Vajúdó kisebbségkutatás

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (197.)

December 23.

Szabadkán diszkriminálják a horvátokat?

A Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének (DHSV) tagjai elhagyták a Szabadkai Városi Képviselő-testület  ülését, mert szerintük a Szerb Haladó Párt (SNS/CNC)  és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) alkotta városvezetés diszkriminálja a horvát kisebbséget.[1]

Egy év elmúlt azóta, hogy a DSHV kezdeményezte, Szabadkán alakítsanak egy horvát nyelvű iskolaközpontot, de a hatalom még mindig nem tűzte napirendre annak a határozatnak a megvitatását, amely a szabadkai óvodák és iskolák hálózati rendszerének megváltoztatását tartalmazza, és ami elengedhetetlenül szükséges az iskolaközpont megalakításhoz.
Tomislav Žigmanov, a DHSV elnöke elmondta, hogy a tavalyi év közepén a tartomány és az illetékes minisztérium döntött egy munkacsoport létrehozásáról, amely a kérdést koordinálná.

– Erről még a legmagasabb körökben is szó esett, még Aleksandar Vučićtyal is beszéltünk róla és a szerb-horvát kormányközi vegyesbizottság ajánlásában is ez áll. Hihetetlen, hogy azokat a kérdéseket nem tűzik napirendre, amelyekről magasabb szinteken már megállapodtunk. Ez egyértelmű diszkrimináció – mondta Žigmanov, aki a történtekért a haladók helyi vezetőit, a szabadkai polgármestert és a VMSZ elnökét tette felelőssé.

Arra a kérdésre, hogy a szabadkai VKT a dokumentumot miért nem tűzi már egy éve napirendre, nem érkezett hivatalos válasz – közli a Szabad Magyar Szó.[2]

„A VMSZ asszisztál a haladóknak szabadkai horvátok diszkriminációjához?”[3] Ahelyett, hogy tanulna a DSHV viszonyulásából, hogyan kell kiállni a közösségi jogokért! 

November 30. – december 24.

Vajúdó kisebbségkutatás

A Vajdasági Magyar Akadémia Tanács (VMAT) szervezésében november 30-án, Értékteremtő kisebbségkutatás a Kárpát-medencében címmel, „nemzetközi kisebbségügyi tanácskozást” tartottak az újvidéki Európa Kollégiumban.[4]

A rendezvényen részt vettek a határon túli, magyarlakta területeken működő kisebbségkutató és más intézmények képviselői, valamint a hasonló tevékenységgel foglalkozó újvidéki és belgrádi intézmények képviselői.

A tanácskozáson több volt a külföldi, mint a szerbiai részvevő. Szám szerint négy magyar kutató volt jelen – egy Belgrádból, kettő Újvidékről, egy pedig Szabadkáról[5] – valamint egy véemeszes politikus.   

– Vajdaság az egyetlen határon túli régió, ahol nem működik szigorúan kisebbségkutatásra összpontosított tudományos intézet – állapították meg a tanácskozás részvevői [5]

Vajdaság egy multietnikus, multikulturális környezet, ahol a kerekasztalokon elhangzottak alapján indokolt lenne egy ilyen intézet létrehozása – nyilatkozta december 24-én Lendák Imre, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnöke.[7] – Az lenne a logikus, ha a többi kisebbséggel közösen hoznánk létre az intézményt, hiszen ahhoz, hogy megalakuljon, egy adott számú kutatóra, vezetőre, illetve adminisztratív munkásra van szükség. Nem utolsósorban szükség lenne az állam, ez esetben Vajdaság tartomány alapítói támogatására is – tette hozzá Lendák.

A VMAT fiatal és a társadalom-tudományokban bizonyára nem jártas elnöke (képzettsége szerint elektrotechnikai és számítástechnikai mérnők)[8] azonban szem elől téveszti, hogy a jelenlegi hatalomnak, a Vajdasági Magyar Szövetségnek (Vučić Magyarjai Szövetségének) és Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) nem érdeke egy ilyen intézet létrehozása, mivel egykettőre fény derülne, hogy milyen is az őshonos magyar közösség valós helyzete.

– A Magyar Nemzeti Tanács nem volt képes vagy nem akarta felvállalni a kutatások szervezését és koordinálását, ezért azok továbbra is atomizáltan és világos célok nélkül zajlanak – nyilatkozta Korhecz Tamás alkotmánybíró.[9]

– A kutatásokra jellemző volt, hogy ezeket ugyan zömmel vajdasági és nemzetiségi hátterű személyek végezték el, de a kutatások legtöbbször az állami felsőoktatási és tudományos intézményeken kívül valósultak meg. Ez az amatörizmus rányomta a bélyegét az eredményekre is, hiszen a kutatások természetes közege éppen az egyetemeken és az akkreditált kutatóintézetekben van – magyarázta Korhecz. Elfelejtette azonban, hogy 2000-től 2010 júniusáig Vajdaság Autonóm Tartomány Kormányának tagja (majd alelnöke is), 2010–2014 között, a Vajdasági Magyar Szövetség Magyar Összefogás listáját vezetve a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke lett.[10] Csaknem másfél évtizedes politikai pályafutása alatt, tehát, alkalma volt, hogy tegyen is valamit a nemzeti kisebbségi kutatások érdekében.

Korhecz azt sem mondta, hogy ha nem lett volna „ez az amatörizmus”, akkor a szerbiai és a külföldi nyilvánosság nem értesülhetett volna arról, nyoma sem maradt volna annak, hogy az őshonos magyar közösség milyen problémákkal küzdött és küzd a kollektív és az egyéni nemzheti kisebbségi jogok érvényesítésért.

Téves az a hozzáállása is, miszerint az a fontos, hogy „egy-egy kutatás eléri-e a tudományos közvélemény ingerküszöbét”.[11] Persze hogy ez nem lebecsülendő, de az talán még fontosabb, hogy a kutatások eredménye eljusson a nyilvánossághoz, a törvényhozókhoz, a politikai döntéshozókhoz, az Európai Unió és az Európa Tanács illetékes szerveihez, de a nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetekhez is!

Vajdaságban huzamosabb ideje a magyar nemzeti közösség helyzetével kapcsolatos tudományos kutatások szinte alig léteznek. Pontosabban: ezzel mindössze néhányan és többnyire alkalomszerűen foglalkoztak/foglalkoznak.[12]  Mindeddig, sajnos, az anyaország se mutatott különösebb érdeklődést az itteni magyar közösség helyzetének tudományos kutatásához.

Az újvidéki összejövetel  után se látszik világos elképzelés arról, hogy, milyen alapokon, formában kellene megszervezni a kisebbségkutatást – „állami alapítású”, vagy „államilag akkreditált (bejegyzett, elismert – B. A.) kisebbségi kutatóintézet” formájában?   Az sem világos, hogy kezdeményezi-e ezt egyáltalán valaki?

Az állami kisebbségkutató intézethez nem kell túl nagy reményeket fűzni, mivel annak az élére – szinte biztosra vehető – a hatalomhoz, illetve a fekete-vörös-véemszes hatalmi pártok valamelyikéhez tartozó vezetőt neveznek ki. A hatalom csak nem fog pénzelni egy intézetet, amelyik nem az érdekeit szolgálja! Ezért Vajdaságban inkább szükség lenne legalább egy olyan magyar civil szervezetre, amelyik figyelemmel kísérné a szerbiai jogszabályokból valamint az országnak az emberi és a nemzeti kisebbségi egyezményekből eredő kötelezettségeinek a teljesítését!    

Amíg a „kutatók” tanácskoznak, a kisebbségkutatás vajúdik, elfogy a magyar közösség!

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. december 29.

---

[1] Elhagyták a szabadkai VKT ülését a horvát képviselők, szerintük diszkriminálják őket
https://szabadmagyarszo.com/2019/12/24/elhagytak-a-szabadkai-kkt-uleset-a-horvat-kepviselok-szerintuk-diszkriminaljak-oket/, 2019. december 24. [8:20]
[2] Uo.
[3] U. Z.: A VMSZ asszisztál a haladóknak a szabadkai horvátok diszkriminációjához? https://delhir.info/2019/12/24/a-vmsz-asszisztal-a-haladoknak-a-szabadkai-horvatok-diszkriminaciojahoz/
[4] Intézményesített kisebbségkutatás. Magyar Szó, 2019. december 2. 1. és 4., és VRTV. Napjaink, 2019. december 2. http://media.rtv.rs/hu/napjaink/52030 [14:10-]
[5] Tóth Imre: Intézményesíteni kellene a kisebbségkutatásokat.
https://szabadmagyarszo.com/2019/12/24/intezmenyesiteni-kellene-a-kisebbsegkutatasokat/, 2019. december 24. [22:42]
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Lendák Imre. http://vmdok.org.rs/vajgen/2015/10/lendak-imre-ph-d/
[9] Lásd a 4-es alatti írást.
[10] Korhecz Tamás. Politikai pályafutása. https://hu.wikipedia.org/wiki/Korhecz_Tam%C3%A1s
[11] Lásd a 15-ös alatt írást.
[12] Bővebben lásd a Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás? c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=12176, 2019. december 9.