1. Kasza József
2. Pásztor István
3. Lovas Ildikó
4. Egeresi Sándor
5. Ágoston András
6. Páll Sándor
7. László Gyula
8. Rácz Szabó László
9. Korhecz Tamás
10. Újhelyi Ákos
7. László Gyula
Pályafutásának fénykora (?) a VMDP-hez
kötődik. Ott valóban üdítő színfolt volt (igaz, hiányzott a színvonalas
konkurencia). László temperamentumos stílusával próbálta felrázni az
átlagemberek által egyre gyakrabban "döglöttnek" nevezett pártot.
Ágoston azonban akkoriban görcsösen ragaszkodott groteszk trónjához és
minden lehetséges eszközt bevetett annak érdekében, hogy elhárítsa a
rettegett reformokat és azok esetleges hordozóit.
Hiába volt László a VMDP legnépszerűbb
(és valójában egyetlen aktív, saját ötletekkel rendelkező) képviselője,
távozásra kényszerült.
Ezt követően létrehozta a Magyar Remény
Mozgalom nevű pártot, amely rövid idő alatt minden médiatámogatás
nélkül, sőt folyamatos démonizálás mellett is meglepő sikereket ért el.
Az MRM-et (néhány lehangoló kivétellel) zömében becsületes, nemzeti
érzelmű délvidéki magyarok alkották. Népszerűsége nőtt, a VMSZ-t pedig
egyre nagyobb pánik kerülgette, hiszen a fiatalok nagy számban
csatlakoztak az új erőhöz. Ezért mindent elkövetett, hogy besározza az
MRM-et.
Ennek érdekében (az összes VMSZ-es
médium mellett) átmeneti jelleggel egy illegális szennyhonlap is
létrejött, azzal az egyetlen céllal, hogy minden argumentum nélkül, a
lehető legnyersebb és legprimitívebb módon sértegesse, kompromittálja az
MRM-hez közel álló személyeket. Ennek ellenére a mozgalom eredményesen
működött. Mindaddig, amíg László Gyula, akiben sokan a "nép rokonszenves
fiát" látták, nem kezdett el kalkulálni és az MRM nevében téves
döntéseket hozni (lúzer koalíciós partnerek kiválasztása, a VMSZ
támogatása a szabadkai képviselő-testülétben stb.).
Az MRM-hez közeli körökben felmerült a
gyanú, hogy valamilyen politikai kereskedelmet folytat az áruló
délvidéki magyar tényezőkkel, sőt a hatalommal rendelkező szerb pártok
egy részével úgyszintén.
Persze könnyen lehet, hogy az egész csak alaptalan pletyka, de tény, hogy szárnyra kapott az ilyen jellegű híresztelés.
Valakinek talán feltűnt, hogy nem
említem László Gyula fiát, hiszen ő volt az MRM hivatalos, formális
elnöke. Ennek oka abban rejlik, hogy a jól tájékozott forrásaink szerint
az összes fontos döntést László Gyula hozta, tehát gyakorlatilag ő
irányította az MRM-et.
Az MRM idővel válságba sodródott a nagy
elvándorlási hullám következtében. A zömében fiatal tagság jelentős
része szétszéledt. Emiatt azonban aligha kellett volna "befagyasztani"
(megszüntetni) az MRM-et. Márpedig László ezt tette. A tanács, az
elnökség, a tagság megkérdezése nélkül.
Nem lehet pontosan tudni (legfeljebb
csak sejteni, találgatni), mi serkentette erre a lépésre. Az MRM
vezetősége, amely felháborodással fogadta az említett döntést, állítólag
megpróbálta megmenteni a mozgalmat és kezébe venni az irányítást, de a
párt ravaszul, agyafúrtán összeállított statútuma, amely nyolc évig
(jogilag) teljhatalmat biztosított az elnöknek, vagyis László Gyula
fiának (tehát gyakorlatilag László Gyulának), minden további intézkedést
ellehetetlenített.
Úgy fest, valakinek az érdekében állt,
hogy teljesen "likividálja" az MRM-et, mint az egyetlen autentikus
délvidéki magyar nemzeti pártot.
Az egész történetet továbbra is
meglehetősen nagy homály fedi, amelyet az érintettek előbb-utóbb talán
eloszlatják. Amíg ez nem történik meg, László Gyula közéleti szerepének
tisztasága is a vita tárgyát képezi majd.
(Holnap folytatjuk)
K. P.
Kapcsolódó:
Rendhagyó top lista: tíz legellentmondásosabb délvidéki magyar politikus (1. rész)Rendhagyó top lista: tíz legellentmondásosabb délvidéki magyar politikus (2. rész)
Rendhagyó top lista: tíz legellentmondásosabb délvidéki magyar politikus (3. rész)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése