Az MNT a hivatalos nyelv- és íráshasználat
területén sem teljesít
Illusztráció: SZMSZ
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatott megvalósítani a vajdasági magyar
közösség önkormányzathoz való jogát a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a
hivatalos nyelv- és íráshasználat területén. A testület emellett állást
foglalhat, kezdeményezéseket tehet és intézkedéseket foganatosíthat minden
olyan kérdésben, amely közvetlenül kapcsolódik a magyar közösség helyzetéhez,
identitásához és jogainak érvényesítéséhez.
Az MNT azonban hosszabb ideje nem biztosítja a vajdasági magyar közösség
számára a hiteles, kiegyensúlyozott, pártatlan és sokoldalú tájékoztatást. Nem
valósul meg az általa alapított magyar nyelvű közmédia hatalomellenőrző szerepe
sem. A közszolgálati tájékoztatás helyett a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)
egyetlen politikai hatalmi központjának kiszolgálása vált meghatározóvá.
Az MNT tehát a tájékoztatás területén nem tesz eleget alkotmányos és
törvényi kötelezettségeinek. A jelek szerint azonban a testület tevékenységében
nemcsak ezen a területen mutatkoznak súlyos hiányosságok.
Tőke Jánosnak a Szabad Magyar Szó független hírportálon megjelent „A
közjegyzők esete a magyar nyelvhasználattal”[1]
című alapos tényfeltáró írásából kiderül, hogy a Vajdaságban működő közjegyzők
mintegy hetven százaléka nem hajlandó magyar nyelven kiadni az okiratokat.
Az írás szerint a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és
Nemzeti Kisebbségi Titkárság adatai alapján a magyar nyelv Vajdaság 31 községében
hivatalos használatban van. A közjegyzőségről szóló törvény értelmében az
ügyfél kérésére azokon a településeken, ahol valamely nemzeti kisebbség nyelve
hivatalos használatban van, a dokumentumokat azon a nyelven is ki kellene
állítani.
A Tőke János által megkeresett 47 közjegyzői iroda közül azonban mindössze
13 válaszolta azt, hogy az ügyfél kérésére minden külön térítés nélkül magyar
nyelven is kiadja az okiratot. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezett közjegyzői
irodák kevesebb mint 28 százaléka tesz eleget a törvényben előírt
kötelezettségeinek. Két községből – Antalfalváról és Titelről – még válasz sem
érkezett az újságíró megkeresésére.
A szerző Józsa László ügyvéddel készített interjújából[2], további
fontos összefüggésekre derül fény. Az ügyvéd – aki korábban az MNT elnöke,
valamint a testület nyelvhasználati bizottságának tagja is volt – rámutatott
arra, hogy az illetékes hatóságok nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy
megfelelő számban és arányban nevezzenek ki olyan közjegyzőket, akik nemcsak
ismerik, hanem a gyakorlatban is használni tudják az adott nemzeti kisebbség
nyelvét, annak ellenére, hogy ezt a törvény megköveteli.
Józsa László szerint ehhez az is hozzájárul, hogy egyre kevesebb a magyar
anyanyelvű vagy megfelelő magyar nyelvtudással rendelkező, képesített jogász.
Emiatt a hatóságoknak valóban nem könnyű olyan közjegyzőket kinevezniük, akik
képesek magyar nyelven is eljárni. Hozzátette azonban, hogy az MNT és a VMSZ
olyan politikai pozícióban van, amely lehetővé tenné számukra az
oktatáspolitikai folyamatok befolyásolását, és ezáltal a probléma hosszabb távú
kezelését.
Tegyük hozzá: a közjegyzőségről szóló törvény szerint azokban az
önkormányzatokban, ahol valamely nemzeti kisebbség nyelve hivatalos
használatban van, a közjegyző kinevezésének feltétele, hogy ismerje az adott
kisebbség nyelvét, vagy rendelkezzen együttműködési megállapodással olyan
hiteles bírósági fordítóval, aki az adott kisebbségi nyelvre jogosult fordítani[3].
A törvény kimondja azt is, hogy „a
közjegyzők kinevezése során különös figyelmet kell fordítani a lakosság nemzeti
összetételére, a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő arányú képviseletére”[4]. Ugyanez a
rendelkezés vonatkozik a közjegyzői gyakornokok alkalmazására is. Fontos lenne tudni,
hogy mennyi magyar közjegyző és gyakornok van a tartományban és hol.
Az interjúban elhangzott az is, hogy a hatályos nyelvhasználati törvény alapján
az eljárást lefolytató szerv köteles biztosítani a tolmács díjazását, vagyis
téves az a gyakorlat és értelmezés, amely szerint ennek költségeit az ügyfélnek
kellene viselnie. Józsa László tudomása szerint ugyanakkor a közjegyző a
közjegyzői díj részeként felszámíthatja a fordítás költségeit. Ezt is azonban tisztázni kellene.
A hivatalos fordító jelenlétének hiánya a közjegyzői eljárás során akár a
hitelesített okirat érvényességét is megkérdőjelezheti, illetve annak
megsemmisítéséhez vezethet.
Józsa László egy másik visszásságra is felhívta a figyelmet. Ha ugyanis
valaki azt kéri, hogy a bírósági eljárás kisebbségi nyelven folyjon, a
jelenlegi szabályozás szerint a bírónak párhuzamosan szerb és kisebbségi
nyelven kell vezetnie a jegyzőkönyveket, elkészítenie a végzéseket és az ítéleteket.
Ez rendkívül körülményes, életszerűtlen és elrettentő megoldás, amely nem
ösztönzi, hanem inkább visszaszorítja a nyelvhasználati jogok gyakorlati
érvényesítését.
Felvetette azt a kérdést is, vajon normálisnak tekinthető-e, hogy az
állampolgárok rendszerint kizárólag szerb nyelven és cirillírással kapják meg
az önkormányzatoktól az adóügyi határozatokat. Ilyenkor sok polgár – minden jó
szándéka ellenére – egyszerűen nem érti, mi áll a hivatalos dokumentumban.
Józsa szerint „a kommunizmus idején jobban voltak szabályozva és a gyakorlatban
alkalmazva ezek a jogok, mint ma, amikor állítólag demokráciában élünk”.
Nem jobb a helyzet az ingatlan-nyilvántartási hivataloknál sem. A
földhivatalok a magyar nyelven benyújtott szerződéseket rendszerint lefordíttatják,
és csak a szerb nyelvű változat alapján hajlandók eljárni. Ezzel gyakorlatilag
figyelmen kívül hagyják azt a kötelezettségüket, hogy olyan személyzetet
alkalmazzanak, amely képes a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelveken
benyújtott okiratok alapján is eljárni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki élni kíván nyelvhasználati jogával,
és magyar nyelven nyújt be szerződést a kataszterhez, saját ügyének intézését
nehezíti meg. Az eljárás ugyanis gyakran hónapokra, olykor évekre elhúzódik,
amíg a hivatal által megrendelt fordítás elkészül. Ez egyértelmű és súlyos
kisebbségi jogsértés, amely ellen a vajdasági magyar politikai képviseletnek
fel kellene lépnie – emelte ki Józsa László.
A nyilatkozatból ugyanakkor kimaradt egy további probléma: a közjegyzők
jelentős része továbbra is kizárólag szerb nyelven és cirillírással készült
dokumentumokat fogad el hitelesítésre. Ez szintén a hivatalos anyanyelv-használati
jogok kirívó megsértésének tekinthető.
És akkor még nem beszéltünk a magyar nyelvű helységnévtáblák hiányáról, gyakori
megrongálásáról vagy átfestéséről, amelyek szintén azt jelzik, hogy a magyar
nyelv közterületi jelenléte sem élvez megfelelő védelmet.
Az egypárti, VMSZ-irányítás alatt álló Magyar Nemzeti Tanács egyik legfontosabb feladata éppen az anyanyelv-használati jogok védelme és előmozdítása lenne. A testületben 2021-ben elkészült ugyan a 86 oldal terjedelmű Hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégia[5], amely az idei év közepén kifut, de úgy tűnik, hogy a későbbiek során a testület nem foglalkozott annak a gyakorlati megvalósításával. Mit ér a stratégia, ha abból semmi nem teljesül? Az MNT Végrehajtó Bizottságában e területért Tóth Ramóna (Nagykikinda, 1987[6]) felel. Az
önéletrajza[7] szerint a
Belgrádi Egyetem Filológiai Karának Hungarológiai Tanszékén szerzett diplomát.
Mielőtt a VMSZ listájáról bekerült volna az MNT Végrehajtó Bizottságába,
szülővárosán kívül kevéssé volt ismert a vajdasági magyar közéletben.
Az MNT-ben eltöltött csaknem négy év alatt végzett munkájáról, különösen a
nyelvhasználat területén elért eredményeiről alig található nyilvános
információ. Tevékenysége inkább közösségi rendezvényeken és ünnepségeken való
protokolláris részvételben mutatkozott meg, mint a nyelvi jogok következetes
képviseletében. Átlagfizetése 2025 decembere és 2026 februárja között 142 837
dinár volt[8]. Mit dolgozott
érte?
Az MNT külön Nyelvhasználati Bizottsággal is rendelkezik, amelynek elnöke
Lakatos Adrián (Ada, 1994). A fiatal jogász inkább Ada község
képviselő-testületének elnökeként ismert[9], mint a
nyelvi jogok következetes védelmezőjeként.
Az MNT honlapján[10] és közösségi
hálón a bizottság összetétele ugyan megtalálható[11], arról
azonban nem érhető el tájékoztatás, hogy a testület milyen ügyekkel
foglalkozott, hány ülést tartott, milyen kezdeményezéseket tett, illetve milyen
eredményeket ért el az elmúlt csaknem négy év során.
A közjegyzői gyakorlat, a nyelvhasználati törvény alkalmazásával
kapcsolatos tapasztalatok, valamint a fennálló problémák alapján arra a
következtetésre lehet jutni, hogy az MNT illetékességének másik alapvető
területén, a hivatalos nyelv- és íráshasználat vonatkozásában sem teljesít
megfelelően. Pedig ez a hivatalos nyelv- és íráshasználatnak csak az egyik
része. Az újságírók feladata feltárni azt
is, hogy például milyen a helyzet a közigazgatási eljárásokban? Akkor meg
minek az MNT?
Nem véletlen, hogy a Vajdasági Magyar Plénum 2026. évi MNT választási programja[12] fontosnak tartanak tartja egy Magyar Kisebbségkutató Intézet létrehozását.
A mindennapi élet azt mutatja, hogy magyar nyelv- és írás hivatalos
használatának helyzete nemhogy javult volna az elmúlt években, hanem több
területen romlott. A jogszabályokban garantált jogok és a mindennapi gyakorlat
között egyre nagyobb a szakadék, miközben az MNT illetékes szervei nem mutatnak
fel számottevő eredményeket se kezdeményezést a helyzet rendezése érdekében.
A VMSZ-nek, Ótott Róbert (Zenta, 1984) személyében alelnöke van a
Tartományi Kormányban, aki egyúttal tartományi oktatási, jogalkotási,
közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkár is. Felmerül az a
kérdés is, hogy a titkársága mit tett a nemzeti kisebbségi nyelvhasználati
jogok érvényesítése érdekében.
Eljött az ideje annak, hogy az illetékes tisztségviselők – Fremond Árpád,
az MNT elnöke, Ótott Róbert, tartományi
titkár, Tóth Ramóna, a Végrehajtó Bizottság tagja és Lakatos Adrián, a
Nyelvhasználati Bizottság elnöke – számot adjanak tevékenységükről, vállalják a politikai felelősséget, és nyilvánosan
adjanak választ arra a kérdésre: mit tettek a vajdasági magyar
közösség nyelvhasználati jogainak védelméért és érvényesítéséért?
Bozóki Antal
__________
[1] Tőke János: A közjegyzők esete a magyar nyelvhasználattal. https://szmsz.press/2026/05/18/a-kozjegyzok-esete-a-magyar-nyelvhasznalattal/, 2026. május 18. 19:04
[2] Tőke János. Józsa László: Egyes közjegyzőknél és a földhivatalokban is sérül a magyar nyelvhasználati jog. https://szmsz.press/2026/05/19/jozsa-laszlo-egyes-kozjegyzoknel-es-a-foldhivatalokban-is-serul-a-magyar-nyelvhasznalati-jog/, 2026. május 19. 19:33
[3] ZAKON O JAVNOM BELEŽNIŠTVU [TÖRVÉNY A KÖZJEHYZŐSÉGRŐL]. "Sl. glasnik RS" [Az SZK HIvataslo közlönye], 31/2011, 85/2012, 19/2013, 55/2014 – mások törvény, 93/2014 – másik törvény, 121/2014, 6/2015, 106/2015 és 94/2024 szám. https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_javnom_beleznistvu.html, 29/5 cikk
[4] Uo., 25/7 cikk.
[5] Hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégia 2021-2026. https://www.mnt.org.rs/dokumentumok/strategiai-dokumentumok
[6] Tóth Ramóna. https://www.mnt.org.rs/tagjaink/toth-ramona
[7] Uo.
[8] Harminc százalékkal magasabb az MNT tisztségviselőinek a fizetése az átlagbérnél.
https://szmsz.press/2026/05/08/harminc-szazalekkal-magasabb-az-mnt-tisztsegviseloinek-a-fizetese-az-atlagnal/, 2026. május 8. 10:27
[9] Lakatos Adrián. https://www1.ada.org.rs/hu/helyi-onkormanyzat/ada-kozseg-kepviselo-testuletenek-elnoke/
[10] Nyelvhasználati Bizottság. https://www.mnt.org.rs/search?search_api_fulltext=Nyelvhaszn%C3%A1lati+Bizotts%C3%A1g&created%5Bmin%5D=&created%5Bmax%5D=
[11] Nyelvhasználati Bizottság. https://www.mnt.org.rs/rolunk/nyelvhasznalati-bizottsag
[12] Felhívás közvitára a Vajdasági Magyar Plénum programtervezetéről. https://vmplenum.rs/2026/05/21/felhivas-kozvitara-a-vajdasagi-magyar-plenum-programtervezeterol/