„Miként lehet haladéktalanul orvosolni a kisebbségi
jogok csorbulását”?
December
12-én Szabadkán tanácskozott a szerbiai nemzeti tanácsok országos koordinációs
bizottsága. A 23 nemzeti tanács közül 15 képviseltette magát. A testület
negyedévenként tart egyeztető ülést, az elnöklő pedig évente változik.
A
Magyar Szó (párt)napilap és a Vajdaság Ma hírportál tudósítása is kiemeli, hogy
Zoran Pašalić köztársasági polgári
jogvédő („zaštitnik
građana” és nem „az alapvető jogok biztosa” – ahogyan a
Vajdaság Ma hírportál tudósítója kereszteli)[1]
„negyedik alkalommal vett rész a nemzeti tanácsok koordinációjának ülésén”.[2] Az
egyeztetésen Ivan Bošnjak, az
államigazgatási és helyi önkormányzati minisztérium államtitkára is részt vett.[3]
–
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács
(MNT) elnökének elmondása szerint a köztársasági jogvédő szabadkai látogatása
arról árulkodik (sic!), hogy új gyakorlat alakult ki az emberi és a kisebbségi
jogok, illetve azok védelmének tekintetében. A támogatás célja megvitatni, miként
lehet haladéktalanul orvosolni a kisebbségi jogok csorbulását – tette hozzá,
mondván hogy a nemzeti tanácsok korábban ilyen szinten és módon nem élhettek
ezzel a lehetőséggel – olvasható mindkét írásban.
–
Szinte tálcán kínálják a lehetőséget, s ezzel élni kell! Nem csak a problémák
katalógusba vétele a fontos, hanem hogy azok így megoldódhatnak. A jövő évi
tervekkel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy egy újabb cselekvési tervet lenne
érdemes kidolgozni. Ez a terv pedig nyilvántartásba venné mindazt, amit most
felsoroltunk – mondta Hajnal Jenő.
Ivan Bošnjak, Zoran Pašalić és Hajnal
Jenő
Fotó: Németh Ernő
Mindkét tudósítás többnyire Hajnal, Pašalić és Bošnjak nyilatkozatait
tartalmazza. Arról viszont már alig lehet kihámozni belőlük valamit, hogy egyáltalán mi
is hangzott el az ülésen, hogy mit
is/miben is koordináltak a nemzeti tanácsok képviselői?
A
Magyar Szó írása szerint Szabadkán „megvitatták a szerbiai nemzeti kisebbségek,
illetve nemzeti tanácsok megégetőbb problémáit, továbbá terveket fogalmaztak
meg a jövőbeni tevékenység vonatkozásában”,[4]
valamint hogy „a nemzeti tanácsok képviselői oktatási kérdésekről is döntöttek”.[5] Túlságosan is általános, homályos és szinte semmitmondó információk ezek.
Az
igazi tudósítás az lett volna, ha megtudjuk, hogy melyek voltak a megvitatásra
került „legégetőbb problémák” és az egyeztető testület milyen álláspontokat
és „terveket” fogalmazott meg ezekkel kapcsolatosan. Az idézett írások alapján
az olvasónak erről halvány fogalma se lehet. Vagy ezek megszövegezésére sor sem
került?
Hajnal
Jenő a tanácskozás utáni nyilatkozatában elismerte, hogy „az emberi és a
kisebbségi jogokkal kapcsolatos „fennakadások az alkalmazás területén merülnek
fel”. – Az emberi jog valójában hozzáállás és kultúra kérdése – tette hozzá.
Azt azonban már nem mondta, hogy a hatályos törvények nem alkalmazásának is a
kérdése.
Ilyen
összefüggésben furcsán hangzik az a kijelentése is, miszerint „a jövő évi
tervekkel kapcsolatban azt gondoljuk, hogy egy újabb cselekvési tervet lenne
érdemes kidolgozni”.
Ha
most az „gondolják” Hajnalék, hogy jövőre „újabb cselekvési tervet lenne
érdemes kidolgozni”, akkor felmerül a kérdés, hogy mikor fog az elkészülni, de
legfőképpen, hogy mikor kerül az megvalósításra? Már csak azért is, mivel –
ismereteim szerint – mind a mai napig nem készült konkrét felmérés a 2015-ben
meghozott szerb, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésre vonatkozó
cselekvési terv[6]
megvalósításáról. Most majd újat dolgoznak ki (hogy a régi hibáit feledtessék)?
Az
írásokból arra kérdésre sem kaptunk választ, hogy „miként lehet haladéktalanul
orvosolni a kisebbségi jogok csorbulását”. Miként lehet? Mit „orvosoltak” eddig”? Nem-e inkább az derül ki, hogy ilyen módon nem lehet a jogsérelmeket „orvosolni”?
Nem
kell túl nagy elvárásokat fűzni Pašalić és Bošnjak jelenlétéhez sem a koordináción.
Köztudott, hogy a szerbiai ombudsman a fekete-vörös hatalmi koalíció javaslatára
került tisztségbe, Bošnjak pedig közvetlen részese/alkalmazottja
ennek a hatalomnak.
–
Az idei
évben 24 ajánlást fogalmaztunk meg a kisebbségi jogokkal kapcsolatban, ami
sokkal több, mint az előző években, hisz korábban 11 év alatt 209 ajánlás
született. A kisebbségi tanácsok képviselői 1600 alkalommal fordultak a
hivatalhoz, s általában a kultúráról, a kisebbségi nyelvhasználatról, az
anyakönyvekről volt szó. Sokat dolgoztunk mindezen, és sikerült néhány
szabálytalanságot kijavítani – nyilatkozta Pašalić.[7]
Nem az a lényeg, hogy az ombudsman „négy alkalommal vett részt”[8] a
koordinációs testület ülésén, és hogy mennyi ajánlást tett, hanem hogy milyen eredményeket tud felmutatni a
hatályos törvények alkalmazásának, illetve azok módosításának a követelése
és a gyakorlatban való érvényesítése terén! Arról ugyanis Pašalić nem számolt be, hogy a 24 ajánlásból mennyi került
alkalmazásba!
Az
„ajánlások” számának növekedése sem jelent éppenséggel semmit, ha azok nem
hoznak eredményt. Köztudott ugyanis, hogy az „ajánlások” az ún. puha joghoz
tartoznak, nem kötelező érvényűek. Ez azt jelenti, hogy az illetékes hivatalok
vagy elfogadják/alkalmazzák azokat, vagy sem.
Pašalić
egyébként sem a jogérvényesítés számonkéréséről és a rendelkezésére álló jogi
eszközök következetes alkalmazásról, az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokért
való kiállásról vált ismerté. Majd
szembe száll – Bošnjakkal együtt – azokkal, akik kinevezték? Dehogyis!
A
két írás alapján arra a megállapításra lehet jutni, hogy a nemzeti tanácsok
egyeztető testületének munkájában munkájában is komoly változásokra van szükség: Hiányoznak ugyanis a konkrét
állásfoglalások és a hatalmi szerveknek valamint a jogvédőnek címzett álláspontok, tételes
javaslatok, de azok eredményének a számokérése is. Ezek nélkül pedig az „egyeztetés” csupán formaság, a negyedévenként
előlátott személyes találkozásokat/látásokat jelenti, a helyben járást segíti. Eredmény
nélküli, öncélú ülésezés!
A
tanácsok munkája, hatékonysága nagymértékben függ az elnöklő, a „házigazda” hozzáállásától,
képességeitől is, aki ez esetben sem mutatott kellő határozottságot, hatékonyságot,
kezdeményező készséget.
Hajnal
egész évi elnöksége a koordinációs testületben abban merült ki, a „szinte
tálcán kínált a lehetőséget” csak annyiban használta ki, hogy javasolja: „Jövőre
újabb cselekvési tervet lenne érdemes kidolgozni”!
2020-ban
talán több szerencsénk lesz, amikor Hajnal Jenőtől egy másik nemzeti tanács elnöke
veheti át ezt a tisztséget. A legnagyobb újévi ajándék a vajdasági magyar
közösségnek mégis az lenne, ha az MNT elnöke január 1-jével nyugdíjba távozna és
a helyébe egy olyan elnök kerülne, aki képviselné is a közösség érdekeit! Szeptikus vagyok, hogy ilyen szerencsében részesülhetünk...
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. december 18.
[1] Németh Ernő. Szabadka: Az alapvető jogok biztosa jelenlétében tanácskozott a nemzeti tanácsok koordinációs testülete
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/24503/Szabadka-Az-alapveto-jogok-biztosa-jelenleteben-tanacskozott-a-nemzeti-tanacsok-koordinacios-testulete.html, 2019. december 12. [16:02]
[2] P. E.: Nyelvhasználat és tankönyvek. Magyar Szó2012. december 13. 1., és Németh írása az 1-es alatt.
[3] Uo.
[4] P. E. írása a 2-es alatt, 1.
[5] Uo. 4 és Német írása az 1-es jegyzetben.
[6] Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/Madjari/Jogszabalyok/kisebbsegi%20cselekvesi%20terv.pdf
[7] Lásd Német írását az 1-es jegyzetben.
[8] P. E., a 2 es alatt, 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése