Amikor egy diktátort autokratának neveznek, akkor nagy bókot kap.
Kad diktatora nazovete autokratom dajete mu veliki kompliment.
Božilović, Nikola
Mivel nem tudjuk elviselni a vereséget, ezért a NATO-t is legyőztük.
Pošto ne podnosimo poraze, mi smo zato i NATO pobedili.
Lončar, Dušan
Számukra nincs nagyobb gond, minthogy az államot megvédjék a tudástól és könyvekből.
Za njih sada nema većih briga, već da državu odbrane od znanja i knjiga.
Osmančević, Maja Đukanović
Ha az űrhajósok követik a mai híreket, nem lehet felróni nekik a félelmet, hogy esetleg nem lesz hová visszatérniük.
Ako astronauti prate današnje vesti, nije im zameriti strah da možda neće imati gde da se vrate.
Žanetić, Voja
Fordította: B. A.
Bozóki Antal (hon)lapja
2026. április 11., szombat
Trónok harca vajdasági magyar módra
Szerbia elnöke és Magyarország miniszterelnöke a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének temetésén, 2023. november 4-én. (Fotó: Mina Delić)
2026. április 10. 17:29
Miközben a vajdasági rónákon olcsó ponyvaregénybe illő „terrorakció-kísérletek” zajlanak, a határban pedig még mindig rég elveszett mesterlövészeket és kósza fekete párducokat keresnek, Szerbia és Magyarország nagyvezéreinek zsíros burekevő szüneteiben talán – ha csak rövid időre is – felcsendül a helyi kisember halk segélykiáltása.
Ha valaki veszi a bátorságot, és végigsétál a kis helyi települések utcáin – itt, az Oszmán Birodalom és a Habsburg Monarchia történelmi ütközőzónájában, ahol a nép ma úgy keveri a szerb és a magyar nyelvet, ahogy a vérük is keveredett –, omladozó homlokzatokat, valamint az idő és a szegénység marta ablakokat lát. Bent az ablakokban szivacsok és pokrócok sorakoznak a huzat ellen; ekkor döbbenünk rá, hogy ezekben a látszólag elhagyatott házakban mégis van élet.
Továbbhaladva a levegő mardossa a szemet és a torkot: valakinek a kéményéből rákkeltő füstfelhő gomolyog – gumit, cipőt, ruhát, műanyagot vagy (egyes helyeken lopott) fát égetnek, bármit, amivel megmelegíthetik a gyerekeket, amíg el nem múlik az idei tél. És ez nem csak a pénztárcán múlik; a kollektív gondatlanság és tudatlanság is benne van. Botladozunk a széteső járdákon, az utcák közepén kátyúk tátongnak – némely helyen, például Szabadkán, szívecskék jelentek meg e lyukak körül SNS és VMSZ felirattal.
A Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) elnöke arra szólította fel a közösséget, hogy a kúlai helyi választásokon az egyes számú listára, a Szerb Haladó Párt (SNS) köré csoportosult tömörülésre szavazzanak. Azt az apró információt, hogy a lista hordozója ellen már 2016 óta büntetőeljárás folyik, a VMSZ vezetője „elfelejtette” megemlíteni. Ezután a közelgő magyarországi választásokon a „Fidesz-atya” támogatására buzdította a magyarokat. Mintha a közösségnek nem lenne elég az efféle hívásokból, az SNS is beszállt: ők is a „csakis a túrós” burekkedvelő mellett kampányolnak a vajdasági magyaroknál.
Érdekesmód a VMSZ vezetői a nyilvános szerepléseik során sűrűn-sűrűn kihagyják, hogy a Haladókkal kötött koalícióban vállvetve együtt masíroznak a radikálisokkal is. A Szerb Radikális Párt vezére az Informer TV-ben már „védelmi szövetségről” álmodozott a „testvéri Magyarországgal”, sőt, ígéretet tett, hogy segít Magyarországnak széles kijáratot biztosítani az Adriai-tengerre. Azt viszont nem tudni, hogy a tenger felé vezető úton ezúttal is biztosítanak-e szendvicseket, mint a kilencvenes években, amikor a radikálisok még a magyarok és más nemzetiségek elűzését ígérték Vajdaságból.
Nehéz lenne elmagyarázni egy szanádi Irénnek (a település és a keresztnév hasra csapással született), hogy a VMSZ elnöke miért mondott köszönetet a kúlai magyaroknak az SNS-es listára leadott voksokért, és ez miért problémás. Irén fiatal, szeretne érteni és részt venni a közügyekben – ezt bizonyította akkor is, amikor 2020-ban Csókán aláírta a Tisza-menti ártéri erdők pusztítása elleni petíciót. Ám Irén csak remegő kézzel tudta leírni a nevét, mert analfabéta – és nem csak funkcionálisan. Ezt az írástudatlanságot attól a társadalomtól kapta ajándékba, amely örökké a pártérdekek és az egyéni alkuk között feszül.
SNS és VMSZ: Te nekem, én neked
Csókától nem messze, Zentán látszólagos nyugalom van. A 2022-es népszámlálás szerint a község lakosságának mintegy 75 százaléka magyar. Itt évek óta az SNS és a VMSZ mondja meg a tutit, és nem is titkolják az állami intézmények és közvállalatok felosztását.
Így kerültek a Haladókhoz a Stevan Sremac Általános Iskola, a Hófehérke Óvoda, a Szociális Központ, a Stevan Sremac Szerb Kulturális Központ és az Elgas közvállalat. A Sremac iskola hónapokig botrányok kereszttüzében állt a tornaterem életveszélyes állapota és az épület szörnyű állapota miatt. Az igazgatónő ugyan benyújtotta visszavonhatatlan lemondását, majd nem sokkal később vissza is vonta azt. Az ügyet hirtelen lefújt iskolaszéki ülések, szabálytalan online szavazások és a tantestületi véleménynyilvánítás akadályozása kísérte. Bár az iskolában több a magyar ajkú diák, a VMSZ mély hallgatással reagált: a tortaosztás egyértelmű – az SNS felségterületébe nem avatkoznak bele.
A zentai távhőszolgáltatásért felelős Elgas közvállalat sem marad le a botrányversenyben. A cég a fizetések hónapokig tartó késéséről vált hírhedtté, tartozása 2025 szeptemberére meghaladta az egymillió eurót. Ugyanezen év márciusában az ügyészség utasítására előállították és kihallgatták a korábbi igazgatót hivatali visszaélés gyanújával, amivel a cégnek 4,6 millió dináros kárt okozott. Rajta kívül még öt személyt vettek őrizetbe bűnpártolás gyanújával, közülük ketten azóta is a vállalatnál dolgoznak, felfüggesztés nélkül.
A Hófehérke óvodában nyomást gyakoroltak az alkalmazottakra, hogy vegyenek részt a Zentai Alapfokú Bíróság 2025. március 4-i blokádján, melyet a Haladó Párt helyi szervezete hirdetett meg. Azok az óvónők, akik nem engedtek a zsarolásnak, büntetésből egyedül maradtak a műszakban az összes gyerekkel, amíg a kollégáik az SNS-es megmozduláson statisztáltak.
A másik oldalon a VMSZ-hez tartozik a Thurzó Lajos és a Petőfi Sándor Általános Iskola, a tornyosi iskola, a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, a Zentai Kommunális-Lakásgazdálkodási Közvállalat, a Történelmi Levéltár és az Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete. Emellett a VMSZ irányítja a község területén lévő összes középiskolát, az Egészségházat és a Zentai Közkórházat is. A kórház igazgatónője egyben a községi képviselő-testület tagja is.
A Kommunális-Lakásgazdálkodási Közvállalat 2024 végén került a figyelem középpontjába, amikor olyan új díjszabást fogadtak el, amely a polgárok szerint sérti a fogyasztói és emberi jogaikat. Kifogásolják a szemétszállítási díj igazságtalan módosítását és az ivóvíz drágulását – miközben a víz minősége nem felel meg az előírásoknak. Bár a lakosok petíciót indítottak és lakossági fórumot szerveztek, süket fülekre találtak azoknál, akiknek az érdekeiket kellene képviselniük.
Köztudott, hogy az összes igazgató valamelyik párt kiemelt tisztségviselője, így az intézmények közvetlen politikai befolyás alatt állnak. Az SNS-es intézmények vezetői rendszeresen ott vannak a párt összes gyűlésén, mozgósítanak a nagygyűlésekre, és ott állnak a városi standoknál is. Hasonló aktivitás jellemzi a VMSZ-es igazgatókat is.
A VMSZ ráadásul a Concordia Minoritatis Hungaricae (CMH) irodákon keresztül egy különleges tevékenységben is részt vesz: ők kézbesítik a magyarországi levélszavazati csomagokat. A CMH feladata a szavazásnál való „segítségnyújtás” és a voksok összegyűjtése, majd Budapestre juttatása – jóllehet hivatalosan a Szerb Posta lenne a felelős a levelek kezeléséért. A polgárok bizalmatlanok: nincs garancia arra, hogy a borítékokat nem nyitják fel, a szavazatokat nem hamisítják meg, és semmiféle ellenőrzés nincs a folyamat felett.
Miközben a helyi életminőségen kellene javítaniuk, a tisztségviselők feltűnően sokat hiányoznak a munkahelyükről. Az SNS-es gárda más községekben kampányol: a zentai képviselő-testület titkárát Kúlán és Kosjerićen látták az önkormányzati választások idején, a szabadkai útkezelő vállalat igazgatóját pedig egészen Bor városáig repítette a pártfeladat.
Némasági fogadalmat tett képviselők – képviselet nélküli polgárok
Az elmélet, miszerint minden a helyi lakosság és a magyar közösség érdekében történik, nem állja meg a helyét. Az elmúlt tíz évben a vajdasági magyarok száma csaknem 70 ezer fővel csökkent. Szabadka, amely korábban többségi magyar város volt, ma már nem büszkélkedhet ezzel. Ehhez képest a VMSZ vezetője Kúlán ünnepélyesen megígérte a temető kupolájának felújítását, mondván, a helyiekkel beszélgetve kiderült, hogy ez a „régi álmuk”.
A hatalom működési zavarai talán a zentai képviselő-testületben látszanak leginkább. A koalíciót tizennégy VMSZ-es és kilenc SNS-SPS-es képviselő alkotja. Velük szemben áll öt ellenzéki képviselő, valamint egy hivatalosan független, aki viszont a hatalom összes javaslatát megszavazza. Az ellenzékiek hiába mutatnak rá a törvénysértésekre vagy az önkormányzat káros döntéseire. A hangjukat elnyomja a kormánypártok homogén szavazógépezete. Bár a VMSZ-nek meglenne a lehetősége, hogy a polgárokra nézve negatív következményekkel járó javaslatokat elutasítsa, ők valójában a haladók magyar hangjai.
A VMSZ-es képviselők egy ideig szinte nem is léteztek a viták során. Korábban csak a frakcióvezető szólalt fel, majd miután közszemlére került a némaságuk, „házi feladatot” kaptak: mindenki felolvashat egy-egy előre megírt szöveget, hogy a választók lássák, tudnak beszélni. Ezek többnyire az önkormányzat munkáját dicsőítő, ömlengéstől és öndicsérettől hemzsegő ódák.
Arra is volt példa, hogy valaki a haladók közül átigazolt a magyar pártba, ahol rögtön tisztséget is kapott. Bizonyára akadnak még olyanok, akik úgy gondolják, az SNS a végnapjait éli, és abban a pártban keresnek menedéket, amely a teljes magyar közösséggel azonosítja magát, így túlélése a szerb vagy a magyar rezsim bukása után is biztosítottnak tűnik. Ez a menekülés nem meglepő, ha felidézzük, hogy az SNS-es tisztségviselőknek gyanús, 40 ezer dináros „adományokat” kellett befizetniük a pártkasszába. A zentai vezetés szinte egésze részt vett ebben, a képviselő-testület jelenlegi és korábbi (2016–2020) elnökétől kezdve egészen a Sremac iskola könyvtárosáig. A Korrupcióellenes Ügynökség már 2017-ben vizsgálatot kért ezen ügyletek miatt pénzmosás gyanújával, de az ügynek azóta sincs folytatása.
VMSZ: A szerb és a magyar rezsim szócsöve
Végül, ha kilépünk ebből az „alacsony költségvetésű” trónok harcából, rájövünk, hogy nemcsak az egyszerű polgárok szenvednek kárt. Azok is áldozatok, akik az intézményekben dolgozva aktívan hozzájárulnak a jogsértésekhez. A képviselők, igazgatók, felügyelők mind elfogadták, hogy a saját családjuk, szomszédaik és a józan ész ellen dolgozzanak. Hiszen kinek az érdeke a méregdrága, rossz víz? Kinek az érdeke a kátyúkban tönkretenni az autóját, vagy olyan iskolába járatni a gyerekét, ahol beázik a tornaterem és omlik a plafon?
A VMSZ elnöke március közepén Budapesten találkozott a magyar miniszterelnökkel. Akkor kijelentette, hogy az újvidéki tragédia után Szerbiát egy „anarcholiberális színes forradalom” kísérlete érte, de szerencsére minden „visszatért a normalitás kereti közé”. A VMSZ vezetője rendszeresen közvetíti a határ két oldaláról érkező politikai üzeneteket.
A vajdasági magyar közösség sokáig abban bízott, hogy a magyar többség garancia lesz arra, hogy életünkért ne a korrupt, haladó Szerbia, hanem az európai Magyarország legyen a felelős, még ha a VMSZ-en keresztül is. Ehelyett a polgárok a „Vučić Magyarjainak Szövetségével” találták szembe magukat, és egy Fidesz-féle, ég és föld között lebegő várkastéllyal, amely biztos léptekkel távolodik a demokratikus értékektől.
A VMSZ lassan egy Szerb Haladó Párttá válik, Oroszország pedig mintha már nem Szerbia, hanem Magyarország „testvérországa” lenne. A VMSZ-nek hamarosan el kell gondolkodnia egy stratégián, amellyel minimalizálhatja az SNS-szel és a Fidesszel való szolgalelkű együttműködés okozta károkat. Elsődleges feladatuk az lesz, hogyan szerezzék vissza a magyar közösség és a más nemzetiségű polgárok elveszített bizalmát.
Mina Delić
https://szmsz.press/2026/04/10/tronok-harca-vajdasagi-magyar-modra/
2026. április 9., csütörtök
Szerbia: rendőri brutalitás, kémkedés, nyomásgyakorlás
Március 21.
Szerbia: rendőri brutalitás, kémkedés, nyomásgyakorlás
Az idén Szerbia három pontot veszített, miután – a jelentés szerint – a kormányellenes tüntetések túlzott rendőri erőszakba és a kormánypárt híveinek erőszakos fellépésébe ütköztek. A jelentés többek között külön is rámutat a digitális megfigyelésre, amely egyre gyakrabban vezetett a személyes véleménynyilvánítás korlátozásához – ez jellemzően a gyengébb demokráciák sajátja.
A rendőri brutalitás mellett külön problémaként emelik ki azt is, hogy a hírszerző szolgálatok állítólag különféle kémeszközöket vetettek be újságírók, civil társadalmi szereplők és tüntetésszervezők megfigyelésére.
A jelentés példaként említi, hogy több tucat, sőt akár több száz személyes eszközt is célba vehettek a „NoviSpy” nevű egyedi kémprogrammal, ám a pontos szám nem ismert, mivel azt a hatóságok titokban telepítették letartóztatások, őrizetbe vételek és rendőrségi kihallgatások során.
Emlékeztetőül: a Freedom House szervezet internet szabadságáról szóló, tavaly novemberben közzétett jelentésében Szerbiát részben szabad országnak minősítették (67 ponttal a lehetséges 100-ból[3]), ami visszaesést jelent az előző évhez képest, amikor még a szabad országok kategóriájába tartozott.
A BIRODI közleményében rámutatott, hogy Vučićot a rendezvényen többször is köztársasági elnökeként szólították meg és mutatták be, és ő maga is ebből a pozícióból beszélt, jóllehet az esemény választási gyűlés jellegű volt, és a helyi választásokhoz kapcsolódott. Ez pontosan az, amit nem tehetne.
A BIRODI által elvégzett tartalomelemzés szerint Vučić a választási gyűlés keretében beszélt a helyi választásokról és a választási győzelem szükségességéről, az állami politikáról, a hadseregről és a biztonságról, a nemzetközi kapcsolatokról, Koszovóról és Metóhiáról, a beruházásokról, a bérekről és nyugdíjakról, az energetikáról, az élelmiszer- és vízellátásról, a szerb kormány munkájáról, az állami projektekről és a jövőbeli választásokról.
Ily módon összemosódott az állami tisztség és a választási kampány – ez az ODIHR szerint a funkcionáriusi kampány klasszikus esete. Ez nem határátlépés. Ez határnélküliség.
Pedig az alkotmány világos: az elnök az állami egységet képviseli, nem pártpolitikai szereplő. A törvény tiltja a közfunkció kampánycélú használatát. Az ODIHR ajánlásai egyértelműek.
Az ODIHR ajánlásai egyértelműek.
A gyakorlat is az.
Ki képviseli az MNT-t?
Az ülésen jelen volt Demo Beriša emberi és kisebbségi jogi, valamint társadalmi párbeszédért felelős miniszter és a 24 nemzeti kisebbségi tanács közül 22 képviselője[10] is. „A Magyar Nemzeti Tanácsot Lulić Emil, az MNT hivatalának vezetője képviselte”[11].
Lulić a Magyar Szónak adott nyilatkozatában „reményét fejezte ki annak kapcsán, hogy a kormányközi nemzeti kisebbségi vegyes bizottság a következő időszakban folytatja a munkáját. Mint mondta, a hazai minisztérium az elmúlt időszakban erőfeszítéseket tett, hogy a vegyes bizottság szerb felét újra operacionalizálja, s remélhetőleg a választásokat követően magyar oldalon is lesznek partnerei ennek a kezdeményezésnek. A hivatalvezető végül annak a várakozásnak adott hangot, hogy a nemzeti tanácsok közös jelöltjeit megválasztják az Elektronikus Médiumokat Szabály Testület (REM) Tanácsába, mégpedig azokat, akik túlnyomó többséget szereztek: a Roma Nemzeti Tanács és az MNT jelöltjéről, Bodzsoni Istvánról van szó – emlékeztetett Lulić Emil”[12].
Lulić Emil, részvétele az ülésen már önmagában kérdéseket vet fel, nyilatkozatának több vonatkozása is van.
Lulić nem tagja az MNT-nek. Alkalmazott. Meghatalmazás nélkül nem képviselheti a testületet – és nem nyilatkozhat a nevében.
Az alapszabály szerint feladata a működés biztosítása és a testület munkájának segítése. Nem a képviselet. Nem a politikai állásfoglalás. Ez szereptévesztés, a feladatkör nem első alkalommal történt túllépése.
Lulić nyilatkozata közben egy másik problémát is leleplez, amelyre több alkalommal is rámutattam: a szerb–magyar kormányközi kisebbségi vegyes bizottság gyakorlatilag nem működik.
A Magyar–Szerb Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság feladata az lenne, hogy figyelemmel kísérje a magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, 2003-ban aláírt egyezmény végrehajtását, és évente legalább egyszer ülésezzen[13].
Ehhez képest a bizottságot 2016. április 4-e óta nem hívták össze[14]. A „történelmi csúcson” lévő barátság így inkább politikai díszlet, mint intézményes együttműködés. Látvány van. Tartalom nincs[15].
A nyilatkozatból az is kiderült, hogy hogy a vegyes bizottság munkája a magyar fél érdektelensége miatt akadt el. Orbánékat a vajdasági magyarok szavazatai érdeklik. A jogaik érvényesülése már kevésbé.
Az MNT hivatalvetője annak a várakozásnak adott hangot, hogy Bodzsoni Istvánt megválasztják Az Elektronikus Médiumokat Szabály Testület (REM) Tanácsába. Annak ellenére, hogy sokan nem igazán értik, Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke miért ragaszkodik annyira Bodzsoni István jelöléséhez, és miért nem Fremond Árpád, az MNT elnöke nyilatkozik az ügyről? Bodzsoni „A média elvesztegetett hatalma” című írása ugyanis olyan sajtóvitát váltott ki, amelyben többen is ráhúzták a vizes lepedőt az önjelölt médiagurura”[16].
Az ülés kuriózuma az is, hogy „a (24, több mint 800 ezer főt számláló – B. A.) nemzeti közösségek programjait (mindössze – B. A.) 30 millió dinárral támogatják a köztársasági költségvetésből”[17].
Demo Beriša elmondta, hogy „a legkisebb támogatási összeg projektenként 500 ezer, a legnagyobb pedig egymillió dinár lesz”[18].
[1] Freedom House: Freedom in the World 2025. https://freedomhouse.org/
[2] Freedom in the World Score. https://freedomhouse.org/country/scores, és Freedom House: Freedom in the World 2025 – Serbia. https://freedomhouse.org/country/serbia/freedom-world/2025
[3] A 2-es alatti oldalon.
[4] https://freedomhouse.org/report/freedom-net/2025/uncertain-future-global-internet
[5] N. Vukajlović: Policijska brutalnost, špijuniranje, pritisci. Danas, 2026. március 21. 7., vagy https://www.danas.rs/vesti/drustvo/policijska-brutalnost-spijuniranje-pritisci-zasto-srbija-tone-na-listi-slobode/, 2026. március 21. 19:22
[6] A SZERB KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. Az SZK Hivatalos Közlönye, 98/2006 szám. https://www.mnt.org.rs/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[7] ZAKON O SPREČAVANJU KORUPCIJE. "Sl. glasnik RS"[Az SZK Hivatalos Közlönye]. 35/2019, 88/2019, 11/2021 – autentikus értelmezés, 94/2021 i 14/2022. https://www.paragraf.rs/propisi/zakon-o-sprecavanju-korupcije.html
[8] (D. D.) BIRODI: Vučić prekršio ODIHR preporuke na SNS skupu [Vučić megsértette az ODIHR ajánlásait az SNS gyűlésén]. Danas, 2026.március 23. 7., vagy https://www.danas.rs/vesti/drustvo/birodi-vucic-prekrsio-odihr-preporuke-na-sns-skupu/, 2026.március 22. 14:58
[9] Alapdokumentumok. Alapszabály. https://www.mnt.org.rs/dokumentumok/alapdokumentumok
[10] Nemzeti Kisebbségi Tanács: 30 millió dinár a kisebbségeknek 2026-ban. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/36836/Nemzeti-Kisebbsegi-Tanacs-30-millio-dinar-a-kisebbsegeknek-2026-ban.html, 2026. március 23. 16:45
[11] Harmincmillió dinárt biztosítottak a nemzeti kisebbségek számára a költségvetési alapból. https://www.rtv.rs/hu/politika/harmincmilli, 2026. március 23. 14.20
[12] v-ár: Harmincmilliós keret. Magyar Szó, 2026. március 24. 4.
[13] 2005. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság és Szerbia és Montenegró között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség és a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, Budapesten, 2003. október 21-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről, 16. cikk. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0500004.tv
[14] 1881/2016. (XII. 28.) Korm. határozata Magyar-Szerb Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság V. ülésén fenntartott és elfogadott ajánlások jóváhagyásáról. https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A16H1881.KOR×hift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT
[15] Bővebben erről a Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel c. írásomban. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17623, 2026. január 12.
[16] (VMP) Nem igazán értjük! https://vmplenum.rs/2025/11/28/kozlemeny-nem-igazan-ertjuk/
[17] (Szerbiai RTV) Támogatás a nemzeti közösségeknek – a kulturális projektek kerülnek fókuszba. https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/tamogatas-nemzeti-kozossegeknek-kulturalis-projektek-kerulnek-fokuszba, 2026.március 28., 21:38 – 21:52
[18] Uo.
2026. április 8., szerda
U Srbiji su toliko slatki izbori... da bi i mrtva usta glasala!
Bukovski, Slađan Martinović
Akik megszöktek az iskolából, messzire jutottak.
Oni koji su bežali od škole daleko su nam odmakli.
Đergović, Rade
Az egyetemisták napjának kezdetét a gumibot ütése jelzi a gongon.
Početak proslave Dana studenata označiće udarac pendreka o gong.
Jokić, Vladimir
Hős, hős mellett, kapucnival a fejükön.
Sve junak do junaka sa fantomkom na glavi.
Simić, Milan R.
Soha nem fognak a (legális) úton elmenni. Csak – a lépcsőn le!
Oni nikad neće otići (p)pravnom stazom. Samo – niz stepenice!
Tomić, Zoran R.
Fordította: B. A.
2026. április 7., kedd
Ez a nagy bumm!!
2026. április 6. 16:07
A szerb elnök frankón csőbe húzta orbánt és bagázsát!
Amikor vasárnap délután, a Török Áramlatnál talált robbanószerek bejelentése után Orbán összehívta a Védelmi Tanácsot, a kormányzati kommunikáció egy mindent elsöprő, a választásokat meghatározó terrornarratívára készült. Azonban a miniszterelnök kora esti sajtótájékoztatója meglepően súlytalannak, szinte üresnek hatott. A háttérben nem a magyar ellenzék vagy a nyugati titkosszolgálatok hiúsították meg a drámát, hanem az a szövetséges, akitől a segítséget várták: Szerbia. Aleksandar Vučić kormánya az utolsó pillanatban kihátrált a Kreml és a Karmelita által felvázolt katasztrófa-forgatókönyv mögül, és mesteri diplomáciai húzásokkal nevetségessé tette az ukrán terrorvonalat.
A magyar kormány politikai gépezetének egy héttel a sorsdöntő és egyre kedvezőtlenebb kutatási adatokat mutató április 12-i választások előtt égető szüksége lett volna egy olyan krízisre, amely eltereli a figyelmet a belső botrányokról (mint az utcai erőszak vagy a választási visszaélések). A forgatókönyv, amelyet a jelek szerint az orosz katonai hírszerzés (GRU) készített elő, tökéletes lett volna: egy, az ukránokra kenhető terrortámadás a magyar gázellátás ütőere, a Török Áramlat ellen, amelyre hivatkozva a kormány akár szükségállapotot is hirdethetett volna.
A terv kivitelezéséhez azonban elengedhetetlen volt a helyszínt biztosító szerb vezetés asszisztenciája. Ahogy Rácz András Oroszország-szakértő a legfrissebb elemzésében bemutatja: a szerbek úgy viselkedtek, mint az okos lány a magyar népmesében. Hoztak is ajándékot (bombát) Orbán Viktornak, meg nem is.
Vučić elnök megadta azt a gesztust, hogy teátrálisan bejelentette a robbanóanyagok megtalálását, ám a szerb államapparátus a következő órákban hat precíz csapással semmisítette meg a magyar kormány propagandalehetőségeit. Ahelyett, hogy Belgrád átengedte volna a kommunikációs irányítást a magyar és orosz feleknek, a szerb hatóságok tudatosan elkezdték szivárogtatni azokat a részleteket, amelyek azonnal komolytalanná tették a „nemzeti tragédia” vízióját:
1. A távolság minimalizálása: Vučić elnök már az első bejelentésében tisztázta, hogy a két hátizsáknyi robbanóanyagot nem közvetlenül a gázvezetéken, hanem attól több száz méterre találták meg. Ezzel azonnal kihúzták a méregfogát annak a magyar állításnak, miszerint hajszálon múlt az ország gázellátásának megsemmisülése.
2. Nevetséges mennyiség és technika: A szerbek siettek közölni a rakomány pontos méretét is: mindössze két darab kétkilós (összesen 4 kg) csomagról volt szó, amelyeket hagyományos gyújtózsinórral szereltek fel. Ez a kiszerelés és az elavult technika teljesen hiteltelenítette egy profi, állami szintű (ukrán) szabotázsakció képét.
3. Az eszkaláció elmaradása: A legfontosabb tényező: nem történt robbanás. Mivel sem anyagi kár, sem személyi sérülés nem esett, a drámai él azonnal tompult. Orbán Viktor nem tudott lángoló roncsokról és áldozatokról beszélni a Védelmi Tanács után.
4. A bizonyítékok épségben maradtak: A GRU eredeti terve – a szakértő szerint – valószínűleg az lett volna, hogy a gyanús tárgyakat lefotózzák, majd az „instabilitásukra” hivatkozva a helyszínen felrobbantják, megsemmisítve a bizonyítékokat, hogy aztán bemondásra „ukránnak” minősíthessék azokat. A szerbek azonban épségben megőrizték a bombákat, így lehetőség nyílik arra, hogy független, akár európai uniós szakértők is megvizsgálják azokat. A Kreml és a Karmelita elvesztette a kontrollt a bizonyítékok felett.
5. A balkáni NER-intéző lebuktatása: Az események farvizén hirtelen reflektorfénybe került egy magyar kulcsfigura (Rácz elemzésében a fiktív „Kincs Pál” nevű oligarcha), aki az elmúlt években a kormányközeli média- és üzleti portfóliót építette a Nyugat-Balkánon. A szerb rezsimmel kiváló kapcsolatot ápoló, eddig a háttérben mozgó magyar lobbista hirtelen bekerült a képletbe, ami a magyar kormány számára rendkívül kínos diplomáciai kitettséget jelent.
6. Az „amerikai” bomba – a végső tőrdöfés: A magyar narratíva koporsójába az utolsó szöget Đuro Jovanić, a szerb katonai biztonsági ügynökség vezetője verte be egy kora esti sajtótájékoztatón. Jovanić nemcsak azt állította, hogy már hónapok óta tudtak egy ilyen készülő akcióról, de a feltételezett elkövetőt is csupán egy „hadköteles korú külföldiként” jellemezte – gondosan kerülve az ukrán jelzőt. A legpusztítóbb mondata azonban a robbanóanyagra vonatkozott: a szerb titkosszolgálati vezető kerek perec kijelentette, hogy a talált anyag amerikai gyártmány. Ezzel Szijjártó Péter és a moszkvai külügy ukránokra mutogató stratégiája órák alatt nevetség tárgyává vált.
Miért farolt ki Vučić Orbán mögül?
A
szerb elnök látszólagos árulása mögött jéghideg geopolitikai
racionalitás húzódik. Belgrád jelenleg kényes egyensúlyozó politikát
folytat: miközben jó kapcsolatot ápol Moszkvával és Budapesttel, Szerbia
hatalmas mennyiségű tüzérségi lőszert szállít Ukrajnának, és stratégiai
célja az Európai Unióval való gazdasági integráció. Vučić egyszerűen
nem kockáztathatta meg, hogy egy magyar belpolitikai kampányakció
kedvéért magára haragítsa a Nyugatot egy megrendezett ukránellenes
provokációval.
Ezen felül komoly belpolitikai arcvesztést is jelentett volna Belgrád számára egy sikeres (vagy annak beállított) robbantás. A szerb hadsereg idén márciustól kezdte meg a saját kritikus energetikai infrastruktúrájának fegyveres védelmét (például a Velika Plana kompresszorállomásnál). Ha a magyar választások miatt hagynak felrobbanni egy gázvezetéket a saját területükön, a szerb biztonsági erők inkompetensnek, a kormány pedig gyengének tűnt volna a saját választóik szemében. A vasárnapi események kíméletlen tükröt tartottak a magyar diplomácia és a kormányzati stratégia elé. Tizenhat évnyi hatalom után a rendszer annyira kontraszelektálttá vált, hogy a külpolitikai tanácsadók egyszerűen „benézték” Szerbia hajlandóságát. Azt hitték, a NER balkáni pénzügyi befolyása elegendő lesz ahhoz, hogy Vučićék vakon végrehajtsanak egy orosz-magyar titkosszolgálati játszmát.Tévedtek. A szerb eszkaláció-menedzsment tökéletesen működött: adtak egy címlapos hírt a magyar kormánynak, de gondoskodtak róla, hogy a sztori ne robbanhasson nagyot. Orbán Viktor a Védelmi Tanács ülése után ott maradt egy fel nem robbant, amerikai gyártmányú, kis hatóerejű csomaggal a kezében, amelyből politikai képtelenség egy „második szeptember 11-ét” és egy választásokat elhalasztó válsághelyzetet kreálni.A magyar kormány egy héttel a választások előtt megpróbálta kijátszani a végső, nemzetbiztonsági kártyát.
Az akció azonban nemcsak kudarcot vallott, de a szövetségesek általi elszabotálása azt is megmutatta: a magyar hatalom külpolitikai mozgástere a kritikus pillanatban a nullára csökkent. A kérdés most már csak az: a kudarcot vallott művelet után az orosz titkosszolgálat vajon elengedi-e az Orbán-kormány kezét, vagy a hátralévő napokban egy még radikálisabb, hazai földön végrehajtott forgatókönyvvel próbálkozik meg?
https://www.facebook.com/kata.vasarhelyi.7/photos/ez-a-nagy-bumma-szerb-eln%C3%B6k-frank



