Dr. Csányi Erzsébet: Szabadságérzet nélkül nincs haladás

Interjú a Vajdasági Magyar Plénum alelnökével

 Dr. Csányi Erzsébet (Fotó: VMP) 

2026. augusztus 27. 16:18 

Dr. Csányi Erzsébet egyetemi tanár elsősorban irodalomtudósként, íróként, szerkesztőként volt ismert amellett, hogy hat éven át az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékét vezette. Mára viszont politikai tevékenysége került előtérbe: keményen fogalmaz, nincsenek nála tabu témák és érintetlen személyek. Mint mondja, a körülméneyk kényszerítették arra, hogy politizáljon, s ezt a Vajdasági Magyar Plénum keretében teszi.

A szerbiai politikai helyzetről, a vajdasági magyarság belső viszonyairól, a küszöbön álló választásokról, a legégetőbb problémákról kérdeztük Csányi Erzsébet véleményét.

- Mikor és miért döntött úgy, hogy politikával kezd foglalkozni? Lassan érlelődött a gondolat vagy hirtelen döntés volt?

- Nem az én döntésem volt, hanem a politika rohanta le a szakmai életet, az univerzitás autonómiáját és az intézményeket. Védekezni kellett és kell a mai napig. 2012–2018 között az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékét vezettem. Ebben az időszakban Pásztor István és párja, Lovas Ildikó mondhatni, minden vajdasági magyar intézményt leigázott, kiskorúsított (Szabadkai Népszínház, Újvidéki Színház, Magyar Szó, Forum Kiadó, kultúrközpontok, civil szervezetek), de még az állami intézményeket (iskolák, kórházak stb.) is megkörnyékezték. Bevezették a félelmet a közéletbe, de erről senki sem szeret beszélni. A Magyar Tanszékre is kivetették a hálójukat és különféle nyúlványokon és zsaroláson keresztül igyekeztek nyomást gyakorolni és átvenni az irányítást. Pl. a két régi tanszékí tudományos folyóirat (Hungarológiai Közlemények, Tanulmányok) nulla kiadói támogatást kapott a Bethlen Gábor Alapítványnál. A BGA-ról köztudott volt, hogy nem objektív, szakmai, hanem a VMSZ-szel egyeztetett döntéseket hoz. Mihályi Katalin szerkesztő a tanszék Magyar Szónak leadott panaszcikke helyett Lovas-interjút jelentetett meg, amelyből – miközben a tanszéknek a kérdésfeltevést sem tette lehetővé – megtudtuk a „kultúrtanti” cinikus válaszát, hogy a szerencse forgandó.

Az anyaország akkoriban részesítette jelentős támogatásban a határon túli felsőoktatást is. Ezekről az eszközökről sem az akadémiai szereplők döntöttek, hanem Pásztor István. Így jött létre a VM4K, ahol Lovas Ildikó lett a koordinátor. A tanszék, a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK), az Akadémiai Tanács Tudóstalálkozójának résztvevői és a doktoranduszok körében 2015-16 táján végzett ankétokból viszont kiderült, hogy nem erre lett volna szükség, hanem a vajdasági magyar felsőoktatási és tudományos intézményrendszer határozott kiépítésére, karok és kutatóintézetek létesítésére, mert nagyon lemaradtunk a többi határon túli régió mögött. A vajdasági magyar felsőoktatási rendszer kiépítésére azonban Pásztor István politikai diktátuma miatt nem került sor. Ez az érvágás kihatással lett az egész közösség sorsára, ma még több fiatal megy Magyarországra tanulni és már nemcsak egyetemre, hanem középiskolába is, onnan pedig soha nem tér vissza. A doktoranduszok pedig csak szerb tannyelvű karokon tudnak munkahelyért pályázni. Mi a VMTDK-n, a tanszéken nem ezért küzdöttünk, hanem a tudományos utánpótlás kinevelésén fáradoztunk, és lesújtó volt ezt a folyamatot végignézni. A VM4K-t 2024. február 23-án egy tollvonással meg is szüntették, minden magyarázat és elszámoltatás nélkül.

A Pásztor-éra egy gátlástalan, kupec szellemiséget, fojtogató hűbéri rendszert vezetett be, zsarolásra fűzte fel a közösség tagjait, elvezette őket addig, hogy eladják magukat a szerb haladó pártnak, ha meg akarnak élni. Ez riasztó tünet. A VMSZ megtanította őket, hogy minden csakis az üzletről, nyerészkedésről szól. Ez nem nemzeti érdekérvényesítés, hanem az érdekek elárulása. A tömeges kivándorlás nem csak megélhetési kényszer miatt következett be. A méltóság, tisztelet, szabadság és jövőkép legalább olyan fontos, mint a megélhetés.

Az újabb szerbiai konfliktusok közepette is az egyetem volt a célpont. A politikai hatalomgyakorlók az Újvidéki Egyetemi autonómiát kezdték ki egy inszinuált akcióval, 2024. 03. 28-án focihuligánokkal tüntetést szerveztek és megszállták a bölcsészkart. Ezután a rektorátuson folytak a blokádok, majd november 1-jén lezuhant az előtető. Létrejöttek az egyetemisták plénumai és az Akadémiai Plénum. Sajnos mindannyiunk mindennapi életének a részévé vált a politika, megúszni nem lehet. Cinkos lett, aki néma maradt.

- Miként tudta támogatni a tiltakozó egyetemisták törekvéseit? Saját hallgatói közül voltak-e olyanok, akik bojkottálták az oktatást?

- A VMTDK a vajdasági magyar felsőoktatási intézmények között elsőként és egyetlenként jelentetett meg szolidaritási nyilatkozatot az egyetemisták mellett 2024. december 18-án https://szmsz.press/2024/12/19/a-vajdasagi-magyar-felsooktatasi-kollegium-tamogatja-az-egyetemistakat/. A maga szerény eszközeivel, pl. a top témák (igazság, szabadság) meghirdetésével a VMTDK folyamatosan küzd a jogállamért és az akadémiai közösség, az egyetem mint intézmény függetlenségéért és szakmai integritásáért. Miért olyan fontos ez? Azért, mert semmilyen alkotómunka – legyen az művészi vagy tudományos, szakmai – nem jöhet létre szabadságérzet nélkül. Enélkül nincs haladás.

A magyar hallgatók közül csak kevesen kapcsolódtak be a blokádokba a szerb társaik mellé és a tüntetésekre is csak magánemberként mennek. A magyar hallgatókra sajnos egy mélységes vissszahúzódás jellemző. De még az intézményeink is a hatalom mellett állnak. Miért? Nyilvánvaló, hogy a VMSZ demonstrált álláspontjának hatására.

Tudjuk, hogy majdnem minden magyar hallgató MNT-ösztöndíjban részesül, Újvidéken az Európa Kollégiumban lakik, tehát egzisztenciálisan függ a párttól. Ezért nincs szolidaritás és kiállás az egyetemista mozgalom mellett. Ez egy olyan árulás a magyarság részéről, ami etikailag elfogadhatatlan. Hiszen a jogállamért való küzdelem nem szerb ügy, hanem mindannyiunké.

- A szerb oktatási miniszter szerint az egyetemisták és egyes tanárok is törvényt sértenek? Önnek erről mi a véleménye?

- Egy jogállamiságtól rettegő állam vezetői ne nyilatkozzanak a törvényekről.

- Hogyan tekint az egyetemisták elszántságára? Bízik-e abban, hogy meg tudják valósítani a célkitűzéseiket? Ha tehetné, mit tanácsolna nekik?

- Az egyetemisták egy euforikus reményt hoztak ebbe a sötét, elcsigázott, jobb sorsra érdemes társadalomba. A történelem leghosszabb ideig tartó egyetemista lázadását sikerült megvalósítaniuk. Egy csodát. Az egyetemisták társadalomformáló, forradalmi szerepe, húzóereje nem ismeretlen a mi délszláv környezetünkben, van hagyománya, erős volt a hippimozgalmak, a 68-as diáktüntetések, a neoavantgárd és a pop-művészeti hullámok hatása is. Bízok az egyetemisták győzelmében.

- A Vajdasági Magyar Plénum is az egyetemista tiltakozások hatására jött létre. Mi volt az elsődleges céljuk?

- Erkölcsi kötelességünknek éreztük a vajdasági magyarság intézményes képviseletét az igaz ügy mellett, a VMSZ-demagógiával szemben. A vajdasági magyarokról alkotott kép veszélyes mélypontra zuhant. De a saját sorsunkért való aggodalom miatt is lépnünk kellett. A saját harcunkat nekünk kell megvívnunk. 2025. július 3-án civil szervezetet hoztunk létre, honlapot nyitottunk, közleményeket adtunk ki, számtalan blogcikket jelentettünk meg, követtük az eseményeket egy ellenzéki szemszögből. Egy év alatt megalapoztuk a vajdasági magyar ellenzéki bázist. Tagosítottunk, tribünöket szerveztünk, az egyetemistákkal közösen alakítottuk a kisebbségekről szóló platformjukat, képviselőket javasoltunk az egyetemista listára, minden vajdasági akciójukban segítettük őket helyi magyar aktivistákat találni, a PásztorPress médiával hadakoztunk, pályázatot írtunk ki, elkezdtünk felkészülni a Magyar Nemzeti Tanács-i választásokra, ellenzéki koalíciót indítványoztunk stb.

- A szerbiai ellenzéknek miként kellene viszonyulnia az egyetemista követelésekhez, hogyan segíthetnék elő a változásokat?

- Üdvözöljük mindazokat a lépéseket, amikor az ellenzéki pártok az egyetemista lista javára lemondanak a választásokon való önálló szereplésről. Ezt tette a Zöld-Baloldali Front is, amellyel együttműködési megállapodásunk van.

- A legnagyobb vajdasági magyar párt a szerb kormánykoalíció része, s arra készülnek, hogy győzelem esetén folytatják partnereikkel az együttműködést. Mit gondol erről?

- Katasztrofálisnak, botrányosnak és tűrhetetlennek tartom. Két, olcsó nacionalista propagandára építő, egymást kizáró törekvés ölelkezése. Tűz és víz összeeresztése, a közös csupán a nyerészkedő és demagóg szándék. A VMSZ egy pénzkidobó automata lett, ahol az anyaországi és a szerbiai hatalmi pártoktól, stratégia partnerektől (FIDESZ, SZHP) kieszközölt pénzekhez lehetett jutni árulásokért, kihágásokért, kiszolgálásért cserébe.

- Az utóbbi időszakban felpezsdült a vajdasági magyar politikai színtér. Az ellenzéki viszályról már volt szó, vélemények szerint inkább a programra kellene összpontosítani, hogy mit csinálnának Önök másként, ha többséget szereznének a Magyar Nemzeti Tanácsban?

- Alapvető, hogy az MNT erősen plurálissá váljon. Az első teendő az elszámoltatás kellene, hogy legyen. Az MNT által alapított és kiemelt szervezetek státuszát újra kell gondolni. A magyarországi és hazai pénzeszközök elosztásában a prioritásokat mentesíteni kell a pártbefolyástól. A munkát a Plénum Etikai minimumára építenénk, ezekről az alapokról építkezve egészen más szellemiség és közhangulat alakulna ki. Meg kell, hogy szűnjön ez a primitív, megalázó, degradáló munkahelyi zsarolás, a félelem, a kontraszelekció, a szolgastátusz, a lojalitásalapú társadalomszervezés.

- Mik a vajdasági magyarság legnagyobb problémái, amiket Ön szerint elsőként kellene orvosolni?

- A mi kis közösségünket a zsarnoki pártirányítás fojtotta meg. Évek óta egészen militáns viselkedés figyelhető meg. Ennek előfeltétele a szellemi-etikai leépülés, az önálló gondolkodásról és felelősségről való lemondás. Kiskorúsított közösség lettünk.

- Lehet-e még vajdasági magyar párbeszéd? Ha igen, milyen témáknak kellene terítékre kerülniük?

- A VMSZ jelenlegi vezetőivel nincs miről dialogizálni. Ők ezt sose nem is igényelték, már Pásztor István kifejezte örömét, hogy végre elhallgatott a „picsogó kórus” és egy párt képviselői ülnek a nemzeti tanácsban.

- Vélemények szerint a vajdasági magyar-magyar ellentétek ellenzéki oldalon részben generációs problémák is, nem értik egymást az idősebb és fiatalabb közéleti szereplők. Mit gondol erről?

- Olcsó közhely és hárítás. Akik ezt szajkózzák, szintén szektásan szerveződnek, akár a VMSZ. Nem lehet bűnben nemzett, erkölcsi gnóm szervezettel harcba indulni egy új, hitelesebb világért. Háttérjátszmák zajlanak, populista propagandával, április 12-én született spekulánsokkal. Ezzel nem fogják átejteni a vajdasági magyar szavazókat.

Ami az ellenzéki koalíciót illeti, alakulóban van a VMP, a VMDK és a MPSZ közötti dialógus a közös listáért. Mindenképp az erők összpontosítására lesz szükség a vajdasági magyarság hosszútávú céljai érdekében. Mi ezért már óriási áldozatokat hoztunk.

- Az új magyar kormány tagjai találkoztak néhány magyar politikai vezetővel a VMSZ és az ellenzék berkeiből is, s azóta látszólag nincs újabb történés. Ön ezt mivel magyarázza?

- A VMP nem kapott meghívást. Várjuk a meghívást. Másrészt a magyar miniszterelnök és a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter által korábban megfogalmazott alapelv szerint a külhoni közösségek belső politikai életének alakításába nem avatkoznak be, semmilyen új szervezet alapításában nem vállalnak szerepet, és nem támogatnak olyan kezdeményezéseket, amelyek a közösség megosztására lennének alkalmasak. Szeretnénk, ha ez valóban betartott alapelv lenne.

A Plénum a szerbiai forrongásokhoz szervesen kapcsolódó, hiteles gyökerekkel, Etikai minimummal rendelkező, független szervezet. Nyerészkedési szándék, szponzorok és háttérirányítók nélkül. Önerőből hoztuk létre az eddigi eredményeket.

- Milyen magyarországi nemzetpolitikára lenne szükség Ön szerint?

- Szerintem Szerbiában nem megvalósítható az a forgatókönyv, hogy marad a VMSZ – némi átalakulással – a magyar kormány partnere. Azért, mert Szerbiában 2024. november 1. után az egész országban fellángoltak a változásokat követelő tüntetések, és választások előtt állunk. Minden meg fog változni. A VMSZ épp a napokban nyilvánította ki ismét, hogy kitart a haladókkal való partnerségben és az egyetemisták ellen dolgozik. Ez ugyanolyan zsákutca, mint a Fidesz támogatása volt.

Németh Ernő

https://www.vajma.info/cikk/valasz/250/Dr_-Csanyi-Erzsebet-Szabadsagerzet-nelkul-nincs-haladas.html

„A politikának nem kellene ellenőrzés alá vonnia a kultúrát”

2026. augusztus 27. 08.12 

 

Újvidék - Urbán András, az Újvidéki Színház igazgatója médiaházunk Politér című műsorának vendége volt. A beszélgetésben szó volt a politika és a kultúra, azon belül is a színház kapcsolatáról, a jogi keretek meghatározásáról, a működés biztosításáról és akadályozásáról, ideológiáról, kritikus hangokról és kompromisszumokról.

 

Urbán András, igazgató, Újvidéki Színház:

Mi magyar kultúrát csinálunk. Azt várjuk el, hogy a magyar kultúrát támogassák, nem ideológiailag meghatározzák. Tehát a politikától a mi elvárásunk az, hogy tegyen meg mindent azért, hogy akár az államilag alapított intézmények helyzete, és az ott dolgozók helyzete és működése minél jobb legyen, ne pedig azt, hogy ezt ellenőrzés alá vonja, vagy ebbe bele akarjon mászni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy mi számít kultúrának ma a vajdasági magyar kulturális térben. Nem fogok most sem, és nem is akarok a népművészet vagy a folklór ellen beszélni, de a vajdasági kultúrának, és a magyar kultúrának nem feltétlen a folklór vagy a népművészet az alapja, és nem feltétlenül az, ami a kultúrát jelenti. Ha a politikumot figyeljük, akkor nagyjából ez itt ki is merül.

https://www.rtv.rs/hu/kult%C3%BAra/a-politik%C3%A1nak-nem-kellene-ellen%C5%91rz%C3%A9s-al%C3%A1-vonnia-a-kult%C3%BAr%C3%A1t_1738850.html

Felszínes elemzés, kihagyott adatok

 Beretka Katinka az MNT nyelvhasználati stratégiatervezetéről

2026. augusztus 26. 16.53  

Újvidék - Miközben a Magyar Nemzeti Tanács új stratégiát készít a magyar nyelv hivatalos használatának megerősítésére, a tervezetből hiányoznak az Európa Tanács jelentései, az EBESZ szerbiai kutatásai, sőt, még az ombudsmani vizsgálatok adatai is. Beretka Katinka jogászprofesszor, az MNT korábbi tanácsosa szerint a dokumentum nélkülözi a valós helyzetelemzést, és több jó ötletet is elhagyott az előző stratégiából. 

 

Youtube screenshot

A Magyar Nemzeti Tanács közvitára bocsátotta a 2027 és 2029 közötti időszakra vonatkozó Hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégia tervezetét, amelynek célja a magyar nyelv jelenlétének erősítése a Vajdaságban. A dokumentumot azonban komoly kritikák érték szakmai körökből, amelyek szerint a tervezet több sebből vérzik.

A téma kapcsán az Újvidéki Rádió PoliTér című műsorában Beretka Katinka jogászprofesszor, az MNT nyelvhasználati kérdésekkel megbízott korábbi tanácsosa fejtette ki véleményét. Szerinte az új stratégia az előző, szélesebb körű nyelvpolitikai dokumentum egy fókuszáltabb, de egyben megcsonkított változata.

A szakértő úgy véli, mivel az új stratégia érvényessége 2026 végén lejár, és 2027-től az MNT új összetétele kapja a feladatot, ésszerűbb lett volna a korábbi, átfogóbb dokumentumot meghosszabbítani egy új, hiányos tervezet kidolgozása helyett.

„Úgy gondolom, hogy ez a stratégia, ha megszűnik 2026. december 31-én, és 2027. január 1-jével muszáj új feladatot adnunk az MNT új tagjainak, akkor okosabb lett volna az előző stratégiát meghosszabbítani, mintsem egy újat alkotni” – fogalmazott a beszélgetés során.

A legnagyobb hiányosságnak a mélyreható helyzetelemzés és a konkrét indikátorok hiányát tartja. A tervezetben Lehetőségek és esélyfolyamatok címen szereplő fejezetek valójában nem nyújtanak valós képet a vajdasági magyar nyelvhasználat helyzetéről.

„Olyan elemzések vannak benne helyzetelemzés címén, amelyek felületesek és nem feltétlenül relevánsak” – hangsúlyozta a jogászprofesszor.

A kritika szerint a dokumentum összeállítói figyelmen kívül hagytak számos könnyen elérhető és releváns adatforrást, amelyek elengedhetetlenek lennének egy megalapozott stratégia megalkotásához. Beretka konkrétan megemlítette az Európa Tanács szakértői bizottságainak jelentését a magyar nyelvre vonatkozóan, a magyar nemzetiségi adatokra vonatkozó táblázatot a magyar nyelvű beszélőkről, illetve az EBESZ szerbiai missziójának pár évvel ezelőtti kutatását az egész országra kiterjedően az igazságszolgáltatási alkalmazottak nyelvi kompetenciáiról. 

A szakértő saját kutatásaira is hivatkozott, amelyekből kiderül, hogy léteznek pontos adatok a nyelvhasználati jogsértésekkel kapcsolatos ombudsmani vizsgálatokról. Ezeket szintén nem használták fel a stratégia kidolgozása során.

A közvita szeptember 7-ig tart.

https://www.rtv.rs/hu/politika/felsz%C3%ADnes-elemz%C3%A9s-kihagyott-adatok-beretka-katinka-az-mnt-nyelvhaszn%C3%A1lati-strat%C3%A9giatervezet%C3%A9r%C5%91l_1738764.html

A magyarságpolitika debütálása

Tarr Zoltán: „A párthűséget lehámozzuk a nemzetpolitikáról”

Tarr Zoltán (Fotó: Papajcsik Péter / Index)

A TISZA-kormány tisztségviselőinek nyilatkozataiból egyre világosabban kirajzolódik, hogyan kíván az új magyar kormány viszonyulni a határon túli magyar közösségekhez, és milyen kapcsolatokat kíván velük ápolni.

Magyar Péter – akkor még miniszterelnök-jelöltként – április 24-én, közösségi oldalán közzétett bejegyzésében[1] úgy fogalmazott, hogy a vajdasági magyarok továbbra is számíthatnak az anyaország támogatására.

– A vajdasági magyar testvéreink továbbra is számíthatnak az anyaország támogatására. A TISZA-kormány alatt a szerzett jogok megmaradnak, és a magyar–szerb kapcsolatok további erősítése során mindig a Szerbiában élő magyarok helyzetének további könnyítése és a szülőföldön való boldogulásuk elősegítése lesz a legfőbb szempont – írta[2].

Ezzel egyúttal körvonalazta kormányának a külhoni magyarokhoz való viszonyulását is.

A határon túli magyarokat „politikai eszközként használták” 

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter augusztus 19-én, a Kolozsvári Magyar Napok kapcsán közzétett bejegyzésében[3] arról írt, hogy „az elmúlt másfél évtizedben olyan rendszer épült ki Magyarországon, amely meg akarta mondani, ki a »jó magyar«, és ki nem”.

– Sokan láttuk, tudtuk kezdettől fogva, hogy ez tévút: nem politikusok és nem kormányok döntik el, hogy ki a jó magyar, ki a nemzet tagja, és ki nem az. A határon túli magyarok életét pedig nem lehet Budapestről irányítani, és nem lehet azt sem elvárni, hogy mindenki ugyanazt gondolja. A mi feladatunk az, hogy szakítsunk azzal a leterhelt magyar–magyar kapcsolattal, amelyet a Gyurcsány- és Orbán-kormányok hagytak maguk után. Párbeszédre, egymás megértésére, a közösségek erősítésére van szükség – írta Tarr Zoltán[4].

– Pontosan tudjuk, hogy az előző magyar kormány olyan hamis képet kínált ezeknek a közösségeknek, amit másoktól éveken át nem kaptak meg. Eközben viszont családokat ziláltak szét, háborús pszichózist terjesztettek és a gyűlölködést erősítették. […] A TISZA-kormánynak magától értetődő a támogatás megadása, de a párthűséget lehámozzuk a nemzetpolitikáról. Egyenrangú, nem pedig alárendelt kapcsolatokra van szükség, mert minden egyes magyar ezt érdemli – zárta bejegyzését a tárcavezető[5].

A miniszter bejegyzésének két fontos üzenete is van. Az egyik, hogy az Orbán-kormányoknak a határon túli magyar közösségekhez való viszonyulása téves volt, ezért ezt a politikát újra kell fogalmazni. A másik pedig, hogy a nemzetpolitikát el kell választani a pártpolitikától, és a magyar közösségekkel egyenrangú kapcsolatokat kell kialakítani.

A tárcavezető ugyanakkor az előző vezetés helyett bocsánatot is kért, mivel a határon túli magyarokat „politikai eszközként használták”[6].

A magyarságpolitika debütálása 

 

Kollai István (Fotó: Gál László / Transtelex)

A Kolozsvári Magyar Napokon Kollai István, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium helyettes államtitkára – saját rövid üdvözlete után – Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter levelét olvasta fel.

A Transtelex írása szerint „ez volt az az alkalom, ahol tulajdonképpen a TISZA-kormány magyarságpolitikája debütált a Kollai István által felolvasott üzenettel” [7].

Augusztus 22-én Kollai István Vig Emese kérdéseire válaszolva egyebek mellett a támogatások átvilágításának valós tétjéről és a TISZA-kormány formálódó nemzetpolitikai stratégiájáról is beszélt. Ez jelentette a TISZA-kormány magyarságpolitikájának első részletesebb kifejtését.

Az új magyar kormány és a külhoni magyarok közötti feszültségeket Kollai István szerint „egyfajta ventilálásként kell kezelni”.

– A mostani kormányban olyan külpolitikusok dolgoznak, akiknek semmi közük a gyurcsányi korszakhoz vagy a kettős állampolgárság elutasításához, nagyon is hisznek a nemzeti közösségek emancipációjában. […] A cél egyértelmű: középtávon vissza kell állítani a természetes, közvetlen személyes párbeszédet – nyilatkozta.

A helyi politikai vezetők felelősségvállalása

Kollai István az interjúban kiemelte, hogy „a magyarországi társadalomnak energiát és figyelmet kell fordítania a határon túliak speciális problémáira, és arra, hogy a támogatásokon túl milyen fontos számukra az érzelmi kötődés és a közös vízió. Magyarországon nem arról van szó, hogy egy nemzeti kormányt váltott egy »nem-nemzeti«, hanem arról, hogy egy nagyon félrecsúszott nemzeti projektet próbálunk most helyrehozni és betemetni a korábbi lövészárkokat”.

– Nagyon fontos lenne, hogy a helyi politikai vezetők és véleményformálók is nyíltan felvállalják saját közösségük előtt annak kimondását, hogy miért jutott Magyarország a választás előtti súlyos erkölcsi, gazdasági és működési válságba, és miért omlott össze az Orbán-rendszer – tette hozzá.

A közpénzek felhasználásának depolitizálása 

Az átvilágítással kapcsolatban kiemelte, hogy a „jogi részének pontosan az a célja, hogy a nagyobb támogatási mechanizmusokban világossá tegye az egyéni felelősségeket”.

Szerinte az átvilágítás fogalma kissé félre van értve, mivel annak jelentős szakmai oldala is van. 
– Arra vagyunk kíváncsiak, milyen valós igények születtek az elmúlt években, és azokat milyen mechanizmusokkal elégítették ki – mondta.

– Mi többéves normatív támogatásokban, nyílt pályázatokban gondolkodunk, hogy kiszámíthatóbb legyen a működés – ehhez viszont le kell ülnünk különböző területek szereplőivel, és meg kell beszélnünk az igényeket, a hiányosságokat. […] A visszaélések feltárásánál pedig külön kell választani a dolgokat: rengeteg olyan pénz áramlott a határon túli vidékekre, aminek valójában semmi köze nem volt a magyarságpolitikához. […] Nem az a célunk, hogy szétverjük a meglévő szervezeteket – láttuk Szlovákiában, milyen tragikus következményekkel jár az intézményi és politikai képviselet szétaprózódása –, hanem az, hogy a magyarországi közpénzek felhasználását következetesen depolitizáljuk – emelte ki.

A támogatáspolitikával kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy „a legfőbb alapelv, hogy a forrásokat senki se használhassa fel mások kiszorítására. Legyen szó közösségi házról, civil szervezetről, kulturális programról vagy intézményről, a magyarországi adófizetők pénzének nyitott platformként, a véleménypluralizmust szolgálva kell működnie. Hogy ez helyben pontosan hogyan néz ki, kiket és milyen formában vonnak be, az nem budapesti kompetencia, nem mi fogjuk kitalálni. Magyarország kötelessége annyi, hogy ne torzítsa el ezeket a folyamatokat, és segítse a helyi közösségeket abban, hogy maguk találják ki a saját jövőjüket.”

A támogatáspolitika részleteinek tisztázására időt és türelmet kért, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kommunikáció folyamatos.

„Nemcsak összetartozunk, hanem összedolgozunk”

A NER működésével kapcsolatban elmondta: „a Fidesz-rendszer tragédiája az, hogy nem fejlesztő államot csinált, hanem egy neofeudális hűbéri rendszert. A hatalmas vagyontömegeket nem innovatív, versenyképes piaci szereplőknél összpontosították – mert a hatalom rettegett attól, hogy önálló, okos riválisok nőnek fel... Ez a mesterségesen felhizlalt oligarcha-réteg valójában nem vált termelővé, és nem vitte előre az országot. Az eredmény nem gazdasági szuverenitás lett, hanem az állami alrendszerek, a vasút, az egészségügy és az oktatás leromlása, és egy olyan morális meg gazdasági lemaradás, amit végül a magyar társadalom nagy többsége megelégelt.”

A NER hűbéri logikájával szemben az új alapelvet úgy fogalmazta meg, hogy „nemcsak összetartozunk, hanem összedolgozunk”.

– A közös munkának kell hangsúlyossá válnia. Miközben ugyanis a Fidesz nagyon erősen a szimbolikus térbe emelte a határon túli magyarok kérdését, a gyakorlatban nehéz volt megmondani, hogy a külhonba áramló források mekkora része volt valódi magyarságpolitika, és mekkora része szolgált politikai és üzleti kalandorokat. Ezt a rendszert le kell zárnunk, és a forrásokat vissza kell irányítanunk a valós helyi közösségekhez – fogalmazott Kollai István az interjúban.

– Magyarországon is meg kell érteni, hogy a határon túli támogatások – különösen az oktatásban és a kultúrában – nem puszta adományok, hanem a jövőnkbe fektetett közös erőforrások. Az a fiatal, aki anyanyelvén szerez piacképes tudást és a szülőföldjén boldogul, nemcsak a helyi közösséget tartja meg, hanem Magyarország mozgásterét, gazdasági és kulturális súlyát is növeli a régióban. Ez nem a múlton való kesergésről vagy üres szimbólumokról szól, hanem a mindennapi boldogulásról. Mi viszont nem ideológiai hegemóniát akarunk ráerőltetni a külhoni magyarokra, hanem teret és hátteret adni ahhoz, hogy a közösségek saját erejükből fejlődhessenek – foglalta össze az interjú végén a helyettes államtitkár.

A magyarságpolitika főbb elemei

A TISZA-kormány tisztségviselőinek nyilatkozataiból a formálódó külhoni magyarságpolitika főbb elemeire is következtetni lehet[8]:

1. Az Orbán-kormányoknak a határon túli magyar közösségekhez való viszonyulása téves volt, ezért ezt a politikát újra kell fogalmazni.
2. A nemzetpolitikát el kell választani a pártpolitikától, és a magyar közösségekkel egyenrangú kapcsolatokat kell kialakítani.
3. A határon túli magyar közösségek belső politikai életének alakítása az ott élők feladata és felelőssége, ezért abba nem kívánnak beavatkozni.
4. A helyi politikai vezetőknek és véleményformálóknak nyíltan vállalniuk kell a felelősséget a történtekért.
5. Nem vesznek részt új határon túli pártok létrehozásában, és nem támogatnak megosztó politikai kezdeményezéseket sem[9].
6. A magyarországi közpénzek felhasználását következetesen depolitizálni kívánják, és a forrásokat a valós helyi közösségekhez irányítanák.
7. A támogatási forrásokat senki sem használhatja fel mások kiszorítására.

Bozóki Antal

__________
[1] Péter Magyar. https://www.facebook.com/peter.magyar.102, 2026. április 25. 11:01 
Bővebben lásd a BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17916, 2026. április 26. 
[2] Uo. 
[3] Tarr Zoltán. https://www.facebook.com/tarrzoltan.tisza/posts/pfbid02SvfPkZJfxzrCdHpXJV2qDsMsnVTXdsRGAagMrNV1RNaJ6vSq2Ds6YkzoR5tyRxyDl, 2026. augusztus 19. 9:25 
[4] Uo. 
[5] Uo. Lásd még: Tarr Zoltán bocsánatot kért a határon túli magyaroktól. https://index.hu/kultur/2026/08/21/hataron-tuli-magyarok-magyarsagpolitika-kolozsvari-magyar-napok-tarr-zoltan-nemzetpolitika/, 2026. augusztus 21. 18:30 
[6] Uo. 
[7] Vig Emese (Transtelex): Kollai István: Az erdélyi politikai elitnek is el kell mondania, miért omlott össze az Orbán-rendszer, 2026. augusztus 22. 
[8] Lásd még A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17933, 2026. május 1. 
[9] Dezső András. Tarr Zoltán: Tíz évre visszamenőleg megvizsgáljuk a külhoni támogatások felhasználását. 
https://telex.hu/belfold/2026/04/30/tarr-zoltan-tiz-evre-visszamenoleg-megvizsgaljuk-a-kulhoni-tamogatasok-felhasznalasat, 2026. április 30. 07:53