Bármi áron megtartani – vagy minőségi magyar oktatást építeni?

 

2026. június 19. 19:42 

Az őszi Magyar Nemzeti Tanács-választások közeledtével szokatlan és üdvözlendő helyzet alakult ki a vajdasági magyar közéletben. Új pártok, civil szerveződések és kezdeményezések jelentek meg, és ezzel együtt mintha újra teret kapna a vita, az érvelés, a programok nyilvános ütköztetése. Ennek apropóján szeretnék felvetni egy olyan témát, amelyről magánbeszélgetésekben sokan és sokat beszélnek, de közösségi szinten ritkán mondjuk ki elég világosan és őszintén: a vajdasági magyar oktatás valós helyzetét.

A népességfogyás ténye senki előtt nem titok. Egyre kevesebb magyar gyerek születik a Vajdaságban, és ez elkerülhetetlenül érezteti a hatását az iskolákban is. Az MNT eddigi válasza erre az volt, hogy minden meglévő magyar osztályt, szakot és tagozatot meg kell tartani. Bármi áron.

A gondolat mögötti szándék érthető: ha egyszer fordulna a demográfiai trend, ne kelljen újra megküzdeni a tagozatok megnyitásáért, addig is minél több gyerek tanuljon magyar nyelven, ezzel is lassítva az asszimilációt. Ez a cél közösségi szempontból logikusnak tűnhet. A baj az, hogy a következményekről eközben mélyen hallgatunk.

Egy ilyen kis létszámú osztályban beszűkül a kortársi közeg, megszűnik a természetes, motiváló verseny, az iskola pedig gyakran úgy bánik a diákkal, mint a hímes tojással.

Csak a létszám…

Miközben fogy a diáklétszám, a tagozatok száma sok helyen nem csökken vele arányosan. Az eredmény az egyre kisebb osztályok sora. Vannak tagozatok, amelyek létszáma alig tíz-tizenkét fő, máshol még ennyien sincsenek. Zentán például évek óta téma, hogy egy-egy gimnáziumi osztály olyan minimális létszámmal működik, amely tíz éve még elképzelhetetlen lett volna.

Ez messze nem csupán adminisztratív probléma. Egy ilyen kis létszámú osztályban beszűkül a kortársi közeg, megszűnik a természetes, motiváló verseny, az iskola pedig gyakran úgy bánik a diákkal, mint a hímes tojással. Csak ne bukjon meg. Csak ne menjen el máshova. Csak ne csökkenjen tovább a létszám.

A felvételi rendszer ezt az anomáliát tovább erősíti. Egy rangos belgrádi gimnáziumba ma is 80–90 pont körüli eredmény szükséges a bejutáshoz, miközben egy vajdasági magyar tagozaton sokszor az 50 pont körüli teljesítmény is bőségesen elég. A gyerekek okosak: nagyon gyorsan felmérik, mennyi erőfeszítés kell a továbbjutáshoz. Ha azt tapasztalják, hogy komoly tanulás nélkül is bejutnak a kiszemelt középiskolába, törvényszerűen lejjebb teszik a saját mércéjüket.

Ezt nemcsak statisztikákból látom, hanem szülőként, a saját gyermekem és a körülöttünk élő családok mindennapjain keresztül is. Nem a gyerekekkel van a baj. Azzal a rendszerrel van a baj, amely alacsony elvárásokat közvetít feléjük, és amely hozzászoktatja őket ahhoz, hogy a minimum is elég.

Hamis és sértő következtetés

A szerbiai záróvizsga-eredmények ebben a fényben különösen figyelmeztetőek. A magyarok által is lakott vajdasági térségek több mutatóban rendre a leggyengébbek között szerepelnek. Lehet ezt magyarázni demográfiával, szociális háttérrel, elvándorlással, tanárhiánnyal – és valóban, mindegyiknek megvan a maga szerepe. De a tényeket nem söpörhetjük le az asztalról. Ha valaki kívülről, mondjuk Belgrádból nézi ezeket a számokat, könnyen levonhatja azt a hamis és sértő következtetést, hogy a magyarlakta vidékeken gyengébb képességűek a gyerekek. Ez nem igaz. A gyerekek nem butábbak. A rendszer az, amely nem hozza ki belőlük azt, amit ki kellene és ki lehetne hozni.

Egyetemi oktatóként testközelből találkozom ennek a folyamatnak a következményeivel. Évről évre látom, amikor egy tehetséges, motivált hallgató komoly hiányosságokkal érkezik a felsőoktatásba. Nem azért, mert nincs benne potenciál, hanem mert az általános és középiskolai évek alatt soha, senki nem várta el tőle a maximumot. Ezeket az alapvető hiányokat egyetemi szinten már nagyon nehéz, sokszor lehetetlen behozni.

Ezért nem lehet tovább halogatni az iskolahálózat őszinte, szakmai alapú újragondolását. Középiskolai szinten össze kell vonni, vagy meg kell szüntetni azokat a szakokat, amelyek évek óta életképtelen létszámmal működnek. Az általános iskolákban ugyanígy szükség van a minitagozatok racionalizálására. Ez első hallásra fájdalmasan hangzik, ma mégis a magyar oktatás megmentését szolgálja.

Mert a magyar nyelvű oktatásnak nem elég csak magyar nyelvűnek lennie. Jónak és versenyképesnek is kell lennie. Ha a szülők azt érzik, hogy a magyar iskola színvonala romlik, előbb-utóbb más megoldást keresnek: szerb osztályt, magyarországi gimnáziumot, kollégiumot, vagy egyszerűen elköltözik a család. Több kanizsai, zentai és adai szülőről is tudok, akik pontosan a színvonal csökkenése miatt választottak magyarországi középiskolát a gyermekük számára. Ez már nem egy elméleti veszély. Ez egy zajló folyamat.

Nem minden megszűnés pusztulás

Bár egy tagozat bezárása vagy összevonása drasztikusnak hangzik, a dolognak van egy másik, rendszerszintű olvasata is. Ha egy alig életképes, néhány fős középiskolai tagozat megszűnik vagy összeolvad egy másikkal, az első pillantásra veszteség: egy tanár normát veszít, az iskola szakot veszít, a településen kevesebb lesz a papíron létező lehetőség. Rendszerszinten nézve azonban ugyanez a felszabaduló tanári kapacitás máshol létfontosságú lehet. Például azokban az általános iskolákban, ahol évek óta nincs valódi matematika-, fizika- vagy kémiatanár, és a tárgyakat végzettségtől függetlenül oktatják. Nem minden megszűnés pusztulás; van, ami átszervezés. Esély arra, hogy a középiskolában mesterségesen életben tartott minitagozatok helyett az általános iskolában végre szaktanár tanítsa a gyerekeket.

Az MNT-választások előtt éppen ezért elengedhetetlen ezt a kérdést beemelni a közös gondolkodásba. Nem bűnbakokat keresve, és nem azzal vádolva bárkit, hogy szándékosan rosszat akart a vajdasági magyar oktatásnak. A jelenlegi helyzet egy hosszú ideje halmozódó demográfiai, szakmai és intézményi probléma következménye. De éppen ezért kellene, hogy az újonnan megjelenő szervezetek és jelöltek ne csak általánosságokban pufogtassák az oktatás fontosságát, hanem erre a kényes kérdésre is adjanak egyenes választ.

Érdekelne, hogy a vajdasági magyar közéletben most formálódó alternatívák hogyan látják ezt a dilemmát. Továbbra is az a cél, hogy minden meglévő tagozatot mindenáron megtartsunk, létszámtól és minőségtől függetlenül? Vagy el tudunk végre jutni oda, hogy a magyar oktatásra ne csupán mennyiségi, hanem kőkemény minőségi kérdésként is tekintsünk?

Jó lenne tudni, hogy az új (és a régi) szereplők vállalnák-e az osztálylétszámok, a beiratkozási ponthatárok, a záróvizsga-eredmények és a tanárhiány nyilvános, szakmai elemzését. Lenne-e bátorságuk kimondani: a magyar oktatás nem attól erős, hogy papíron mindenhol létezik magyar tagozat, hanem attól, hogy azokban a tagozatokban valódi tudás, valódi elvárás és valódi szaktanári háttér van. Lenne-e bátorságuk olyan megoldásokról is beszélni, mint a településenként arányos, esetleg rotáló rendszerben történő racionalizálás, ha ezzel hosszú távon egy sokkal életképesebb magyar oktatás jöhet létre?

Ezzel az írással nem kész válaszokat akarok adni, csupán azt szeretném elérni, hogy erről végre érdemben beszélni kezdjünk. Mert a végső kérdés nem az, hogy papíron hány helyen létezik magyar tagozat. A végső kérdés az, hogy a vajdasági magyar gyerekek valódi, versenyképes tudással kerülnek-e ki az iskolapadból.

Dr. Kőrösi Gábor

https://szmsz.press/2026/06/19/barmi-aron-megtartani-vagy-minosegi-magyar-oktatast-epiteni/

Egyre több a nemzeti alapú incidens

 Van-e még érdekképviselete az őshonos magyar közösségnek?

Illusztráció: VMDK Szabadka

 

Andróczky Csaba Ballagásból egyes című írását közölte a Magyar Szó június 11-i száma[1].

Az írás egyik kuriózuma, hogy „olvasói kommentárként” jelent meg, ami önmagában is figyelemre méltó, hiszen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) befolyása alatt álló lapban hosszú idő óta nem kapnak helyet ilyen kritikus hangvételű írások. Évekkel ezelőtt még a Közös íróasztalunk rovatot is megszüntették.

Az írás arról szól, hogy „a kulturális kötődéseit illetően hol tart a közösség”. Ott tart, hogy a szenttamási ballagás esti programja során „egyetlen magyar zeneszám sem hangzott el, annak ellenére, hogy a ballagók több mint egyharmada magyar volt”.

Andróczky azt kérdezi, kinek a szégyene ez: a szülőké, a tanároké, esetleg a gyerekeké, „akik talán maguk is kézbe vehették volna az ügyet, és karakán kiállásukkal elérhették volna azt, hogy magyar zene is szóljon” ezen a mindenki számára emlékezetes eseményen. Csak nem szólt! – Egy-két zeneszám a huszonöt százaléknak is kijár, ugye? – írja Andróczky, csakhogy „egyszerűen nem volt, aki kérje”. Az iskolától búcsúzó magyar gyerekek milyen üzenettel lettek útra indítva? – teszi fel a kérdést.

Az írás másik kuriózuma, hogy alatta ott ékeskedik a megjegyzés, miszerint „ez az írás véleménycikk, és nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját”. Jól tükrözi viszont azt a szerkesztői hozzáállást, amely még ebben az ügyben sem vállalta fel nyíltan a közösségi jogok melletti kiállást.

Szenttamáson a ballagó magyar diákoknak nem szólt a magyar zene.

Március 14-én Palicson egy körülbelül húszfős, szerb fiatalokból álló társaság megvert két magyar fiatalt, s erről csak június elején értesült a nyilvánosság[2].

Május 26-án a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola ballagása kisebb botrányba fulladt, mivel az egyik magyar osztály végzőse egy magyar zászlót is vitt magával a felvonulásra, ami olyannyira szúrta két szerb ajkú végzős diák szemét, hogy a Korzón felgyújtották azt[3].

A három eset természetesen nem azonos súlyú. Mégis közös bennük, hogy mindegyik a vajdasági magyar közösség nyelvi, kulturális vagy nemzeti identitását érinti, és mindegyik esetben hiányzott a határozott intézményes reakció.

A palicsi magyarverést a Magyar Nemzeti Tanács vezetősége hallgatta el[4].

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, „jogászprofesszor” a zászlóégetést „elszigetelt incidensnek” nevezte, és arra szólított fel, hogy „ne keltsünk riadalmat”[5].

Jogászként tudnia kellene, hogy a zászlóégetés nem pusztán „elszigetelt incidens”, hanem a külföldi állam zászlajának nyilvános meggyalázásaként büntetőjogi felelősséget is felvet (Btk. 175. szakasz, 1. bekezdés[6]), de felvetheti a nemzeti, faji és vallási gyűlölet és türelmetlenség szításának bűncselekményének gyanúját is (Btk. 317. szakasz[7]). Ez utóbbit sem az eljáró szervek, sem a sajtó még csak nem is említette.

 

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, a királyhalmi megemlékezésen Pásztor a közelmúlt eseményeire utalva – a Szerb Haladó Párt propagandistáit idéző módon – azt állította, hogy „harmincszor kevesebb nemzeti alapú incidens történt az elmúlt években, mint húsz évvel ezelőtt”[8]. Ezt megismételte a Pannon Televízió által szervezett június 15-i vitaműsorban is[9].

 

Pásztor állítását semmilyen konkrét adattal nem támasztotta alá. Így nem lehet tudni, hogy kijelentése tényeken alapul-e, vagy csupán politikai propagandaelem.

A nemzeti kisebbségi jogsértések valós számát egyébként senki sem tudja pontosan, mivel sok eset rejtve marad: a sértettek hallgatnak, nem tesznek feljelentést, vagy az ügyek nem kapnak nyilvánosságot. Ráadásul a diszkriminációnak és a jogsértéseknek vannak burkolt, nehezen bizonyítható formái is.

A Magyar Szó szerkesztősége pedig elhatárolódott Andróczky Csaba figyelemfelkeltő írásától.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a Szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola előtt történt incidens, valamint a Korzón történt magyar zászlóégetés kapcsán, továbbá a VMSZ elnökének nyilatkozata miatt közleményben tette fel a következő kérdéseket:

• Mikor kerül végre meghúzásra az a világos biztonsági határ, amelyen túl a közösség elleni erőszakot és fenyegetést többé nem tűrik el?

• Mikor lép fel a VMSZ vezetése határozottan és megalkuvás nélkül az ilyen jelenségek elítélésében, mint a magyar közösség legitim képviselője, ahelyett hogy politikai korlátok között mozogna a pozíciók megőrzése érdekében?

• Fontosabbak-e a koalíciós érdekek a közbiztonságnál és a saját nemzeti közösség intézményes védelménél?

• Hány további „elszigetelt incidensnek” kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy rendszerszintű reakció szülessen, és ne csupán protokolláris közlemények jelenjenek meg azután, hogy a kár már megtörtént?[10]

Ezek a kérdések továbbra is megválaszolásra várnak.

A palicsi magyarverés, a szabadkai zászlóégetés, a magyar zene nélküli szenttamási ballagás, valamint az ezekre adott hivatalos reakciók jól mutatják, hol tart ma az őshonos vajdasági magyar közösség érdekképviselete. Egyre több a nemzeti alapú incidens, miközben egyre kevesebb a határozott kiállás a közösség jogainak és méltóságának védelmében.

Az őszi nemzeti tanácsi választások lehetőséget kínálnak arra, hogy a vajdasági magyar közösség újragondolja saját érdekképviseletét, és olyan többpárti összetételű nemzeti tanácsot válasszon, amely a politikai lojalitás helyett a közösségi érdekeket tekinti elsődlegesnek, és következetesen kiáll a kisebbségi jogok érvényesítéséért.

Bozóki Antal

__________
[1] Andróczky Csaba Ballagásból egyes. Magyar Szó, 2026. június 11. 4. 
[2] Bizonyos dolgokról hallgatni kell. https://szmsz.press/2026/06/05/bizonyos-dolgokrol-hallgatni-kell/,
2026. június 5. 13:09 
[3] Magyarzászló-égetés Szabadka központjában. https://szmsz.press/2026/05/29/magyar-zaszloegetes-szabadka-kozpontjaban/, 2026. május 29. 18:53 
[4] Egy elhallgatott magyarverés részletei (videó). https://szmsz.press/2026/06/10/egy-elhallgatott-magyarveres-reszletei-video/, 2026. június 10. 12:35 
[5] VMDK Szabadka: „Elszigetelt incidens”? https://www.facebook.com/photo/?fbid=122190354236782313&set=a.122102482682782313, 2026. június 2. 
Lásd még: Elszigetelt eset. Magyar Szó, 2026. június 3. 4. [6] BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. Az SZK Hivatalos Közlönye, 85/2005., 88/2005.- jav., 107/2005.- jav., 72/2009., 111/2009., 121/2012., 104/2013. és 108/2014. szám. https://www.mnt.org.rs/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[7] Uo. 
[8] Dr. Pásztor Bálint: Nem a széthúzásra, igen az összefogásra. http://www.pasztorbalint.rs/hu/sajtoszoba/drpasztor-balint-nem-a-szethuzasra-igen-az-osszefogasra, 2026.június 4. 
[9] Magyar szavazók Vranjéban, vicces FB-videók, lopott holmi…
https://szmsz.press/2026/06/15/magyar-szavazok-vranjeban-vicces-fb-videok-lopott-holmi/, 2026. jún. 15. 20:41 
[10] VMDK Szabadka - DZVM Subotica: „Elszigetelt incidens”? https://www.facebook.com/photo/?fbid=122190354236782313&set=a.122102482682782313, 2026. június 2.  

VMDK: Van államtitkár, de nincs orvos!

 

Óbecse, 2026. június 19.

A ludasi rendelő heti egyórás működése nem elszigetelt eset, hanem a szerbiai egészségügy évek óta tartó leépülésének következménye. Ezért a felelősség elsősorban az SNS–SPS–VMSZ hatalmi koalíciót terheli, amely hosszú évek óta irányítja az országot, mégsem tudta biztosítani az alapvető egészségügyi ellátást a vidéki közösségek számára.

 

Különösen súlyos a VMSZ felelőssége, hiszen egy többségében magyarok lakta településről van szó. A vajdasági magyarok érdekképviseletére hivatkozó  párt – amely egészségügyi államtitkári pozícióval is rendelkezik (Vickó Ferenc  személyében – B. A.) – évek óta része a hatalomnak minden szinten, mégis odáig jutottunk, hogy nemcsak Ludason, hanem számos más magyarlakta vidéki településen is heti néhány órára zsugorodott az orvosi ellátás.

 

A helyiek nem ígéreteket és kifogásokat várnak, hanem működő rendelőt, elérhető orvost és biztonságos egészségügyi ellátást. A polgárok többet érdemelnek annál, mint hogy a rendszerszintű mulasztások árát saját egészségükkel fizessék meg.

VMDK Sajtószolgálata
office@vmdk.org.rs

Az egyeduralkodó nemtelen taktikai húzásai

 

2026. június 17.

Végigszenvedtem tegnap a Pannon TV vitaműsorát, a Közbeszédet. Milyen volt? Rossz. Mesterkélt, merev, érdektelen. Semmi olyan nem hangzott el, amiről már előbb ne tudtunk volna. Az érvelés lapos volt, néha közhelyekbe süllyedt, egy kis személyeskedéssel, sziporkák nélkül, volt aki fölolvasott, más szándékosan átsiklott dolgok felett… Egy dolog azonban újra bebizonyosodott. A politika mesterség. Ismerni kell a dossziékat, el kell sajátítani a retorikát, uralni a nemverbális kommunikációt.

Némi kötözködési hajlam vett rajtam erőt két kapcsolódó témakörben: a tájékoztatás és a kultúra szakterületeit illetőleg. Természetesen azok felé hegyezve, akik továbbra is döntő befolyást gyakorolnak mindkét tartományban.

I. A politika nem ministránsok lelki gyakorlata. Teljesen érthető, hogy egy párt nem támogatja ellenlásbasait, vagy éppen ártani akar nekik. Tehát ha eltávolít, gátol, gáncsol… ez a szakma része.

Csakhogy, amikor egy fennmaradásában veszélyeztetett közösségről van szó, amikor a nemtelen taktikai húzások emberek valós megélhetését fenyegetik, akkor átminősül az ilyen piszokkodás. Ha az önkény diktatórikus dimenziót kap az egyeduralom révén, akkor már más mércékkel ítélkezik az erkölcs is.

Azokat az értelmiségieket sanyargatni kisebbségi létben, akiknek egyetlen szerszáma saját anyanyelvük a szovjet, zsdanovi gyakorlaton túl, a kínai kulturális forradalom aspektusait idézi.

Miheztartás végett: a mi Csiang Csingünk* – felelőssége felett nem lehet anélkül pálcát törni, hogy a párjáét, az elnökét ne veséznénk ki. Meg azokét is, akik a környezetéből felvállalják örökségét.

II. Szürreális dolog messzemenő kultúrpolitikai horderővel bíró ábrándokban ringatni magunkat Szabadkán, amíg a városban nincs magyar könyvek boltja. Még ha biztosra vehető is, hogy veszteséggel működne! Még ha nagy valószínűséggel feltételezhető is, hogy csak pár száz magyar ember olvas Vajdaságban anyanyelvén kortárs irodalmat, társadalomtudományi munkákat! Véletlenül se példálózzon nekem valaki, mondjuk a Deplhi könyvkereskedésekkel, mert még a szépemlékezetű Danilo Kiš könyvesházban, Mirkonál is kínkeserves dolog volt kivárni némely kötet rendelés utáni megérkezését. Ha egyáltalán meg lehetett rendelni. Hát még most!

És ez nem részletkérdés. Nem költségvetési dilemma. Ez az alapkő, amire minden más épül.

Ha nincsenek elegendő források megfelelő üzlethelyiség bérlésére, akkor szabadítsanak fel helyet a Pannon Médiaházban, vagy a VMSZ székházában, vagy a Népkörben, mit bánom én! Esetleg kössenek szerződést a magán-antikváriummal! Oldják meg, méghozzá gyorsan, hogy a Fórum minden elérhető kiadványát, tartományunk minden magyar anyanyelvű kiadói tevékenységből származó nyomtatott termékét és az anyaország legmeghatározóbb könyveit egy helyen láthassuk jobb sorsra érdemes – ahogy a humorista nagybácsikám nevezte évődve – Fabatkánkon.

Aki ennek súlyát és fontosságát nem képes belátni az jobbik esetben csak elmeroggyant.

Kopeczky Csaba

https://vmplenum.rs/2026/06/17/kopeczky-csaba-az-egyeduralkodo-nemtelen-taktikai-huzasai/ 

———

* Mao Ce-tung felesége, a kulturális forradalom (1966–1976) egyik legfőbb kezdeményezője és irányítója, ellenőrizte a teljes kulturális életet, és kíméletlen tisztogatásokat hajtott végre a művészi, értelmiségi és politikai szférában.

Végel: A vajdasági magyarok létszámcsökkenése európai rekord (videó)

A vajdasági fiatalok is a TISZA mellé álltak

 2026. június 17. 11:27  

– Ha Ukrajnát nem számítjuk, akkor a vajdasági magyarok lélekszámcsökkenése európai rekordnak számít. Míg Szerbia népességcsökkenése hét százalék, addig a vajdasági magyarok lélekszámcsökkenése harminc százalékos. Az Orbán-kormány rendkívül elégedett Szerbia kisebbségi politikájával, ezen belül is a VMSZ-szel, hogy milyen ragyogóan biztosította a kisebbség létfeltételeit. Ez egy olyan ellentmondás, ami amit nem lehet átugrani. Külön probléma, hogy főleg a fiatalok és a fiatal szakemberek távoztak, de az idősebbek is, akad, aki 60 évesen megy el. És amit még észrevettem, hogy míg a 90-es években az elvándorlók nagy része nem adta el a lakását és a házát, az elmúlt 10-20 évben a távozók másként döntenek. Az ingatlanok eladása olyan nagy méretű, hogy Zentán, Adán, Kanizsán, Topolyán, Kishegyesen, vagyis az északi részen háromszor olcsóbbak a házak, mint Újvidéken és környékén Ez azért van, mert nagy a kínálat: akik távozni akarnak, nem tudják eladni, mert már nincs vevő – mondta Végel László, Kossuth-díjas író a Kéri kérdi című podcast vendégeként, amely a Kontroll YouTube-csatornáján jelent meg.

Végel szerint a Vajdasági Magyar Szövetség az elvándorlással kapcsolatos problémát szóba se hozza, vagy ha igen, akkor az a válasz, hogy majd visszajönnek, vagy, hogy divatból mentek el, mert pénzéhesek.

– A magyar választások után Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke bejelentette, hogy együttműködik a magyar kormánnyal, ami azt jelenti, elfogadja a támogatást, de a stratégiai partner továbbra is a Fidesz marad. Hogy lehet ezt összeegyeztetni, ez valami csodálatos diplomácia – közölte Végel, aki elmondta, hogy Forsthoffer Ágnes, a magyar Országház elnökének a látogatása és a VMSZ-szel szimpatizáló bejegyzése hideg zuhanyként hatott az ellenzéki mozgalmakra, és egy kicsit le is fékezte az ellenállás lendületét.

A szerb és a magyar fiatalok közötti párhuzammal kapcsolatban Végel elmondta, sok a hasonlóság, hiszen mindkét országban a fiatalok a korrupcióellenes harcot és pluralizmust tűzték a zászlajukra, és nem hajlandók együttműködni az ellenzéki pártokkal.

– Van azonban különbség is: a szerbiai fiataloknál létezik egy EU-szkepticizmus, amit az vált ki, hogy az európai fórumok szívélyesen fogadják Vučić elnököt, és számos olyan nyilatkozatot tesznek, ami felháborítja a fiatalokat. A másik különbség, hogy a szerbiai fiatalok a közvetlen demokrácia hívei, vagyis a plénumot részesítik előnyben. Ennek a hátránya, hogy a mozgalom egyelőre nem termelt ki vezéregyéniséget – nyilatkozta Végel, aki cáfolta, hogy a Délvidéken minden magyar fideszes lett az anyaállamból ékezett támogatások és a propaganda hatására.

– A szerbiai egyetemista mozgalmak hatására a vajdasági magyar fiatalok körében is éledezni kezdett a kritikus szellem, és ők is a Tisza mellé álltak.

https://szmsz.press/2026/06/17/vegel-a-vajdasagi-magyarok-letszamcsokkenese-europai-rekord-video/

A teljes adás:

https://www.youtube.com/watch?v=t7cQDDqKHjY 

A lesszabály jó, mert bünteti a mások háta mögött ügyködőket. 
Ofsajd je dobro pravilo, jer sankcioniše kad drugima radite iza leđa. 
Čotrić, Aleksandar


A gyilkosok jutnak legkönnyebben szabadlábra, a piaci tolvaj pedig a rendőrségi furgonban végzi. 
Najlakše se ubice oslobađaju, a ko krade na pijaci završi u marici. 
Jelič, Aleksandar

Nem sikerült a szurkolótábor vezérévé válnia. Államelnök lett.
Nije uspeo da potane vođa navijača. Postao je predsednik države. 
Lončar, Dušan

A szemek azt mondják, amit a szív diktál. 
Oči zbore što im veli srce.

A tompa tekintetű ostobák nélkül vajon tudnának-e fényleni az elmék? 
Bez budala tupog pogleda, bi l' umovi mogli blistati sv'jetliti? 
Petrović, Petar II Njegoš

Fordította: B. A.

Mímelt újságírás és többszólamúság

Közbeszédben vannak, a szabadkai Pannon TV is elkezdte gyakorolni a pluralizmust, de még nem nagyon megy neki

Tómó Margaréta 

2026.06.16. 

A vajdasági magyar médiában már önmagában hírértéke van annak, ha politikai ellenfelek egy stúdióban ülnek le beszélgetni. A Pannon RTV hétfő esti „nagy vitája” ezért fontos mérföldkő volt, de egyben emlékeztető is arra, milyen messzire kerültünk a valódi politikai vitakultúrától: a két és fél órás műsorban több volt a személyeskedés, a sértettség és a pozícióharc, mint a jövőre vonatkozó konkrét elképzelés

 

A VMSZ elnöke több alkalommal is átvette a moderátor szerepét  

A Pannon TV vitájában balról Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség és Surányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Plénum elnök, jobbról Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének és Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdésnek az elnöke (Forrás: Pannon RTV, Közbeszéd) 

---

Miután csaknem történelmi pillanatnak neveztük a vajdasági magyar újságírás történetében, hogy a Vajdasági RTV Napjaink című műsorában nemrég leült vitázni egymással a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Plénum vezetője, a Pannon RTV most hétfőn megfejelte ezt egy négyes „vitával”.

A műsorban csak a koordinátor szerepét vállaló szerkesztő tulajdonképpen a témákat konferálta volna fel, jobban mondva még azokat sem, hiszen a címeket olvasni lehetett a képernyőn. Kérdéseket nem tett fel, azokat inkább meghagyta a részvevő politikai vezetőknek, főleg Pásztor Bálintnak, a VMSZ elnökének, aki több alkalommal is „átvette” a műsorvezető szerepét és közbekérdezett.

---

Pásztor az arrogáns, sértegető stílus mellett dönttt, Surányi Zoltán nemcsak a VMSZ-el, hanem az Újrakezdéssel is „összeveszett” és sértődött magatartást mutatott, Rózsa Zsombor, akit Pásztor kiszemelt magának (feltehetően azért, mert ha megszerzi politikai tapasztalatát, ő az egyetlen, aki ellenfele lehet a VMSZ mostani elnökének), meglehetősen nyugodtan viselte Pásztor bokszolását, de a tapasztalanság miatt nem mindig tudott megfelelően reagálni.

Csonka Áron pedig kesztyűs kézzel bánt szemtől szemben politikai ellenfeleivel. A hét téma mindegyikénél volt lehetőség a véleménynyilvánításra, azt követően pedig rövid „vitára” is, ami inkább a személyes sértegetés, fennhéjazós dobálózás hatását keltette, mintsem érett politikai vitát.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés, valamint Surányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Plénum elnöke hét téma kapcsán beszélgettek: együttműködés az új magyar kormánnyal – támogatáspolitika, szerb-magyar kapcsolatok, MNT-választások ősszel, Vajdasági magyar sajtó helyzete, a vajdasági magyar oktatás helyzete, a vajdasági magyar kultúra helyzete, és demográfiai mutatók témakörökben. 

Elszalasztott lehetőségek 

A vitaműsor hét témája tekintetében megállapítható, hogy az ellenzéki politikusok többsége nem használta ki megfelelően az alkalmat, hogy elmondja – ő maga min változtatna, ha hatalomra kerülne. Ezzel a lehetőséggel valamelyest csak Rózsa Zsombor, a VMÚ képviselője élt.

Az Együttműködés az új magyar kormánnyal – támogatáspolitika témakörben a VMSZ elnöke elmondta, amit korábban is hangoztatott, hogy a VMSZ sosem volt a magyar kormány ellenzéke, így most sem lesz az.

Surányi Zoltán bírálta a Pannont majd csípősen odaszólt Magyar Péternek, Magyarország miniszterelnökének, akit a Pannon TV új főszerkesztőjének nevezett.

Rózsa Zsombor kiemelte, hogy Pásztor április 12-e óta a vajdasági magyar közösség nevében akar tárgyalni, nem a VMSZ nevében, miközben erre őt nem kérte és jogosította fel senki, de azt is elmondta, hogy ők maguk is egy asztalhoz ültek már a magyar kormány néhány jelentős képviselőjével.

Csonka Áron kiemelte az átvilágítás fontosságát, amire Pásztor azt mondta, hogy állnak elébe.

A magyar-szerb kapcsolatok kapcsán Pásztor kiemelte, hogy harmincszor kevesebb incidens van ma, mint korábban, Rózsa pedig arról beszélt, hogy egyes incidenseket a VMSZ próbált eltussolni, majd rámutatott, hogy a történelmi vegyes-bizottság egy ideje semmit nem csinál, vagyis nem tudni, mire jutottak.

Csonka a kétnyelvű táblák kapcsán vonta kérdőre Pásztort, szerinte ugyanis negyven évvel ezelőtt is voltak ilyenek, Pásztor szerint viszont nem.

Az MNT kapcsán Pásztor felhívta a figyelmet, hogy amikor az ellenzék elindult, akkor mindig bejutott valaki a testületbe. Ők most is egy széles listával készültek, sok fiatallal, és olyan emberekkel, akik a saját területükön már bizonyítottak.

Surányi Zoltán szerint az oktatás, kultúra, nyelvhasználat, tájékoztatás mellett olyan témákat is érintenie kellene az MNT-nek, mint a környezetvédelem. Rózsa Zsombor szerint az MNT fokozatosan politikai behatás alá került, és a kritikus hangok fokozatosan kiszorultak.

A VMÚ abban érdekelt, hogy felszabadítsák az MNT-t, az MNT hatásköreit pedig szerinte is bővíteni kellene, többek között a gazdasági területtel is, ifjúság, diaszpóra területekkel.

Csonka szerint az MNT most egy párt ellenőrzése alatt van, amely a támogatásért cserébe lojalitást kér, szerinte a nemzeti tanácsoknak valós autonómia kell, ehhez pedig törvényt kell változtatni.

---

A vajdasági magyar újságírás, Pásztor nem akar egyenlősdit játszani

A vajdasági magyar sajtó helyzete kapcsán Pásztor Bálint érdekes gondolatot fogalmazott meg. Azt mondta, szerinte “vajdasági magyar választók döntik el, hogy ki mennyit szerepel a sajtóban, mert nem lehet egyenlősdit játszani, ugyanis a VMSZ 1996 óta parlamenti képviselettel rendelkezik.”

Hozzátette, hogy jónak tartja az ilyen vitákat, de következő mondatával megpróbálta megalázni vitatársait, miszerint “a polgároknak joguk van tudni, ki mit képes felmutatni. Ezer aláírással bárki állíthat MNT-listát, de aki ezt nem tudja, az hiába ír naponta közleményt és készít cuki videókat, nem fogja képviselni az MNT-ben a polgárokat.”

Surányi kiemelte, hogy egy párt rátenyerelt a sajtóra, mert amit a Magyar Szó, a Pannon és a Hét Nap művel, az nem közszolgálati sajtó, ami megfelelne a sajtószabadsági normáknak. Szerinte csak a Vajdasági TV magyar szerkesztősége az objektív, ahol ő negyven éven át dolgozott, majd hozzátette:

„Mi úgy gondoljuk, hogy a Szabad Magyar Szó sem tartozik a sajtószabadság képviselői közé, reméljük egy nap majd kiderül, ki áll mögötte”, majd szabadkozni kezdett Pásztornak, hogy nem a VMSZ-re gondolt.

Rózsa szerint abszolút filmszínházat láthattunk Pásztor Bálint részéről, amikor a Magyar Péter találkozója után közölte, hogy nem folyik bele a sajtó dolgaiba, de megkérte Fremond Árpádot, hogy engedjék be az ellenzéki hangokat az MNT által alapított médiába.

Csonka kiemelte, hogy kormányszintű kritika nem jelenhet meg az MNT alapítású médiumokban, a közszolgálatiságot nem látják el.

A vajdasági magyar oktatás kapcsán a VMSZ elnöke a sokat emlegetett Ringató programot említette, ami 27 településen működik, az érdekképviselet jelentőségét hangsúlyozta, valamint az ösztöndíjprogramokat.

Rózsa szerint az oktatás nemcsak az ösztöndíjakról és a tanszercsomagokról kellene, hogy szóljon, ezek fontosak, de a minőség még inkább az. “Az oktatás színvonala nem megfelelő, Szerbia a 41-42. helyet szerezte meg a PISA felmérésben a 82 ország között.

A szerb nyelv hiánya a munkába álláskor és az egyetemre iratkozás előtt komoly gondot okoz, és azt eredményezi, hogy a fiatalok Magyarországra menjenek. Szerinte a VMSZ által felépített rendszer Magyarországra készíti fel a fiatalokat. A VMÚ érdekelt a szerb nyelvű képzés megreformálásában is”, magyarázta.

Csonka kiemelte, tankönyveket írni is kellene, nemcsak fordítani. A vajdasági magyar kultúra helyzete kapcsán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet említette, de a színházakat és a könyvkiadást is.

Surányi szerint az MNT a kulturális intézményekre is rátenyerelt, és szakmai képesítés nélküli személyeket tettek felelős pozíciókra, és szerinte a szerb államnak sokkal több támogatást kellene biztosítania a vajdasági magyar kulturális intézményeknek.

Rózsa szerint hiába épültek fel a művelődési házak, de tartalommal nincsenek megtöltve, mert a szakkáderek is hiányoznak. „Nemcsak a hagyományőrzésre kellene támogatásokat biztosítani, hanem a kortárs művészeket is fontos lenne támogatni”.

Csonka rámutatott, sok olyan írónk van, akiknek a művei nem kerülhetnek kiadásra, ezeket a fekete listákat fel kellene számolni.

Az elvándorlás vagyis a demográfiai mutatók apropóján Pásztor kiemelte, hogy egész Európa fogy.

„A vajdasági magyarok közül 2500-3000-en hunynak el egy évben. Mi az elmúlt években is megpróbáltuk ösztöndíjprogrammal itthon tartani a fiatalokat, a honosítási program és a gazdaságfejlesztési program is azt a célt szolgálta, hogy ne csökkenjen a magyarok száma.”

Surányi szerint a trendet csak lassítani lehet, míg Rózsa szerint az elmúlt tíz évben a VMSZ teljhatalma mellett mintegy 70 ezer emberrel lettek kevesebben Vajdaságban, ami 27 százalékos fogyás. A többi nemzeti kisebbség fogyása közel sem ilyen mértékű.

Kiemelte, hogy a VMÚ egyik pontja egy népesedési és jóléti bizottság létrehozása, amelybe felkérnék a szociológusokat, hogy mérjék fel a valós helyzetet, és dolgozzanak ki egy stratégiát, amely választ ad arra, hogyan lehet ezt a kérdést rendezni.

A vita végén Pásztor azt mondta, az ellenzék csak kritizált, de konkrét dolgokat nem hallottunk.

Surányi úgy fogalmazott, az ő kezdeményezésükre indított összefogást kisiklatták, úgy tűnik egyedül kell indulniuk az MNT választáson.

Rózsa elmondta, rengeteg üzenetet kapnak, hogy támogatnák őket, de félnek a nyilvános támogatástól, mert félnek attól, hogy elveszítik a munkahelyet, az ösztöndíjat. A VMSZ-nek sokat kellene tennie azért, hogy az emberek szabadnak érezzék magukat. “Arra kérem az embereket, legyenek bátrak, segítsenek bennünket”, fogalmazott.

Csonka szerint vannak problémák, amely egy részéről csak „szőrmentén” beszéltek.

---

---

Vita Pásztor és Rózsa között

Pásztor rögtön az elején vitába szállt Rózsa Zsombortól akitől azt kérdezte, kit képvisel ezekben a vicces bejegyzésekben és bejegyezték-e a VMÚ-t.

„Az, hogy a VMSZ elnöke személyesen listázta a Prosperitati pályázókat, az szemenszedett hazugság. Ön egy fantomszervezetet képvisel”, mondta Pásztor, amit Rózsa azzal cáfolt, hogy a VMÚ egy összefogás, amit a VMP keltett életre, 28 alapítója van és bejegyzés alatt levő szervezet.

Erre Surányi is becsatlakozott Rózsa támadásába és azt mondta, puccsot hajtottak végre a VMP ellen, majd úgy fogalmazott: lopott holmit Magyarországon se vesznek, önökkel a magyar kormány se fog szóba állni.

Pásztor több alkalommal is személyeskedett Rózsa Zsomborral. Egyszer arra utalt, hogy Rózsa Zsombornak nincs gyermeke.

„Szégyellje magát, hogy Góli Csillát sértegette, aki több gyereket nevel Önnel ellentétben, és Góli fogadta a megvert gyerekek szüleit”, fogalmazott a VMSZ elnöke.

Pásztor a sajtó kérdése kapcsán elmondta, hogy Rózsa szerepelt a Pannon Presszóban, a Hét Napban cikksorozata volt, és ez hitelességi kérdéseket vet fel. Rózsa erre azt mondta, valóban szerepelt a médiában, mert a munkássága a közösség szempontjából jelentős.

Pásztor utalt arra is, hogy június 18-ig Rózsa VMSZ tag volt, amire a VMÚ koordinációs testületének elnöke a következőket mondta: az, hogy azzal próbál lejáratni, hogy az Ön pártjában voltam, elég érdekes és beszédes.

---

A többszólamúság nem erről szól

A vajdasági magyar tájékoztatásban egyedülállónak számító vita volt a téma a Közös dolgaink podcast keddi adásában is, ahol a jelenlévő Gyurkovics Virág, az Átlátszó Vajdaság főszerkesztője kiemelte, hogy a fennállás óta nem volt alkalom arra, hogy ilyen vitára lehetőséget adott volna a szerkesztőség.

Sinkovics Norbert újságíró, egyetemi tanár viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad ezzel megelégednünk, szerinte a többszólamúság nem arról szól, hogy meghívunk 5 különböző politikust, akik elmondják a magukét.

(Ide kerül majd a Közös dolgaink podcastje, miután elérhető lesz az interneten)

„Ebből még nem értesül az átlag néző, nem tudja, hogy mi folyik a közösségben. Hiányzik a minőségi kritika, oknyomozás, kommentár. Az, hogy valaki beintett, hogy mostantól hívhatjátok ezeket az embereket is, nem elég. Félresiklott, hogy hogyan értelmezzük a többszólamúságot. Amire szükség lenne, az egy olyan jellegű szerkesztéspolitika, ami tartja a két lépés távolságot minden erőtől és a véleményütköztetés mellett rámutat a prolémákra, és proaktíve kérdéseket tesz fel. Nagy hiba, azért meghívni valakit, hogy elmondja, amit szeretne. Azért jöjjön el a politikus, hogy én feltehessem a kérdéseket”, mondta Sinkovics.

Kókai Péter, a Sajtószabadság Alapítvány igazgatója szerint jár a piros pont a Pannon Televíziónak a kezdeményezésért, de pörgősebb, rövidebb forma kell (az adás két és fél órán át tartott – a szer.megj.). Vontatott volt és a vita is elmaradt. Feltette a kérdést, miért nem hívták meg a Magyar Polgári Szövetséget?

„Az jutott eszembe, hogy a poszt Lovas éra traumafeldolgozását éljük. Legalább jussunk el oda, hogy kimondjuk: a VMSZ rátenyerelt a sajtóra, Lovas Ildikó rátenyerelt a sajtóra. Pásztor mellett ott volt három súlytalan szereplő, de ki kell mondani, hogy ez egy többéves folyamatnak az eredménye, hiszen éveken keresztül minden politikai hang ki volt zárva. Még Pásztor Bálint is a poszt Lovas éra következményeit éli”, mondta Kókai.

Gyurkovics szerint a kritikus hangok kiszorítása odáig vezetett, hogy jelen pillanatban sem tudunk élni a lehetőséggel, hogy vitázzunk. Az Átlátszó főszerkesztője fontosnak talált rámutatni, hogy milyen hangnemet láthattunk a politikusok és szervezetek képviselői részéről. Kiemelte, Pásztor felrúgta a kereteket, nem akarta betartani a szabályokat, belebeszélt mások mondatába.

„Ő nyerte a vitát, ha a mérce az, hogy ki mennyire arrogáns”, mondta Gyurkovics, aki szerint Surányinak az volt a legfontosabb, hogy saját magáról beszéljen, nem a VMP álláspontot képviselte, amivel meg kellene győznie a majdani választókat. Gyurkovics szerint sokatmondó, hogy Pásztor Rózsa Zsombort célozta meg a kritikáival, mert benne lát valódi politikai riválist. Ebből akár még építkezni is lehet, tette hozzá.

A Közös dolgaink podcast részvevői megállapították, ez még nem újságírás, Sinkovics hozzátette, az „ő vizsgáján nem mentek át.” Ahhoz az kell, hogy kritikus hangvételű anyagok szülessenek arról, hogy milyen problémákkal nézünk szembe.

https://balk.hu/2026/06/16/vajdasagi-magyar-ujsagiras-negyes-fogat