és a kommunikálás fontosságát említette. Mondtam, hogy ez a hely nem alkalmas (kultúr)politikai kérdések megtárgyalására. El is váltunk hamar. A korábban ajándékba kapott két belépőjegyet átadtam a személyzetnek mondván, hogy nem érdekel az esemény, és távoztam anélkül, hogy egyetlen képet is csináltam volna.
Éva Müller: Amit leírtál, már az is egy színes kép 
Sutus Áron: Kedves Károly, remélem, jól érezte magát, mert mi igen. Ünnepeltünk: himnuszunk születésnapját, a díjat átvevő személyek magyarságszolgálatát, becsületességét, önzetlenségét, állhatatosságát, közösségszeretetét, közösségteremtő erejüket. Az egész Kárpát-medencéből és a diaszpóra közösségekből érkező intézményvezetők, az anyaország és a vajdasági magyarság jeles képviselői jelenlétében!
A díjakat, az elismeréseket nem kiosztottuk, hanem a beérkező felterjesztések alapján döntést hoztunk.
A díjazottak és a tevékenységük, magyarságszolgálatuk pocskondiázását – is – kikérjük magunknak.
Ja: ajándékba belépőjegyet biztosan nem kapott... Sem tőlünk, sem mástól.
A valóság, ugye, egészen mást mutat!
VICEI KÁROLY VÁLASZA
Örülök, hogy a párturalmat gyakorló, ártó hatalom egyik képviselője – pártfeladatot teljesítve – reagál kellemetlenkedő támadásomra. Csak azt sajnálom, hogy nem szívből jött a válasz; nem is jöhetett egy olyan funkciótól, aki hivatásos (megélhetési) politikusként a rezsim zsoldjában áll, aki úgy szónokol a színpadi reflektorfényben, hogy dolgozatáért illő tiszteletdíjat kap, amellett napidíjat, útiköltség-térítést avagy luxusautót sofőröstől is…
Ön a hatalomtartók (kéretlen?) szószólójaként csupán a díjazás... [eddig a töredék]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése