2019. július 21., vasárnap

Egy magyar közösség leépítése


Gondolatok a (torontál)tordai „történésekről”
  
A bánáti (Torontál)tordáról  a Magyar Szóban és a Tordai Újságban többnyire csak  a helybeli művelődési eseményekről és csak a sikerekről értesülhetünk. Azokról is leginkább Dobai Jánostól, a Helyi Közösség (sokéves, vagy talán -évtizedes) elnökétől. A falu helyzetéről, és hogy milyen problémákkal küzdenek az ottani emberek, arról már ritkábban vagy egyáltalán nem olvashatunk. 

Kecskés István, a vémeszes beállítottságú napilap bánáti tudósítója legutóbb arról írt, hogy „sikeresen zárult  Torda IPA (Határon Átnyúló Együttműködési Program – B.A.) pályázata Balástyával”.[1]    
„A helyi járulék megfizettetése az elmúlt években mind nehezebbé vált” – írja Kecskés. Ezen egyáltalán nem kell csodálkozni, hiszen a falu jó része kiürült. Sokan – a jobb élet(feltételek) reményben – külföldön kerestek jobb életet, vagy éppen elhaltak. A mezőgazdaságból pedig egyébként nem könnyű megélni. A (mégis) befolyt összegnek a „nagy részét” az egyesületek, szervezetek „működésére és a különböző programjaikra osztották szét” (?!). (Emlékezetem szerint, korábban a helyi járulékot a falu fejlesztésére, közművesítésére, vagy egyéb helyi/közösségi probléma rendezésére költötték.) 

Két évvel ezelőtt, miután a helyi járulék elapadt, a Helyi Közösség Tanácsa (amelybe egyébkén a Dobai által megnevezett személyek kerültek) – a hagyományos rendezvények megtartása céljából – „a pályázatírások felé fordult”. Miért nem korábban?
– A projektum célja elsősorban az volt, hogy azokat az értékeinket, kultúránkat, hagyományainkat, amelyek léteznek Tordán és Balástyán is, közelebb hozzuk egymáshoz és továbbadjuk a fiataljainknak – nyilatkozta Dobai a napilap újságírójának. Rendeztek Kukoricafesztivált, Tini-fesztivált, Tordai Művelődési Napokat, Falunapot, újabban pedig egy kispályás labdarúgótornát – tette hozzá a falu nyugdíjas (a májusi választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség Elnökségéből kibukott, vagy kibuktatott) vezetője.
Ebből is látszik, hogy fesztivál(ok)ból, szórakozásból, tehát, Torda sem marad le. Ügyesen pályáztak is. Ha jól értem (az egyébként kusza szövegből), a pályázat összértéke – amelyben a Csongrád megyei Balástya vállalta, hogy „vezető partner legyen” – 100 ezer euró volt.  – A ránk tartozó 30 ezer euróból ötezer volt az önrész, amit tartományi támogatásból biztosítottunk – mondja Dobai. Ebből azonban nem derül ki, hogy 25 ezer eurót ki, miből és honnan biztosított?  Így „sikerült a korábbiaktól sokkal könnyebben kifinanszírozni ezeket a rendezvényeinket, a két települést még közelebb hozni egymáshoz” – magyarázta Dobai. 

Nem is az a legnagyobb gond, hogy a tordai vezetőség a helyi hozzájárulást és az IPA pályázatból befolyt 100 ezer eurót a helybeli szervezetek működésére és jóformán szórakozásra költötte, hanem az, hogy a falu helyzete egyre rosszabbodik. Erről viszont már csak ritkán tájékozódhatunk és akkor is többnyire csak következtethetünk.    
A Tordai Újság legújabb, július 15-i számából – ugyancsak Dobai János Történések a Helyi közösség életéből c. beszámolójából, megtudjuk például, hogy „mivel január 1-jétől nincs újabb helyi járulék, ezért az idén további útfelújítási munkálatokra, de egyéb beruházásra sem lehet számítani”.[2] 
– Június 1-jétől, egy régebbi keltezésű, begaszentgyörgyi községi határozat alapján, amely csak most került alkalmazásra, a helyi piac működtetése a helyi közösségtől átkerült a begaszentgyörgyi EKOS Közvállalat hatáskörébe, úgy, mint a közterületek és zöldövezetek karbantartása, rendezése is[3] – írja ugyanott Dobai.  
Magyarán ez azt jelenti, hogy a – központosítás miatt – még az a kicsike összeg is, amit a piaci árusok „helypénzként” fizetnek, a községi kasszába, Begszentgyörgyre kerül. Ettől már talán nincsen/nem lehet lejjebb!
Tordán „a helyi anyakönyvi hivatal a napokban véglegesen megszűnt, mert az anyakönyvvezetést teljesen központosították, és ez a szolgálat ezután csak Begaszengyörgyön működik” – olvasható a Helyi Közösség elnökének írásában. Ebből azonban nem derül ki, hogy a tordaiak – a 16 kilométerre lévő Begaszentgyörgyön – kaphatnak-e legalább kétnyelvű anyakönyvi kivonatot, vagy csak cirill betűset? 

Júniusban két hetet töltöttem a faluban. A postán csak az a személy vehetett fel pénzt, akinek ennél a közvállalatnál volt számlája. A készülék ugyanis, amelyik a többi bankkal van kapcsolatban, még az érkezésem előtt meghibásodott. (Hogy időközben kicserélték-e a szerkentyűt nem tudom, de a postahelység rendezése is időszerű lenne, mivel már a helybeliek sem emlékszenek, hogy mikor meszelték utoljára. Pedig elég sok pénzt otthagynak.)
Pénzfelvételért, tehát, csakúgy, mint bármilyen más közigazgatási ügyintézésért a tordaiaknak ugyancsak Begszentgyörgyre kell utazni.
A jobbik eset, ha az embernek van gépkocsija. A községi központba ugyanis eléggé körülményes, költséges és időbe is kerül eljutni, mivel autóbusz-közlekedés csak akkor van, „amikor a tanulók járnak az iskolába”. A helyi vezetés még azt sem volt képes megoldani, hogy egy délelőtti és egy délutáni (Nagykikindára vagy Nagybecserekre tartó) autóbuszjárat Tordán keresztül legyen!

Érdekes lenne azt is tudni, hogy a begaszentgyörgyi közigazgatásban hogyan alakul a foglalkoztatottak nemzetiségi aránya, hogyan valósul meg a magyarok „részarányos foglalkoztatása” és a magyar nyelv hivatalos használata? Ismereteim szerint a tordai magyaroknak is csak cirill betűs határozatokat  kézbesítenek, amit bizony sokan el sem tudnak olvasni. 
Azt is jó lenne tudni, hogy a törvény szerint meghatározott helyeken ki vannak-e helyezve a kétnyelvű táblák? Dobai ugyanis arról ír, hogy „a helyi közösség újra pályázatot nyert a tartományi kisebbségügyi titkárságon a kétnyelvű táblák elhelyezésére”. Lesz-e aki ezt ellenőrzi?
Többen arra is panaszkodhattak, hogy a csapból sárga, ihatatlan víz folyik, hogy nincs teljesen megoldva a falu orvosának, fogorvosának, gyógyszerészének a kérdése, hogy a vezetőség nem tart falugyűlést, hogy gyakoriak az áramszünetek („még akkor is kikapcsolják az áramot, amikor még bárányfelhő se nincsen az égen”), ami miatt károsodnak a háztartási és egyéb gépek, hogy… 
A tordaiak szorgos, dolgos emberek, nem háborognak, hallgatnak és tűrnek, azt is mondják: „nem mernek szólni/megszólalni”… A falu vezetősége pedig – úgy látszik – képtelen a sarkára állni a közösségi problémák megoldása érdekében. Nem csoda, hogy a (maradék lakosok közül is) sokan külföldre távoznak…
Kecskés István ezekről a témákról miért nem ír? A Magyar Szó „újságíró életműdíjával”[4] jutalmazott újságírójának már nem kell(ene) félni, hogy közlik-e vagy sem az írását! Vagy mégis? Hogy a Tordai Újság miért nem foglalkozik  a falu problémáival? Dobai a szerkesztőbizottság tagja… Most „újabb határon átnyúló IPA projektum megpályázására" készül... 

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási programokon túl – el kellene kezdeni végre a falu lényegi problémáival foglalkozni. Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni, amelyek élhetőbbé tennék a falut, serkentenék az itthon maradást! Méghozzá nagyon sürgősen! Ha erre nem képes, akkor bizony tisztességes volna felállni és elköszönni! Dobaival az élen!

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. július 21.


[1] K.I.: Újból belevágnak, Magyar Szó, 2019. július 17. 6., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4041/vajdasag/205110/%C3%9Ajb%C3%B3l-belev%C3%A1gnak.htm, 2019. július 17., 19:49 >> 2019. július 17. [21:44]
[2] Dobai János: Történések a Hely közösségünk életéből. Tordai Újság. 2019. július 15. 10.
[3] Dobai János: Történések a Hely közösségünk életéből. Tordai Újság. 2019. július 15. 10.
[4] v-ár , lau , trk: Az írott szó ünnepe.
https://www.magyarszo.rs/hu/3558/kozelet_media/176189/Az-%C3%ADrott-sz%C3%B3-%C3%BCnnepe.htm
2017. december 21. [08:02] >> 2017. december 21. [10:11]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése