Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik

Mindent megtettek, mindenkivel egyeztettek, napirenden tartották – az eredmény azonban egyenlő a nullával

A Krivaja (Fotó: Képernyőfelvétel/Magyar Szó)

A bajsai Jelenért és Jövőért Ökológiai Egyesület Pásztor Bálintnak, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének címzett nyílt levélben hívta fel a figyelmet a Krivaja folyó súlyos szennyezettségére, és konkrét, célravezető intézkedéseket sürgetett a megmentése érdekében. 
A nyílt levélhez támogatásáról biztosította a Malter – Vajdasági Magyar Alternatív Fórum, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Vajdasági Magyar Plénum (VMP) és a Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ)[1]. 

A levelet a Magyar Nemzeti Tanácsnak is postázni kellett volna. 
 

– Tizennégy éve nézzük, ahogy egy egykor élő folyóból nyílt, bűzlő kanalizáció válik. Tudjuk, kik a szennyezők. Önök is tudják. A hatóságok is tudják – írja a levélben. A lakosság a civil szervezetekkel, valamint a bajsai és kishegyesi helyi közösségekkel együtt mindent megpróbált: petíciókat írt, feljelentéseket tett, sőt az Alkotmánybírósághoz is fordult az alkotmányellenes rendeletek miatt, válaszra azonban sem méltatták őket – emelik ki a levében[2].

A levélírók tétlenséggel vádolják a VMSZ-t, rámutatva, hogy a párt Topolya községben és tartományi szinten is hatalmi pozícióból politizál, ezért úgy vélik, hogy a pártnak lehetősége és felelőssége lenne határozottabban fellépni a környezetszennyező gyárakkal szemben. Arra kérik a VMSZ elnökét, hogy a párt a politikai érdekérvényesítés eszközeivel élve nyújtson védelmet a Krivaja mentén élő közösségnek, és tegyen konkrét lépéseket az egészséges környezet biztosításáért[3].

Pásztor Bálint a nyílt levélre válaszolva elismeri, hogy „Bajsán és Kishegyesen évek óta érzékelhető életminőségi, környezetvédelmi és egészségügyi gondról van szó”. Határozottan visszautasította azonban az állítást, miszerint „a VMSZ félrenézett volna, vagy a szennyezők oldalán állna” [4].
– A tények azt mutatják, hogy Topolya és Kishegyes község is megtette a maga hatáskörében a szükséges lépéseket, a VMSZ politikusai pedig helyi, tartományi és köztársasági szinten napirenden tartották az ügyet – írja válaszában a pártelnök, köztársasági képviselő. 
 

Pásztor azt is felsorolja, hogy néhai édesapja, Pásztor István már 2018-tól egyeztetéseket folytatott annak érdekében, hogy a Krivaját szennyező vállalatok saját szennyvíztisztítási terveket készítsenek, továbbá ismerteti azokat a hatósági intézkedéseket, amelyeket a VMSZ képviselői sürgettek az ügy rendezése érdekében.

A megélhetési politikus kijelentése, miszerint a VMSZ politikusai a Krivaja ügyében „helyi, tartományi és köztársasági szinten is napirenden tartották az ügyet” a párt teljes politikáját, így a nemzeti közösségi politikáját, annak csődjét és nyomorát fejezi ki: 
Mindent megtettek, mindenkivel egyeztettek, minden fórumon napirenden tartották az ügyet – az eredmény azonban, mint tudjuk, zéró, vagyis egyenlő a nullával! 
Az egykor élő Krivaja mára „nyílt, bűzlő csatornává vált”[5] , a magyar közösség pedig drámaian fogy, leépül, degradálódik. 
A VMSZ Szerb Haladó Párttal (SNS) kötött szövetsége semmi jót nem hozott a magyar közösségnek; ebből kizárólag a párt politikusai profitáltak.

Kovács Elvira, a VMSZ képviselője a szerb parlamentben, az európai integrációs bizottság elnöke az ország uniós integrációjával kapcsolatos ugyanazt a politikai narratívát követi, mint Pásztor Bálint a belpolitikai témákkal kapcsolatosan.

Az Európai Parlament július 8-án 468 igen, 116 nem szavazattal és 79 tartózkodás mellett elfogadta a Szerbiáról szóló állásfoglalást. 
Az EP-képviselők arra figyelmeztettek, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás felé vezető előrelépés nem csupán a reformok elfogadását, hanem azok alapos és maradéktalan végrehajtását is megköveteli. 
– Továbbra is tartós szakadék húzódik Szerbia jogszabályainak az uniós szabályokhoz való igazítása és a reformok tényleges végrehajtása között, ami továbbra is aláássa az ország előrehaladását – áll az Európai Parlament honlapján közzétett jelentésben[6].

Kovács Elvira, mint az ország egyik európai integrációjáért felelős politikusa, folyamatosan és alaptalanul sürgeti Szerbia felvételét az Európai Unióba, újabb csatlakozási fejezetek megnyitását, miközben Szerbia nem teljesíti a tagsághoz fűződő feltételeket. Eközben teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a koppenhágai kritériumok[7] teljesítésének számonkérését – beleértve a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülését is –, ami súlyosan érinti a magyar közösség jogait.

Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. Úgy tűnik, nem értik, hogy a választókat nem az érdekli, hogy kivel egyeztettek, milyen felszólalásaik voltak, hogy mit tartottak napirenden, hanem az, hogy milyen konkrét eredményeket tudnak felmutatni az emberek élet- és munkafeltételeinek javítása érdekében. Ideértve a környezetvédelmet is.

A politika végső mércéje nem az ígéret, nem a tárgyalás és nem a napirend, hanem az eredmény. Ezen a mérlegen a VMSZ politikája megbukott. A felelősséget ezért sem lehet tovább elhárítani.

Bozóki Antal

__________
[1] Nyílt levélben követelik a Krivaja folyó megmentését. https://www.magyarszo.rs/vajdasag/a.355245/Nyilt-levelben-kovetelik-a-Krivaja-folyo-megmenteset, 2026. július 7. 16:42, és Magyar Szó, 2026. július 8. 12. 
[2] Uo. 
[3] Uo. 
[4] Pásztor: A VMSZ nem hallgatott a Krivajáról. https://szmsz.press/2026/07/10/pasztor-a-vmsz-nem-hallgatott-a-krivajarol/, 2026. júl. 10. 19:14, és Nincsenek érintetlenek! Magyar Szó, 2026. július 11. 5.  
[5] Lásd az 1-es alatti levélben. 
[6] Az Európai Parlament elfogadta a Szerbiáról szóló állásfoglalást. https://szmsz.press/2026/07/08/az-europai-parlament-468-szavazattal-elfogadta-a-szerbiarol-szolo-allasfoglalast/, | 2026. július 8. 14:30 
[7] Csatlakozási kritériumok (koppenhágai kritériumok). https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/glossary/accession-criteria-copenhagen-criteria.html
Lásd még mh: Részleges vagy teljes körű tagság? Magyar Szó, 2026. július 10. 1., 5, és VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18102, 2026. július 10.

Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság

Emberi és nemzeti kisebbségjogi napló (332.)

Június 16. – július 11. 

Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
 

A tordai helyi közösség körültáblázott épülete

A tartományi kormány épületében ünnepélyes keretek között adták át a szerződéseket „a többnyelvűség fejlesztését” szolgáló támogatások kedvezményezettjeinek[1].
„A pályázat keretösszege az idén húszmillió dinár volt, amelyből összesen ötvennyolc vajdasági intézmény és szervezet részesült támogatásban.”[2]
– A támogatottak között volt a tordai helyi közösség is, amely 150 ezer dinárt nyert többnyelvű utca- és tájékoztató táblák kihelyezésére. Dobai János, a helyi közösség elnöke elmondta, hogy Torda többnemzetiségű település, ahol a szerb mellett a magyar és a román nyelv is hivatalos használatban van. A többnyelvű feliratok nemcsak a helyieket segítik, hanem az átutazókat és a testvértelepülésekről érkező vendégeket is – írja a Vajdasági Magyar Szövetség propaganda lapja, a Magyar Szó[3].

Ismereteim szerint az utcanévtáblák ügyében a faluban évek óta semmilyen változás nem történt. A  helyi közösség székháza előtt megjelent viszont két új tájékoztató tábla és – „más környező településekhez hasonlóan”[4] – a Torda felirat.
A táblák magyar, szerb és román nyelven tájékoztatják az arra járókat, pontosabban a faluba tévedő idegeneket, hogy hol és mi található meg, melyek a helység nevezetesebb épületei.
Az utóbbi évek egyik legnagyobb állami beruházása lett ez Tordán. Ez önmagában is sokat elárul a falu állapotáról.

A Torda felirat kihelyezése – az újabban Vajdaság-szerte divattá vált (vagy talán központilag ösztönzött) gyakorlathoz igazodva – szinte teljesen felesleges pénzkidobás volt. A falubeliek tudják, hogy melyik faluban laknak, akik pedig erre járnak, azok a falu bejáratánál és kijáratánál is találkoznak a település nevével. Sok más probléma viszont továbbra is megoldatlan: ilyen a foglalkoztatás, az egészségügyi ellátás biztosítása és még számos más alapvető kérdés.

2025 elején a faluban már csak „850-900-an éltek”[5] (a valamikori négyezerből), ma pedig már ennél is jóval kevesebben. 

Ami a lakosság nemzeti összetételét illeti, Torda döntően magyarok lakta szórványtelepülés; a közösségi hálón található adatok szerint a magyarok aránya 86,56 százalék[6]. Laknak itt még szerbek, romák és más nemzetiségűek is. Az utóbbi években „körülbelül 35-40 kínai személy” is ide költözött[7].

A többnyelvű utca- és tájékoztató táblák kihelyezése csupán egyetlen megnyilvánulási formája a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatának. A valódi kérdés azonban az, miként érvényesül az anyanyelv hivatalos használata a közigazgatásban és a helyi lakosság tájékoztatásában?

Begaszentgyörgy község területén (ahova közigazgatásilag Torda is tartozik) hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill írásmód, valamint a magyar és a román nyelv és azok írása (az Alapszabály 5. szakasza) [8]. 

– A települések, az utcák, a közintézmények elnevezései és a földrajzi nevek többnyelvűek. A községi közigazgatásban biztosított a nemzeti kisebbségek nyelvén történő személynév-bejegyzéshez való jog érvényesítése – olvasható a községi polgári jogvédő közösségi oldalán[9].
 

Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven történő bejegyzésére korlátozódik.
A magyar nyelv hivatalos használata tehát alig érzékelhető. Arról pedig adatot sem találni, hogy milyen a község közigazgatásában a foglalkoztatottak nemzeti aránya.

Begaszentgyörgy községben tehát papíron biztosított a magyar és a román nyelv hivatalos használata. A kisebbségi jogok azonban gyakran kirakatintézkedésekben jelennek meg, a közigazgatás mindennapi működésében alig érvényesülnek. Miközben pénzt költenek háromnyelvű táblákra, a helyi lakosok tapasztalata szerint hivatalos irataikat továbbra is kizárólag szerb nyelven, cirill írással kapják meg.

A többnyelvű táblák kétségtelenül jól mutatnak, önmagukban azonban nem helyettesítik a valódi, egyenrangú hivatalos anyanyelvhasználatot és a jogok tényleges érvényesülését. Erről azonban Dobai János egyetlen szót sem szólt.

Július 11. 

Torda  – a múlt lenyomatai fotókon

 

A Falba épített, köbe vésett és fénybe zárt emlékezet kiadvány borítója

Falba épített, köbe vésett és fénybe zárt emlékezet címmel jelent meg a Tordai Újság különkiadványa[10]. 
A Torda újratelepítésének 250. évfordulójára időzített 220 oldal terjedelmű könyv szerzője Mezei Zsuzsanna, nyugalmazott levéltáros, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság elnöke. 
A tetszetős kivitelezésű színes publikáció megjelenését a Magyar Nemzeti Tanács és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

A könyv azért született, hogy megőrizze a falu kulturális örökségét „három egymással összefüggő, mégis eltérő jellegű emlékezeti hordozón keresztül”. Ezek a hordozók a fal, a kő és a fény, amelyek „nem csupán fizikai anyagok, hanem az emlékezet különböző megjelenési formái: a vizuális kultúra, az időtálló, rögzített emlékezet, valamint a pillanatot megőrző képi reprezentáció. […] A kötetben vizsgált három emlékezeti forma – a falba épített, a kőbe vésett és a fénybe zárt emlékek – együttesen rajzolják ki Torda közösségének múltját és jelenét” – írja Silling Léda néprajzkutató a Torda vizuális öröksége című bevezetőjében. 

A néprajzkutató bemutatja a falu látható örökségét, népi építészetét, a temető sírjeleit és feliratait, valamint a régi fényképek gyűjteményét – a múlt lenyomatait.

Aki kézbe veszi a könyvet azonnal észreveszi, hogy kimaradt a tartalomjegyzék, így magának kell megkeresnie az egyes fejezeteket. 
Egy ilyen jubileumi kiadványból különösen hiányzik egy rövid helytörténeti áttekintés, amely eligazítaná azokat az olvasókat is, akik nem Tordáról származnak.

Az első, Falba épített emlékezet című rész – a 21-től a 49. oldalig – a tordai lakó-, illetve családi házak fotóit, illetve azok utcai homlokzatát örökíti meg. 
A fotókat azonban nem kíséri egyetlen aláírás, magyarázat sem. Legalább az utcát, amelyben a házak épültek, és a házszámot fel kellett volna tüntetni. Valamilyen kísérő szöveg is szükséges lett volna, hogy miről jellegzetesek, miért éppen ezeknek a fotói kerültek a kiadványba. 
Ezeknek az adatoknak a hiányában az olvasó nem tudja, hogy ezek az épületek a faluban hol találhatók, és hogy egyáltalán léteznek-e még.

A kőbe vésett emlékezet című második fejezet (az 50-120. oldalon) a temetőt és a sírköveket vizsgálja néprajzi és kulturális antropológiai szempontból. 
Itt a felvételek  már aláírással vannak ellátva. Ezek azonban csak az elhunytakra vonatkozó alapvető adatok, hogy ki mettől meddig élt. Olyan információ azonban már nem szerepel, hogy mi a fotón található sírkövek jellegzetessége, mi indokolta a könyvbe való beválogatásukat. 

Silling Léda bevezetőjében, a Temető és a sírkövek című részben, nagy általánosságban írja ugyan, hogy „a tordai temető(k?) sírkövei sajátos történeti archívumként értelmezhetők”, de az egyes sírkövekről készült fotóknál arra nincs magyarázat, hogy milyen kritériumok alapján kerültek azok a könyvbe, és mások miért maradtak ki? Erre azért lett volna szükség, mert a fotógyűjtemény sajnos közel sem teljes. 
Ugyancsak hiányolható, hogy a falu szélesebb körben ismert személyiségeinek sírköveiről nem készült felvétel, illetve azokat nem említi.

A harmadik, Fénybe zárt emlékezet fejezet (122-220) régi tordai fényképeket, családi fotókat, egyéni és csoportképeket, gyermekfotókat, esküvői és lakodalmi képeket, vallási ünnepekről, keresztelőkről és temetésekről készült, a földműveléssel, különböző összejövetelekkel, bálokkal, iskolai emlékekkel, valamint a katonaélettel kapcsolatos, majd végül a régi falusi házakról, utcákról és a templomról készült fotókat tartalmaz. 
 

Ebben a részben a fotókhoz már több információ kapcsolódik, amelyekből megtudjuk, hogy mely személyeket ábrázolják, néhol azt is, hogy mikor, illetve hogy milyen eseményt örökítenek meg. 
Az olvasóban az a benyomás alakul ki, hogy a fotók halmaza csak be lett másolva a könyvbe, hogy azok tömege, nem pedig egy meghatározott kritérium és válogatás volt a mérce.

Összességében egy tetszetős kiadványról van szó. A könyv készítőinek elképzelése és szándéka elismerést érdemel, miszerint Torda kulturális örökségét meg kell őrizni, de a megvalósítása már nem igazán.  
A könyvnek sajnos nem csak módszertani, de szerkezeti hiányosságai is vannak (a temetővel kapcsolatos rész például a végére kerülhetett volna), amelyeket további kutatási munkálatokkal és nagyobb módszerességgel el lehetett volna kerülni.  

Nem tudni, hogy a könyvnek voltak-e szakmai recenzensei, akik bizonyára időben rámutattak volna az észlelt hiányosságokra. A kiadást támogató intézmények is ösztönözhették volna a kézirat szakmai lektorálását, hogy ez az értékes vállalkozás szakmailag is méltó legyen saját jelentőségéhez.

Érdemes lenne a könyvet egy javított, bővített kiadásban újra megjelentetni, kijavítva a most tapasztalható hiányosságokat. Így valóban tartós és méltó emléket állíthatna Torda múltjának és lakosainak. A közösség értékeit ugyanis igényesen meg is kell őrizni. – „A szó elszáll, az írás megmarad” (Verba volant, scripta manent).

Bozóki Antal

__________
[1] TTT: Minden közösség egyenrangú. Magyar Szó, 2026. június 17. 1., és/vagy https://www.magyarszo.rs/kultura/a.354047/Minden-kozosseg-egyenrangu, 2026. június 17. 13:00 
[2] Uo. 4. 
[3] Uo. 4. 
[4] Tordai hírek. Tordai újság, 2026. június (2. szám), 5. 
[5] Vidács Hajnalka: Összefogással minden lehetséges. Magyar Szó, 2025. január 9. 5. 
[6] Етнички састав према попису из 2002 [Etnikai összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint]. https://sr.wikipedia.org/wiki/%D0%A2%D0%BE%D1%80%D0%B4%D0%B0
[7] Vidács az 5-ös jegyzetben. 
[8] BEGASZENTGYÖRGY KÖZSÉG ALAPSZABÁLYZATA – módosított változat. Nyelv és írás használat, 2019 február 22., 5.szakasz. [Статут општине пречишћен текст – 22.2.2019 на мађарском језику]. https://zitiste.rs/
[9] Заштитник грађана: NIVO OSTVARIVANJA PRAVA PRIPADNIKA NACIONALNIH MANJINA[Polgári jogvédő: A NEMZETI KISEBBSÉGEKHEZ TARTOZÓK JOGÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK SZINTJE]. https://pravamanjina.ombudsman.org.rs/
[10] Mezei Zsuzsanna: Falba épített, köbe vésett és fénybe zárt emlékezet. Tordai Újság, 2026. ISSN 1452-68-40, p. 220.

PUCCSISTÁK PESTEN

 

2026. július 10

          Az elmúlt napokban kétszer is meglepődtem. Először, amikor a magyar parlamentben többen is fogadták a magukat Vajdasági Magyar Újrakezdésnek nevező csoportosulást. Másodszor, amikor a Facebookon megjelent a rengeteg negatív kommentár.

          Nem volt számomra teljesen váratlan, hogy a magyarországi kormány és a parlament egyes képviselői fogadták a VMÚ delegációját, de nem vártam volna, hogy ilyen gyorsan megtörténik. Hallottam Zentán a piacon, hogy valami készül, hogy majd fogadják Pesten a vajdasági ellenzéki szervezeteket is, de azt hittem, hogy hosszasabb előkészítése lesz, esetleg egy MÁÉRT formátumú kerekasztal formájában zajlik majd le, hogy ne tűnjön úgy, hogy az új hatalom van, akit  favorizál, van, akit  csak megtűr, van, akit támogat. Kiegyensúlyozottabb, semleges hozzáállást vártam el az új magyar hatalomtól a választások utáni első közlemények alapján. No, de ki vagyok én, hogy megmondjam Forsthoffer Ágnesnak, Lakos Eszternek, Kollai Istvánnak vagy Tarr Zoltánnak, hogy kivel találkozik, kivel tárgyal, kivel fog kezet.

          Nagy meglepetésemre viszont a Facebook látogatói megmondták. Pontosabban nemcsak azt mondták, hogy kivel nem kellene találkozniuk, hanem azt is, hogy kivel igen. Ilyen kommentet ugyan csak kettőt láttam, mindkettő a VMDK-t és a Vajdasági Magyar Plénumot ajánlotta, de nem olyan nagy a lelkesedés a VMÚ iránt, ahogy azt a vezetőség szeretné hirdetni. Viszont gyakoriak az ilyen hozzászólások: „Hááát ez azért elég gáz…VMÚ a legitimitással vagdalózott a Pásztornál. Ők meg null km-rel, null választási részvétellel mennek tárgyalgatni? Kik adtak felhatalmazást erre?” …”Le vagyok döbbenve. Velük szóba se kellene állni, az egyik volt VMSZ-es, a másik haszonleső érdekellenzéki, a harmadik meg egy agresszív faragatlan, a semmit, de azt akaratosan mondó akárki. Ez lenne az Újrakezdés vezetősége, bravo” …

„Én csak attól tartok, hogy a Magyar Újrakezdés nem más, mint a VMSZ „tanyaszínháza”!”

Ja, és el kell mondanom, hogy a Plénumnak nincs se bot-, se trollhadserege, mi ezt nem tartjuk etikusnak, meg pénzünk sincs hozzá, hogy fizetett kommentelőket alkalmazzunk. Pedig megnövelhetné a Metanál a ratingünket.

          Nem mondom, hogy nem volt néhány „Bravó!” meg „Gratulálok”, de valószínűleg Rózsa Zsomborék is legalább olyannyira meglepődtek a negatív reakciókon, mint  én. Mert kiderült, hogy a vajdasági magyarság mégsem olyan tájékozatlan és agymosott, mint ahogy azt egyesek gondolják! Igenis tudják, hogy ki mit csinált az elmúlt 10, 20, 30 évben. Ki hol volt, ki viselkedett erkölcsösen és elvszerűen, és ki ment a pénz, a hatalom és az egyéni érdekei után, és teszi ezt ma is. Úgy látszik, mindenkinek az arcára van írva, hogy ki a hiteles és ki nem.

Nem tudtam, hogy Rózsa Zombornak nincs hajtási jogosítványa, de abból, ahogy a reklámvideóban a kormánykerékhez ült, látszott, hogy nem egy gyakorlott sofőr. És ez az ember akarja magát eladni mint a vajdasági magyarság jövendőbeli vezetőjét???!!!

Vagy Mezei Zoltán színész, aki egy másik „cuki” videóban traktort akart hajtani és a VMÚ-t mint a mezőgazdaság és a gazdaság érdekvédőjét reklámozni. Hát ehhez még néhány leckét kellett volna venni, a nagyok, ha farmert játszanak egy filmben, akkor minimum egy hónapig farmon élnek és megtanulnak lovagolni, traktort vezetni, tehenet fejni. Vagy nem volt egy mezőgazdaságban dolgozó tagjuk, akivel ezt megcsinálhatták volna? Pedig állandóan a tagságuk gyarapodásával dicsekszenek.

Nem elég az, hogy valakinek jó kapcsolatai legyenek a politikában, jó marketing öteletei, hitelesnek is kell lenni, ha támogatásra számít.

          Hogy a VMÚ küldöttsége mennyire volt hiteles, ha Budapesten eddig nem tudták volna, hát elmondom.

          Rózsa Zsombor a TISZA győzelme után lépett ki a VMSZ-ből. Nem a választások után másnap, kellett neki még néhány nap, hogy megbizonyosodjon az eredményekről és felmérje, hogy hol lesz neki jobb. Április 18-án délelőtt lépett ki, és ugyanazon a napon délután már a Plénum által összehívott, koalíciót tervező ülésen volt, ahol nem világosította fel a jelenlévőket az etikai összeférhetetlenségről.

Rózsa Zsombor az általa kitalált, sehol nem elismert sakktivity sportjáték rendezvényeinek szervezője, erről folyamatosan publikált a VMSZ által ellenőrzött 7 Napban, és rendszeresen beszámolt róla a Pannon Televízió (VMSZ párttelevízió), valamint támogatta pénzbelileg az MNT. Haszonélvezője volt a VMSZ támogatási rendszerének. Agárdi Gábor, a Pannon TV mostani igazgatója Rózsa rendezvényeinek műsorvezetője volt éveken át.

A világnak és a vajdasági magyarságnak is elege van az önjelölt prófétákból és feltalálókból. Szeretnénk a mézes-mázos szövegek és a világmegváltó ötletek helyett konkrét eredményeket látni.

Rózsa Zsombort a Vajdasági Magyar Újrakezdés koordinációs testülete elnökének a plénum elnöksége javasolta, akik ellen Rózsa röviddel a megválasztása után kampányt indított, majd puccsal megszerezte a VMÚ-t és kitúrta a szervezetből a Plénumot, aminek vezetői  kezdeményezték a zentai ülést, megálmodták és létrehozták a Vajdasági Magyar Újrakezdést.

          Sövény Ferenc – politikai kalandor. A Magyar Mozgalom egykori vezetőségi tagja, aki amikor hasznot lát a politikából, akkor belép, amikor nem lát belőle hasznot, akkor kilép. Erőszakos, gátlástalan törtető, nagyszájú. A VMÚ kampánystáb főnökének szintén a Plénum javasolta. Sövény Ferenc  az energiáját  arra használta, hogy Rózsa Zsomborral együtt átvegye az Újrakezdést, de még a Plénum tagságát is át szerette volna csábítani a vezetők leváltatása után.

Natkai Andrea – a bácskossuthfalvi TISZA Sziget egyik alapítója. Az idén március 15-én, amikor a VMP koszorúzott a Kossuth szobornál Bácskossuthfalván, arra hivatkozva, hogy őket a faluban üldözik a TISZA Szigetek miatt, Natkai Andrea még nézőként sem jött ki a férjével a megemlékezésre, még annyira se, hogy a Plénum delegációjával szót váltsanak, holott mi ott voltunk a helyi TISZA Sziget megalakulásánál. Natkai Andrea, aki nem mert megemlékezni az 1848-as forradalomról, később Rózsa Zsomborral és Sövény Ferenccel nagyon bátran megpuccsolta a Plénumot!

          A VMÚ elnökségének egyik tagja május végén telefonon megfenyegetett bennünket, ha nem vonulunk vissza, ránk állítanak két fiatalt, akik addig fognak kutatni a magánéletünkben, amíg nem találnak valami kompromittálót és azt közzé is fogják tenni. A VMÚ elnökségi tagjai bátrak, sőt, vakmerőek! Nemcsak a tisztelet és erkölcs hiányzik belőlük, hanem a félelemkeltésre építik elképzelt hatalmukat. Milyen „tiszelet és szabadság” vár velük a vajdasági magyarságra?

Semmilyen.

          Ezeket az embereket fogadták Budapesten az Országházban, mint a VMSZ jövendőbeli alternatíváját.

          Nem kellene szó nélkül elmenni még egy jelenség mellett, hogy Korhecz Tamás ugyan azt nyilatkozta, hogy „ A politika érdekel, a közélet érdekel, elmondom a véleményem, bátran, kendőzetlenül, az igazsághoz és a pártatlansághoz ragaszkodva, de nem térek vissza.” Lehet, hogy személyesen nem tér vissza a politikába, de családtagjai már ott vannak az Újrakezdésben (veje, lánya). Igazuk volt azoknak, akik – ismervén Korhecz Tamás politikai múltját – amikor a volt alkotmánybíró nemrégiben a Szabad Magyar Szóban egyre másra feltűnt, azt mondták, itt valami készül a háttérben.

          Nem kellene szó nélkül hagyni a VMÚ fanatikus tagjának, Knézi Péter egykori becsei polgármesternek, egykori plénumtagnak a közösségre zúduló posztjait sem.

          Knézi Péter megpróbálja átírni a történelmet. Szerinte a Plénumnak kellett volna csatlakoznia a Vajdasági Magyar Újrakezdéshez. Holott a Plénum hívta össze a potenciális szereplők, ellenzéki pártok, TISZA Szigetek, civil szervezetek és egyének találkozóját Zentán április 18-ára. Kész programmal, névvel, logóval, zárónyilatkozattal, plakáttal készültünk. Mindenki csak hozzánk csatlakozott, általunk meghívott vendég volt.

Knézi Péter, nekünk kellett volna csatlakozni Önhöz, Rózsa Zsomborhoz, Sövény Ferenchez és Natkai Andreához?!

Ha mi azt a 27 – 30 embert nem hívjuk Zentára, Önök soha nem találkoztak volna! Ha a kérésünkre Goran Jovanović nem biztosítja számunkra a városháza Andruskó termét, soha nem lett volna Vajdasági Magyar Újrakezdés. Nélkülünk a VMSZ még mindig monopolhelyzetben lenne a politikában! És: nélkülünk az egyetemista-listán nem lenne magyar!

Rózsa, Sövény és Natkai is az MNT-választási testületek vezetői posztjaira a VMÚ-ban a felkéréseket TŐLÜNK kapták. Önzetlen, tiszta szándék vezérelt bennünket, nem uralkodási vágy.

Szót kell még ejtenünk a vajdasági származású Herk Tamásról is, aki mint valami tutor segítette a vajdasági TISZA Szigetek létrejöttét. A VMÚ zentai ülésén is jelen volt, de a VMÚ chat-csoportokban még a két kampányprogram-javaslatról szóló vitába is beleavatkozott. Homályos célzásokkal befolyásolta a belső vitát azzal, hogy szerinte Rózsa Zsombor 16 pontos javaslatát a „Tiszás” szakértők menőbbnek tartották, mint a Plénum 12 pontos programját.      

          ÖSSZEGZÉS: Ha az új magyar kormánynak az a szándéka, hogy versenyeztesse a vajdasági magyar ellenzéki pártokat és civil szervezeteket és utána a győztest, vagy a neki legszimpatikusabb szervezetet támogassa, ám legyen, de így soha nem fogjuk legyőzni a VMSZ-t.

A hamis hősök, a köpönyegforgatók, a politikai kalandorok, az álellenzéki gátlástalanok újabb pusztulásba viszik a vajdasági magyarságot.

Ha azt szeretnék, hogy itt Vajdaságban is rendszerváltás legyen és megbukjon a VMSZ, a FIDESZ és a Szerb Haladó Párt leghűségesebb csatlósa, a NER kihelyezett tagozata és minden egyéb, Orbán Viktor által kiépített korrupciós feudális maradvány, akkor azt kellene támogatniuk, hogy az ellenzék együttműködjön és egyetlen ellenzéki lista  induljon a Nemzeti Tanácsi Választásokon.

Nem a koalíciót megpuccsoló vállalkozók támogatását kell demonstrálni. A helyeten segíthetne egy ellenzéki kerekasztal, egy tárgyalássorozat egyenlő feltételekkel a vajdasági magyar ellenzéki pártokkal és a politikával is foglalkozó civil szervezetekkel, amelyeket 2026. április 12. előtt jegyeztek be, ami hitelüket garantálja. 

Surányi Zoltán 
https://vmplenum.rs/2026/07/10/suranyi-zoltan-puccsistak-pesten/

Valami nem stimmel!

A VMÚ vezetőségének budapesti látogatása kapcsán

 

 

2026. július 10.

Meglehet, már nem tudok senkiben sem feltétlenül hinni! Tudom, azt is mondhatja valaki: ez az én hibám, de sebaj, még ezt is vállalom!

Valami azt súgja, volt egy igen jó és szép kezdeményezés, ami abból indult ki, hogy az eddig valami miatt mellőzött délvidéki / vajdasági gondolkodók (nem merem használni az „intelligencia” ma már tudja fene hány alkalommal lejáratott fogalmat) hozzák létre a Plénum elnevezésű szervezetet, majd az MNT-választásokra az itt élő magyarok számára az Újrakezdés névre keresztelt összefogási lehetőséget.

Nem állítom, hogy minden tökéletesen és zökkenőmentesen, azaz hiba nélkül működött. Sajnos pont ezeket a „gyermekbetegségeknek” is nevezhető hibákat használta ki szinte azonnal a hatalmat bitorló V(ajdasági) M(agyarok) SZ(égyene) által futtatott egyén (Rózsa Zsombor – szerk. megj.), aki letagadta, hogy a magyarországi választások eredménye miatt lépett ki a PÁRTBÓL, lett hirtelen belőle ellenzéki.

Nagyon gyorsan „eredményt” is felmutatott. Kisajátította az „Újrakezdés” elnevezést, majd kikiáltotta magát egy még nem létező szervezet vezetőjének. Számomra már kezdetben gyanús volt, mert valami hasonlót már megtapasztaltam többször is. (Például: Csubela Ferenc – szerintem – meggyilkolása, illetve Kasza József eltávolítása a közéletből a „kumroveci” évfolyamtársak összehangolt fellépései segítségével), Ezért úgy hiszem, nem alaptalan a feltételezésem, hogy a „párt által futtatott egyén” (Rózsa Zsombor – szerk. megj.) titkos feladata, hogy eltakarítsa az útból a lehetséges alternatívákat, azaz meggátolja (elnézést az ezt követő durva megjegyzésért), hogy a „csöcs” közelébe férkőzzenek, mert a mindenkori magyar hatalom egyedül csak nekik „tejelhet”.

Nem állítom, hogy a náluk felsorakozottak közül mindenki viseli ezt a felelősséget, lehet, vannak közöttük jószándékú hiszékenyek is. (Egy baj van csak, szinte minden nyelven létezik egy közmondás: A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.)

Lehetséges, hogy ha nagyon megkapargatjuk a felszínt, napvilágra kerül még néhány „politikai napraforgó”.

Megjegyzés: V(ajdasági) M(agyarok) SZ(égyene). Én szabadon használhatom ezt a „csúfnevet” is a VMSZ-re, mert Csubela Ferenccel és dr. Hódi Sándorral (ha tetszik ez valakinek, ha nem) mi hárman álmodtuk meg, majd foglaltuk írásba az akkor még valódi VMSZ alapdokumentumait. 

Balla Lajos Laci
https://vmplenum.rs/2026/07/10/balla-lajos-laci-valami-nem-stimmel/

Kishegyesi pártiskola

 

https://www.facebook.com/erzsebet.csanyi

Hidra – ragadozó

 

https://vmplenum.rs/2026/07/08/hidra-ragadozo/