ROSSZ POLITIKAI ÜZENET

VMÚ – lopott név, plagizált program, hiteltelen vezetés 

Mezei Zoltán, Sövény Ferenc, Tarr Zoltán, Rózsa Zsombor,
Natkai Andrea és Vukasinovity Klemm Péter (Forrás: Tarr Zoltán/Facebook)

Az új magyar kormány vajdasági magyarokkal kapcsolatos politikájának alapelveit Magyar Péter miniszterelnök vázolta fel abból az alkalomból, hogy április 24-én hivatalában fogadta Pásztor Bálintot, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét: 

1. A vajdasági magyarok a jövőben is számíthatnak az anyaország támogatására. 

2. A szerzett jogok megmaradnak. 

3. A magyar-szerb kapcsolatok erősítésében elsődleges szempont lesz a Szerbiában élő magyarok helyzetének javítása és szülőföldön való boldogulásuk elősegítése. 

4. Jelentős változások várhatók az anyaországi támogatások felhasználásának átláthatóságában és hatékonyságában. 

5. Elfogadhatatlan, hogy közpénzből fenntartott, a VMSZ által befolyásolt vajdasági magyar média pártpropagandát közvetítsen. 

6. Az új kormány tíz évre visszamenőleg vizsgálja felül a támogatások felhasználását. 

7. Kivizsgálják a levélszavazás során felmerült visszaéléseket is[1].

Ezekhez az elvekhez kapcsolódik Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, a TISZA Párt egyik alelnöke, országgyűlési képviselő április 29-i bejegyzése, miszerint a „TISZA a magyar nemzet egységéért és a megbékélésért dolgozik. Tartjuk magunkat ahhoz, a már választások előtt kimondott alapelvünkhöz, hogy a külhoni közösségek belső politikai életének alakítását az ott élők feladatának tekintjük, így abba nem avatkozunk be. Ennek szellemében, minden ellenkező hír, vagy sejtetés dacára, semmilyen új, határon túli párt alapításában nem vállalunk szerepet, és nem támogatunk olyan kezdeményezéseket, amelyek a közösség megosztására lennének alkalmasak”[2].

Ezeknek az álláspontoknak a fényében kell értékelni Forsthoffer Ágnesnek, a magyar Országgyűlés elnökének és a TISZA Párt egyik alelnökének június 3-i szabadkai látogatását, amelynek során Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke fogadta, valamint a Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) küldöttségének július 9-i budapesti látogatását.

A Forsthoffer Ágnes látogatásához fűzött kommentek szinte kivétel nélkül csalódottságot és döbbenetet fejeztek ki, az elnökasszony szabadkai kézfogását pedig tapasztalatlanságból eredő hibának, súlyos tévedésnek nevezik. 

– Ez nagy pofon a vajdasági másként gondolkodóknak, vagy nevezzük őket ellenzékieknek. Nem ilyen hozzáállást vártunk... – írta az egyik kommentező[3].

A VMÚ vezetői a szervezet közösségi oldalán számoltak be a számukra nagy eseményről, amiért – úgy tűnik – minden követ megmozgattak. 
 

– Budapesten többórás hivatalos egyeztetéseket folytattunk a magyar kormány és az Országgyűlés képviselőivel. […] A nap végén Tarr Zoltán, Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere is fogadta delegációnkat. 
Őszinte, nyílt és szakmai párbeszéd zajlott. A megbeszélések során részletesen bemutattuk a vajdasági magyar közösség valós helyzetét, valamint azokat a kihívásokat, amelyek ma meghatározzák közösségünk mindennapjait. 
Bemutattuk a Vajdasági Magyar Újrakezdés 16 pontos programját, amely hosszú távú, szakmai alapokon nyugvó javaslatokat fogalmaz meg a vajdasági magyar közösség megerősítésére és fejlődésére – olvasható a VMÚ közösségi oldalán[4]. 
Mezei Zoltán egyenesen „történelmi pillanatnak” nevezi a találkozót. – Egy partneri, baráti, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés kezdete volt ez a nap – mondja a videóban[5]. 

Igen, történelmi pillanat volt, de milyen?

A találkozóval kapcsolatosan Tarr Zoltán a Facebook-oldalán a következőket írta: 
„A magyarságpolitika egyik feladata, hogy megteremtse azt a környezetet, amelyben a határon túliak is bekapcsolódhatnak a magyar közéletbe. 
Legyen cél egy olyan felszabadult társadalmi élet, ahol minden közösség megtalálhatja szabadon a maga útját – szemben az előző kormány politikájával, aki egyes szervezeteket kiemelt, felemelt, vazallusává tette, másokat elsüllyesztett, félreállított. 
Az a kérdés, hogy a határon túli magyarok elvándorlásához mennyiben járult hozzá, hogy sokan, különösen a fiatalok, úgy érezték: elfogy a levegő körülöttük?
Ma a Vajdasági Magyar Újrakezdés képviselőivel volt szerencsém találkozni egy rövid kézfogásra”[6].

Gajda Attila, a Magyarságpolitikai Bizottság alelnöke pedig így fogalmazott: 
„Új időszámítás kezdődik a magyarságpolitikában is.”[7] – A Magyarságpolitikai Bizottság alelnökeként hajlandó vagyok találkozni, beszélgetni a nemzeti összetartást, megmaradást és fejlesztést érintő kérdésekről mindenkivel, aki építő, jó szándékkal közeledik, aki nem az egyéni ambícióit, hanem a közösség felemelkedését tartja elsődlegesnek – tette hozzá, majd bejegyzését ezekkel a szavakkal zárta: „Büszke vagyok arra, hogy sikerült koordinálnom és levezényelnem ezt a találkozót. Köszönet minden közreműködőnek! Ezzel most valami új rendszer kezdődött el.”[8]

Gajda Attila közösségi bejegyzéséből egyértelműen kiderül, hogy ő „koordinálta” a VMÚ budapesti látogatását, amire végül Hajdú Márton, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének meghívására került sor. 
A Törökkanizsáról Magyarországra származott Gajda Attiláról (1971?–) van szó, aki az Újvidéki Egyetem testnevelő tanári és edzői szakán szerzett diplomát[9], és aki minden külpolitikai ismeret nélkül (tabula rasa) lett a Magyar Országgyűlés Magyarságpolitikai Bizottságának az alelnöke. Csak ezért, mert felismerte a pillanatot, hogy mikor álljon a TISZA oldalára. Kérdés, hogy ezek után a délvidéki ellenzéki szervezetek – ha nem kér bocsánatot – egyáltalán szóba állnak-e vele.

Gajda Attila jól példázza azt a politikustípust, amely szakmai felkészültség helyett elsősorban párthovatartozásának köszönheti gyors karrierjét. Csakúgy, mint Tarr Zoltán, aki református lelkészként végzett; később ipari és mezőgazdasági digitalizációval, valamint civil szervezetek támogatásával foglalkozott és lett belőle társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter. 
Tarr Zoltánnal kapcsolatban még az is problémás, hogyan lehet egyszerre az Országgyűlés, vagyis a törvényhozás képviselője és miniszter, a végrehajtó testület tagja? 
Nehéz lesz ilyen előképzettséggel a külhoni magyarokkal való kapcsolatokat (is) irányítani.

A VMÚ budapesti látogatásáról beszámolt szinte a teljes vajdasági magyar nyelvű sajtó: a Magyar Szó[10], a Szabad Magyar Szó[11], a Vajdaság Ma[12] és a VRTV[13] is, nagy feneket kerítve az esetnek, mintha a vajdasági magyar közösség hiteles képviselőit fogadták volna, pedig korántsem. 
Jellemző, hogy a magyar nyelvű média munkásai ez alkalommal sem fűztek kommentárt az eseményhez.

Surányi Zoltán a Vajdasági Magyar Plénum elnöke Puccsisták Pesten című írásában írja: „Ha az új magyar kormánynak az a szándéka, hogy versenyeztesse a vajdasági magyar ellenzéki pártokat és civil szervezeteket és utána a győztest, vagy a neki legszimpatikusabb szervezetet támogassa, ám legyen, de így soha nem fogjuk legyőzni a VMSZ-t.”[14]

Fel kell hívni a figyelmet: a VMÚ vezetőinek fogadásával a magyar kormány eltért a miniszterelnök és a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter által korábban megfogalmazott elvektől! 
Mindenekelőtt attól az alapelvtől, hogy a külhoni közösségek belső politikai életének alakításába nem avatkoznak be, hogy semmilyen új szervezet alapításában nem vállalnak szerepet, és nem támogatnak olyan kezdeményezéseket, amelyek a közösség megosztására lennének alkalmasak. Hát a VMÚ pedig ilyen szervezet, a javából.

A Magyar Országgyűlés és a kormány egy olyan szervezet vezetőit fogadta az ősszel esedékes nemzeti tanácsi választások előtt, akiknek hitelességét korábbi közéleti szerepvállalásuk már komolyan megkérdőjelezték. 

__________________________________________________________

Választási program – 2026 

Magyar Nemzeti Tanács 
Szerbia 
VMÚ – 16 pont az újrakezdésért 
Egy szabadabb, igazságosabb és erősebb vajdasági magyar közösségért 
Bozóki Antal választási programja nyomán kidolgozta: Rózsa Zsombor és a fiatal magyar értelmiség 

 _______________________________________________________

A VMÚ választási programjának fejléce, mielőtt követeltem, hogy a nevemet vegyék le

A VMÚ-t 2026. június 23-án jegyezték be. Nevét a Vajdasági Magyar Plénumtól tulajdonította el magának. Kezdetben a logóját is, de később lecserélték, mivel az szerzői jogvédelem alá esik. A 16 pontos programját is – saját ötletük nem lévén – részben plagizálták (lásd a keretesben).

Az említett személyek puccsozták meg és tették tönkre a  vajdasági magyar ellenzéki koszéleskörű kalíció létrejöttét (amit a VMP kezdeményezett).  

Az öt elnökségi tagból három (nemrég még) VMSZ-es aktivista volt, az elnöke még a támogatások haszonélvezője is. Április 12. után most felcsaptak ellenzéki aktivistának. Ki fog hitelt adni az ilyen – haszonra dolgozó – politikai kaméleonoknak?

Vezetőinek többsége (Mezei Zoltán és Sövény Ferenc kivételével) gyakorlatilag ismeretlen a vajdasági magyar közösség előtt (az ambiciózus Korhecz Tamás veje, Vukasinovity Klemm Péter is az elnökségben van, lánya pedig a csapatban). Szakmai felkészültségük és közéleti alkalmasságuk is komoly kétségeket vet fel. 

Hiába akadtak valamiféle szponzorra a háttérben, a vajdasági magyarság látott már ilyen csodát. Átlát a szitán.

A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, ezért azok a kormány egészére nézve irányadók. A szavaknak és a tetteknek ezért összhangban kellene lenniük. 

A VMÚ vezetőségének fogadása a Magyar Országgyűlésben és a reszort miniszterrel való kézfogás ismét rossz üzenetet küldött a vajdasági magyar közösségnek, mivel megszegték a saját maguk által hirdetett elveket. Nem a korábban meghirdetett egyenlő távolság elvét követték, hanem konkrét politikai szereplőket emeltek ki, a VMSZ-t és a hozzá közel álló VMÚ-t.

A TISZA-kormányt nem annak alapján fogjuk értékelni, hogy a miniszterelnök vagy a miniszterek mit mondanak, hanem hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a vajdasági magyar közösség is elvégezhesse a maga rendszerváltását.

Bozóki Antal

__________
[1] Bővebben lásd a BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17916, 2026. április 26. 
[2] Tarr Zoltán. https://www.facebook.com/tarrzoltan.tisza/posts/pfbid02nUXY9Fum6GXiwmJLwoZiCG42Cvz1Zt4sKWaaWnc9gQ1EhfCZauhPMLLNBB4KipKQl , 2026. április 29. 21:12, és Dezső András: Tarr Zoltán: Tíz évre visszamenőleg megvizsgáljuk a külhoni támogatások felhasználását. https://telex.hu/belfold/2026/04/30/tarr-zoltan-tiz-evre-visszamenoleg-megvizsgaljuk-a-kulhoni-tamogatasok-felhasznalasat, 2026. április 30. 07:53 
[3] A magyar parlament elnökének óriási baklövése. https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681, 2026. június 3. 18:21, és Erika Samu. https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681, 2026. június 4. 19:05 
[4] Budapesten járt a Vajdasági Magyar Újrakezdés delegációja. https://www.facebook.com/vmujrakezdes/, 2026. július 10. 18:13 
[5] Vajdasági Magyar Újrakezdés. https://www.facebook.com/vmujrakezdes/, 2026. júl. 11. 19:00 
[6] Tarr Zoltán. https://www.facebook.com/tarrzoltan.tisza, 2026. július 9. 19:32, és Tarr Zoltán. https://hu.wikipedia.org/wiki/Tarr_Zolt%C3%A1n
[7] Lásd a 4-es alatti oldalon. 
[8] Uo. 
[9] Gajda Attila. https://hu.wikipedia.org/wiki/Gajda_Attila
[10] v-ár: Budapesten járt a VMÚ küldöttsége: Magyar Szó, 2026. július 11. 5. 
[11] A magyar kormány képviselői fogadták a Vajdasági Magyar Újrakezdés vezetőit. https://szmsz.press/2026/07/09/a-magyar-kormany-kepviseloi-fogadtak-a-vajdasagi-magyar-ujrakezdes-vezetoit/, 2026. júl. 9. 21:13 
[12] Budapesten egyeztetett a Vajdasági Magyar Újrakezdés delegációja a kormány és az Országgyűlés képviselőivel. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/31696/Budapesten-egyeztetett-a-Vajdasagi-Magyar-Ujrakezdes-delegacioja-a-kormany-es-az-Orszaggyules-kepviseloivel.html2026. július 10. 23:35 
[13] Tarr Zoltán miniszter is fogadta a Vajdasági Magyar Újrakezdés vezetőit. https://rtv.rs/hu/politika/tarr-zolt%C3%A1n-miniszter-is-fogadta-a-vajdas%C3%A1gi-magyar-%C3%BAjrakezd%C3%A9s-vezet%C5%91it_1728141.html, 2026. július 09. 22.48. Lásd még: Gajda Attila. https://hu.wikipedia.org/wiki/Gajda_Attila 
[14] Surányi Zoltán: PUCCSISTÁK PESTEN. https://vmplenum.rs/2026/07/10/suranyi-zoltan-puccsistak-pesten/ Lásd még Balla Lajos Laci: Valami nem stimmel! https://vmplenum.rs/2026/07/10/balla-lajos-laci-valami-nem-stimmel

Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik

Mindent megtettek, mindenkivel egyeztettek, napirenden tartották – az eredmény azonban egyenlő a nullával

A Krivaja (Fotó: Képernyőfelvétel/Magyar Szó)

A bajsai Jelenért és Jövőért Ökológiai Egyesület Pásztor Bálintnak, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének címzett nyílt levélben hívta fel a figyelmet a Krivaja folyó súlyos szennyezettségére, és konkrét, célravezető intézkedéseket sürgetett a megmentése érdekében. 
A nyílt levélhez támogatásáról biztosította a Malter – Vajdasági Magyar Alternatív Fórum, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Vajdasági Magyar Plénum (VMP) és a Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ)[1]. 

A levelet a Magyar Nemzeti Tanácsnak is postázni kellett volna. 
 

– Tizennégy éve nézzük, ahogy egy egykor élő folyóból nyílt, bűzlő kanalizáció válik. Tudjuk, kik a szennyezők. Önök is tudják. A hatóságok is tudják – írja a levélben. A lakosság a civil szervezetekkel, valamint a bajsai és kishegyesi helyi közösségekkel együtt mindent megpróbált: petíciókat írt, feljelentéseket tett, sőt az Alkotmánybírósághoz is fordult az alkotmányellenes rendeletek miatt, válaszra azonban sem méltatták őket – emelik ki a levében[2].

A levélírók tétlenséggel vádolják a VMSZ-t, rámutatva, hogy a párt Topolya községben és tartományi szinten is hatalmi pozícióból politizál, ezért úgy vélik, hogy a pártnak lehetősége és felelőssége lenne határozottabban fellépni a környezetszennyező gyárakkal szemben. Arra kérik a VMSZ elnökét, hogy a párt a politikai érdekérvényesítés eszközeivel élve nyújtson védelmet a Krivaja mentén élő közösségnek, és tegyen konkrét lépéseket az egészséges környezet biztosításáért[3].

Pásztor Bálint a nyílt levélre válaszolva elismeri, hogy „Bajsán és Kishegyesen évek óta érzékelhető életminőségi, környezetvédelmi és egészségügyi gondról van szó”. Határozottan visszautasította azonban az állítást, miszerint „a VMSZ félrenézett volna, vagy a szennyezők oldalán állna” [4].
– A tények azt mutatják, hogy Topolya és Kishegyes község is megtette a maga hatáskörében a szükséges lépéseket, a VMSZ politikusai pedig helyi, tartományi és köztársasági szinten napirenden tartották az ügyet – írja válaszában a pártelnök, köztársasági képviselő. 
 

Pásztor azt is felsorolja, hogy néhai édesapja, Pásztor István már 2018-tól egyeztetéseket folytatott annak érdekében, hogy a Krivaját szennyező vállalatok saját szennyvíztisztítási terveket készítsenek, továbbá ismerteti azokat a hatósági intézkedéseket, amelyeket a VMSZ képviselői sürgettek az ügy rendezése érdekében.

A megélhetési politikus kijelentése, miszerint a VMSZ politikusai a Krivaja ügyében „helyi, tartományi és köztársasági szinten is napirenden tartották az ügyet” a párt teljes politikáját, így a nemzeti közösségi politikáját, annak csődjét és nyomorát fejezi ki: 
Mindent megtettek, mindenkivel egyeztettek, minden fórumon napirenden tartották az ügyet – az eredmény azonban, mint tudjuk, zéró, vagyis egyenlő a nullával! 
Az egykor élő Krivaja mára „nyílt, bűzlő csatornává vált”[5] , a magyar közösség pedig drámaian fogy, leépül, degradálódik. 
A VMSZ Szerb Haladó Párttal (SNS) kötött szövetsége semmi jót nem hozott a magyar közösségnek; ebből kizárólag a párt politikusai profitáltak.

Kovács Elvira, a VMSZ képviselője a szerb parlamentben, az európai integrációs bizottság elnöke az ország uniós integrációjával kapcsolatos ugyanazt a politikai narratívát követi, mint Pásztor Bálint a belpolitikai témákkal kapcsolatosan.

Az Európai Parlament július 8-án 468 igen, 116 nem szavazattal és 79 tartózkodás mellett elfogadta a Szerbiáról szóló állásfoglalást. 
Az EP-képviselők arra figyelmeztettek, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás felé vezető előrelépés nem csupán a reformok elfogadását, hanem azok alapos és maradéktalan végrehajtását is megköveteli. 
– Továbbra is tartós szakadék húzódik Szerbia jogszabályainak az uniós szabályokhoz való igazítása és a reformok tényleges végrehajtása között, ami továbbra is aláássa az ország előrehaladását – áll az Európai Parlament honlapján közzétett jelentésben[6].

Kovács Elvira, mint az ország egyik európai integrációjáért felelős politikusa, folyamatosan és alaptalanul sürgeti Szerbia felvételét az Európai Unióba, újabb csatlakozási fejezetek megnyitását, miközben Szerbia nem teljesíti a tagsághoz fűződő feltételeket. Eközben teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a koppenhágai kritériumok[7] teljesítésének számonkérését – beleértve a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülését is –, ami súlyosan érinti a magyar közösség jogait.

Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. Úgy tűnik, nem értik, hogy a választókat nem az érdekli, hogy kivel egyeztettek, milyen felszólalásaik voltak, hogy mit tartottak napirenden, hanem az, hogy milyen konkrét eredményeket tudnak felmutatni az emberek élet- és munkafeltételeinek javítása érdekében. Ideértve a környezetvédelmet is.

A politika végső mércéje nem az ígéret, nem a tárgyalás és nem a napirend, hanem az eredmény. Ezen a mérlegen a VMSZ politikája megbukott. A felelősséget ezért sem lehet tovább elhárítani.

Bozóki Antal

__________
[1] Nyílt levélben követelik a Krivaja folyó megmentését. https://www.magyarszo.rs/vajdasag/a.355245/Nyilt-levelben-kovetelik-a-Krivaja-folyo-megmenteset, 2026. július 7. 16:42, és Magyar Szó, 2026. július 8. 12. 
[2] Uo. 
[3] Uo. 
[4] Pásztor: A VMSZ nem hallgatott a Krivajáról. https://szmsz.press/2026/07/10/pasztor-a-vmsz-nem-hallgatott-a-krivajarol/, 2026. júl. 10. 19:14, és Nincsenek érintetlenek! Magyar Szó, 2026. július 11. 5.  
[5] Lásd az 1-es alatti levélben. 
[6] Az Európai Parlament elfogadta a Szerbiáról szóló állásfoglalást. https://szmsz.press/2026/07/08/az-europai-parlament-468-szavazattal-elfogadta-a-szerbiarol-szolo-allasfoglalast/, | 2026. július 8. 14:30 
[7] Csatlakozási kritériumok (koppenhágai kritériumok). https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/glossary/accession-criteria-copenhagen-criteria.html
Lásd még mh: Részleges vagy teljes körű tagság? Magyar Szó, 2026. július 10. 1., 5, és VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18102, 2026. július 10.

Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság

Emberi és nemzeti kisebbségjogi napló (332.)

Június 16. – július 11. 

Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
 

A tordai helyi közösség körültáblázott épülete

A tartományi kormány épületében ünnepélyes keretek között adták át a szerződéseket „a többnyelvűség fejlesztését” szolgáló támogatások kedvezményezettjeinek[1].
„A pályázat keretösszege az idén húszmillió dinár volt, amelyből összesen ötvennyolc vajdasági intézmény és szervezet részesült támogatásban.”[2]
– A támogatottak között volt a tordai helyi közösség is, amely 150 ezer dinárt nyert többnyelvű utca- és tájékoztató táblák kihelyezésére. Dobai János, a helyi közösség elnöke elmondta, hogy Torda többnemzetiségű település, ahol a szerb mellett a magyar és a román nyelv is hivatalos használatban van. A többnyelvű feliratok nemcsak a helyieket segítik, hanem az átutazókat és a testvértelepülésekről érkező vendégeket is – írja a Vajdasági Magyar Szövetség propaganda lapja, a Magyar Szó[3].

Ismereteim szerint az utcanévtáblák ügyében a faluban évek óta semmilyen változás nem történt. A  helyi közösség székháza előtt megjelent viszont két új tájékoztató tábla és – „más környező településekhez hasonlóan”[4] – a Torda felirat.
A táblák magyar, szerb és román nyelven tájékoztatják az arra járókat, pontosabban a faluba tévedő idegeneket, hogy hol és mi található meg, melyek a helység nevezetesebb épületei.
Az utóbbi évek egyik legnagyobb állami beruházása lett ez Tordán. Ez önmagában is sokat elárul a falu állapotáról.

A Torda felirat kihelyezése – az újabban Vajdaság-szerte divattá vált (vagy talán központilag ösztönzött) gyakorlathoz igazodva – szinte teljesen felesleges pénzkidobás volt. A falubeliek tudják, hogy melyik faluban laknak, akik pedig erre járnak, azok a falu bejáratánál és kijáratánál is találkoznak a település nevével. Sok más probléma viszont továbbra is megoldatlan: ilyen a foglalkoztatás, az egészségügyi ellátás biztosítása és még számos más alapvető kérdés.

2025 elején a faluban már csak „850-900-an éltek”[5] (a valamikori négyezerből), ma pedig már ennél is jóval kevesebben. 

Ami a lakosság nemzeti összetételét illeti, Torda döntően magyarok lakta szórványtelepülés; a közösségi hálón található adatok szerint a magyarok aránya 86,56 százalék[6]. Laknak itt még szerbek, romák és más nemzetiségűek is. Az utóbbi években „körülbelül 35-40 kínai személy” is ide költözött[7].

A többnyelvű utca- és tájékoztató táblák kihelyezése csupán egyetlen megnyilvánulási formája a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatának. A valódi kérdés azonban az, miként érvényesül az anyanyelv hivatalos használata a közigazgatásban és a helyi lakosság tájékoztatásában?

Begaszentgyörgy község területén (ahova közigazgatásilag Torda is tartozik) hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill írásmód, valamint a magyar és a román nyelv és azok írása (az Alapszabály 5. szakasza) [8]. 

– A települések, az utcák, a közintézmények elnevezései és a földrajzi nevek többnyelvűek. A községi közigazgatásban biztosított a nemzeti kisebbségek nyelvén történő személynév-bejegyzéshez való jog érvényesítése – olvasható a községi polgári jogvédő közösségi oldalán[9].
 

Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven történő bejegyzésére korlátozódik.
A magyar nyelv hivatalos használata tehát alig érzékelhető. Arról pedig adatot sem találni, hogy milyen a község közigazgatásában a foglalkoztatottak nemzeti aránya.

Begaszentgyörgy községben tehát papíron biztosított a magyar és a román nyelv hivatalos használata. A kisebbségi jogok azonban gyakran kirakatintézkedésekben jelennek meg, a közigazgatás mindennapi működésében alig érvényesülnek. Miközben pénzt költenek háromnyelvű táblákra, a helyi lakosok tapasztalata szerint hivatalos irataikat továbbra is kizárólag szerb nyelven, cirill írással kapják meg.

A többnyelvű táblák kétségtelenül jól mutatnak, önmagukban azonban nem helyettesítik a valódi, egyenrangú hivatalos anyanyelvhasználatot és a jogok tényleges érvényesülését. Erről azonban Dobai János egyetlen szót sem szólt.

Július 11. 

Torda  – a múlt lenyomatai fotókon

 

A Falba épített, köbe vésett és fénybe zárt emlékezet kiadvány borítója

Falba épített, köbe vésett és fénybe zárt emlékezet címmel jelent meg a Tordai Újság különkiadványa[10]. 
A Torda újratelepítésének 250. évfordulójára időzített 220 oldal terjedelmű könyv szerzője Mezei Zsuzsanna, nyugalmazott levéltáros, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság elnöke. 
A tetszetős kivitelezésű színes publikáció megjelenését a Magyar Nemzeti Tanács és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

A könyv azért született, hogy megőrizze a falu kulturális örökségét „három egymással összefüggő, mégis eltérő jellegű emlékezeti hordozón keresztül”. Ezek a hordozók a fal, a kő és a fény, amelyek „nem csupán fizikai anyagok, hanem az emlékezet különböző megjelenési formái: a vizuális kultúra, az időtálló, rögzített emlékezet, valamint a pillanatot megőrző képi reprezentáció. […] A kötetben vizsgált három emlékezeti forma – a falba épített, a kőbe vésett és a fénybe zárt emlékek – együttesen rajzolják ki Torda közösségének múltját és jelenét” – írja Silling Léda néprajzkutató a Torda vizuális öröksége című bevezetőjében. 

A néprajzkutató bemutatja a falu látható örökségét, népi építészetét, a temető sírjeleit és feliratait, valamint a régi fényképek gyűjteményét – a múlt lenyomatait.

Aki kézbe veszi a könyvet azonnal észreveszi, hogy kimaradt a tartalomjegyzék, így magának kell megkeresnie az egyes fejezeteket. 
Egy ilyen jubileumi kiadványból különösen hiányzik egy rövid helytörténeti áttekintés, amely eligazítaná azokat az olvasókat is, akik nem Tordáról származnak.

Az első, Falba épített emlékezet című rész – a 21-től a 49. oldalig – a tordai lakó-, illetve családi házak fotóit, illetve azok utcai homlokzatát örökíti meg. 
A fotókat azonban nem kíséri egyetlen aláírás, magyarázat sem. Legalább az utcát, amelyben a házak épültek, és a házszámot fel kellett volna tüntetni. Valamilyen kísérő szöveg is szükséges lett volna, hogy miről jellegzetesek, miért éppen ezeknek a fotói kerültek a kiadványba. 
Ezeknek az adatoknak a hiányában az olvasó nem tudja, hogy ezek az épületek a faluban hol találhatók, és hogy egyáltalán léteznek-e még.

A kőbe vésett emlékezet című második fejezet (az 50-120. oldalon) a temetőt és a sírköveket vizsgálja néprajzi és kulturális antropológiai szempontból. 
Itt a felvételek  már aláírással vannak ellátva. Ezek azonban csak az elhunytakra vonatkozó alapvető adatok, hogy ki mettől meddig élt. Olyan információ azonban már nem szerepel, hogy mi a fotón található sírkövek jellegzetessége, mi indokolta a könyvbe való beválogatásukat. 

Silling Léda bevezetőjében, a Temető és a sírkövek című részben, nagy általánosságban írja ugyan, hogy „a tordai temető(k?) sírkövei sajátos történeti archívumként értelmezhetők”, de az egyes sírkövekről készült fotóknál arra nincs magyarázat, hogy milyen kritériumok alapján kerültek azok a könyvbe, és mások miért maradtak ki? Erre azért lett volna szükség, mert a fotógyűjtemény sajnos közel sem teljes. 
Ugyancsak hiányolható, hogy a falu szélesebb körben ismert személyiségeinek sírköveiről nem készült felvétel, illetve azokat nem említi.

A harmadik, Fénybe zárt emlékezet fejezet (122-220) régi tordai fényképeket, családi fotókat, egyéni és csoportképeket, gyermekfotókat, esküvői és lakodalmi képeket, vallási ünnepekről, keresztelőkről és temetésekről készült, a földműveléssel, különböző összejövetelekkel, bálokkal, iskolai emlékekkel, valamint a katonaélettel kapcsolatos, majd végül a régi falusi házakról, utcákról és a templomról készült fotókat tartalmaz. 
 

Ebben a részben a fotókhoz már több információ kapcsolódik, amelyekből megtudjuk, hogy mely személyeket ábrázolják, néhol azt is, hogy mikor, illetve hogy milyen eseményt örökítenek meg. 
Az olvasóban az a benyomás alakul ki, hogy a fotók halmaza csak be lett másolva a könyvbe, hogy azok tömege, nem pedig egy meghatározott kritérium és válogatás volt a mérce.

Összességében egy tetszetős kiadványról van szó. A könyv készítőinek elképzelése és szándéka elismerést érdemel, miszerint Torda kulturális örökségét meg kell őrizni, de a megvalósítása már nem igazán.  
A könyvnek sajnos nem csak módszertani, de szerkezeti hiányosságai is vannak (a temetővel kapcsolatos rész például a végére kerülhetett volna), amelyeket további kutatási munkálatokkal és nagyobb módszerességgel el lehetett volna kerülni.  

Nem tudni, hogy a könyvnek voltak-e szakmai recenzensei, akik bizonyára időben rámutattak volna az észlelt hiányosságokra. A kiadást támogató intézmények is ösztönözhették volna a kézirat szakmai lektorálását, hogy ez az értékes vállalkozás szakmailag is méltó legyen saját jelentőségéhez.

Érdemes lenne a könyvet egy javított, bővített kiadásban újra megjelentetni, kijavítva a most tapasztalható hiányosságokat. Így valóban tartós és méltó emléket állíthatna Torda múltjának és lakosainak. A közösség értékeit ugyanis igényesen meg is kell őrizni. – „A szó elszáll, az írás megmarad” (Verba volant, scripta manent).

Bozóki Antal

__________
[1] TTT: Minden közösség egyenrangú. Magyar Szó, 2026. június 17. 1., és/vagy https://www.magyarszo.rs/kultura/a.354047/Minden-kozosseg-egyenrangu, 2026. június 17. 13:00 
[2] Uo. 4. 
[3] Uo. 4. 
[4] Tordai hírek. Tordai újság, 2026. június (2. szám), 5. 
[5] Vidács Hajnalka: Összefogással minden lehetséges. Magyar Szó, 2025. január 9. 5. 
[6] Етнички састав према попису из 2002 [Etnikai összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint]. https://sr.wikipedia.org/wiki/%D0%A2%D0%BE%D1%80%D0%B4%D0%B0
[7] Vidács az 5-ös jegyzetben. 
[8] BEGASZENTGYÖRGY KÖZSÉG ALAPSZABÁLYZATA – módosított változat. Nyelv és írás használat, 2019 február 22., 5.szakasz. [Статут општине пречишћен текст – 22.2.2019 на мађарском језику]. https://zitiste.rs/
[9] Заштитник грађана: NIVO OSTVARIVANJA PRAVA PRIPADNIKA NACIONALNIH MANJINA[Polgári jogvédő: A NEMZETI KISEBBSÉGEKHEZ TARTOZÓK JOGÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK SZINTJE]. https://pravamanjina.ombudsman.org.rs/
[10] Mezei Zsuzsanna: Falba épített, köbe vésett és fénybe zárt emlékezet. Tordai Újság, 2026. ISSN 1452-68-40, p. 220.