Vajdasági
magyar „Oktatási Helyzetkép”
Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló
(195.)
December
13.
„Őseink a szerbek”?!
„Őseink a szerbek”?!
A
Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) december 13-án közzétette az
Oktatási Helyzetkép[1]
című, 11 oldal terjedelmű dokumentumot. A szervezet november 23-án
megtartott közgyűlésének álláspontjait itt lehet megtalálni: https://www.vmpe.org.rs/oktatasi-helyzetkep/.
A VMPE
állásfoglalásai tartalmazzák mindazt, ami a pedagógusok szerint nem csak, hogy
akadályozza, de hátráltatja is a vajdasági magyar oktatást, annak javítását és
fejlődését is. A magyar pedagógusuknak, az oktatásban tevékenykedő szerbiai és magyarországi
hatalmi szervezeteknek ezeket nem csak tanulmányozni kellene, hanem megoldást
is találni az észlelt problémákra.
A
pedagógusok szakmai szervezetének átfogó, az oktatás szinte minden területére
kiterjedő értékelése szerint „az előző években felvázolt oktatási helyzet
súlyosbodott”. Tegyük hozzá: annak
ellenére, hogy „a VMSZ-nek a helyi intézményektől kezdve a tartományi
szerveken és a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül egészen a minisztériumokig
vannak tisztségviselői”. [2]
A
magyar nyelven tanuló általános iskolások száma az utóbbi 6 évben (2013-2019)
3593-al, a középiskolások száma pedig ugyanebben a periódusban 1245-el
csökkent.
A
magyar nyelvű oktatás végveszélybe került a szórványban, a demográfiai fogyás
és az elvándorlás miatt. Az általános
iskolák végzős diákjainak mintegy 15 százaléka nem folytatja tanulmányait az
itteni középiskolákban, többségük külföldön tanul tovább.
A
VMPE rámutatott a tanárképzés hiányosságaira és – a közalkalmazotti létszámstop
valamint leépítések miatti – komoly szakemberhiányra is. A pedagógusok szerint továbbra
is gondot okoz, hogy nincsenek magyar tanfelügyelők, iskolapedagógusok,
pszichológusok. Az oktatás minősége is
romlott, ami az iskolák hiányos felszereltségének tulajdonítható. Sok vajdasági
magyar fiatal érvényesülését gátolja az államnyelv hiányos ismerete is –
olvasható a dokumentumban.
A
tankönyvhelyzet sem értékeli kielégítőnek a VMPE. A tavalyi évet az általános
iskolában az elsősök és az ötödikesek teljes mértékben a programnak megfelelő
tankönyvek nélkül járták végig. A magyar történelem oktatására a tanterv csupán
évi hat órát engedélyez. A szerb nyelvből történt fordítás tele van
csúsztatásokkal, „habár nem nyíltan, de burkoltan igenis érezhető a magyar nép
bűnösnek nyilvánítása”. A magyar nyelvű tankönyvben
az „őseink a szerbek” kifejezés szerepel.
A
dokumentum rámutat továbbá, hogy szép számban akadnak rosszul, hibásan fordított
tankönyvek is, hogy hiányoznak az inkluzív oktatást segítő tankönyvek is. Tanári kézikönyvek
se nincsenek, tankönyvkritika pedig nem létezik.
A
VMPE szerint a Magyar Nemzeti Tanácsa (MNT) arra hivatkozik, hogy „nincs elég
kapacitásuk, értsd fordítójuk”. Ennek ellenére fordítók vannak, de „az MNT csak
kiszemelt, kedvezményezett személy számára adja ki ezeket a munkákat”. Ráadásul
e kiadványok fordításában, sok esetben bizony erősen sántít a szakmai nyelv –
értékelték a pedagógusok.
A
VMPE fontosnak tartja, hogy az MNT az iskolák igazgatóinak és az iskolaszékek
tagjainak megválasztásakor, valamint munkaviszony létesítésekor a szakmai
követelményeket és a rátermettséget, ne pedig a párthovatartozást és a
politikai megfelelőséget helyezze előtérbe. „Az oktatást mentesíteni kell a
pártpolitikai befolyástól és csatározásoktól!” – fogalmaztak a pedagógusok.
A
dokumentum rámutat ara is, hogy az vajdasági magyar sajtó az oktatás területén
nem kellően tájékoztat, illetve elhallgat, vagy jelentőségének nem megfelelő
súlyt adva tájékoztat azokról az eseményekről, amelyek nem sorolhatók a
pártpolitikai érdekszférába. (Nem láttam, hogy a vajdasági magyar nyomtatott
sajtó egyáltalán foglalkozott volna a VMPE közgyűlésével és annak
álláspontjaival.)
Ezek
csak – a teljeségre törekedés nélküli – szemelvények a VMPE értékeléséből.
A
dokumentumot lehetett volna ugyan rövidebben, tömörebben, csak a szakma
területén maradva is megfogalmazni. Mellőzni lehetett volna a politikai és
ideológiai csengésű, például az Orbán Viktor
politikájával foglalkozó mondatokat és egyéb felesleges részleteket. Ez azonban
nem csökkenti a jelentőségét, helyzetfelmérő, problémajelző fontosságát. A
szakmai rész tárgyilagosan, meggyőzően hat és szakmai szervezet áll mögötte.
A
VMPE ez alkalommal is, mint a korábbi években, elvégezte azt a feladatot, amit
tulajdonképpen az MNT-nek kellett volna megtenni. Nem csak, hogy átfogóan
megvizsgálta, felmérte a vajdasági magyar oktatás helyzetét, de javaslatokat is
tett a helyzet javítása, az oktatás fejlesztése/előmozdítása érdekében,
A
probléma az, hogy az MNT évek óta tudomást sem vesz nem csak a VMPE, de más szakmai
szervezetek álláspontjairól is. Önmaga viszont semmilyen elemzést nem készít(ett)
a magyar közösség helyzetéről, a közösségi és egyéni jogok érvényesítéséről. Azon
a négy területen sem (oktatás, kultúra, tájékoztatás, hivatalos nyelv- és
íráshasználat), amelyek miatt az önkormányzati jogok érvényesítése érdekében
létrejött. Ez is az mutatja, hogy az MNT
nem végzi még a törvény által meghatározott feladatait sem. Ez pedig már önmagában is – hivatalának nem
végzése miatt – elegendő ok lenne az MNT elnökének menesztésére (ha a Vajdasági
Magyar Szövetség/Vučić Magyarjainak Szövetsége nem állna mögötte).
A
VMPE számos problémát, észrevételt, javaslatot is tartalmazó Oktatási Helyzetképe
jó hivatkozási alapul szolgálhatna most az MNT-nek (ha olyan lenne, amilyenek
kellene, hogy legyen), hogy vitát nyisson a testületben a vajdasági magyar
oktatás helyzetéről és problémáról. Ennek alapján megfogalmazhatna egy
határidőhöz kötött cselekvési tervet, amely nem csak a saját feladatait
tartalmazná – amelyeket el kellene végezni a helyzet javítása és az oktatás
fejlesztése érdekében –, de az állami hatóságok iránti elvárásokat is. Kérdés
azonban, hogy erre van-e „politikai akarat”? Ha nincs, akkor meg minek az MNT?
December
20.
„Azon vagyunk”
„Évértékelő
beszélgetést” tartott Pásztor István
a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnöke a vajdasági magyar média és a magyarországi
közmédia munkatársaival. A „beszélgetés” teljes felvétele – „a kedves olvasó
vérmérséklete és lelki állapota szerint”[3] –
itt nézhető meg: http://www.vmsz.org.rs/video/evertekelo-beszelgetes-pasztor-istvannal
Elsőként
– a betűrendi sorrend alapján – Tőke János
a Családi Kör hetilap főszerkesztője kérdezhette a pártelnököt. Kérdése a vajdasági
magyar tankönyvekkel volt kapcsolatos: „Minden szeptemberben, az utóbbi években
kaotikus állapotok uralkodnak ezen a téren, nem készülnek el időben a
tankönyvek, elfogynak a régiek, nem lehet kapni. Még egy példát is kiragadtam, most
láttam a VMPE-nek a közleményében, hogy az egyik tankönyvben, a történelemben
az szerepel, hogy ’őseink a szerbek’. Azt szeretném megkérdeni az elnök urat.
hogy mikor oldódik meg ez a probléma és mi a véleménye erről a kialakult helyzetről?”
Pásztor
István válasza:
„Valóban
ezt egy komoly problémának tartom, de olyanok, mint én, akik már láttak az életben
pár programváltozást, azok pontosan tudják, hogy ez a programváltozásos folyamatnak
mindig a velejárója. Ez így volt akkor is, amikor én elemi iskolába jártam. Ez,
persze, se nem magyarázat, se pedig olyan körülmény, ami miatt visszafogottságot
kellene gyakorolnunk.
Én
azt tartom nagyon fontosnak, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség szakpolitikusai,
a Magyar Nemzeti Tanács folyamatosan foglalkozik ezzel a dologgal és folyamatosan
presszionálja a döntéshozókat, a tankönyv-előkészítő fázisnak a különböző
szereplőt, hogy ezeket a késedelmeket minél kisebb volumenre szorítsuk vissza.
Ami
a tartalmat illeti, azt gondolom, hogy ilyen jellegű megállapításnak nincsen
helye a tankönyvben. Azt is el tudom fogadni, hogy függetlenül attól, hogy
hányan nézték át a tankönyv szövegét, elképzelhető, hogy ilyen hiba benne
maradjon, de ezt a hibát ki kell javítani.
Ugyanakkor
azt látom, gyakorló nagyapaként, hogy a pedagógusok nem fogják erre a körülményre
a gyerekekkel való foglalatosságnak a(z) esetleges minőségbeli problémáit.
Tehát, megpróbálják megtalálni annak a módját, hogy a gyerekeket ellássák olyan
anyagokkal, olyan háttéranyagokkal, olyan plusz fölkészítő, vagy tudáshordozó
anyagokkal, amikkel ezeket a nehézségeket orvosolni lehet.
Mindenféleképpen
azon vagyunk, és folyamatosan azon vannak, még egyszer szeretném elmondani, az
MNT-ben is, a VMSZ szakpolitikusai is, hogy ezek a jelenségek minimálisak
legyenek. Ez nem politikai kérdés, azt kell, hogy mondjam, hanem ez oktatásbeli,
alapállásbeli kérdés.”
Pásztor szerint a pedagógusoknak „háttéranyagokkal” kell „a nehézségeket orvosolni”, vagyis a VMSZ szakpolitikusainak a hibáit kijavítani! Nem inkább a VMSZ-t, az MNT és a „szakpolitikusokat” kellene meneszteni?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. december 22.
[1] VMPE. Oktatási Helyzetkép. https://www.vmpe.org.rs/oktatasi-helyzetkep/, vagy https://delhir.info/2019/12/15/ha-kivancsi-ra-hanyadan-is-allunk-ime-a-delvideki-magyar-oktatas-2019-es-helyzetkepe/
[2] M.E.: Új esély az iskolának. Magyar Szó, 2019. december 9. 9.
[3] Stephen BOZHEN: Szerelmi bánat. http://hu.autonomija.info/stephen-bozhen-szerelmi-banat/, 2019. december 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése