A vajdasági magyarság „lenullázta” a gazdasági lemaradását?

2023-ban aligha lesznek Prosperitati pályázatok

Szalagvágás a bácskossuthfalvi MetalCorpban (Ótos András felvétele)

– A vajdasági magyarság kimaradt a Szerbiában lezajlott privatizációból. Nem a rátermettség hiánya miatt, hanem mert egy politikailag irányított folyamatról volt szó a 90-es években. Az anyaországi támogatásoknak köszönhetően azonban a lemaradást mostanra sikerül behozni. A magyar kormány pedig továbbra is elkötelezett a támogatási programok folytatását illetően – írta február 3-án címoldalas cikkében a Vajdasági „Magyar” Szövetség napilapja, a Magyar Szó.[1]
Az írás annak kapcsán készült, hogy „két, már megvalósult beruházást adtak át, azt követően pedig ünnepélyes szerződéskötésre került sor a TSC Arénában a Prosperitati Alapítvány nyertes pályázóival. A kiemelt jelentőségű, közepes és nagy léptékű gazdasági és mezőgazdasági fejlesztések támogatására kiírt pályázatok nyertesei közül 49-en írhatták alá a szerződéseket”.[2] [Az írásból kitudódik, hogy „a topolyai AKE Djantar cég öt számítógépes vezérlésű fémmegmunkáló gépet vásárolhatott a Prosperitati Alapítvány támogatásával”, a bácskossuthfalvi MetalCorpban pedig „megvalósult fejlesztéseket adtak át” (??).]
A topolyai eseményen (is) jelen levő Pásztor István, a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) elnöke elmondta, hogy „ami az utóbbi években a gazdaságfejlesztési programoknak köszönhetően történt, azt eredményezte, hogy sikerült azt a lemaradást »lenullázni« (sicc!!), amit a 90-es években zajló, politikailag irányított privatizáció során a vajdasági magyarság elszenvedett. A magyar kormánynak köszönhetően olyan kondícióban vagyunk, mint amilyen kondícióban vannak azok, akik az elsődleges privatizáció részesei voltak a többségi nemzet oldalán – fejtette ki. Rámutatott, hogy ma már olyan cégcsoportokat és olyan teljesítményeket tudunk felsorakoztatni, amelyek ezt az állítást bizonyítják” – közli a lap.[3] 

A Pásztor Pista pártvezér elismerte ugyan, hogy a vajdasági magyarság „a 90-es években zajló, politikailag irányított privatizáció során lemaradt”. Pontosabban fogalmazva, ebből a privatizációból kimaradt, ami a közösségnek felbecsülhetetlen károkat okozott, mivel hatalmas vagyontól esett el. Arról viszont nem beszélt, hogy most azokkal vesz részt a hatalom gyakorlásában, akik miatt a magyar közösség „kimaradt a privatizációból”.
Az értékelése is elfogadhatatlan. Képtelenség, hogy a magyar közösségnek – talán az ő bölcs vezetésével – sikerült ezt a (gazdasági) lemaradást „lenullázni”. Csaknem három évtizedes gazdasági „lemaradást” nem lehet néhány év alatt úgymond behozni. Ha ez netán sikerült volna is, akkor is még csak a nullán lennénk! Közben az életkörülmények mit sem változtak!
Maradjunk annyiban, hogy a magyar kormány gazdaságfejlesztési programjában – „az eseményen kiosztott sajtóanyag szerint – a több mint 14 ezer vállalkozó jutott támogatáshoz összesen 68 milliárd forint értékben, amely a folyamatban lévő beruházások (és az 50 százalékos hozzájárulás/önköltség – B.A.) figyelembe vételével 149 milliárd forint összértékű beruházás megvalósítását eredményezi a Vajdaságban”[4] (2016-tól – B.A). (Ebből le kell vonni a szerb költségvetést gazdagító 20 százalékos állami forgalmi adót – áfát).
A program célja az volt, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy „a magyar emberek a szülőföldjükön tudjanak boldogulni, és csökkenjen az elvándorlás”.[5]

A magyar közösség vajmi keveset hoz(hat)ott be a gazdasági lemaradásból. Azok a tehetősebb személyek jutottak a program megvalósítását végző (a Véemesz által befolyásolt/irányított) Prosperitati Alapítvány támogatásához, akiknek volt pénzük a támogatás megszerzéséhez szükséges 50 százalékos részvétel biztosítására. Ez csak növelte a közösségen belüli szociális különbségeket – akinek volt, annak még több lett, a többiek meg még jobban leszakadtak.
Ami az elvándorlás csökkentését illeti, lehetséges, hogy a programnak köszönhetően valamennyien itthon maradtak. De olyan „pályázati nyertesek” is vannak, akik a támogatás megszerzése után távoztak külföldre. Az elvándorlás sajnos lehet, hogy még fokozódott is. A népszámlálási adatok majd hamarosan kimutatják.
Azt lehet mondani, hogy a befektetett forint milliárdok nem hozták meg a várt eredményt. Az is vita tárgya lehetne, hogy a befektetések mindig célszerűek, gazdaságilag indokoltak voltak-e vagy sem.

Az eseményen ugyancsak jelen lévő Magyar Levente, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma miniszterhelyettesének a Magyar Távirati Iroda (MTI) által közzétett elmondása szerint újabb programokra „konkrét ígéreteket a jelenlegi kiszámíthatatlan közegben nehezen tesznek”.[6]
A miniszterhelyettes az MTI-nek elmondta azt is, hogy „a sikeres pályázókat már 2021 decemberében értesítették, ám a szerződés-aláírásra mostanáig (vagyis 14 hónapot – B.A.) kellett várni az Európát sújtó gazdasági válság, illetve az ukrajnai háború okozta nehézségek miatt”.
– A nehéz gazdasági körülmények ellenére sem áll le a magyar kormány vajdasági gazdaságfejlesztési programja, minden sikeres pályázó megkapja a támogatást – tette hozzá megnyugtatásként Magyar Levente. Egyúttal „reményét fejezte ki, hogy az év végére, vagy legkésőbb 2024-re megteremtődik annak a lehetősége, hogy a korábbi ütemezéssel és a korábbi dinamizmussal vigyék tovább ezeket a programokat”.[7] Ebből arra is következtetni lehet, hogy 2023-ban már nem igazán lesznek újabb Prosperitati pályázatok. Az pedig, hogy a „dinamizmus” milyen lesz, majd elválik.
A pártvezér Pásztor ezt már előrevetítette január végén a Szabadkai Rádió Napindító műsorában – a „kisebbségügyi főispán” Potápi Árpádnál (aki János is) január 24-én tartott eligazítás után, amelyen részt vettek a Magyar Nemzeti Tanács vezetői is[8] –: „Úgy lesz jó, ahogy lesz, ilyen időket élünk, nemcsak nemzetpolitikai vonatkozásban, hanem egyéni, családi vonatkozásban is, egyszerűen ilyenek az idők.”[9]
A Véemesz főpásztora szerint itt az ideje annak, hogy bizonyos projektumok, rendezvények és beruházások tekintetében a vajdasági magyarok szerbiai pénzeket is igényeljenek, azaz kiharcoljanak. – Ez kicsit több utánajárással jár, de meg kell lépni, mivel ennek az országnak az adófizető polgárai vagyunk – fogalmazott.[10]

Mindebből arra lehet következtetni, hogy Magyarországról közelről sem fog annyi pénz érkezni a Vajdaságba (sem más magyarlakta vidékekre), mint eddig. Ínséges(ebb) idők következnek!
Ez egyúttal a VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács általi mértéktelen és megalomániás pénzelésnek/pénzszórásnak a végét is jelent(het)i. Magával von(hat)ja ez a szerbiai nemzeti közösségi politika felülvizsgálását és azt, hogy a VMSZ-es hatalmi politikai vezetők annak az országnak a költségvetése felé forduljanak, amelyiknek az adófizető polgárai vagyunk. Vége a pásztorvilág víg napjainak!
A Pásztorok gátlástalan, hivalkodó diadalmenete a magyarországi ingyenpénzre épült. Az „utánajárásos” szerbiai pénzekből kevés is lesz, meg nem is lesz. Utánajárni pedig eddig sem akaródzott nekik. Erről azonban a pártújság már nem cikkezik.

BOZÓKI Antal

__________
[1] Tóth Péter: A vajdasági magyarság behozta lemaradását. Magyar Szó, 2023. február 3. 1. és 4. https://www.magyarszo.rs/hu/5150/vajdasag_topolya/280241/, 2023. február 2. 22:30
[2] Uo.
[3] Uo.
[4] Magyar Levente: a gazdaságfejlesztési program minden sikeres pályázója megkapja a támogatást. https://infostart.hu/gazdasag/2023/02/02/magyar-levente-a-gazdasagfejlesztesi-program-minden-sikeres-palyazoja-megkapja-a-tamogatast#, 2023. február 2. 21:38
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Potápi Budapesten fogadta Pásztort és Fremondot. https://szmsz.press/2023/01/24/potapi-budapesten-fogadta-pasztort-es-fremondot/, 2023. január 24. 23:25
[9] P.E.: Fenntartják az intézményrendszert. Magyar Szó, 2023. február 1. 4., és/vagy https://www.magyarszo.rs/hu/5148/kozelet/280066/, 2023. január 31. 15:05 >> 2023. január 31. 20:28
Lásd még az „Úgy lesz jó, ahogy lesz”? c. írásom. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek, 2023. február 1. 18:14;
[10] Lásd P.E. írását az előző jegyzetben.