Bozóki: Nem lehet közös jövőképet alkotni azokkal, akik eddig kárt okoztak

 Nem „nyitás”, hanem hiteles tájékoztatás kell

2026. május 13. 6:55 

A Szabad Magyar Szó sorozatot indít Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének azon kijelentésével kapcsolatban, amely így szólt: „Mint az Alapító képviselője az elmúlt hetekben kezdeményeztem több találkozót is az MNT által alapított médiumok főszerkesztőivel és a médiaházak vezetőivel. Arra kértem őket, hogy az elkövetkező időszakban legyenek még nyitottabbak, hisz a vajdasági magyar közösség és mindannyiunk érdeke az, hogy a különböző vélemények helyet kapjanak a sajtónkban, s senki se érezze azt, hogy számára nem biztosított a jelenlét a vajdasági magyar kisebbségi médiában.”

A vajdasági magyar tájékoztatásban jelenleg felelős pozíciót betöltő személyeknek és még aktív, valamint nyugdíjba vonult újságíróknak is elküldtük az alábbi két kérdést:

1. Mindezek után egyetért az elnök azon kijelentésével, mely szerint „az MNT nem avatkozik bele a szerkesztőségek napi munkájába”?
2. Fremond Árpád most közzétett levelét a szerkesztéspolitikába való beavatkozásnak tekinti-e, és ha igen, mi erről a véleménye?

Bozóki Antal, a Heti Újság és a Családi Kör alapítója, aki 1990-ben és 1991-ben a Forum Lap- és Könyvkiadó vezérigazgatója volt:

A Szabad Magyar Szó kérésére az alábbiakban foglalom össze véleményemet a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és az általa alapított médiumok – a Magyar Szó, a Hét Nap, a Pannon RTV és a Szabadkai Magyar Rádió – működésével kapcsolatban.

Fremond Árpád, az MNT elnökének idézett nyilatkozata önmagában is ellentmondásos. Ha ugyanis az MNT-nek nincs politikai befolyása a médiára, akkor miért van szükség külön egyeztetésekre a főszerkesztőkkel? A vajdasági magyar médiumok az elmúlt másfél évtized során egyértelműen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikai befolyása alatt működtek.

A mostani nyitás nem belső meggyőződésből, hanem politikai kényszerből fakad. Erre utal az is, hogy Magyar Péter április végén úgy fogalmazott: a vajdasági magyar média „egy az egyben Fidesz-propagandát közvetít”. Ehhez hozzá kell tenni: a VMSZ politikai propagandáját is.

Pásztor Bálint szavai szerint Magyar Péter azt is mondta neki, hogy „az ellenzéket be kell engedni a sajtóba”. Ezután kezdődött az ún. nyitás, ami kimerült abban, hogy közölték az ellenzék néhány közleményét, és meghívtak néhány ellenzéki képviselőt a műsorba.

Az igazi változás akkor kezdődik majd, amikor helyet kapnak a VMSZ politikáját, az MNT működését, a közpénzek felhasználását és a vajdasági magyar közösség valós helyzetét feltáró kritikai írások is. Ma ugyanis az MNT által alapított sajtó továbbra is a hatalom érdekeit szolgálja, nem pedig a közösség hiteles tájékoztatását.

A mantra a „magyar szellemiségű” tájékoztatás és a „hagyjuk már abba ezt az objektív újságírást” szemlélete volt.

Az MNT által alapított médiában nincs szükség napi politikai utasításokra. A szerkesztőségek élén többnyire olyan személyek állnak, akik a VMSZ bizalmából kerültek pozícióba, akiket személyesen Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke jelölt ki a tisztségükre. Megválasztásukat aztán a VMSZ-es többségű testületek már csak jóváhagyták.

A Magyar Szó volt főszerkesztő-helyettese, aki maga is része volt a propaganda gépezetnek, az Újvidéki Rádió Objektív című május 9-i műsorában ezt meg is erősítette. Fremond Árpád május 6-i levelében elutasította a Vajdasági Magyar Újrakezdés kezdeményezését is, amely az MNT által alapított médiumok működésének kivizsgálását és a pártatlan tájékoztatás feltételeinek megteremtését kérte. Ehelyett a felelősséget az MNT által alapított médiumok Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületeire igyekszik hárítani.

Ez azért is aggályos, mert a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény alapján az MNT-nek nemcsak joga, hanem kötelessége is fellépni a közösséget érintő tájékoztatási kérdésekben. Az elnök tehát vagy nem akar élni a hatáskörével, vagy politikai okokból nem kíván változtatni a jelenlegi rendszeren.

Ez a felelősségét csak növeli. A hatáskörét nem ruházhatja át más testületekre!

Különösen ironikus ezért az a kijelentése, hogy „mindannyiunk érdeke”, hogy minden vélemény helyet kapjon a sajtóban. A kérdés csak az: miért nem volt ez fontos az elmúlt másfél évtizedben?

A vajdasági magyar közösség és minden egyes tagjának alkotmányos joga van a közérdekű kérdésekről való hiteles, átfogó és kellő időben történő tájékoztatásra. Ez nem látszatnyitással, hanem csak az MNT alapította sajtó főszerkesztőinek leváltásával lehet megvalósítani.

A közösség helyzete addig nem fog megváltozni, amíg a sajtó a pártirányítás alól fel nem szabadul. Nem lehet közös jövőképet építeni azokkal, akik eddig kárt okoztak.

A hiteles tájékoztatást azonnal vissza kell állítani! Szabad sajtó nélkül nincs demokratikus közélet.

https://szmsz.press/2026/05/13/bozoki-nem-lehet-kozos-jovokepet-alkotni-azokkal-akik-eddig-kart-okoztak

Német László bíboros: Az egyház bizonyos részei túl közel kerültek a politikai hatalomhoz

 

2026. május 12. 19:49 

Magyarország vallási és közéleti helyzetét jól ismerő belgrádi metropolita érsek, Német László szerint hallgatásával az egyház elmulasztotta érvényesíteni prófétai szerepét a társadalomban. Úgy véli, ezért szembenézésre, önkritikára, megtérésre és megújulásra van szükség. A korábban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkáraként dolgozó bíboros a szemlelek.net-en megjelent írásában délvidéki püspökként szerzett tapasztalatai alapján bírálta, hogy a határon túli egyházi támogatások jelentős része szerinte politikai csatornákon keresztül vált hozzáférhetővé.

A bíboros szerint problematikus, hogy egyes egyházi szereplők, akik sok esetben a rendszer kedvezményezettjei voltak, ma úgy beszélnek az elmúlt 16 évről, mintha nem történtek volna olyan társadalmi és politikai folyamatok, amelyek világos egyházi állásfoglalást igényeltek volna, nem születtek kellően határozott megszólalások a társadalmi igazságtalanságokról, a közbeszéd eldurvulásáról, a gyűlöletkeltésről, a korrupcióról vagy bizonyos csoportok rendszerszintű megbélyegzéséről.

A bíboros úgy látja, a magyar egyház bizonyos részei túl közel kerültek a politikai hatalomhoz, miközben eltávolodtak a katolikus világegyház által képviselt szinodális szemlélettől.

A bíboros arra is emlékeztetett, hogy az elmúlt 16 évben számos pozitív fejlemény is történt az állam és egyház kapcsolatában, elismerően szólt az egyházi iskolák, szociális intézmények támogatásáról, a vallásszabadság helyzetéről és a templomfelújításokról is, ugyanakkor hangsúlyozta egy új állam–egyház kapcsolat szükségességét: olyan együttműködést tart kívánatosnak, amelyben az állam nem vár politikai lojalitást az egyházaktól, az egyházak pedig nem politikai befolyást keresnek, hanem megőrzik prófétai szabadságukat és társadalmi lelkiismeretként működnek.

A 2026 utáni időszakot a bíboros egyfajta kegyelmi pillanatnak nevezi, amely lehetőséget adhat az egyházi önvizsgálatra és megújulásra.

„Remélem, hogy Magyarországon és a határon túli egyházmegyékben a következő időszakban olyan bizalmi légkör és párbeszéd alakul ki az állam és az egyházak között, amelyben mindkét fél tudatosan kerüli a kölcsönös függőséget, az állam nem vár «ellenszolgáltatásként» politikai lojalitást az egyházaktól, az egyházak pedig nem az aktuális hatalomtól remélik küldetésük beteljesítését, hanem szabadon, az evangélium fényében szolgálják az embereket, mert Jézus Krisztustól is ezt látták. Így válhat az állam-egyház-kapcsolat Magyarországon valódi partnerséggé, amely a társadalom békéjét, a családok megerősödését, a leginkább rászorulók és a kirekesztettek védelmét szolgálja, anélkül, hogy bármelyik fél alárendeltségével vagy kiszolgáltatottságával járna” – írja Német László.

https://szmsz.press/2026/05/12/nemet-laszlo-biboros-az-egyhaz-bizonyos-reszei-tul-kozel-kerultek-a-politikai-hatalomhoz/

 

VÁLASZ NÉMET LÁSZLÓ BÍBOROS KRITIKUS GONDOLATAIRA 

 

2026. május 13. 9:27 

 

 Az egyháznak bocsánatot kell kérni azoktól, akiket magukra hagyott az orbáni rezsim 16 éve alatt! 

Végre, végre, végre! Már nagyon vártam azt az egyházvezetői megnyilvánulást, ami nem relativizálni akarja a magyar egyházak 16 év alatt elkövetett történelmi bűneit, hanem nyíltan megnevezi azokat. Német bíboros, aki sajnos nem Magyarországon, hanem Szerbiában szolgál nagyon jól ismeri a magyar állapotokat. Püspökké kinevezése óta többször is megszólalt a prófétai kritika hangján és figyelmeztette a magyar katolikus egyházi vezetőket arra, hogy mekkora veszély az, ha ilyen szorosan összefonódnak az orbáni rezsimmel és annak szervilis kiszolgálóivá válnak. Sőt! A bíboros még engem is megvédett egy interjújában és megkért arra is, hogy postázzak neki az egyházon belül elkövetett visszaélésekről szóló könyvemből. Német bíboros valóban egy olyan egyházi vezető, aki a világegyház legpéldaadóbbjai közé tartozik. Nagy öröm számomra, hogy most megszólalt a Szemlélek hasábjain! Hadd reagáljak néhány gondolatára!

 

1. Mintha minden rendben lett volna:

Német bíboros: „A mostani egyházi megszólalások közül számomra különösen furcsa az az állítás, miszerint az elmúlt 16 évben tulajdonképpen nem voltak komolyabb anomáliák, és nem akadtak olyan jelenségek, amelyek az egyház részéről világos és egyértelmű állásfoglalást kívántak volna meg.” 

 

„Sokszor mi, püspökök egyszerűen nem vesszük észre, hogy világnézetünk és lelkipásztori horizontunk beszűkült, és így azt sem láttuk, hogy mikor kellett volna szólnunk az elmúlt évtizedekben. Ha megtettük volna, lehet, hogy ma társadalmilag sem itt tartanánk.”

Reakcióm: Pontosan! Hívő katolikusként és teológusként a hátam futkosott a hideg, amikor azokat a megnyilatkozásokat olvastam most, amikor az egyházi vezetők meg sem említették, hogy egy diktatúrába hajló autokratikus rezsimtől szabadult meg az ország. Ez nem egy szimpla kormányváltás volt, hanem egy népítélet egy olyan elnyomó, az országot kirabló rendszer felett, amelynek szinte teljesen kritikátlan kiszolgálóivá váltak a magyar katolikus egyház vezetői. Tisztelet a kevés kivételnek: Beer Miklósnak, Várszegi Asztriknak és néhány szociális kérdés kapcsán Székely Jánosnak és a tábori püspöknek Berta Tibornak, aki nem fogadta az idén március 15-én a nívós állami kitüntetést!

 

De mit is csináltak a többiek? Mit csináltak a Kiss-Rigó Lászlók? Stadiont építettek? Luxuséttermet, négycsillagos szállodát üzemeltettek, elvették állami tulajdonból a zánkai úttörőtábort? Ugye a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal rá is gondol majd?

 

2022-2023 körül mind a Szemlélek, mind a Publicus Intézet készített egy kutatást, amiben kimutatták, hogy még a gyakorló hívőknek is elegük van abból, hogy papok a szószékről pártpolitizálnak, de soha nem szólalnak meg, amikor az emberi jogok súlyosan sérülnek, vagy amikor épül le a jogállam. A kutatás ellenére sem változtattak semmit a magyar egyházi vezetők a kollaboráns mentalitásukon. És ezzel támogatták a most bukott rezsim összes embertelenségét, az ország kirablását és elárulását. Mert bűnösök közt, cinkos, aki néma! És ki kell mondani a magyar katolikus egyház bűnös és felelős azért, hogy az orbáni rezsim 16 évig pusztíthatta az országot! Ezt végre el kell ismernie, bocsánatot kell kérnie és jóvá kell tenni a károkat, amiket okozott!

 

Persze nincsenek illúzióim! Csak a történelem radírja az, ami az egyházak magukba nézését segítheti! Ha elveszítik jelentőségüket, és legfőképpen hatalmukat, talán akkor újra képesek lesznek visszatérni a gyökerekhez, a Mester példájához és az evangéliumokhoz.

 

2) Szólni vagy nem szólni?

Német bíboros: „Ebben a vonatkozásban a hallgatás kérdése külön figyelmet érdemel. A „meg-nem-szólalás művészete” időnként valóban bölcs és szükséges lehet. Ám ha a hallgatás rendszerszintűvé válik, és 16 éven át nem születik érdemi megszólalás a társadalmi igazságtalanságokról, a közbeszéd eldurvulásáról, a gyűlöletkeltés intézményesüléséről, a korrupció grasszálásáról, emberek rendszerszintű megbélyegzéséről, kiközösítéséről, a velük szembeni gyűlöletkeltésről, akkor az már nem erény, hanem súlyos mulasztás. A pásztor feladata nem csupán a nyáj őrzése, hanem a veszélyek felismerése és néven nevezése is, mert nekünk a kicsinyek evangéliumát kell hirdetnünk, ha alkalmas, ha nem.”

 

Reakcióm: Úgy érzem ki kell mondanunk, a magyarországi egyházak vezetőinek többsége magára hagyta a diktatórikus rezsim által üldözötteket! Soha nem álltak ki például egyházi vezetőtársuk Iványi Gábor mellett! Soha nem szólaltak fel, amikor emberek csoportjait kirekesztette vagy akár alaptörvényi szinten kriminalizálta az orbáni terro0r! Sőt, még, gyermekek védelmében is csak igen későn szólaltak meg, csupán 2024 őszére jutottak el odáig, hogy bocsánatot kérjenek azokért a bántalmazásokért, amelyeket a katolikus egyház berkein belül követtek el. Ezt csak azután, hogy a bicskei történet és a kegyelmi botrány felrázta az országot és rámutatott arra, hogy milyen durva gyermekbántalmazások történnek a zárt rendszerekben, ami alól az egyház sem kivétel!

 

3) Az egyházak és az állam viszonyának jövőjéről

Német bíboros: A jövőben „az állam tiszteletben tartja az egyházak tanító és lelkipásztori küldetését, nem akarja pártpolitikai célokra felhasználni őket, az egyházak pedig nem törekszenek politikai hatalomra, hanem prófétai szabadsággal, a társadalom lelkiismereteként szólnak hozzá a közélethez – és teszik ezt, például a katolikus egyház, nagyobb összhangban a mindenkori Szentatyával. Egy ilyen modellben az állami támogatás nem kiváltságokat jelent, hanem a közfeladatok közös viselését, mégpedig világos és ellenőrizhető megállapodások alapján, úgy, hogy az egyházak ne kerüljenek anyagi vagy politikai függésbe egyetlen kormánytól sem.”

 

Reakcióm: Igen, sokszor megfogalmaztam már azt, hogy addig nem lesz valódi rendszerváltás, amíg az egyházak finanszírozása nem változik meg! Tarthatatlan egy olyan modell, ami teljes függő helyzetben tartja az egyházakat az államtól. Ugyanakkor nem vár el semmit a saját híveitől. És így az egyházaknak nincsen is szükségük arra, hogy jóban legyenek a saját híveikkel. Hiszen nem tőlük, hanem az államtól függenek. Így viszont a hívek semmiféle kritikát nem tudnak gyakorolni. Ezt alapjaiban kell megváltoztatni!

 

De mielőtt ez megtörténne, megkerülhetetlennek tartom azt, hogy a magyar katolikus egyház kérjen bocsánatot mindazoktól, akiknek elnyomásában segédkezett a hatalomnak az elmúlt 16 év alatt! Mert addig nincsen joguk a magyar köztérben megszólalni!

 

S ez a bocsánatkérés fakadjon őszinte bűnbánatból, és törekedjen a valódi változásra!

Ha ezt nem fogják megtenni az egyházi vezetők, akkor a magyar katolikus egyház nem fogja megérni a 21. századot! Mert az ilyen kollaboráns, az embereket a bajban, a szenvedésben és a politikai üldözöttségben magára hagyó egyházakra NINCSEN SZÜKSÉGÜK!

 

És köszönöm Német László bíboros prófétai igazságkeresését!

Perintfalvi Rita Public 

https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681

A pluralizmus vége: A vajdasági magyar érdekképviselet útja a sokszínűségtől az egyetlen listáig

 

2026. május 11.

A kisebbségi önkormányzatiság intézménye, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) közvetlen választása 2010-ben a demokratikus vita és a politikai pluralizmus ígéretével indult útjára. Akkor úgy tűnt, a vajdasági magyarság a választófülkék magányában valós, érdemi alternatívák mentén dönthet saját kulturális, oktatási és tájékoztatási intézményrendszerének sorsáról. Alig több mint egy évtizeddel később, a 2022-es választásokra ez a sokszínűség teljesen elpárolgott. A számok és trendek mögé nézve nem csupán egyetlen politikai erő térnyerését látjuk, hanem a vajdasági magyar politikai és civil térszerkezet drasztikus átalakulását.

2010: A sokszínűség és a magas elvárások kora

A tizenkét évvel ezelőtti, első közvetlen MNT-választás a vajdasági magyar közélet egyik legélénkebb pillanata volt. A választói névjegyzékben még több mint 138 ezer név szerepelt, a részvételi arány pedig kiemelkedő, 55,46 százalékos volt. Ami azonban a legfontosabb: a szavazólapon öt, karakteresen eltérő víziót kínáló lista szerepelt. Bár a Magyar Összefogás már ekkor is domináns, 77,21 százalékos győzelmet aratott, a testületben helyet kapott a Vajdasági Magyarként Európába lista, a Kézfogás a Magyarságért, a Magyar Liga, valamint a Magyar Remény Mozgalom is. Létezett intézményesült ellenzék, volt kivel leülni beszélgetni, vitatkozni.

2014 és 2018: A lemorzsolódás és az utolsó kihívók

A rákövetkező két választási ciklus már a folyamatos erózió jeleit mutatta. 2014-re a részvétel 40,6 százalékra zuhant. Bár ismét négy lista indult, az ellenzéki oldal túlzottan töredezett volt ahhoz, hogy érdemi ellenpólust képezzen.

A 2018-as választás hozta el az utolsó komolyabb politikai párharcot a Magyar Összefogás és az alternatívát kínáló Magyar Mozgalom között. Ekkorra a névjegyzékből már közel tízezer ember hiányzott a 2010-es állapothoz képest, a részvétel pedig 36,54 százalékra süllyedt. Az MM több mint 16 százalékos eredménye öt mandátumot jelentett, ami bizonyította, hogy továbbra is van igény a plurális érdekképviseletre, de az apátia és a kivándorlás egyre jobban rányomta bélyegét a folyamatokra. A Magyar Összefogás szavazatszáma a 2010-es 58 900-ról 39 166-ra olvadt, mégis magabiztosan őrizte abszolút többségét.

2022: A monolit korszak eljövetele

A 2022-es MNT-választás történelmi, egyben kijózanító fordulópont. A szavazólapon mindössze egyetlen opció, a Magyar Összefogás listája maradt. Az ellenzéki pártok és civil szerveződések – részben az erőforrások hiánya, részben a politikai tér beszűkülése miatt – nem állítottak alternatívát.

A választás így formálissá, puszta legitimációs aktussá vált. Bár a Magyar Összefogás az előző ciklushoz képest valamelyest növelni tudta abszolút szavazatszámát (pontosan 40 960 érvényes voks), az összkép aggasztó: a névjegyzékben szereplők száma 116 ezerre csökkent, ami több mint 22 ezer fős demográfiai veszteséget jelent 12 év alatt. A testület mind a 35 helyét kizárólag a győztes lista jelöltjei töltötték be.

Hol van a vita helye?

A 2010 és 2022 közötti adatsorok feketén-fehéren mutatják a vajdasági magyar politikai pluralizmus intézményes végét. Egyetlen közösség sem homogén; a természetes érdekellentétek, a kulturális vagy épp oktatásfejlesztési víziók közötti különbségek mindig léteznek. Ha ezek a különbségek már nem jelennek meg a szavazólapokon, és a hivatalos képviseleti szervek monolitikussá válnak, az komoly kihívás elé állítja a közösséget.

A pluralizmus megszűnése az MNT-ben nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vajdasági magyarságnak nincsenek eltérő gondolatai a saját jövőjéről. Azt viszont pontosan jelzi, hogy a hagyományos pártpolitikai keretek kimerültek, vagy legalábbis befagytak. Az intézményrendszer önmaga árnyéka lett, a fékek és ellensúlyok szerepét, a kritikus gondolkodás és az alternatívák lehetőségét perifériára szorították. A jövőben sokkal inkább a független civil szférának, а szakmának, az alulról szerveződő közösségeknek és a helyi mozgalmaknak kell átvenniük a kezdeményezéseket. A világnézeti és eszmei sokszínűség megőrzése az, amely megmentheti a vajdasági magyarságot a végleges eltűnéstől.

https://vmplenum.rs/2026/05/11/a-pluralizmus-vege-a-vajdasagi-magyar-erdekkepviselet-utja-a-sokszinusegtol-az-egyetlen-listaig/