2018. október 31., szerda

Diszkriminálták a magyarokat az újvidéki egyetem jogi karán

 

Diszkriminációt követett el a magyar felvételizőkkel szemben az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara, amikor arra kötelezte a magyar ajkú diákokat, hogy a magyar nyelvű felviteli vizsgát követően egy szerb nyelvtudást felmérő írásbeli és szóbeli vizsgán is részt vegyenek – írja az MTI az újvidéki felsőbíróság döntéséről a felperes Vajdasági Magyar Diákszövetségre hivatkozva.

Az első fokú ítélettel a bírói testület egyben azt is megtiltotta, hogy a Jogtudományi Kar a jövőben megismételje ezt a diszkriminatív lépést.
A diákszövetség azért indított pert a Jogtudományi Kar ellen, mert a korábbi gyakorlatot eltörölve, és a vonatkozó vajdasági tartományi rendeletet figyelmen kívül hagyva nem szervezte meg a nemzeti kisebbségek nyelvén a felvételi vizsgát. A diákszövetség azt a pert is megnyerte, így az intézmény az idei évben már lehetővé tette a magyar (és más kisebbségi nyelveken történő) felvételizést, ám bevezetett egy addig nem létező nyelvtudásfelmérőt. A kar lépését a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke is elítélte, mert úgy vélte: ezáltal másodrangú állampolgároknak tekintik a magyar ajkú jelentkezőket.
Sóti Attila, a VaMaDiSz elnöke szerdai közleményében nagyon pozitív fejleménynek nevezte az első fokú ítéletet, és úgy fogalmazott: “jók a kilátásaink arra vonatkozóan, hogy a jövőben a hatályos tartományi rendelettel és a meglévő jogerős ítélettel összhangban ne csorbuljanak az itthon továbbtanulni vágyó diákjaink jogai”. (mti)

MNT-VÁLASZTÁSOK 2018

Zsoldos Ferenc: „Széles társadalmi párbeszédet kívánunk megindítani”
A Magyar Mozgalom listájának vezetője a 2010. és 2014. közti MNT programjait szeretné folytatni 
 
Zsoldos Ferenc (Fotó: Magyar Mozgalom)

Vasárnap, november 4-én az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács megválasztásakor két lista közül választhatunk. Mindkét listavezetőnek lehetőséget adtunk, hogy bemutassa a jelöltlistát és választási programot. Mindkettőjüknek hasonló kérdéseket tettük fel.
A szavazócédulán a 2-es szám alatt a Magyar Mozgalom listája szerepel majd, amelyet Zsoldos Ferenc vezet.
Zsoldos Ferenc történelemtanár, okleveles jogász, politikai szakértő. 1973-ban született, Zentán él. Történelemtanárként dolgozik a tiszaszentmiklósi Dr. Tihomir Ostojić Általános Iskolában és a szajáni Móra Károly Általános Iskolában, emellett pedig a szegedi Kőrösy József Közgazdasági Szakgimnázium jog és közgazdaságtan tanára.
1999 óta aktívan vesz részt civil szervezetek munkájában. A Nyári Ifjúsági Játékok, a Mosolytenger és a Tour de Délvidék kerékpáros honismereti túra megálmodója és szervezője. 2010 és 2014 között az MNT alelnöke volt.
- A Magyar Mozgalom az MNT előző összetételében is jelen volt. Hogyan értékelné munkájukat, mit tart a legfontosabb eredményüknek?
- A Magyar Mozgalom 2015. augusztusában jött létre, de ez csak következménye volt a 2012 óta egyre erősödő, s Pásztor István 2015-ös pártelnökké való újraválasztásakor csúcsra szökő hatalmi központosításnak. Az egyik fontos eredményünk még a mozgalom hivatalos megszületése előtt, a 2014-ben felálló új MNT struktúrájának felállításában a demokratikus jegyek megőrzése – például a bizottsági rendszer megmaradása -, illetve Lovas Ildikó lemondatása volt. Az MNT-ben végig ellenzéki szerepet töltöttünk be, s harcoltunk a 2010 – 2014-es MNT-ben lefektetett eredmények megőrzéséért és szakmai továbbviteléért. Ezt több-kevesebb sikerrel tudtuk elérni, mivel az oktatás területén nem történt visszalépés, de a hivatalos nyelvhasználat terén egyértelmű volt a visszaszorulás, míg a kultúrában és a tájékoztatásban még teljesebbé vált a párt egyeduralma. Ugyanakkor eltűntek olyan területek is, amellyel a korábbi MNT foglalkozott, mint például a civil ügyek, népesedés, felsőoktatás, a magyar egyetem kérdését pedig véglegesen lesöpörték az asztalról.
- Mik a terveik az elkövetkező négy évre? Mit tart a programjuk legfontosabb elemeinek?
- Az elkövetkező négy évben az MNT korábbi stratégiáinak folytatása fontos elem, de a legfontosabb a társadalom minden területét behálózó, s lassan megfojtó pártdiktatúra lebontása lesz. A rendszert jelentő megfélemlítés és fenyegetés ugyanis félelemben tartja a közösségünket, megbénítja a szabad, alulról jövő kezdeményezéseket. Az MNT-ne keresztül egy széles társadalmi párbeszédet kívánunk megindítani a még itthon maradottak és elvándoroltak lehető legszélesebb bevonásával, hogy egy közösségi tervezés során demokratikusan újraépítsük megfogyatkozó közösségünket.
- Hogyan látja művelődési életünk állapotát? Milyen fejlesztéseket terveznek ezen a területen?
- A pártdiktatúra minden területen, így a művelődés területén is drasztikus torzulásokat okozott. Természetesen a közművelődési egyesületeink továbbra is szolgálják a magyar identitás fennmaradását, közben azonban a párt szolgálólányaivá váltak. Mindennapos gyakorlat, hogy a művelődési rendezvényeken a díszvendégek a pártfunkcionáriusok, akik kampányidőszakokban még beszédjeikkel is fűszerezik a kulturális élményt. E tekintetben félelmetes a hasonlóság a korábbi kommunista rendszerhez. A kulturális intézményeket és rendezvényeket nem szakmai alapon, hanem egyértelműen a pártnak való megfelelőség alapján emelik ki, vagy ellenzéki hangok esetében a lassú elsorvadásra ítélik. Tradicionális nagyrendezvényeket próbáltak szisztematikusan ellehetetleníteni, például az Interetno vagy a Mosolytenger Gyermekfesztivált, amelyeknek főszervezői a Magyar Mozgalomhoz kötődnek. Összességében a kultúra területén is minden kulturális intézményt, egyesületet és rendezvényt munkájával arányosan, a tagjaik politikai hozzáállásától függetlenül, elsősorban szakmai alapon kívánjuk támogatni.
- Az oktatással kapcsolatban milyen elképzeléseik vannak?
- A 2010 – 2014-es MNT alatt elindított, s a 2014 – 2018-as MNT alatt továbbvitt programokat természetesen mi is folytatjuk, s ahol szükséges, további fejlesztéseket hajtunk rajtuk végre.
Az oktatási intézmények igazgatóinak politikai alapú kinevezését azonban meg fogjuk szakítani, s minden vezető esetében elsősorban a helyi magyar közösség támogatását - ez alatt elsősorban a tantestületet értjük -, s a jelölt szakmai felkészültségét fogjuk figyelembe venni. A szakmai alapon megválasztott igazgatókon keresztül pedig a tanárok foglalkoztatása esetében is elsősorban a szakmai és emberi tulajdonságokat kívánjuk előtérbe hozni.
- Elégedettek-e a hivatalos nyelvhasználatunk megvalósulásával?
- Egyértelműen nem, hiszen a 2014-2018 közötti MNT esetében drasztikusan visszaszorult a nyelvhasználati jogsértések kezelése. Ez az MNT jelenlegi vezetői bevallása szerint havi egy esetre szorult vissza, miközben ez a 2010-2014-es MNT esetében szinte napi szintű volt. Az állami szervek esetében fokoznánk a hivatalos nyelvhasználat monitoringját, s újabb programokat indítanánk a közösség jogtudatos magatartásának erősítése érdekében. A már évek óta beharangozott, de még szinte egy helyben álló, a kisebbségi szempontból arányos közfoglalkoztatás témájában határozottabban lépnénk fel az állami szervek irányába.
- Milyen a tájékoztatásunk? Egyes régiók magyar nyelvű tájékoztatás nélkül maradtak. Mit kellene és mit lehetne tenni?
- Az MNT-n keresztül a párthoz kötődő tájékoztatási eszközeink politikailag irányítottak, s a párt által felvázolt hamis illúziót, egyfajta párhuzamos valóságot hazudnak a délvidéki magyar embereknek. Ez az a máz, amivel el akarják fedni a párt hatalmát jelentő embertelenséget. Ezek a tájékoztatási eszközök egyben az MNT alapításához kötődnek, s ezekben vissza fogjuk adni a szerkesztőségek autonómiáját és az újságírók szabadságát. A 2014 – 2018-as MNT alatt a törvénymódosításra hivatkozva felszámolt kistérségi rádiókat és televíziókat egy külön alapítvány létrehozásával, autonóm stúdiók hálózataként hoznánk ismételten létre.
- Milyen szempontok alapján állították össze a jelöltlistájukat?
- A jelöltlistánkat elsősorban a jelöltek korábbi években, évtizedekben betöltött közösségszervező életútja alapján állítottuk össze. Természetesen ebben a megfélemlített közösségben a jelölteket elsősorban az köti össze, hogy változást akarnak a közösségen belül, s ezért a változásért bátran ki is állnak. Olyan jelöltjeink vannak, akik már évtizedek óta szolgálják a közösségüket: korábbi MNT-elnök/alelnök/tanácsos, korábbi polgármester, egyetemi tanárok, újságok volt főszerkesztői. Vannak azonban még az életük kezdetén járó fiatalok is, s olyanok, akik már máshol kénytelenek élni. Tomek Viktor azon délvidéki magyarokat képviseli, akik a könyörtelen rendszer miatt kénytelenek voltak elhagyni a szülőföldjüket, Novák Anikó pedig azokat, akik kétlakiak, s ingáznak a szülőföldjük és Magyarország között.
- Egy-egy választáson általában hasonló ígérteteket tesznek az egyes listák. Miért szavazzanak a polgárok az Önök listájára?
- A választásokon két lista indul, s ezek homlokegyenest eltérő jövőt kínálnak a délvidéki magyar közösségnek. A Magyar Összefogás továbbra is a jelenlegi, két-három ember totális uralmát kínálja, míg a Magyar Mozgalom a szabadságot, a közösségen belüli párbeszéd megindulását, a valódi magyar összefogást és a karakán magyar érdekképviseletet tűzte zászlójára.
- A vajdasági magyar-magyar ellentétek megoldására és az együttműködésre milyen lehetőségeket lát? Hajlandóak lennének-e kompromisszumokra a megbékélés érdekében?
- Az, ami már a 2016-os választásokat követően is körvonalazódott, mára teljesen kikristályosodott és egyértelművé vált. Nevezetesen, a vajdasági magyar politikai közélet kétpólusúvá vált. Ettől kezdve viszont az, hogy a két pólus között mekkora a feszültség, éppen annyira a felelőssége az egyik félnek, amennyire a másiknak. A Magyar Mozgalom megalakulása kezdetén többször is felhívta a VMSZ-t a tárgyalásokra, s a 2016-os önkormányzati választások után is partnerek lettünk volna a magyar önkormányzatok létrehozatalában, de a VMSZ-t uraló Pásztor István soha nem volt nyitott az egyeztetésre, sőt minden eszközzel a mozgalom megsemmisítésére, a mozgalom vezetőinek ellehetetlenítésére törekedett. A délvidéki magyarságnak, ebben a katasztrofális helyzetben, természetesen a megbékélés lenne az egyetlen járható útja, s épp ezért mi nyitottak vagyunk az igazi délvidéki magyar összefogás megteremtésére. Az eddigi tapasztalataink alapján azonban ez csak Pásztor Istvánnak és Lovas Ildikónak a közéletből való távozása után tud igazán sikeres lenni.
- Ez azt jelenti, hogy Pásztor Istvánnal már nem is lennének hajlandóak együttműködni?
- Az elmúlt három évben Pásztor István minden Magyar Mozgalommal kapcsolatos megnyilatkozása világos, az együttműködést mereven elutasító üzeneteket tartalmazott. Olyan kifejezéseket is használt a mozgalommal kapcsolatban, amely emberileg is sértő és becsmérlő volt. Így ezt az esetleges együttműködést az ő részéről nem tartom reális lehetőségnek.
A Magyar Mozgalom jelöltlistáján szereplő nevek:
Zsoldos Ferenc tanár, Mengyán Pletikoszity Ildikó pszichológus, Kalmár Zsuzsanna színész, Kucsera Géza nyugalmazott tanár, Novák Anikó docens, Balogi András tanár, Berze Gizella fejlesztő pedagógus, Lepes Josip tanár, Knézi Péter fordító, Kókai Péter újságíró, Miskolczi József vállalkozó, Joó Horti Lívia pszichológus, Kiss László nyugdíjas, Csízik Károly vegyészmérnök, Bence Erika egyetemi tanár, Radics Viktória író, Balla Lajos nyugdíjas, Józsa László ügyvéd, Hernyák György rendező, Kókai Zoltán nyugdíjas, Hajdú Sára egyetemi hallgató, Tomek Viktor filozófus, Halász Mónika tanár, Légvári Ágoston tanár, Kerekes Sándor nyugalmazott tanár, Burány Katalin tanár, Kajári Ferenc agrármérnök, Bende Ilona orvos, Sebők Ferenc tanár, Garai Gergely egyetemista, Híres Ede nyugdíjas, Sövény Ferenc vállalkozó, Maglai Ildikó fogszakorvos, Mák János tanár és Simon Zsolt közgazdász.
A Magyar Mozgalom listáját a 2-es szám bekarikázásával támogathatja majd november 4-én.
Németh Ernő

Izbori za Nacionalni savet Mađara:

Jedni beskrupulozni, drugi slabašni

Naprednjaci prepustili teren svom koalicionom partneru SVM-u

 

Vojvođanska mađarska nacionalna zajednica će 4. novembra po treći put, na neposrednim izborima, birati nacionalni savet, ali se prvi put dešava da na glasačkom listiću budu nazivi samo dve liste: Mađarske sloge (Magyar Összefogás), koja je na vlasti već osam godina, i Mađarskog pokreta (Magyar Mozgalom), koji prvi put učestvuje na izborima.
Pre osam godina bilo je pet, a pre četiri– četiri liste, među njima i po jedna koju je podržavala Demokratska stranka (DS) i Liga socijaldemokrata Vojvodine (LSV). Ove godine je međutim od građanskih opcija još samo Mađarska liga (ML), koju podržava LSV, pokušala da skupi potpise, ali u tome nije uspela (potrebno je oko 1.200 potpisa, overenih od strane javnog beležnika).

Naprednjaci su prepustili teren svom koalicionom partneru
Izbori za Nacionalni saveta Mađara od izbora u ostalim manjinskim zajednicama razlikuju se najviše po tome što ovde u potpunosti izostaje Srpska napredna stranka. SNS je teren, u svemu, prepustila svom koalicionom partneru, Savezu vojvođanskih Mađara (SVM), koji svom snagom (infrastrukturom, kadrovima, komunikacijskim kanalima) podržava listu Mađarske sloge (MS), koja je formalno sastavljena od grupe građana.
SVM već treći put zaredom ostvaruje istu strategiju: podržava listu koja „reprezentuje celu zajednicu“, a među kandidatima se nalaze i vanpartijski predstavnici raznih zanimanja i društvenih sfera. Međutim, dok je 2010. i 2014. godini na listi Mađarske sloge od 35 kandidata bilo 18 vanpartijskih kadrova, odnosno natpolovična većina, ove godine se situacija obrnula: na listi je 19 članova partije i 16 „civila“. Prethodna dva puta vanpartijske kandidate odabrali su tokom sveobuhvatnih konsultacija, a ove godine međutim niko nije ni spominjao konsultacije bilo koje vrste.

SNS je teren, u svemu, prepustila svom koalicionom partneru, Savezu 
vojvođanskih Mađara (SVM), koji svom snagom (infrastrukturom, kadrovima, komunikacijskim kanalima) podržava listu Mađarske sloge (MS), koja je formalno sastavljena od grupe građana (foto: Beta)

Opozicija: u igri i van nje
Mađarski pokret (MP) je kao civilna organizacija nastao pre tri godine, i ove godine mu se, prvi put, pruža prilika da učestvuje na izborima za manjinsku lokalnu samoupravu. Članovi Pokreta, pa tako i liste od 35 imena su „civili“, učesnici javnog života, bivši članovi SVM-a (koji su sami istupili ili koji su isključeni). Lista je predata Republičkoj izbornoj komisiji 16. oktobra, tek nekoliko dana pre isteka roka. Po mišljenju organizacije, skupljanje potpisa je bilo otežano što zbog iseljenja velikog broja građana mađarske zajednice, što zbog zastrašenosti i apatije.
I Demokratska zajednica vojvođanskih Mađara (DZVM), najstarija stranka sa mađarskim predznakom u Vojvodini, pokušala je kandidovati listu, ali zbog, kako kažu, opstrukcije koju su primetili prilikom skupljanja potpisa – odustala je od te namere i pozvala simpatizere na bojkot izbora.

Teškoće oko formiranje liste
Mađarska sloga je bila jedina koja nije imala problema sa prikupljanjem potpisa: 24. avgusta, to jest tek sedam dana od raspisivanja izbora, predali su listu sa potpisom 4.200 simpatizera, dakle skupili su znatno više potpisa od neophodnog broja.
Nasuprot tome, politički protivnici SVM-a navodili su primere „neprimerenih radnji” i „političke opstrukcije”, kojima je sprečavano ili čak onemogućeno skupljanje potpisa.
Aron Čonka, predsednik DZVM-a, 24. septembra je podneo žalbu misiji OEBS-a. U svom pismu je optužio SVM da „na sve načine pokušava da onemogući svoje političke protivnike iz mađarskog korpusa da uopšte izađu na ove izbore”. Kao primer, između ostalog, naveo je događaj iz Bačke Topole, gde nisu hteli da im otvore prostorije mesne zajednice u zakazano i unapred dogovoreno vreme za overu potpisa. „Zbog toga su potpisnici, naši aktivisti i javni beležnik ostali na ulici i taj dan nismo mogli da overimo ni jedan potpis.” Stranka je 10. oktobra odlučila da prestane sa skupljanjem potpisa i da pozove na bojkot.
Na službenom FB-profilu Mađarskog pokreta naveden je primer iz Palića, gde su „tačno u terminu kada se u velikoj sali zgrade mesne zajednice odvijalo unapred objavljeno skupljanje potpisa za Mađarski pokret (…) dvojica starijih aktivista SVM-a bila su primorana da u dvorištu mesne zajednice skupljaju suvo lišće, a taj na prvi pogled koristan i plemenit zadatak dobili su zato da bi eventualne poznanike mogli odvratiti od namere potpisivanja liste Mađarskog pokreta, te da bi tokom skupljanja suvog lišća mogli izbrojati koliko je građana potpisalo listu naše organizacije”.

Kampanja Mađarske sloge: beskrupulozna
Intenzitet kampanje dve liste koje učestvuju u izbornoj trci uveliko se razlikuje.
Mađarska sloga je 15. septembra započela kampanju, i to sa ciljem da njeni predstavnici učestvuju na skoro 300 kampanjskih skupova i posete baš svako mesto sa mađarskim stanovništvom. U trenutku pisanja ovog članka je – na osnovu izveštaja službene internet stranice www.magyarosszefogas.rs – održano više od 200 skupova.
Treba napomenuti da su, osim klasičnih građanskih foruma, susreta i poseta porodicama, u kampanju uvrstili i neke mađarske kulturne događaje u Vojvodini koji se tradicionalno održavaju u jesen. Tako su deo kampanje postali i berbe, crkvene svečanosti, kolektivna krštenja, koncerti, čajanke, izložbe, seoske priredbe, horski susreti, vašari, nadmetanja i godišnjice. Osim toga su se predstavnici liste Mađarske sloge pojavljivali i na nekim mestima programa razvoja vrtića, koji se ostvaruje uz finansijsku pomoć matične države, kao i na programima raspodele stipendija koje spadaju u nadležnost NSM-a.

Kampanja po školama: “SVM iskorišćava nemaštinu mađarskih glasača u Vojvodini” (foto: http://www.magyarosszefogas.rs)

– Renoviranje vrtića je pozitivan događaj, kao i izdavanje kvalitetne knjige, podsticanje studiranja ili renoviranje značajne nekretnine. Na tom području SVM stvarno ima šta da pokaže, ali se to nekako podrazumeva, jer kao što novinar piše za novine, serviser gasnih instalacija postavlja instalacije, a vozač vozi vozilo, tako i stranka koja je na vlasti ima neke svoje osnovne delatnosti – smatra etnolog-kolumnista Peter Vataščin i dodaje:
– Veoma ograničeno međutim možemo prihvatiti argument da je politika takav žanr gde stranka hvali sama sebe čak i za obavljanje operativnih, redovnih zadataka. Taj argument je poprilično slab. Sa jedne strane se protiv kampanje koja se obavlja direktno (!) u krugu male dece, i to u više navrata, mogu navesti ozbiljni etički prigovori. To jest: kampanja nije ostala u krugu minimalnog „dobrog ukusa“. Sa druge strane, iako se iz logike učesnika politike ne može tek tako istrebiti dosadno ponavljanje rezultata, moglo bi da se pripazi na proporcionalnost. Još jednom: nisu u stanju imati samokontrolu, da ne bi sve uvlačili u politiku, da ne bi sve „želeli da naplate“. I konačno, treba da se razmisli i o tome da većina Mađara u Vojvodini ne živi baš na visokoj nozi –treba se samo prisetiti koliko ljudi zarađuje mesečno tek 20-30 hiljada dinara (a da zapravo ni iz dvostrukog iznosa nije lako preživeti) i da normalno finansiranje svakodnevnog života zahteva puno dodatne energije – a tome još treba da dodamo i ostale društvene probleme (pre svega, iseljenje, mada bi ceo članak mogao da se napuni pukim nabrajanjem), ali i siromaštvo same države. A to znači da SVM iskorišćava nemaštinu mađarskih glasača u Vojvodini, koje i onako mori pregršt problema i koji vape za finansijskim izvorima.
Kampanja Mađarskog pokreta: slabo je urađeno i to što se moglo ostvariti uz minimalni budžet
Kampanja Mađarskog pokreta je otpočela tek u drugoj polovini oktobra. Laslo Joža, jedan od kandidata Mađarskog pokreta, koji je svojevremeno bio osam godina na čelu Mađarskog nacionalnog saveta u izbornoj emisiji RTV-a rekao je da će se kampanja odvijati pre svega plakatima, flajerima, ličnim kontaktima, kao i upotrebom elektronskih medija i društvenih mreža, a pošto se oslanjaju samo na finansijske izvore svojih članova, volumen kampanje će biti znatno manji od onog kojeg će imati rival na vlasti.
Tri dana pre izborne tišine na službenoj internet stranici Mađarskog pokreta  – www.magyarmozgalom.rs – nalazio se po jedan kratak tekst o 35 kandidata, video-poruka 4 kandidata, izborni program, izborna parola, objave u štampi i jedna jedina vest u sopstvenoj produkciji.

Finansijska sredstva nisu dovoljan argument za slabu kampanju Mađarskog pokreta (Na slici: Laslo Joža, jedan od kandidata MP, foto: http://www.magyarmozgalom.rs)

– Mađarski pokret je slabo iskoristio mogućnost društvenih mreža. Već u startu su zakasnili, i svoje poruke su formulisali prilično nevešto. Prvu parolu su ubacili dve nedelje pre izbora. To tako ne može da se radi! A da o tome i ne govorim da su prilično kasnili sa objavom liste kandidata – kaže politikolog Silard Janoš Tot za VOICE.
On smatra da je veoma problematično to što Zakon o nacionalnim savetima ne reguliše finansiranje manjinskih izbornih kampanja.
– Takva situacija apsolutno odgovara političkim organizacijama koji su deo strukture vlasti i koji imaju pristup raznim izvorima finansija. Ni da hoće, Mađarski pokret ne bi bio u stanju izvesti intenzivnu kampanju, sa toliko učesnika, kao što je to uradila Mađarska sloga, ali ta okolnost ne može biti opravdanje za njihovu slabašnu internet-kampanju, koja bi se inače mogla realizovati i sa minimalnim sredstvima – smatra Silard Janoš Tot.

Izbori za nacionalni savet u jednoj tabeli

Sve veća nezainteresovanost, a to godi vlastima
Oko 130 hiljada državljana Srbije moći će 4. novembra da učestvuje na izborima za Nacionalni savet Mađara. Do 19. oktobra, to jest do zaključenja posebnih glasačkih spiskova, broj registrovanih pripadnika mađarske nacionalne manjine iznosio je tačno 129.328. Pre osam godina taj broj je bio 138.660, a pre četiri neznatno manji – 137.111. Ako međutim pogledamo broj onih koji su ostvarili pravo glasa, može se primetiti značajno nazadovanje između dva izborna ciklusa: 2010. godine je na izbore izašlo 76.900 osoba (55,46%), a 2014. godine tek 55.671 osoba (40,60%).
–Siguran sam da ćemo ponovo zabeležiti pad broja glasača. Razlozi mogu biti višestruki. Prvo, deo registrovanih više ne živi u državi, emigrirao je. Drugo, građani treba da budu podstaknuti da učestvovuju u izboru i radu institucija. Savet je relativno nova institucija, i zbog toga je u teškom položaju. Činjenica je takođe da je njegov legitimitet poslednjih godina smanjen a ne povećan, što znači da građani misle da to nije dobra institucija i da ne vredi učestvovati u njenom radu. Treće, smanjenje legitimacije demokratskih institucija je globalna pojava, a to se, između ostalog, može objasniti time da one ne znaju na dovoljno efikasan način da utiču na poboljšanje životnog standarda. Četvrto, birači su navikli da od izbora baš i ne zavisi puno toga. Zbog neujednačenosti izvora finansiranja praktično su svi postavljeni pred svršen čin: SVM je nemoguće pomeriti iz pozicije vlasti – navodi Silard Janoš Tot.
Čaba Presburger (VOICE)
Naslovna fotografija: Beta

Posted on October 31, 2018 


2018. október 30., kedd

A Vajdasági RTV dokumentumfilm-sorozatot készít Délvidék elcsatolásáról

 

A Vajdasági RTV szerb szerkesztősége 30 részes dokumentumfilm-sorozatot készít, amelynek témája Délvidék elszakítása és Szerbiához való hozzácsatolása.

A sorozat bemutatja a szerb Nagy Nemzetgyűlés “dicső” tagjait.
Mint ismeretes, a nemzetgyűlés 1918 november 25-én hozta meg a döntést, hogy Bácska, Bánát és Szerémség a Szerb Királyság része legyen. Ezt később 1920-ban a Trianoni békediktátum szentesítette.
A VRTV sorozata a “Hozzácsatolás 1918-2018: A történelem tanúi címet viseli majd”.
Folytatódik tehát a délvidéki magyarság megalázása (amelyhez a VMSZ is assisztál).
(Alapinformáció és fotó: rtv.rs)   

„A kisebbségi jogok újra kiszélesedtek”?


Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (146.)


Október 24.
1956 legfontosabb üzenete a szabadság és az igazság!
Dr. Sztáray Péter András magyar biztonságpolitikai államtitkár találkozott Pásztor Istvánnal, a VMSZ/BMC elnökével. Ezt követően Palicson Babity János szabadkai főkonzul társaságában megkoszorúzta az 56-os emlékművet, ahol a sajtónak is nyilatkoztak arról, hogy ’56 hősei minden magyar példaképei, bárhol élnek is, illetve hogy mennyire fontos a magyar összefogás – közölte a média.[1]
Dr. Sztáray szerint „a magyar összefogás szükségessége 1956 legfontosabb üzenete”.[2]
– A vajdasági magyarság olyan szempontból speciális, hogy egy magas szintű kulturális, illetve perszonális autonómiával bír. Ez egy nagyon nagy érték, s ebből a szempontból rendkívül fontos, hogy hamarosan újabb választások lesznek a nemzeti tanácsokban. Minden magyar menjen el szavazni és minden magyar gondoljon arra, hogy minél nagyobb az egység ennél a szavazásnál, annál jobb lesz és annál erősebb lesz a magyar nemzeti érdekérvényesítés itt a Délvidéken. Ezért buzdítom a magyar szavazókat a részvételre!” – mondta dr. Sztáray a palicsi ’56-os emlékmű előtt.[3]

Dr. Sztáray Péter András beszédét mondja Palicson
Fotó Németh Ernő

Az írás kapcsán először az érdekelt, hogy ki is ez a dr. Sztáray Péter András, mivel először találkoztam a nevével (pedig nem éppen tegnap óta követem a társadalmi és politikai eseményeket)? Az internetről aztán megtudom, hogy többnyire Magyarországot képviselte a NATO-nál.[4] Szerintem nem sok köze lehet a délvidéki magyarsághoz.
Aztán az államtitkár nyilatkozatában vitásnak tartom, hogy mi is 1956 legfontosabb üzenete? „A magyar összefogás” lenne? Ebből aztán a további kérdések sorjáznak: Összefogás kivel? Ki kivel fogott össze ’56-ban? Minden magyar részese volt-e az összefogásnak? Aligha? Vagy nem csak a szabadságért küzdők fogtak össze az elnyomás, az elnyomók ellen? Lehet-e összefogni valakivel, aki az elnyomást, a megalázást gyakorolja? Aligha!
Ezekről a kérdésekről viszont dr. Sztáray a nyilatkozatában nem szólt!
Mi a fontosabb, tehát, az összefogás felhívásra/felszólításra („egy nyáj, egy pásztor?), vagy az összefogás a szabadság és a méltóság visszaszerzéséért?  Én mindig az utóbbit választanám!
Dr. Sztárayinak a délvidéki helyzetismeretével is gondom van. Azt állítja ugyanis, hogy „a vajdasági magyarság olyan szempontból speciális, hogy egy magas szintű kulturális, illetve perszonális autonómiával bír”. Erre csak azt lehet mondani, hogy a jelenlegi „autonómiánk” se nem magas szintű, se nem kulturális, még kevésbé pedig perszonális.
Hogyan lehetséges – a dr. Sztáray szerinti – „egység” a magyar nemzeti tanácsi választáson, amikor két különböző, szöges ellentétben lévő politikai elképzelés ütközéséről van szó az itteni magyarság helyzetének rendezésével kapcsolatban? Vagy mindenkinek azt kell tenni, úgy kell szavazni, ahogy Budapesten elképzelték? Felejtsék el! Már Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője is ezt mondja: „Nem Budapestről kell meghatározni a magyar kisebbségi politizálást.”[5]
„Érdekérvényesítés itt a Délvidéken”? Ugyan már, dr. Sztáray úr! Erre csak akkor kerül sor, ha majd az itteni magyarok szabadon megfogalmazhatják/megfogalmazhatnák az érdekeiket/követeléseiket és olyan képviselőik lesznek, akik ezekért kiállnak/küzdenek, úgy Szerbiában, mint a nemzetközi szervezetekben! Amikor a közösség érdeke fontosabb lesz „a legnagyobb párt” és az egyéni érdekeknél. Erre viszont még, sajnos, várni kell…


Október 25.
„A kisebbségi jogok újra kiszélesedtek”?
Magyarország azt szorgalmazza, hogy decemberben minden olyan uniós csatlakozási fejezet nyíljon meg Szerbiával, amelyre Belgrád technikailag készen áll – hangsúlyozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a szerb fővárosban, miután megbeszélést folytatott Jadranka Joksimović európai integrációért felelős szerb miniszterrel.
Megerősítette, hogy Szerbia továbbra is számíthat Magyarország támogatására az európai integrációs folyamatban. Mint mondta: erre Magyarországnak gazdasági, biztonsági és szimpátiabeli oka is van.
A gazdasági ok az, hogy a nyugat-balkáni térség gazdasági növekedési üteme meghaladja az Európai Unió növekedési ütemét, és az európai versenyképesség növeléséhez szükség van a gyorsan növekedő térségek integrációjára.
A támogatás mögött biztonsági ok is áll – szögezte le Szijjártó Péter. Magyarország Szerbiát a nyugat-balkáni térség stabilitása szempontjából kulcsszereplőnek tartja.
A támogatás szimpátiabeli oka az, hogy Szerbia biztosítja a legszélesebb körű jogokat a térségben kisebbségben élő magyaroknak. Szijjártó Péter kifejezte Magyarország nagyrabecsülését Szerbiának a kisebbségeket érintő törvények legutóbbi módosításai miatt, amelyek nyomán a kisebbségi jogok újra kiszélesedtek. „Örömünkre szolgált, hogy ezen jogszabályok előkészítésébe bevonták a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek képviselőit is” – tette hozzá.[6]

 

Szijjártó Péter és Jadranka Joksimović
Fotó: Tanjug
Szijjártó Szerbiát és az itt élő magyar közösség helyzetét magasztaló nyilatkozatai már nem lepnek meg senkit. El el kell ismerni: a magyar külpolitika vezetője ebben kitartóan következetes. A mi kárunkra. 
Egyes magyarországi tisztségviselők ezt a viszonyulást azzal magyarázzák, hogy az anyaországnak gondjai, problémái vannak a szomszédjaival és „nincs szüksége még egy ellenségre”. Ez mellett fontos még „a déli határ védelme” is (a migránsoktól) – teszik hozzá.
Ezek szerint, a kétoldalú és a nemzetközi egyezményekből Szerbia számára fennálló nemzeti kisebbségi vonatkozású kötelezettségek teljesítésének felvetése „ellenségteremtést” jelentene? Különösen akkor, ha ez a délvidéki magyarság rovására történik? Semmiképpen! Ez a politika azonban mindaddig nem fog változni, amíg a Fidesz irányítja az országot.
Ezt az álláspontot képviseli Deli Andor fideszes/véemeszes Európa Parlamenti (EP) képviselő is az EP-ben. Az EP Külügyi Bizottságában elfogadott 2018-as szerbiai országjelentés kapcsán  kijelentette, hogy „a módosítói nyomán került be (a jelentésbe – B. A.) az idei év folyamán elfogadott kisebbségi törvények üdvözlése, amely egy nagyon fontos fejlemény volt, kiváltképpen a nemzeti tanácsokra vonatkozó rendelkezések, amelyekre igen hosszan vártunk”.[7]
Ezekről a törvényekről viszont tudjuk (csak úgy látszik, Deli erről lemaradt), hogy nem hoztak semmi javulást a nemzeti kisebbségek helyzetében.
Még dr. Dušan Janjić a belgrádi Etnikai Kapcsolatok Fóruma (Forum za etničke odnose    FER)[8] igazgató bizottságának elnöke is azt nyilatkozta, hogy „teljes a káosz a kisebbségi törvények alkalmazásában, hiszen azokat felülírja az alkotmány, így nem tudni, hogy melyik az érvényes”.[9] „A kisebbségi jogok újra kiszélesedtek”? Badarság!
Köszönjük szépen Szijjártónak és Delinek a képviseletet, de az ilyenből nem kérünk! Nem alkalmasak a délvidéki magyarok képviseletére!


Október 26.
Csillagok, csillagok…
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott szerint „a csillagok szerencsés együttállása tapasztalható az Európai Unióban az őshonos kisebbségek jogainak a kodifikálása tekintetében”.  

 Szili Katalin

A miniszterelnöki megbízott a háromszéki Baróton az Autonómia vagy megalkuvás című pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta: egyfelől az őshonos európai nemzeti kisebbségek Minority SafePack nevű polgári kezdeményezése kényszeríti az Európai Uniót, hogy foglalkozzon a kisebbségek kérdésével. Ezt a folyamatot erősíti azonban az a határozat, amelyet Csáky Pál felvidéki képviselő javaslatára fogadott el februárban az Európai Parlament (EP) az őshonos nemzeti kisebbségek védelméről, valamint az a határozattervezet, amelyet ugyanebben a témában a szintén felvidéki Nagy József terjesztett be, és amelyről november 13-án szavaz az EP plenáris ülése. Utóbbi tervezetről Szili Katalin elmondta, hogy azokat a minimális jogokat rögzíti, amelyeket a kisebbségek számára biztosítani kell. Decemberben szavaz az Európai Parlament a magyar képviselők által kidolgozott kisebbségi keretszabályozásról.[10]
Ha lassú is, de elmozdulás tapasztalható az Európai Unióban az őshonos kisebbségek jogainak rendezésében. Remélem, mire a kodifikáció befejeződik, lesznek még őshonos kisebbségek a (Ó)kontinensen…
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. október 30.


[1] Németh Ernő. Dr. Sztáray Péter András: „Minden magyar menjen el szavazni!”
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22923/Dr_-Sztaray-Peter-Andras-Minden-magyar-menjen-el-szavazni.html, 2018. október 24. [17:33]. Lásd még P. E.: „Az összefogás a gyarapodás záloga”. Magyar Szó, 2018. október 25. 1. és 4.
[2] Uo.
[3] Uo.
[6] MTI. Szijjártó: Magyarország szorgalmazza, hogy még idén nyíljon meg minél több uniós csatlakozási fejezet Szerbiával. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/26365/Szijjarto-Magyarorszag-szorgalmazza-hogy-meg-iden-nyiljon-meg-minel-tobb-unios-csatlakozasi-fejezet-Szerbiaval.html, 2018. október 25. [22:43]. Lásd még mh: Mind a hét nyíljon meg. Magyar Szó, 2018. október 26. 1. és 4.
[7] Povázsánszki Csilla: Pozitív hangvételű jelentés Szerbiáról. Magyar Szó, 2018. október 20. 4.  Lásd még: A kisebbségi jogok tiszteletben tartása az EU tagság előfeltétele. Sajtóközlemény. Magyar Szó, 2018. október 10. 3.

[9] Teljes a káosz a kisebbségi törvények alkalmazásában. https://szabadmagyarszo.com/2018/10/05/teljes-a-kaosz-a-kisebbsegi-torvenyek-alkalmazasaban/, 2018. október 5. [16:48]. Lásd még: Káosz a kisebbségi törvények alkalmazásában. Vajdasági Rtv: https://www.youtube.com/watch?v=31m35sJ-7Dc. 2018. október 5. Lásd még: Okrugli sto Foruma za etničke odnose u Subotici [Az Etnikai Kapcsolatok Fórumának kerekasztala Szabadkán]. http://fer.org.rs/okrugli-sto-foruma-za-etnicke-odnose-u-subotici/

„Megfélemlítés helyett jöjjön el a szabadság ideje!”

Bemutatkoznak a jelöltek: Novák Anikó (Magyar Mozgalom, 2/5.)

<span class="entry-title-primary">„Megfélemlítés helyett jöjjön el a szabadság ideje!”</span> <span class="entry-subtitle">Bemutatkoznak a jelöltek: Novák Anikó (Magyar Mozgalom, 2/5.)</span>

2015 őszén volt egy álmom, hangot is adtam neki a Hét Nap értelmiségi eszmecseréje keretében (http://hetnap.rs/cikk/Nekem-is-van-egy-almom-20394.html). Nem írhatom azt, hogy három év elteltével ugyanott tartunk, hanem be kell látnunk, ki kell mondanunk, hogy a vajdasági magyarság még súlyosabb válságban van, pedig soha nem szóltak a hírek ennyi önigazoló látszatsikerről, pótcselekvésről.
Ma Vajdaságban (és sajnos nem csak itt) két jellemző pályát látok. A népességfogyatkozás és a kontraszelekció következtében könnyen juthat előre az, aki mindenre elszántan feláldoz mindenféle elvet és értéket a boldogulás oltárán. A sikeresség kulcsa ebben az esetben az, hogy ne gondolkozzunk, hajtsuk végre az utasításokat, sőt, akár tegyünk is rá néhány lapáttal, ne foglalkozzunk azzal, milyen visszafordíthatatlan társadalmi következményei lesznek a tetteinknek. A lelkiismeretünkkel ne törődjünk, fogadjuk el, hogy mások mondják meg, mit gondolhatunk, kivel barátkozhatunk, mit kedvelhetünk, illetve követhetünk a közösségi oldalakon. Ha elég ügyesek és alázatosak vagyunk, nagyon gyorsan feljebb juthatunk a szamárlétrán.
Csakhogy ne feledjük: ugyanilyen gyorsan le is zuhanhatunk, ha a felsőbb hatalom már nem tart igényt a szolgálatainkra. Kilépni, távozni is csak akkor és csak úgy lehet.
A másik út nem kecsegtet ilyen látványos és gyors változásokkal. Azok előtt áll ez a pálya, akik kiállnak az elveik mellett, akik számára az értékek nem attól függnek, mit parancsolnak nekik, akik kritikusan gondolkodnak, s nem félnek a véleményüknek hangot adni. Az ő jussuk az ellehetetlenítés, a közéletből, sőt a munkaerőpiacról való kiszorítás. Ez az út gyakran végződik külföldön, vagy teljes belefásulással, befelé fordulással.
Mégis járhatónak, sőt követendőnek tartom ezt az életutat, mert a legnagyobb siker, s talán az egyik legirigyeltebb dolog is szűkebb és tágabb pátriánkban, ha valaki félelem nélkül, szabadon elmondja a véleményét, ha nem hagyja meghajolni a gerincét, ha ember marad.
2018-ban is ugyanaz az álmom, mint 2015-ben:
„Van egy álmom: hogy a megfélemlítés helyett eljön a szabadság ideje.
Van egy álmom: hogy az irányított döntéshozatalt felváltja a termékeny vita, a nyílt párbeszéd.
Van egy álmom: hogy a kontraszelekció helyett egy-egy munkahelyet a legkompetensebb, legkiválóbb jelentkező nyer el.
Van egy álmom: hogy a tudományosság, a szakmaiság és a hitelesség elnyeri méltó helyét az értékrendünkben.
Van egy álmom: hogy a fiatalokban nem ellenséget látnak, hanem partnert, s újító ötleteiket nem söprik le azzal, hogy úgysem sikerülhet – hanem a különböző nemzedékek együtt kezdenek el dolgozni azok megvalósításán.
Az álmom nem fog csak úgy, magától megvalósulni: dolgozni kell rajta!”
És szeretnék is minden erőmmel, tudásommal ezen dolgozni. A probléma, amellyel a közösségünknek szembe kell néznie, rendkívül összetett, nem oldható meg egyetlen varázsütéssel. Csak kis lépésekben, őszinteséggel, hiszen először a bizalmat kell visszaállítani, az intézmények és a felelős személyek iránti bizalmat.

2018. október 28., vasárnap

ANYANYELV-HASZNÁLAT


A közjegyző köteles biztosítani a fordítást

Szerbiában 2017. március 1-jétől csak közjegyzőnél lehet hitelesíteni az aláírásokat, a különböző okiratokat és a fénymásolatokat.[1] Ez által a közjegyzőknek is fontos feladat jutott a nemzeti kisebbségi nyelvi jogok biztosítása terén a gyakorlatban.
Október 22-én 31 újonnan kinevezett közjegyző tette le az esküt Nela Kuburović igazságügy-miniszter előtt. Ezzel összesen 199-re nőtt a közjegyzők száma Szerbiában. A miniszter reményei szerint az újonnan kinevezett közjegyzők az év végéig alakítják meg az irodáikat, s kezdenek el dolgozni.
A 31 közjegyzőt 26 alapfokú bíróság területére nevezték ki. Ezek közül Vajdaság területén Palánka (Palánka község területe), Verbász (Verbász és Kúla község területe), Versec (Fehértemplom község területe), Nagybecskerek (Nagybecskerek város területe), Nagykikinda (Nagykikinda község területe), Újvidék (Újvidék város és Titel község területe), Ópázova (Ópázova község területe) és Szabadka (Szabadka város területe) kap új közjegyzőt, írja a Tanjug[2]  (nevű, 2015. október 31-étől jogilag nem létező hírügynökség).[3]


A belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE)[4] munkatársai június 29-én Szabadkán, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián mutatták be[5]  A nemzeti kisebbségek részvétele Szerbia társadalmi és politikai életében c. kiadványt.[6] 
A közjegyzők és a (köz)végrehajtók nemzeti összetételéről – a kiadvány szerint –„nem léteznek adatok és nem tudni, hogy közülük mennyien tartoznak a nemzeti kisebbségekhez (habár ilyen adatot a Közjegyzői Kamarától (JKS)[7] bizonyára be lehetett volna és a kutatóknak be is kellett volna szerezni – B. A.). A nemzeti kisebbségeknek a közhatalmi szervekben és testületekben való képviseletére vonatkozó viták során a közjegyzők és a (köz)végrehajtók általában fókuszon kívül maradnak. Úgy tűnik, hogy szem elől tévesztik a tulajdonságukat, hogy közhatalmi felhatalmazásuk van, hogy a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó szabályok alkalmazása rájuk is vonatkozik, valamint hogy a megválasztásukkor, illetve a kinevezésekkor rájuk is érvényes az alkotmányos és törvényes rendelkezés, miszerint figyelembe kell venni a nemzeti hovatartozást”.[8]

A most kinevezett 31 közjegyező nemzeti hovatartozását és nyelvismeretét sem közölték. Egy korábbi adat szerint „Zentán, Magyarkanizsán, Temerinben, Pancsován, és Zomborban van magyar közjegyző”.[9] A 11 vajdasági községbe most kinevezett közjegyező közül – a nevek alapján és az ismereteim szerint – csupán egyetlen egy beszéli a magyar nyelvet, aki Szabadkán látja majd el a hivatalát.[10]
Az adatokból, tehát, arra lehet következtetni, hogy a 199 szerbiai közjegyző között legfeljebb hat magyar van.
A hatályos törvények szerint, „a közjegyző köteles biztosítani a nyelvhasználati jogot, attól függetlenül, hogy érti-e vagy sem a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelvet”.[11]
Tekintettel arra (is), hogy Vajdaság Autonóm Tartomány területén a magyar nyelv 31 községben (illetve valamely községhez tartozó településen) van hivatalos használatban,[12] a magyar közjegyzők száma bizony rendkívül alacsony. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy „nincs elegendő számú (a magyar nemzeti – B. A) kisebbséghez tartozó jogász”.[13] A kérdés viszont az, hogy mit tett, vagy mit nem tett a hatalom annak érdekében, hogy legyen? (Az Újvidéki Jogtudományi Kar, a VaMaDiSz perelése után, lehetővé tette ugyan a hivatalos használatban álló kisebbségi nyelveken történő felvételizést, a Fellebbviteli Bíróság ítéletét követően, ám kötelező szerb írásbeli-szóbeli vizsgát vezetett be ezzel együtt a kisebbségieknek. Az érdekvédelmi szervezetek ezt diszkriminációnak ítélik meg a többségi nyelven felvételiző hallgató-jelöltekhez viszonyítva.)[14]

„A törvényi előírásoknak megfelelően, azokban a helyi önkormányzatokban, ahol a szerb nyelv mellett valamelyik nemzeti kisebbség nyelve is hivatalos használatban van, a közjegyző a közjegyzői okiratokat szerb nyelven, cirill írásmóddal vagy a nemzeti kisebbség nyelvén és írásmódjával vagy mindkét nyelven és írásmóddal készíti el az ügyfél kérésének megfelelően. A közjegyző, az ügyfél kérésének megfelelően, köteles biztosítani a fordítást, illetve olyan nyelven kiadni az okiratot, amilyen nyelven azt igényelték.”[15]

Azok a közjegyzők, akik nem ismerik a működési területükön „hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvet”, „már a kinevezésükkor kötelesek voltak mellékelni hivatalos bírósági fordítóval kötött szerződést”[16] a nyelvhasználati jogok biztosítása érdekében.
Ez eddig rendben is lenne, a gyakorlatban viszont az ügyfelek úgymond „nem élnek az anyanyelv-használati jogukkal”, és csak elvétve tartanak igényt a fordító segítségére a különböző közjegyzői okiratok hitelesítésénél, általában azt mondván, hogy „nem szükséges a fordító, mivel beszélik a szerb nyelvet”.
A polgárokban a legtöbb esetben nem tudatosodott az anyanyelv-használati jogok érvényesítésének fontossága, amiből aztán különböző félreértések és bírósági perek is kialakulhatnak. A szerb nyelvet ugyanis, amikor hivatalos eljárásról van szó, nem elég valamilyen, általában nem elegendő szinten ismerni, mert annak utóbb súlyos jogi, anyagi, stb. következményei lehetnek. A fordító jelenléte nélkül hitelesített szerződés pld., amennyiben nem lett lefordítva az aláíró anyanyelvére és elmagyarázva a tartalma, valamint a jogi következményei, bírósági eljárásban megsemmisíthetők.
Az ügyfelek – ismereteim szerint – egyáltalán nem használják azt a lehetőséget, amire egyébként joguk van, hogy a közjegyzővel szerződéses viszonyban lévő fordító, magyar nyelvű hiteles fordítást készítsen a közjegyzői okiratról, illetve a hitelesítésről. A közjegyző ugyanis „köteles biztosítani a fordítást, és olyan nyelven kiadni az okiratot, amilyen nyelven azt kérik”.[17]
Fontos megjegyezni, hogy a kétnyelvűség alkotmánnyal biztosított jog, ezért „a közjegyző köteles kiadni olyan nyelven a dokumentumot, amilyen nyelv (az adott községben – B. A.) hivatalos használatban van, és ezt nem fizettetheti meg”.[18] Amennyiben a közjegyző a hatályos törvénnyel ellentétben jár el, értesíteni kell a Közjegyzői Kamarát.
Az sem mellékes, hogy a közjegyzői okiratok mindegyike (most már) kizárólag szerb nyelven és cirill írásmóddal készül. A közjegyző megköveteli, hogy minden hitesítésre benyújtott/átadott okirat szerb nyelven és cirill betűs írásmóddal legyen elkészítve, még azokban a községekben is, ahol a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatban vannak. Ezt nem lehet másként nevezni, mint a korábbi egyenrangú nyelvhasználat teljes felrúgásának.
Miért nem foglalkozott a Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottsága ezekkel a problémákkal?! Erre aztán már igazán nem lehet azt mondani, hogy „nem tartozik a hatáskörébe”!

BOZÓKI Antal
Torda, 2018. október 28.


[1] Zakon o javnom beležništvu [Törvény a közjegyzőségről]. https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_javnom_beleznistvu.html
[2] Mától összesen 199 közjegyző van Szerbiában.
https://www.vajma.info/cikk/szerbia/26349/Matol-osszesen-199-kozjegyzo-van-Szerbiaban.html, 2018. október 22. [21:31]. Lásd még: Ministarka pravde imenovala 31 javnog beležnika [Az igazságügy-miniszter kinevezett 31 közjegyzőt]. https://www.pravniportal.com/ministarka-pravde-imenovala-31-javnog-beleznika/, 2018. október 31.
[3] Udruženja u pismu međunarodnim institucijama: Situacija u medijima je dramatično loša
[Egyesületek a nemzetközi intézményekhez intézett levele: A media helyzete drámaian rossz] http://www.autonomija.info/udruzenja-u-pismu-medjunarodnim-institucijama-situacija-u-medijima-je-dramaticno-losa.html. 2018. október 20.
[5] P. E.: Ötről tizenháromra. Magyar Szó, 2018. június 30. 1. és 5.
[6] Ljubica Đorđević – Jelena Lončar – Nataša Miljković – Goran Bašić: Učešće nacionalnih manjina u društvenom i političkom životu Srbije. Centar za istraživanje etniciteta, Beograd [Etnikai Kutatási Központ, Belgrád] 2018, 178 p. Lásd még Az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása nem működik c. írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11286, 2018. augusztus 7.
[8]  A 6-os alatti kiadvány. 9-140.
[9] Kis Laura: A közjegyzői törvény egyértelmű. Magyar Szó, 2017. június 10. 18.
[10] Lásd a 2-es alatti írásban.
[11] Lásd a 9-es jegyzetben említett írást.
[12] Jezici i pisma u službenoj upotrebi u statutima gradova i opština na teritoriji AP Vojvodine [ Hivatalos használatban lévő nyelvek és írások a Vajdaság AT városainak és községeinek alapszabályaiban]. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/mapa.php
[13] Lásd Kis Laura írását a 10-es alatt, 18.
[14] Bővebben lásd: „Két megoldás” a magyar vezetők előtt: Küzdelem a közösségi jogokért vagy a távozás. Nyilas „két megoldása”: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11192, 2018. június 8.
[15] Lásd Kis Laura írását a 10-es alatt, 1.
[16] Uo. 18.
[17] Uo.
[18] Uo.