Végel: A sokat szenvedett, tömegesen elvándorló vajdasági magyarság végre jobb sorsot érdemel

 „Bodzsoni koronatanúként a kisebbségi politikusok elé dobta a kesztyűt”

2026. május 5. 10:39  

Új szellők lengedeznek Erdélyben és a Felvidéken is, de Vajdaságban nem. Kelemen Hunor garantálta, hogy az RMDSZ a jövőben tartózkodni fog a magyar pártpolitikai küzdelembe való beavatkozástól. A VMSZ nem garantálta ezt. Nem tett ígéretet, hogy a jövőben tartózkodni fog a magyar választási kampányba való beavatkozástól. Főleg nem a közpénzeken támogatott sajtóban.

Miközben Tarr Zoltán, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium jövendő minisztere azt hangoztatta, hogy „alapvető változásokat várunk el az anyaországi források felhasználásának átláthatósága és hatékonysága terén”, a VMSZ szerint az alapítványok működésében nincs semmi kivetni vagy javítani való, tehát az sem elítélendő, hogy a kampányban a sajtó egyoldalú és kizárólagos volt. Szó sincs alapvető változásokról.

Közben mi történik? Pásztor Bálint szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy – mint ahogy a Szabad Magyar Szó portálon olvasható – az „Agenda civil szervezet a VMSZ-nek segít”. A szerb és a magyar törvények szerint szigorúan tilos a civil szervezetek pénzforrásait párttámogatásokra fordítani.

„A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Pásztor Bálint az RTV szerb Pravi ugao című műsorában.

Megtorpant a damaszkuszi úton, miután Magyar Péter nem alkudozott vele, hanem kifejtette az új magyar nemzetpolitikát. A stratégiai partner megválasztása egyben kemény válasz a Magyar Péter nemzetpolitikai programjára. Természetesen, minden párt szabadon választhat magának stratégiai partnert, ez a tagság szíve joga. Csakhogy akkor nem beszélhet többé az egész vajdasági magyarság nevében. Nem uralhatja az egész közéleti mezőnyt.

Rápillantok a Prosperitati honlapjára, csak 2023-ig szolgál adatokkal. Sehol a benyújtott pályázatok részletes leírása. A támogatottak nagy részének nincs honlapja, amelyiknek netán van, az nem számol be a támogatások összegéről és arról, hogy mire, hogyan és mennyit költött, vagyis elmarad a részletes beszámolás. Hiányzik a felmérés a pályázatok eredményességéről, ami felettébb szükséges, mert az alapítvány alapvető célja a szülőföldön maradás biztosítása. Erre pedig felettébb szükség lenne, mert a két összeírási időszakban adatai azért is megdöbbentők, mert miközben az említett időszakban Szerbia lakossága 6,9 százalékkal csökkent, a magyarság csökkenése 30 százalékot tesz ki. A tények makacs dolgok, feltárják a Prosperitati kisiklásait.

A médiumok durva visszaélésével kapcsolatban Pásztor azt állítja, hogy a VMSZ sosem avatkozott be a szerkesztéspolitikába. Ha igazat mondott, akkor átdobta a labdát a Magyar Nemzeti Tanács térfelére, annak elnöke Fremond Árpád azonban nem adott választ, úgyhogy a felelősség a médiumok főszerkesztőire hárul. Ha igaz, akkor most nekik kell levonni a következtetést.

Ám közbeszólt Bodzsoni István, a Pannon tévé volt igazgatója és a hatalmi központokra utalva cáfolja Pásztor Bálintot és emlékezteti Fremond Árpádot. Védelmébe veszi a Pannon tévé munkatársait, miközben saját tapasztalata fényében rámutat arra, hogy az ő idejében sem sikerült következetesen megvalósítani a szakmaiságot, mert „kötéltáncot kellett járni a politika és a különböző hatalmi központok elvárásai között és a Pannon fennmaradása, valamint a tisztességes újságírás követelményei között.”

A vád súlyos: a politikusok és a különböző hatalmi központok veszélyeztették a Pannon tévé fennmaradását abban az esetben ha szófogadatlan lesz. Egyben Bodzsoni elismerte, hogy az elmúlt évben „a Pannon goromba hibákat követett el, elsősorban a magyarországi választási kampány kapcsán”, de óva intett: helytelen lenne ezért kizárólag a Pannonra kenni a balhét.

Bodzsoni koronatanúként a kisebbségi politikusok elé dobta a kesztyűt. Ki vigye el a balhét? Nem az én feladatom megállapítani, hogy ki, de balhé van. Mindez arra utal, hogy nem az egyes politikusok hatalmának megőrzése elsődleges, hanem az őszinte szembesülés. Újra meg újra meg kell ismételni: a sokat szenvedett, tömegesen elvándorló vajdasági magyarság végre jobb sorsot érdemel.

Végel László

https://szmsz.press/2026/05/05/vegel-a-sokat-szenvedett-tomegesen-elvandorlo-vajdasagi-magyarsag-vegre-jobb-sorsot-erdemel/

Balásy Gyula sírva mondta el, hogy nem szeretné elhagyni az országot, és átadja a vagyonát az államnak

Molnár Zoltán

 

2026. május 4. 20:22

„Azért jöttem, mert hoztam magammal egy dokumentumot, ez egy közjegyzői okirat”, ami egy kötelezettségvállalást jelent közérdekű célra – mondta el Balásy Gyula, az állami megrendelésekkel kitömött kommunikációs cégcsoport, a Lounge tulajdonosa a Kontrollnak egy hétfői interjúban. A cégcsoportot, amit 22 év épít, és jelenleg az állam rendezvényszervezési, kommunikációs és médiavásárlási feladatait végzi, felajánlja a magyar állam részére – tette hozzá. Balásy egy kiegészítő kérdésre válaszolva közölte, nem akart az ügyészséghez fordulni, hisz nincs eljárás ellenük.

Mint írtuk, Balásy saját maga ajánlotta fel a lapnak, hogy náluk hozza nyilvánosságra azt, hogy a közokiratban lemond négy cégében, a Lounge Designban, a Lounge Eventben és a New Land Media Kft.-ben lévő 100 százalékos üzletrészéről, valamint az utóbbi kettő cég 95 százalékos tulajdonában álló Visual Europe Zrt.-ben lévő üzletrészéről is. A cégei mellett felajánlotta az államnak a három magántőkealapban lévő több tízmilliárd forint értékű befektetési jegyeit is.

Később azt is mondta, átad egy olyan anyagot majd, amiben ki van dolgozva, hogy lehetne a leggyorsabban és legsimábban behelyezni a cégeit az államháztartás keretei közé. Ennek végrehajtásában szívesen részt vesz Balásy.

Egy kérdésre azt felelte, nem tudja, hogy a Fidesz választási győzelme esetén is meglépte volna a nagy felajánlást.

Közbeszerzések, milliárdok, kék plakátok

Közbeszerzésen elnyert, átlátható szerződéseik vannak, mindennel el tudnak számolni – mondta Balásy. Minden adatot és dokumentumot át is ad az államnak erről. A cégek áráról azt mondta, 80 milliárd forintnyi értéket képviselnek, 100 milliárd forintnyi szerződésállományuk van, és 15 milliárdos a követelésállomány. Balásy szerint nem kell takargatnia semmit, de látja, hogy a tevékenységeik „túlmutatnak a piaci kommunikációs folyamatokon”, és ezen feladatok elvégzése az állam kezében van a legjobb helyen. Több mint 500 ember dolgozik ott, akik értéket teremtettek, a világ élvonalába emelték ezeket a cégeket. Szeretné, ha az egzisztenciájuk biztosítva lenne.

Legalább 3000 alvállalkozóval dolgoznak még évente, „ez egy egész ökoszisztéma”, szinte a teljes hazai kommunikációs ipart lefedi. Mindig szakmai szempontok, megfelelő ár és gyorsaság alapján választották ki őket – állította.

A cégei történetéről is beszélt. 2004-ben alapította a Lounge Designt, ami kkv-knak végezte a feladatokat. Ő előtte nemzetközi ügynökségeknek dolgozott art directorként. Egy ideig az AXN tévécsatorna közép-európai kommunikációs feladatait vitték. 2005-ben volt az első fideszes nemzeti konzultáció, akkor egy ismerősén keresztül bekerült a kommunikációs csapatba, ők tervezték a logót például. Egy józsefvárosi időközi választáson Kocsis Máté csapatának segítettek grafikával. A 2010-es választáson közel húsz képviselő kampányát vitték, „mindegyiknek egyedi arculata volt”. Utána a nagy kommunikációs, a kormánynak dolgozó cégek alvállalkozói lettek.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatalba bekerült nagy vállalatok alatt folytatták a munkát később. 2016-ban egy új keretmegállapodást írt ki az állam, ezen ők is elindultak, „volt tapasztalatunk, úgy gondoltam, meg tudjuk csinálni”. Akkor 20-30 fős volt a Lounge. 2018-ban kiesett két szereplő, „és hirtelen ott találtuk magunkat, hogy nekünk egyedül kell ellátni az egész állami szervezet” kommunikációját. A 30-ból 120 ügyfél lett, de megoldották, „nagyon sok munka, nagyon sok feladat volt ezzel”. A versenytorzító hatásra vonatkozó kérdésre csak annyit felelt, sok más céggel dolgoztak együtt.

„Az elmúlt hat évben mi 104 kommunikációs tenderen indultunk”, 48-on nyertek, 52-n más nyert, 4 érvénytelen lett. Amikor megnyertek egy keretmegállapodást, van egy összeg, ami lehívható szerinte. Ebbe az állami cégek és minisztériumok be tudnak jelentkezni, és tudnak külön szerződést kötni velük. A sajtóban megírt tendernyeréseik ezért nem is számítanak külön tendernyerésnek Balásy szerint.

„Tudom, hogy mindenki a kék plakátokkal jön, de ez a tevékenységünk kis része”, ezekhez volt a legkevesebb közük. A feladatuk a közzététel, egyes esetekben a grafika volt.

Arra nem tudott felelni, mennyi osztalékot vett ki az évek során, de szerinte minden adat nyilvános. „A teljes 2025-ös év és a jelenlegi év minden eredménye eredménytartalékban van” – tette hozzá. Több cégük számláját is befagyasztották az utóbbi hetekben „mindenfajta előzetes jelzés, dokumentum, határozat nélkül, technikai hibára hivatkozva” – tette hozzá Balásy. Több tízmilliárd forintot érint ez szerinte, „olyan feladatok kerülnek ezzel veszélybe, amiket el kell látnunk az ügyfeleink részére”, mint a MotoGP, a Budapesten rendezendő Bajnokok Ligája-döntő, és közel 500 ember fizetését nem tudják elutalni.

Nem gondolkozott a külföldre költözésben, „én ebben az országban születtem, itt éltem, itt van a családom, úgy érzem semmi okom arra, hogy máshova menjek” – mondta könnyek között. A vagyonáról azt mondta, nem tagadja, hogy jómódú. Amit keresett, mindig befektette vagy visszaforgatta a cégébe. Időtálló befektetéseket keresett, „és az ingatlan ilyen”. Külföldi ingatlanjai vannak, amiket kiad főszezonban, máskor meg a családdal megy oda nyaralni, mesélte, a máriaremetei házáról pedig azt mondta, többgenerációs házat akartak építeni, de nem tudja, megvalósul-e valaha. A lebegő tihanyi luxusházról azt idézte fel, hogy a környéken nőtt szinte fel, milliónyi szál fűzi oda, ahogy a tési ingatlanjához is.

Nincs arra lehetőség, hogy felülbírálják, az ügyfél mit rendel meg – reagált a gyűlöletplakátokra, amikről ismertté lett a cége. Volt olyan is szerinte, aminek megtagadták a közzétételét, de nem mondott konkrétumot. Balásy szerint bármilyen szerződésszegés minden munkatársa életét megváltoztatta volna, ezzel indokolta az államnak végzett munkáit. Semmilyen olyan jelet nem tapasztalt az utóbbi hetekben, ami nyugtalanító lett volna. „Sok ügyfelünkkel folytatjuk a munkát”, több ügyfelük viszont visszamondott megrendeléseket, „nem merik velünk folytatni a munkát, sok ilyen volt”. Azt üzente, nyugodjanak meg, remélhetőleg jó helyre mennek ezek a feladatok.

„Nem tudom, hogy mi alól kéne tisztáznom magam”, hisz mindig figyeltek rá, hogy minden jogszerű legyen, agyon van dokumentálva – magyarázta Balásy Gyula.

Nem hinné, hogy jövője lenne a cégcsoportjának ebben a keretrendszerben, ezért ajánlja fel. Szinte sírva mondta ezután, hogy 25 évesen indította a cégcsoportját, és nem szeretné látni összeomlani. Szerinte a feladataikat ezután is végezni kell, a csapata örömmel dolgozna tovább ebben. Hogy Balásyval mi lesz most, arra azt válaszolta, sok teendő lesz az átadással. Nem tudja, lesz-e lehetősége folytatni az iparágban, „maximum mezőgazdasággal foglalkozok majd komolyabban”.

A Lounge felemelkedése a táplálékláncban

Balásy Gyula a NER egyik legismertebb figurája lett annak ellenére, hogy zömmel a háttérben maradt. A hozzá köthető cégek, többek közt a New Land Media és a Lounge Design Szolgáltató Kft. rendre befutók voltak a Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) tenderein, rengeteg kormányzati, sokszor gyűlöletkeltő reklámkampány kötődik hozzájuk, mint az interjúban említett kék plakátok sorozatai.

Balásy Gyula két cége, a New Land Media és a Lounge-csoport az Átlátszó 2024-es összesítése alapján 293,7 milliárd forint értékű állami megbízást nyert el az előző években. Az állam olyan feltételeket szabott ezeknél a közbeszerzéseknél 2015 óta, hogy annak minél kevesebb hazai médiaügynökség feleljen meg. Mivel minden további alkalommal az előző három évből származó releváns tapasztalatot szabott meg feltételként az NKOH, az eleve kevés talpon maradó cégből még kevesebb lett, így 2019-re csak a Balásy-féle konzorcium maradt egyedüli indulóként és nyertesként. 2023-ban például Balásy cégei nyolcvan, a NKOH által kiírt közbeszerzésen indultak el egyedüli ajánlattevőként, ebből nyolcvanat meg is nyertek.

A cégcsoport ügyeiben nyomozás is zajlik két éve. 2024 áprilisában derült ki, hogy hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt rendelt el nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda Balásy Gyula cégeinek egyes túlárazottnak tűnő szerződései miatt. A Szabad Európa két éve március elején részletes cikkben mutatta be, hogyan árazza túl az állami szervekkel kötött szerződéseit a cégcsoport, és hogyan adnak le abszurd tételeket tartalmazó árajánlatokat – amiket az állami szervek aztán rendre elfogadnak.

A hétfői Kontroll-interjúban Balásy közölte: Nem hallgattak ki az ügyben még az NNI-sek senkit a cégeitől.

Magyar Péter leendő kormányfő április 25-én még arról beszélt, hogy áron alul elkezdtek árulni több, a NER-hez kötődő kommunikációs és médiacéget, így a Lounge Event Kft.-t is. „A sajtóban közzétett állításokkal ellentétben a hazai és nemzetközi szakmai elismerésekkel bíró Lounge Event Kft. nincs értékesítés alatt, és ilyen irányú folyamat jelenleg nincs a cégcsoportban. A megjelent információk valótlanok” – válaszolta akkor a Lounge Group sajtóosztálya.

Még a választás után is dőlt a pénz

A választás után derült ki, hogy közel bruttó 22 milliárd forintot költött el Balásy Gyula cégeinél a Miniszterelnöki Kabinetiroda január és március között. Ezt a K-Monitor vette észre a kormányzat kommunikációs keretmegállapodásának negyedéves értesítőjéből. Az értesítőben szerepelnek az összesen nettó 75 milliárd forintos kommunikációs keretmegállapodás beszerzései is. Mint a K-Monitor írja, ezen az egy ajánlattevős megállapodáson keresztül szinte az összes államhoz köthető vagy közpénzzel támogatott intézmény köt kommunikációs szerződéseket. Az összeg legnagyobb részét azonban a kabinetiroda költi el, főleg kormánypropagandára.

Április 27-én az derült ki, hogy nettó 3,275 milliárd forintos keretösszegű megbízásra kötött szerződést a Honvédelmi Minisztériummal a New Land Media Kft. és Lounge Design Kft. A feladat olyan imázsfilmek készítése volt, melyek a katonai pályát mutatják be, illetve népszerűsítik.

A Balásy-cégeknek jól megy, a Kulturális és Innovációs Minisztérium „nyuszimotoros” családbarát programja nettó 2,8 milliárd forintos keretről szólt, ezt a megbízást Balásy Gyula cégei egy 75 milliárd forintos kommunikációs tender részeként nyerték el. A számolatlan állami megrendelésnek köszönhetően Balásy cégcsoportja olyan növekedést mutatott be, ami a Mészáros-csoport gyarapodásával vetekszik, erről ebben a cikkben olvashatnak bővebben. A cégei szervezik évek óta a CPAC-konferenciákat is.

Balásy nem szeret megjelenni a különböző listákon, 2023-ban például lehúzatta magát a Marketing&Media legbefolyásosabb hazai médiavezetők top 50-es toplistájáról. Balásy jogi eszközökkel megtiltotta a szaklap számára, hogy szerepeltessék őt a toplistán, a lap pedig inkább levette őt a listáról, megelőzve a pereskedést.

https://telex.hu/gazdasag/2026/05/04/balasy-gyula-interju-kontroll-new-land-media-lounge-ner-reklamok

Burány Katalin: A megbékélés kegyes Pásztora

2026. május 3. 20:49

A magyarországi választások előtt már hányni lehetett attól, hogy a politikusok már arra sem veszik a fáradságot, hogy a mocskukat megpróbálják elkendőzni, mintha annyira sem méltatnának bennünket, egyszerű halandó szavazópolgárokat, hogy tisztességgel manipuláljanak. Mintha már teljesen normális állapot lenne itt, a Balkánon az egyszeri megcsaló férj/feleség mondata a rajtakapás után: Most nekem hiszel, vagy a szemednek? Szóval egyszerűen hülyének néztek mindenkit.

Mintha a fehérgalléros bűnözés már ki is halt volna, úgy röpködnek nyíltan a milliók erre-arra Magyarországról Vajdaságba, Szerbiába, pártpropagandára, párthű médiákba, fociklubba, kajafesztiválokra, egyszer csak lettek vajdmagyar oligarchák, poligarchák a semmiből, de legalábbis nem, mondjuk, egy közalkalmazotti fizetésből, a Facebookon meg aztán ott a virítás, hogy látjátok, mi a vajdasági magyar embert képviseljük, gondolunk ám sokat rájuk, főleg akkor, amikor olyanokkal ülünk egy asztalhoz, akik nem is olyan rég még simán kitoloncoltak volna innen bennünket egy szendviccsel meg Boszniában bosnyák fejeket követeltek. De ez is a ti érdeketekben van, vajdasági magyarok, mert soha nem volt összeborulóbb a két nép barátsága, jó is az ilyen haverkodás, ha ennyi pénzt hoz (már akinek).

Értem én, hogy kellett egy kisebbséggel való jó viszonyt felmutatni Szerbia EU-s csatlakozási álmai miatt, de miért kellett ehhez nekünk ennyire meghajolni és csontig benyalni? Ó, hogy van ott egy-két köztársasági és tartományi bársonyszék is a pakliban, ez is csak értetek hozott áldozat, vajdmagyarok, mennyi mindent tehetünk onnan értetek. Mennyi mindent tettetek?

Értem én azt is, hogy egy maroknyi kisebbségi akkor a leghatékonyabb, legéletképesebb, ha összezár, és egy erős érdekképviselete van. Ha nem szakad sokfelé, noha a pluralizmus nem egy átkos dolog a politikában, de legyen, kevesen vagyunk, fogjunk össze. Persze, azért aki nem lép egyszerre, ne kapjon rétest, mert hát csak egy vajdmagyar igazság van, és azt majd meg is mondják, nem kell itt gondolkodni, kérem, még levelet sem kell tudni olvasni, értelmezni, megmutatjuk, hova kell az x-et tenni, azt meg már csak tud firkantani minden halandó.

Aki meg nem, hát, az rossz magyar, a közösség ellensége, még gondolkodik is, micsoda bűn ez, renitens, rebellis, ellenség, lehetetlenítsük el, váltsuk le, rúgjuk ki, űzzük el, nem kell itt tudni dolgokat, elég csak kezet emelni parancsra, tapsikolni, bólogatni, mert csak mi tudjuk az igazságot. Mert mi vagyunk a sík vidéken a domb, és ettől mindjárt hegy képében tetszelgünk. Hogy ezért kér is valamit a szegény cserébe? Legyen hát belőle igazgató, valami funkci, az sem baj, ha nincs megfelelő végzettsége, majd átírjuk rá a pályázatot, de az unokahúgát meg tegyük be kultúrdolgozónak, ott úgyis ellesz, oda minden befér, vagy a kommunálisba, az igazgató nem fog szólni, most parádézik az új céges autójában, azt is nekünk köszönheti, esetleg lehet belőle tanár is, csak azért talán valami papírt is produkáljon legalább utóbb. Szépen megmondtuk, nem lesz itt semmi annak, aki nem hívő – csak aztán ne felejtse el lájkolni és megosztani a táblaavatást, utcaaszfaltozást, vagy ha csak pislantunk is egyet. Esetleg lenyírjuk a füvet. Meg hozza a traktort, a frézert, a feleséget és a rokonságot is látványnak meg tömegnek, ha kell. Adunk hozzá buszt is, esetleg egy kis napidíjat, ezt jól eltanultuk a soha nem volt ilyen jó barátainktól. A kisembert vedd meg, vagy lógass felette pallost – régi, jól bevált módszer, vagy elmegy, vagy besorakozik, a maradék meg hadd káráljon, a pénz, paripa, fegyver nálunk van.

A hatalmat soha nem szokták adni, azt megszerzik. Beárazni itt mindenkit, mint a vágómarhát a vásárban. Még egy alkotmánybírót is bezsákolni, az nagy fogás. Tudunk mi is olyan csodákat csinálni, mint az egyszeri, akinek a marihuánája sokkot kapott a bíróság előtt, és lett belőle orvosi fű, aztán a kutya sem ugatta meg. (Ja, a kutya a másik volt, szegény belga juhász, biztos megzavarodott ott a határon, mert hát arról híresek.) Mert vannak ilyen barátaink, kicsit kellemetlen, az igaz, de mi nem válogatunk.

De jött az új góré, azt mondta, nem megy ez így. Ha már oda is elfújta a végeken történtek hírét a szél, jó lesz gyorsan gyógyítani, váltsunk narratívát, sok pénz forog itt kockán, és mint tudnivaló, a pénz beszél, de hangosan, már ahol van, a választó vajdmagyar nagy átlagánál csak csöndben suttog, azt is keservesen teszi. De neki leginkább nincs. Nem jutott a Prosperitatiból, meg nincs haver, rokon jó székben.

És mintha valami párhuzamos valóság tört volna ránk a kis entitásunkban, a nyílt kirekesztést felváltotta a párbeszédre való hajlam.

Mégis kivel?

Azokkal, akiket ellehetetlenítettek, vagy akik nem pályázhattak, mert megmondták nekik, hogy odaszóltak, nem nyerhetnek, ne is adják be? Vagy a független újságírókkal, akik mindenfélét megírnak kontroll nélkül, és ezért páriák lettek (de szorgalmasan olvassák őket)? Vagy azokkal a szakemberekkel, akik azért nem juthattak feljebb a szakmai ranglétrán, mert nem voltak párttagok? Esetleg azokkal, akiket eddig rossz magyaroknak bélyegeztek? (Azért valaki definiálhatná már, mit is jelent rossz magyarnak lenni).

Esetleg azokkal szeretnének párbeszédet folytatni, akik elmentek innen, mert nem boldogulhattak párttagság nélkül? Akiknek nem jutott a magyarországi pénzesőből? Akik még mindig sáros, poros utcákban laknak a 21. században? Akiknek a gyerekei omló falú iskolába járnak? Akiknek nincs munkájuk, mert a nagy összeborulásos-dübörgő gazdaságú-nagy haveros országban bezárt a munkahely? (Nyilván oda sem jutott a Prosperitatiból). Akik a szomszéd országba ingáznak minden nap dolgozni, mert nem részesültek abból a nagy gazdasági fejlesztésből? Vagy messzebb mentek, és a végekről a nagyi megtanult videócsetelni, mert látni akarta a magyart törve beszélő unokáját?

Vagy azokkal kellene most egy asztalhoz ülni, akinek megmondták, hogy hiába van meg minden pályázati feltételük, nem lehetnek iskolaigazgatók, mert nem párttagok? Akiket azért nem vettek fel egy munkahelyre, mert kellett a hely a párttagnak? Akik olyan vezetők alatt kénytelenek dolgozni, akiknek hiányzik a szakmai tudásuk, végzettségük, de pártfunkciként megfelelőek voltak, ám valójában semmit nem ér a bőrük? Azokkal a közvállalati dolgozókkal vagy közalkalmazottakkal, akiket a beültetett igazgatók kizavartak listákat aláírni, szavazni, mondván, ha nem teszik, nem biztos már az a munkahely… Akiknek a főnök szólt a munkahelyen, hogy elhoztam a levélszavazati csomagodat, gyere, majd én át is adom, ne fáradj vele? Esetleg azokkal, akik „divatból” elmentek külföldre? Vagy éppen az MM tagjaival, az árulókkal, akik azzal, hogy létrehoztak egy magyar szervezetet, az ő életükre törtek? Vagy a Soros-bérenc magyarokkal? Azokkal, akiket megbélyegeztek, de most mutatni kellene az új főnök felé, hogy szó sincs itt semmiféle kirekesztésről? És sorolhatnánk…

Szóval onnan, a bársonyszékek, pulpitusok magasságából kivel is szeretne Pásztor Bálint és párttársai diskurzust folytatni a megbékélés érdekében önnön felsőbbrendűsége tudatában, saját létjogosultságát igazolandó? És miért is beszélünk megbékélésről, hiszen a fáma szerint itt minden magyart képvisel a párt? Itt Kánaán van, aranykor, a gazdaság egy tigris, nagy barát az államelnök itt is, ott is (pardon, ott már nem, de azon vagyunk), a minisztériumokban és képviselő-testületekben ülő embereink dolgoznak ezen látástól vakulásig.

Úgy vélem, ez a vonat valahol elment évekkel ezelőtt, amikor a pártvezérek morális iránytűje tartósan kilengett.

Szóval csak csínján kellene bánni azzal a minden vajdmagyar képviseletével, mert akadnak, nem is kevesen, akik ezt nem kérik, sőt, kikérik maguknak. És már nem kíváncsiak arra, mit is akarnak mondani. Az építő párbeszédekkel jócskán elkéstek, és már a nagy baráttal sem akar leülni senki beszélni. Nincs már miről. Lassan nem lesz kivel sem.

Már csak a megmérettetés maradt.

Burány Katalin

https://szmsz.press/2026/05/03/burany-katalin-a-megbekeles-kegyes-pasztora/

Tizenhat éve tart a Fidesz–VMSZ rendszer vajdasági uralma

 

2026. április 4 2:19

 

Tizenhat éve tart a Fidesz–VMSZ rendszer vajdasági uralma. Ebből nyolcat én magam is átéltem közelről – és ezt az időszakot nem fogom elfelejteni. Sokáig nem tudtam elképzelni, hogyan lehet valaki a saját népe zsarnoka. Ezt eddig csak történelemkönyvekből ismertem: Quisling, Petain, kollaboránsok. Aztán rájöttem – nem kell messzire menni a példákért.

Először harcolni próbáltam ellene. Be kellett látnom: reménytelen. Azok, akikről azt hittem, egy véleményen vagyunk, vagy hátba szúrtak, vagy csendben átálltak. Nem drámai árulások – csak a lassú, csendes megalkuvás, ami talán még fájdalmasabb. Mert aki hangosan árul el, azt legalább meg lehet vetni. Aki csendben teszi – az barátnak álcázza magát.

Évről évre néztem, ahogy ugyanazok a „sikeres vállalkozók” söprik be a magyarországi és az EU-s adófizetők pénzéből a vajdasági magyarságnak szánt támogatások jelentős részét. Mindig ugyanazok. Ha valóban ennyire sikeresek, miért kell őket évente – néha többször is – milliókkal megtámogatni?

Egyikőjüktől sem hallottam soha azt, hogy „kaptam már eleget, most nem pályázom, legyen esélye másnak is”. Önzetlenül jótékonykodni? Soha — kivéve a pártrendezvényeken, ahol, ahogy Vajdaságban mondják, egymásba ért a f…k.

A prosperitati milliók ellenére a béreket sok helyütt a mai napig borítékban fizetik. Mert a rendszer nem a vajdasági magyarságért működik — a vajdasági magyarságon működik.
De ami a legjobban fájt — és ami miatt most végleg eljöttem – az nem is a korrupció. Azt már megszoktuk, azt már szinte elvárjuk. A legmélyebb seb az a szellemi és morális pusztítás, amellyel a VMSZ megfertőzte az emberek gondolkodását. Megtanította őket, hogy ne várjanak igazságot. Hogy ez van, ez lesz. Hogy aki nem áll be a sorba, az úgyis elveszít mindent. Nem hiszem, hogy Vajdaságban valaha volt ennél kártékonyabb rendszer – és mindezt nem saját eszükből, hanem Orbán Viktor és a Fidesz parancsára hajtották végre.

A VMSZ-politikusok azután sem mondtak le, hogy a magyar adófizetők egyértelműen megüzenték: nem kérnek belőlük. 16 éven át hazudtak, csaltak és loptak az ő pénzükből – és még mindig ott ülnek. Ez mindent elárul róluk. Nem a nemzet érdekli őket. Ha választani kell a fotel és a nemzet között, a fotel mindig nyer. Gerinctelen, megvásárolható senkik – akik a hatalmukat Orbán Viktor és a Fidesz parancsára kapják, és azt a saját népükkel szemben használják fel.

Szurkolok Magyar Péternek – de tudja meg ő is: a vajdasági magyarság nem díszlet és nem statiszta. Ha valódi egységet akar, valódi elszámoltatást kell hoznia. A prosperitati kiskirályokkal, a VMSZ-es nemzetárulókkal együtt — itt, Vajdaságban is.

A vajdasági magyarságnak nem vigaszra van szüksége. Nem ígéretekre. Igazságra van szüksége – és egy olyan képviseletre, amely nem őket használja, hanem őket szolgálja.

Robert Yugovich

https://www.facebook.com/robertyugovich