VSZL: Pásztor Bálint, a szerbiai magyar sajtó szerkesztője

 

Pásztor Bálint a Pannon RTV-nek nyilatkozik (Fotó: Pannonrtv.com) 

Felszólítjuk Pásztor Bálintot, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, hogy magyarázza meg a nyilvánosságnak: befolyásolta-e, és ha igen, milyen módon, azoknak a médiumoknak a főszerkesztői kinevezését, amelyek alapítója a Magyar Nemzeti Tanács?, teszi fel a kérdést közleményében a Vajdasági Szociáldemokrata Liga.

Vajon Pásztor a magyar nyelven tájékoztató összes médium fő- és felelős szerkesztője?

Ő dönti el, hogy ki szerepelhet ezekben a médiumokban, és ki nem?

Ő rendelte el Magyar Péter győzelmi beszédének egyes részeinek kivágását? – sorolja a kérdéseket a párt.

És természetesen: tudatában van-e annak, hogy ezzel országunk több törvényét is megsértette? Például a közérdekű tájékoztatásról és a médiáról szóló törvényt, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt, valamint a diszkrimináció tilalmáról szóló törvényt…

Pásztor úr, válaszoljon ezekre a kérdésekre, és tegye meg azt, amire Magyar Péter Orbán Viktor minden vezető munkatársát felszólította – MONDJON LE! – áll a párt közleményében.

https://szmsz.press/2026/05/18/vszl-pasztor-balint-a-szerbiai-magyar-sajto-szerkesztoje/

Merre tovább, vajdasági magyarok?

 

A Fidesz kampányrendezvénye 2026. március 24-én Magyarkanizsán 
(Fotó: Fremond Árpád/Facebook)

 2026. máj. 17. 20:01

Zavaros mélységű, de a felszínen beállt kis vajdasági állóvizünket az utóbbi hónapokban jócskán felzavarták az északi szelek – rég elfojtott indulatok törnek ki, színvallások, mosakodások, önigazolások, pálfordulások történnek, nem mindig szeretjük egymást, bennünket viszont az anyaországi magyarok nem kedvelnek. A hétköznapjainkat oly módon szövi át a demagóg politika, ahogy nem kellene, és értelmet nyer a mondás, hogy boldog az a nép, amely nem ismeri a politikusai nevét. Hát mi ismerjük két országét is…

Morális válságunkat valahogy majd kiheverjük, a devalválódott politikusok jönnek-mennek, mint láthattuk, stabilnak tűnt rendszerek is változhatnak akár egy nap alatt, remélhetőleg a szomszéd, családtag, barát meg marad, hacsak „divatból” el nem vándorol ő is, mint a több tízezer másik. De azért vannak számosan, akik maradni akarnak, ha nem így lenne, Vajdaság kiürült volna, és a dr. Bálintok meg a haverok a gyémánt félkrajcárjaikon vélhetően még akkor is kidüllesztett beggyel ülve lekapcsolhatnák a villanyt.

Sokan közülük felteszik a kérdést, és már nem csak magukban: 
Miért én menjek el? Menjen el az, aki ezért a helyzetért felelős.

Mert a történések az egyéni és közösségi életünkben általában nem valami megfoghatatlan okokra vezethetők vissza, hanem konkrét személyekhez köthetőek szinte mindig. A jók és a rosszak is. A közhangulat kilengéseit nehéz objektíven mérni, de a felelőtlen politizálásnak szép lassan elindultak az ennél fájóbb, számszerűsíthető következményei is, és ez röviden össze is foglalható:

Nem jön a lóvé

Bizony, úgy tűnik, Magyarországon egyes szervezetek esetében még az áprilisi választások előtt elzárták a pénzcsap Vajdaságba vezető ágát, csak határozatok születtek, de pénz nem (mindenkinek) jött. És mielőtt nekiállnánk ezért az új magyar kormányt szidni/éltetni vagy bezzegafideszezni, ahogy ez divat lett nálunk, nézzünk szét kicsit a saját házunk táján, elvégre nekünk itt kell boldogulni, és vajmi kevés beleszólásunk van a magyarországi fejleményekbe. Meg aztán Pásztor Bálint és Fremond Árpád az elmúlt időszak tükrében azért mégsem mehet oda az új magyar miniszterelnökhöz, hogy „figyelj, Péter, amit a Fidesz beígért, de nem fizetett ki, mert még nem került sorra vagy a pénz elment másra, azt most neked kéne, nyúlj már a zsebbe”.

Van nekünk egy pártunk (VMSZ), amely a politikai porondon képvisel bennünket, egy nemzeti tanácsunk (MNT), amely a mindennapi társadalmi életünket hivatott védeni (oktatás, kultúra, anyanyelvhasználati jogok, tájékoztatás) és egy gondos gazdánk a gazdaságfejlesztéshez (Prosperitati Alapítvány). Ezek csúcsán trónol a triumvirátusunk. Elvek, társadalmi élet és anyagi javak, teljes a kör, apró szépséghibával ugyan – mindhárom erős anyagi függőséggel kötődik az anyaországhoz. És ahogy apad a pénz, nem jönnek a megnyert pályázatok finanszírozására (most még csak láthatóan a kultúrszektorban), felszínre dobódnak a miértek is mindhárom területen.

Az egyetlennek aposztrofált vajdmagyar pártunk érdekes keveréke a posztkommunista neofeudális formációnak. Megmondja, mit gondoljunk, hogy szavazzunk, ki dolgozhat, és ki nem, kinek mi jár. Kitermelte a saját nábobjait, megteremtette a mindenben neki felelő dolgozói rétegét, amely parancsra szavaz, utazik reprezentatív tömegnek, hajbókol. Az irányítás mesterhármasára épít: a megfélemlítésre, a klientúrára és a propagandára. A pártvezérek először leuraltak mindent és lehetőleg mindenkit, alázatossá idomítva koszt-kvártélyért a híveket.

A hatalmuk nem tiszteletből adatott meg, hanem posztokért vett

Az előző rendszerekben belénk kódolt dolgozz szorgalmasan, legyél alázatos, munkaszerető mentalitást kihasználva érdekemberekké, szolgalelkűvé degradálták a közösségük tagjait, önös céljaik érdekében manipulálták és megosztották az embereket. A hatalmuk nem tiszteletből adatott meg, hanem posztokért vett, meglátjuk, a javak elapadásával tartható lesz-e. A pénzen vett szerelem üres pénztárcával ritkán ég forró lánggal.

Mindezek után hazardíroztak, mindent egy lapra tettek fel, és ezzel magukkal rántották a közösség minden tagját, méltatlan és megosztó helyzetbe taszítva őket és azokat is, akik nem tartoztak a köreikbe. És úgy tűnik, nem is tanulékonyak, ugyanerre készülnek most is, csak ezúttal Szerbiában. Újabb választás, újabb piros vagy fekete, hátha a másik lovon még marad a fenék. A játszma évekig nyert, most nem, az eljövendők terhét viszont nem csak ők viselik majd (már). A politikai húzásaik bizony sokba kerülhetnek még nekünk. Ez van, ha hagyjuk, hogy autoriter rendszert építsenek körénk a politikusaink.

Pártnapsütésünk kedvenc sugara, Pásztor Bálint elment még Székesfehérvárra is arcot mutatni, elvégre vissza kellett adni Szijjártó belgrádi nagy haladó mítinges látogatását, ahol valami kevert orosz–szerb nyelven halandzsázott arról, miért is kellene nekünk Vučić pajtásra szavazni, enyhén szólva is porig alázva a kihajtott VMSZ-es kádereket – már aki nem lépett le kirándulni egyet a várba. Az érdekpárttagság már csak így működik.

Nem csak az agyat mosták, hanem a pénzt is?

Nem mintha az anyaországi választásokon a hódoló gesztuson kívül a szavaztatásnak más értelme is lett volna azon túl, hogy kiskorúsították a szavazóikat, mert a vajdasági magyar voksoknak – elenyésző részarányukat tekintve – most és eddig sem volt semmilyen lényegi hatásuk, bárkire is vonatkoztak, inkább csak eszmei visszhangot váltanak ki, ami a mostani helyzetben igen kompromittálóra sikeredett. Eddig az volt a baj, ha valaki nem VMSZ-es, jelen állás szerint lehet még baj, ha valaki az. Egyik sem jó a közösségünknek. És mindezt a nemzetpolitika zászlaja alatt, amiről mostanában egyre többet pedzegeti már a szerbiai sajtó is, hogy van ennek egy igen erős bizniszháttere a magyar–szerb (p)oligarchák vonalán, amelynek összekötő szála a mi egyetlen pártunk. Kettő az egyben, nem csak az agyat mosták, a pénzt is?

A nemzeti tanácsunkat intézményrendszerestül bekebelezte a pártunk, néha hátra-, néha – ha a pénzekről volt szó – meg előretolt helyőrséggé, gyakorlatilag saját céljainak szekértolójává tette. A kultúrát illetően azért felcsillant egy kis pislákoló reménysugár, amikor generációváltás történt a Pásztor klánban, és mindannyiunk kultúr-tündérkeresztanyját, aki átvágtázott tökön-paszulyon, de leginkább a vajdmagyar kultúréleten varázspálcájával hadonászva, és ahova az mutatott, fejek hulltak vagy új arcok emelkedtek Főnixként a magasba, nos, hát, őt elütötte a vonat. Ez a reményláng egyébként gyorsan porba is hullott, amikor körvonalazódott, hogy hamarabb szól ez a gázolás családi perpatvarról, mint tudatos kultúrstratégiáról. Pedig akkor megkezdődhetett volna a most oly áhított párbeszéd, de míg pénz volt, erre igény nem mutatkozott.

Keresd a nőt! helyett: Keresd a pénzt!

A kultúrszektorban tehát megváltoztak a prioritások: a Keresd a nőt! helyett lett a Keresd a pénzt! Az meg jelenleg nem az érdekképviseleteinkbe csörgedezik, bár az egyikbe. Mert ha a VMSZ nem bilincselte volna a soraiba az MNT-t, most fel tudnánk mutatni egy párton kívüli, politikától mentes civil kulturális-oktatási-nyelvhasználati-médiás testületet, ahova akkor is mehetnének a támogatások, ha a párt kegyvesztetté válik. Jelenleg viszont csak annyi körvonalazódik, hogy az MNT-elnököt beáldozták a médiakérdés kapcsán, és bedobták a farkasok közé. Ő lett az első körben az utolsó lyuk a furulyán. Vajon ki lesz a következő?

Attól, hogy a kecskére szmokingot húzunk, még nem lesz úriember

Van tehát egy kegyvesztett, pénzért kuncsorgó pártunk, amely itthon azért még fényezi magát, továbbra is bízva a médiájában és a manipuláló erejében (Pannon 2,3 millió euró, Magyar Szó 600 ezer euró, bár a Hét Nap 110 ezer eurója valahol elakadt). Van Magyar Nemzeti Tanácsunk, de inkább nincs. Jelenleg a pénzünk is véges, de még mindig az folyik a pártcsapból, hogy csak a VMSZ az egyetlen és legitim akármink. Pedig mindenki pótolható, főleg mi, de ők is. Ezt már bemutatták, amikor egyetlen intéssel váltak meg olyan emberektől, akik évekig alázatos szolgáik voltak, legyenek akár polgármesterek, igazgatók, kultúrtantik vagy titkárok.

Úgy tűnik, a jelenlegi vajdmagyar vezetők döntései egyéni érdekek kiszolgálói voltak, a közösségnek viszont nem hoztak sok jót.

Úriemberek ilyenkor levonják a következtetést, bocsánatot kérnek, felállnak, majd viselik a következményeket, mert nemcsak ők vesztettek, hanem az általuk képviselt emberek bőrét is vásárra vitték. Felismerik, hogy az állítólag oly nagyra becsült közösségnek változás kell, és jelen helyzetben ennek az egyik gátja esetleg ők maguk. Nem magyarázkodnak, nem mossák magukat, ferdítik a tényeket, és legfőképpen nem játsszák el az áldozatszerepet, hogy hajlandók lemondani, de a hívek nem engedték. Merték is volna másként! Még titkos szavazáson sem, mert Kúlán ott a hazugságvizsgáló, még majd kölcsönkérik.

De attól, hogy a kecskére szmokingot húzunk, még nem lesz úriember, a politika berkeiben mostanság mifelénk meg csak urizálni divat.

A közösségnek változás kell. És a változás önmagában nem rossz dolog, nem kell félni tőle. És ha az új sem lesz jobb? Akkor azon is változtatni kell.

Burány Katalin
https://szmsz.press/2026/05/17/burany-katalin-merre-tovabb-vajdasagi-magyarok/

Ugyan mit gondol ezek után az MNT a pluralizmusról?

 

Végel László

Hiányoznak a kisebbségi jogvédő szervezetek, egészen pontosan azoknak a jelentései. Létezett valamikor az Argus, az egyetlen jogvédő szervezet, amely dokumentálta az állapotokat. Sajnos, abba belefojtották a szót. A VMSZ irányítása alatt több újságírót távolítottak el a munkahelyükről, mint a Milošević-korszakban. A pluralizmus szellemét ébresztgető „kilencek lefejezése” (2016). Ugyan mit gondol ezek után az MNT a pluralizmusról? Halálos csönd! 1992-ban hasonló a sorsra jutottam, átélem azoknak a fiataloknak a helyzetét, akik több mint egy évtized után egyik napról a másikra az utcára kerültek.  Romokat látok mindenfele. Nyilván új szereplőkre, új nemzedékekre, új arcokra is hárul a feladat, hogy eltakarítsák a romokat. Végel László:

2026, május 17., vasárnap

Egyre kínosabb olvasni a vajdasági magyar politikusok önigazoló, önfényező kijelentéseit. Miközben Magyarországon egyre több turpisság derül ki az alapítványi közpénzek használatáról, a NER-oligarchák visszaéléséről, a vajdasági újgazdag nábobok a belgrádi Radar tényfeltáró cikke után (magyarul is olvasható a Szabad Magyar Szó és a Napló.org portálokon) meg se mukkannak. Azt gondoltam, ha cikkíró hazudozott, akkor azonnal reagálnak és cáfolják az állításokat, hiszen az nincs rendjén, hogy az újgazdagok vagyonát a szolnoki fodrásznő és a ceglédi lakatos adóforintjaiból gyarapítsák. A politikusok egymást dicsérik és bizonygatják, hogy még egy aprócska hibát sem követtek el. Közben új szervezetek alakultak és igazságtételt követelnek. Az eddig elnémított szervezetek új erőre leltek. „Kellemetlen tanúként” - évekkel ezelőtt igy határoztam meg írástudói szerepemet - feltételezem, hogy most övéké a szó. Nehéz előre látni a folytatást. A kisebbségi közösség befagyasztott állapotban éldegél, az olvadás túl lassú. Engem viszont nem a vezetők sorsa érdekel, hanem a közösség sorsa, lelkiállapota. Sajnos nincs független közvéleménykutató intézetünk, amelyik hónapról-hónapra mérné a közvélemény pulzusát. Mit gondol a vitás kérdésekről? Milyen pártpreferenciával rendelkezik?  Mivel elégedett és mivel nem? Mennyire bízik a jelenlegi kormánykoalícióban? Stb. Ez nem érdekelte az alapítványok és az egyedül uralkodó Párt megmondhatóit. De nem csak az hiányzik. Hiányoznak a kisebbségi jogvédő szervezetek, egészen pontosan azoknak a jelentései. Létezett valamikor az Argus, az egyetlen jogvédő szervezet, amely dokumentálta az állapotokat. Sajnos, abba belefojtották a szót. A VMSZ irányítása alatt több újságírót távolítottak el a munkahelyükről, mint a Milošević-korszakban. A pluralizmus szellemét ébresztgető „kilencek lefejezése” (2016). Ugyan mit gondol ezek után az MNT a pluralizmusról? Halálos csönd! 1992-ban hasonló a sorsra jutottam, átélem azoknak a fiataloknak a helyzetét, akik több mint egy évtized után egyik napról a másikra az utcára kerültek.  Romokat látok mindenfele. Nyilván új szereplőkre, új nemzedékekre, új arcokra is hárul a feladat, hogy eltakarítsák a romokat.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17964

Magyar iparmágnások a szerb piacon

  

Szerző: Ivan Radak, a Forbes Szerbia főszerkesztője*
Megjelent: 2026. május 14., Radar (113. szám)*

Orbán veje és gyerekkori barátai

A magyar üzleti elit a szerb piacon is több milliárd eurós forgalmat generál. Orbán Viktor volt miniszterelnök veje, Tiborcz István hét belgrádi cégen keresztül 11 irodaépületet irányít, amelyek az elmúlt két évben 77,4 millió euró bevételt és 19,5 millió euró nyereséget hoztak számára. A szerb kormány is támogatta támogatásokkal a magyar beruházásokat, miközben a helyi, magyar származású üzletemberek is tekintélyes vállalkozásokat építettek fel, gyakran a Prosperitati Alapítvány segítségével.

Normális körülmények között a gazdasági „orbánosítás” jó példa lehetne arra, hogyan lehet ösztönözni a határokon átnyúló üzleti együttműködést. A magyarok azonban az április 12-i választásokon egyértelműen megmondták, mit gondolnak Orbán világáról és arról, hogy az ő pénzüket használják e világ felépítéséhez. Így ez az „ökoszisztéma” egyszerre vizsgálható a sikeres üzleti lépések és a lehetséges korrupció, nepotizmus, valamint a túlzott költekezés szemüvegén keresztül. Időbe telik, mire ennek a működési modellnek a hatásai teljesen világossá válnak, különösen ha Magyar Péter új kormánya megmutatja, hogyan viszonyul majd az Orbán-féle gazdasági struktúrához – lefordítva: elzárják-e a pénzcsapokat a megbízások és támogatások terén.

Szerbia tudatosan vált e történet részévé, amikor a jelenlegi hatalom úgy ítélte meg, hogy az egykori magyar miniszterelnökhöz való kötődés okos politikai lépés. Hazánkban (Szerbiában) is létezik a magyar származású hazai üzletemberek stabil ökoszisztémája. Csákány Lajos, Zsemberi János, Tamás Zoltán, Gyantár Igor, Ozsvár Tihomir, Brindza Lajos, Bata Imre, Nagy Sándor és Telek József csak néhány a legismertebb üzletemberek közül, akik számos céggel rendelkeznek Szabadkán, Topolyán és más, jelentős magyar kisebbséggel rendelkező településeken.

Ezek a vállalkozások nem tegnap jöttek létre, némelyik még a kilencvenes években alapult. Akár saját döntésük volt, akár arról van szó, hogy errefelé nehéz sikeresnek lenni hatalmi kapcsolatok nélkül, tény, hogy kiépítették a kapcsolatot az Orbán-féle Magyarországgal. Voltak, akik magát Orbánt vagy Magyar Levente miniszterhelyettest látták vendégül. És éltek azzal is, amit a magyar állam nyújtott: a Prosperitati Alapítvány által kínált vissza nem térítendő támogatásokkal vagy kedvezményes hitelekkel a vállalkozásfejlesztéshez

Kevés bevallott profit a hatalmas bevételek ellenére

Számításaink szerint a biztosítékok alapján – amelyeket cégeiknek a Prosperitati forrásaiért cserébe fel kellett ajánlaniuk – több millió eurót hívtak le. Legalább 36 millió euró értékű zálogjogot sikerült azonosítanunk. A pénz termelésbővítésre és éttermek nyitására is ment, amit turisztikai fejlesztésekkel, illetve a magyar-szerb kulturális csere ösztönzésével indokoltak.

Az elmúlt öt évben a magyar üzleti elithez tartozó szerbiai cégek összesített bevétele számításaink szerint **2,28 milliárd eurót** tett ki. Ez a szám ráadásul nem is végleges, mert egyes cégek még nem tették közzé a 2025-ös pénzügyi jelentéseiket, de amelyek igen, azok tavaly mintegy 460 millió eurós bevételt könyvelhettek el.

Érdekesség azonban, hogy sokan közülük láthatóan nem szeretnek nagy nyereséget bevallani. Az öt év alatti több mint 2 milliárd eurós bevételhez képest ugyanezen időszakban mindössze mintegy 118 millió eurós nyereséget mutattak ki. Tavaly „csak” 25,5 milliót kerestek.

A legismertebb hazai magyar üzletemberek és érdekeltségeik:

* **Csákány Lajos:** Leginkább az ital- és cipőüzletről ismert. A legnagyobb, 47%-os tulajdonában lévő cége az Office Shoes (3,7 milliárd dinár bevétel és 169 millió dinár profit 2025-ben). Ezt követi a hivatalosan felesége, Judit által birtokolt Boss vendéglátóipari cég. A harmadik legnagyobb a szőlőtermesztéssel foglalkozó Andex, de hozzá köthető a Zvonko Bogdan Pincészet és két Podrum Palić (Palicsi Pince) nevű cég is. Összesen 17 cégben van érdekeltsége a családnak.

* **Zsemberi János:** A szélesebb nyilvánosság a TSC labdarúgócsapat élvonalba juttatásáról ismeri, üzletileg pedig a telekommunikációról (Sat-trakt: 2,88 milliárd dináros bevétel). Emellett az Alarm system és további 13 cég (sörgyártás, ingatlan, gázelosztás) résztulajdonosa. Korábban egy podcastban elmondta: „Amikor kicsit bátrabb vagy, és a törvény határán mozogsz, jól tudsz haladni” – utalva arra, hogyan kereste meg első millióját telekommunikációs berendezések tevéken történő líbiai csempészésével.

* **Tamás Zoltán:** Harmadrészt tulajdonos a Goodwill Pharma vállalatban (2025-ben 3 milliárd dinár bevétel). Övé az Artist Hotel Szabadkán és a belgrádi Bistro du vin (az ifjabb Csákánnyal közösen). Érdekeltségei vannak az energiaszektorban is, valószínűleg napenergia-projektekre készül.

* **Gyantár Igor:** Legfőbb üzlete az EM commerce bútorlapgyártó cég (1,2 milliárd dinár bevétel). Ő is Prosperitati-pénzekkel fejlesztett, a közvélemény a szerbiai „nulladik Covid-betegként” is ismeri.

* **Ozsvár Tihomir:** Legjelentősebb cége a takarmánygyártó topolyai Gebi (29,8 milliárd dinár bevétel és 1,3 milliárd dinár profit tavaly). Megvették a Fidelinka legfontosabb üzemeit is.

* **További fontos szereplők:** Brindza Lajos (Capriolo kerékpárok), Bata Imre (Agro tech és Bata d.o.o. agrárgépek, szállítmányozás), Nagy Sándor (Aretol - zöldség/gyümölcs feldolgozás), Telek József (Telek Paprika).

Ezek az üzletemberek egymással is szorosan együttműködnek. A legismertebb közös akciójuk a Pevec egykori nagy, Belgrád és Pancsova közötti objektumának átvétele volt (DLC cég), ami ma logisztikai központ. Ebben Csákány, Zsemberi, Ozsvár, Tamás, Brindza, Bata és Gyantár is résztulajdonos.

**Magyarországi nagyvállalatok Szerbiában**

Becslések szerint 350-400 olyan cég működik Szerbiában, amelynek alapítói Magyarországról származnak.

A legnagyobb szereplő az **OTP Bank** (a Csányi család irányításával), amely a második legnagyobb bank Szerbiában, tavaly 201,5 millió eurós nyereséget termelt.

Ezt követi az energiaszektor: a **MOL** majdnem 82 milliárd dináros bevételt ért el. A harmadik legnagyobb befektető az állami **MVM**, amely felvásárolta Dragoljub Zbiljić hazai üzletember két nagy cégét (Južna Bačka, Elektromontaža), ezzel óriási állami projektekhez jutva. Szintén ide sorolják a kínai Yanfeng autóipari beszállítót, amely Magyarországon keresztül fektetett be Szerbiában.

A magánbefektetők élén Orbán veje, **Tiborcz István** áll a Waberer's csoporton és a belgrádi ingatlanokon keresztül. De jelen van a Masterplast (Tibor Dávid és Ács Balázs), amelynek szerbiai igazgatója Bunford Tivadar (a VMSZ tisztségviselője). Szintén feltűnik a listán Csányi Sándor a KITE (John Deere forgalmazó) cégével.

A top 50 magyar érdekeltségű szerbiai cég (az OTP nélkül) összesen 1,95 milliárd eurós bevételt ért el, ám az együttes nyereségük mindössze 71 millió euró körül mozgott.

**Orbán világa és az új korszak**

A magyar sajtó a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) alapján működő modellt elemzi. A Financial Times kutatása szerint az Orbán-kormányhoz közel álló 13 személy cégei 2010 és 2025 között 28 milliárd euró értékű közbeszerzést nyertek el.

A fókuszban jelenleg **Mészáros Lőrinc**, a leggazdagabb magyar áll, akinek vagyonát a Forbes 5 milliárd dollárra becsüli (hozzá tartozik az Opus Global, az MBH Bank és számos média). Mellette említik Szíjj Lászlót (Duna Aszfalt) és Tiborcz Istvánt, akiről az a hír járja, hogy az USA-ba távozott az új politikai helyzet miatt, bár a választások után közölte, hogy nem szándékozik feladni magyarországi üzleteit.

Szintén címlapokra került Balásy Gyula, aki nemrég a sajtóban könnyek között ajánlotta fel kommunikációs és marketingügynökségeit az államnak, miután a rendőrség zárolta a cégei számláit. Szentgyörgyi Gábor és Matolcsy Ádám neve is felmerül az elvándorló, Dubajba tartó oligarchák listáján.

Mivel Magyar Péter most hivatalosan is hivatalba lépett, várhatóan felgyorsul az az ígérete, hogy visszaszerzi az Orbán-oligarchák által elsajátított vagyont. Magyar már korábban figyelmeztette őket, hogy ne menekítsék a pénzt a Közel-Keletre, Szingapúrba vagy az USA-ba. Arra is lehet számítani, hogy kivizsgálja az adófizetők pénzének különböző alapítványokon keresztüli elköltését. Hogy ebben a nagy elszámoltatásban és vizsgálatban Szerbia hol kap majd helyet, azt egyelőre nehéz elképzelni.

Vajdasági Magyar Plénum
https://www.facebook.com/vmplenum/?locale=hu_HU

 

Mi lesz az Orbánnal jó kapcsolatot kiépítő szerbiai magyar vállalkozók cégeivel?

2026. máj. 18. 6:55

 
A magyarországi MOL átveheti a Szerbiai Kőolajipar Vállalat (NIS) irányítását. De mi lesz azokkal a Szerbiában működő cégekkel, amelyeket az egykori miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz közel álló magyar üzletemberek vezetnek, most, hogy kormányváltás történt Magyarországon? A kérdésre az N1 Televízió próbálta meg megadni a választ.

Az új magyarországi hatóságok bejelentették egy olyan testület felállítását, amelynek már a neve is beszédes: Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal. A célja pedig nem más, mint az előző rezsim által odaítélt közpénzek ellenőrzése.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

„Ha ennek az ügynökségnek sikerül bebizonyítania, hogy ezek a cégek törvénytelenül jutottak forrásokhoz, akkor valószínűleg büntetőjogi felelősségre vonással is szembe kell nézniük” – nyilatkozta az N1 Televíziónak Gyurkovics Virág, az Átlátszó Vajdaság portál főszerkesztője.

Különösen óvatosnak kellene lenniük a magyar üzletemberek Szerbiában működő cégeinek, amelyek szintén a vizsgálat hatálya alá tartoznak majd.

„Azok a vállalatok, amelyeknek az anyacége Magyarországon van, leányvállalatokat hoznak létre Szerbiában, ahol aztán ezek a cégek elég gyakran nyernek a közbeszerzéseken” – mondta Gyurkovics.

A közbeszerzések mellett egyes magánszemélyektől a szerb kormány támogatásai sem álltak távol. Ismert név ezen a téren Tiborcz István, a volt magyar miniszterelnök, Orbán Viktor veje.

„Tiborcznak több vállalkozása is van. Mindenekelőtt egy disztribútor vállalat, amelyet átvett, és amely szintén elég jól működik, valamint mintegy tizenegy irodaházat kezel Belgrádban, amelyek az elmúlt két évben körülbelül 19,5 millió eurós nyereséget hoztak neki” – mondta Ivan Radak, a Forbes Srbija főszerkesztője.

„A nagyjából tíz szerbiai magyar vállalkozónak a bevétele az elmúlt öt évben meghaladta a kétmilliárd eurót” – mutatott rá Radak.

Ezen vállalkozók többsége már a szerbiai Vučić-rezsim és a magyarországi Orbán-rezsim előtt felépítette a maga üzleti birodalmát.

„Gyakran látták vendégül Orbánt, a minisztereit és a magyar kormány más tisztségviselőit” – tette hozzá Radak.

„A 2015/16-os évek után, amikor a Vajdasági Magyarok Szövetsége stratégiai együttműködést alakított ki a Fidesz–KDNP kormánnyal, nagyobb összegű források kezdtek érkezni Szerbiába a Prosperitati Alapítványon keresztül” – mondta Gyurkovics.

Ezen az alapítványon keresztül a magyar kormány anyagilag támogatta a diaszpórában – így a Szerbiában is – élő állampolgárai vállalkozásait.

„Azt láthattuk, hogy a források különféle ágazatokba áramlottak. Még éttermek megnyitására is, amit a turisztikai potenciál fejlesztésével és a két kultúra közötti cserével indokoltak” – fejtette ki Radak.

Jelen van itt a mezőgazdaság, az italgyártás, a telekommunikáció és a bútorgyártás is.

Az új magyar hatóságok vizsgálatában Gyurkovics Virág azonban nem lát alapot arra, hogy ezektől a cégektől elkobozzák a vagyont.

„Azt be lehet bizonyítani, hogy a például a Prosperitati Alapítványon keresztül kapott forrásokat politikailag motivált módon ítélték oda” – mondta Gyurkovics.

Az N1 beszélgetőpartnerei egyetértenek abban, hogy a fent említett vállalkozások jövőjét nehéz megjósolni. 

https://szmsz.press/2026/05/18/mi-lesz-az-orbannal-jo-kapcsolatot-kiepito-szerbiai-magyar-vallalkozok-cegeivel/

VMP: ÜZEMEL TOVÁBB A MAGYAR SZÓ PROPAGANDAGYÁR

Közlemény

Limburger József (Fotó: Magyar Szó)

 

2026. május 17.

Kik a Magyar Szó TJGYT tagjai?

Fremond Árpád 2026. május 6-án kelt válaszlevelében azt állítja, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak  „nem áll módjában eleget tenni” a szerkesztőségek vezetőinek cseréjére vonatkozó követelést illetően.

Állítása szerint a kádercsere az MNT részéről „a törvény értelmében nem teljesíthető”.

Hát akkor kik a felelősek?

Mivel az MNT és a szerkesztőségek viszonyát „az alapító okirat rendezi”, a Magyar Szó és a Hét Nap esetében pedig, hogy „az Alapító (az MNT – VMÚ) a hatáskörét átruházta a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületre”. Milyen ügyes!

Rövidítve: TJGYT

Mondhatnánk: a sóhivatal!

Nézzük, kik ennek a sóhivatalnak a tagjaival!

Lássuk, kik felelősek azért, hogy a vajdasági magyar közösség tagjai  hozzáférhessenek a hiteles és pártatlan tájékoztatáshoz, ami alkotmányos joguk?

Kik miatt dől ránk az ócska propaganda drága közpénzekből?

Ők azok, akik falaznak ahhoz, hogy a vajdasági magyarság egyetlen napilapja Magyar Szó Propagandagyárként, PásztorPressként működjön.

Ők azok, akik nem fogják kezdeményezni a szerkesztéspolitika felülbírálatát, a Magyar Szó főszerkesztőjének, Pesevszky Evelinnek a leváltását.

Nevüket véssük be a vajdasági magyarság történetébe.

A Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének tagjai:

Limburger József elnök, újvidéki lakos, okleveles jogász;

Kerekes József tag, magyarittabéi lakos, mester menedzser;

Lajkó Anett tag, szabadkai lakos, szerkesztő;

Dr. Nagy Imre tag, temerini lakos, földrajztudományok doktora;

Pék Zoltán tag, zentai lakos, okleveles közgazdász;

Ft. Verebélyi Árpád tag, doroszlói lakos, katolikus lelkipásztor;

Homolya Horváth Ágnes a munkavállalók által javasolt tag, zentai lakos, szerkesztő;

Jung Takács Karolina a munkavállalók által javasolt tag, újvidéki lakos, okleveles közgazdász;

Kelemen Terézia a munkavállalók által javasolt tag, újvidéki lakos, nyomdászmérnök.

Köszönjük!

VMP

https://vmplenum.rs/2026/05/17/vmp-uzemel-tovabb-a-magyar-szo-propagandagyar/

 

VMP: A HÉT NAP HÍRHAMISÍTÓ VONATA SEM FOG KISIKLANI

 Közlemény 

 

Kiss Igor

2026. május 17. 

Kik a Hét Nap TJGYT tagjai?

Fremond Árpád 2026. május 6-án kelt válaszlevelében a Hét Nap esetében is minden esetleges szerkesztéspolitikai torzulást a Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületre hárít, az MNT ezt a jogkört átruházta (noha az ilyesmi kétséges).

A Hét Nap szerkesztéspolitikájának hírhamisító mélyrepüléséért tehát a következők felelősek, akik várhatóan nem fogják kérni Kartali Róbert főszerkesztő felfüggesztését.  

A Hét Nap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének tagjai (nevüket véssük be):

Kiss Igor elnök, óbecsei lakos, mester szociológus;

Faragó Csilla tag, szabadkai lakos, kertészmérnök;

Kozma Lívia tag, kúlai lakos, újságíró;

Újhelyi Nándor tag, törökkanizsai lakos, okleveles közgazdász;

Kartali Róbert a munkavállalók által javasolt tag, szabadkai lakos, okleveles újságíró;

Pekter Mess Csilla a munkavállalók által javasolt tag, szabadkai lakos, közgazdasági technikus;

Szalai Attila, a munkavállalók által javasolt tag, szabadkai lakos, agrármérnök.

A vajdasági magyar közösség tagjai köszönik, hogy az ő pénzükből torzítják a valóságot és megfosztják őket a teljeskörű tájékozódás alkotmányos jogától!

VMP

https://vmplenum.rs/2026/05/17/vmp-a-het-nap-hirhamisito-vonata-sem-fog-kisiklani