Párizsba beköszöntött az ősz

 

Fotó: Facebook

Harmincezer szavazattal kapott kevesebbet a VMSZ, mint három évvel ezelőtt

 A VMSZ szavazatainak alakulása az elmúlt négy évben (Fotó: AI)

2026. október 26. 9:34  

A Köztársasági Választási Bizottság (RIK) hétfő reggel közzétett, még nem végleges adatai szerint a Vajdasági Magyar Szövetség – Dr. Pásztor Bálint elnevezésű választási lista 34 211 szavazatot szerzett, ami az összes leadott voks 0,89 százalékának felel meg. Az eredmények a 8392 szavazóhelyiség közül 7681 feldolgozott szavazóhelyiség adatait tartalmazzák, így a párt végleges szavazatszáma még változhat.

A VMSZ nemzeti kisebbségi pártként kedvezményes mandátumszerzési szabályok alapján vesz részt a mandátumelosztásban, vagyis nem kell elérnie az általános, háromszázalékos parlamenti küszöböt. Az IPSOS és a CeSID választás esti előrejelzése három képviselői helyet valószínűsített a pártnak, de ez nem tekinthető végleges mandátumelosztásnak.

2022-ben öt, 2023-ban hat mandátum

A 2022. április 3-án megtartott parlamenti választáson a VMSZ még Pásztor István vezetésével indult. A párt listájára összesen 60 313 választópolgár szavazott, ami 1,58 százalékos eredményt és öt parlamenti mandátumot jelentett.

A következő, 2023. december 17-i előrehozott parlamenti választáson a VMSZ már 64 747 szavazatot kapott, ami 1,69 százalékos támogatottságnak felelt meg. Ez 4434 szavazattal több volt, mint másfél évvel korábban, és a párt parlamenti képviselőinek száma ötről hatra emelkedett.

A mostani, 2026-os választáson azonban megfordult a tendencia. A hétfő reggeli részeredmények szerint a VMSZ 30 536 szavazattal kevesebbet szerzett, mint 2023-ban. Ez mintegy 47 százalékos visszaesést jelent, bár a végleges különbség a még hátralévő szavazatok feldolgozásával módosulhat.

Pásztor Bálint több mandátumra számított

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a vasárnap esti szabadkai sajtótájékoztatóján elismerte, hogy pártja a kampány során tapasztalt hangulat alapján jobb eredményben reménykedett. Az előzetes adatok szerint két-három képviselői hely megszerzésével számolnak, ugyanakkor eredményként értékelte, hogy a VMSZ várhatóan megőrzi parlamenti képviseletét.

A pártelnök szerint a választás referendumjellegű politikai légkörben zajlott, amelyben az országos politikai szembenállás határozta meg a választói magatartást. Arra is rámutatott, hogy olyan pártok sem jutottak be a parlamentbe, amelyek évtizedek óta folyamatosan jelen voltak a törvényhozásban.

https://szmsz.press/2026/10/26/harmincezer-szavazattal-kapott-kevesebbet-a-vmsz-mint-harom-evvel-ezelott/

Hedonistán élvezi a hatalmát

 

2026. október 24. 14:11

A hétórás beszélgetés alkalmat adott dr. Pásztor Bálintnak arra, hogy hét órán át élvezettel, a szája szélét nyalva, folyékonyan mellébeszéljen, erősebben szólva: hazudozzon. Nem mindig tudatosan, nagyrészt tudattalanul tette, professzionálisan, olajozottan, mivel ő a politikát a kacskaringós lavírozás, más szóval a hazudozás művészetének fogja fel, és 26 éve volt rá eddig is, hogy ezt a professziót csiszolja. 

Volt egy helytálló mondata, hogy ő nem érzelmileg viszonyul a politizáláshoz. Pragmatikus politikus tehát, aki nem nézi, hogy azok, akikkel szövetkezik, milyen eszméket képviselnek, és milyen a hatalmi technikájuk. Neki magának nincsenek eszméi. 

A vajdasági magyarság érdekében végzett politizálás, amit hajtogat, nem eszme, ez a munkaköri kötelessége, amiért busás fizetésben és egyéb juttatásokban részesül, akárcsak a bástyaként maga mellé állított káderei. Az sem eszme, hogy mindenáron fönn akarja tartani a meglévő struktúrát és az ennek megágyazó egész rezsimet. 

Pásztornak pókerarca van, ami elősegíti a hivatásos hazudozás mesterségének tökéletesítését. Rafinériája, ahogy ki tud bújni az érdemi válaszadás alól, valóban perfekt. Minden kritikát a maga javára tud fordítani, ezt nagyon jól kitanulta. Kisiklott a kérdések markából, mint a hal. 

Hét órán át lubickolt a kérdések farvizén, majdnem kizárólag hamiskás tekergőzések voltak a válaszai. Vannak szemenszedett hazugságai — mint például az, hogy nem avatkozott bele a médiumok működésébe meg a káderpolitikába, és még sok-sok —, és vannak tetszelgő hazugságai, hogy ő mindent a „közösségünk“ érdekében tesz. 

Ezzel nincs mit dicsekedni, egyrészt mert ezért kapja a fizetését, másrészt pedig nagyon is a saját és a párttársai érdekeit és a párthierarchia megszilárdítását tartja szem előtt. Az egyik legfőbb érve az, hogy őt, illetve a VMSZ-t megválasztotta a vajdasági magyarság — amennyiben így van, ez a képviseleti, választási rendszer csődjét jelenti.

Hét órán át nem lehetett őt „megfogni“. Ez azért volt, mert a kérdezők udvariasak maradtak, és tiszteletben tartották az etikettet meg a retorikai szokásokat, amit viszont Pásztor Bálint kihasznált és rendre kibeszélte magát. 

Ebből az egészből meglátszott, hogy az egész sajtótájékoztató rendszer ebben a formájában csakis a frontálisan szemben ülő Vezérnek kedvez, akinek a legcinikusabb gesztusa az volt, hogy a kiosztott süteményeket az ötös számmal díszíttette, miáltal jelezte, hogy választási kampányra használja az eseményt. Az „ötórai tea“ megnevezés is cinikus gesztus volt, hisz ezzel meg azt jelezte, hogy „small talk”-ra és kampányolásra hívja össze az újságírókat. Az „újságíró” szót eleve cinikusan használja, ők azok a „szemtelenek”, akiket ő az ujja köré teker, ha akarja.

Mögötte a pénz, a vagyon, mögötte a rezsim, mögötte az anakronisztikus párthierarchia - az újságírók csak éhenkórászok itt. A megválasztottsága, amivel dicsekszik, annak köszönhető, hogy tudatlanságban sikerült tartani, sikerült tartósan megtéveszteni a népet. A mértéktelen, tehát szinte észrevehetetlen cinizmus, ami ezt a pártot működteti, mégiscsak kikandikál a performanszokból, és akkor le fog olvadni az 5-ös szám a muffinokról.

Pásztor hajtogatta, hogy ő őszinte ember, csakugyan az: őszintén a magán- és a személyével a legszorosabban összefonódott pártérdekek vezérlik. A sokat emlegetett "kisebbségi közösségünk" ezeknek csupán az uszálya.

Vajon szerencsénk vagy szerencsétlenségünk, hogy ilyen dörzsölt, jó eszű politikus áll az élen? 

A szerencsénk lenne, ha Pásztor nemcsak rafinált lenne, hanem okos is, nyitott eszű, open minded, ahogy az angol mondja, és ha kritikai gondolkodó lenne, meg ha volna szolidáris lelke, azaz ha tényleg el tudna mélyedni abban, hogy milyen szegényes életet él a sokat emlegetett, egyre kisebb kisebbségi közösség, és milyen életet élhetne esetleg. 

Pásztor azonban merev kategóriákban gondolkodik, pszichésen pedig be van görcsölve, és nem képes túllépni a Vezér—követők reprezentációs struktúrán. Voltaképpen dogmatikus ember, sajnos, és viszonylag fiatal kora ellenére nem képes másként gondolkodni, és nem is képes átlátni azt, ami a világban politikai téren és eszmei síkon történik. Egyszóval: elmaradott. Nem konzervatív, hanem stagnáló, ráadásul hedonistán élvezi a hatalmát.

Radics Viktória 
https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681

Mitől szabad a szó?

Személyes vallomás a Szabad Magyar Szó tizedik születésnapjára

Alföldi táj, vulkáni szörnyű róna,
Olvadt aranyba fürdő búzatenger […]
Én mostohám, hisztérikus cseléd,
Ma is hazudsz még színnel és virággal,
hogy szép az élet, istenem, de szép.
Még mindig lepke száll át a mocsáron,
Még mindig álom leng itt, lassu álom […]
És ezrivel virágzik a pipacs,
Szelíd füvek között véres apacs.
(Kosztolányi Dezső: Pipacsos, alföldi út, forró délután)

2026. október 23. 16:55 

„Szándékolt véletlen” hozta úgy, hogy 2016. október 23-án, a magyar forradalom hatvanadik évfordulóján, vasárnap reggel a vajdasági magyarok egyetlen napilapjának weboldalán egy szabadabb magyar szó látott net-világot. Egyesek szemében talán „heccnek” tűnhetett, de a valóság sokkal mélyebb annál.

Tíz év fizikai távollét – közben háromezer napi folyamatos újságpapír-jelenlét – után boldogan kezdtem hazajárni. Volt olyan év, amikor tizenkét hónap alatt tizenháromszor megfordultam a szülőföldemen. De nem a hely, hanem az emberek miatt: ismerősök és ismeretlenek, barátok és kollégák miatt, akik 2000. október 5-ike után végre szabadabban lélegezhettek. Meg a napilap miatt, amire oly büszke lehetett az ember. Még akkor is, ha soha nem volt alkalmazott, csak elkötelezett olvasó és távoli munkatárs. Évtizedekig a világ legjobb magyar nyelvű napilapjának tartották a magyarországi sajtótörténészek, amit vasfüggönyös határokon néha el-elkoboztak fegyveres vámosok.

Csakhogy 2011 után az otthoni beszélgetések közben egyre gyakrabban elhangzott az elmarasztaló vélemény. Sőt, lassan az is, hogy „Miért adod ehhez a neved?” És a „helyzet” fokozódott. Budapestről odaszóltak, hogy „Washingtonból ne írjanak” a főniről. Annak idején csak belülről próbálkoztam a jobbítással – noha sejthettem volna, hogy azt mindig megbosszulják azok, akiknek segíteni akarsz. 

A 2014-es magyarországi választások után többeknek, többfelé azzal érveltem, hogy ha a pártlappá silányított napilapunk megreformálhatatlan, akkor kell egy másik fórum a szabad eszmecseréhez. Voltak, akik egyetértettek, voltak, akik bizakodtak a helyi változásban, és voltak, akik kételkedtek a javaslatban, hiszen pénz, paripa, fegyver, mind a budapesti és a belgrádi hűbérurak kezében összpontosult. Magánember pedig nehezen szánja rá magát, hogy a közéletre áldozzon.

Távolról szemléltem az akkor 25 éves Családi Körben beinduló nyitást, valamint a Párton belüli kezdeményezést, amely a szabadabb gondolkodást célozta. A mozgalmi kibontakozást gyorsan és körmönfontan elfojtotta a pártvezér: saját legjobb munkatársait Budapesten kiátkoztatta a nemzetből, otthon pedig kirúgatta a „hadseregéből”. 

A 2016-os év plágiumokkal kezdődött. Még akkor is csak a felelősöknek szóltam – mindhiába. Az áprilisi választások előtt „bayerzsolti magaslatokba” süllyedő egész oldalas „eposz” bélyegezte meg a másként gondolkodókat. Ügyes fogással éppen a kampánycsend előtti utolsó napon – hogy ne lehessen cáfolni vagy megválaszolni. Még a megszólítottság okán sem engedték azt a „felelősök”.

Az utolsó cseppet a pohárban a 2016-os kirúgások jelentették, amikor még egy volt főszerkesztőtől és ígéretes fiatal munkatársak egész csapatától vált meg a Pártnak behódoló nemzeti tanács. Hirtelen eljutottunk arra a pontra, hogy már nemcsak igény, de képesség és lehetőség is mutatkozott egy szabadabb magyar szó kibontakozására.

És még akkor is az együttműködés útját kerestem. Kerekasztalt hirdettünk, és meghívtam a Magyar Szó minden korábbi és akkori főszerkesztőjét. Az utóbbi nyilván felsőbb parancsra távol maradt az összefogás „fenyegetése” elől. Három elődje jelen volt, egy negyedik pedig írásban szólt hozzánk. 

A kerekasztal nyomán nyílt levélben kértem a nemzeti tanács elnökét és a pártfőnököt, hogy gondolják át, mit tesznek. Az utóbbinak korábbi korrekt kapcsolataink alapján ezt írtam: „A legjobb szándékkal, szívből kérlek: akadályozd meg a napilap további szétverését. [M]agad is folyton hangoztatod: ’a történet nem arról szól’, hogy utasításokat adnál a sajtónak. Ha így van, akkor vesd el az együgyűen alákérdező interjúkat, a címlapszereplés kultikus kényszerét, az ostoba pártpropagandát. És főleg ne hagyd, hogy eluralkodjék a szolgalelkűség – mert az előbb-utóbb saját munkádat is aláássa majd, amint azt minden eddigi parancsuralmi rezsimnél tapasztalhattuk.”

Nos, „a történet” sajnos nagyon is arról szólt – és még szól ma is, tíz évvel később is, ami a magyarországi tektonikus változások ellenére folytatódik. Idén tavasszal újra meghívtuk a kollégákat együtt gondolkodásra. Örömteli volt, hogy eljöttek – de a hatalmi szó egyesek szemében még mindig fényesebb, mint a szabad szó ígérete.

Az efféle áldatlan állapotok miatt hoztuk létre Kókai Péterrel és az általa titokban verbuvált kis csapattal a Szabad Magyar Szót. Aminek még a létezését is megkérdőjelezték a Párt vezetői, sőt rendőröket küldtek rájuk. De mégis van, kitart ez a szó – és ma már többen olvassák, mint az általuk uralt összes hírportált együttvéve. Mert az Olvasó tud olvasni – a „pártsorokban” és a sorok között is. Szabad ember szabad magyar szót akar.

Ahogy a Szabad Magyar Szó első főszerkesztője, Vigi Zoltán írta induláskor, ez egy próbálkozás, hogy áthidaljuk a kommunikációs szakadékot, és véget vessünk az egymás mellett való ’el-beszélésnek’.

A szabad szó ott van, ahol az újságírónak nem pártok, kormányok, oligarchák és maffiák parancsolnak, hanem saját szakmai lelkiismerete. A zsarnokság viszont (’56 költői szerint) 

„minden célban ott van, 
ott van a honlapodban, 
gondolatodban, 
minden mozdulatodban”

(Illyés Gyula egyik szavának „időszerűsítéséért” bocsánat!)

 Száraz Miklós György írta annak idején, hogy „Sztálin nem hal meg”, mert 

„Nem is a rácsban van a rabság, 
hanem a gondolatban, 
belül a szürke agyban” 
(Páskándi Géza: Nem igaz!)

Tíz évvel ezelőtt a Szabad Magyar Szó elűzte Sztálin szellemét Kosztolányi szülőföldjéről, és a gondolatot is megszabadította a rabságtól. Szabad embernek szabad magyar szó jár.

Purger Tibor
https://www.blogger.com/blog/post/edit/8277018347089943421/1365466451424132493

Tordán ez lett azáltal, hogy a VMSZ-es képviselők ott voltak a parlamentben

„Majd szavazzanak az ötösre!” (6.)

 

Egykor itt takaros házak voltak – a Táncsity Mihály utca most

A VMSZ helyi, 2026–2030. évi választási programja említést sem tesz olyan problémákról, mint a falu lakosságának drasztikus fogyása, a foglalkoztatási lehetőségek hiánya, a részarányos foglalkoztatás érvényesítése, az anyanyelv hivatalos használatának és a tájékoztatásnak a problémái, az egészségügyi ellátás rendszertelensége, a csapvíz minősége, a buszközlekedés megszűnése. A helyi közösség tanácsának működéséről sem hallani semmit, közigazgatási ügyet helyben intézni nem lehet. Sok helybeli a szomszédos baišaidi „zöld boltba” jár vásárolni, mivel „ott nagyobb a választék” stb. 
Alapvető kérdések ezek, amelyek a lakosság normális életkörülményeihez, létezéséhez tartoznak.

Ez a program nem segíti a falu fejlődését, és a fiatalok itthon maradását sem! Sem a helyi vezetőségnek, sem a pártnak nincs ilyen programja. Csoda, hogy a lakosság külföldön keresi a boldogulást?

Ki milyen összegű támogatásban részesült a Prosperitati Alapítványtól?

A VMSZ küldöttségének október 17-i látogatása alkalmával elhangzott, hogy „a pályázatoknak köszönve az elmúlt években 2,6 millió eurónyi támogatás érkezett Tordára. A Prosperitati Alapítványtól 233 tordai kapott mezőgazdasági, vállalkozói vagy házvásárlási támogatást, összesen két millió euró értékben”[1].

Lehetséges, hogy valóban ilyen horribilis összegű támogatás érkezett a faluba, de az nem igaz, hogy ebből 233 különböző személy részesült. A fiatal mezőgazdász ugyanis, akit a küldöttség meglátogatott, a Magyar Szónak elmondta, hogy „számtalan sikeres pályázattal büszkélkedhet”[2]. Ebből arra lehet következtetni, hogy egyesek több alkalommal is pályáztak, és részesültek támogatásban. Olyan személyek is vannak, akik a támogatás ellenére sem tudtak érvényesülni, ezért külföldre távoztak.

El kellene ezért mondani az igazságot: hányan és milyen összegű támogatásban részesültek a Prosperitati Alapítványtól?

Azt is illene elmondani, hogy csak azok részesülhettek támogatásban, akik biztosítani tudták az elnyeréséhez szükséges 50 százalékos önrészt azokban a támogatási konstrukciókban, amelyeknél ez a feltétel érvényes volt. Vagyis azok, akiknek már volt pénzük. És azok, ahogy 
Tordán mondják, „akik közel ültek a tűzhöz”. 
Nem a VMSZ pénze volt ez, hanem a magyar adófizetőké!

A támogatások révén nem létesültek új munkahelyek, a szociális különbségek pedig nem csökkentek, hanem növekedtek. 

Többen a megélhetés reményében a közeli Banatsko Karađorđevora, a 32 kilométerre lévő Nagybecskerekre, sőt a több mint 60 kilométerre fekvő Zentára is eljárnak dolgozni.

Dobai János, a helyi tanács elnöke, akit „polgármesterként” is emlegetnek, a VMSZ begaszentgyörgyi községi szervezetének elnöke, valamint a leköszönőben lévő, egypárti Magyar Nemzeti Tanácsnak is a tagja, a falugyűlésen a következőket nyilatkozta: 
„Szükség van arra, hogy továbbra is ott legyenek az embereink, a képviselőink a parlamentben. Államtitkáraink a minisztériumokban és az egyéb más tisztségviselőink is ott legyenek, ahol most is, tehát vannak. Szükség van azért, hogy a további terveinket meg tudjuk valósítani. Hisz ez a tordai közösség nem nagy létszámú közösség, de úgy gondolom azt, hogy tehát egy erős összetartó közösség, aki eddig is tehát harcolt az elképzeléseinek a megvalósításáért, és ezután is, nagyon szeretnék azt, hogyha egy erős magyar érdekképviselet lenne.”[3]

Mivel is javult a tordai lakosok helyzete?

Mindezek után felvetődik a kérdés: mivel javult a tordai lakosok helyzete, életkörülményei és életszínvonala a VMSZ 2024–2026-os „eredményeinek” köszönhetően?

Nem volt itt semmilyen komolyabb méretű, említésre méltó beruházás. Inkább csak a meglévő létesítmények állagmegóvásáról, talán néhánytíz négyzetméternyi terület lebetonozásáról és művelődési rendezvények szervezéséről lehet szó. Ezek lennének a helyi VMSZ eredményei? És miért a VMSZ-é? Olyan munkálatokról van szó, amelyek rendszeres elvégzése a helyi hatóság illetékességi körébe tartozik.

Így jutottunk el ahhoz a kérdéshez is: a Tordán befizetett adóból mennyi jut vissza a településre? A felsoroltak alapján ebből mindössze a művelődési ház ereszcsatornájának cseréjére és a helyi közösség épülete folyosójának meszelésére jutott!

Vállalni a politikai felelősséget!

Dobai János immár legalább két évtizede, ha nem régebb óta tölti be a helyi tanács elnöki tisztségét, több éve már nyugdíjasként. Végső ideje lenne felülvizsgálni a magát a néhai Pásztor István, a VMSZ volt elnöke barátjának nevező, oszlopos pártkatonának a munkáját. Mit tett ennyi idő alatt a falu érdekében?

Dobainak, aki leginkább a rendezvények szervezésében tüsténkedett, a VMSZ helyi vezetőségének, a községi képviselőknek és a helyi közösség tanácsa tagjainak szembe kellene nézniük a sikertelenséggel, és vállalniuk kellene a politikai felelősséget a falu sokrétű leépüléséért!

Mi hasznuk volt a tordaiaknak abból, hogy a VMSZ-es képviselők ott voltak a parlamentben? 
Le kellene mondaniuk, és távozniuk kellene a közéletből!

Bozóki Antal

__________
[1] Közép-bánáti kampánykörútján Udvarnokon és Tordán járt a VMSZ küldöttsége. Pannon RTV, 2026. október 17.
[2] vh: Erős érdekképviselet és sikeres pályázatok. Magyar Szó, 2026. október 18. 16. o. 
[3] Lásd az 1. jegyzetben.