A Topolya – Kishegyes – Szenttamás közötti útszakasz nem egyszerűen rossz állapotú. Ez az út közel 100 éves, és soha nem újították fel rendesen.

Ez az út:
– napi szinten több ezer ember közlekedését szolgálja;
– kulcsfontosságú összeköttetés a településeink között;
– mégis elavult, repedezett, balesetveszélyes;

Nézzük a számokat:
– a teljes Topolya–Kishegyes–Szenttamás út felújítása több mint 1,07 milliárd dinárba kerülne;
– csak a Kishegyes–Topolya szakasz 850 millió dinár;
– a Bácsfeketehegy–Szenttamás rész 624 millió dinár;

Vagyis:
– a pénzforrás megteremtődött;
– a feltételek, hogy a felújitást elkezdjék megteremtődtek;- pontos tervek léteznek;
– az összegek ismertek;
–  a probléma évek óta napirenden van.

És mégis…
– 2026-ban még mindig ugyanazon a 100 éves korszerűtlen veszélyes úton közlekedünk.
Miközben:
– milliárdokat költenek új gyorsforgalmi utakra;
– százmilliós projektek valósulnak meg máshol.

Nem új autópályát kérünk. Nem luxust kérünk. Csak azt, hogy ezt az alapvető, mindennapi utat végre felújítsák. Ez nem fejlesztés kérdése. Ez felelősség kérdése.

Meddig kell még várni? Meddig kell még kockáztatni az életünket?

Évek óta hitegetik az embereket, hogy felujitják és semmi sem történik… A polgárok már türelmetlenek és elégedetlenek a hatalommal, azzal a hatalommal, amely már 16 éve uralkodik (SNS-VMSZ). Koalíciós szerződésük része a Topolya-Kishegyes-Szentamàs utszakasz és a Bacsfeketehegy-Verbász utszakasz is.

Amit biztosan tudunk: a pénzforrás is és a tervek is elkészültek mindkét utszakaszra.

Hová tünt a pénzforrás és mi lett a tervekkel?

(Név a szerkesztőségben)

 

https://delhir.info/2026/04/03/olvasoi-level-meddig-kell-meg-ezen-az-uton-jarnunk/