Aki elhagyja Szerbiát, búcsút vesz a hazájától. Aki visszatér, az az eszétől búcsúzik el!
Ko izlazi iz Srbije pouzdravlja se sa domovinom. Ko se vraća, pozdravlja se s pameću!
Jovanović, R.


Ez kollektív őrület, de egyesek különösen kitűnnek benne. 
Ovo je kolektivno ludilo, ali se neki pojedinci naročito ističu. 
Pivljanin, Ranko


A politikusok a vagyonukat a rokonságnál rejtegetik. Úgyhogy hamarosan már a famíliájukat is emlegetni fogjuk. 
Političari svoju imovinu kriju kod rodbine. Znaći, uskoro ćemo im spominjati i familiju. 
Radovanović, Voja


Nálunk a nyomozás arra szolgál, hogy eltüntesse a bűncselekmény nyomait. 
Kod nas se istrage sprovode da bi uništili sve tragove zločina. 
Simić, Milan R. 


Az igazság a hatalom legnagyobb ellensége. 
Istina je najveći neprijatelj vlasti. 
Vukajlović, Nada

Fordította: B. A.

Eljött az elszámoltatás ideje?

(Talán) vége a felelőtlen, következmények nélküli politizálásnak

Tarr Zoltán (Fotó: Facebook)

Tarr Zoltán, Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere június 25-én a vajdasági magyar közösség szempontjából is jelentős bejelentést tett közzé Facebook-oldalán: 
„Az, hogy udvariasan meghallgatjuk a külhoni magyar politikusokat, nem jelenti azt, hogy a közpénzzel és hatalommal való visszaélés ügyeit nem tárjuk fel a határokon túl is. Minden szabálytalanul elköltött támogatásnak következménye lesz. Hasonlóan a magyarországi helyzethez, gyanítható, hogy nagy mennyiségű magyar adóforinthoz fértek hozzá az Orbán-rendszerhez hű oligarchák, kalandorok és félvilági alakok – ezeket saját hatalmuk építésére fordíthatták a helyi magyar közösségek érdekeivel szemben.” [1]

A miniszter megerősítette korábbi állásfoglalását is, miszerint az elmúlt rendszer közpénzfelhasználásával kapcsolatos visszásságok és a politikai befolyásolás különböző formái miatt tíz évre visszamenően vizsgálják ki a közösségeknek nyújtott támogatások felhasználását[2].

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közvetítésével a vajdasági magyar közösség az elmúlt években több milliárd forintnyi közvetlen és közvetett támogatásban részesült. 

A támogatások az oktatásra, a gazdaságfejlesztésre, az intézményekre, a civil szervezetekre és a médiára egyaránt kiterjedtek. 
Mindezek nélkül a közösség intézményrendszere aligha maradhatott volna fenn. 
Ugyanakkor legalább ennyire nyilvánvaló az is, hogy a rendelkezésre bocsátott forrásokat számos esetben nem észszerűen, nem célszerűen és nem kellő hatékonysággal használták fel. A támogatási rendszer sokszor inkább politikai ajándékozásként és érdemi ellenőrzés nélküli pénzosztásként működött[3].

A miniszter nyilatkozata megerősíti: a közpénzekkel és a hatalommal való visszaélés gyanúját a határokon túl is kivizsgálják, és minden szabálytalanul felhasznált támogatásnak következménye lesz. Tájékoztatása szerint elindult a magyarságpolitikát szolgáló civil pályázati támogatások kifizetése, ugyanakkor megkezdődött az egyedi kérelmek átvilágítása is[4].

Két nappal korábban, június 23-án Tarr Zoltán arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül – a korábban meghozott döntések alapján – már két hete folyamatban vannak az utalások a határon túli magyar szervezetek felé. 
„A bukott kormány a számára kedves szervezetek kifizetését még a választások előtt rendezte, ugyanakkor látványos, hogy politikai alapon priorizálták a kifizetések sorrendjét. A határon túli magyar közösségek helyzete nem lehet politikai játszmák eszköze. A szükségszerű, átvilágított kifizetések elindítása fontos lépés ennek tisztázása felé. 
A Bethlen Gábor Alap működését és korábbi döntéseit öt évre visszamenőleg – ezzel párhuzamosan – megkezdtük kivizsgálni. Kormányunk a politikamentes és átlátható támogatási rendszer kialakításában és működtetésében hisz.” [5]
Feltűnő ugyanakkor, hogy ebben a korábbi nyilatkozatában még csak öt évre visszamenő vizsgálatot említett, míg két nappal később már tíz évre kiterjedő átvilágításról beszélt – ahogy Magyar Péter miniszterelnök 2026. április 25-i Facebook bejegyzésében írta[6].

Vajdaságban különös figyelmet érdemelne az Agenda Polgári Egyesület működésének pénzügyi átvilágítása. Az egyesületet Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség egykori alelnöke és a néhai Pásztor István közeli munkatársa vezette, és mintegy 660 ezer euró anyaországi támogatásban részesült[7]. 
Sajtóértesülések szerint az Agenda közvetítésével finanszírozták a VMSZ különböző rendezvényeit is[8]. Indokolt lenne ezért feltárni a VMSZ és az egyesület közötti szervezeti és pénzügyi kapcsolatokat[9].

Ugyancsak indokolt lenne felülvizsgálni a Pásztor István Alapítvány további támogatását. Az alapítványt a 2023-ban elhunyt VMSZ-elnök két fia, Pásztor Bálint és Pásztor Ábel, valamint maga a Vajdasági Magyar Szövetség hozta létre 2024. június 12-én[10] a néhai pártelnök „szellemi örökségének ápolására”[11], magyarországi közpénzek felhasználásával. 
Jogosan vetődik fel a kérdés: mi indokolja, hogy egy magánalapítvány működését a magyar adófizetők finanszírozzák? Miért nem a családi hagyatékból vagy az alapítók saját forrásaiból történik mindez? Milyen közérdeket szolgál egy lezárult politikai korszak vezetőjének kultuszépítése?

Nem kevésbé fontos lenne feltárni a VM4K, vagyis a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ gazdálkodását is. Az intézményt a Magyar Nemzeti Tanács 2024. február 23-án megszüntette, máig azonban nem ismert, hogy 2017. november 20. és 2024. február 23. között mekkora összegből működött, illetve milyen eredménnyel gazdálkodott Lovas Ildikó vezetése alatt. 

A VM4K működéséről korábban, 2024. augusztus 2-án írt „Lovas Ildikó, a pártírónő” című írásom[12] megállapításait ma is időszerűnek tartom, ezért azt változtatás nélkül közlöm a folytatásban. 
 

A vajdasági magyar közvéleménynek joga van tudni, hogy valójában mire és milyen módon költötték el a magyar adófizetők milliárdjait Vajdaságban. Joga van a közügyek átláthatóságához, a közpénzek felhasználásának ellenőrzéséhez és a felelősök elszámoltatásához.

Ha Tarr Zoltán bejelentése nem marad puszta politikai ígéret, akkor a vajdasági magyar közélet történetében először kerülhet sor az anyaországi közpénzek felhasználásának átfogó vizsgálatára. Ez nem csupán pénzügyi kérdés, hanem a közélet megtisztulásának és a közbizalom helyreállításának is alapfeltétele.

Az új magyar kormány hitelességét jelentős mértékben az fogja meghatározni, hogy az ígért átvilágítások valóban megtörténnek-e, és azok eredményei nyilvánosságra kerülnek-e. 
Átvilágítás, elszámoltatás és a felelősség megállapítása nélkül nem lehet megújítani a vajdasági magyar közéletet, és nem lehet helyreállítani a megrendült közbizalmat sem.

Bozóki Antal

__________
[1] Tarr Zoltán. https://www.facebook.com/search/top?q=tarr%20zolt%C3%A1n, 2026. június 25. 15:11 
[2] Uo. 
[3] Bővebben lásd a TÁMOGATÁS VAGY TÉKOZLÁS? c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18002, 2026. június 2. 
[4] Tarr: Minden szabálytalanul elköltött támogatásnak következménye lesz. https://szmsz.press/2026/06/25/tarr-minden-szabalytalanul-elkoltott-tamogatasnak-kovetkezmenye-lesz/, 2026. június 25. 15:29 
[5] Tarr: Elindult a támogatások kifizetése a határon túli magyar szervezetek felé. https://szmsz.press/2026/06/24/tarr-elindult-a-tamogatasok-kifizetese-a-hataron-tuli-magyar-szervezetek-fele/, 2026. június 24. 7:22, és Tarr Zoltán. https://www.facebook.com/reel/27355843310749194 
[6] Péter Magyar: A TISZA-kormány alatt a szerzett jogok megmaradnak 
https://www.facebook.com/peter.magyar.102, 2026. április 25. 11:01 
[7] Tómó Margaréta: Az elnök nem nyilatkozik, az MNT első embere nem tud információval szolgálni a 660 ezer eurós támogatásban részesült civil szervezetről, https://szmsz.press/2026/04/22/az-elnok-nem-nyilatkozik-az-mnt-elso-embere-nem-tud-informacioval-szolgalni-a-660-ezer-euros-tamogatasban-reszesult-civil-szervezetrol/, 2026. április 22. 18:59 
[8] Bővebben lásd a 2-es jegyzetben említett írásomban. 
[9] Uo. 
[10] Alapítók. https://www.pasztoristvanfoundation.org.rs/pasztor-istvan-alapitvany/alapitok
[11] rap: Huszonhat támogatott karácsonyra. Magyar Szó, 2025. december 24. 5. 
Lásd még a PÁSZTOR ISTVÁN ALAPÍTVÁNY. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17290, 2025. július 25., a Támogatás vagy klientúra építés? Honnan van a pénz?, https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17357, 2025. augusztus 30., és a TISZTELETET ÉS BECSÜLETET NEM LEHET VÁSÁROLNI!, https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17695, 2026. február 9. c. írásaimat. 
[12] https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=16504, 2024. augusztus 2. 

 

LOVAS ILDIKÓ, A PÁRTÍRÓNŐ*

A VMSZ és az MNT elszámoltatása 

A Napló illusztrációja

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) a 2024. február 23-ai ülésén elfogadta a Szekeres László Alapítvány (SZLA) új Alapszabályát, amelynek értelmében megszűntek az alosztályok, az általános osztály és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) is – közölte még aznap az Alapítvány[1].

Az MNT a VMSZ Elnökségének „döntései nyomán”, vagyis pártdirektívára fogadta el az ülésen a 2024–2029 közötti időszakra vonatkozó Vajdasági Magyar Kulturális Stratégiát[2], ami már önmagában megalázó. A Magyar Nemzeti Tanács önálló szerv, nem lehet egy párt meghosszabbított keze, az Alapszabály pedig nem egy pártelnök játékszere.

Az MNT döntésére talán fel sem figyelt volna senki, ha a VM4K „koordinátora” nem Lovas Ildikó, a 2023. október 30-án elhunyt Pásztor István, a VMSZ (Vajdasági Magyar Szolgapárt) elnökének elhíresült élettársa lett volna.

Az MNT elfogadta, hogy egyszerűen és minden indoklás nélkül, a VMSZ-ből érkező parancsra az említett kulturális stratégiából 58 helyen töröljék a VM4K-t[3], amely Pásztor István elhunyt VMSZ pártelnök és párja, Lovas Ildikó nagyreményű tákolmánya volt, amit betonbiztosra beépítettek a rendszerbe, akárcsak Lovas koordinátori küldetését.

A Pásztor István halála után az apja elnöki székébe ült fia, Bálint, aki huszárvágásra szánta el magát, aminek célja Lovas Ildikó személyének a kiiktatása volt a szervezetből. Ezzel a vajdasági magyar kultúra, különösen az irodalom gazda („kultúrtanti”) nélkül maradt. Az esetet azonban azóta is süket csönd veszi körül

A vajdasági magyar közvélemény azt várta, hogy a junior Pásztor végre fordulatot hoz a párt politikájában, de ennek épp az ellenkezője történt – apja  önkényuralkodói módszereivel halad a „kitaposott úton”[4] , Orbán Viktor autokrata és az ugyancsak önkényúr Aleksandar Vučić maradi, hátrahúzó és nacionalista politikáját követve.  Még azt sem tartotta szükségesnek, hogy Lovas kiiktatásának okairól tájékoztassa a nyilvánosságot és az MNT-t. A VM4K koordinátorával kapcsolatban csak egy újságcikkben (Kitaposott út, új elnök, saját arcél c. „nagyinterjúban”[5]) sütött el egy viccesnek szánt magyarázatot a párt újdonsült elnökeként. 

– Minden, ami a VM4K tevékenységében jó volt, az a SZLA rendszerében továbbra is működni fog, hiszen intézményeket és programokat nem szüntetünk meg. Mivel a VM4K nem rendelkezett jogi személyiséggel, az összes szerződést a SZLA ügyvezetője írta alá, ebben a tekintetben sem változik semmi. Ugyanakkor igen, voltak olyan pillanatok és ügyek, amelyek vonatkozásában Lovas Ildikó az elmúlt években visszaélt az iránta való bizalommal. A VMSZ helyi vezetőinek, nagyjából 250 párttársamnak még december végén Pacséron (2023. december 28-án[6] – B.A.) elmondtam, hogy amennyiben a párt tagsága engem szeretne elnöknek, akkor nem lesznek informális hatalmak, és aki velem szembe jön a párton belülről, azt elüti a vonat – természetesen képletesen mondva – nyilatkozta a junior pártvezér[7].

Pásztor Bálint szavaiból azt lehet kiszűrni, hogy „Lovas Ildikó az elmúlt években visszaélt az iránta való bizalommal”[8]. Hogy ez valójában mit jelent, azt azonban már nem tartotta szükségesnek nyilvánosságra hozni. Talán valamiféle „informális hatalom” (háttéri döntéshozó) lehetett a VMSZ-ben? Lovas menesztése csak (a Pásztor) „családon belüli leszámolás” lenne? A VMSZ-csúcs így működik?

A VMSZ március 4-i zentai tisztújító közgyűlése után Lovas Ildikónak megszűnt minden funkciója a pártban, viszont az MNT művelődési bizottságának az élén még mindig az ő neve szerepel[9]. Úgy tűnik mégis, megszűnőben van a Magyar Szó mellékleteként havonta megjelenő, Lovas által is szerkesztett Előretolt Helyőrség, ami egy megideologizált, tájidegen, vajdasági kultúrára erőszakolt orgánum lett.

Az elmúlt másfél évtizedben (Pásztor István árnyékából) Lovas „élet és halál uraként” a háttérből irányította az egész vajdasági magyar művelődési életet. Ő „álmodott meg” mindent a kulturális élet terén, és a(z anyaországi) pénz is glédában állt, hogy az elképzeléseit megvalósítsa.

A VMSZ komisszárjaként lezüllesztett mindent, amihez hozzáért. Ügyei támogatásához kollaboránsok siserahadával vette magát körül, ezekre osztotta ki a szerepeket. (Lásd: Magyar Szó-igazgató, Forum Kiadó Intézet-igazgató, egyes színházigazgatók, folyóirat főszerkesztők, díjkiosztó bizottságok tagjai, stb.)

A pártelnök védőesernyője alatt Lovas kénye-kedve szerint „alkotott”, bátran költötte a közpénzt torz, monumentálisnak gondolt ötletei megvalósítására. Kiosztatta magának a régió összes irodalmi díját is (a Híd Irodalmi Díjat[10] két alkalommal, 2020-ban és 2022-ben[11]). 2021-ben éppen Pásztor Bálint kézbesítette neki a Pro Urbe-díjat a szabadkai városháza pompájával körülvéve[12].

Lovas tudta, hogy a kiskirályságnak nemsokára vége lesz, ezért kapkodott. Úgy képzelte, a Pro Urbe-, a Herceg János-, a Híd-díjakkal (amelyekhez nyaloncai a zsűri összetételét néha az ő rendeletére még módosították is), bevonul a történelembe, örökre bevési magát az irodalmi életbe. Valóban bevéste, de nem érdemeivel, hanem   a vajdasági magyar szellemi élet botrányos lezüllesztésével. 

A mesterkedés eredménye, ami Lovas keze nyomán megszületett, mindennek nevezhető, csak vajdasági magyar kulturális és irodalmi életnek nem. Itt maradt a felperzselt föld, pl. a Létünk folyóiratnak 2021 óta[13], a Híd folyóiratnak 2023 decemberétől még főszerkesztője sincs[14]! Az ilyen állapotok oka legfőképpen az, hogy a kultúrához szabad levegő kell, ami itt évek óta hiánycikk.

A szenior Pásztor a halálos ágyán, az egyik utolsó mondatában állítólag annyit kért még,  hogy „az Ildit azért ne bántsátok”, ennek ellenére az Ildit mégis (a junior Pásztor szavai szerint) „elütötte a vonat” – „képletesen”[15]. 

A vajdasági magyar közvéleményt nem érdekli Pásztor Bálint és Lovas Ildikó viszonya. Joga van azonban arra, hogy megtudja, valójában mi is történt a VM4K-ban és körülötte? Joga van a közügyek átvilágítására, a közpénzekkel való elszámoltatásra!

Az MNT köteles a magyar közösségnek magyarázatot adni a szankció okáról. Nem tudni, mennyibe  kerülhetett – elsősorban a magyarországi adófizetőknek – a VM4K 2017. november 20-ától 2024. február 23-ig tartó működtetése Lovas Ildikó irányításával[16].

Az MNT adós egy alapos elemzéssel, hogy milyen hatást fejtett ki Lovas Ildikó a vajdasági magyar művelődési és szellemi életre és annak milyen következményei lettek. Lovas Ildikó a vonatos „incidens” után is az MNT Kulturális Bizottságának az elnöke maradt[17]. Miért?

Erről kellene, kellett volna már érdemi intézményes vitát kezdeményezni. Ez azonban szinte elképzelhetetlen, mivel az MNT elnökét éppen a néhai Pásztor István installálta tisztségébe, ami miatt a Pásztor család lekötelezettjének számít.  

Lovas Ildikó kártékony közéleti tevékenységével kapcsolatosan számos kérdés megválaszolatlanul maradt, mint például:

– Mi lett a sorsa a vajdasági magyaroknak szánt anyaországi pénzeknek, amelyeket intézményépítésre (pl. Vajdasági Magyar Egyetemre) kellett volna költeni, de Pásztorék a VM4K nevű szörnyszülöttbe ölték, ami most kártyavárként omlott össze? Ki ezért a felelős? Tessék elszámolni, VMSZ! Tessék elszámolni, Szekeres László Alap!

– Ki fog azért felelni, hogy a Pásztor–Lovas önkényvonat mennyi embert „ütött el” a kultúrában, a médiában és máshol?

– Miattuk mennyien távoztak külföldre?

– Milyen felelőssége van azoknak, akik kiszolgálták őket?

–  A VMSZ szerveiben kik a felelősek, akik engedélyezték mindezt? A tagságnak milyen szerepe volt ebben a döntéshozatalban?

– Mikor kapja vissza önállóságát és vagyonát a meghurcolt Tanyaszínház?

– Mikor kapnak kárpótlást a leigázott, vesszőtáncoltatott színházaink, megvezetett iskoláink, intézményeink?

– Lovast akkor „elütötte a vonat”, vagy mégsem? Esetleg visszatér az oldalajtón és tovább álmodja a vajdasági közügyeket?

A VMSZ dinasztiás vezetése nem képes leszámolni a múlttal, mivel részese volt a történéseknek. Pásztor Bálint is Lovasról „hallgat, mint a csuka”.  És a VMSZ-ben sincs senki, aki hangosan feltenné a válaszra váró kérdéseket. Pedig szükség van erre a normalitás visszatérése érdekében! A közösség pénzét herdálták el, sok ember életét rontották el. A felelősségre vonás nem maradhat el!

A számonkérhetőség a néhai elnökön már nem gyakorolható, de a VMSZ-en, Lovas Ildikón (a VMSZ volt elnökségi tagján), a szolgaként asszisztáló MNT-n, a Szekeres László Alap vezetőin és sok-sok magyar VMSZ-es politikai szereplőn azonban nagyon is!

A VMSZ-nek és az MNT-nek kötelessége átláthatóvá és elszámoltathatóvá tenni a működését. Vonatos viccekkel ezt nem lehet elintézni! A felelősségre vonás nem maradhat el!

BOZÓKI Antal

__________
* https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek, 2024. augusztus 2. 14:47, és https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=16504, 2024. augusztus 2.

[1] Megszűnt a VM4K. https://szmsz.press/2024/02/23/megszunt-a-vm4k/?fbclid=IwAR0xjMQZr9YgOmsxLEe39cim2kcW-XGuSbBMHTrPS8fP2NcMFTgyV3iEez4, 2024. febr. 23. 15:57, és SZLA https://www.facebook.com/SZLAszabadka/posts/pfbid02EHTcwoFyCyh4MX9z1bQKUsf4Qre3ZNSkf34MKuvoa5M3dj8D1SM2j7uGPxH3gGLfl, 2024. február 23. 13:21 
[2] Tómó Margaréta: VM4K – törölve. https://szmsz.press/2024/03/03/vm4k-torolve/, 2024. március 3. 18:38 
[3] Uo. 
[4] Pesevszki Evelyn: Kitaposott út, új elnök, saját arcél. 
https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.305246/Kitaposott-ut-uj-elnok-sajat-arcel, 2024. március 9. 8:30 
[5] Uo. 
[6] Az égvilágon semmi nem örök – pláne a kolduspénzből élő VMSZ! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=16046, 2023. december 30. 
[7] Lásd a 3-as alatti írást. 
[8] Uo. 
[9] Kulturális Bizottság. https://www.mnt.org.rs/rolunk/kulturalis-bizottsag
[10] Vajdasági Magyar Digitális Adattár. A Híd irodalmi díja. http://adattar.vmmi.org/ 
[11] Híd Irodalmi Díj. https://forumliber.rs/about-us/awards, és 2021 után ismét Lovas Ildikó kapta a Híd díjat. https://szmsz.press/2023/11/16/2021-utan-ismet-lovas-ildiko-kapta-a-hid-dijat/, 2023. november 16. 7:47 
[12] Ildiko Lovaš: Nikad nisam prestala da verujem u svoj grad [Lovas Ildikó: soha nem szűntem meg hinni a városomban]. 2021. szeptember 2. 14:00 
[13] Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgató-főszerkesztője: A Forum Könyvkiadó Intézet 2024-es munkaterve. Újvidék, 2023. november 22-én. https://forumliber.rs/documents/other, 5. 
[14] Uo. 
[15] https://delhir.info/ 
[16] Bővebben lésd a „Rendtevés” vagy megúszni vágyás? c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=16171, 2024. február 27. 
[17] Kulturális Bizottság. https://www.mnt.org.rs/rolunk/kulturalis-bizottsag

BIZALOMÉPÍTÉS?!

 

2026. június 26.

Kiderült, mit jelent ez a szó a VMSZ szótárában!

Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke egy ideje állandóan ezt a szót használja. Hangoztatja, hogy építi a bizalmat a TISZA kormány képviselőivel. A VMSZ tagjai és nem tagjai lélegzetvisszafojtva nézik, hogy lehet bizalmat építeni azokkal, akiknek 2026. április 12-ig cinikusan az arcába röhögtek, a pártelnök a Facebookon nyilvánosan ikszelte be a FIDESZT, kisbabájával, feleségével sztárfotózkodott Orbán Viktorral, de a VMSZ tisztségviselői is kitesznek magukért, a mai napig kótyagos tyúkként tántorognak egyik levitézlett FIDESZ-politikustól a másikig.

Még a börtön rácsos ablakában is le fognak fényképezkedni velük?!

Közben „építik a bizalmat a Tiszával”. Miért is? Mert szorít a cipő.

Ez most kiderült ki dr. Juhász Bálint szavaiból. Kisült, alaposan megvezették a vajdasági magyar polgárokat.

A legutóbbi Prosperitati pályázatot a választások előtt írták ki (csillogó-villogó kampány, garantált szavazatvásárlás pénzeső-igérettel, ingyenkoncertek, VMSZ-pompa és pazarlás Vajdaságon át), pedig a pályázatra a fedezet nem volt meg. 165 vajdasági magyar család nyert a Prosperitati Alapítványnál házvásárlásra, 763 vajdasági magyar pedig vállalkozásfejlesztésre. Most várják, hogy megkapják a választások előtt megígért támogatásokat. No meg, valljuk be, az ikszet is oda húzták nyilván, ahogy a pártelnök mutatta. Várják a jussukat.

Dr. Juhász Bálint: „Az a legfőbb kérdés most, hogy a jelenleg folyamatban lévő pályázatoknak mi lesz a sorsa. A tizenharmadik pályázati körben, ami Magyarország kormányának jóváhagyásával került kiírásra, a támogatási forrás a választások előtt nem került átutalásra – mondta a Hét Nap podcast adásában Juhász Bálint, a tartományi parlament elnöke, aki korábban a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője volt.„

Akik most kétségesnek mondják a Prosperitati tisztaságát („hazugságokat terjesztve feketítik a programot”), azok a 165 vajdasági magyar család és 763 vajdmagy vállalkozó boldogulási jogát kérdőjelezik meg, mondja Juhász.

Tessék egymásnak esni, kedves vajdasági magyarok, mert Juhász szerint nem a VMSZ-vezetés a hibás. Nem ők csúsztattak, nem ők zsaroltak, nem ők bocsátották áruba a szavazás tisztaságát, nem ők vezették bukott politikai pályára a közösséget.

https://vmplenum.rs/2026/06/26/bizalomepites/

VMP: UNIÓS CSATLAKOZÁS?

KISEBBSÉGVÉDELMI FELTÉTELEK?

ELÉG LEGYEN A RÓZSÁS KÉPET FELFESTŐ, MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOKBÓL! 

 

2026. június 25

Szerbia európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséhez az egyik feltétel a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó, 2016. március 3-án elfogadott cselekvési terv kidolgozása volt. A terv végrehajtása messze elmaradt a vállaltaktól.

A terv végrehajtási időszaka 2020-ban lejárt.

A 2021. szeptember 8-án Belgrádban bemutatott ex post hatáselemzés szerint az akcióterv 51 százaléka valósult meg teljes egészében, a többi részlegesen vagy sehogy. 

Ez arra utal, hogy a szerb kormány nem szorgalmazta kellő következetességgel az előirányzott intézkedések végrehajtását, és nem követelte meg azok érvényesítését az illetékes intézményektől.

A nemzeti kisebbségi közösségek helyzetében az utóbbi tíz évben alig történt lényegi előrelépés. Egyes területeken, különösen a hivatalos nyelvhasználat terén, a helyzet inkább romlott.

A Magyar Nemzeti Tanács a jogérvényesítő harc helyett elkendőző nyilatkozatot adott ki a helyzetről, „egyértelműen pozitív mérleget” emlegetett. Az MNT a vajdasági magyarok jogvédelme helyett csúsztat és a szerb hatalomnak falaz a kisebbségi érdekek elhanyagolásában.

Most május 28-án a szerb kormány a 2026–2029-es időre új cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére.

Egy ilyen fontos kérdésben az MNT csak látszattevékenységet folytat. Hivatalos álláspontot nem foglalt.

Kérdés, megvitatta-e egyáltalán a cselekvési terv tervezetét? Napirendre tűzte-e a dokumentumot? Elfogadott-e róla határozatot? Megfogalmazta-e a vajdasági magyar közösség szempontjából fontos követeléseit? Titok.

Az új kisebbségi cselekvési terv rendkívül fontos dokumentum. Megvalósulásától nemcsak Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatának előrehaladása függ, hanem az őshonos vajdasági magyar közösség helyzetének rendezése és jogainak tényleges érvényesítése is. 
Ennek ellenére az MNT vezetősége ezúttal sem kezelte kellő komolysággal és körültekintéssel a dokumentumot. Az MNT Hivatal mint paraván jelenik meg.

Széles körű szakmai vitát kellett volna szervezni a tervezetről. A dokumentumot az MNT ülésének napirendjére kellett volna tűzni, meg kellett volna fogalmazni a magyar közösség szempontjából fontos javaslatokat és észrevételeket, majd következetesen küzdeni azok beépítéséért a végleges szövegbe. 
Erre azonban nem mutatkozott sem elegendő etikai erő, sem politikai akarat, sem szakmai felkészültség.

Az MNT működése ismét azt mutatja, hogy a testület politikailag és szakmailag sincs felkészülve a vajdasági magyar közösség érdekeinek érdemi képviseletére. A minimumon alul teljesít.

2026 októberében nemzeti tanácsi választások lesznek.

Egyértelmű, hogy nem ilyen képviselőket kell megszavazni, hanem a helytállásban hiteles képviselőket, akik nem demagógiával töltik ki a mandátumukat és nem „rózsás” képet festő megélhetési politikusokként utaznak.

Az új MNT-nek szakmai bizottságot kell felállítani a cselekvési terv érvényesítésének folyamatos követésére és megvalósításának szigorú ellenőrzésére!

VAJDASÁGI MAGYAR PLÉNUM

Kapcsolódó írás:

Bozóki Antal: Új kisebbségi cselekvési terv – régi mulasztások. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18046, 2026. június 22.

ÁTFOGÓ REFORMRA VAN SZÜKSÉG

„Bármi áron megtartani – vagy minőségi magyar oktatást építeni?”

 

Fotó: Getty Images

 

Vitára érdemes témát vetett fel dr. Kőrösi Gábor a vajdasági magyar oktatás helyzetéről a Szabad Magyar Szó oldalán.

Vajdasági magyar pedagógusként közel harminc évet töltöttem a pályán. Diplomás történelemtanárként kezdtem dolgozni, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszékén magiszteri fokozatot szereztem. Kutatási területem a vajdasági magyar oktatásügy volt.  

 

Tapasztalatom szerint a vajdasági magyarok – köztük a pedagógusok többsége is – félnek a változásoktól, holott a változás új utakat nyithat, és a fejlődés irányát mutathatja. 

 

Pályafutásom során Temerinben, Szabadkán, majd a Közép-Bánát három településén – Tordán, Magyarcsernyén és Magyarittabén – is dolgoztam. Végül azért döntöttem a Németországba költözés mellett – nem divatból, hanem a nyugalom és a biztonság reményében –, mert ráébredtem arra, hogy a politikai hovatartozás és a pártkönyvecske sok esetben többet ér a tudásnál és a több évtizedes tapasztalatnál.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke egy interjúban így fogalmazott a kivándorlással kapcsolatban: „Az elvándorlásnak gazdasági okai vannak, de a közhangulat is meghatározó. Az emberek azért mennek el, mert nem látják a jövőjüket, vagy úgy érzik, hogy a tehetségük és szorgalmuk nem kapja meg a megfelelő elismerést.” 

 

Ez a késői felismerés az oktatásügyre is fájdalmasan igaz.

Németországi tapasztalat: a minőség elsőbbsége 

 

Baden-Württemberg tartományban dolgozva tapasztaltam meg igazán a különbséget. Ott az oktatási rendszer valóban a megoldásokra és a gyermekek szükségleteire összpontosít. 

 

Rugalmas iskolaszerkezet: tízezer lakosnál kisebb településeken is működhet alsó tagozat. Hat gyermek esetén osztályt nyitnak, huszonöt–harmincöt tanulónál pedig két párhuzamos osztályt indítanak.

 

Iskolaközpontok: ötödik osztálytól a diákok iskolaközpontokba járnak, ahol képességeik és érdeklődésük alapján több irányban folytathatják tanulmányaikat: szakiskolában, Realschuléban vagy gimnáziumban.

 

Logisztika: a helyi iskolabuszok a diákok órarendjéhez igazodnak, így a tanítás befejezése után a várakozási idő minimális. Ebben a rendszerben a minőség mindig fontosabb a puszta létszámnál.

 A vajdasági oktatás problémái 

A vajdasági oktatásban a németországi tapasztalataimhoz képest gyakran azt láttam, hogy a szakmaiság háttérbe szorul. 

 

Diplomás tanárként az egyik első tablón „előadóként” tüntettek fel, ami különösen bántó volt, hiszen az Újvidéki Egyetemen végeztem történelemtanárként. Ugyanakkor olyan kollégákat is láttam, akik tanítás mellett, hétvégi képzésben szerezték meg tanítói diplomájukat, sokszor megkérdőjelezhető körülmények között. Versenyekre is többnyire én vittem a diákjaimat, gyakran saját magam keresve támogatókat. Amióta nem tanítok, ezekre a versenyekre senki nem viszi e három iskola diákjait.

 

Az oktatási minisztérium tíz-húsz évvel ezelőtt kezdeményezte a pedagógusok ötévenkénti minősítésének és a teljesítményalapú javadalmazásának bevezetését, de az elképzelés sajnos megrekedt. Pedig egy ilyen rendszer elősegíthetné, hogy a szakértelem és a jó gyakorlatok az iskolák között is terjedjenek. Ma viszont azt látjuk, hogy megfelelő pedagógiai előképzettség nélkül tanítanak idegen nyelvet „menedzserek”, vagy tartanak testnevelésórát olyanok, akik elsősorban a futball iránti szeretetük miatt kapták meg az állást. Ennek végső soron a diákok látják kárát.

 Kulturális sokk és politikai károk

Ha működne egy átgondolt iskolaközponti rendszer, a falusi gyermekek nem kerülnének ekkora hátrányba, és nem érné őket olyan mértékű „kulturális sokk” a városi iskolákban. Nem szembesülnének ilyen éles környezeti, társadalmi és oktatási különbségekkel. Az én fiaim például tizenöt éves korukban láttak először valódi tornatermet, mert a tordai tornaterem felépítése évtizedeken át csupán ígéret maradt. Helyette a gyerekek sakkoznak vagy kártyáznak, miközben a tanár a telefonját nyomkodja – ha egyáltalán bemegy az órára.

Tordán, Magyarcsernyén és Magyarittabén a drasztikusan alacsony osztálylétszám nemcsak a fenntarthatóságot, hanem az oktatás minőségét is veszélyezteti. Aki ma magas szintű tudást vár el, azt a szülők könnyen „gonosznak”, a tantestület pedig „problémásnak” bélyegzi, mert rontja az iskola átlagát.

A Vajdasági Magyar Szövetség politikája sajnos az oktatásban is mély nyomokat hagyott. 1975-ben Újvidéken még annyi magyar óvodás volt, hogy engem is szerb nyelvű csoportba osztottak, majd 1977-ben kerültem át a magyar csoportba. 1979-ben kilenc általános iskolában folyt magyar nyelvű oktatás.

És ma mi a helyzet?

 

Mindenki tudja, de kevesen merik kimondani: sok esetben a „magyar pénz”, vagyis a különböző ösztöndíjak és támogatások miatt íratnak magyar tagozatra nem magyar anyanyelvű gyermekeket is, akiknek a jelenléte gyakran elsősorban a létszám fenntartását szolgálja. A beíratásnak azonban nem támogatási vagy statisztikai érdekeket, hanem a gyermek valós nyelvi kompetenciáját és oktatási érdekét kellene szolgálnia.

Németországban döbbentem rá igazán arra, mennyire gyermekközpontú lehet az oktatás. Nincs rossz vagy buta gyermek: csak eltérő készségekkel, adottságokkal és igényekkel rendelkező gyermekek vannak.

Nem az a kérdés, hogy megérett-e a vajdasági magyar oktatás egy átfogó reformra. Megérett. A valódi kérdés az, hogy kik, milyen eszközökkel és milyen indíttatásból fogják azt végrehajtani.

Meg kell szüntetni az oktatási rendszer átpolitizáltságát. Erősíteni kell a pedagógusok szakmai önállóságát, és vissza kell adni társadalmi megbecsültségüket.

Az intézményvezetők kiválasztásának pedig a jövőben nem a lojalitáson, hanem a szakmai tudáson, a tapasztalaton és a vezetői alkalmasságon kell alapulnia. 

A vajdasági magyar oktatásban nem a létszám mindenáron való fenntartása, hanem a minőségnek, a szakmaiságnak és a gyermek érdekének kellene elsőbbséget élveznie.

 Mgr. Rontó B. Judit

Kapcsolódó írás 
Dr. Kőrösi Gábor: Bármi áron megtartani – vagy minőségi magyar oktatást építeni?
https://szmsz.press/2026/06/19/barmi-aron-megtartani-vagy-minosegi-magyar-oktatast-epiteni/