(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL

Pásztor Bálint esete a háborús bűnösökkel 

Illusztráció: Vajdasági Magyar Plénum

Kiss Gyula, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újvidéki Városi Képviselő-testületének (VKT) képviselője a testület szeptember 7-i ülésén megszavazta, hogy egyperces néma tiszteletadással adózzanak Ratko Mladić, a Bosznia-Hercegovinában elkövetett népirtás és más háborús bűncselekmények miatt a hágai Nemzetközi Törvényszék által jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt boszniai szerb hadsereg egykori parancsnoka emlékének[1].

Tiszteletadás Ratko Mladić előtt

A tiszteletadást csak a Szerb Haladópárt (SNS) szatellitpártjainak képviselői és Kiss Gyula, a VMSZ képviselője szavazták meg. A szerb ellenzéki pártok képviselői a szavazás után kivonultak a teremből[2].

Kiss Gyula és Madarász Áron újvidéki polgármestersegéd szeptember 8-án zavaros és elfogadhatatlan közös közleményt adtak ki[3], amelyben elismerték, hogy az újvidéki VKT ülésén „emberi és morális megfontolásból” tiszteletadással adóztak Ratko Mladić emlékének. Kiemelték, hogy ez „személyes döntésük volt”. Ezzel talán azt akarták mondani, hogy a VMSZ-nek ehhez semmi köze?

A nyilatkozat alapvető problémája, hogy egy önkormányzati képviselő, illetve tisztségviselő a döntéshozatalban nem magánemberként vesz részt, hanem azt a politikai közösséget, illetve azt a községet vagy várost képviseli, amelynek nevében és mandátumával eljár.

A VMSZ-es tisztségviselők ezzel a lépéssel súlyosan megszégyenítették nemcsak az újvidéki, hanem az egész vajdasági magyar közösséget is.

A tiszteletadás helyett az MI-kép a téma?

Néhány nappal később a vita már nem arról szólt, hogy Kiss Gyula megszavazta-e a Ratko Mladić előtti tiszteletadást, és hogy ezért kit terhel politikai felelősség. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke ugyanis „jogi lépésekkel” fenyegette meg a Vajdasági Magyar Plénumot (VMP) „tudatos hamisítás miatt”.

A Plénum által közölt, mesterséges intelligenciával készített képen ugyanis Pásztor Bálint és Kiss Gyula Ratko Mladić síremléke előtt állnak.

Pásztor Bálint közösségi oldalán azt írta, hogy a Ratko Mladić előtti főhajtását ábrázoló VMP-kép mesterséges intelligenciával készült hamisítvány. Mint írta, ilyen esemény nem történt, a kép mégis sokakat megtévesztett. Hangsúlyozta, hogy „a rendszeressé vált, tudatos hamisítás miatt megtette a szükséges jogi lépéseket”[4]. Azt azonban nem pontosította, hogy ez alatt pontosan mit ért.

A VMP KARAKTERGYILKOSSÁG? VAGY KARAKTERMENTÉS A MAGYAR SZÓBAN?[5] címmel reagált Fülöp Zoltánnak a Magyar Szóban szeptember 12-én közölt Karaktergyilkosság a mesterséges intelligencia korában[6] című terjedelmes írására, amelyben arról szól, hogy miért veszélyes a mesterséges intelligenciával készült politikai kép.

A Plénum elismeri, hogy valóban MI-vel készített illusztrációt használt. Ezen Pásztor Bálint is szerepelt Mladić sírjánál, holott ő személyesen természetesen nem vett részt ilyen eseményen. A Plénum ugyanakkor felteszi a kérdést: hol húzódik a határ a politikai szatíra, a karikatúra és 
a fotórealisztikus MI-illusztráció között? 
A VMP számára a kérdés továbbra is ugyanaz: „Pásztor Bálint elhatárolódik-e attól, hogy a VMSZ újvidéki képviselője Ratko Mladić előtti hivatalos tiszteletadásra szavazott”[7].

– Néhány nap alatt sikerült eljutni oda, hogy már ne Kiss Gyula szavazatáról beszéljünk, ne a VMSZ politikai felelősségéről beszéljünk, ne arról beszéljünk, hogy Pásztor Bálint elhatárolódott-e saját politikusainak tettétől. Hanem arról beszéljünk: milyen képet készített a 
Plénum. Ez a klasszikus témacsere – írja a Plénum. 
És – tegyük hozzá – ehhez Pásztor Bálint a Magyar Szó nevű közszolgálati napilapot is a szolgálatába állítja.
Pásztor szerint nem a Mladić előtti tiszteletadás a politikai vita tárgya, hanem az, hogy milyen képet készített róla a Plénum.

Jogászként Pásztor Bálintnak ismernie kellene a bíróságok álláspontját, miszerint a közügyekben eljáró tisztségviselőknek és közszereplőknek sokkal többet kell elviselniük a 
kritikából, mint egy átlagos embernek. 
A véleménynyilvánítás szabadsága a demokrácia egyik legfontosabb alapköve. Ezért a bíróságok döntéseik során kiemelten védik a közfeladatot ellátó személyek bírálatának jogát.

Együttműködés Šešelj pártjával

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szeptember 11-i közleményében[8] arról ír, hogy a VMSZ együttműködik Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártjával (SRS). Azzal a politikai szervezettel, amely a kilencvenes években szendvicset kínált a magyaroknak, hogy Magyarországra távozzanak.

A VMDK dokumentumokat tett közzé, amelyek szerint a VMSZ már 2024-ben több településen a Šešelj-féle SRS-szel közös választási listán indult, máshol pedig a választások után olyan hatalmi koalíció része lett, amelyben a SRS is jelen van.

Belgrád város, Bács, Hódság, Verbász, Szávaszentdemeter, Versec és Kúla (2026) a közös listán való indulás, illetve az együttműködés példái. Zomborban, Apatinban és Újvidéken a VMSZ olyan listákról érkező hatalmi többségnek a része, amelyben az SRS is jelen volt, illetve van. Például Újvidéken a VMSZ megszavazta az SRS Végrehajtó Bizottságának elnökét, Đurađ Jakšićot alpolgármesternek – írja a VMDK.

Az eset pikantériája, hogy Vojislav Šešeljt, az SRS elnökét az ENSZ Nemzetközi Törvényszéke 2018. április 11-én tíz év börtönbüntetésre ítélte emberiesség elleni bűncselekmények miatt[9].

A VMDK közleménye szerint „Pásztor Bálint mellőzte az igazságot: a VMSZ együttműködik Šešelj pártjával”. Nem tudni, hogy a párt miért ilyen túlságosan óvatos. Nem tudja, vagy nem meri kimondani, hogy Pásztor Bálint nem mondott igazat?

Pásztor Bálint sumákol

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke először nem akart nyilatkozni, állást foglalni a háborús bűnös Ratko Mladić előtti főhajtás, a vajdasági magyar közösségben nagy felháborodást keltett ügyben. Majd a Facebookon ezt írta: „Soha, semmilyen politikai érdekből nem hajtanék fejet elítélt háborús bűnösök előtt”[10].

Egy pártelnöktől ilyen súlyos ügyben – enyhén szólva – ez kevés.

Bejegyzésében a VMSZ elnöke nem ítélte el politikusainak a háborús bűnös Ratko Mladić előtti tiszteletadását, sőt azt sem mondta, hogy Ratko Mladić előtt nem hajtana fejet. Azt mondta, hogy háborús bűnösök előtt „politikai érdekből” nem hajtana fejet. 
Azt jelenti-e ez, hogy más okból fejet hajtana?
Úgyszintén nem határolódott el a pártja által tisztségbe helyezett Kiss Gyulától és Madarász Árontól. Azt sem mondta, hogy tettüknek lesz-e valamilyen személyi következménye.

Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna a két VMSZ-es tisztségviselő ellen. 
Amennyiben az ügynek nem lesz következménye, az azt fogja jelenteni, hogy Pásztor Bálint hallgatólagosan támogatja a háborús bűnös Ratko Mladić előtti tiszteletadásukat.

A nyilvánosság joggal várja Pásztor Bálint válaszát arra, hogyan viszonyul a háborús bűnösökhöz, miért működik együtt szélsőséges, soviniszta politikai pártokkal, és természetesen arra is, hogy milyen lépéseket fog tenni Kiss Gyula és Madarász Áron párttagok ügyében. 
Ezekre a kérdésekre egy pártelnöknek és egy jogásznak egyaránt egyértelmű választ kellene adnia.

Bozóki Antal

__________

[1] Bővebben lásd a KISS GYULA – EGY POLITIKAI KARRIER DICSTELEN VÉGE című írásomat. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18255, 2026. szeptember 10. 
Lásd még: „SZEMÉLYES DÖNTÉS” VOLT? AKKOR MI VOLT „MÁR MEGBESZÉLVE”? https://www.facebook.com/search/top?q=vajdas%C3%A1gi%20magyar%20pl%C3%A9num, 2026. szeptember 10. 
[2] A. L., P. D.: Na početku minut ćutanja za zločinca Mladića [Az ülés elején egyperces néma csend a háborús bűnös Mladićért]. Danas, 2026. szeptember 8. 6. o. 
[3] Nem a VMSZ álláspontját képviselték. Magyar Szó, 2026. szeptember 9. 10. o. 
[4] Uo. 
[5] KARAKTERGYILKOSSÁG? VAGY KARAKTERMENTÉS A MAGYAR SZÓBAN? https://www.facebook.com/search/top?q=vajdas%C3%A1gi%20magyar%20pl%C3%A9num, 2026. szeptember 14. 
[6] Magyar Szó, 2026. szeptember 12. 7. o. 
[7] Lásd az 5. alatti írást. 
[8] „Pásztor Bálint mellőzte az igazságot: a VMSZ együttműködik Šešelj pártjával!” https://szmsz.press/2026/09/11/pasztor-balint-mellozte-az-igazsagot-a-vmsz-egyuttmukodik-seselj-partjaval/, 2026. szeptember 11. 
[9] 2018. április 11-én tíz év börtönbüntetésre ítélte a hágai fellebbviteli bíróság emberiesség elleni bűncselekmények miatt. https://www.hirek.sk/kulfold/az-emberesseg-elleni-bunok-miatt-elitelt-vojislav-seselj-buszke-a-tetteire, 2018. április 11. 
[10] Bírósági per tudatos hamisítás miatt. Magyar Szó, 2026. szeptember 10. 4. o.

ÖSSZEFOGÁS VAGY KIZÁRÓLAGOSSÁG?

Pásztor Bálint mai kampányinterjúja: mit mondott a VMSZ elnöke – és mi az, ami kimaradt?

 

 

 

2026. szeptember 12. 11:33

 

Dr. Pásztor Bálint friss interjúban mutatta be a Vajdasági Magyar Szövetség október 25-i választási üzenetét. A mottó: „A magyar összefogás.”
Az összefogással önmagában természetesen nincs baj. A kérdés az, hogy mit jelent.
Összefogást a vajdasági magyarok között - vagy felsorakozást egyetlen párt mögött?
Mert az interjúban a kettő újra és újra összecsúszik.
 

Pásztor szerint sikerült „megőrizni az egységet”, annak ellenére, hogy egyesek „megpróbáltak közénk éket verni”, majd azt állítja, hogy magyar ügyeket „hatékonyan, rendszerben kizárólag magyar pártok tudnak képviselni”.
Ez politikai álláspont. Nem tény.
Sőt, a szerb választási rendszer maga sem mond ilyet. A hatályos szabályozás külön kedvezményes mandátumszerzési lehetőséget biztosít a nemzeti kisebbségi listáknak, és a 2026-ban módosított törvény szerint nemcsak kisebbségi párt, hanem megfelelő feltételekkel polgári csoport is állíthat nemzeti kisebbségi listát. Nincs olyan jogszabály, amely a magyar ügyek képviseleti jogát a VMSZ-nek – vagy akár általában a „magyar pártoknak” – monopóliumként biztosítaná.
Egy magyar ember érdekeit magyar nemzetiségű képviselő, civil szervezet, szakmai közösség, nemzeti tanács, helyi kezdeményezés vagy akár egy többnemzetiségű politikai lista képviselője is képviselheti.
A képviselet minőségét nem a párt neve, hanem a teljesítménye dönti el.
És itt kezdődik az igazán fontos vita.
 

AZ „EGYSÉG” NEM AZT JELENTI, HOGY MINDENKI VMSZ-ES
A VMSZ 2023-ban 64 747 szavazatot szerzett a köztársasági választáson, ami hat parlamenti mandátumot jelentett.
A 2022-es népszámlálás során ugyanakkor Szerbiában 184 442 ember vallotta magát magyarnak, közülük 182 321-en Vajdaságban éltek. A két adat természetesen nem hasonlítható össze egyszerű százalékszámítással – más a választójogosultak és a népszámlálási népesség köre –, de egy dolgot világosan megmutat: a vajdasági magyar közösség és a VMSZ választótábora nem ugyanaz a fogalom.
Aki bírálja a VMSZ-t, attól még nem bontja a magyar közösséget.
Aki más politikai megoldást keres, attól még nem kevésbé magyar.
Aki kérdéseket tesz fel a magyar közpénzekről, az nem a magyar támogatások ellen van.
És aki nem a VMSZ-re szavaz, attól még nem válik „gazdátlanná” a magyarsága.
Ez egy demokráciában alapvetés kellene hogy legyen.
 

„ÖNÁLLÓAN INDULUNK” – DE KIVEL KORMÁNYOZNÁNAK?
Pásztor hangsúlyozza, hogy a VMSZ október 25-én saját néven, önálló listával indul.
Ez igaz.
Csakhogy az önálló választási lista és a választás utáni politikai szövetség két külön dolog.
A VMSZ saját hivatalos közleményében 2026. április 15-én egyértelműen közölte, hogy fenntartja együttműködését Aleksandar Vučićtyal és a Szerb Haladó Párttal.
Ezért az egyik legfontosabb kampánykérdés nem az, hogy milyen név lesz a szavazólapon.
Hanem ez:
Ha a VMSZ mandátumokat kap, kinek a parlamenti többségét fogja támogatni?
Az „önálló magyar lista” erre nem válasz.
A választóknak joguk van tudni, hogy a szavazatuk a választás után milyen kormányzati konstrukciót erősíthet.
 

HA MINDEN ENNYIRE SIKERES VOLT, BESZÉLJÜNK A LEGNEHEZEBB SZÁMRÓL IS
Pásztor Bálint az eredményekre, az intézményekre és a fejlesztésekre hivatkozik. Ezek között vitathatatlanul vannak értékes beruházások.
De ha már a VMSZ több évtizedes teljesítményéről beszélünk, egy adatot nem lehet kihagyni.
2011-ben Vajdaságban 251 136 magyar élt.
2022-ben 182 321.
Ez 68 815 fős, mintegy 27 százalékos csökkenés tizenegy év alatt.
Ez természetesen nem írható egyszerűen egyetlen párt számlájára. Elöregedés, alacsony születésszám, kivándorlás, gazdasági és társadalmi folyamatok együtt okozzák – ezt maga a VMSZ is elismerte.
De pontosan ezért problémás úgy beszélni az elmúlt időszakról, mintha az eredmények önmagukban lezárnák a vitát.
Ha egy párt évtizedeken keresztül a közösség első számú politikai képviselőjének nevezi magát, akkor nemcsak a felújított épületekért kérheti az elismerést, hanem a közösség állapotáról szóló nehéz kérdéseket is vállalnia kell.
 

A MAGYARORSZÁGI TÁMOGATÁS: NEM A TÁMOGATÁS VAGY AZ ELLENŐRZÉS KÖZÖTT KELL VÁLASZTANI
Pásztor Bálint azt mondja:
„Minden transzparensen zajlott.”
Majd kijelenti, hogy biztos abban, hogy az átvilágítás bizonyítani fogja a magyarországi adófizetők pénzének rendeltetésszerű felhasználását.
Reméljük, hogy így lesz.
De éppen ezért kell megvárni az átvilágítás eredményét.
Az ellenőrzés eredményét nem lehet az ellenőrzés lezárása előtt politikai nyilatkozattal helyettesíteni.
Az új magyar kormány közben nem azt mondta, hogy megszünteti a vajdasági magyarok támogatását. Magyar Péter már áprilisban azt közölte, hogy a külhoni magyarok továbbra is számíthatnak Magyarország támogatására, ugyanakkor szigorúbb ellenőrzést ígért. A korábbi külhoni támogatások átvilágítása jelenleg is zajlik.
Ez két külön kérdés:
Támogatni kell-e a vajdasági magyar közösséget? Igen.
Átláthatóan és ellenőrizhetően kell-e elkölteni a magyar adófizetők pénzét? Szintén igen.
A kettő nem egymás ellentéte.
A Prosperitati saját közlése szerint 2016 óta több mint 270 millió euró vissza nem térítendő támogatást osztottak ki, több mint 16 ezer sikeres pályázattal. Ilyen nagyságrendnél az átláthatóság nem támadás, hanem elemi követelmény.
Egy kollégium felújítása lehet kiváló és fontos beruházás. De egy konkrét, jól működő intézmény létezése önmagában nem bizonyítja egy sok százmillió eurós támogatási rendszer minden egyes döntésének szabályosságát.
Ezt dokumentumok, pályázati feltételek, döntési mechanizmusok, számlák, ellenőrzések és eredmények bizonyítják.
 

ÉS AKKOR A RATKO MLADIĆ-ÜGY
Pásztor Bálint az interjú végén a Plénum által készített AI-képről beszél.
Ebben egy dolgot nekünk is világosan ki kell mondanunk.
A kép mesterséges intelligenciával készült illusztráció volt, és bár ezt jelöltük, a kép egyes olvasók beszámolói szerint félreérthetőnek bizonyultak. A technológiai gyorsaság okozta nehézségekkel együtt kell, hogy szembenézzünk! Az ügyet jelenleg is vizsgáljuk, viszont amíg a VMSZ politikusai és jogászai ezzel foglalkoznak, addig az eredeti politikai ügy nem szűnt meg.
Az újvidéki képviselő-testületben Kiss Gyula, a VMSZ által delegált képviselő és Madarász Áron polgármesteri segéd részt vett a Ratko Mladić emlékére tartott egyperces tiszteletadásban. Később azt közölték, hogy ez személyes döntésük volt, és nem a VMSZ hivatalos álláspontja.
Pásztor Bálint most ismét az AI-képről beszélt.
Mi viszont továbbra is azt kérdezzük:
Mi a VMSZ politikai álláspontja arról, hogy saját, közfunkciót betöltő politikusai egy jogerősen háborús bűncselekményekért és népirtásért elítélt személy előtt tisztelegtek?
Van ennek politikai következménye?
Vagy elegendő azt mondani, hogy „magánemberként” tették?
Ez az érdemi kérdés. Nem az AI.
 

VÉGÜL MAGÁRÓL AZ INTERJÚRÓL
Érdemes a kérdezés módjára is figyelni.
A riporter nem egyszerűen kérdez, hanem előre értékeli is a szereplő teljesítményét:
azt mondja, hogy Pásztorék „értelmes válaszokat” adtak a kritikákra, majd felveti, hogy „sikerült mégiscsak terelni az egység irányába” a folyamatokat.
Az interjú végén pedig így búcsúzik:
„További jó munkát kívánok, és hajrá a kampányban!”
Ez természetesen lehet egy politikussal készült barátságos beszélgetés.
Csak nevezzük annak.
Mi viszont szeretnénk valódi vitát.
Nem azért, mert gyenge magyar képviseletet akarunk.
Éppen ellenkezőleg.
Erős magyar képviseletet akarunk – olyat, amelyet kérdezni lehet, amelynek van politikai versenytársa, amely elszámoltatható, amely nem azonosítja saját magát az egész közösséggel, és amelynek a legitimitását újra és újra a választók adják.
A vajdasági magyarság nem egy párt.
Az összefogás pedig nem egyenlő az egyszólamúsággal.
Források: Köztársasági Választási Bizottság (RIK), szerbiai parlamenti választási törvény és 2026-os módosítása; Szerb Köztársasági Statisztikai Hivatal – 2022-es népszámlálás; VMSZ hivatalos közleményei és választási eredményei; Prosperitati Alapítvány; Magyarország új kormányának és Magyar Péternek a külhoni támogatásokkal kapcsolatos nyilatkozatai; Vajdasági RTV; VMSZ/Kiss Gyula és Madarász Áron közleményei.

https://www.facebook.com/vmplenum/

VMDK: AZ EGYETEMISTA LISTÁT TÁMOGATJUK A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKON

2026. szeptember 14. 

A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a közösség érdekeit. Ez az a lista, amelynek a legnagyobb esélye van a haladó–radikális rendszer leváltására. Azoknak, akik magyarul azt állítják, hogy „az egyetlen magyar nemzeti pártként” képviselik érdekeinket, fel kell tenni a kérdést: kivel fognak együttműködni a választások után? Ha már most vállalták, hogy folytatják együttműködésüket az SNS–SRS politikai tömbbel, akkor ez nem a magyar közösség hosszú távú érdekeinek képviselete.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy döntött, hogy a következő választásokon az egyetemista listát támogatja.

Meggyőződésünk, hogy a vajdasági magyarok érdeke is a jogállamiság, a független intézmények és a felelős kormányzás helyreállítása. Nem a magyar közösség érdeke egy olyan hatalom támogatása, amely gazdaságilag visszavetette az országot, leépítette a demokratikus intézményeket, és Szerbiát egyre távolabb sodorta az Európai Unióhoz való csatlakozástól.

A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a közösség érdekeit. Ez az a lista, amelynek a legnagyobb esélye van a haladó–radikális rendszer leváltására.

Azoknak, akik magyarul azt állítják, hogy „az egyetlen magyar nemzeti pártként” képviselik érdekeinket, fel kell tenni a kérdést: kivel fognak együttműködni a választások után? Ha már most vállalták, hogy folytatják együttműködésüket az SNS–SRS politikai tömbbel, akkor ez nem a magyar közösség hosszú távú érdekeinek képviselete.

A magyar szavazat most nem a jelenlegi hatalmi rendszer konzerválására, hanem annak leváltására kell.

Az egyetemista listára leadott szavazattal őket is ellenzékbe küldhetjük, és megteremthetjük egy hiteles, önálló és demokratikus magyar érdekképviselet újjáépítésének feltételeit.

A VMDK a változást választja.

A VMDK az egyetemistákat választja.

A VMDK a jövőt választja – nem a politikai túlélést.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18268 

A délvidéki magyarság kálváriája

Tari István: A téboly sorozatvetőinél – Magyarok a szlávok háborúiban

 

Tari István (1953. május 15., Zenta) A téboly sorozatvetőinél című, Magyarok a szlávok háborúiban alcímű könyve a közéleti és nemzeti korrajzok, kortörténetek kiadásával foglalkozó budapesti IdőJel Kiadó gondozásában jelent meg 2025-ben. 

A könyv 2025-ben elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Az Év Legjobb Könyve Díját.  

A kötet címét Tari István A téboly sorozatvetőinél című, 1997-ben „megjelenni remélt” új verses kötetének címéről kapta, amelyből Szombathelyen, a magyar kultúra napján olvasott fel. Egy évvel később Napszél címmel a Forum Könyvkiadó Kft. jelentette meg ezt a verseskötetét. 

A téboly sorozatvetőinél című könyv valójában két részre bontható. Első része a Magyarok a szlávok háborúiban című írással, az 1991 őszén kezdődött mozgósítások idején indul, amikor „a délvidéki magyarság kiszorításának felgyorsítására jó lehetőséget nyújtott az akkori hatalomnak a katonai behívóparancsok szelektív alkalmazása”.

A szerző ebben a részben személyes élményein keresztül számol be a történtekről, ugyanakkor történelmi távlatba is helyezi azt, hogy a kilencvenes évek délszláv háborúi milyen megrázkódtatásokat okoztak az őshonos magyar lakosság körében. „Immár három újabb országra szakítottan, egymás ellen tűzvonalba kényszerítve, szülőföldjének elhagyására ösztönözve” a délvidéki magyarság „közelről megismerhette a túlélés legnehezebb változatait”.

Ezekben az években a délvidéki magyar irodalom középnemzedékének számos tagja is a katonai behívóparancsok elől Magyarországra menekült. Tari István azonban azon kevés alkotók közé tartozik, akik az akkori, nyomorúságosnak mondható háborús hátországi körülmények között is – a bujdosást választva – szülőföldjükön maradtak és alkottak. Családjával együtt osztozott a helybeli lakosság sorsában. Még ebben a „szorongatott helyzetben” is verseket és tárcákat írt.

A kötetnek ezt a részét a szerzőnek a kilencvenes években, pontosabban 1999 tavaszáig keletkezett írásai és versei alkotják. Ekkor kezdődött meg a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 79 napon át tartó NATO-bombázása.

A könyv második részét a szerző háborús naplója alkotja, amely terjedelmét tekintve csaknem akkora, mint az első rész. A napló 1999. március 25-ével kezdődik, amikor a NATO „első rakétatámadása után kihirdették a hadiállapotot” az akkori, miloševići kis Jugoszlávia ellen, és – néhány nap kihagyásával – június 26-ával fejeződik be, amikor a katonakötelesek már átléphették az országhatárt.

Az Óbecsén élő József Attila- és Arany János-díjas, Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett költő, író, műfordító és képzőművész több műfajban is maradandót alkotott: a költészet, a próza, a fotó- és filmművészet, valamint az újságírás területén.

Sokoldalú tevékenységét tükrözi legújabb, 264 oldalas kötete is. A naplószerű, időrendbe állított írásokból és jegyzetekből összeálló könyvet a szerző versei és grafikái, valamint eredeti dokumentumok is gazdagon illusztrálják. A kötet a délvidéki magyarság és a szerző kilencvenes években átélt kálváriájának, a NATO-bombázás napjainak, valamint a köz- és irodalmi élet történéseinek és önszerveződésének sajátságos, irodalmi és szociográfiai érzékenységgel megalkotott kordokumentuma, egyben forrásértékű és hiteles műve.

Tari István A téboly sorozatvetőinél című könyvével azon kevés vajdasági alkotóhoz csatlakozott, akik a kilencvenes évek történéseiről írtak[1].

A könyv Budapesten jelent meg, nem pedig az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet kiadásában, amely korábban a szerző több könyvét is megjelentette. Legutóbb, 2002-ben (!!) az Akarsz egy Jugoszláviát? című kötetét.

Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, hanem Budapesten.

Jól mutatja ez is, miként viszonyult a vajdasági magyar társadalom és a kiadó költőinkhez és íróinkhoz az elmúlt több mint két évtizedben, a néhai Pásztor István és Lovas Ildikó káros tevékenységének következtében.

A kiadványról a vajdasági magyar elektronikus sajtóban – ismereteim szerint – csupán két ismertető jelent meg. Az elsőt Friedrich Anna[2], a másikat Fehér Rózsa[3] írta. A Magyar Nemzeti Tanács alapította média agyonhallgatta a könyvet. Azt sem tudni, Vajdaságban melyik könyvesboltban lehet beszerezni. 
Nemcsak a könyv megjelenése szorul háttérbe tehát, hanem az a történelmi tapasztalat is, amelyet a könyv megörökít. 
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen legutóbbi, TORDA – Egy bánsági magyar falu agóniája[4] című könyvem sem került könyvesbolti forgalomba. Az egyik könyvesbolt vezetője, akinek felkínáltam a könyvet, azt mondta, „nem meri kitenni a kirakatba, mert a Vajdasági Magyar Szövetség a helyi hatalomban betöltött szerepe miatt felmondathatja vele a bérleti szerződést”. 
Nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem egy tágabb vajdasági magyar kulturális-közéleti problémáról.

A vajdasági magyar közösség kálváriája még nem ért véget… 

Bozóki Antal 

__________

[1] Németh Zoltán: Téves csatatéren I. (többekkel), Napló, Szabadka, 1993, 150 o.; Balkáni fenevad, Napló Press, Újvidék, 1995, 150 o.; Téves csatatéren II. (többekkel), Napló Press, Újvidék, 1996, 211 o.; Bálint István, Bozóki Antal, Lovas István: Kosovo – ki a bűnös?, Forum–Dolgozók Kft., Újvidék, 2001, 107 o.; Polyvás József: 77 nap Újvidéken, Családi Kör, Újvidék, 2001, 245 o.; Friedrich Anna: Ez még nem történelem, Családi Kör, 2006, 206 o.; Szabó Angéla: Holt szezon. Katonaáldozataink, szerzői magánkiadás, Danielprint, Újvidék, 2014, 176 o. 
[2] Friedrich Anna: Könyvekről és közös sorsunkról, Vajma.info, 2025. december 10. 
[3] Fehér Rózsa: „Az igazi életerő a fiatalságban lüktet”. A téboly sorozatvetőinél – Magyarok a szlávok háborúiban címmel írt könyvet Tari István. Családi Kör, 2026. április, 14-16. o.

Lásd még: Tari István: A téboly sorozatvetőinél, Líra, valamint Márkus Béla: Krónika és mementó. Bárka 2026/4. http://www.barkaonline.hu/kritika/9896 

[4] TORDA – Egy bánsági magyar falu agóniája, Historiae, Óbecse, 2025, 204 o.