Vučić médiakampányának teljes kudarca – a választási csalás előjátéka

A választási válság tetőpontja egy 
november 1-jei hatalmas tömeggyűlés lehetne

 

A választás éjszakáján, már 20.01 órától a polgároknak Szerbia-szerte, különösen pedig Belgrádban, az utcákon kellene lenniük. Ezzel teljesen értelmetlenné válna mindaz, amit Vučić a választás napjára, különösen pedig a választás éjszakájára előkészített. Olyan hatalmas választás utáni válság alakulna ki, amelyet már semmiképpen sem tudnának ellenőrzésük alatt tartani.

A szerbiai parlamenti választások megtartásáig hátralévő alig két hétben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Vučić gépezete mindinkább csak helyben forog a sárban. A médiakampány a diáklistán szereplő emberekről szóló mindennapos negatív és visszataszító történetekre korlátozódik, miközben teljes kudarcot vallott az a kísérlet is, hogy Vučićot normális emberként tüntesse fel.

Akadtak komikus helyzetek is. Valaki, aki a kosárlabda szenvedélyes követőjének és szakértőjének mutatja magát, nem tudja, hogy Danilović az 1995-ös, athéni kosárlabda-Európa-bajnokság döntőjében Sabonis fölött zsákolt, sőt erről még az akkor jelen lévő Muta Nikolićot is megpróbálja meggyőzni. Ugyanígy Vučić a kamerák előtt megmutatta, hogy nem tudja használni az autómosó automatát, puszta kézzel próbálta forgatni a forró csevapokat a grillen, és legalább tízszer bizonyította a kamerák előtt, hogy a késsel sem boldogul. Néhány hónappal ezelőtt például nem tudta felszeletelni a kulent Palicson, nemrég pedig még egy tortát sem sikerült elvágnia.

Mindent összevetve a médiakampánya teljes kudarcot vallott. Ezért inkább arra a kedvenc módszerére összpontosított, amellyel minden saját hibáját az ellenfeleinek tulajdonítja. Így aztán a gépezet megkezdte a nők megfélemlítését azzal, hogy a diákok majd megverik és megerőszakolják őket. A kampány megkezdése után szó szerint három nappal Aleksandar Šapić az utcán megtámadott és megütött egy nőt.

Ez sem volt elég. Ezután Ausztria niši tiszteletbeli konzulja megverte az SNS egyik aktivistáját, mert az illető megjelent az ajtaja előtt. Vučić ezt megpróbálta „blokádpárti erőszakként” beállítani, holott a verekedés mindkét résztvevője ugyanahhoz a csapathoz tartozik. Végül a haladók állítólag békés aktivistái megverték a Korrupciómegelőzési Ügynökség egyik munkatársát, aki rendes munkavégzése során fényképeket készített a kampánypultokról, hogy ezek alapján elkészíthessék a kampány zárójelentését. Vagyis még ezen a területen is kudarcot vallott.

Ezek után felmerül a kérdés: mi lehetne Vučić számára a stratégiai kiút? Véleményem szerint a választ abban az indítékban és abban a módban kell keresni, ahogyan lemondott Szerbia elnöki tisztségéről. Ezt ugyanis Ćacilendben, az erre a célra összegyűlt lojalisták előtt tette meg, akiknek többsége büntetett előéletű. Ebből arra következtetek, hogy miattuk hagyta el az Andrićev venac-i elnöki rezidenciát, hogy teljesen azonosuljon a bűnözői struktúrával.

Az üzenet ez volt: egy vagyok közületek, és végig kell mennünk az úton, ha meg akarjuk őrizni a hatalmat és a szabadságunkat. Ha elfogadjuk, hogy valóban ez a helyzet, akkor a következő lépések viszonylag jól előre jelezhetők.

Vučić főként Szerbia peremvidékein fekvő vidéki településeket járja. Ennek az az oka, hogy ezeken a helyeken található a választói névjegyzékbe bejegyzett, de fizikailag nem jelen lévő személyek legnagyobb része. Azért mert ideiglenesen külföldön dolgoznak, mások pedig egyáltalán nem is léteznek, hanem fiktív módon, nem létező címekre vannak bejegyezve.

Az ilyen településeken a választási folyamat ellenőrzése is nehezebb lesz, és feltételezhető, hogy Vučićnak több szavazata lesz, mint ahányan ott ténylegesen élnek. A nagyobb településeken, különösen a városok városiasabb részein – amilyen információk vannak – arra készülnek, hogy szándékosan érvénytelenítsenek mintegy ötszáz olyan szavazóhelyet, ahol a diáklista fölényesen áll. Ezt úgy hajtanák végre, hogy egyes lojalisták több szavazólapot kapnának, amelyeket bedobnának az urnába. Így az urnában lévő szavazólapok száma meghaladná azoknak a számát, akik aláírták, hogy átvették a szavazólapokat, ami alapot adna a szavazóhelyen leadott szavazatok érvénytelenítésére.

Ily módon a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) csak azokról a szavazóhelyekről származó eredményeket kezelné és tenné közzé, ahol a hatalom jól áll – választási csalások, szavazatvásárlás és zsarolás közepette –, miközben a legnagyobb, a diáklista javára döntő szavazóhelyek kimaradnának az összesítésből mindaddig, amíg meg nem ismétlik a szavazást. Ezzel a nyilvánosságban azt a hamis látszatot keltenék, hogy Vučić győzött, mégpedig azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben megelőzzék a tiltakozásokat.

Végül felmerül a kérdés: mit kell tennünk nekünk? Mindenekelőtt október 25-ig minél több embert kell mozgósítani arra, hogy elmenjen szavazni, és a 3-as számot karikázza be. Különösen azokat kell bátorítani, akik eddig a hatalomra szavaztak, de most elbizonytalanodtak. Ezek a megtorló szavazatok különösen fontosak lehetnek.

Ezt követően azoknak a polgároknak, akik a diáklistára akarnak szavazni, minél korábban kellene megjelenniük a szavazóhelyiségekben, ideális esetben már reggel hét órakor. Ezzel alaposan összezavarnák Vučić választási gépezetét, és csökkentenék a manipulációk lehetőségét, vagy legalábbis láthatóbbá tennék azokat.

Végül a választás éjszakáján, már 20.01 órától a polgároknak Szerbia-szerte, különösen pedig Belgrádban, az utcákon kellene lenniük. Ezzel teljesen értelmetlenné válna mindaz, amit Vučić a választás napjára, különösen pedig a választás éjszakájára előkészített. Olyan hatalmas választás utáni válság alakulna ki, amelyet már semmiképpen sem tudnának ellenőrzésük alatt tartani.

A válság tetőpontja egy hatalmas belgrádi tömeggyűlés lenne 2026. november 1-jén, vasárnap, amikor mindannyian összegyűlnénk a két évvel korábban Újvidéken történt bűncselekmény miatt, amelyért azok a felelősek, akik a 2026. október 25-i választások elcsalását és Vučić erőszakos miniszterelnökké tételét is tervezik.

Íme, véleményem szerint ez a győzelemhez vezető út. Az emberek pedig ítéljék meg maguk.

Miroslav Parović 
A szerző mérnök, a Népi Szabadelvű Mozgalom elnöke

A Danas Dialógus rovatában közölt szerzői álláspontok nem feltétlenül tükrözik a lap szerkesztőségének politikáját.

Danas (Nedelja), 2026, október 10. VI-VII. o.

Pásztor Bálint 182 millió forintot kért és kapott az Orbán-kormánytól a függetlennek mondott Pannon Médiának

 

2026. október 10. 18:54

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke 182 millió forintot kért és kapott az Orbán-kormánytól a magát pártfüggetlennek nevező Pannon Médiának. Az RTL Híradó által megszerzett dokumentumok szerint pártja nevében járt közben, a VMSZ szerint ez nem érintette a szerkesztői függetlenséget.

Kemény Dániel 

Videó: 

https://rtl.hu/hirado/2026/10/10/pasztor-balint-pannon-media-kozpenz-orban-kormany?utm_id=97757_v0_s00_e0_tv2_a1demo0g93d5bd&fbclid=IwY2xjawU4GSNleHRuA2FlbQIxMQBwZG9mAXNydGMGYXBwX2lkEDIyMjAzOTE3ODgyMDA4OTIAAR4JFSEp1kVwDDgbNXYcq9xXLmQH-gUIPYryCqOFL2rjHwyC7UV-Q1IW9zpIEw_aem_iXo2EJ9Zc2UThUeqiE79Gw

A vajdasági magyarság nem a VMSZ tulajdona!

NYÍLT LEVÉL DR. PÁSZTOR BÁLINTNAK

Tisztelt Pásztor Bálint!

Egyre gyakrabban hallom a kérdést, leginkább a VMSZ politikai környezetéből: mit kapnak a vajdasági magyarok, ha az egyetemisták listája győz a választásokon?
Én pedig visszakérdezek: mit kaptak az elmúlt évtizedekben azok a vajdasági magyarok, akik nem tartoztak a VMSZ politikai és gazdasági érdekköréhez?
Mert véleményem szerint éppen itt kezdődik a probléma.

Azok, akik a jelenlegi rendszernek köszönhetik pozíciójukat, befolyásukat vagy gazdasági előnyeiket, természetesen félthetik mindezt. De miért kellene ugyanígy gondolkodnia annak a vajdasági magyarnak, aki soha életében nem részesült ilyen előnyökben?
De válaszolok a kérdésre.
Mit kapunk, ha az egyetemisták győznek?
Nem tudom! Senki sem tudja biztosan!
Vannak ígéretek, elképzelések és remények. Garancia nincs. Ahogyan arra sincs garancia, hogy a jelenlegi rendszer fennmaradása jobb jövőt biztosítana.
Amit viszont személy szerint elfogadhatatlannak tartok, az az a politikai üzenet, hogy a VMSZ parlamenti jelenléte nélkül a vajdasági magyarságnak vége.

Bálint, a vajdasági magyarság nem a VMSZ tulajdona!
Nem Önök hozták létre. Nem Önök adtak nekünk nyelvet, történelmet, kultúrát és identitást.
Önök előtt is léteztünk, és Önök után is létezni fogunk!
Meggyőződésem, hogy egy politikai párt választási vereségét egy egész nemzeti közösség tragédiájaként bemutatni súlyos politikai tévedés.
Egy politikusnak joga van félteni a mandátumát. De szerintem nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy a saját politikai jövőjét egy egész nemzet fennmaradásával azonosítsa.
És most beszéljünk arról, amit én a VMSZ több évtizedes működésének egyik legsúlyosabb problémájaként látok!

Az én véleményem szerint a VMSZ körül az évtizedek során olyan politikai és gazdasági kapcsolatrendszer alakult ki, amelyben sok esetben nehéz megkülönböztetni a közösség érdekeit a párt érdekeitől.
Úgy látom, a VMSZ a saját politikai rendszerének fenntartásában sokkal sikeresebb volt, mint abban, hogy a vajdasági magyarok széles rétegeinek valódi jövőképet adjon.
És ezt én nem tudom sikertörténetnek nevezni.
Mert számomra nem az a siker, ha ugyanazok az emberek évtizedeken keresztül ugyanazokban a vezetői székekben ülnek.
A siker az lenne, ha a fiataljaink nem hagynák el tömegesen a szülőföldjüket.
Ha egy magyar ember politikai kapcsolatok nélkül is boldogulhatna.
Ha egy vállalkozónak nem kellene azon gondolkodnia, hogy a szakmai teljesítménye vagy a politikai kapcsolatai fontosabbak-e.

És akkor beszéljünk a Prosperitatiról!
Meggyőződésem, hogy a Prosperitati támogatási rendszerének teljes, független és nyilvános átvilágítása elengedhetetlen.
Mert az a pénz nem a VMSZ vezetőinek családi öröksége volt!
Hanem magyar közpénz!
Nem pártpénz. Nem magánvagyon. Nem politikai hűségért járó jutalom.
Éppen ezért szeretném látni, hogy kik, milyen összegeket kaptak, milyen feltételek mellett, és mennyire volt átlátható az elbírálás.
Milyen kapcsolatok álltak fenn a döntéshozók és a támogatottak között?
Voltak-e összeférhetetlenségi helyzetek?
Valóban minden vajdasági magyar egyenlő eséllyel pályázhatott?
Nem állítom, hogy minden támogatás mögött szabálytalanság történt. De szerintem ezekre a kérdésekre a nyilvánosság előtt kell választ adni.
A közpénz nem kegy. A támogatás nem pártjutalom. A magyarság pedig nem politikai hűségeskü!

Hasonlóan gondolkodom az intézményi és vezetői kinevezésekről is.
Én személy szerint úgy látom, hogy a politikai lojalitás az elmúlt évtizedekben túlságosan nagy jelentőséget kapott a vajdasági magyar intézményrendszer bizonyos területein.
És ezt rendkívül károsnak tartom.
Mert ahol a párthűség fontosabbá válik a szakmai alkalmasságnál, ott nem közösséget építenek.
Hanem függőségi rendszert!
És egy ilyen rendszerben nem feltétlenül az jár a legrosszabbul, aki nem kap támogatást.
Hanem az, aki lassan megtanul hallgatni, mert félti a munkáját, a megélhetését, a gyermeke jövőjét.

Térjünk rá a vajdasági magyarság védelmére is!
Az én tapasztalatom szerint, amikor magyarokat ért sérelem, amikor magyar nyelvű táblákat rongáltak meg, amikor nemzetiségi jogainkat támadás érte, számos alkalommal egyszerű vajdasági magyar emberek, civil aktivisták és független újságírók emelték fel először a hangjukat.
Nem pártutasításra.
Nem fizetésért.
Nem politikai pozícióért.
Hanem azért, mert volt bennük tartás.
Véleményem szerint a VMSZ fellépése ezekben az ügyekben nem mindig volt olyan határozott és következetes, mint amilyet egy magát a vajdasági magyarság legfontosabb érdekképviselőjének tartó párttól elvárnék.
És ez számomra sokat elárul a politikai prioritásokról.
Mert az érdekképviselet nem ott kezdődik, amikor valaki a saját politikai rendszerét védi. Hanem ott, amikor akkor is kiáll az emberekért, ha abból semmiféle politikai haszna nem származik!

Most pedig azt halljuk, hogy ha nem lesz VMSZ-es képviselet Belgrádban, nem lesz, aki megvédje a vajdasági magyarokat.
Én ezt így nem tudom elfogadni.
Nem vitatom, hogy a parlamenti képviselet fontos lehet.
De egy parlamenti mandátum önmagában még nem eredmény.
Egy képviselői szék nem bizonyíték a tisztességes érdekképviseletre.
A mandátum csak lehetőség. A teljesítmény az, amit valaki kezd vele!

És ha már a magyarság védelméről beszélünk, szeretnék egy számomra különösen fontos kérdést feltenni.
Mi történt az anyanyelvünk parlamenti képviseletével?
Szeretném pontosan látni, hogy a VMSZ képviselői milyen gyakran és milyen következetességgel éltek a magyar nyelvű parlamenti felszólalás lehetőségével.
Mert számomra az anyanyelv nem politikai dekoráció.
Nem kampányeszköz.
Nem olyan nemzeti jelkép, amelyet választások előtt előveszünk, utána pedig visszatesszük a szekrénybe.
Az anyanyelvünk az identitásunk egyik legfontosabb alapja!
És számomra a magyar érdekképviselet ott kezdődik, hogy a saját nyelvünket nem kezeljük másodrangúként.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez.
Mit kaphat a vajdasági magyarság egy politikai változástól?
Lehet, hogy nem kapunk azonnal több pénzt.
Lehet, hogy nem lesznek egyik napról a másikra magasabb fizetések, jobb utak, iskolák vagy kórházak.
Nem tudom.
De személy szerint abban reménykedem, hogy egyszer olyan közéletünk lehet, ahol senkinek nem kell félnie a véleményétől.
Ahol egy fiatal a teljesítménye alapján jut kollégiumi helyhez.
Ahol egy vállalkozó a pályázata minősége alapján kap támogatást.
Ahol egy intézményvezetőt a szakmai alkalmassága alapján neveznek ki.
Ahol egy magyar embernek nem kell senki előtt meghunyászkodnia.
Ahol nem az számít, hogy kihez tartozol, hanem az, hogy ki vagy!
Lehet, hogy valakinek ez kevés.
Nekem nem.
Mert a szabadság, az emberi méltóság és az egyenlő esély számomra nem mellékes politikai követelés.
Hanem egy tisztességes társadalom alapja.

És van még valami, Bálint.
A magyarországi támogatások nem a VMSZ örökös járandóságai.
Azok célja a vajdasági magyar közösség megmaradása és fejlődése kell hogy legyen.
Nem valamelyik politikai párt hatalmának fenntartása.
Én azt tartanám helyesnek, ha a jövőben a támogatások elosztásánál kizárólag az átlátható szakmai szempontok és a közösség valós szükségletei érvényesülnének.
És ha a múltban bárki visszaélt közpénzekkel, annak következménye kell hogy legyen.
Nem politikai bosszúból.
Hanem azért, mert a törvény előtt mindenki egyenlő.
Aki tisztességesen dolgozott, annak nincs mitől tartania. Aki pedig visszaélt a rábízott közpénzzel, azt a politikai kapcsolatai sem mentesíthetik a felelősség alól.
Én személy szerint ezerszer többre tartok egy tisztességes, valóban független vajdasági magyar civil szervezetet, amely az emberekért dolgozik, mint egy olyan politikai intézményrendszert, amelyben a közösségi érdek és a pártérdek összemosódik.
Mert a magyarságunk nem attól függ, hány parlamenti mandátummal rendelkezik egy párt.
Nem attól függ, ki ül egy igazgatói székben.
Nem attól függ, ki osztja a támogatásokat.
Mi nem azért vagyunk magyarok, mert a VMSZ képvisel bennünket!
Magyarok vagyunk akkor is, ha egyetértünk Önökkel.
És akkor is, ha nem.
Magyarok vagyunk akkor is, ha támogatjuk a VMSZ-t.
És akkor is, ha soha életünkben nem szavaztunk rá.
Ezt jó lenne végre mindenkinek tudomásul vennie.

Tisztelt Pásztor Bálint!
Ön jogász, egyetemi tanár és tapasztalt parlamenti képviselő.
Pontosan tudnia kell, hogy a demokratikus közélet alapja nem a feltétlen politikai lojalitás, hanem a számonkérhetőség.
Nem minden kritikus ellenség.
Nem minden ellenzéki magyarellenes.
És nem mindenki hálátlan, aki kérdéseket tesz fel a közpénzek felhasználásáról.
Én nem a vajdasági magyarság ellen beszélek, amikor bírálom a VMSZ-t.
Éppen ellenkezőleg.
Azért teszem, mert meggyőződésem, hogy a vajdasági magyar közösség sokkal többet érdemel annál, mint hogy jövőjét egyetlen politikai párt sorsával azonosítsák.
A VMSZ nem azonos a vajdasági magyarsággal!
És éppen ezért a VMSZ bírálata nem a vajdasági magyarság támadása.

Végül szeretném, ha elgondolkodna valamin.
Miért kellene egy vajdasági magyarnak félnie attól, hogy egy politikai párt elveszítheti a hatalmát?
Miért lenne természetes, hogy a közösség jövőjét néhány politikus karrierjével azonosítsuk?
És miért ne lehetne egy vajdasági magyar egyszerre büszke a nemzetiségére, független a pártpolitikától és szabad a véleményében?
Mert véleményem szerint jobb szabad emberként élni idegen hatalom alatt, mint a saját nemzetünk nevében gyakorolt politikai függőségben!
A szabadságnak nincs párttagsága.
A tisztességnek nincs választási listasorszáma.
A magyarságnak pedig nincs politikai tulajdonosa.
A vajdasági magyar ember nem alattvaló. Nem pártkatona. Nem szavazógép. És végképp nem egy politikai szervezet magántulajdona!
Hanem ember.
Szabad ember.
És joga van ahhoz, hogy a saját jövőjéről maga döntsön.

Lehet, hogy egy politikai változás nem hoz el mindent, amiben reménykedünk.
Lehet, hogy csalódások is lesznek.
De egy dolgot biztosan nem szeretnék többé hallani: hogy egy egész nemzeti közösségnek vége, ha egy politikai párt elveszíti a hatalmát.
Mert a vajdasági magyarság nem a VMSZ-szel kezdődött, és nem is vele fog véget érni!
És ha valamiben igazán hiszek, akkor az az, hogy egy közösség jövőjét nem a politikusai hatalma, hanem az emberei szabadsága, tisztessége és méltósága határozza meg.
A vajdasági magyarságnak nem új urakra van szüksége, hanem arra, hogy végre senki ne akarjon uralkodni rajta a magyarság nevében!

Tisztelettel:
Robert Yugovich 
https://www.facebook.com/robertyugovich

Nemzetiségi alapon és nemi erőszakkal is fenyegették a magyar újságírót

2026. október 10. 8:22

A Független Elektronikus Médiumok Szövetsége (ANEM) elítélte a Becsei Mozaik portál újságírója, Filipčev Dömötör Krisztina ellen a közösségi oldalakon megfogalmazott, nemi erőszakkal való fenyegetéseket, nőgyűlölő sértegetéseket és nemzetiségi alapú gyalázkodásokat.

Az ANEM közölte, hogy az elmúlt egy hónapban ez már a fenyegetések és támadások harmadik hulláma az újságíró ellen, amelyek azt követően erősödtek fel, hogy beszámolt a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) tevékenységéről.

Az újságíró elmondta, hogy a fenyegetések elsősorban arra irányulnak, hogy nem szerb nemzetiségű. A hozzászólásokban szexuális erőszakot emlegetnek, azzal fenyegetik, hogy „a jég alá dobják”, sértegetik, és azt üzenik neki, hogy térjen vissza a tűzhely mellé.

„Kicsit meglepődtem, az egész kissé szürreálisnak tűnik, de ami igazán aggaszt, az az, hogy egyre több az ilyen hozzászólás. A Becsei Mozaik mindössze két-három, az elmúlt napokban közzétett bejegyzése alatt több száz ilyen komment jelent meg, amelyek száma a Szerb Haladó Pártról szóló tudósítások után jelentősen megnőtt” – mondta az újságíró.

Az ANEM értékelése szerint az ilyen üzenetek gyakorisága és intenzitása arra utal, hogy az újságírót folyamatos nyomás alatt tartják, amiért a parlamenti választásokat megelőző kampány során a kormánypárt tevékenységéről tudósít.

A szervezet közölte, hogy az elmúlt hónapokban számos olyan esetet jegyzett fel, amikor újságírókat támadások, fenyegetések és sértegetések értek, fizikailag akadályozták őket munkájuk végzésében, illetve megpróbálták megakadályozni, hogy a Szerb Haladó Párt rendezvényeiről és gyűléseiről tudósítsanak. Az ANEM szerint mindez a rendőrség szeme láttára, vagyis az ő jóváhagyásukkal történt.

Az ANEM ismét felszólította az illetékes intézményeket, hogy haladéktalanul lépjenek fel a fenyegetésekkel és támadásokkal szemben, és biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek mellett az újságírók biztonságban, félelem nélkül végezhetik munkájukat.

Az Egyetemista Lista 11 pontos programja

Illusztráció (Facebook) 

2026. október 3. 9:00

Az Egyetemista Lista – Az egyetemisták győznek köztársasági választási lista képviselői szeptember közepén mutatták be 11 pontos programjukat, amely három tematikus egységre tagolódik. A dokumentumban egyebek mellett a korrupció elleni fellépésről, az igazságszolgáltatásról, a médiáról, az oktatásról, a gazdaságról, a foglalkoztatásról és az egészségügyről fogalmaznak meg elképzeléseket. Az alábbiakban a program teljes, 11 pontos változatát közöljük, magyar fordításban.

SZERBIA VAGY MAFFIA

1. A bíróságok és az ügyészség függetlenítése, Különleges Ügyészségi Rendőrség létrehozása

Megbízható rendőri egység létrehozása, amely önállóan nyomoz korrupciós ügyekben, és politikai akadályoztatás nélkül tartóztatja le a felelősöket, miközben a bírákat és az ügyészeket mentesíti a politikai nyomás alól. A Belügyminisztérium munkájának átfogó és alapos ellenőrzése, valamint a maffiával kapcsolatban álló tisztségviselők és rendőrségi alkalmazottak eltávolítása a szolgálatból. Mindazon rendőrök elbocsátása, akik a tiltakozó egyetemistákkal és polgárokkal szembeni fellépés során megsértették a szolgálatra vonatkozó jogszabályokat.

2. Törvény a jogellenesen megszerzett vagyon eredetéről és elkobzásáról, valamint a közfeladatokat ellátó tisztségviselők átvilágítása

Az Adóhivatal megerősítése és személyi állományának bővítése a köztisztségviselők vagyonának következetes kivizsgálása és az elrabolt közpénzek költségvetésbe való visszajuttatása érdekében. A köztisztségviselők tevékenységének felülvizsgálata, valamint mindazok felelősségre vonása, akik visszaéltek tisztségükkel, korrupcióba keveredtek vagy megsértették az emberi jogokat, az alkotmányt és a törvényeket.

3. A közbeszerzések teljes átláthatósága és az állami beruházások felülvizsgálata

Valamennyi szerződés és közbeszerzési eljárás nyilvánossá tétele, az Állami Számvevőszék megerősítése, valamint az eddigi átláthatatlan és túlárazott infrastrukturális beruházások felülvizsgálata, különös tekintettel a titkos megállapodásokra, a különleges törvényekre és azokra a projektekre, amelyeknél túllépték a befejezési határidőt.

4. A média felszabadítása

Az Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület (REM) blokádjának feloldása és depolitizálása, hogy haladéktalanul megkezdhesse törvényes működését, és a médiát visszaterelje a törvényes keretek közé. A Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) felszabadítása. Valamennyi állami és magántulajdonban lévő televízió újságírói és vezetősége felelősségének kivizsgálása az évek óta tartó diszkrimináció és gyűlöletbeszéd miatt. Az országos frekvenciák visszavonása és újraosztása, valamint a Sajtótanács szerepének megerősítése a nyomtatott sajtó törvényes működésének ellenőrzésében.

A TUDÁS HATALOM

5. Szakmai alapú foglalkoztatás és a közszféra depolitizálása

A pártalapú foglalkoztatás megszüntetése, szigorú pályázati rendszer bevezetése, valamint bizonyítottan hozzáértő szakemberek kinevezése a közvállalatok élére, pártkatonák helyett. Megszüntetjük az igazgatók pártalapú kinevezését, és szigorú pénzügyi ellenőrzést vezetünk be.

6. Innovációk a tanulásban és ingyenes tankönyvek

Korszerű oktatási programokba, a kritikus gondolkodás fejlesztésébe és a 21. század követelményeihez igazodó gyakorlati tudás átadásába fektetünk. Annak érdekében, hogy a magas színvonalú oktatás mindenki számára hozzáférhető legyen, minden általános és középiskolás tanuló számára ingyenes tankönyveket biztosítunk, lakóhelytől függetlenül. A szakmai kirándulások és az iskolán kívüli tevékenységek anyagilag is elérhetővé válnak.

7. Tudásalapú gazdaság, támogatás a hazai vállalkozóknak és mezőgazdasági termelőknek

Az egyetemek, intézetek és szakmai szervezetek összekapcsolása a gazdasággal. Jelentős támogatások és szubvenciók a startupok, az innovációk, a hazai vállalkozók és a mezőgazdasági termelők számára, azzal a céllal, hogy az olcsó munkaerőre épülő modellről korszerű, magas hozzáadott értéket előállító gazdaságra térjünk át.

SZERBIA VELÜNK NÖVEKSZIK

8. Határozatlan idejű szerződés 12 hónap elteltével

A munkatörvény módosítása: a határozott idejű munkaviszony maximális időtartamának 24 hónapról 12 hónapra csökkentése, ezzel megszüntetve a munkavállalók több éven át tartó kiszolgáltatottságát, és biztosítva a munkahelyi biztonságot.

9. Az importlobbi monopóliumának megszüntetése és az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtése

A monopóliumok fenntartásával és kiváltságos piaci helyzetük kihasználásával az importlobbi és az érdekcsoportok törvényellenesen torzítják a bolti és a termelői árak közötti arányokat. A mezőgazdasági földterület és a víz védett nemzeti kinccsé válik, amely garantálja családjaink és a jövő nemzedékeinek élelmiszer-ellátási biztonságát.

10. Elérhető lakhatás fiatal pároknak és hiányszakmákban dolgozóknak

Kedvezményes bérleti és lakásvásárlási lehetőségek, valamint adókedvezmények a fiatal családok, továbbá az oktatásban és az egészségügyben dolgozók számára, hogy megoldhassák lakhatásukat, családot alapíthassanak és az országban maradhassanak.

11. Elérhető orvosi és gyógyszerellátás minden faluban

A gyógyszerárak állami ellenőrzése és drasztikus csökkentése, a falusi rendelők és egészségházak felújítása, valamint fiatal orvosok és egészségügyi technikusok alkalmazása garantálja az alapvető egészségügyi ellátást Szerbia egész területén.

F. Z.  

https://www.magyarszo.rs/valasztasok2026/a.360494/Az-Egyetemista-Lista-11-pontos-programja 

 

Karikatúra (Danas)

ÚJ KÖZMÉDIA: ÉS MI LESZ VAJDASÁGGAL?

 

Kép: SI illusztráció

20226. október 2. 9:15

 

Ma megjelent a magyar közmédia megújításáról szóló szakmai párbeszéd 54 oldalas összefoglalója. Mit mond a határon túli – köztük a vajdasági magyar – nyilvánosságról?

 

Van néhány mondat, amely mellett Vajdaságban sem érdemes szó nélkül elmenni.

A dokumentum szerint a Kárpát-medencei magyar közösségekkel való kapcsolat alapja a partnerség, a koprodukció és a kétirányú tartalomcsere legyen – a helyi intézmények autonómiájának tiszteletben tartásával.

A partnerkiválasztás legyen átlátható, nyilvános, megkülönböztetésmentes és szakmai, és ne politikai vagy személyes kapcsolatokon alapuljon.

A helyi közmédia működését el kell választani a kormányzati és önkormányzati kommunikációtól.

Választási időszakban pedig a közmédia feladata a pártpolitikai befolyástól független információszolgáltatás.

 

És van még egy különösen fontos követelmény:

„a külhoni tudósítás is plurális, ellenőrzött, és hiteles legyen.”

Ez számunkra nem elméleti kérdés.

 

A Pannon RTV saját tájékoztatása szerint ma is a magyar közmédia délvidéki tudósítópontja. Rendszeresen készít anyagokat az M1, a Duna és a Kossuth Rádió számára, és saját közlése szerint havonta átlagosan mintegy száz vajdasági anyag kerül így a magyarországi közmédiába.

Ezért a következő kérdés már Vajdaságról szól:

Ha a magyar közmédia valóban ezekre az elvekre épül újjá, milyen feltételekkel működik majd együtt a vajdasági magyar médiával?

Lesz-e valódi pluralizmus? Lesz-e átlátható partnerkiválasztás? Megjelenhetnek-e egymástól eltérő vajdasági magyar közéleti álláspontok? És valóban autonóm helyi szerkesztőségek lesznek-e a partnerei Budapestnek?

Mi ezt tartanánk a lényegnek: a vajdasági magyar közösségnek nem egyetlen politikai oldal médiájára van szüksége, hanem sokszínű, hiteles és szakmailag független magyar nyilvánosságra.

 

A közpénzből működő média feladata nem valamely párt szolgálata, hanem a közösség tájékoztatása.

A teljes, 2026. október 2-án közzétett szakmai összefoglalót a kommentben tesszük közzé.

Vajdasági Magyar Plénum
https://www.facebook.com/vmplenum/