https://szmsz.press/2026/09/15/kozzetettek-11-pontos-programjukat-az-egyetemistak/
2026. szeptember 18.
Vučić hatalma éveken át olyan elitet nevelt ki a kisebbségek politikai képviselői között, amelynek jól ment a sora – politikailag és üzletileg egyaránt. Most azonban mindez megingott, és döntő jelentőségű lehet a rezsim és a Diáklista összecsapásában.
A 2022-es népszámlálás szerint a nemzeti kisebbségek tagjai Szerbia lakosságának mintegy 12 százalékát teszik ki. Emellett a polgárok több mint 6,5 százaléka nem kívánta megjelölni nemzeti hovatartozását. Hogy miért? Ezt nem tudjuk.
Azt sem tudjuk pontosan, hogy a kisebbségekhez tartozók mekkora arányban szerepelnek a választói névjegyzékben, abban a titokzatos és vitatott dokumentumban, amelyről feltételezhető, hogy csak akkor fogják komolyan felülvizsgálni, ha hatalomváltás következik be.
Akárhogy is, a feloszlatott parlamentben a kisebbségeknek 12 mandátumuk volt, köztük egy állítólagos orosz pártnak fenntartott mandátum. Vagyis ha szoros lesz a verseny, a kisebbségek szavazata fontos, ha nem egyenesen döntő lehet az októberi parlamenti választások kimenetelében.
A kisebbségi közösségeken belül pedig – a Vreme elemzése szerint – az újvidéki pályaudvar előtetőjének leomlása és a nagy tiltakozási hullám kezdete óta politikai változások mentek végbe, ahogy a társadalom valamennyi más területén is. A kisebbségek tagjai első alkalommal vettek részt igen aktívan a Vučić-ellenes tüntetéseken, miközben maga a tiltakozási mozgalom és számos egyéb esemény is hozzájárult a kisebbségi politikai színterek átrendeződéséhez.
A korrupció és a félelem kombinációja
Aleksandar Vučić hatalma kipróbált recept szerint tartotta szoros ellenőrzés alatt a kisebbségeket: olyan eliteket hozott létre, amelyek járatosak lettek az etnoüzletben, és – finoman szólva – számos anyagi előnyhöz jutottak.
A haladók, illetve partnereik rendszerint ellenőrzésük alatt tartották a kisebbségi nemzeti tanácsokat, rajtuk keresztül pedig az e testületek hatáskörébe tartozó egyéb intézményeket is. Ez kiválóan alkalmas volt a kapilláris választási menedzsmentre, vagyis arra, hogy az alkalmazottakat és családtagjaikat megzsarolják: a rezsim, illetve a kisebbségi elitek kívánságainak megfelelően szavazzanak
A kisebbségek esetében sem különleges jelenség, hogy a haladók dominanciája a korrupció és a félelem keverékén alapult
Ez azt jelenti, hogy a kisebbségek közül sokan nem örömmel szavaztak a haladó rezsimre és partnereire. Emlékeznek a radikálisok kilencvenes és kétezres évekbeli retorikájára és politikai vállalkozásaira, de végül a haszonelvűség győzött. Ez bizonyos mértékig érthető a nemzeti kisebbségek körében, amelyek rendszerint ahhoz igazodnak, aki állami szinten erősebb.
A Diákmozgalom megjelenéséig pedig pontosan lehetett tudni, ki az erősebb.
Az a tény, hogy Szerbiában megjelent egy erős, számukra elfogadhatóbb politikai alternatíva, mozgásokat indított el a kisebbségi társadalmi tömbön belül. A diáklista mindenki számára nyitott, úgynevezett catch-all összetételének nyilvánosságra hozatala tovább erősítette ezeket a folyamatokat, hiszen olyanok nem szerepelnek rajta, akiknek erős nacionalista előjelük van.
A temetés és következményei
Ehhez hozzá kell tenni, hogy a haladó rezsim teljesen lemeztelenített, a kilencvenes éveket idéző retorikával működő változata elidegenítette magától a kisebbségi szavazókat, sőt még kisebbségi elitjeinek egy részét is. Ratko Mladić temetése – amely hivatalosan nem állami tiszteletadással történt, de mintha mégis azzal zajlott volna – a kisebbségek körében kontraproduktív volt a hatalom számára.
A legnagyobb lélekszámú kisebbség, a magyarok esetében kétségtelenül erősen hatott a politikai turbulenciákra Orbán Viktor rendszerének bukása is, és ezek legalább részben az észak-vajdasági választási eredményekben is megmutatkozhatnak.
Orbán és Vučić rendszerének partnersége révén a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az SNS hűséges partnere volt. A VMSZ a Prosperitati Alapítványon keresztül jelentős budapesti forrásokat osztott szét a vajdasági magyarok támogatására. Az alapítvány programjának 2016-os elindítása óta Magyarország több mint 270 millió euró vissza nem térítendő támogatást juttatott Vajdaságba több mint 16 ezer jóváhagyott projekten keresztül – az alapítvány hivatalos adatai szerint.
Ezzel egy erős klientúraépítő mechanizmus jött létre, amely a kisebbség jelentős részét a domináns párthoz kötötte. Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány bejelentette, hogy megvizsgálja, hogyan költötték el a Budapestről érkező pénzeket
És azt is, hogyan történhetett meg, hogy Magyarország ennyi pénzt fektetett a vajdasági magyarságba, miközben a létszámuk két népszámlálás között 30 százalékkal csökkent.
A VMSZ továbbra is a legerősebb politikai tényező a vajdasági magyarok körében, a Vreme értesülései szerint azonban a párton belül konfliktusok izzanak a háttérben, amelyek végül valószínűleg a jelenlegi elnök, Pásztor Bálint és közeli munkatársainak leváltásához, valamint a párt élére az új magyar kormány számára elfogadhatóbb személyek kinevezéséhez vezetnek.
A VMSZ Vučić rendszeréhez való lojalitása ellenére sem kellene különösebben meglepődni, ha a párt felajánlaná szolgálatait a Diákmozgalomnak, amennyiben az képes lesz kormányt alakítani.
Az újonnan megalakult Vajdasági Magyar Újrakezdés, amelyről úgy tartják, hogy közel áll Magyar Péter kormányához, egyértelműen támogatásáról biztosította a diákokat. Ugyanezt teszi majd a kis létszámú Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, valamint számos civil szervezet is.
A magyarországi médiumoknak erős befolyásuk van Vajdaságban, és ezen a téren olyan változások mentek végbe, amelyek sem a VMSZ, sem Vučić számára nem kedvezőek. A VMSZ egyébként eddig messze a legerősebb kisebbségi párt volt, hat mandátummal.
Ljajić két formátumban
A Szandzsák helyzete még bonyolultabb. Közismert, hogy a bosnyákok körében eddig három szereplő oligopóliuma érvényesült. A fő játékos kétségtelenül Rasim Ljajić és két pártja – az országos szinten működő Szerbiai Szociáldemokrata Párt (SDPS) és a kisebbségi Szandzsáki Demokrata Párt (SDP) –, továbbá Sulejman Ugljanin a Demokratikus Akció Pártjával (SDA), valamint Usame Zukorlić, aki apjától, a legendás muftitól örökölte az Igazságosság és Megbékélés Pártját (SPP).
A Diákmozgalom időközben rendkívül erős politikai szereplővé vált az ország ezen részén, köszönhetően annak, hogy a Novi Pazar-i egyetemisták jelentős számban vettek részt a tiltakozásokban.
Noha formálisan egyik pártnak sem az elnöke, Ljajić továbbra is ellenőrzése alatt tartja mind az SDPS-t, mind az SDP-t. A parlamenti választásokon két formában indul: országos pártként az SPS-szel alkotott koalícióban, kisebbségi pártként pedig azon a kisebbségi listán, amelyen egy szeptemberben alapított, Montenegrói Demokrata Párt nevű formációval lép koalícióra.
Ljajić arra számít, hogy végül két pártján keresztül öt képviselőt fog ellenőrizni, és így frakciót alakíthat a köztársasági parlamentben. Akkor pedig – ahogy a dolgok állnak – könnyebben lehet majd alkudozni.
Ljajić viszonya az elmúlt években nagyon rossz volt a haladókkal. Ennek ellenére az SNS lesz az első választása, de semmiképpen sem fog ódzkodni attól, hogy a diákokat is támogassa, ha erre lehetősége nyílik – különösen annak fényében, hogy pártjainak tagjai, a vezető elit kivételével, amellett vannak, hogy éles fordulatot kell venni Vučićtól.
Az SDA aláírásokat gyűjt a kisebbségi listához, de értesüléseink szerint a dolgok nem mennek különösebben könnyen. Nem lenne meglepő, ha a párt végül visszalépne a választásokon való indulástól, és a diáklistát támogatná. Ami Usame Zukorlićot illeti, ő áll a legszorosabb kapcsolatban az SNS-szel – kevésbé politikai, inkább üzleti értelemben.
Más etnikai közösségekben is érzékelhetők olyan változások, amelyek a Diákmozgalom javára válhatnak. Egy-egy roma és román párt támogatásáról biztosította a diákokat. A szlovák közösség rendkívül aktív volt a tiltakozások idején, és már önmagában az a tény, hogy ezeket a választásokat bizonytalanság jellemzi, sokakat arra ösztönözhet, hogy megtagadják az engedelmességet a kisebbségi vezetőktől és Vučić rendszerétől.
Szinte valamennyi kisebbségi közösségben vannak olyan pártok és szervezetek, amelyek nyíltan támogatják vagy támogatni fogják a diákokat – köztük olyanok is, amelyek eddig a kormányzó struktúra részei vagy annak közeli szövetségesei voltak. Szerbia valamennyi etnikai közössége – összesen 24 kisebbségi nemzeti tanács működik az országban – sajátos, és mindegyikükön belül más-más szabályok érvényesülnek.
Egy dolog azonban biztos: a Diákmozgalom és az ellenzéki szereplők egyik fontos kihívása az lesz, hogy elnyerjék a kisebbségi választók bizalmát, és meggyőzzék őket arról, hogy szabadon szavazhatnak.
Nedim Sejdinović (Vreme)Nem változott a TOP-6 - Közzétette a párt a teljes listáját
2026. szeptember 15. 12:34 |
Közzétette 250 fős választási listáját a Vajdasági Magyar Szövetség, miután átadták a Köztársasági Választási Bizottságnak a több mint 9000 aláírást, amit egyetlen nap alatt sikerült összeszednie a pártnak.
A most közzétett lista szerint dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke továbbra is a listavezető, második helyen Bájity Borisz mester jogász áll, a harmadik helyen az adai Tóbiás József vállalkozó, a negyediken Kovács Elvira okleveles közgazdász, az ötödiken dr. Úri Emese általános szakorvos, míg a hatodik helyen Újhelyi Ákos, a közgazdaságtudományok magisztere kapott helyet.
A VMSZ-nek egyébként jelenleg hat képviselője van a köztársasági parlamentben, mindannyian most is az első hat helyen szerepelnek a listán.
A hetedik helyen Petri Laura szerepel, temerini okleveles mérnök, őt Kónya Róbert magyarkanizsai okleveles gépészmérnök követi. A kilencedik a listán a nagykikindai Király Petra, szociális munkás, a tizedik pedig Oroszi Sándor közgazdász.
A tizenegyedik helyen Gyivánovity Dániel szerepel. A lista legutolsó helyén dr. Juhász Bálint, a tartományi parlament jelenlegi elnöke áll.
A teljes lista megtekinthető ITT.
https://szmsz.press/2026/09/15/ugyanazok-a-vmsz-jeloltjei-mint-harom-evvel-ezelott/

https://www.facebook.com/vmplenum/
Őszinte leszek! Szégyellem magamat, mert Zentán születtem, na meg mert immár több mint 50 éve Oromhegyesen élek! Úgy tűnik, az eddigi tetteim szinte semmit sem értek, az általam vallott értékeket – legyen az erőszak- vagy háborúellenesség, a nemzeti értékek védelme stb. – a szülő-, na meg a lakóhelyemen élő nemzet- meg polgártársaim „egy tál lencséért”, vagy ami a legrosszabb, annak csak az ígéretéért nemcsak áruba bocsátották, hanem „aprópénzért” el is kótyavetélték!
Nem tudom, ezek az aláírásokkal büszkélkedők hallottak-e arról, hogy eleik (még az is lehet, nagyszüleik, netán szülőapjuk vagy még anyjuk is) kik ellen emelték fel a szavukat valamikor az 1990-es évek elején? Engedjék meg, hogy a legismertebbeket felsoroljam: Milošević és kisinasa Dačić, Šešelj vajda és palei tanítványa Vučić, na meg a többiek.
Olvastak vagy hallottak-e arról, ki árulta el Csubela Ferencet, dr. Hódi Sándor és még néhány kezdeményező által megálmodott érdekvédelmi szervezetet, miután meg szerették volna bocsátani az illetőnek a kumroveci kitérő után, a diktátor és felesége által számára juttatott „zsíros” munkahelyet, na meg az azt követően megesett emberáldozattal járó közlekedési szerencsétlenség okozását is?
Csakhogy igazzá váltak mind a magyar, mind pedig a szerb népi bölcsességek: Kutyából nem lesz szalonna!, valamint Vuk dlaku menja, a čud nikada! Igen, ez volt az illető, aki „júdáspénzért” elárulta jótevőjét, majd együttműködésre lépett a fenn felsorolt háborús bűnökért elítélt (egyedül Milošević szerb elnök nem élhette meg ezt a „dicsőséget”, belehalt a hágai „ott-tartózkodásba”), valamint gyanúsítható „díszpintyekkel”!
Így állt össze a kép, igaz, nem sokáig élvezhette annak gyümölcsét, mert valóra vált az isteni bölcsesség is: Isten nem ver bottal!
Csakhogy nálunk életbe lépett a balkáni szokás, nemcsak a pénzt és paripát, hanem még a tisztséget is örökölni lehet, az utód pedig semmit sem bízott a véletlenre, „megörököltette” magának még a „pártvezérséget” is, majd azt követően koalíciós szerződésben rögzítette az addigi együttműködést, azaz létrehozott egy „róka fogta csuka, fogta róka” pillanatnyi állapotot!
Mérlegelték-e, miért kell a jelenleg (vagy mondjam, a közelmúltig) leginkább támogatott vajdasági magyar politikai szervezetnek önállóan részt venni a közelgő parlamenti választásokon? Az állítás, hogy legyen erős politikai képviselete a vajdasági magyaroknak, csak másodlagos, sőt „parasztvakítás”! A valóság: csak azért, hogy még a magyar nemzeti közösség tagjai között is egyre népszerűbb egyetemisták listája minél kevesebb szavazatot kapjon, mert ha a bejön „A magyar szavazatok a magyar listára” elképzelés (ugyan ki találta ki ezt, ha nem a jelenleg hatalmon levők), annak egyedüli haszonélvezői a haladókat, szocialistákat és radikálisokat összefogó csoport, azaz a választások után nem lehet semmilyen változás!
Lehet, hogy még meg is tudok bocsátani azoknak, akik lehetővé teszik, hogy a választásokon legyen egy magyar lista is. De tudniuk kell, ez csak úgy válhat valósággá, ha szavazáskor az egyetemisták listája előtti sorszámot keretezik be! El kell hinni végre, Szerbiában is bekövetkezhet a változás! De ehhez nem szabad elfelejteni sem a háborús múltat, sem pedig azt, hogy miért kellett a magyar nemzeti közösségünk tömegének külföldre vándorolni a jobb élet reményében!
Balla Lajos-Laci