2026. augusztus 10., hétfő

Változott a szél iránya?

Pásztor Bálint már nem tartja mindenáron szükségesnek a hatalomban maradást

„A hatalmi gőg soha nem lehet az erő mérője.” 
Forsthoffer Ágnes magyar politikus 


Illusztráció: VMDK

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke az utóbbi időben egyre gyakrabban szerepel a médiában. Augusztus 4-én egyórás interjút adott Vadlövő Gabriellának[1], amelyből a vajdasági magyar sajtó több részletet is közölt. Augusztus 5-én pedig a belgrádi NIN hetilapnak nyilatkozott[2].

A két interjúban több olyan kijelentést is tett, amelyek alapján úgy tűnik, hogy a VMSZ elnöke igyekszik újrafogalmazni pártja politikáját a Magyarországon április 12-e után kialakult új politikai helyzetben. 
Különösen figyelemre méltó a NIN-nek adott interjú címe és egyik mondata: „Nem akarunk mindenáron a hatalomban lenni.” 
Érdemes ezt összevetni azzal, amit a VMSZ az elmúlt években a hatalmi részvételről vallott és tett.

Van-e a közösségnek gazdája?

Pásztor Bálint a Vadlövő Gabriellának adott interjúban azt mondta, hogy „a VMSZ mögött a választásokon részt vevő vajdasági magyar emberek legalább nyolcvan százaléka áll”[3]. Szerinte ez felelősséget jelent, mert „a közösség ügyeinek kell legyen gazdája”, és valakinek felelősséget kell vállalnia a meghozott döntésekért. 
Az állítás több szempontból is problematikus.

A VMSZ a 2023. december 17-i köztársasági parlamenti választáson 64 747 szavazatot kapott, ami a szavazatok 1,7 százalékát jelentette[4]. Ugyanezen a napon a tartományi választáson 63 721 szavazatot szerzett, ami 6,47 százalékos eredmény volt[5]. (A 2022-ben tartott népszámláláson 184 442-en vallották magukat magyarnak.) 
Ezekből az adatokból csak azt lehet tudni, hogy hányan szavaztak a VMSZ-re, azt azonban nem, hogy a vajdasági magyar választók 80 százaléka a párt mögött állt. Ráadásul a 2023-as választáson más magyar párt nem indult, így a magyar választóknak korlátozott volt a választási lehetőségük. 
A VMSZ jelenlegi támogatottságáról pedig – független közvélemény-kutatás hiányában – nincs megbízható adat.

A másik kérdés maga a „gazda” (hazjajin) szerepe. Egy politikai párt nem lehet egy egész nemzeti közösség gazdája. A közösség nem egy párt tulajdona, és a politikai képviselet sem jelent felhatalmazást arra, hogy egy párt vagy valaki kizárólagosan beszéljen mindenki nevében. 
Pásztor Bálint gyakran a teljes közösség nevében beszél, mintha legalábbis az igazgatója, az ügyintézője lenne. A közösséggel semmilyen párbeszédet nem folytatott, minden döntést a VMSZ csúcsvezetősége hozott meg.  
Ha pedig Pásztor szerint a közösség ügyeinek valóban van gazdája, akkor az általa említett felelősségből a VMSZ vezetősége és személyesen a párt elnöke sem vonhatja ki magát.

Mi lesz az anyaországi támogatások vizsgálatával?

A TISZA vezette új magyar kormány által ígért, tíz évre visszamenőleges vizsgálattal kapcsolatban Pásztor azt mondta: a VMSZ-t nem tájékoztatták arról, hogy szabálytalanságot találtak volna. 
A vizsgálat azonban – ha valóban komolyan veszik – nem merülhet ki annak ellenőrzésében, hogy az elszámolások számszakilag rendben vannak-e. 
Azt is meg kell vizsgálni, hogy kik kapták a támogatásokat, mire fordították azokat, és milyen eredményt hoztak a vajdasági magyar közösség számára.

A közvélemény joggal vár választ arra is, hogy mire fordították a magyar adófizetők pénzét, és mi lett annak a hozadéka. Mire költötte például az Agenda Polgári Egyesület a 660 ezer eurónyi támogatást[6]? Miért részesült a Pásztor István Alapítvány 285 ezer euró támogatásban[7]
Ezekre a kérdésekre nem elegendő az a válasz, hogy számbelileg eddig nem találtak szabálytalanságot.

Fátyol a VMSZ és a Fidesz stratégiai partnerségére?

A VMSZ és az új magyar kormány viszonyáról Pásztor Bálint azt mondta, hogy a vajdasági magyar politikai érdekképviselet nem engedheti meg magának, hogy Magyarország mindenkori kormányának ellenzékeként viselkedjen. 
– Amióta létrejött a VMSZ, Magyarországnak sok miniszterelnöke és sokfajta színezetű kormánya volt. Mindegyikkel megtaláltuk a közös hangot, és most is ez fog történni – mondta. 
Ez azonban nem teljesen fedi az eddigi politikai gyakorlatot.

Az utóbbi tizenhat évben rendre Fidesz-kormányok voltak hatalmon Magyarországon, a VMSZ pedig nem egyszerűen jó kapcsolatot ápolt velük, hanem stratégiai partnerséget kötött a Fidesszel. A magyarországi választások előtt a VMSZ vezetése a Fidesz mellett kampányolt[8], és Pásztor Bálint még 2026 áprilisában is stratégiai partnerként beszélt róla. 
Most viszont azt hangsúlyozza, hogy a VMSZ minden magyar kormánnyal meg fogja találni a közös hangot. 
Ez már nem ugyanaz a politikai viszony, hanem alkalmazkodás az új helyzethez.

Az Orbán-kormány idején éppen az volt az egyik probléma, hogy Budapest elsősorban a VMSZ-szel tárgyalt, miközben más vajdasági magyar szervezeteket gyakorlatilag figyelmen kívül hagyott. 
Az új magyar kormánynak ugyanakkor nem feltétlenül a vajdasági magyar pártokkal és szervezettekkel kellene kapcsolatot tartania. A Magyar Nemzeti Tanács a vajdasági magyar közösség törvényes önkormányzati szerve, a VMSZ pedig egy politikai párt. A kettő szerepét nem lenne szabad összekeverni, mint eddig. 
A VMSZ-nek ebből is le kellene vonnia a tanulságot: a mindenkori magyar és szerb kormánytól is megfelelő politikai távolságot kell tartania, és nem a kormányokhoz, hanem a vajdasági magyar közösséghez kell lojálisnak lennie.

Egy asztalhoz ülni a VMSZ-szel?

A közelgő szerbiai parlamenti és magyar nemzeti tanácsi választások kapcsán Pásztor Bálint arról beszélt, hogy a vajdasági magyar szervezeteknek „egy asztalhoz kellene ülniük”, és meg kellene határozniuk egy „nemzeti minimumot”. 
– Nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy ezt el fogják fogadni – tette hozzá[9].

A VMSZ elnöke eddig emberszámba sem vette az ellenzéki magyar szervezetek vezetőit, most nagykegyesen „békejobbot nyújtana” nekik. Kérdés azonban, hogy melyik ellenzéki szervezet vezetője vállalná, hogy Pásztorral egy asztalhoz üljön?

Azt is tisztázni kellene, ki mit ért „nemzeti minimum” alatt.
A Vajdasági Újrakezdés (VMÚ) szerint például a nemzeti minimum az, hogy „a VMSZ térjen vissza a helyes útra”. Ez pedig csupán abból állna, hogy „Kúlán álljanak át a demokratikus lista mellé és segítsenek abban, hogy létrejöjjön az első ellenzéki, az egyetemista lista által irányított önkormányzat”[10]
Ez az értelmezés leszűkíti a nemzeti minimum fogalmát. A nemzeti minimum ennél sokkal több. A VMÚ közleményei ismételten azt mutatják, hogy nem érdekük a VMSZ átvilágítása, felelősségének feltárása és a rendszerváltás.

A párbeszédhez mindenekelőtt a politikai felelősség vállalására, az egyenrangúság elfogadására és a közösségen belüli demokratikus verseny tiszteletére lenne szükség.

A VMSZ a hatalom része

Ugyancsak fontos kérdés azonban Pásztor Bálintnak a szerb kormánykoalícióról tett kijelentése.

A VMSZ 2014. április 27-én kötött koalíciós szerződést a Szerb Haladó Párttal (SNS)[11]. Azóta a párt folyamatosan része a hatalomnak. 
Pásztor most azt mondja: „Nem értek egyet azzal a tézissel, hogy a kisebbségi pártoknak mindenáron a hatalom részévé kell válniuk. A Vajdasági Magyar Szövetség nem volt mindig a kormányzó koalíció része, és soha nem tekintettük a hatalmat önmagában vett célnak.”[12]
Ez a kijelentés különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy Pásztor István 2016-ban még úgy fogalmazott: „az érdekérvényesítéshez annál az asztalnál kell ülni, ahol a döntések születnek.”[13]

A VMSZ ezt a politikát azóta is követi: részt vesz a helyi önkormányzatokban, a tartományi képviselőházban és a szerbiai parlamentben, miközben több mint egy évtizede együtt kormányoz az SNS-szel. 
Most viszont már azt halljuk, hogy a kisebbségi pártnak nem kell mindenáron a hatalom részének lennie.

Változott a politika, vagy csak a magyarázata?

A kérdés nem pusztán elméleti. 
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) augusztus 8-án éppen Pásztor nyilatkozatára hivatkozva szólította fel a VMSZ-t, hogy „azonnal és minden szinten” lépjen ki az SNS-szel kötött koalícióból[14]
– Nem lehet tizennégy éven keresztül a hatalom részeként működni, majd a választások közeledtével azt állítani, hogy a hatalom soha nem volt fontos.  Aki ennyi ideig együtt kormányzott az SNS-szel, annak vállalnia kell a közösen meghozott döntések következményeit is – írta a VMDK.[15]
 
A felszólítás logikus következménye Pásztor mostani állításának. 
Ha valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor mi akadályozza a VMSZ-t abban, hogy kilépjen az SNS-szel kötött koalícióból? 
Erre egyelőre nincs válasz.

Kései pálfordulás

Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős hangsúlyeltolódást mutat. A közösségi hálón már egyre többen és egyre hangosabban követelik távozását a politikából.
A magyarországi kormányváltás után a VMSZ elnöke már a mindenkori magyar kormánnyal való együttműködést hangsúlyozza. A szerbiai hatalommal való együttműködésről pedig azt mondja, hogy a hatalom önmagában nem cél. 
Mindez azonban nem változtat azon, hogy a VMSZ az elmúlt években más politikát folytatott.

A politikai múltat nem lehet új nyilatkozatokkal feledtetni. Pásztor Bálint a változásokkal elkésett! 
Már nem az a kérdés, hogy Pásztor most mit mond, hanem hogy hajlandó-e a korábbi politikájának következményeit is vállalni. 
A vajdasági magyar közösségnek egyébként sincs szüksége hivatásos képviselőkre, megélhetési politikusokra! Olyanokra pedig különösen nincs, akik az érdekeit még csak nem is képviselik.

A VMSZ-nek előbb vagy utóbb szembe kell néznie az elmúlt két évtized történéseivel, saját döntéseivel és azok következményeivel. A személyi felelősség kérdését sem lehet megkerülni. 
A vajdasági magyar közösségnek nem újabb magyarázatokra, hanem őszinte szembenézésre, politikai elszámolásra és valódi változásra van szüksége.
Bozóki Antal
__________
[1] Dr. Pásztor Bálint: Mi nem mehetünk szembe a magyarországi emberek akaratával, Magyarország kormánya pedig nem mehet szembe a vajdasági magyar emberek akaratával. http://www.pasztorbalint.rs/hu/cikkek/dr-pasztor-balint-mi-nem-mehetunk-szembe-a-magyarorszagi-emberek-akarataval-magyarorszag-kormanya-pedig-nem-mehet-szembe-a-vajdasagi-magyar-emberek-akarataval, 2026. augusztus 5, és BálinTALK - 1. rész. http://www.pasztorbalint.rs/hu/videotar/balintalk-1-resz, 2026. augusztus 4., vagy https://www.youtube.com/watch?v=Jvm5RrPsESY 
Lásd még: Pásztor: Úgy tekintenek a Tisza Pártból a VMSZ-re, mint a Fidesz csicskáira. https://szmsz.press/2026/08/05/pasztor-ugy-tekintenek-a-tisza-partbol-a-vmsz-re-mint-a-fidesz-csicskaira/, 2026. augusztus 5. 9:37, Hercz: Átvilágítás, párbeszéd és választási megmérettetés. Magyar Szó, 2026. augusztus 6. 4. 

[2] Aleksandra Ranković: Balint Pastor, predsednik Saveza vojvođanskih Mađara, za NIN: Nismo za vlast po svaku cenu [Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a NIN-nek: Nem akarunk mindenáron a hatalomban lenni]. https://www.nin.rs/politika/vesti/119990/balint-pastor-za-nin-nismo-za-vlast-po-svaku-cenu, 2026. augusztus 5. 9:00, és Pásztor: Nem kell minden áron a hatalom részének lennünk.
https://szmsz.press/2026/08/06/pasztor-nem-kell-minden-aron-a-hatalom-reszenek-lennunk/, 2026. augusztus 6. 14:48 

[3] Hercz: Átvilágítás, az 1-es jegyzetben. 

[4] RIK objavio konačne rezultate izbora [A KVB közölte a választások végeredményét]. https://www.rts.rs/lat/vesti/izbori-2023/5344989/rik-rezultati-konacni-izbori-2023.html, 2024. január 12. 18:32 -> 21:00 

[5] Kartali Róbert: Összesítették a választási eredményeket. https://hetnap.rs/cikk/osszesitettek-a-valasztasi-eredmenyeket-46547.html, 2024. január 10 

[6] Tómó Margaréta: Az elnök nem nyilatkozik, az MNT első embere nem tud információval szolgálni a 660 ezer eurós támogatásban részesült civil szervezetről, https://szmsz.press/2026/04/22/az-elnok-nem-nyilatkozik-az-mnt-elso-embere-nem-tud-informacioval-szolgalni-a-660-ezer-euros-tamogatasban-reszesult-civil-szervezetrol/, 2026. április 22. 18:59 

[7] (RTV) A Pásztor István Alapítvány immár 285.000 euró támogatást osztott ki. https://www.rtv.rs/hu/

[8] Pásztor: A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal. https://szmsz.press/2026/04/30/pasztor-a-fidesz-tovabbra-is-strategiai-partnerunk-a-valasztasok-utan-koaliciora-lepunk-a-haladokkal/

[9] Hercz: Átvilágítás, az 5-ös jegyzetben. 

[10] NEMZETI MINIMUM: A VMSZ TÉRJEN VISSZA A HELYES ÚTRA! https://www.facebook.com/vmujrakezdes/?locale=hu_HU, 2026. augusztus 8. 12:08 

[11] A VMSZ és az SZHP koalíciós szerződése. https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.166886/A-VMSZ-es-az-SZHP-koalicios-szerzodese, 2014. április 29. 14:11 

[12] Aleksandra Ranković: Balint Pastor, predsednik Saveza vojvođanskih Mađara, za NIN: Nismo za vlast po svaku cenu [Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a NIN-nek: Nem akarunk mindenáron a hatalomban lenni]. https://www.nin.rs/politika/vesti/119990/balint-pastor-za-nin-nismo-za-vlast-po-svaku-cenu, 2026. augusztus 5. 9:00 

[13] Az érdekérvényesítéshez annál az asztalnál kell ülni, ahol a döntések születnek”. https://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/az-erdekervenyesiteshez-annal-az-asztalnal-kell-ulni-ahol-dontesek-szuletnek, 2016. április 20. 12:25 

[14] VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból! 2026. augusztus 8. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18173

[15] Uo.

2026. augusztus 8., szombat

A vajdasági magyar politikai elit cinikus színjátéka

 Lehet, hogy egy kép erről: ‎egy vagy több ember és ‎, szöveg, amely így szól: „‎Élősködők a gürcölő magyar melós hátán معنة A vajdasági elitnek addig tart a magyarsága, amíg a magyar adófizető tejel! -Vitézynek már csak egy „Hello" jutott‎”‎‎

 
2026. augusztus 7. 7:30 
 
Vérlázító. Undorító. Pofátlan. Lassan elfogynak a szavak arra a cinikus színjátékra, amit a vajdasági magyar politikai elit művel.
Történet: Vitézy Dávid Magyarország közlekedési és beruházási minisztere a szerbiai infrastruktúra-fejlesztési miniszterrel, Aleksandra Sofronijevićtyel találkozott Szabadkán. De nemcsak a miniszter asszonnyal találkozott, hanem szerbiai magyarokkal is, abban a városba, amit az elmúlt évtizedben a magyar adófizetők pénzéből tartottunk lélegeztetőgépen –, és mi történik? A magyar közlekedési minisztert a szabadkai látogatásakor senki sem fogadta a magyar ajkú politikusok és képviselők közül! Egy magyarul egy büdös szót sem beszélő csinovnyik fogadja egy laza angol hablattyal. Egy MINISZTERT?! Ott, ahol magyar adófizetők milliárdjait kapják nem képesek magyar nyelven üdvözölni?
HOL VOLT Stevan Bakić polgármester és Góli Csilla alpolgármester? Hirtelen felszívódott mind a kettő. Biztos épp a legújabb budapesti pénzlehúzós űrlapokat körmölték valami sötét irodában.
Álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk a tükörbe, mi, itthon gürcölő, 27 százalékos áfát és egekbe verő adókat fizető magyarok. Mi vagyunk a fejőstehenek. Az a borsodi esztergályos, az a szegedi ápolónő, az a budapesti tanár, aki hónap végén a parizer meg a sajt között vacillál a boltban, kőkemény munkával dobja össze azt a gigantikus vagyonhalmazt, amit a határon túlra talicskáznak.
Amikor a pénzért kell tartani a markot, Szabadkán valahogy mindenkinek tökéletes a kiejtése.
Amikor a „Szülőföldön magyarul” programból fejenként bruttó 100 000 forintot vágunk a zsebükbe évente 18-19 ezer vajdasági gyerek után – csak azért, mert hajlandóak magyar iskolába járni –, akkor nagyon megy a nemzetieskedés. Amikor a Rákóczi Szövetség méregdrága, fullos iskolatáskával tömi ki az elsősöket, miközben a nyírségi magyar gyerek egy szakadt szatyorral indul szeptemberben, akkor könnyes szemmel éneklik a Himnuszt.
Amikor a Prosperitati Alapítványon keresztül tízmilliárdok hullanak a vajdasági haverok nyakába új traktorra, földre, házra meg gépbeszerzésre, akkor ők a „Nemzet Testének” elválaszthatatlan részei.
Olyanok vagytok, mint a piócák a magyar gazdaság ütőerén. A magyarságtudatotok egy feltöltőkártyás bérlet: csak addig érvényes, amíg a magyar adófizető fizeti a számlát.
De amint megérkezik egy új, a magyarok által megválasztott miniszter, akinek történetesen már nem az a dolga, hogy NER-es pénzszállítóként funkcionáljon, hirtelen elfelejtetek magyarul.
Mit képzeltek ti magatokról? Hogy a magyarországi adófizető csak egy arctalan bankautomata? Itt az anyaországban mi választottunk.
Mi, akik a pénzt adjuk, úgy döntöttünk, hogy eltakarítjuk az előző rendszert. Ti pedig, akik a mi pénzünkből éltek, de a mi döntésünket és a véleményünket szembeköpitek, most sértődötten angolul gagyogtok a magyar állam miniszterének?
Nos, akkor ideje levonni a konzekvenciát. Ha a magyar diplomácia és a magyar adófizetők képviselője nem érdemli meg, hogy magyarul fogadják, akkor a vajdasági elit sem érdemel egyetlen árva, keményen megkeresett forintot sem. Zárjátok el a pénzcsapokat! Haladéktalanul!
És itt az ideje beszélni a legnagyobb taburól is: a szavazati jogról. Milyen alapon szól bele a magyar belpolitikába az, aki csak addig magyar, amíg a markát tartja? Miért szavazhatnak azok, akiknek semmi kockázatuk nincs abban, ha a magyar gazdaság belerokkan a korrupcióba, de elsőként állnak sorba, ha osztogatás van? Aki nem hajlandó tisztelni a magyarországi szavazók döntését, és képes egy ilyen otromba, pofátlan diplomáciai sértésre, annak milyen jogon van szavazati joga?
Nem magyarok vagytok ti, hanem élősködők a magyarok hátán (tisztelet a kivételnek)! A Pásztor-féle VMSZ és a komplett vajdasági elit megcsúfolta mindazt, amit nemzeti összetartozásnak hívnak. Látszatmagyarkodás a tiétek, amit a mi pénztárcánk finanszíroz.
A VMDK most lemondásokat követel? Kevés. Itt sokkal többre van szükség. Meg kell mutatni nekik, hogy mi MAGYARUL beszélünk. És azon a nyelven a „nincs több ingyenpénz, vége a bulinak” mondat is gyönyörűen, kristálytisztán érthető.
Szégyelljétek magatokat!
Eri
 
U.i: Nem a tisztességes embereket kritizálom, hanem azokat a korrupt aljadékokat, akik összejátszanak a bűnöző Fidesszel, és azokat, akik szidják, alázzák a magyar nép által megválasztott kormányunkat és benne minket – miközben tőlünk kapják a milliárdokat!
Ezt nézzétek! Elképesztő: Falusi házak vásárlását célzó vissza nem térítendő támogatás nyújtása: https://cms.prosperitati.rs/.../20240627_i-01_dontesi.pdf
Pályázati kiírás: A pályázat célja vissza nem térítendő támogatás folyósítása egyéni, bejegyzett mezőgazdasági termelők számára mezőgazdasági fejlesztések
támogatására 1350X átlag 12 millió= 1,62 milliárd (egymilliárd-hatszázhúszmillió).
Pályázati kiírás: Kiemelt jelentőségű, közepes- és nagyléptékű mezőgazdasági fejlesztések támogatása: https://cms.prosperitati.rs/.../docume.../file/h-05_dt_1.pdf
Pályázati kiírás: A vajdasági és magyarországi magyar vállalkozások szerbiai piacra jutási lehetőségeinek támogatása. Megítélt
támogatás (HUF) 2021. 3 301 513 602.00 HUF
Forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02GvK4G7VPfAGF7T7tY6s4YmAa1BsgQby241PwJJgnvNZByg5bS9xY7h18yd4xfjxil&id=61573469407893

A Napló megjegyzése: Egy vélemény. Pontosítás: aki fogadta Vitézyt nem más, mint a szerb miniszterasszony. Azért még a véemeszes bagázs még odatolhatta volna a képét. Hacsak…

https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681


2026. augusztus 7. 7:30  
 
Kedves Eri, és kedves anyaországi honfitársaim!
Értem és elfogadom, hogy sokakban indulatokat vált ki az a rengeteg pénz, amely az elmúlt években Magyarországról a határon túli magyar közösségekhez érkezett. Azt is megértem, ha valaki úgy érzi, hogy ezt számon kell kérni.
De azt gondolom, nagyon nem mindegy, hogy a vajdasági magyarság egészéről beszélünk, vagy egy politikailag és gazdaságilag jól körülhatárolható körről.
Az elmúlt tizenhat évben a Fidesz és a VMSZ egyik leghangosabb vajdasági kritikusa voltam. Egyetlen forint támogatást sem kaptam. Igaz, nem is kértem. Akkor is kimondtam a véleményemet, amikor ezért nem járt taps, sőt sokszor kifejezetten komoly ára volt.
Mindig azt vallottam, hogy önmagában azzal nincs semmi baj, ha Magyarország támogatja a határon túli magyarokat. Sőt. Ennek lehet és van is létjogosultsága.
A baj azzal kezdődik, amikor a támogatás nem közösségi alapon, hanem politikai lojalitás szerint oszlik. Amikor bizonyos embereknek, vállalkozóknak és politikai szereplőknek lehetőséget, másoknak pedig ellehetetlenítést jelent. Amikor a nemzeti összetartozás helyett függőségi rendszer épül ki.
És ezt mi, vajdaságiak, pontosan tudjuk.
Ezért tartom igazságtalannak azt a leegyszerűsítő állítást, hogy „a vajdasági magyarok kapták a pénzt”.
Nem.
A vajdasági magyarság jelentős része ebből közvetlenül semmit nem kapott. Sőt, sokan éppen annak a rendszernek voltak a vesztesei, amely a támogatások elosztását politikai hűséghez kötötte.
Én személy szerint nem szégyellem magam azért, mert vajdasági magyar vagyok.
Egyáltalán nem.
És nem is fogom magamra venni mások bűnét csak azért, mert ugyanazon a földön születtünk.
Bűntudatom viszont van. De egészen más miatt.
Bűntudatom van például Rúzsa Magdi miatt. Annak idején büszke voltam rá. Egy egyszerű vajdasági lány volt a szomszéd faluból, akit szinte valamennyi magyar a szívébe zárt. Jó érzés volt azt látni, hogy egy vajdasági magyar lány a maga természetességével képes egyetlen pillanatra összehozni bennünket.
És talán ezért fájt annyira, amikor később azt éreztem, hogy azok, akik nem álltak be a NER ernyője alá, már nem ugyanabba a történetbe tartoznak.
Bűntudatom van a VMSZ miatt is. Nem azért, mert vajdasági magyar vagyok, hanem azért, mert saját bőrömön tapasztaltam meg újra és újra, hogy mire képes egy ember, ha egy kis hatalomért, pozícióért vagy előnyért cserébe hajlandó feladni az elveit.
És igen, bűntudatom van a vajdasági ellenzék miatt is.
Mert fel kell tenni a kérdést: hol voltak eddig?
Nem tudom elfogadni azt, hogy tizenhat év bólogatás, hallgatás vagy asszisztálás után most egyszer csak mindenki újrakezdené. Aki éveken keresztül részese volt ennek a rendszernek, annak nem elég azt mondania, hogy „mostantól másképp lesz”. Előbb számot kell adni arról, hogy miért nem volt másképp akkor, amikor még lehetett volna.
És talán a legnagyobb bűntudatom azért van, mert lehet, hogy még hangosabbnak kellett volna lennem.
Lehet, hogy többször kellett volna megszólalnom.
Lehet, hogy többet kellett volna tennem.
De szégyenkezni azért, mert vajdasági magyar vagyok?
Nem.
Egy fikarcnyit sem.
És azt sem fogadom el, hogy a vajdasági magyarság egészét kellene kollektíven felelőssé tenni azért, amit egy politikai-gazdasági elit tett.
A vajdasági magyar emberek többsége egyszerű, tisztességes ember. Dolgozik, neveli a gyerekét, próbál boldogulni, és közben évről évre azt látja, hogy egyre kevesebben vagyunk.
Ez a közösség nem megvetést, hanem segítséget és összefogást érdemel.
Mert miközben egymást hibáztatjuk, Vajdaság magyar közössége folyamatosan fogy. Emberek tízezrei mentek el. Családok szakadtak szét. Fiatalok keresnek jövőt máshol.
És még most is vannak, akiknek fontosabb a pozíció, a hatalom és a saját politikai túlélés, mint az, hogy végre egy asztalhoz üljön mindenki, aki él, aki itt maradt, és aki tenni akar valamit a vajdasági magyarok jövőjéért.
Pedig most pontosan erre lenne szükség.
Nem egymás megbélyegzésére.
Nem anyaországiak és határon túliak egymás ellen fordítására.
Nem kollektív bűntudatra.
Hanem őszinte beszédre, tisztességes szembenézésre és valódi összefogásra.
Kedves Eri, én nem haragszom rád azért, mert másképp látod ezt. És nem gondolom, hogy bárkinek kötelező lenne velem egyetértenie.
Csak azt kérem, hogy mielőtt egy egész közösséget ítélünk meg, próbáljuk meg megismerni azokat is, akik ebben a történetben nem a nyertesek, hanem a vesztesek voltak.
Én ott voltam. Láttam. Megéltem. És ezért beszélek róla.
Szégyenkezni nem fogok azért, mert vajdasági magyar vagyok.
Büszke vagyok arra, ahonnan jöttem.
Aki pedig valóban felelős azért, ami az elmúlt tizenhat évben történt, annak nem a vajdasági magyarság mögé kellene bújnia, hanem vállalnia kellene a saját felelősségét.
Ez lenne az első lépés a tisztességes újrakezdés felé.

Robert Yugovich
https://www.facebook.com/robertyugovich/posts/