„Majd szavazzanak az ötösre!” (6.)
Egykor itt takaros házak voltak – a Táncsity Mihály utca most
A VMSZ helyi, 2026–2030. évi választási programja említést sem tesz olyan problémákról, mint a falu lakosságának drasztikus fogyása, a foglalkoztatási lehetőségek hiánya, a részarányos foglalkoztatás érvényesítése, az anyanyelv hivatalos használatának és a tájékoztatásnak a problémái, az egészségügyi ellátás rendszertelensége, a csapvíz minősége, a buszközlekedés megszűnése stb. Alapvető kérdések ezek, amelyek a lakosság normális életkörülményeihez, létezéséhez tartoznak.
Ez a program nem segíti a falu fejlődését, és a fiatalok itthon maradását sem! Sem a helyi vezetőségnek, sem a pártnak nincs ilyen programja. Csoda, hogy a lakosság külföldön keresi a boldogulást?
Ki milyen összegű támogatásban részesült a Prosperitati Alapítványtól?
A VMSZ küldöttségének október 17-i látogatása alkalmával elhangzott, hogy „a pályázatoknak köszönve az elmúlt években 2,6 millió eurónyi támogatás érkezett Tordára. A Prosperitati Alapítványtól 233 tordai kapott mezőgazdasági, vállalkozói vagy házvásárlási támogatást, összesen két millió euró értékben”[1].
Lehetséges, hogy valóban ilyen horribilis összegű támogatás érkezett a faluba, de az nem igaz, hogy ebből 233 különböző személy részesült. A fiatal mezőgazdász ugyanis, akit a küldöttség meglátogatott, a Magyar Szónak elmondta, hogy „számtalan sikeres pályázattal büszkélkedhet”[2]. Ebből arra lehet következtetni, hogy egyesek több alkalommal is pályáztak, és részesültek támogatásban.
El kellene tehát mondani az igazságot: hányan és milyen összegű támogatásban részesültek a Prosperitati Alapítványtól?
Azt is illene elmondani, hogy csak azok részesülhettek támogatásban, akik
biztosítani tudták az elnyeréséhez szükséges 50 százalékos önrészt azokban a
támogatási konstrukciókban, amelyeknél ez a feltétel érvényes volt. Vagyis
azok, akiknek már volt pénzük. És azok, ahogy
Tordán mondják, „akik közel ültek a tűzhöz”.
Nem a VMSZ pénze volt ez, hanem a magyar adófizetőké!
Dobai János, a helyi tanács elnöke, akit „polgármesterként” is emlegetnek,
a VMSZ begaszentgyörgyi községi szervezetének elnöke, valamint a leköszönőben
lévő, egypárti Magyar Nemzeti Tanácsnak is a tagja, a falugyűlésen a következőket nyilatkozta:
„Szükség van arra, hogy továbbra is ott legyenek az embereink, a
képviselőink a parlamentben. Államtitkáraink a minisztériumokban és az egyéb
más tisztségviselőink is ott legyenek, ahol most is, tehát vannak. Szükség van
azért, hogy a további terveinket meg tudjuk valósítani. Hisz ez a tordai
közösség nem nagy létszámú közösség, de úgy gondolom azt, hogy tehát egy erős
összetartó közösség, aki eddig is tehát harcolt az elképzeléseinek a
megvalósításáért, és ezután is, nagyon szeretnék azt, hogyha egy erős magyar
érdekképviselet lenne.”[3]
Mivel is javult a tordai lakosok helyzete?
Mindezek után felvetődik a kérdés: mivel javult a tordai lakosok helyzete, életkörülményei és életszínvonala a VMSZ 2024–2026-os „eredményeinek” köszönhetően?
Nem volt itt semmilyen komolyabb méretű, említésre méltó beruházás. Inkább csak a meglévő létesítmények állagmegóvásáról, talán néhánytíz négyzetméternyi terület lebetonozásáról és művelődési rendezvények szervezéséről lehet szó. Ezek lennének a helyi VMSZ eredményei? És miért a VMSZ-é? Olyan munkálatokról van szó, amelyek rendszeres elvégzése a helyi hatóság illetékességi körébe tartozik.
Így jutottunk el ahhoz a kérdéshez is: a Tordán befizetett adóból mennyi jut vissza a településre? A felsoroltak alapján ebből mindössze a művelődési ház ereszcsatornájának cseréjére és a helyi közösség épülete folyosójának meszelésére jutott!
Vállalni a politikai felelősséget!
Dobai János immár legalább két évtizede, ha nem régebb óta tölti be a helyi tanács elnöki tisztségét, több éve már nyugdíjasként. Végső ideje lenne felülvizsgálni a magát a néhai Pásztor István, a VMSZ volt elnöke barátjának nevező, oszlopos pártkatonának a munkáját. Mit tett ennyi idő alatt a falu érdekében?
Dobainak, aki leginkább a rendezvények szervezésében tüsténkedett, a VMSZ helyi vezetőségének, a községi képviselőknek és a helyi közösség tanácsa tagjainak szembe kellene nézniük a sikertelenséggel, és vállalniuk kellene a politikai felelősséget a falu sokrétű leépüléséért!
Le kellene mondaniuk, és távozniuk kellene a közéletből!
Bozóki Antal
