Nincs felmentés: A VMDK szerint Bodzsoninak le kellene mondania

 A VMDK közleménye szerint Bodzsoni későn magyarázkodik

 

Bodzsoni István (Fotó: Pannon RTV) 

 

2026. május 14. 11:07

 

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni a politikával”, nem tekinthető sem bátor önkritikának, sem pedig a múltbeli felelősség hiteles vállalásának. Ez a megfogalmazás legfeljebb kései magyarázkodás, amely nem változtat azon a tényen, hogy tevékenysége alatt a Pannon RTV fokozatosan a VMSZ politikai érdekeit kiszolgáló médiummá vált.

A vajdasági magyar nyilvánosság leépülése, a szakmai autonómia háttérbe szorítása és a közösség hiteles tájékoztatáshoz való jogának csorbulása nem „időnkénti kompromisszumok” következménye volt, hanem tudatosan működtetett politikai alárendeltségé. Ennek a rendszernek Bodzsoni nem külső elszenvedője, hanem aktív alakítója volt, írja a VMDK

Éppen ezért elfogadhatatlan, hogy ma erkölcsi megújulás látszatát keltve újabb közéleti szerephez jusson, különösen a Szerbiai Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület (REM) tagságának várományosaként, teszi hozzá közleményében a párt.

„Ha nyilatkozata valódi belátásból fakad, akkor ennek egyetlen hiteles bizonyítéka az lenne, ha haladéktalanul lemondana kinevezéséről. Ez lenne az első valódi gesztus a vajdasági magyar közösség felé, amely hosszú éveken át elszenvedte a politikailag irányított tájékoztatás következményeit.

Felszólítjuk Bodzsoni Istvánt, hogy ne újabb tisztségekben keresse a múlt felmentését. Tegyen végre egy valóban felelős lépést: mondjon le, vonuljon vissza a közélettől, és engedje át a helyet olyan szakembereknek, akik képesek helyreállítani a média függetlenségébe vetett bizalmat”, zárják a közleményüket.

 

https://szmsz.press/2026/05/14/nincs-felmentes-a-vmdk-szerint-bodzsoninak-le-kellene-mondania/ 

... és itt mi lesz?

 

2026. május 13.

Tektonikus események zajlottak nemrég az anyaországi politikai porondon. A Fidesz, 16 év egyeduralom után súlyos vereséget szenvedett. Nemhogy ellenzékbe vonult, hanem politikai ellenfele, a TISZA párt több mint 2/3-os többséget szerzett a Parlamentben, ami alkotmányozási felhatalmazással is bír.

Amellett, hogy váltás történt az ország vezetésében, ez egy rendszerváltás jellegű győzelem is volt, ugyanis a magyar emberek, mint még eddig sohasem az 1990-es váltás óta, nem voltak ennyire határozottak abban, hogy az ország vezetésén radikálisan változtatni kell. Az elképesztő méretű pénzszórás és haszontalan beruházás mellett az EU szinten is a legnagyobb korrupció oda vezetett, hogy az ország, amely az elmúlt 16 év alatt, egyesek szerint két Marshal-tervnek megfelelő pénzt kapott az EU-tól, szinte csődállapotban került az új kormányzat kezébe. Ezen felül az EU-ban rekedt mintegy 12.000 milliárd forint értékű pénzforrás, amit az ország lehívhatott volna, de nem tette. Augusztusi határidővel viszont ez még orvosolható, így az új kormánynak igencsak igyekeznie kell.

Az új kormány elszámoltatást, de ugyanakkor a jogállam visszaállítását, az államapparátus független, pártatlan működését és egy élhetőbb, emberségesebb országot ígért.

Mi, vajdasági magyarok ehhez csak sok sikert és kitartást kívánhatunk nekik, mert ha Magyarországnak jó lesz, akkor nekünk is itt jó lesz, és ez minden vajdasági magyar érdeke.

Vagy mégsem?

Anno, amikor megalakult, a VMSZ egy liberális, széles látókörű, szabadságszerető és europer párt volt. Ott állt a jók oldalán, mindig is elítélve a zsarnokságot, kirekesztést, nacionalizmust. Ezek voltak a miloševići idők. Zoran Đinđić meggyilkolása után, és Pásztor István 2007-es megválasztásával azonban fordult a kocka. A VMSZ először 2010-ben felesküdött az akkor 2/3-dal választásokat nyert Fidesz mellett, és azóta is, a mai napig követi. Abban az időben a Fidesz, hasonlóan a VMSZ-hez, egy liberális, polgári, europer párt volt. Ahogy múlt az idő, a Fidesz elkezdte vonulását a politikai jobboldal irányában. Meglovagolva a 2015-ben berobbant menekült válságot, egyre inkább xenofób üzenetekkel töltötte meg a közmédiát, a közéletet. Ez csak fokozódott az évek során, és ma már ott tartunk, hogy a Fidesz az EP-ben a Patrióták frakciójának tagja, ahol bizonyíthatóan szélsőjobb, akár fasiszta elemek is megtalálhatók. Ugyanazokban az időkben, pontosabban 2012-ben a Szerb Haladó Párt (SZHP) Szerbiában átvette a hatalmat, amelyet azóta is tart. A VMSZ azonnal koalícióra lépett velük minden szinten. Nem sok időbe tellett és tanúi lehettünk a nagy szerb-magyar megbékélésnek is, mely valójában sohasem jött létre, mert míg Áder köztársasági elnök megkövette Csúrogon a szerb áldozatokat, az akkori Nikolić és a későbbi Vučić elnökök ezt sohasem tették meg.

Megtettek viszont mást. Az Orbán- Vučić kapcsolat, vélhetően a VMSZ hathatós segítségével inkább „üzleti“ kapcsolattá alakult, mely során, és erre az új magyar kormány oknyomozása fényt fog deríteni, vélhetően rengeteg magyarországi és EU-s pénz vándorolt át Szerbiába különböző „beruházások“ jogcímén, és itt nem a Prosperitati Alapítványra vagy egyéb hivatalos támogatási rendszerekre gondolok. Rengeteg bizonyítéka ennek már az új kormány birtokában van, és még több lesz az idő múlásával.

Itt kell megemlítenünk azt az ügykezelést, melyet a MNT és logisztikája, valamint a Prosperitati Alapítvány is végzett az elmúlt 10 évben. A magyar kormány itt is ellenőrzéseket helyezett kilátásba.

Mindezek tudatában, nem is hangzik már olyan furcsán a kérdés, hogy vajon tényleg jó minden itteni magyarnak az, ha az anyaországnak is jó? Ha kivizsgálja a korrupciót, a közpénzek elherdálását, nem célszerű felhasználását? Személy szerint nem vagyok annyira biztos ebben.

A vajdasági, akár az anyaországi magyarság, az elmúlt 16 évben egy Patyomkin világban élt. Külsőre, és első látásra minden a legnagyobb rendben volt, az élet folyt, itt, Vajdaságban a hagyományápolás, a közösség megtartása, az összefogás címszavak mentén ment a megmaradt magyarság szórakoztatása, a háttérben pedig ugyanebben a 10 évben 70 000 itteni magyar hagyta el szülőföldjét. Csendesen, senkitől és semmitől sem zavartatva, zeneszó és tánc mellett. Már alig maradtunk. Akik maradtak, és boldogulni akarnak, azoknak nincs sok választása: vagy a SZHP, vagy a VMSZ gépezetében vállal kisebb-nagyobb szerepet, feltétlen lojalitást és hallgatást. Akkor valahogy boldogul a család... Ez alól kivételek az önálló professzionális képzettséggel rendelkezők (promilokban mérhető a számuk), akik megállnak saját lábukon, viszont már a magyar vállalkozóknak is alkamazkodniuk kell. Legtöbbjüknek.

Tehát a modus vivendije a volt Fidesz és az itteni SZHP-VMSZ társaságnak egy és ugyanaz. Megfélemlítés, zsarolás, ritkábban szép szó.

Magyarországnak sikerült legyűrni ezt a sárkányt. Remélhetőleg véglegesen, mert egy ilyen vereség után, és a várható elszámoltatást követően itt-ott marad valaki a Fideszből, aki nem volt sáros. Általában a közkatonák. Mint mindenhol. Ők pedig új vezetőt keresnek majd.

És itt érkeztünk el a dolgok lényegéhez. Mi lesz Vajdaságban? Szerbia jogállása, geopolitikai helyzete merőben más, mint Magyarországé. Ott, minden anomália ellenére, az ország két nagy rendszer tagja: az EU-é és a NATO-é. Ez nagyban meghatározza a mozgásteret. Szerbiában más a helyzet. A középkori, hűbéri rendszerekre emlékeztető gépezet uralja az országot, a törvényeket senki sem tartja be, aki a hatalomhoz közel áll, a bűnösöket nem veszik eljárás alá, az ártatlanokat meghurcolják, és még sorolhatnám... de hiszen tudják, itt élnek Önök is. Ebben a mocsárban, a VMSZ, koalícióban a SZHP-vel, szinte értinthetetlen. Felépítette az elmúlt 16 évben logisztikai rendszerét, és amíg jöttek a magyarországi pénzek, nem volt gond.

A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. Minden fillérrel elszámoltatás jár, de még a kormány nem mondta ki a végső szót az egész rendszer megreformálásáról sem. Ez vonatkozik a külhoni szavazási rendszerre is. Azt is tudjuk, fentebb említettem, hogy Orbán és Vučić érdekközössége a kölcsönös kézmosáson alapult. Mivel az egyik eleme ennek az egyenletnek kiesett, nagy kérdés, hogy ezek után a SZHP hogyan néz majd a VMSZ-re. Abban biztos lehet Vučić, hogy Magyar Péter közel sem lesz vele olyan „jóban“, mint Orbán volt.  Kapcsolatuk is merőben más lesz. Ebből adódik az a lehetőség is, hogy a SZHP elengedi a VMSZ kezét, merthogy nem lesz belőle semmi haszna, ugyanis a VMSZ-nek is elölről kell elkezdeni a kapcsolatépítést a Magyar-kormánnyal. Tekintetbe véve az elmúlt 10 év még feltáratlan pénzköltéseit itt Vajdaságban is, nem vagyok biztos, hogy ez a kapcsolatépítés olyan gyors és zökkenőmentes lesz. Amennyiben pedig a csillagok állása a leírtakat mutatja, nagy valószínűséggel tanúi lehetünk majd egy itteni, kisebb méretű összeomlásnak és a VMSZ eddig tapasztalt jellegű uralma végének.

Knézi Péter 
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17952

Bozóki: Nem lehet közös jövőképet alkotni azokkal, akik eddig kárt okoztak

 Nem „nyitás”, hanem hiteles tájékoztatás kell

2026. május 13. 6:55 

A Szabad Magyar Szó sorozatot indít Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének azon kijelentésével kapcsolatban, amely így szólt: „Mint az Alapító képviselője az elmúlt hetekben kezdeményeztem több találkozót is az MNT által alapított médiumok főszerkesztőivel és a médiaházak vezetőivel. Arra kértem őket, hogy az elkövetkező időszakban legyenek még nyitottabbak, hisz a vajdasági magyar közösség és mindannyiunk érdeke az, hogy a különböző vélemények helyet kapjanak a sajtónkban, s senki se érezze azt, hogy számára nem biztosított a jelenlét a vajdasági magyar kisebbségi médiában.”

A vajdasági magyar tájékoztatásban jelenleg felelős pozíciót betöltő személyeknek és még aktív, valamint nyugdíjba vonult újságíróknak is elküldtük az alábbi két kérdést:

1. Mindezek után egyetért az elnök azon kijelentésével, mely szerint „az MNT nem avatkozik bele a szerkesztőségek napi munkájába”?
2. Fremond Árpád most közzétett levelét a szerkesztéspolitikába való beavatkozásnak tekinti-e, és ha igen, mi erről a véleménye?

Bozóki Antal, a Heti Újság és a Családi Kör alapítója, aki 1990-ben és 1991-ben a Forum Lap- és Könyvkiadó vezérigazgatója volt:

A Szabad Magyar Szó kérésére az alábbiakban foglalom össze véleményemet a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és az általa alapított médiumok – a Magyar Szó, a Hét Nap, a Pannon RTV és a Szabadkai Magyar Rádió – működésével kapcsolatban.

Fremond Árpád, az MNT elnökének idézett nyilatkozata önmagában is ellentmondásos. Ha ugyanis az MNT-nek nincs politikai befolyása a médiára, akkor miért van szükség külön egyeztetésekre a főszerkesztőkkel? A vajdasági magyar médiumok az elmúlt másfél évtized során egyértelműen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikai befolyása alatt működtek.

A mostani nyitás nem belső meggyőződésből, hanem politikai kényszerből fakad. Erre utal az is, hogy Magyar Péter április végén úgy fogalmazott: a vajdasági magyar média „egy az egyben Fidesz-propagandát közvetít”. Ehhez hozzá kell tenni: a VMSZ politikai propagandáját is.

Pásztor Bálint szavai szerint Magyar Péter azt is mondta neki, hogy „az ellenzéket be kell engedni a sajtóba”. Ezután kezdődött az ún. nyitás, ami kimerült abban, hogy közölték az ellenzék néhány közleményét, és meghívtak néhány ellenzéki képviselőt a műsorba.

Az igazi változás akkor kezdődik majd, amikor helyet kapnak a VMSZ politikáját, az MNT működését, a közpénzek felhasználását és a vajdasági magyar közösség valós helyzetét feltáró kritikai írások is. Ma ugyanis az MNT által alapított sajtó továbbra is a hatalom érdekeit szolgálja, nem pedig a közösség hiteles tájékoztatását.

A mantra a „magyar szellemiségű” tájékoztatás és a „hagyjuk már abba ezt az objektív újságírást” szemlélete volt.

Az MNT által alapított médiában nincs szükség napi politikai utasításokra. A szerkesztőségek élén többnyire olyan személyek állnak, akik a VMSZ bizalmából kerültek pozícióba, akiket személyesen Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke jelölt ki a tisztségükre. Megválasztásukat aztán a VMSZ-es többségű testületek már csak jóváhagyták.

A Magyar Szó volt főszerkesztő-helyettese, aki maga is része volt a propaganda gépezetnek, az Újvidéki Rádió Objektív című május 9-i műsorában ezt meg is erősítette. Fremond Árpád május 6-i levelében elutasította a Vajdasági Magyar Újrakezdés kezdeményezését is, amely az MNT által alapított médiumok működésének kivizsgálását és a pártatlan tájékoztatás feltételeinek megteremtését kérte. Ehelyett a felelősséget az MNT által alapított médiumok Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületeire igyekszik hárítani.

Ez azért is aggályos, mert a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény alapján az MNT-nek nemcsak joga, hanem kötelessége is fellépni a közösséget érintő tájékoztatási kérdésekben. Az elnök tehát vagy nem akar élni a hatáskörével, vagy politikai okokból nem kíván változtatni a jelenlegi rendszeren.

Ez a felelősségét csak növeli. A hatáskörét nem ruházhatja át más testületekre!

Különösen ironikus ezért az a kijelentése, hogy „mindannyiunk érdeke”, hogy minden vélemény helyet kapjon a sajtóban. A kérdés csak az: miért nem volt ez fontos az elmúlt másfél évtizedben?

A vajdasági magyar közösség és minden egyes tagjának alkotmányos joga van a közérdekű kérdésekről való hiteles, átfogó és kellő időben történő tájékoztatásra. Ez nem látszatnyitással, hanem csak az MNT alapította sajtó főszerkesztőinek leváltásával lehet megvalósítani.

A közösség helyzete addig nem fog megváltozni, amíg a sajtó a pártirányítás alól fel nem szabadul. Nem lehet közös jövőképet építeni azokkal, akik eddig kárt okoztak.

A hiteles tájékoztatást azonnal vissza kell állítani! Szabad sajtó nélkül nincs demokratikus közélet.

https://szmsz.press/2026/05/13/bozoki-nem-lehet-kozos-jovokepet-alkotni-azokkal-akik-eddig-kart-okoztak

Német László bíboros: Az egyház bizonyos részei túl közel kerültek a politikai hatalomhoz

 

2026. május 12. 19:49 

Magyarország vallási és közéleti helyzetét jól ismerő belgrádi metropolita érsek, Német László szerint hallgatásával az egyház elmulasztotta érvényesíteni prófétai szerepét a társadalomban. Úgy véli, ezért szembenézésre, önkritikára, megtérésre és megújulásra van szükség. A korábban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkáraként dolgozó bíboros a szemlelek.net-en megjelent írásában délvidéki püspökként szerzett tapasztalatai alapján bírálta, hogy a határon túli egyházi támogatások jelentős része szerinte politikai csatornákon keresztül vált hozzáférhetővé.

A bíboros szerint problematikus, hogy egyes egyházi szereplők, akik sok esetben a rendszer kedvezményezettjei voltak, ma úgy beszélnek az elmúlt 16 évről, mintha nem történtek volna olyan társadalmi és politikai folyamatok, amelyek világos egyházi állásfoglalást igényeltek volna, nem születtek kellően határozott megszólalások a társadalmi igazságtalanságokról, a közbeszéd eldurvulásáról, a gyűlöletkeltésről, a korrupcióról vagy bizonyos csoportok rendszerszintű megbélyegzéséről.

A bíboros úgy látja, a magyar egyház bizonyos részei túl közel kerültek a politikai hatalomhoz, miközben eltávolodtak a katolikus világegyház által képviselt szinodális szemlélettől.

A bíboros arra is emlékeztetett, hogy az elmúlt 16 évben számos pozitív fejlemény is történt az állam és egyház kapcsolatában, elismerően szólt az egyházi iskolák, szociális intézmények támogatásáról, a vallásszabadság helyzetéről és a templomfelújításokról is, ugyanakkor hangsúlyozta egy új állam–egyház kapcsolat szükségességét: olyan együttműködést tart kívánatosnak, amelyben az állam nem vár politikai lojalitást az egyházaktól, az egyházak pedig nem politikai befolyást keresnek, hanem megőrzik prófétai szabadságukat és társadalmi lelkiismeretként működnek.

A 2026 utáni időszakot a bíboros egyfajta kegyelmi pillanatnak nevezi, amely lehetőséget adhat az egyházi önvizsgálatra és megújulásra.

„Remélem, hogy Magyarországon és a határon túli egyházmegyékben a következő időszakban olyan bizalmi légkör és párbeszéd alakul ki az állam és az egyházak között, amelyben mindkét fél tudatosan kerüli a kölcsönös függőséget, az állam nem vár «ellenszolgáltatásként» politikai lojalitást az egyházaktól, az egyházak pedig nem az aktuális hatalomtól remélik küldetésük beteljesítését, hanem szabadon, az evangélium fényében szolgálják az embereket, mert Jézus Krisztustól is ezt látták. Így válhat az állam-egyház-kapcsolat Magyarországon valódi partnerséggé, amely a társadalom békéjét, a családok megerősödését, a leginkább rászorulók és a kirekesztettek védelmét szolgálja, anélkül, hogy bármelyik fél alárendeltségével vagy kiszolgáltatottságával járna” – írja Német László.

https://szmsz.press/2026/05/12/nemet-laszlo-biboros-az-egyhaz-bizonyos-reszei-tul-kozel-kerultek-a-politikai-hatalomhoz/

 

VÁLASZ NÉMET LÁSZLÓ BÍBOROS KRITIKUS GONDOLATAIRA 

 

2026. május 13. 9:27 

 

 Az egyháznak bocsánatot kell kérni azoktól, akiket magukra hagyott az orbáni rezsim 16 éve alatt! 

Végre, végre, végre! Már nagyon vártam azt az egyházvezetői megnyilvánulást, ami nem relativizálni akarja a magyar egyházak 16 év alatt elkövetett történelmi bűneit, hanem nyíltan megnevezi azokat. Német bíboros, aki sajnos nem Magyarországon, hanem Szerbiában szolgál nagyon jól ismeri a magyar állapotokat. Püspökké kinevezése óta többször is megszólalt a prófétai kritika hangján és figyelmeztette a magyar katolikus egyházi vezetőket arra, hogy mekkora veszély az, ha ilyen szorosan összefonódnak az orbáni rezsimmel és annak szervilis kiszolgálóivá válnak. Sőt! A bíboros még engem is megvédett egy interjújában és megkért arra is, hogy postázzak neki az egyházon belül elkövetett visszaélésekről szóló könyvemből. Német bíboros valóban egy olyan egyházi vezető, aki a világegyház legpéldaadóbbjai közé tartozik. Nagy öröm számomra, hogy most megszólalt a Szemlélek hasábjain! Hadd reagáljak néhány gondolatára!

 

1. Mintha minden rendben lett volna:

Német bíboros: „A mostani egyházi megszólalások közül számomra különösen furcsa az az állítás, miszerint az elmúlt 16 évben tulajdonképpen nem voltak komolyabb anomáliák, és nem akadtak olyan jelenségek, amelyek az egyház részéről világos és egyértelmű állásfoglalást kívántak volna meg.” 

 

„Sokszor mi, püspökök egyszerűen nem vesszük észre, hogy világnézetünk és lelkipásztori horizontunk beszűkült, és így azt sem láttuk, hogy mikor kellett volna szólnunk az elmúlt évtizedekben. Ha megtettük volna, lehet, hogy ma társadalmilag sem itt tartanánk.”

Reakcióm: Pontosan! Hívő katolikusként és teológusként a hátam futkosott a hideg, amikor azokat a megnyilatkozásokat olvastam most, amikor az egyházi vezetők meg sem említették, hogy egy diktatúrába hajló autokratikus rezsimtől szabadult meg az ország. Ez nem egy szimpla kormányváltás volt, hanem egy népítélet egy olyan elnyomó, az országot kirabló rendszer felett, amelynek szinte teljesen kritikátlan kiszolgálóivá váltak a magyar katolikus egyház vezetői. Tisztelet a kevés kivételnek: Beer Miklósnak, Várszegi Asztriknak és néhány szociális kérdés kapcsán Székely Jánosnak és a tábori püspöknek Berta Tibornak, aki nem fogadta az idén március 15-én a nívós állami kitüntetést!

 

De mit is csináltak a többiek? Mit csináltak a Kiss-Rigó Lászlók? Stadiont építettek? Luxuséttermet, négycsillagos szállodát üzemeltettek, elvették állami tulajdonból a zánkai úttörőtábort? Ugye a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal rá is gondol majd?

 

2022-2023 körül mind a Szemlélek, mind a Publicus Intézet készített egy kutatást, amiben kimutatták, hogy még a gyakorló hívőknek is elegük van abból, hogy papok a szószékről pártpolitizálnak, de soha nem szólalnak meg, amikor az emberi jogok súlyosan sérülnek, vagy amikor épül le a jogállam. A kutatás ellenére sem változtattak semmit a magyar egyházi vezetők a kollaboráns mentalitásukon. És ezzel támogatták a most bukott rezsim összes embertelenségét, az ország kirablását és elárulását. Mert bűnösök közt, cinkos, aki néma! És ki kell mondani a magyar katolikus egyház bűnös és felelős azért, hogy az orbáni rezsim 16 évig pusztíthatta az országot! Ezt végre el kell ismernie, bocsánatot kell kérnie és jóvá kell tenni a károkat, amiket okozott!

 

Persze nincsenek illúzióim! Csak a történelem radírja az, ami az egyházak magukba nézését segítheti! Ha elveszítik jelentőségüket, és legfőképpen hatalmukat, talán akkor újra képesek lesznek visszatérni a gyökerekhez, a Mester példájához és az evangéliumokhoz.

 

2) Szólni vagy nem szólni?

Német bíboros: „Ebben a vonatkozásban a hallgatás kérdése külön figyelmet érdemel. A „meg-nem-szólalás művészete” időnként valóban bölcs és szükséges lehet. Ám ha a hallgatás rendszerszintűvé válik, és 16 éven át nem születik érdemi megszólalás a társadalmi igazságtalanságokról, a közbeszéd eldurvulásáról, a gyűlöletkeltés intézményesüléséről, a korrupció grasszálásáról, emberek rendszerszintű megbélyegzéséről, kiközösítéséről, a velük szembeni gyűlöletkeltésről, akkor az már nem erény, hanem súlyos mulasztás. A pásztor feladata nem csupán a nyáj őrzése, hanem a veszélyek felismerése és néven nevezése is, mert nekünk a kicsinyek evangéliumát kell hirdetnünk, ha alkalmas, ha nem.”

 

Reakcióm: Úgy érzem ki kell mondanunk, a magyarországi egyházak vezetőinek többsége magára hagyta a diktatórikus rezsim által üldözötteket! Soha nem álltak ki például egyházi vezetőtársuk Iványi Gábor mellett! Soha nem szólaltak fel, amikor emberek csoportjait kirekesztette vagy akár alaptörvényi szinten kriminalizálta az orbáni terro0r! Sőt, még, gyermekek védelmében is csak igen későn szólaltak meg, csupán 2024 őszére jutottak el odáig, hogy bocsánatot kérjenek azokért a bántalmazásokért, amelyeket a katolikus egyház berkein belül követtek el. Ezt csak azután, hogy a bicskei történet és a kegyelmi botrány felrázta az országot és rámutatott arra, hogy milyen durva gyermekbántalmazások történnek a zárt rendszerekben, ami alól az egyház sem kivétel!

 

3) Az egyházak és az állam viszonyának jövőjéről

Német bíboros: A jövőben „az állam tiszteletben tartja az egyházak tanító és lelkipásztori küldetését, nem akarja pártpolitikai célokra felhasználni őket, az egyházak pedig nem törekszenek politikai hatalomra, hanem prófétai szabadsággal, a társadalom lelkiismereteként szólnak hozzá a közélethez – és teszik ezt, például a katolikus egyház, nagyobb összhangban a mindenkori Szentatyával. Egy ilyen modellben az állami támogatás nem kiváltságokat jelent, hanem a közfeladatok közös viselését, mégpedig világos és ellenőrizhető megállapodások alapján, úgy, hogy az egyházak ne kerüljenek anyagi vagy politikai függésbe egyetlen kormánytól sem.”

 

Reakcióm: Igen, sokszor megfogalmaztam már azt, hogy addig nem lesz valódi rendszerváltás, amíg az egyházak finanszírozása nem változik meg! Tarthatatlan egy olyan modell, ami teljes függő helyzetben tartja az egyházakat az államtól. Ugyanakkor nem vár el semmit a saját híveitől. És így az egyházaknak nincsen is szükségük arra, hogy jóban legyenek a saját híveikkel. Hiszen nem tőlük, hanem az államtól függenek. Így viszont a hívek semmiféle kritikát nem tudnak gyakorolni. Ezt alapjaiban kell megváltoztatni!

 

De mielőtt ez megtörténne, megkerülhetetlennek tartom azt, hogy a magyar katolikus egyház kérjen bocsánatot mindazoktól, akiknek elnyomásában segédkezett a hatalomnak az elmúlt 16 év alatt! Mert addig nincsen joguk a magyar köztérben megszólalni!

 

S ez a bocsánatkérés fakadjon őszinte bűnbánatból, és törekedjen a valódi változásra!

Ha ezt nem fogják megtenni az egyházi vezetők, akkor a magyar katolikus egyház nem fogja megérni a 21. századot! Mert az ilyen kollaboráns, az embereket a bajban, a szenvedésben és a politikai üldözöttségben magára hagyó egyházakra NINCSEN SZÜKSÉGÜK!

 

És köszönöm Német László bíboros prófétai igazságkeresését!

Perintfalvi Rita Public 

https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681