Avagy a Napló optimista előrejelzése 2017-re
Bódis Gábor
Lesznek még árulások (a pénz beszél, még magyarul is), de ilyen méretű nem. Az MM felfogja, hogy újfent megtalált erejét Tamásnak köszönheti. Meghálálnák neki, de a toleráns diskurzus nevében, nem fogadja őket.
A fejétől bűzlik a világ, tehát kezdjük Trumppal! Január 20-án beiktatódik. A magukra valamit is adó zenészek vonakodnak ezt a dicső pillanatot fellépésükkel bearanyozni, de lesznek kevésbé finnyásak is.
Amerikában most összecsap a fékevesztett kapitalizmus és a liberális demokrácia jogrendje. Felmérhetetlen, hogy Donald Trump és vándorcirkusza mit tud majd művelni Washingtonban. Kétesélyes a dolog: a rendszer beszívja, magáévá teszi és egy Ronald Reagan típusú, akár sikeres, elnök is lehet. Ezt mondják az optimisták. A kevésbé azok pedig úgy vélik, hogy Trump fogja magából kifordítani az establishmentet (miközben maga is szerves része) és eljő a világvége.
Európánkra nézve ez utóbbi megoldás tragikus lenne, hiszen a jóléti társadalom Amerika védőszárnya alatt tudott kivirágozni. Ennek eltűnésével teljesen ki lesz szolgáltatva - mondjuk, Putyinnak - és a saját nacionalizmusainak. Kristály éjszakára felkészülni!
Mégis: Trump eddigi Twitter diplomáciája annyira zavaros, hogy ebből még bármi kisülhet. Na, sok jó azért nem. Egyrészt ki akar vonulni a világból, másrészt újjáélesztené az atomfegyverkezést. És ez ugyan, ki ellen irányulna? Az ellen a Putyin ellen, akivel barátkozni szeretne. Jebo lud zbunjenog.
Közben Magyarország az illiberális demokráciák legnemesebb hagyományait ápolva még jobban tolódik a legszélsőbb jobb felé. A szószaporítás a fasizálódás kifejezés sikertelen kikerülése volt. Orbán Viktornak már nem lesz egyetlen ellenfele sem, kivéve a saját üldözési mániája. A magyarországi ellenzék tovább tökéletesíti a rendszererősítő kamuellenzék operett szerepét. És közben felveszi a havi és egyéb gázsit. A kétfarkúak maradnak az egyetlen hiteles magyar ellenállók. Ja, és megszűnnek a rezsimtől független médiumok. Vagy hatósugaruk csak a hálószoba faláig terjed. Horthyt kinevezik (végre) tengernagynak.
Orbán szerb pandant-ja Vučić februárig fog azon töprengeni a nyilvánosság előtt, hogy miként tudná halkabban közölni: Nikolić mögé áll. Hiszen eddig is kiváló köztársasági elnök volt. Másként nem megy. De lehet, hogy így sem. És akkor fapofával bejelenti, hogy röpke néhány hónap után a szerb nép ismét urnákhoz járul. Április 9-én immár nemcsak elnököt, hanem parlamentet is választanak a világ legszorgalmasabb szavazói. Mi ebben a baj? Inkább szavazzanak két hetenként, minthogy Tomót valaki legyőzze, és akkor tudjuk, mi következik. A Boris is akkor írta alá a demokraták halálos ítéletét, amikor (teljesen feleslegesen) előrehozott elnökválasztáson próbált meg időt nyerni. Addig is megjátssza a felháborodottat, például amiatt, hogy a hazafias háborús üzérkedés szerb tótum faktuma, a Karić bántatlanul hazatérhet. Már csak ő hiányzott, meg a Mira és fényesíthetik Putyin Migjeit.
Vučić elvtárs feltétlen híve, szolgája és fegyvertársa, az idősebb Pásztor be fogja vezetni azt a szabadkai városházán megkezdett gyakorlatot, hogy medveölelésre hasonlító érzelmi kisüléseket vezet be a tartományi szkupstinába is. Háborús bűnösök és pártolóik előnyben, demokraták kíméljenek!
A Prosperiteti prosperálni fog és mindenki jól jár, főleg azok, akik már a határ túloldaláról integetnek vissza.
A Magyar Mozgalom felriad a korheczi rémálom után és belekezd egy tisztességes ellenzéki párt tevékenységébe. Minden szinten szinte mindent megmozgat, hogy a VMSZ hiteles alternatívája legyen. Lesznek még árulások (a pénz beszél, még magyarul is), de ilyen méretű nem. Az MM felfogja, hogy újfent megtalált erejét Tamásnak köszönheti. Meghálálnák neki, de a toleráns diskurzus nevében, nem fogadja őket.
2016. december 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése