Tari István: A téboly sorozatvetőinél – Magyarok a szlávok háborúiban
Tari István (1953. május 15., Zenta) A téboly sorozatvetőinél című, Magyarok a szlávok háborúiban alcímű könyve a közéleti és nemzeti korrajzok, kortörténetek kiadásával foglalkozó budapesti IdőJel Kiadó gondozásában jelent meg 2025-ben.
A könyv 2025-ben elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Az Év Legjobb Könyve Díját.
A kötet címét Tari István A téboly sorozatvetőinél című, 1997-ben „megjelenni remélt” új verses kötetének címéről kapta, amelyből Szombathelyen, a magyar kultúra napján olvasott fel. Egy évvel később Napszél címmel a Forum Könyvkiadó Kft. jelentette meg ezt a verseskötetét.
A téboly sorozatvetőinél című könyv valójában két részre bontható. Első része a Magyarok a szlávok háborúiban című írással, az 1991 őszén kezdődött mozgósítások idején indul, amikor „a délvidéki magyarság kiszorításának felgyorsítására jó lehetőséget nyújtott az akkori hatalomnak a katonai behívóparancsok szelektív alkalmazása”.
A szerző ebben a részben személyes élményein keresztül számol be a történtekről, ugyanakkor történelmi távlatba is helyezi azt, hogy a kilencvenes évek délszláv háborúi milyen megrázkódtatásokat okoztak az őshonos magyar lakosság körében. „Immár három újabb országra szakítottan, egymás ellen tűzvonalba kényszerítve, szülőföldjének elhagyására ösztönözve” a délvidéki magyarság „közelről megismerhette a túlélés legnehezebb változatait”.
Ezekben az években a délvidéki magyar irodalom középnemzedékének számos tagja is a katonai behívóparancsok elől Magyarországra menekült. Tari István azonban azon kevés alkotók közé tartozik, akik az akkori, nyomorúságosnak mondható háborús hátországi körülmények között is – a bujdosást választva – szülőföldjükön maradtak és alkottak. Családjával együtt osztozott a helybeli lakosság sorsában. Még ebben a „szorongatott helyzetben” is verseket és tárcákat írt.
A kötetnek ezt a részét a szerzőnek a kilencvenes években, pontosabban 1999 tavaszáig keletkezett írásai és versei alkotják. Ekkor kezdődött meg a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 79 napon át tartó NATO-bombázása.
A könyv második részét a szerző háborús naplója alkotja, amely terjedelmét tekintve csaknem akkora, mint az első rész. A napló 1999. március 25-ével kezdődik, amikor a NATO „első rakétatámadása után kihirdették a hadiállapotot” az akkori, miloševići kis Jugoszlávia ellen, és – néhány nap kihagyásával – június 26-ával fejeződik be, amikor a katonakötelesek már átléphették az országhatárt.
Az Óbecsén élő József Attila- és Arany János-díjas, Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett költő, író, műfordító és képzőművész több műfajban is maradandót alkotott: a költészet, a próza, a fotó- és filmművészet, valamint az újságírás területén.
Sokoldalú tevékenységét tükrözi legújabb, 264 oldalas kötete is. A naplószerű, időrendbe állított írásokból és jegyzetekből összeálló könyvet a szerző versei és grafikái, valamint eredeti dokumentumok is gazdagon illusztrálják. A kötet a délvidéki magyarság és a szerző kilencvenes években átélt kálváriájának, a NATO-bombázás napjainak, valamint a köz- és irodalmi élet történéseinek és önszerveződésének sajátságos, irodalmi és szociográfiai érzékenységgel megalkotott kordokumentuma, egyben forrásértékű és hiteles műve.
Tari István A téboly sorozatvetőinél című könyvével azon kevés vajdasági alkotóhoz csatlakozott, akik a kilencvenes évek történéseiről írtak[1].
A könyv Budapesten jelent meg, nem pedig az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet kiadásában, amely korábban a szerző több könyvét is megjelentette. Legutóbb, 2002-ben (!!) az Akarsz egy Jugoszláviát? című kötetét.
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, hanem Budapesten.
Jól mutatja ez is, miként viszonyult a vajdasági magyar társadalom és a kiadó költőinkhez és íróinkhoz az elmúlt több mint két évtizedben, a néhai Pásztor István és Lovas Ildikó káros tevékenységének következtében.
A kiadványról a vajdasági magyar elektronikus sajtóban – ismereteim szerint – csupán két ismertető jelent meg. Az elsőt Friedrich Anna[2], a másikat Fehér Rózsa[3] írta. A Magyar Nemzeti Tanács alapította média agyonhallgatta a könyvet. Azt sem tudni, Vajdaságban melyik könyvesboltban lehet beszerezni.
Nemcsak a könyv megjelenése szorul háttérbe tehát, hanem az a történelmi tapasztalat is, amelyet a könyv megörökít.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen legutóbbi, TORDA – Egy bánsági magyar falu agóniája[4] című könyvem sem került könyvesbolti forgalomba. Az egyik könyvesbolt vezetője, akinek felkínáltam a könyvet, azt mondta, „nem meri kitenni a kirakatba, mert a Vajdasági Magyar Szövetség a helyi hatalomban betöltött szerepe miatt felmondathatja vele a bérleti szerződést”.
Nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem egy tágabb vajdasági magyar kulturális-közéleti problémáról.
A vajdasági magyar közösség kálváriája még nem ért véget…
A téboly sorozatvetőinél című könyv valójában két részre bontható. Első része a Magyarok a szlávok háborúiban című írással, az 1991 őszén kezdődött mozgósítások idején indul, amikor „a délvidéki magyarság kiszorításának felgyorsítására jó lehetőséget nyújtott az akkori hatalomnak a katonai behívóparancsok szelektív alkalmazása”.
A szerző ebben a részben személyes élményein keresztül számol be a történtekről, ugyanakkor történelmi távlatba is helyezi azt, hogy a kilencvenes évek délszláv háborúi milyen megrázkódtatásokat okoztak az őshonos magyar lakosság körében. „Immár három újabb országra szakítottan, egymás ellen tűzvonalba kényszerítve, szülőföldjének elhagyására ösztönözve” a délvidéki magyarság „közelről megismerhette a túlélés legnehezebb változatait”.
Ezekben az években a délvidéki magyar irodalom középnemzedékének számos tagja is a katonai behívóparancsok elől Magyarországra menekült. Tari István azonban azon kevés alkotók közé tartozik, akik az akkori, nyomorúságosnak mondható háborús hátországi körülmények között is – a bujdosást választva – szülőföldjükön maradtak és alkottak. Családjával együtt osztozott a helybeli lakosság sorsában. Még ebben a „szorongatott helyzetben” is verseket és tárcákat írt.
A kötetnek ezt a részét a szerzőnek a kilencvenes években, pontosabban 1999 tavaszáig keletkezett írásai és versei alkotják. Ekkor kezdődött meg a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 79 napon át tartó NATO-bombázása.
A könyv második részét a szerző háborús naplója alkotja, amely terjedelmét tekintve csaknem akkora, mint az első rész. A napló 1999. március 25-ével kezdődik, amikor a NATO „első rakétatámadása után kihirdették a hadiállapotot” az akkori, miloševići kis Jugoszlávia ellen, és – néhány nap kihagyásával – június 26-ával fejeződik be, amikor a katonakötelesek már átléphették az országhatárt.
Az Óbecsén élő József Attila- és Arany János-díjas, Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett költő, író, műfordító és képzőművész több műfajban is maradandót alkotott: a költészet, a próza, a fotó- és filmművészet, valamint az újságírás területén.
Sokoldalú tevékenységét tükrözi legújabb, 264 oldalas kötete is. A naplószerű, időrendbe állított írásokból és jegyzetekből összeálló könyvet a szerző versei és grafikái, valamint eredeti dokumentumok is gazdagon illusztrálják. A kötet a délvidéki magyarság és a szerző kilencvenes években átélt kálváriájának, a NATO-bombázás napjainak, valamint a köz- és irodalmi élet történéseinek és önszerveződésének sajátságos, irodalmi és szociográfiai érzékenységgel megalkotott kordokumentuma, egyben forrásértékű és hiteles műve.
Tari István A téboly sorozatvetőinél című könyvével azon kevés vajdasági alkotóhoz csatlakozott, akik a kilencvenes évek történéseiről írtak[1].
A könyv Budapesten jelent meg, nem pedig az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet kiadásában, amely korábban a szerző több könyvét is megjelentette. Legutóbb, 2002-ben (!!) az Akarsz egy Jugoszláviát? című kötetét.
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, hanem Budapesten.
Jól mutatja ez is, miként viszonyult a vajdasági magyar társadalom és a kiadó költőinkhez és íróinkhoz az elmúlt több mint két évtizedben, a néhai Pásztor István és Lovas Ildikó káros tevékenységének következtében.
A kiadványról a vajdasági magyar elektronikus sajtóban – ismereteim szerint – csupán két ismertető jelent meg. Az elsőt Friedrich Anna[2], a másikat Fehér Rózsa[3] írta. A Magyar Nemzeti Tanács alapította média agyonhallgatta a könyvet. Azt sem tudni, Vajdaságban melyik könyvesboltban lehet beszerezni.
Nemcsak a könyv megjelenése szorul háttérbe tehát, hanem az a történelmi tapasztalat is, amelyet a könyv megörökít.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen legutóbbi, TORDA – Egy bánsági magyar falu agóniája[4] című könyvem sem került könyvesbolti forgalomba. Az egyik könyvesbolt vezetője, akinek felkínáltam a könyvet, azt mondta, „nem meri kitenni a kirakatba, mert a Vajdasági Magyar Szövetség a helyi hatalomban betöltött szerepe miatt felmondathatja vele a bérleti szerződést”.
Nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem egy tágabb vajdasági magyar kulturális-közéleti problémáról.
A vajdasági magyar közösség kálváriája még nem ért véget…
Bozóki Antal
__________
[1] Németh Zoltán: Téves csatatéren I. (többekkel), Napló, Szabadka, 1993, 150 o.; Balkáni fenevad, Napló Press, Újvidék, 1995, 150 o.; Téves csatatéren II. (többekkel), Napló Press, Újvidék, 1996, 211 o.; Bálint István, Bozóki Antal, Lovas István: Kosovo – ki a bűnös?, Forum–Dolgozók Kft., Újvidék, 2001, 107 o.; Polyvás József: 77 nap Újvidéken, Családi Kör, Újvidék, 2001, 245 o.; Friedrich Anna: Ez még nem történelem, Családi Kör, 2006, 206 o.; Szabó Angéla: Holt szezon. Katonaáldozataink, szerzői magánkiadás, Danielprint, Újvidék, 2014, 176 o.
[2] Friedrich Anna: Könyvekről és közös sorsunkról, Vajma.info, 2025. december 10.
[3] Fehér Rózsa: „Az igazi életerő a fiatalságban lüktet”. A téboly sorozatvetőinél – Magyarok a szlávok háborúiban címmel írt könyvet Tari István. https://szmsz.press/2026/04/27/az-igazi-eletero-a-fiatalsagban-luktet/, 2026. április 27.
[2] Friedrich Anna: Könyvekről és közös sorsunkról, Vajma.info, 2025. december 10.
[3] Fehér Rózsa: „Az igazi életerő a fiatalságban lüktet”. A téboly sorozatvetőinél – Magyarok a szlávok háborúiban címmel írt könyvet Tari István. https://szmsz.press/2026/04/27/az-igazi-eletero-a-fiatalsagban-luktet/, 2026. április 27.
Lásd még: Tari István: A téboly sorozatvetőinél, Líra, valamint Márkus Béla: Krónika és mementó. Megjelent a Bárka 2026/4-es számában. http://www.barkaonline.hu/kritika/9896
[4] TORDA – Egy bánsági magyar falu agóniája, Historiae, Óbecse, 2025, 204 o.
