MAGÁNOSÍTANI VAGY NEM?

A hatalom megőrizné a médiák feletti ellenőrzést

A vajdasági magyar közösség egyik nagyon fontos, megoldatlan kérdése a tájékoztatás. A mostani helyzettel szinte senki sem elégedett, de a legnagyobb kárát mégis a közösség látja: van ugyan anyanyelvű sajtója, de nincsen megfelelően tájékozatva. A nyílt társadalmi kérdésekről való tárgyilagos tájékoztatás és párbeszéd nélkül viszont nincs haladás, fejlődés.
Már a 2003. április 22-én elfogadott szerbiai tájékoztatási törvény 14. cikkének 3. bekezdése kimondta, hogy alapító „sem közvetve, sem közvetlenül nem lehet az állam és a területi autonómia, de még olyan intézmény, vállalat vagy egyéb jogi személy sem, amely többségi részben állami tulajdonban van, vagy amelyet teljes egészében vagy túlnyomó részben közpénzekből finanszíroznak, kivéve, ha ezt a műsorszórásról szóló külön törvény nem irányozza elő”. A törvény e rendelkezésének végrehajtását azonban előbb elhalasztották, majd – a többnyire sikertelen privatizálások miatt – leállították.
Köztudott, hogy a vajdasági képviselőház 2004. június 29-i döntésével a Magyar Szó és a Hét Nap alapítója a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) lett. Az alapítói jogoknak (és az összes vagyonnak) az MNT-re való átírása már akkor sok tiltakozást és nemtetszést váltott ki, mivel és a testület révén a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kezébe került az írott közszolgálati magyar nyelvű sajtó.

Az MNT nem tudta kezelni

Az elmúlt hét évben az MNT mint alapító nem tudott sikert felmutatni sem a kiadók, sem a lapok fejlesztésében. Erről tanúskodik a lapok példányszámának folyamatos csökkenése is. Az MNT egyszerűen nem tudta kezelni az egykori Forumból lett Magyar Szó Lapkiadó Kft., de a Hét Nap ügyét sem.
Szakmai körökben, de a vajdasági magyar közvéleményben is nagy felháborodást keltett például az MNT 2010. február 26-i döntése, hogy „laptanácsot” alakít a Magyar Szó napilapban. Miután a közvélemény és a szakma szinte egyöntetűen elítélte az ötletet, Pressburger Csaba, a lap akkori főszerkesztője pedig kijelentette, ha a laptanács „beleszól a lapszerkesztésbe, lemond posztjáról”, az MNT 2010. szeptember 3-án a határozat visszavonására kényszerült.
Az MNT azonban nem felejt: 2011. június 23-án „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki. Annak ellenére, hogy a lap 83 szavazásra jogosult dolgozója közül (78-an szavaztak) 54-en válaszoltak nemmel, 14-en szavaztak igennel, 10-en pedig tartózkodtak az addigi főszerkesztő menesztési, illetve az új főszerkesztő kinevezési javaslatáról tartott voksoláson. Hogyan fogadhatta el a megbízott főszerkesztő a kinevezését, ha nem támogatta a szerkesztőség?
A VMSZ irányította MNT a lap iránti viszonyulásával nem csak a magyar közösségen belül rontotta a testület és a „hatalomban részes párt” hitelét, de elítélő nemzetközi reagálásokat is kiváltott:
A Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) 2010. március 11-én emlékeztetette az MNT-t, hogy „az újságíróknak és szerkesztőknek függetleneknek kell lenniük munkavégzésük során és egyetlen más szervnek sem kellene, hogy felelőssége legyen a tájékoztatást illetően”. A médiaszervezet 2011. június 22-én közleményben ítélte el a Magyar Szóra kifejtett nyomásgyakorlást. Oliver Vujović a bécsi székhelyű szervezet főtitkára hozzátette: „A Magyar Szónak nem egy párt érdekeit kell kiszolgálnia, hanem a közvéleményt”.
Arne König, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) elnöke Boris Tadić szerb elnökhöz intézett (július 17-i) levelében a szerbiai médiumokra gyakorolt politikai befolyást kifogásolta. Példaként a Magyar Szó esetét – a főszerkesztő leváltását – hozta fel, „akinek azt rótták fel, hogy nem kísérte a vezető magyar párt minden sajtótájékoztatóját”. A szakmai szervezetek (UNS, NUNS) is üdvözölték levelét.
Szinte felfoghatatlan, hogy a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének (TJGYT) elnöke – a VMSZ politikai támogatásának és a sajtóház szakszervezete megalkuvásának köszönve – még mindig az Józsa László, akinek nagy szerepe volt az egykori Forum kiadóház „átszervezésnek” és „karcsúsításnak” nevezett leépítésében, dolgozói létszámának csökkentésében.
A Magyar Szó mostani válsága még a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesület szerint is „mélyíti a politikum és a szakma közötti szakadékot”. Ezt csak úgy lehetne eredményesen túlhaladni, ha az MNT azonnal kiírná a pályázatot, a szerkesztőségre bízná az új főszerkesztő megválasztását és menesztené a TJGYT elnökét. Ez azonban a jelenlegi összetételű MNT-től aligha várható el.

Akik ellenzik a média magánosítását

Az MNT-nek mindmáig nem sikerült elkészíteni a vajdasági magyar médiastratégiát, aminek az írását az elmúlt évek során már többször újrakezdték. És azt sem tudni, hogy mikor készül el ez a stratégia. A
„jó munkához idő kell” nyilatkozta Simon Erzsébet Zita, az MNT tájékoztatási tanácsosa. (Amióta a stratégia készül 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül – 2008. augusztus 31-ével – 11 megszűnt, miközben az MNT semmit sem tett ezeknek a visszaállítása érdekében.)
Az idő azonban egyre sürget és nem vár senkire, még az MNT tétlenkedő Közigazgatási Hivatalára sem.
Szerbia 2016-ig terjedő, 2011. június elején közzétett médiafejlesztési stratégiája értelmében egyetlen egy médium tulajdonosa sem lehet az állam vagy az önkormányzat. A dokumentum a várakozások szerint szeptemberben kerül a szerb kormány elé elfogadásra.
A médiastratégia írói szerint „ez az elképzelés nem veszélyezteti a nemzeti kisebbségek tájékoztatását anyanyelvükön”. A VMSZ és az MNT vezetői azonban másképpen vélekednek a dologról:
Pásztor István, a VMSZ elnöke szerint „a nemzeti tanácsi alapítású médiumokat illetően nem kell magánosítástól tartani”.
Korhecz Tamás, az MNT elnöke számára „elfogadhatatlan, hogy a stratégia értelmében minden médiumot magánosítani kell és piaci viszonyokat kell kialakítani”. – Ha észrevételeink ellenérveink nem találnak meghallgatásra, akkor a köztársasági parlamentben próbálják közvetetten megbuktatni a stratégiát, elsősorban a VMSZ és a többi kisebbségi képviselő közreműködésével – nyilatkozta Korhecz a Magyar Szónak.
Simon azt is bejelentette, hogy „a kisebbségi médiumok privatizációjából nem lesz semmi”. Az MNT sajtófelelőse egyébként úgy tartja, hogy a vajdasági magyaroknak „túl sok, pontosabban: nagyon sok apró elektronikus és nyomtatatott médiuma van”.
Ahelyet, hogy a „virágozzék száz virág” elv mellett foglalt volna állást, Simon sokallja a magyar nyelvű sajtót. Jobb lenne talán, ha csak egy rádió és egy TV lenne, mégpedig a szabadkai Pannon RTV, amelynek az MNT és Korhecz Tamás is a társalapítója?
Az MNT Tájékoztatási Bizottsága július 13-i ülésén olyan záradékot fogadott el, miszerint „elfogadhatatlannak tartja a kisebbségi nyelveken is tájékoztató helyi, önkormányzati tájékoztatási eszközök előirányzott kivétel nélküli magánosítását. Számunkra elfogadhatatlan, hogy a Tervezetben foglaltak szerint a Magyar Nemzeti Tanács nem lehet tájékoztatási eszközök alapítója, sem társalapítója” – olvasható a Tájékoztatási Bizottság Korhecz Tamás, az MNT elnöke (és nem Hódi Sándor, a bizottság elnöke) által aláírt, a szerb kormányhoz eljutatott okmányában.
A Vajdasági Magyar Újságíró Szervezet (VMÚE) elnöksége is „elfogadhatatlannak tart minden olyan kezdeményezés, amely arra irányul, hogy a Nemzeti Tanácsok ne lehessenek alapítói és társalapítói a kisebbségi médiumoknak”. A szégyenlősen ugyan, de kimondta: Egyetért azzal, hogy „a Nemzeti Tanácsok nem befolyásolhatják az általuk alapított tájékoztatási eszközök független, a közszolgálatiságnak eleget tevő szerkesztéspolitikáját”.
– Nem támogatjuk a magánosítást a kisebbségi média esetében, mert az eddigi tapasztalatok rossz irányba mutatnak. Azoknál az elektronikus tájékoztatási eszközöknél, amelyeknél már megtörtént a privatizáció, az új tulajdonos a legtöbb esetben alaposan lecsökkentette, vagy megszüntette a kisebbségi műsort – olvashatóa a VMÚE honlapján található, keltezés nélküli reagálásában a szerbiai médiastratégia-tervezetre.
A vajdasági kormány a 2011. június 16-i ülésén elfogadott záradékban „síkra szállt a mellett, hogy a többnyelvű médiumok maradjanak köztulajdonban, vagy az önkormányzatok irányítása alatt”.
Vukašinović Éva kisebbségügyi kérdésekkel megbízott tartományi ombudsmanhelyettes szerint sem kell a kisebbségi médiát magánosítani, „mivel annak jellege egészen különleges, nem működhet önfenntartó módon, s ezt a sajtóorgánumok privatizálása során is szem előtt kell tartani”. Vukašinović érvélést ezzel nyomatékosította: „ugyanezen az állásponton van egyébként a tartományi kormány is”.

és akik támogatják

A hatalmi szervek, a VMSZ és a MNT vezetőinek nyilatkozatával ellentétben, amelyekből nyilvánvaló, hogy mindenképpen megszeretnék őrizni a magyar sajtó feletti ellenőrzést, neves újságírók és médiaszakértők másmilyen álláspontot képviselnek a nemzeti kisebbségi média privatizálásáról.
Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Független Újságíró Egyesület (NDNV) elnöke, a Danas című szerb nyelvű napilapnak a következőket mondta:
– Amennyiben a nemzeti tanácsok a média területén túlzott monopol helyzetbe kerülnek, akkor az lehetőséget nyújt a politikai nyomásgyakorlásra. Vonatkozik ez különösen azokra a nemzeti közösségekre, amelyekben egy politikai párt dominál – mondta Gruhonjić.
Ivica Šmit, a Szenttamási Rádió (Radio Srbobran) főszerkesztője Pásztor Bálintnak, a parlament kisebbségi frakciója vezetőjének írt (július 16-i) nyílt levelében azt állítja, hogy a Szenttamási Rádió a magánosítás után 50 százalékkal bővítette magyar nyelvű műsorát a korábbihoz képest. „Ezt egyedül csináltuk, senkitől sem kényszerítve. Tudom, hogy ön ezt sajnálja, jobban szeretné, ha ez nem történt volna meg, de megtörtént”, olvasható Šmit levelében, aki azt kérte Pásztortól, hogy „helyesbítse álláspontját és nyilatkozatát”. (Pásztor a köztársasági képviselőházban 13-án tartott sajtótájékoztatón ugyanis azt találta nyilatkozni, hogy „egyetlen olyan esetről sem tudni, amikor sikeres lett volna kisebbségi nyelvű műsort is sugárzó média magánosítása”.)
Šmit azzal vádolta meg a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy egyáltalán nem segíti a Szenttamási Rádiót, annak ellenére, hogy az egy sikeres médium, hanem minden pénzt a szabadkai Pannon TV-be fektet, amelynek alapítói, mint írja a VMSZ magas rangú tisztségviselői és Pásztor Bálint is (csakúgy, mint Korhecz – B. A. megj.) ennek a pártnak a képviselője.
Arne König, az EFJ elnöke, a Boris Tadićhoz intézett levelében, hangsúlyozta ezt is: „Meg kell találni annak a módját, hogy a politikai rendszer anyagilag támogassa a médiát, de ne avatkozzon bele semmilyen módon a munkájukba, a szerkesztéspolitikába”.
Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő a közvita során úgy értékelte, hogy túlságosan sokat beszélnek a tulajdonjogról, s túl keveset arról, milyen környezetet tudnak teremteni a kisebbségi média fenntartására, pénzelésére.
– Ha ki tudnánk dolgozni egy olyan mechanizmust, mely szavatolni tudná a kisebbségi média jövőjét, akkor, bizonyára, kevésbé lennénk elfoglalva azzal, hogy ki a tulajdonos – állapította meg.

Mi a megoldás?

A hatalom, a VMSZ és a MNT is, tehát, határozottan kiállt a nemzeti kisebbségi médiák magánosítása ellen. Viszont az utóbbi események is egyértelműen bizonyítják: A magánosítást elkerülése növeli a politikai nyomásgyakorlás, a sajtóval és a közvéleménnyel való manipulálás lehetőségét. Egyértelműnek látszik az is, hogy a VMSZ által irányított, a mindössze 58 900 szavazattal megválasztott Magyar Összefogás lista az irányítása alá vonná a legfontosabb vajdasági magyar tájékoztatási eszközöket. Ennek eredménye azonban csak a rosszhírű egyszólamúság lehet.
Arne König és Szerencsés Zsuzsanna meglátásai viszont kulcsfontosságú lehetne a nemzeti kisebbségi média helyzetének megoldására és a politikusoktól való függetlenedése szempontjából.
A média stratégia alapján ugyanis ki kellene dolgozni azoknak a kritériumoknak a rendszerét, amelyek szerint a nemzeti kisebbségi nyomtatott és elektronikus sajtó anyagi támogatásban részesülne. A mindenkori szerb/vajdasági kormány nemzetközi kötelezettsége a nemzeti kisebbségek anyanyelvű tájékoztatásának biztosítása és anyagi segítése. Elvégre a nemzeti kisebbségi közösségek tagjai is adófizető polgárok! Az MNT illetékességét viszont csak a média működéséhez szükséges anyagi és egyéb feltételek biztosítására kellene korlátozni.
A téma hamis felvetése az, hogy valaki „meg kívánja vonni a nemzeti tanácsoktól, hogy a médiumok alapítói legyenek”. Erről szó se nincsen. Alapítson az MNT új lapot, vagy lapokat, rádiót, TV-t, ha úgy tetszik neki, de ne vonja meg a Magyar Szó és a Hét Nap mostani és korábbi dogozóitól a jogot, hogy részt vegyenek a magánosításban, és főleg ne befolyásolja a tájékoztatást.
A megoldás, tehát, az is lehetne, hogy a szerkesztőségek lennének az alapítók, a dolgozók pedig a részvényesek, illetve tulajdonosok. Ez azonban a politikusok számára elfogadhatatlannak tűnik.
A médiastratégia elfogadástól számított 18 hónap, amely alatt módosítanának minden törvényt, mely esetleg tiltja a nemzeti kisebbségi tájékoztatási eszközök magánosítását, túl hosszúnak tűnik. Ebből is látszik, hogy a hatalom a tavaszra esedékes választások előtt semmi képen nem akarja felszabadítani a sajtót.
A többi vajdasági magyar párt (VMDP, VMDK, MPSZ, MRM) vezetőinek, de a vállalkozóknak is el kellene gondolkozniuk legalább egy független hetilap indításáról a választások előtt, s erre uniós pályázati forrásokat is lehetne találni, amely ellensúlyozná a VMSZ tájékoztatási monopóliumát.
Újvidék, 2011. augusztus 7.
Bozóki Antal


Miért nem lehet privatizálni a Magyar Szót?
Ami az igazgatóbizottság közleményből kimaradt

A Magyar Szó Kft. igazgatóbizottsága a „Magyar Szó állítólagos privatizációja kapcsán szárnyra kelt híresztelések okán”, a testület „2005. február 8-ai ülésén meghozott határozata értelmében” szükségesnek tartotta, hogy közleményt adjon ki, mely szerint „a Magyar Szó cégformáját tekintve nem részvénytársaság, hanem a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által alapított korlátolt felelősségű társaság (kft.), vagyona pedig nem képez társadalmi tulajdont. Ezekből a tényekből kifolyólag a Magyar Szó Kft. esetében a privatizáció tárgytalan” (Magyar Szó, 2005. február 19., 20., 9. oldal)
Érdemes ezt a nyúlfarknyi sajtóközleményt elemezni.

Bekebelezés vagy alapítás?

Azok számára akik a sajtó körüli történéseket figyelik nem újdonság, hogy a vajdasági képviselőház 2004. június 29-ei – törvénybe ütköző – döntésével a kisebbségi lapok alapítói jogait átruházta a nemzeti tanácsokra. Így lett az MNT a Magyar Szó és a Hét Nap alapítója.
A közleményben tehát nem felel meg a valóságnak, hogy a Magyar Szó az MNT által lett alapítva. A MNT a Magyar Szót feltehetően valamiféle pártközi politikai egyezség alapján (amelyet az említett képviselőházi határozat szentesített) teljes egészében megszerezte/bekebelezte, vagyis lényegében nem alapította. Még pontosabban fogalmazva: a tartományi parlament a Magyar Szó feletti alapítói jogokat átruházta az MNT-re, ahogyan az az újvidéki Kereskedelmi Bíróság 1-23433 (V.Fi.3354/2004) cégjegyzéki számú nyilvántartásából is látható. Ezt az állítást az is igazolja, hogy a cégjegyzék szerint az alapításhoz a NMT mint „alapító” egy dinárral sem járult hozzá.
A MNT alapíthatott volna saját lapkiadó vállalatot, de nem ezt tette. Miért volt szükség erre a törvénytelen és a sajtószabadságot csorbító lépésre?
A cégformát illetően a Magyar Szó valóban korlátolt felelősségű társaság. Érdekes módón a tartományi képviselőház eltérően viszonyult az ugyancsak általa alapított újvidéki Dnevnik kiadóházhoz. Ennek a sajtóháznak az esetében ugyanis lehetővé tette a magánosítást, a kisebbségi lapkiadók esetében pedig nem. Bodo Hombach, a német WAZ vállalat képviselője 2004. október 23-án – másfél évi tárgyalások után (sic!) – Vera Šoti vezérigazgatóval aláírhatta a Dnevnik Rt. megvásárlásáról szóló szerződést, a kisebbségi lapok pedig továbbra is ki vannak téve a nemzeti tanácsok kényének-kedvének.

Ki a tulajdonos?

Lehetett volna a Magyar Szó is részvénytársaság? A válasz egyértelmű: Igen. Jogilag semmi akadálya ennek nem volt és csak a politikai akaraton (értsd: a politikai vezetők akaratán) múlott. Egy ilyen döntés teljes összhangban lett volna a 2003. április 22-én elfogadott tömegtájékoztatási törvénnyel, amely kimondja, hogy a nyomtatott médiumokat ez év április 22-ig privatizálni kell.
Az MNT nem csak a Magyar Szó feletti alapító jogokat szerezte meg, hanem egyúttal tulajdonosa is lett a korlátolt felelősségű társaság összes vagyonának. Ezáltal megváltozott a tulajdon jellege, vagyis „a kft. vagyona nem képez társadalmi tulajdont”. Hogyan lehet nevezni most ezt a tulajdont? Erre más jogászokkal való tanácskozás után sem lehet megadni a pontos választ. Talán a csoporttulajdon elnevezés felelne meg a legjobban, azzal a megjegyzéssel, hogy az irányítás mindössze néhány személy kezében összpontosul.
Dragan Kojadinović szerbiai művelődési miniszter február 14-én bejelentette, hogy 2006 közepéig meghosszabbítják a nyomtatott médiumok privatizálásának határidejét, és hogy módosítani fogják a nyomtatott médiumok privatizálására vonatkozó utasítást. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a nemzeti tanácsok hatáskörébe került kisebbségi sajtót ne kelljen privatizálni. Ez a nyilatkozat valójában kifejezi az MNT és a VMSZ vezető tisztségviselői által már korábban hangoztatott álláspontot, hogy a kisebbségi sajtót nem kell privatizálni, sőt az még „veszélyes” is lehet.

Tárgytalan magánosítás

A Magyar Szó Kft. privatizálása nem azért „tárgytalan” mert ezt akadályozza a cég vagy a tulajdon formája, ahogy az a közleményből (ki)olvasható, hanem mert az nem felelne meg az uralkodó politikai elit(ek)nek. (A korlátolt felelősségű társaság is lehet magántulajdonban és részvénytársasággá is át lehet alakítani.)
Egyébként a volt Forum esetében a privatizálásra már 2001. december 31-ével adottak voltak a feltételek. Ezen a napon – az említett cégbejegyzés szerint – a vállalat alaptőkéje 228.818.354,00 dinár volt, ami 18.568 elszámolási részvénynek felelt meg, amelyek egyenkénti nominális/néveleges értéke 12.000.00 dinár volt. A 2002. május 23-i bontómérleg szerint ez az alaptőke 239.018.013,69 dinárra módosult.
Megvalósítják-e valaha és hogyan a Forum és a Magyar Szó egykori és mostani dolgozói a magánosításban való részvételükre való jogot?
Az alapítói (és a tulajdon jog) átruházásával a Magyar Szó (Kft.) további sorsának irányítása teljes egészében a vitatott legitimitású MNT (vezetőinek) kezébe került. Hogy ez a gyakorlatban hogyan valósul meg, annak elmondására a szerkesztőségek tagjai az illetékesek.
A sajtóhírekből és a magánosítással kapcsolatos riogatásokból kiviláglik, hogy a jelenlegi hatalom és az MNT sem kívánja lehetővé tenni a kisebbségi média privatizálását. De nem a Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának a közleményébe foglalt okokból ...
Bozóki Antal
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=160, 2005. március 5.