„Hozzák nyilvánosságra a palicsi incidens minden tényét”

 

2026. június 8. 13:31 

Mély aggodalommal figyeli a Szerbia Új Arca szabadkai szervezete azokat az állításokat, amelyek az elmúlt napokban jelentek meg a nyilvánosságban a március 14-én Palicson történt incidenssel kapcsolatban, amikor tanúk és az esemény résztvevőinek állítása szerint két magyar nemzetiségű fiatalt brutálisan megvert egy nagyobb csoport. Ezeket az állításokat a Vajdasági Magyar Újrakezdés kezdeményezés hozta nyilvánosságra. Fremond Árpád, az MNT elnöke cáfolta az Újrakezdés állításait, ezt követően a VMÚ újabb közleményt adott ki.

“Amennyiben ezek az állítások igazak, különösen aggasztóak azok az értesülések, amelyek szerint az incidens után az ügy eltussolására tettek kísérletet ahelyett, hogy határozott fellépés történt volna, és megvédték volna az erőszak áldozatává vált fiatalokat”, írja közleményében a párt.

A Szerbia Új Arca álláspontja szerint a nemzeti, vallási vagy bármilyen más hovatartozás semmilyen körülmények között nem szolgálhat indokul az erőszakra. Minden állampolgár elleni támadást ki kell vizsgálni, az intézményeknek pedig politikai számítások nélkül kell végezniük a munkájukat.

Különösen aggasztó annak lehetősége, hogy politikai érdekeket helyeztek a gyermekek és fiatalok biztonsága elé. Ha bárki megpróbálta megakadályozni, hogy az igazság a nyilvánosság elé kerüljön, a polgároknak joguk van tudni, kik hozták meg ezeket a döntéseket és milyen okból.

„Felszólítjuk az illetékes szerveket, hogy hozzák nyilvánosságra az ügy valamennyi tényét, állapítsák meg az összes érintett felelősségét, és tájékoztassák a polgárokat az eljárás menetéről.

Szabadka és Palics mindig is a többnemzetiségű együttélés, a tolerancia és a közös élet szimbólumai voltak. Éppen ezért minden olyan incidenst, amely nemzetiségi gyűlöletre utaló elemeket tartalmaz, teljes körűen fel kell tárni, a felelősöket pedig felelősségre kell vonni.

A polgárok nem élhetnek félelemben, és egyetlen közösségnek sem szabad azt éreznie, hogy magára maradt”, áll a párt közleményében.

https://szmsz.press/2026/06/08/hozzak-nyilvanossagra-a-palicsi-incidens-minden-tenyet/

A VMSZ a hatalom kiszolgálója

A kúlai választás tanulságai

„A közösséget szolgálni mottó helyett
a pártot kiszolgálni lett a vezérelv.”
Tőke János

Balról jobbra a harmadik Valka Károly, Kúla VMSZ-es alpolgármestere
(Fotó: Paraczky László)

Kúlán május 5-én tartották meg a képviselő-testület alakuló ülését a március 29-i önkormányzati választások után.

A testületbe két lista jutott be. Az egyik az Aleksandar Vučić – Kúla, a mi családunk koalíció, amelyet a Szerb Haladó Párt (SZHP), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Szerbiai Szocialista Párt (SPS), a Szerb Radikális Párt (SRP) és a Szerbek Közössége (ZS) alkot. Ez a lista 19 képviselői helyet szerzett[1].

A másik lista a Kúla Község Fiataljainak Hangja (Glas mladih), vagyis az egyetemisták listája volt, amely 18 mandátumot szerzett. A 37 tagú községi képviselő-testületben így a SZHP köré tömörülő koalíciónak mindössze egyfős többsége lett.

A kúlai választások – tekintettel a körülményekre, amelyek között zajlottak – aligha nevezhetők szabadnak és tisztességesnek. Politikai és társadalmi értelemben mégis a Fiatalok Hangja listája tekinthető a választás erkölcsi győztesének.

A részletes mandátummegoszlás szerint az SZHP 14, a VMSZ 2, az SPS 1, a ZS 1, az SRP pedig 1 képviselői helyet szerzett. Ebből világosan látszik, hogy az SZHP a szövetségesei – köztük a VMSZ – nélkül elveszítette volna a választásokat.

Június 1-jén, az új összetételű kúlai képviselő-testület első rendes ülésén a község új polgármesterévé dr. Vesna Tomićot (SZHP), helyettesévé pedig ismét Valka Károlyt, a VMSZ képviselőjét választották.

Valka Károly 1954-ben született Kúlán2].. Végzettsége szerint mezőgazdasági mérnök. 2001 óta a Vajdasági Magyar Szövetség oszlopos tagja, 2011-től pedig a VMSZ Tanácsának tagja, immár ötödik mandátumban[3].

A 72 éves, tehát a nyugdíjkorhatárt jóval meghaladó Valka Károly ez alkalommal is igazolta, hogy számára nem a vajdasági magyar közösség érdekei vagy a rendszerváltás, hanem a hatalom megtartása fontos. Felvetődik a kérdés, milyen közigazgatási tapasztalat vagy eredmény indokolja ismételt tisztségben tartását? 
A VMSZ másik képviselője Bajai Bálint Csilla sürgősségi szakorvos, aki a szélesebb közvélemény számára szinte ismeretlen.
Nem a közösséget, hanem a pártot szolgálják!

A VMSZ szavazói (másik magyar párt nem is vett részt a választásokon) és képviselői nélkül nem maradhatott volna fenn az SZHP hatalma Kúlán.

Az új polgármesterre 20-an szavaztak, vagyis az ellenzéki képviselők közül is egy támogatta Vesna Tomić megválasztását. Mások szerint azonban mindez inkább az SZHP újabb választási manipulációjára emlékeztet.

Az eredmények közzététele után a haladók kárörvendeni kezdtek, míg a Fiatalok Hangja csoportosulás közölte: meglepte őket az eredmény. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy az a személy, aki Vesna Tomićra szavazott, viselni fogja az etikai szerződésben előírt következményeket. A valamennyi jelölt által aláírt dokumentum ugyanis kimondja, hogy egyikük sem működhet együtt az SZHP-val vagy annak érdekében. Emellett részletes elemzést és vizsgálatot is bejelentettek az ügy kapcsán.

Sípos Roland, a Fiatalok Hangja listájáról bejutott képviselő a Danas című belgrádi napilapnak úgy nyilatkozott: abszurdnak tartja, hogy a gyanú elsőként a diákmozgalomra terelődött, azok helyett, akik mögött már súlyos botrányok állnak, és akik számára a választási manipuláció gyakorlatilag politikai védjeggyé vált[4].

– Amennyiben bebizonyosodik, hogy valaki a mi sorainkból tudatosan vállalta az együttműködést a hatalmi rendszerrel, viselni fogja a következményeket, és felelni fog a polgárok előtt. A választók a változásra, a szabad döntéshozatalra, valamint a nyomásgyakorlástól és politikai alkuktól mentes politikára szavaztak, és mi ezt a felhatalmazást a végsőkig meg fogjuk védeni. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy ez is az SZHP újabb machinációja. Az ő „profizmusuk” a választási csalásokban és szavazatlopásokban már bevett gyakorlattá vált. Amint több információnk lesz, tájékoztatni fogjuk a nyilvánosságot – jelentette ki.

A Kúla község polgármesterének megválasztásával kapcsolatos valamennyi rendelkezésre álló anyagot „mélyebb elemzésre” továbbították, és nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy a Szerb Haladó Párt csalást követett el, illetve a szavazatszámlálás során szavazatcserére került sor – nyilatkozta a FoNet hírügynökségnek[5] Katarina Petrović, a Fiatalok Hangja marketing- és PR-csapatának képviselője.

Stefan Žarić aktivista a szavazással kapcsolatban úgy fogalmazott: elképzelhető, hogy emberi hibáról van szó, miközben az ellenzék Kúlán egy erős politikai „gépezettel” szemben küzd.

Žarić szerint Vesna Tomić eredetileg Nišből származik, orvosként Zomborban dolgozott, Kúlán pedig az egészségház igazgatója volt. Hangsúlyozta: számára nem az a legnagyobb probléma, hogy Tomić nem kúlai születésű, hanem az, hogy állítása szerint munkaidőben is részt vett az SZHP politikai aktivitásaiban és utcai standjainál.

Az aktivista azt is furcsának nevezte, hogy az SZHP tizenkét éves helyi jelenléte alatt Kúlán nem találtak elegendő helyi kádert bizonyos vezetői tisztségek betöltésére. Példaként említette, hogy más intézmények – köztük egy iskola és egy óvodai intézmény – vezetőit is más településekről nevezték ki[6].

Kúlán a VMSZ szavazatai döntöttek – de nem a közösség, hanem egy vitatott legitimitású rendszer javára. 
A VMSZ részvétele az SZHP oldalán a kúlai választásokon Pásztor Bálint és pártja politikai, de erkölcsi csődjét is kifejezi. 
A VMSZ megakadályozta, hogy Kúla – Szerbiában elsőként – a demokratikus úton végrehajtott hatalomváltás szimbólumává váljon. Ezzel nem a változást akaró polgárok, hanem a fennálló hatalmi rendszer oldalára állt. Hitelét, tekintélyét vesztett párt lett!

A kúlai választások egyik legfontosabb tanulsága, hogy a Szerb Haladó Párt nem hajlandó elfogadni a választási vereséget és a demokratikus hatalomváltás lehetőségét. Ez a következő parlamenti választások előtt komoly figyelmeztetés.

Bozóki Antal

__________
[1] Ovo su odbornici vlasti u Kuli [Ezek a hatalom képviselői Kúlán]. https://nova.rs/vesti/politika/ovo-su-odbornici-vlasti-u-kuli-jedan-od-njih-glasao-je-protiv-kandidata-sns-za-predsednika-skupstine-opstine/, 2026. május 5. 14:21
[2] Valka Károly. https://www.vmsz.org.rs/rolunk/szemely/valka-karoly
[3] Lásd az 1-es alatti oldalon.
[4] Sve više liči na još jednu mahinaciju naprednjaka [Egyre inkább újabb haladó párti machinációnak tűnik]. Danas, 2026. június 3. 3., vagy Šta možemo naučiti i treba li da nas brine „slučaj Kula“? [Mit tanulhatunk, és kell-e aggódnunk a „kúlai eset” miatt?]https://www.danas.rs/vesti/politika/kula-glasanje-glas-maldih/, 2026. június 2. 20:04
[5] (FoNet) Predstavnica PR tima Glasa mladih iz Kule [A Fiatalok Hangja marketing- és PR-csapatának képviselője]. https://www.danas.rs/vesti/politika/kula-glas-mladih-prevara-sns/, 2026. június 2. 10:39
[6] Haladó párti lett Kúla községének elnöke. https://szmsz.press/2026/06/01/halado-parti-lett-kula-kozsegenek-elnoke/, 2026. jún. 1. 16:33

Kapcsolódó írások: 
P. L.: Többször is megszakadt az ülés. Magyar Szó, 2026. május 6. 6., vagy https://www.magyarszo.rs/vajdasag/a.351664/Tobbszor-is-megszakadt-az-ules, 2026. május 6. 12:15 
P. L.: Új polgármestert választottak Kúlán. Magyar Szó, 2026. június 2. 5., vagy https://www.magyarszo.rs/vajdasag/a.353157/Uj-polgarmestert-valasztottak-Kulan
Lásd még A szófogadó kúlai magyarok c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17844, 2026. április 1. 

Mi maradt Vajdaságból?

„A végső mérleg: egyre kevesebb ember”

Ezért a felgyújtott magyar zászló nem csupán egy felgyújtott zászló. A Jelačić-házon megjelent gyűlöletgraffiti nem csupán graffiti. Az emberek kigúnyolása azért, mert magyarul beszélnek, nem egyszerűen egy járókelő primitívsége. Ezek egy olyan társadalom jól ismert tünetei, amely elfelejtette, mi volt a legnagyobb előnye. A paradoxon az, hogy éppen azok, akik a leghangosabban beszélnek a „nemzeti érdekek védelméről”, vitték véghez azt, ami Vajdaság legnagyobb ellenségeinek sem sikerült. Kevésbé nyitott, kevésbé sokszínű és kevésbé élhető hellyé tették.

Az elmúlt napokban Vajdaságban több etnikai indíttatású incidens is történt. Szabadkán egy végzős diák által a ballagási ünnepségen vitt magyar zászlót felgyújtottak, a tett elkövetésével két kiskorút gyanúsítanak. Egyes rezsimközeli bulvárlapok külön kiemelték, hogy a gyanúsítottak „nem szerb nemzetiségűek”, mintha az erőszaktevők származása fontosabb lenne magánál az erőszaknál.

A másik incidensnek személyesen voltam tanúja. Újvidék belvárosában két fiatal magyarul beszélgetett, amikor egy fiatal férfi odalépett hozzájuk, az arcukba hajolt, és éppen a nyelvük miatt kezdte gúnyolni őket.

Szinte ugyanebben az időben a péterváradi Josip Jelačić szülőházán gyűlöletkeltő graffiti jelent meg: „Zágráb is egy éjszaka alatt csetnik kezekbe kerül majd.”

Lehet, hogy mindez csupán elszigetelt eset. Lehet, hogy nincs köztük semmilyen kapcsolat. De nehéz nem feltenni a kérdést: vajon több rejlik-e ezek mögött az események mögött puszta véletlennél? És ami még fontosabb: mi történt azzal a Vajdasággal, amely évszázadokon át éppen a többnyelvűségre, a sokszínűségre és a mindennapi együttélésre építette különlegességét?

Például az 1991-es népszámlálás szerint Vajdaságban közel 341 ezer magyar élt. Ma körülbelül 182 ezren maradtak. Ugyanakkor a horvátok száma több mint 74 ezerről mintegy 32 500-ra csökkent. Közben más kisebbségi közösségek is fogyatkoztak, velük együtt pedig eltűnt annak az identitásnak egy része is, amelyről Vajdaság ismert volt.

A Vajdaságból elvándorolt szerbek számát nehéz pontosan meghatározni, de kétségtelen, hogy az ő számuk is jelentős.

Ezért a kérdés nem csupán az, ki gyújtotta fel a zászlót vagy ki írta a graffitit. A kérdés az, mi maradt Vajdaságból három évtized nacionalizmusa, háborúi, kivándorlása és multietnikus jellegének szisztematikus visszaszorítása után.

Természetesen a visszaesés egy része demográfiai okokkal magyarázható. Egy része gazdasági migrációval. De ez korántsem a teljes történet. Az emberek ugyanis nemcsak azért mennek el, mert nincs munkájuk. Azért is, mert úgy érzik, már nincsenek otthon. Egy olyan térség helyett, ahol természetes volt, hogy az utcán szerb, magyar, horvát, szlovák, ruszin vagy román nyelvet lehet hallani, fokozatosan olyan légkör alakult ki, amelyben a másságot egyre kevésbé tolerálják.

Ezért a felgyújtott magyar zászló nem csupán egy felgyújtott zászló. A Jelačić-házon megjelent gyűlöletgraffiti nem csupán graffiti. Az emberek kigúnyolása azért, mert magyarul beszélnek, nem egyszerűen egy járókelő primitívsége. Ezek egy olyan társadalom jól ismert tünetei, amely elfelejtette, mi volt a legnagyobb előnye.

A paradoxon az, hogy éppen azok, akik a leghangosabban beszélnek a „nemzeti érdekek védelméről”, vitték véghez azt, ami Vajdaság legnagyobb ellenségeinek sem sikerült. Kevésbé nyitott, kevésbé sokszínű és kevésbé élhető hellyé tették.

Évek óta azt hallgatjuk, hogy a szerbek és a magyarok kapcsolatai történelmük legjobbjai. Talán valóban a legjobb volt a viszony Aleksandar Vučić és Orbán Viktor között. De az autoriter politikai vezetők kapcsolata nem ugyanaz, mint az emberek közötti kapcsolat. A politika nagyon egzakt tevékenység: eredmények alapján mérik, nem üres szólamok szerint. Például ezen „történelmi csúcskapcsolatok” idején körülbelül 70 ezer magyar tűnt el Vajdaságból. Ráadásul ez a szám szinte biztosan nagyobb, mert sok vajdasági magyar hivatalosan még mindig ottani lakcímmel rendelkezik, miközben valójában már nem ott él.

Emlékezzünk vissza az 1990-es évekre, amikor ugyanezek a Vučić-féle radikálisok szendvicset kínáltak a magyaroknak és a horvátoknak, hogy éhen ne maradjanak, miközben elköltöznek Vajdaságból „anyaországukba”. Ebben az időszakban a népszámlálási adatok szerint mintegy 50 ezer magyar és 20 ezer horvát „tűnt el” Vajdaságból. A nem szerb lakosság üldözése miatt Vajdaságban Vojislav Šešelj tíz év börtönbüntetést kapott a hágai törvényszéktől.

Történelmileg Vajdaság nem egyetlen nemzet, nyelv vagy igazság terepeként jött létre. A Habsburg Monarchia idején tervszerűen telepítették be a birodalom különböző részeiből érkező lakosokkal. Ereje éppen abban rejlett, hogy senki sem csodálkozott azon, ha a szomszéd más ünnepet tartott, más nyelven beszélt vagy más vezetéknevet viselt.

Ezért ma már nem egyedi incidensekről van szó. Hanem arról, mivé vált Vajdaság. Vajon ő is csupán egy újabb nacionalista tartomány lett, ahol az embereket „mi”-re és „ők”-re osztják, miközben mindannyian elvándorolnak?

Talán ezért érint ez az egész jobban, mint kellene. Nem Vajdaságban születtem. 1990-ben érkeztem Újvidékre Banja Lukából, hogy tanuljak. Egy lány iránti szerelem hozott ide, és miatta, valamint egy életforma iránti szerelem miatt maradtam.

Boszniának és Vajdaságnak volt valami közös vonása, amihez nem kellett hozzászoknom: a volt Jugoszlávia kevés olyan térsége közé tartoztak, ahol a különbözőség nem kivétel, hanem szabály volt. Ahol teljesen természetesnek számított, hogy egy családban különböző ünnepeket tartanak, hogy egy asztalnál különböző nemzetiségű emberek ülnek, és hogy ebből senki nem csinál „politikai kérdést”. Ezekben a régiókban volt a legtöbb vegyes házasság.

Magam is „vegyes házasságból” származom (micsoda visszataszító kifejezés!): az apám férfi volt, az anyám nő.

Éppen ezért a nacionalisták soha nem értették sem Boszniát, sem Vajdaságot. Mert mindkét térség a keveredésből, nem pedig a szétválasztásból született. Találkozásokból, nem határokból. Olyan emberekből, akik egymás mellett, sőt gyakran egymással éltek.

Ezért lett Bosznia és Vajdaság is ugyanazon politikák célpontja az 1990-es években. A különbség azonban óriási: Bosznia a háború véres árát fizette meg. Vajdaság pedig az emberek csendes távozásának, a félelemnek és sokszínűsége fokozatos eltűnésének árát.

Azok a társadalmak pedig, amelyek ilyen üzeneteket küldenek polgáraiknak, végül polgárok nélkül maradnak.

Talán ezért tűnnek a mostani incidensek fontosabbnak, mint első pillantásra. Egyetlen társadalom sem válik intoleránssá egyik napról a másikra. Ez lassan történik. Először hozzászoknak a sértéshez. Aztán a graffitihez. Aztán a fenyegetéshez. Végül ahhoz a tényhez, hogy valakinek a nyelve, neve vagy zászlaja már gúny tárgya lett.

És minden alkalommal akad valamilyen „észszerű” magyarázat: hogy elszigetelt esetről van szó, csínytevésről, provokációról vagy fiatalkori meggondolatlanságról. De amikor ezek az „elszigetelt esetek” harmincöt év alatt összeadódnak, az eredmény már nem elszigetelt. Kíméletlenül látható a statisztikákban. Az üres házakban. A bezárt kisebbségi nyelvű osztályokban.

Abban a gazdasági pusztulásban, amely a háborús kilencvenes éveket és az azt követő éveket kísérte. Az elhanyagoltságban. Abban, hogy ma Vajdaság polgárainak jelentős része nem jut megfelelő ivóvízhez. Hogy az egykor hatalmas munkával épített csatornák elvadultak és elhanyagoltak. Hogy a lerombolt és elhagyott házakkal teli vajdasági falvak úgy néznek ki, mintha háború söpört volna végig rajtuk. Hogy a valaha az ország leggazdagabbjai közé tartozó vajdasági városok ma lepusztult benyomást keltenek. Egykor Szlovéniával emlegették egy lapon, ma pedig Vajdaság hivatalosan is Európa egyik legszegényebb államának fejletlen régiói közé tartozik.

A felgyújtott zászló és egyetlen graffiti mögött nem csupán a nemzetiségi kapcsolatok kérdése húzódik meg. Hanem az a kérdés, hogy mi maradt Vajdaságból.

A nacionalisták harmincöt éve beszélnek területekről, határokról, zászlókról és nemzetekről. Munkájuk eredménye egyszerűen mérhető: az emberek elmennek, üres házak maradnak, üres iskolák és gyermekek nélküli utcák. Talán végül pontosan azt érték el, amit akartak: egyre kevesebb különböző embert, egyre kevesebb „mást”, egyre kevesebb kisebbséget.

A végső mérlegben: egyre kevesebb embert.

Az egyetlen probléma az, hogy egy ilyen Vajdaságban végül nem marad senki, akivel megünnepelhetnék a győzelmüket.

És ha ez győzelem, akkor a vereséget nehéz is elképzelni.

 

Dinko Gruhonjić
(Radio Sarajevo)
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18004