Nem árt időnkénti felidézni az érdekvédőink nagy szavait, sokat mondó nyilatkozatait.
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke és szerb parlamenti képviselője mintegy tíz éve, konkrétan 2014. márciusában a B92 kereskedelmi (korábban demokrata párti, most pedig haladó) médiumnak nyilatkozva kiemelte: „Én nem vagyok területi autonómia párti, mert az kizárná a Vajdaság területén élő magyarok 40 százalékát, politikusként pedig úgy vélem, hogy a magyarokat nem kell megosztani”.
Szép számban akadnak azonban akik úgy vélik, a VMSZ az elmúlt évtizedekben alaposan megosztotta a délvidéki magyarokat. Szétverte az itteni magyarság egységes szervezetét, az ún. történelmi VMDK-át, majd gyakran megbélyegezte a másként gondolkodó magyarokat, ha „kellett” angolosan áttaposott ellenfelein, tehetséges magyar emberek pályafutását törte ketté.
Ha jól számoltuk, a VMSZ létezése óta 23 (huszonhárom) zömében szerb párttal volt választás előtti és utáni koalícióban – különböző szinteken.
Pásztor Bálint továbbá azt is mondta: „Nem látom megoldásnak a nagy pártokba történő beolvadást, hiszen azok nem kellően tájékozottak, és nincsenek megfelelőképpen beavatva egy adott nemzeti közösség problémáiba.”
A nagy pártokba történő beolvadás tényleg nem egy jó dolog. Felmerül azonban a kérdés: ha ez így van, a VMSZ miért olvadt be (gyakorlatilag) abba a hatalmi pártszövetségbe, amelynek élén Šešelj politikai fia, a Nagy-Szerbia egyik (volt?) élharcosa áll?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése