2026. augusztus 5., szerda

180 728 euró propagandára – ezt jelenti a VMSZ „közösségépítése”?

SAJTÓKÖZLEMÉNY
 
Lehet, hogy egy kép erről: egy vagy több ember, szakáll és , szöveg, amely így szól: „202 MÁRCRUS บร MÁF”
 
2026. Augusztus 4.
  
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) Szabadkai Helyi Szervezete megdöbbenéssel fogadta a nyilvánosságra került adatokat, amelyek szerint öt, a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ) köthető Facebook-oldal 2020 augusztusa és 2026. július 29. között összesen 180 728 eurót fordított közösségi médiás hirdetésekre.
 
Ez az összeg számos vajdasági magyar család számára többéves megélhetést jelentene. Miközben településeinken a fiatalok elvándorolnak, az intézmények forráshiánnyal küzdenek, a gazdák és a vállalkozók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, addig a VMSZ jelentős összegeket költ saját politikai üzeneteinek népszerűsítésére.
 
A VMDK felteszi a kérdéseket:
– Milyen forrásból finanszírozták ezeket a hirdetéseket?
Kik hozták meg a döntéseket ezekről a kiadásokról?
Milyen közérdeket szolgál közel 181 ezer euró elköltése Facebook-reklámokra?
 
A közélet alapja az átláthatóság és az elszámoltathatóság. A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy a politikai kommunikációra fordított jelentős összegek milyen forrásból származnak, és milyen célt szolgálnak.
 
A VMDK továbbra is azt az elvet képviseli, hogy a közösség jövőjét nem fizetett propagandával, hanem hiteles munkával, nyílt párbeszéddel és valós eredményekkel kell építeni.
 
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége
(VMDK)
Szabadkai Helyi Szervezete elnöke
Pölhe Dezső

2026. augusztus 4., kedd

Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak

Demo Beriša – egy alkalmatlan kormány alkalmatlan minisztere

A kormány olykor mintha tudná, mit akar. 
De ez még nem elegendő ok a leváltására.

Rade Jovanović 

A VMSZ köztársasági képviselői a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán (KMKF) Budapesten (Ótos András felvétele)

A köztársasági képviselőházban július 24-étől 26-ig tartott a vita a szerb kormány elleni bizalmatlansági indítványról. 
Ez volt a második alkalom,
hogy a parlament napirendjére került a kormány elleni bizalmatlansági indítvány. Az indítványt 62 ellenzéki képviselő még februárban nyújtotta be a vezérkar belgrádi épülete körül kialakult dokumentumhamisítások és egyéb visszaélések miatt, de a Képviselőház csak hosszas huzavona után tűzte napirendre. 

Miroslav Aleksić beterjesztő négy órát tartó beszédjében nemcsak Đuro Macut kormányának munkáját vitatta, hanem részletesen kitért azokra a botrányokra is, amelyek az elmúlt 14 évben a Szerb Haladó Párt (SNS), a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alkotta koalíció kormányaihoz köthetők[1].

A hatalmi koalícióhoz tartozó pártok (köztük a VMSZ) képviselői felszólalásaikban kiemelték, „támogatják a kormány munkáját, mivel nehéz időkben kellett bizonyítania, és így is jelentős eredményeket tud felmutatni”[2].

Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti frakcióvezetője, felszólalási jogát ügyesen átengedte Bájity Borisznak, a párt képviselőjének. Talán ezzel akart kimaradni a hatalmi koalícióra és a saját pártjára nézve is kellemetlen vitából.

A legutóbbi választásokig a közéletben teljesen anonim Bájity Borisz 2017 októberétől Vajdaság AT Képviselőház főtitkárhelyetteseként az elhunyt Pásztor István (Pásztor Bálint apjának) közeli munkatársa volt[3].
Párthovatartozása alapján előbb az egypárti (VMSZ-es) Magyar Nemzeti Tanács tagja, majd ugyancsak a VMSZ listáján köztársasági parlamenti képviselő és frakcióvezető-helyettes, valamint a párt alelnöke és az újvidéki városi Szervezetének elnöke is lett, akinek legfőbb feladata a jelek szerint Pásztor Bálint utasításainak követése.

Bájity Borisz hosszadalmas és színtelen felszólalásában részletesen kitért a kormány és a VMSZ viszonyára, illetve a Szerb Haladó Párttal több mint tíz éve tartó stratégiai együttműködésre. 
Valójában a már jól ismert szólamokat ismételte a szerb és a magyar nép történelmi megbékéléséről, a Magyarország és Szerbia közötti stratégiai partnerségről és a „hídról”, amit a VMSZ képez a két állam és a két nép között. 
– A VMSZ részvétele a politikai életben komoly, felelősségteljes és autentikus képviseletet jelent a szerbiai intézményekben – hangsúlyozta. 
Ezzel a mondattal valójában azt ismerte el, hogy pártja maradéktalanul kiszolgálja a haladók politikáját, és részes felelősséget visel az ország elhúzódó politikai válságáért és bizonytalanságáért.

Újhelyi Ákos, a VMSZ ugyancsak megélhetési politikusa érdektelen, lapos felszólalásában „megköszönte a kormánynak, hogy érzékenyen viszonyul a kisebbségek oktatásához”[4]. (Mintha ez nem a mindenkori kormány kötelessége lenne!) 
Számára az volt a legfontosabb, hogy a pénzügyminisztériumhoz intézett kérdésében azt tudakolja, lát-e lehetőséget arra, hogy újragondolja a nyomtatott 
könyvek és médiumok adózási rendszerét. 
Újhelyi Ákos is ékes példája annak, hogyan lehet valaki pártalapon sokéves megélhetési politikus.

A három napos vita során az ellenzéki képviselők részéről a kormányfő és több miniszter munkájával kapcsolatban számos bíráló megjegyzés hangzott el, valamint a folyamatban lévő és – hatalomváltás esetére – a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége is kilátásba lett helyezve. 
A lojalista VMSZ-es képviselők azt hangsúlyozták, számukra fontos, hogy politikai partnereikkel minden téren együttműködjenek. 
A kormány nemzeti kisebbségi politikáját meg sem említették! Hogyan hatott az ki a magyar közösség helyzetének alakulására, jogainak érvényesítésére? Szót sem ejtettek Demo Beriša ember- és kisebbségjogi miniszter működésével kapcsolatban.

Demo Beriša (Fotó: Srđan Ilić)

Demo Beriša, a Đuro Macut kormányának lojalista minisztere 1963-ban született a koszovói Pećben, de Újvidéken él.
Már a szakmai felkészültsége is kérdéseket vet fel, mivel – az Istinomer portál írása[5] alapján – középfokú katonai iskolát végzett, majd több katonai szakirányú továbbképzésen vett részt. A Jugoszláv Néphadseregben „fontos biztonsági, valamint katonai-rendészeti feladatokat látott el”. Az újvidéki Ügyviteli Főiskolán közgazdász címet szerzett, amelynek kevés köze van az emberi és nemzeti kisebbségi jogok széles és érzékeny területéhez.

A 2005-ben nyugdíjba vonult (!!) Demo Beriša 2006 és 2017 között a magánszektorban dolgozott, 2014 óta pedig a Szerbiai Albán Matica Polgári Egyesület [Matica Albanaca Srbije] elnöke.
2023. október 1-je óta az Emberi és Kisebbségi Jogi, valamint Társadalmi Párbeszédért Felelős Minisztériumban dolgozott Tomislav Žigmanov akkori miniszter különleges tanácsadójaként.
A Szerbiai Albán Matica elnöki tisztségéről sem tanácsadóként, sem miniszteri kinevezése után nem mondott le – legalábbis ez derül ki a nyilvánosan hozzáférhető életrajzából. Ez felveti az állami tisztsége és a civil szervezet vezetése közötti összeférhetetlenség kérdését.
Tagja a Népért és Államért Mozgalom megalakítását kezdeményező bizottságnak (akárcsak a miniszterelnök), amelynek létrehozását Aleksandar Vučić jelentette be 2023. októberében[6].

Az Aleksandar Vučić szerb nacionalista politikáját hűen kiszolgáló Demo Beriša tevékenységéről eddig alig hallottunk, amit pedig hallottunk az sem kedvező.

A közvélemény figyelmének középpontjába 2025. szeptember 15-én került, azzal, hogy megjelent Hrtkovciban a Vojislav Šešelj szervezte ünnepségen. Az összejövetel apropója a szerb egység, a szabadság és a nemzeti zászló napja volt. A sajtó beszámolói szerint az eseményen több miniszter, a Szerb Radikális Párt tagjai, valamint a Szerb Haladó Párt (SNS) parlamenti képviselői is jelen voltak.
Šešeljt egyébként Hágában éppen a Hrtkovciban horvátok ellen elkövetett háborús bűncselekmények miatt ítélték el, ezért az egész rendezvény számos bírálatot váltott ki, köztük Jasna Vojnić, a szerbiai Horvát Nemzeti Tanács elnökének részéről is. Jasna Vojnić az eseményt „mélységesen provokatívnak és a horvát közösségre nézve sértőnek”[7] minősítette.

Demo Beriša az Insajder hírportálnak adott interjúban arra a kérdésre, hogy miért fejezte ki támogatását egy háborús bűnök miatt elítélt személy iránt, azzal, hogy megjelent Hrtkovciban, azt válaszolta, „ott nem miniszterként volt jelen, nem a szerb kormány képviseletében vett részt, hanem magánszemélyként, és ehhez joga van”[8]. Valóban különválasztható-e a miniszteri tisztség és a „magánszemély” szerepe egy ilyen nyilvános politikai rendezvényen?

A kérdésre, hogy mit gondol, miként érinthette horvát nemzetiségű honfitársait az, hogy ellátogatott egy olyan helyszínre, amely a háborús szenvedések jelképe, Beriša azt válaszolta, nem biztos abban, hogy miért tulajdonítanak ekkora jelentőséget ennek az eseménynek[9].

A szerb kormány 2016-ban cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére[10]. A terv végrehajtási időszaka azonban 2020-ban lejárt, és megvalósítása is messze elmaradt a vállalásoktól[11].

Az Európa Tanács és az Európai Unió közös programja keretében készült elemzés szerint a tervben előirányzott 115 tevékenység közül mindössze 59, vagyis 51 százalék valósult meg teljes egészében. Negyvenhárom tevékenység esetében a végrehajtás csak részleges volt, vagy a meghatározott mutatók nem teljesültek maradéktalanul. Tizenhárom tevékenység, azaz 11 százalék egyáltalán nem valósult meg[12].

Ez arra utal, hogy a szerb kormány nem szorgalmazta kellő következetességgel az előirányzott nemzeti kisebbségügyi intézkedések végrehajtását, és nem követelte meg azok érvényesítését az illetékes intézményektől. A nemzeti kisebbségi közösségek helyzetében ennek következtében alig történt lényegi előrelépés. Egyes területeken, különösen a hivatalos nyelvhasználat terén, a helyzet inkább romlott. 
Ennek ellenére, a szerb kormánynak öt évre volt szüksége, hogy 2026. május 28-án új cselekvési tervet fogadjon el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére a 2026–2029 időszakra vonatkozóan[13]
Az előző cselekvési terv tapasztalatai alapján joggal lehet kételkedni, hogy ebből 
a tervből is mi valósul meg. 
A lojális VMSZ-es képviselők, persze, minderről mélyen hallgattak.


A háromnapos vita után a szerb kormány elleni bizalmatlansági indítványt a hatalmi többség (köztük a VMSZ) képviselői leszavazták. A kormány ellen 40 népképviselő szavazott, 135 ellene, egy képviselő pedig tartózkodott[14]. (A szerb parlamentnek 250 tagja van.) Így a képviselőház elutasította a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt.

Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai Szocialista Pártnak, valamint a hozzájuk csatakozott szatellit pártoknak kényelmes többségük van a parlamentben.
A képviselőházi vita csak arra volt jó, hogy az ellenzéki pártok az élő televíziós közvetítés során elmondják, milyen súlyos belpolitikai válság van Szerbiában.

A VMSZ képviselői ezúttal is egyértelművé tették, hogy számukra nem a közösség érdekképviselete a fontos, s hogy a végsőkig kitartanak a Szerb Haladó Párttal kötött politikai szövetség mellett. Függetlenül attól, milyen következményekkel jár ez egész Szerbiára és a vajdasági magyar közösség jövőjére nézve. 

Bozóki Antal

__________
[1] Részletesebben lásd mh: Próbán a kormány (Magyar Szó, 2026. július 28. 1., 4., vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356515/Proban-a-kormany, 2026. július 28. 8:32); MH: Konkrét eredmények. Magyar Szó, 2026. július 29. 1., 4., vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356577/Konkret-eredmenyek, 2026. július 29. 7:41, és Megmaradt a bizalom (Magyar Szó, 2026. július 30. 1. és 4., illetve https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356651/Megmaradt-a-bizalom, 2026. július 30. 7:36) c. írásaiban. 
[2] MH: Konkrét eredmények, az 1-es jegyzetben, 4., és Megmaradt a bizalom. https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356651/Megmaradt-a-bizalom, 2026. július 30. 7:36. 

[3] Bájity Borisz. https://www.mnt.org.rs/tagjaink/bajity-borisz

[4] MH: Konkrét eredmények, https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356577/Konkret-eredmenyek, 2026. július 29. 7:41 

[5] Vučićev ansambl [Vučić együttese]. Demo Beriša. https://www.istinomer.rs/akter/demo-berisa/

[6] Pet kandidata za ministre dolazi iz Novog Sada. 5. Demo Beriša – kandidat za ministra za ljudska i manjinska prava i društveni dijalog [Öt miniszterjelölt Újvidékről származik. 5. Demo Beriša az emberi és kisebbségi jogi és társadalmi párbeszédért felelős miniszteri tárca jelöltje]. https://vojvodinauzivo.rs/pet-kandidata-za-ministre-dolazi-iz-novog-sada/, 2025. április 14. 15:04.
Lásd még: Ko su predloženi ministri za novu Vladu Srbije [Kiket javasolnak Szerbi új kormánya minisztereinek]. https://www.rtv.rs/sr_lat/politika/ko-su-predlozeni-ministri-za-novu-vladu-srbije_1620804.html, 2025. április 14. 11.37 → 11.51, és a SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17081, 2025. április 22., és Покрет за народ и државу [Mozgalom a Népért és az Államért]. https://sr.wikipedia.org/wiki

[7] Stefan Goranović: Beriša o odlasku na Šešeljevu proslavu u Hrtkovcima: Nisam bio kao ministar, već kao privatno lice (VIDEO) [Beriša a Šešelj hrtkovci ünnepségén való részvételéről: Nem miniszterként, hanem magánszemélyként voltam jelen]. 2025. szeptember 18., 21:19 

[8] Uo. 

[9] Uo. 

[10] Tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkárság: Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére (2015. december). 80 oldal. https://www.puma.vojvodina.gov.rs/, és kisebbsegi-cselekvesi-terv-HU.docx 

[11] Bővebben lásd A cselekvési terv félig-meddig valósult meg! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13911, 2021. szeptember 25. 

[12] Uo.

[13] (Beta) Usvojen Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina do 2029. godine [Elfogadták a nemzeti kisebbségek 2029-ig szóló jogérvényesítési akciótervét]. https://www.insajder.net/vesti/usvojen-akcioni-plan-za-ostvarivanje-prava-nacionalnih-manjina-do-2029-godine, 2026. május 28. 14:32, és (Tanjug-RTV) Elfogadták a nemzeti kisebbségek új jogérvényesítési akciótervét. https://www.rtv.rs/hu/politika/elfogadt%C3%A1k-a-nemzeti-kisebbs%C3%A9gek-%C3%BAj-jog%C3%A9rv%C3%A9nyes%C3%ADt%C3%A9siakci%C3%B3terv%C3%A9t_1717987.html2026. május 28. 15.24. Lásd még az Új kisebbségi cselekvési terv – régi mulasztások c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18046, 2026. június 22. 

[14] (RTS-RTV) A parlament elutasította a kormány elleni bizalmatlansági indítványt. https://www.rtv.rs/hu/politika/, 2026. július 30. 09:37 

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

Öreg Dezső kommentárja

<span class="entry-title-primary">És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!</span> <span class="entry-subtitle">Öreg Dezső kommentárja</span>

Illusztráció: Shutterstock 

2026. augusztus 3. 17:55  

Ez a gondolat a Miatyánk egyik legfontosabb kérése, amely a keresztény tanok szerint arra tanít, hogy Isten irgalmát a felebarátaink iránti megbocsátásunk mércéjével kérjük.

Egy olyan országban élünk, ahol a többség kereszténynek vallja magát – nem csak a többségi nemzet, de a magukat kisebbségnek nevezők is. Holott nem igazán látom a helyét a kisebbség kifejezésnek egy a hitre esküdő társadalomban, ahol az erkölcsi kérdéseknek és erkölcsös gondolatoknak kellene dominálnia, nem csak a keresztényeknél.

Az erkölcsi értékek nagyjából egybeesnek a zsidóknál meg a mohamedánoknál meg a keresztényeknél is. Csak azért említem ezt a három monoteikus vallást, mert tudomásom szerint nekik van komoly befolyásuk a társadalomra Kelet-Közép- Európában. Hogy az erkölcsi értékeket egyesek hitnek, vallási értéknek, lelkiismeretnek vagy egyszerűen becsületnek, emberhez méltó magatartásnak tarják-e, végső soron mindegy. Bár van, aki csak olyan törvénynek nevezi, amely kötelező érvényűnek kellene legyen mindenkire.

Bosszút kell állni!

Azért ez a hosszú bevezető, mert úgy tűnik, nem így van. Szerbia állítólag választásokra készül, parlamentiekre meg elnökválasztásra is, és az eddig tapasztalatok alapján a mostani hatalomnak esze ágában sincs távoznia. Ebben az országban az autokrácia már túlnövi meghatározását – ami szerint ez egy olyan politikai rendszer, ahol a hatalom egésze egyetlen személy vagy személyek kis zárt csoportja kezében összpontosul, aminek a döntéseit nem korlátozzák külső jogi megkötések – és közelít a diktatúra meghatározásához, azaz egy olyan politikai berendezkedéshez, amelyben a korlátlan hatalom egyetlen személy (diktátor) vagy egy szűk csoport (pl. párt, katonai junta) kezében összpontosul. A hatalmat nem a társadalom szabad akarata, hanem erőszak és elnyomás tartja fenn. Nem nagy a különbség a kettő között, de mi még itt Kelet-Közép-Európában érezzük a különbséget, hiszen kommunista diktatúrában éltünk vagy fél évszázadig.

A hatalom szemmel láthatóan visszakozott azokban az időkben, amikor a legerélyesebben nyilvánult meg a tömeg dühe, tavaly március idusán és környékén, de ahogy szűnik a nép indulata, úgy jön vissza a hatalom mersze, ami bosszúvá fajult. “„Gyáva népnek nincs hazája” – mondja a jól ismert magyar szólás. Én azt mondanám, tapasztalatlan népnek sokáig tart erkölcsökön alapuló demokráciát építenie. Vessünk egy pillantást Európa térképére. Hol működnek az autokráciák? Jobbára ott, ahol 50 évig elnyomták a demokratikus fejlődést, többé kevésbé a Jáltában meghúzott határokig. A nép pedig jobbára hallgat, gondolja, ez a normális. A hatalom pedig uralma alá rendelte a rendfenntartókat.

Pénz, paripa, fegyver, minden kell!

Úgy látszik, a hatalomnak eszébe sincs lemondani a hatalommal járó minden fölényről, pénzről, paripáról, fegyverről. Az ODIHR (az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) a napokban arra figyelmeztetett, hogy Szerbiában nagy a veszélye annak, hogy erőszakba fulladnak a választások, mert nagyon megosztott a társadalom. Egy erőszaknak pedig hogyan lehet véget vetni? Erőszakkal. Az sem kizárt, hogy az uniformizált és felfegyverzett bűnözők olyan légkört teremtenek utasításra, amely megköveteli a rendkívüli állapot bevezetését.

Láttuk már eddig is, hogy egyetlen községet sem ad át a hatalom. Nem osztaná a pénzt a nyugdíjasoknak, nem csökkentené a gyógyszerek árát csupán azért, mert rájött az adományozás kényszere. A hatalom minden áron való megtartása az egyedüli motor.

A lehetőségek tehát korlátlanok. A hatalmat csak úgy maguktól nem adják át, az ilyesmi a civilizált társadalmak ismérve. A civilizált viselkedést évszázadokig kell tanulni.

Nincs megbocsátás ellenük vétkezőknek.

https://szmsz.press/2026/08/03/es-bocsasd-meg-vetkeinket-mikeppen-mi-is-megbocsatunk-az-ellenunk-vetkezoknek/

2026. augusztus 2., vasárnap

A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük?

A pártnak előbb vagy utóbb őszintén szembe kell néznie 
az elmúlt két évtized politikai történéseivel


Pásztor Bálint (VMSZ), Semjén Zsolt (KDNP) és Antal Árpád (RMDSZ), a tusványosi szabadegyetem kerekasztal-beszélgetésén (Fotó: Pásztor Bálint / Facebook)

Tusványoson a TISZA-kormány tagjai nélkül rendezték meg az idei, 35. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort (július 21–26.). 
Az eseményen a Fidesz politikusai mellett – a korábbi évekhez hasonlóan – a határon túli magyar politikai szereplők is részt vettek. A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) Pásztor Bálint pártelnök és Kovács Elvira, a szerb képviselőház VMSZ-es alelnöke képviselte.
 
A július 24-i Nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésen[1] Pásztor Bálint és Bárdi Nándor történész között éles vita bontakozott ki arról, milyen politikai felelősséget visel a VMSZ Aleksandar Vučić rendszerének támogatásáért.

Pásztor azt mondta, hogy Szerbia uniós tagságának hiánya miatt több határon is ellenőrzik , amikor Erdélybe utazik (noha Romániába Szerbiából mindössze egy államhatáron kell átlépni). Bárdi erre úgy reagált: ennek oka éppen az a rendszer, amelyet a VMSZ is támogat[2].
– Egy nagy társadalmi válság van Szerbiában, és az is kérdés, hogy a VMSZ ebben a válságban hová áll – fogalmazott Bárdi, hozzátéve, hogy miközben Pásztor az egységet hangsúlyozza, a VMSZ a Magyar Nemzeti Tanács teljes ellenőrzésére törekedett[3].
 
A VMSZ elnöke válaszában azt mondta: a vajdasági magyaroknak azzal a politikai erővel kell együttműködniük, amelyet a szerb választók juttatnak hatalomra, ezért szerinte a VMSZ-nek „nincs szégyellnivalója”[4]
Ezzel valójában az önálló, a mindenkori államhatalomtól független kisebbségi politizálás és a nemzeti közösségi jogok következetes képviseletének létjogosultságát kérdőjelezte meg.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) július 27-i közleményében[5] vitatta Pásztor állítását. Szerintük a VMSZ nem kívülről támogatja a belgrádi hatalmat, hanem annak aktív és egyik leghűségesebb része. 
A VMDK emlékeztetett arra, hogy a VMSZ államtitkárokat, tartományi titkárokat, parlamenti alelnököt, a Vajdasági Képviselőház elnökét és számos más tisztségviselőt adott a hatalomnak. – Aki ennyi pozíciót vállal, az nem kívülálló, hanem felelős mindazért, ami ebben az országban történik. Mert aki nem szégyelli, amit vállal, az helyesli is – írja a VMDK[6].

A közlemény szerint az SNS–SPS–VMSZ koalíció mérlege súlyos: megtorpant Szerbia európai uniós csatlakozása, romlottak a demokratikus és gazdasági mutatók, erősödött a korrupció, gyengült a jogállam, politikai nyomás alá kerültek az intézmények, miközben a lojalitás sokszor fontosabb lett a szakértelemnél.

A VMDK emlékeztet az újvidéki vasútállomás tragédiájára, a diákok elleni nyomásgyakorlásra és arra is, hogy a hatalom megtartása érdekében a kormányoldal még Vojislav Šešelj radikális pártjával is együttműködik. Következtetésük egyértelmű: „Igen. Van mit szégyellni.”[7]

Az ellenzéki párt jogosan teszi szóvá a VMSZ politikai felelősségét, de nem beszél arról a veszteségről, amelyet maga a vajdasági magyar közösség szenvedett el az elmúlt két évtizedben. A VMSZ felelőssége ugyanis nemcsak a belgrádi hatalom támogatására terjed ki, hanem arra is, hogy ez idő alatt a népszámlálások adatai szerint mintegy hetvenezer fővel csökkent a vajdasági magyarság lélekszáma, az irányítása alá került az intézményrendszer, valamint a Magyar Nemzeti Tanács által alapított sajtó, miközben fokozatosan háttérbe szorult a közösségi szolidaritás is[8]


Kovács Elvira és Csöbör Katalin, a Nő a Siker Alapítvány alapítója
(Fotó: Tamás Zsófia / Transtelex)
 
Egy másik, Család és karrier című – ugyancsak július 24-én tartott – beszélgetésen Kovács Elvira Pásztor István politikai örökségét méltatta, és úgy fogalmazott: „Mi mindannyian, akik ma a közösségünkért dolgozunk, az ő politikai gyermekei vagyunk. Az általa lefektetett alapok és a kitartó munka példája ma is erőt ad nekünk”[9].

A Transtelex cikke szerint Kovács arról beszélt, hogy „fogalmuk sincs, milyen politikája lesz az új magyar kormánynak a határon túli magyar szervezetekkel. Szerinte a Vajdasági Magyar Szövetség különösen nehéz helyzetben van, mert a kampányban végig kiállt a Fidesz mellett, most pedig még nincs világos kapcsolat az új magyar kormány felé”[10].

Kovács Elvira, aki hosszú évek óta a VMSZ egyik meghatározó politikusa és Pásztor István legszűkebb politikai köréhez tartozott, most arról beszél, hogy nincs világos képük az új magyar kormány viszonyáról a VMSZ-hez. Joggal vetődik fel a kérdés: mire számítanak azok után, hogy a kampányban, majd az április 12-i választások után is következetesen a Fidesz mellett kötelezték el magukat? 

Többen úgy vélték, hogy az idei tusványosi rendezvény egyes beszélgetései inkább „fideszes gyászfeldolgozásra”[11] emlékeztettek.  
A VMSZ vezetőinek részvétele Tusványoson ismét azt jelezte, hogy a párt továbbra is kitart a Fidesszel kialakított stratégiai szövetség mellett. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a jövőben már nem számíthat a TISZA Párt és a TISZA-kormány támogatására. 

A Pásztor-Bárdi vita túlmutat önmagán. Arról szól, vállalhatja-e egy politikai vezető a felelősséget úgy, hogy közben azt állítja: „nincs mit szégyellnie”.

A VMSZ-nek előbb vagy utóbb őszintén szembe kell néznie az elmúlt két évtized politikai történéseivel, el kell végeznie az átvilágítást és meg kell állapítania a politikai felelősséget. A politikában ugyanis nemcsak a sikerekért, hanem a kudarcokért is felelősséget kell vállalni. A párt vezetőinek viselni kell a politikai és erkölcsi felelősséget a közösséget ért károkért. Minél tovább halogatják a felelősség vállalását, annál súlyosabb lesz a politikai bukás.

A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük? Vagy egyszerűen nincs szégyenérzetük?
Bozóki Antal
__________
[1] Dr. Pásztor Bálint részvétele a Nemzetpolitikai kerekasztal beszélgetésen Tusványoson. http://www.pasztorbalint.rs/hu/sajtoszoba/dr-pasztor-balint-reszvetele-a-nemzetpolitikai-kerekasztal-beszelgetesen-tusvanyoson, 2026. július 24. 
[2] Pásztor: Ami Vučićék támogatását illeti, a VMSZ-nek nincs szégyellnivalója. https://szmsz.press/2026/07/24/pasztor-ami-vucicek-tamogatasat-illeti-a-vmsz-nek-nincs-szegyellnivaloja/, 2026. július 24. 15:28 
[3] Uo. 
[4] Uo. 
[5] (VMDK Sajtószolgálata) Aki nem szégyelli, az helyesli? https://szmsz.press/2026/07/27/vmdk-aki-nem-szegyelli-az-helyesli/, 2026. július 27. 10:07 
[6] Uo. 
[7] Uo. 
[8] Lásd még Yugovich Róbert: A vajdasági magyarságot nem kívülről verték szét. https://www.facebook.com/robertyugovich, 2026. július 30. 13:46, és A vajdasági magyarság utolsó esélye. Uo. 2026. augusztus 1. 12:29. 
[9] Kovács Elvira: Gazdag örökségről beszélgettünk Tusványoson. https://www.vajma.info/cikk/karpat/15734/Kovacs-Elvira-Gazdag-oroksegrol-beszelgettunk-Tusvanyoson.html, 2025. július 24. 16:33 
[10] Farkas Kriszta: Elmentem egy család és karrier panelre Tusványoson, de egy fideszes gyászfeldolgozáson találtam magam. https://transtelex.ro/transtelex/2026/07/24/tusvanyos-csalad-es-karrier-kantor-boglarka-koncz-zsofia, 2026. július 24. 08:12 
[11] Uo. 

2026. július 31., péntek

A népé az utolsó szó. Kár, hogy nem jut szóhoz. 
Narod ima poslednju reč. Šteta što je ostao bez teksta. 
Bašanović Marković, Željka

Ha az értelmiség nem reagál, a primitívek kisajátítják a hatalom összes eszközét. 
Ako intelektualci ne reaguju, onda primitivci uzurpiraju sve poluge vlasti.

Olyan államokban élünk, amelyekben a szatirikus irodalom nem évül el. 
Mi živimo u državama u kojima satirična literatura ne zastareva. 
Mladenović, Kokan

Ismét a fasizmus bűze terjeng a világban, de vannak, akiknek ez illatos. 
Ponovo se svijetom širi smrad fašizma, ali nekima to miriše! 
Osmančević, Dinko

Nem hallgatom a választási ígéreteket. Már ismerem őket az előző választásokról. 
Ne slušam predizborna obećanja. Zapamtio sam ih od prethodnih izbora.

Őseink is hittek a szebb holnapban. 
I naši preci verovali su u bolje sutra. 
Simić, Milan R.

Fordította: B. A.

„Mikor lesznek végre eredmények?”

 Juhász Bálint pártpropagandája és üres ígéretei

Illusztráció: Polgári Összefogás


– A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tartományi szerepvállalásának köszönhetően több vajdasági község és város kap támogatást különböző fejlesztési projektjei műszaki-tervezési dokumentációjának elkészítéséhez: 
1. kezdetét veheti a zentai Művelődési Ház átalakításának megtervezése, 
2. elkezdődhetnek Topolya Község Múzeuma épületének felújítási tervei, 
3. valamint megtervezhetik a Csantavér és Orom közötti útszakasz kiépítését. 
A fejlesztések célja a helyi életminőség javítása és a közszolgáltatások modernizálása! – írta július 23-án Facebook-oldalán Juhász Bálint, a Tartományi Képviselőház elnöke[1].

Másnap, július 24-én a Kishegyesen élő Juhász Bálint bejegyzését az ugyancsak kishegyesi Polgári Összefogás nevű civil kezdeményezés Újabb ígéretek, de mikor lesznek végre eredmények? címmel kommentálta közösségi oldalán. 
– Miért kell ismét csak tervekről beszélni, amikor számos korábban megígért fejlesztés a mai napig nem valósult meg? Hol van a Kishegyes–Topolya útszakasz felújítása? Mi lett a Bácsfeketehegy–Szenttamás–Verbász út korszerűsítésével? Hány olyan beruházást jelentettek már be ünnepélyesen, amelyből végül semmi sem lett? – kérdezi a Polgári Összefogás[2]
– A vajdasági embereknek nem újabb sajtóközleményekre és látványos bejelentésekre van szükségük, hanem befejezett beruházásokra, biztonságos utakra és kiszámítható fejlesztésekre – tette hozzá.

– És mi a helyzet a bánáti falvakkal? Úgy tűnik, mintha ezek a települések nem lennének fontosak a döntéshozóknak, mintha nem is Szerbia, illetve Vajdaság részét képeznék. Az utak rosszak, a fejlesztések elmaradnak, a fiatalok elvándorolnak, a falvak pedig évről évre egyre jobban leszakadnak. 
Nem lehet kétsebességes Vajdaságot építeni, ahol egyes települések folyamatosan figyelmet kapnak, mások pedig évtizedek óta csak üres ígéreteket. 
A vajdasági emberek nem újabb terveket kérnek. Eredményeket kérnek. 
Mert egy politikus munkáját nem a bejelentések száma, hanem a megvalósult fejlesztések alapján kell megítélni – írja a Polgári Összefogás közösségi oldalán.

Juhász Bálint propagandaízű közösségi bejegyzéseiből akár arra is lehetne következtetni, hogy ha a VMSZ nem létezne, Vajdaságban semmi sem fejlődne, sőt még a Nap is nyugaton kelne fel. 
 
A néhai VMSZ-elnök, Pásztor István egykori tanítványa, a ma már a (Magyarországon szerzett) „regionális tudományok doktora”[3] címet viselő Juhász Bálint amellett, hogy a párt a Tartományi Képviselőház elnöki tisztségébe emelte, megtartotta a VMSZ Intéző Bizottságának elnöki tisztségét[4] is, noha ez felveti az összeférhetetlenség és a tisztséghalmozás kérdését.

Juhász bejegyzéséből egyrészt jól látható, hogy ezek a „fejlesztési projektek” még csupán a műszaki-tervezési dokumentáció elkészítésének szakaszában tartanak, vagy még ott sem. Kérdés, hogy lesz-e ezekből egyáltalán valami, és ha igen, mikor. Másrészt meglévő épületek átalakításáról és felújításáról, valamint egy útszakasz kiépítésének megtervezéséről van szó. Harmadrészt – Juhász állításával ellentétben – az is kérdéses, hogy az ilyen beruházások mennyiben javítják a helyi lakosság életminőségét és modernizálják a közszolgáltatásokat.

Végül, de nem utolsósorban: miért kell ezeket a beruházásokat a VMSZ érdemeként feltüntetni, amikor a támogatásról a Vajdasági Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Tartományi Titkárság hozta meg a döntést? Talán azért, mert ott VMSZ-es hivatalnokok ülnek? A titkárság döntéseit nem szakmai, hanem pártpolitikai szempontok alapján hozzák? Mikor születnek végre olyan döntések, amelyek új munkahelyeket teremtő beruházásokat ösztönöznek, nem pedig kizárólag az infrastruktúra fejlesztését szolgálják?

Egyébként ezeket a beruházásokat és Juhász Bálint elnöki fizetését is a mi, vagyis az adófizetők pénzéből fedezik. A kérdés csupán az, hogy Juhász Bálint mit tesz ezért a közösség érdekében? 
Bozóki Antal 
__________
[1] Dr. Juhász Bálint. https://www.facebook.com/drjuhaszbalint/?locale=hu_HU, 2026. július 23. 9:06 
[2] Polgári Összefogás. https://www.facebook.com/profile.php?id=61577397173213, 2026. július 24. 7:35 
[3] Lásd az 1-es alatti bejegyzést. 
[4] Intéző bizottság. https://www.vmsz.org.rs/rolunk/intezo-bizottsag

Bottoni: A vajdasági magyar politikai elit elveszítheti eddigi kiváltságos helyzetét

 A történész szerint a magyarországi hatalomváltás Szerbiában is átrendezheti az erőviszonyokat

<span class="entry-title-primary">Bottoni: A vajdasági magyar politikai elit elveszítheti eddigi kiváltságos helyzetét</span> <span class="entry-subtitle">A történész szerint a magyarországi hatalomváltás Szerbiában is átrendezheti az erőviszonyokat</span>

Stefano Bottoni (Forrás: Vreme) 

2026. júl. 30. 19:46

Budapest és Belgrád kapcsolata alapvetően átalakulhat, a vajdasági magyar politikai elit elveszítheti eddigi kiváltságos helyzetét, miközben Magyarországnak és Szerbiának egyaránt szembe kell néznie saját történelmi örökségével és a demokrácia újjáépítésének kihívásaival – erről beszélt a Vreme hetilapnak adott interjújában Stefano Bottoni történész, amit a balk.hu szemlézett.

[...] 

Az interjú egyik legérzékenyebb része a magyar kisebbségi politika jövőjével foglalkozik.

Bottoni szerint az új budapesti vezetés várhatóan alapvetően másként viszonyul majd a szomszédos országok magyar politikai elitjéhez. A Fidesz az elmúlt másfél évtizedben jelentős pénzügyi és politikai támogatást nyújtott ezeknek a szervezeteknek, amelyek cserében többnyire feltétlen lojalitást tanúsítottak Orbán Viktor iránt.

Szerbiában ezt a rendszert mindenekelőtt a Vajdasági Magyar Szövetség testesítette meg, amely egyszerre vált Budapest és Belgrád szövetségesévé. A párt vezetése szoros kapcsolatot ápolt a Fidesszel, miközben Vučić rendszerének stabil parlamenti és helyi partnere lett.

Bottoni arra számít, hogy az új magyar kormány jelentősen csökkentheti a határon túli politikai elitek támogatását, és az eddiginél szigorúbb feltételekhez kötheti a pénzek felhasználását. Nem azért, mert lemondana a külhoni magyar közösségekről, hanem azért, mert különbséget kíván tenni a közösségek támogatása és a helyi pártelitek finanszírozása között.

Az új budapesti vezetés szemében ezek az elitek nem pusztán Orbán szövetségesei voltak, hanem több esetben a helyi autoriter rendszerek partnereivé is váltak. A magyarországi hatalomváltás így nemcsak pénzügyi, hanem politikai elszámoltatást is hozhat számukra.

Bottoni szerint a határon túli magyar politika átalakulásának egyik alapelve az lehet, hogy Budapest többé nem kívánja politikailag irányítani a szomszédos országok magyar közösségeit.

Ez szakítást jelentene azzal az elképzeléssel, amely szerint a magyar kormány a teljes Kárpát-medencei magyarság politikai központja, és joga van meghatározni, mely pártok és vezetők képviseljék a külhoni közösségeket.

Az új modellben a magyar állampolgárság, az oktatási és kulturális támogatások, valamint a schengeni térhez kötődő előnyök megmaradhatnak, de ezek nem jelentenének automatikus politikai felhatalmazást a helyi elitek számára.

A történész értelmezésében a külhoni magyarság többé nem élhetne vissza azzal a gondolattal, hogy Trianon örökös áldozataként feltétel nélkül jogosult Budapest támogatására. A történelmi trauma elismerése nem jelentheti azt, hogy bizonyos pártok és vezetők évtizedeken át ellenőrzés nélkül használhatják fel a magyarországi közpénzeket.

A magyarországi hatalomváltás Szerbiában is átrendezheti az erőviszonyokat. Vučić elveszített egy olyan uniós szövetségest, aki rendszeresen védelmébe vette Belgrádot, támogatta Szerbia gyorsított csatlakozását, és politikai legitimációt biztosított a szerb vezetésnek. Ezzel egyidejűleg a Vajdasági Magyar Szövetség is nehéz helyzetbe kerülhet, mert egyszerre függött a budapesti támogatástól és a belgrádi hatalmi együttműködéstől.

Bottoni értelmezése szerint azonban a változás nem egyszerűen arról szól, hogy az egyik politikai tábor támogatása megszűnik, és egy másik veszi át a helyét. Sokkal mélyebb fordulat következhet be: Budapest lemondhat arról az igényéről, hogy a határon túli magyar közösségeket politikailag felügyelje, és ezzel megszakadhat az a rendszer is, amelyben a kisebbségi elitek a magyar kormány támogatásáért cserébe helyi autoriter vezetéseket szolgáltak ki.

Ez Szerbiában különösen érzékeny kérdés. A vajdasági magyar politikai elit az elmúlt években nemcsak Orbán, hanem Vučić rendszerének is szerves részévé vált. Egy budapesti irányváltás ezért a szerbiai magyar politikában is olyan vákuumot teremthet, amely új szereplők és új képviseleti formák megjelenéséhez vezethet.

[...] 

https://szmsz.press/2026/07/30/bottoni-a-vajdasagi-magyar-politikai-elit-elveszitheti-eddigi-kivaltsagos-helyzetet/