2025. április 28. 17:04
A Szabadkai Népszínházban és környékén kialakult helyzet pontosan azt a helyzetet tükrözi, amely ellen Szerbiában jelentős számú fiatal, valamint más polgár küzd már hónapok óta. Mi történik a Szabadkai Népszínházban? – teszi fel a kérdést Venczel Valentin, a szabadkai Népszínház magyar társulatának volt vezetője abban a levélben, amelyet a Szabadság és Igazságosság Párt szabadkai bizottságának hétfői sajtótájékoztatóján olvastak fel az újságíróknak.
Venczel levelét teljes egészében közöljük:
– Van egy nem teljesen befejezett, de már használható mega-beruházásunk (színházépület), amely kihasználatlanul, üresen áll, ami egy újabb, potenciálisan kudarcot vallott beruházás.
– Két társulatunk és műszaki-adminisztratív szektorunk van, amelyek 17 éve olyan körülmények között dolgoznak, amelyek nemcsak a valódi alkotómunkát akadályozzák, hanem a munkavállalók egészségét is veszélyeztetik.
– A Jadran épület helyiségei két-három évadon keresztül ugyan szolgálhattak volna a színház átmeneti helyszínéül, de az épület mára már romos és elhanyagolt állapota a közönség iránti tiszteletlenséget tükrözi.
A kérdés már nem az, hogy „mikor költözik a színház”, hanem az, hogy miért nem költözik új épületbe? Amikor a városi képviselő-testület hivatalosan is engedélyezte az intézmény beköltözését.
Egy olyan összetett infrastruktúra birtokbavételéhez, mint amilyen egy színház is, szakképzett menedzsmentre van szükség, amely a precíz, dinamikus terv alapján megszervezi és végrehajtja a költözés folyamatát.
Amint Csiszár úr a sajtótájékoztató elején említette, az intézmény menedzsmentje, Miloš Nikolićtyal az élen (akit nyilvános pályázat nélkül neveztek ki) nem rendelkezik sem megbízható szakképzettséggel, sem szakmai tapasztalattal, és az előző időszakban sem mutatott fel olyan eredményeket, amelyek szavatolnák az alkotói munka sikeres, minőségi és biztos átköltöztetését az új épületbe.
Az új épületben a zavartalan munka legalapvetőbb feltételei sem adottak:
– Miközben kaotikus módon zajlik az új munkavállalók foglalkoztatása (pályázat kiírása nélkül, többnyire barátok, rokonok, párttagok elhelyezése), a színpadtechnika kreatív használatához, kezeléséhez és karbantartásához nincs elegendő számú és megfelelő képzettségű alkalmazott.
– Nincs kidolgozva a Népszínház fejlesztési terve, sem az épület használatának üzleti terve.
– Vajdaság Autonóm Tartomány és a város részéről nincs tartós megoldás az új körülmények között felmerülő többletköltségek fedezésére.
– A társulatok továbbra is megpróbálják igazolni létjogosultságukat. A projekteket állandóan változó tervek és programok mentén valósítják meg, rossz légkörben és apátiában.
– A Szabadkai Népszínháznak nincs világos jövőképe.
A Népszínház idén ünnepli újabb történelmének 80. évfordulóját, tavaly pedig 140 éve volt, hogy felépült a színházépület. Egyik jubileumról sem emlékeztek meg a megfelelő módon.
A Népszínház alapvetően drámai színház, amely szerbül, magyarul és horvátul játszik előadásokat, az újabb alapszabályzat szerint pedig a roma kulturális örökséget is ápolja.
Megjelent egy ötlet, hogy a Népszínház drámai programját opera- és balettrepertoárral bővítsék. Ez az elképzelés nélkülözi az átgondoltságot, és csak nemrég óta zajlik a Szabadkai Szimfonikusok ingyenes koncertjei és Aja Jung által szervezett balettprojektek révén. A zenés-balett programok pénzügyi konstrukciói átláthatatlanok, mint ahogyan a Jadran épületének intenzív bérbeadásából származó pénz sorsa is ismeretlen.
Az operáról és balettről szóló elképzelés, ami a jövő víziójaként jelenik meg, megköveteli a jelenlegi drámai színház fejlesztését. Miloš Nikolić pedig nyíltan fenyeget egy olyan perspektívával, amelyben „a színészek már nem lesznek nélkülözhetetlenek, mivel ők jelentéktelennél válnak”.
A szabadkai teátrum egyik legakutabb problémája az, hogy nincs egy minőségi és szakmailag felelős vezetője.
Miloš Nikolić drámai színház (és a színészek) iránti idegenkedése a alapvető „színházi technológiák”, az alkotói kapcsolatok és alkotók ismeretének hiányából fakad. Az ő szakmai bizonytalansága dölyfös, agresszív viselkedést eredményez. A fenyegetések, megfélemlítések és beváltatlan ígéretek jellemzik vezetői stílusát. A művészeti-esztétikai érzék hiányában kizárólag politikai referenciáira támaszkodik. Viszont ezen politikai referenciáinak a megvalósításával éppen annak az értékrendszernek árt a legtöbbet, amelyet képvisel.
– Igaz, az intézményben, ha nem is különálló jogi személyként, de két külön társulat működik, a szerb és a magyar, amelyek igyekeznek közönségeik őshonos szociokulturális, esztétikai és hagyományos igényeit kielégíteni. Miloš Nikolić banális értelmezésmódja az „egy társulatról két műsorral”, és az átgondolatlan ötletei a „közös projektekről” ellenállást váltanak ki a társulatok részéről és tovább fokozzák a feszültségeket ezek közös projektumok megvalósítása során.
A Népszínház pénzügyi helyzetének átláthatatlansága azt eredményezi, hogy nem lehet tudni, melyik társulat mennyi pénzzel rendelkezik, ez pedig lehetetlenné teszi a két társulat munkájának tervezését.
Mindkét társulatot megfosztották még a legkevesebb önállóságtól is, oly mértékig, hogy volt olyan eset, amikor az igazgató tiltott meg bizonyos színpadi megoldásokat és változtatott a szereposztáson.
A Népszínháznak már három éve nincs kompetens, tekintéllyel rendelkező vezetője, aki méltósággal képviselné az intézményt szélesebb szakmai körökben. Miloš Nikolić a politikai életben nagyon is jelen van (amihez természetesen joga van), de a színházi-szakmai téren megmutatkozó passzivitásával a Népszínházat elszigetelte a szakmai közösségtől.
A Száva-központ után a Népszínház épületének felújítása a legnagyobb kulturális beruházás Szerbiában. Az épület túldimenzionáltságát emlegetni csak kifogás, amellyel egy olyan bonyolult intézmény működtetéséhez, mint a színház, szükséges találékonyságuk és tudásuk hiányát próbálják leplezni. Amikor ugyanis színházakat építenek, akkor azok tartósságát száz évekre tervezik, nem pedig egy-két mandátum idejére.
Szemtanúi vagyunk annak a hatalmas kockázatnak, hogy egy újabb befektetői bukást fogunk elkönyvelni, amelynek keretében, az adófizetők pénzén kiépítettünk egy drága épületet, amellyel nem tudunk mit kezdeni.
Venczel Valentin
Okleveles színész, rendező, 2013 és 2023 között az Újvidéki Színház igazgatója, hét évig a Hivatásos Vajdasági Színházak Közösségének elnöke, a Nemzetközi Synergy Fesztivál igazgatója, az Új Várfesztivál társigazgatója, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház igazgató bizottságának négy éven át tagja, három éven át a Szabadkai Népszínház igazgató bizottságának tagja, egy évig a Szabadkai Népszínház magyar társulatának vezetője.
„Eddig csak gyanítottuk, most már biztosak vagyunk, hogy Népszínházban leplezni próbálják a korrupciót”
A következő adatigényléssel Igor Stamenković, Mihajlo Stanimirović, Mišo Guljaš, Vladimir Grahovac, Zlatko Vojnić, Muhamed Bunjaku, Igor Lerić és Bojana Savanov alkalmazottak esetében a munkaszerződéseket és a diplomákat kérték ki.
Csiszár rámutatott, hogy az intézményben jelen van a nepozitmus, az igazgató és az igazgatóhelyettes több közeli rokona is munkát kapott a Népszínházban. Kiemelte, eközben nincs elegendő alkalmazott a színház működéséhez szükséges munkakörökben: a műszaki részlegben dolgozó hét alkalmazottra jut öt műszaki főnök.
