SORSDÖNTŐ VÁLASZTÁSOK ELŐTT

A tét a vajdasági magyar közösség megmaradása

VMP–VMDK-egyeztetés, Óbecse, 2026. január 27.
Fotó: Facebook

Októberben tartják meg a kisebbségi nemzeti tanácsok rendes választásait – jelentette be január 18-án Demo Beriša, az emberi és nemzeti kisebbségi jogokért felelős miniszter[1].

Az őszi voksolás a vajdasági magyar közösség számára sorsdöntő lehet: nem pusztán személyekről, hanem a politikai önkormányzatiság fennmaradásáról is döntünk. Nem csupán az dől el, kik ülnek majd a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT), hanem az is, hogy mi a közösség véleménye a VMSZ megalkuvó, az érdekvédelemről lemondó politikájáról. Arról is döntünk, hogy lesz-e valódi politikai önkormányzata a közösségnek, vagy végleg egyetlen párt eszközévé silányul. A tét: megállítható-e a leépülés, az elvándorlás és a közösségi önfelszámolás folyamata.

A Vajdasági Magyar Plénum (VMP) időben lépett: február 2-án bejelentette, hogy indul az őszre esedékes MNT-választáson[2]. Ezt megelőzően, 2026. január 27-én Óbecsén megbeszélést tartottak a VMP és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) vezetői az esetleges választási együttműködés lehetőségeiről. A két szervezet közös közleményben hangsúlyozta, hogy „szükség van az együttműködésre”[3], ami értelmezhető a választásokon való közös, illetve különálló, de egymást támogató részvételként is.

A VMP közleménye egyebek mellett kiemeli: „azért fontos, hogy a Plénum induljon az idei MNT-választásokon, hogy megszűnjön az MNT jogköreivel való visszaélés, hogy az MNT a vajdasági magyarok tényleges politikai önkormányzatává váljon, és ne egy párt szócsöveként működjön”[4]. Tegyük hozzá: mindez azért is elengedhetetlen, mert minden szinten szükség van a vajdasági magyar közösség valódi érdekképviseletére, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által folytatott további leépítések megakadályozására.

A 2022. november 23-i nemzeti tanácsi „választásokat” valójában nehéz választásnak nevezni, mivel csak egyetlen lista indult: a Fremond Árpád által vezetett, a VMSZ – időközben elhunyt – elnöke és hírhedt élettársa, Lovas Ildikó pártírónő által összeállított és támogatott Magyar Összefogás lista.

A 2022-ben, a negyedik MNT-ciklusban először állt fel teljes egészében egypárti testület: a 35 (jelenleg 33) tag közül 25 a VMSZ tagja, a többiek pedig a párt bizalmát élvező személyek, köztük öt (ma már négy) újságíró[5] is, ami súlyos érdekütközést vet fel. 
Pásztor István néhai pártelnök ezt a botrányosan egyszólamú összetételt nagyszerűnek tartotta, mintha összefogásról lenne szó, pedig csak a közösség végső legyöngülését tükrözte. Agresszív politikájával kiirtotta a másként gondolkodó csoportokat, szervezeteket. 

A VMDK vezetői komoly politikai hibát követtek el azzal, hogy a kedvezőtlen politikai körülményekre hivatkozva nem indultak el az MNT-választásokon.

Milyen választás az, ahol nincs választási lehetőség? Milyen közélet az, ahol minden szó és cselekedet az egyetlen párt zubbonyát viselők akaratával és színvonalával van összhangban? Milyen világ az, ahol csak egyfajta virág virágzik? És milyen zene az, ahol egy hang szól az egész koncert ideje alatt?

A Magyar Nemzeti Tanács összetétele nem tükrözi a vajdasági magyar közösség akaratát. Jelenleg egy egypárti (VMSZ-es) testület működik, amely asszisztál a népességfogyáshoz, az elvándorláshoz és a jogfosztáshoz, miközben önkormányzatnak nevezi önmagát.

Emlékeztetőül: a szavazásra jogosult 116 406 polgár közül mindössze 40 382-en voksoltak, vagyis a részvételi arány csupán 35,63 százalék volt. A szavazópolgárok el se mentek szavazni. Aki elment, azok 98,75 százaléka – 39 876 polgár – a Pásztor–Lovas listára 
szavazott[6]. (Más listára nem is voksolhattak, mivel olyan nem létezett.) 
A távolmaradók a távolmaradással tüntettek. De ez az uralkodó VMSZ-nek sem akkor, sem most nem aggasztó. Ez is őket minősíti. 

A jelenlegi, elsivatagosodott Magyar Nemzeti Tanácsot a vajdasági magyarok kétharmada soha nem választotta meg. Az MNT a vajdasági magyar választópolgárok alig több mint egyharmadának (34,26 százalékának) támogatását élvezi. Mégis, ez a testület beszél a nevükben, osztja a pénzt, nevezi ki a kádereket, és hallgat mindarról, ami a közösség túlélését fenyegeti. Az idei választások ennek a hallgatásnak vethetnek véget – vagy véglegesíthetik.

A Magyar Nemzeti Tanács a magyar közösség „parlamentje” kellene, hogy legyen. A mi önkormányzatiságunk megtestesítője és érdekképviseleti szerve. Ezzel szemben a diktatorikus párt, a Vajdasági Magyar Szövetség fiókszervezetévé, meghosszabbított karjává, alkalmatlan szolgaszemélyek gyűjtőhelyévé vált.

Az egypárti összetétel kezdettől fogva rányomja bélyegét az MNT működésére. Elég megtekinteni az ülésekről készült televíziós közvetítéseket: ezek inkább bábszínházi előadásokra emlékeztetnek, mint a magyar közösség parlamentjének vitáira. Az elnök vagy a Végrehajtó Bizottság előterjesztéseit vita nélkül, egyhangúan megszavazzák, az ülések összehívása puszta formalitássá silányult.

Az MNT nem a jogszabályok szellemében működik, és nem a magyar közösség helyzetét, identitását és jogait érintő alapvető kérdésekkel foglalkozik[7], hanem egyfajta „süket hivatal” szerepét tölti be.
Még a hatáskörébe tartozó területeken – kultúra, oktatás, tájékoztatás, hivatalos nyelv- és íráshasználat – is jórészt a pénzosztás és a káderkinevezések szintjén mozog, akárcsak a korábbi VMSZ-es bábelnök, Hajnal Jenő idején. Szinte minden jelentéktelen ügy napirendre kerül, miközben a valóban lényeges kérdéseket kerülik, mint a forró kását.

Az MNT például nem mer megszólalni arról,
– hogy a két legutóbbi népszámlálás között több mint 70 ezer magyar „tűnt el”;
– hogy a magyar többségű falvak folyamatosan kiürülnek, etnikai összetételük megváltozik;
– hogy különösen vidéken drámaian romlanak az életkörülmények;
– hogy a VMSZ képviselői a Szerb Haladó Párt (SNS) minden javaslatát megszavazzák, még akkor is, ha az nyilvánvalóan ellentétes a magyar közösség érdekeivel.

Magyarországon 2026. április 12-én országgyűlési választásokat tartanak, amelyek kimenetele nemcsak az anyaország sorsát, hanem közvetve a vajdasági magyar közösség jövőjét is befolyásolja. Az Orbán-kormány – amely immár összesen mintegy húsz éve van hatalmon – politikája mérhetetlen károkat okozott, és a vajdasági magyar közösséget is kiszolgáltatottá tette.
Amennyiben az Orbán-rendszer megbukik, az a VMSZ politikai jövőjét is alapvetően meghatározhatja.

A vajdasági magyar szervezeteknek ezért mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy Magyarországon hatalomváltás következzen be, és hogy ősszel egy nem kompromittált szervezetek által állított lista alapján új Magyar Nemzeti Tanács alakuljon meg – annak ellenére is, hogy a VMSZ számára a kampányban is biztosítottak az anyagi források, és szinte a teljes magyar nyelvű sajtó.

Ha nem kerül sor hatalomváltásra, a vajdasági magyar közösség aligha viselne el további lemorzsolódás nélkül még egy VMSZ-es MNT-ciklust – különösen a Szerbiában egyre mélyülő belpolitikai válság közepette. Félő, hogy még azok is elköltöznek, akik eddig nem gondoltak erre.

Az idei Magyar Nemzeti Tanács-i választások ezért nem egyszerű tisztújítást jelentenek, hanem lehet, utolsó esélyt arra, hogy a közösség visszaszerezze saját önkormányzatát, a megállítsa a közösségi önfelszámolást.

Ennek tudatában, a magyarországi és a magyar nemzeti tanácsi választások valódi tétje: a vajdasági magyar őshonos közösség megmaradása. Ezért mindent meg kell tenni a magyarországi és a szerbiai hatalomváltás érdekében. 

A Vajdasági Magyar Plénum vezetői és tagsága megpróbálnak helyt állni, tenni is annak érdekében, hogy segítsék az egyetemisták mozgalmát, ugyanakkor a magyarországi Tisza Párt rendszerváltó törekvéseit is. Hogy megteremtsék a vajdasági magyarok számára az emberhez méltó választási lehetőséget a Magyar Nemzeti Tanács-i választásokon 2026 októberében. Ebben a küzdelemben ránk is szükség lesz. 
Óriási a felelősség minden egyes vajdasági magyaron. 

Bozóki Antal

__________
[1] L. M.: Októberben nemzeti tanácsi választások. Magyar Szó, 2026. január 19. 1. 
[2] VMP: KÜZDELEM A VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉG MEGTEREMTÉSÉÉRT. KÖZLEMÉNY. https://vmplenum.rs/2026/02/02/vmp-kozlemeny-kuzdelem-a-valasztasi-lehetoseg-megteremteseert/, 2026. február 2. 
[3] VMDK-VMP: Szükség van az együttműködésre. https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681, 2026. január 27.16:02
[4] Lásd a 2-es alatti közleményt. 
[5] 2022-es magyar nemzeti tanácsi választás. https://hu.wikipedia.org/wiki/2022-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[6] Tómó Margaréta. Csonka: Ez nem fényes győzelem, hanem kristálytiszta kudarc!
https://szmsz.press/2022/11/15/csonka-ez-nem-fenyes-gyozelem-hanem-kristalytiszta-kudarc/, 2022. november 15. 10:36, és a 2022-es magyar nemzeti tanácsi választás. https://hu.wikipedia.org/wiki/2022-es_magyar_nemzeti_tan%C3%A1csi_v%C3%A1laszt%C3%A1s
[7] TÖRVÉNY A NEMZETI KISEBBSÉGEK NEMZETI TANÁCSAIRÓL. A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/2009., 20/2014 – AB határozat, 55/2014. és 47/2018. szám. 10. szakasz 14. pont. https://www.mnt.org.rs/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven

Az Európai Bizottság a Mrdić-féle törvények felfüggesztésére szólít fel

 

2026. február 6. 8:00

A szerb parlament által nemrég elfogadott, majd az államfő által – a szakma és az EU-ból érkező bírálatok ellenére – aláírt igazságügyi törvénycsomag Brüsszelben is napirendre került csütörtökön.

Az Európai Unió igazságügyi biztosa, Michael McGrath, a szerb igazságügyi miniszterrel, Nenad Vujićtyal folytatott találkozón az elfogadott igazságügyi törvénymódosítások alkalmazásának felfüggesztésére és azok sürgős felülvizsgálatára szólított fel.

„A biztos egyértelműen jelezte komoly aggodalmainkat és az elvárt további lépéseket: arra szólítjuk fel az illetékes hatóságokat, hogy találjanak jogi megoldásokat a módosítások alkalmazásának felfüggesztésére, és haladéktalanul kezdjék meg az elfogadott változtatások felülvizsgálatát annak érdekében, hogy reagáljanak észrevételeinkre” – mondta az N1-nek az Európai Bizottság szóvivője, Guillaume Mercier.

Szavai szerint a felülvizsgálatoknak átlátható és inkluzív konzultációs folyamatot kell követniük valamennyi érintett szereplő bevonásával, beleértve az Európai Bizottságot és a Velencei Bizottságot is.

Hozzátette, hogy az Európai Bizottság ezt az üzenetet a hatalom más szintjein is közvetíteni fogja.

Mercier megismételte: az Európai Bizottság „sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Szerbia elnöke aláírta a kulcsfontosságú igazságügyi törvények módosításait”.

„Már a múlt héten világosan kifejtettük álláspontunkat ezekkel a módosításokkal kapcsolatban: súlyos visszalépést jelentenek Szerbia Európai Unióhoz való csatlakozási útján, és aláássák a korábban vállalt kötelezettségeket, valamint az eddig elért előrehaladást” – hangsúlyozta ismét Mercier.

Újra emlékeztetett arra is, hogy az uniós csatlakozási folyamat keretében Szerbia kötelezettséget vállalt az igazságszolgáltatás függetlenségének és az ügyészség önállóságának erősítésére, beleértve az Európai Bizottság ajánlásainak figyelembevételét.

Ezzel szemben a szerb miniszter kabinetje azt állítja, hogy módosítások jelentős hozzájárulást jelentenek az igazságszolgáltatás hatékonyabb működéséhez

A szerb igazságügyi miniszter kabinetjének közleménye szerint „Brüsszelben tájékoztatta az EU igazságügyi biztosát, Michael McGgrathot arról, hogy folyamatban van a Velencei Bizottság sürgős véleményének kikérése az igazságügyi törvények módosításairól”.

A közlemény szerint Vujić megköszönte tárgyalópartnerének „az igazságügyi reform folyamatos nyomon követését és az építő jellegű megjegyzéseket a 23. fejezet – Igazságszolgáltatás és alapvető jogok – tárgyalási folyamatában”.

Vujić elmondta, hogy „Szerbia teljes mértékben elkötelezett az igazságügyi rendszer függetlenségének, önállóságának, elszámoltathatóságának és hatékonyságának erősítése mellett, különös hangsúlyt fektetve az állampolgárok jogainak védelmére”.

Értékelése szerint „a szerb parlamentben elfogadott igazságügyi törvénycsomag módosításai – beleértve Uglješa Mrdić népi képviselő kezdeményezéseit – jelentős mértékben hozzájárulnak az igazságszolgáltatás hatékonyabb működéséhez, az állampolgári jogok jobb védelméhez és a jogállamiság megerősítéséhez”.

A közleményben az is szerepel, hogy Vujić „kiemelte a reformok további nyomon követésének szükségességét, és tájékoztatta a biztost arról, hogy folyamatban van a Velencei Bizottság sürgős véleményének kikérése az igazságügyi törvények módosításairól” – jelenti a Beta.

Arról is tájékoztatta, hogy kérte „a szerbiai Legfelsőbb Ügyészi Tanács rendkívüli ülésének haladéktalan összehívását a közvádlók kirendeléséről szóló döntés meghozatala érdekében”.

https://szmsz.press/2026/02/06/az-europai-bizottsag-a-mrdic-fele-torvenyek-felfuggesztesere-szolit-fel/

Kibicnek semmi sem…

A Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselői 
(Fotó: Facebook)

2026. február 5. 19:07  

Bizonyára ember nincs, aki meg tudná mondani, hogy az ez évi magyarországi parlamenti választások kampányának hivatalos kezdete egész pontosan melyik napon volt (vagy lesz), hiszen – Szerbiához hasonlóan – Magyarország is már több mint egy évtizede él (szenved) permanens politikai kampányban a hatalmi pártoknak köszönhetően.

Szétfeszítené e cikk kereteit még az is, ha a két ország sorsának dermesztően párhuzamos alakulását csupán címszavakkal próbálnánk meg összefoglalni, úgy a gazdasági és jogállami leépülés, mint a lakosság értelmesebb és agyatlanabb részéhez való viszonyulás tekintetében – és akkor még a nemzetközi porondon elfoglalt pozícióinkat (illetve azok fokozatos elvesztését) nem is említettem.

Bár a magyarországi elnyomás még nem öltött annyira explicit formát, mint a szerbiai, ahol a hatalom érinthetetlen verőlegényeiként fellépő, erőszakos bűnözőket hímes tojásokként védik a békés tüntetőket előszeretettel gumibotozó rendőrök, de az összes többi paraméter tökéletesen egyezik: a közvagyon einstandolásától kezdve a feudalizmust egypártrendszerrel vegyítő hatalmi struktúra kiépítésén és megszilárdításán át egészen a generációs szembefordulás kiélezéséig, és annak kihasználásáig.

Mert – bár ezt nem sokan merik/akarják kimondani a folyamatok figyelői közül – a trend szemmel látható itt is, ott is: a változást leginkább a tanult fiatalok szeretnék (akiknek vannak ismereteik a mezsgyekarón túli világról is), mert az ő jövőjük a tét, a status quóhoz viszont a képzetlen, zömmel falusi idősek ragaszkodnak leginkább, mert… fogalmuk sincs arról, mit cselekszenek – és akkor még (magamhoz képest) nagyon-nagyon finoman fogalmaztam.

A középkorosztályok többé-kevésbé kiegyenlítettek a politikai preferenciákat illetően, de ez a két szélső generáció egymással teljesen szemben áll – nyilván nem az egyes egyének szintjén, hanem a nagy átlagot tekintve, tehát kivételek mindig is voltak, mindig is lesznek.

Igen ám, de a többségi társadalommal/társadalmakkal szemben a kisebbségi univerzumban valahogy még a gravitáció is másként működik! Így juthattunk el egy olyan szégyenteljes helyzethez, hogy például a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatói (vigyázat: a jövő vajdasági magyar tanítói!) közül csak kevesen mertek bátran, egyénileg kiállni a kortársaik követelései, azaz végső soron az igazság és a jogállami működés mellett (ezúton is őszinte tisztelet nekik!), miközben intézményi szinten a kar a hallgatást és a passzivitást választotta – nyilván nem függetlenül a VMSZ székházából érkező „sugallatoktól”. És ők csak a jéghegy csúcsa.

Röviden: nálunk még igazi generációs szembenállás sincs, a fiataljaink többségének esze ágában sincs a rothadás ellen lázadni! (Ismételten tisztelet a kisebbséget alkotó kivételeknek.)

Ez amúgy történelmileg sem egy túl gyakori jelenség. Аhol mégis jellemző volt, azok kőkemény diktatúrák voltak. Klassz.

Az efféle meghunyászkodás és passzivitás a vajdasági magyarság nagy részében természetesen nem tegnapi keltezésű. Ahogy Magyarországon már egy egész érát fémjelez a Fidesz neve, úgy nálunk ezzel csaknem teljes időbeli átfedésben éli ki rajtunk a perverzióit a Pásztor-ház apraja-nagyja, a Fideszéhez hasonló célokkal és szakértelemmel.

Aligha mondok újat azzal, hogy mostanra már minden, részben a mi adónkból fenntartott közintézmény és médium meg lett tisztítva az „engedetlenektől” (a Vajdasági RTV magyar szerkesztősége talán az egyetlen, ahol még van némi mozgástér), politikailag motivált leváltások és beszántások hosszú sorát élhettük meg kollektíve. Sikeresen elhallgattattak, ellehetetlenítettek mindenkit, aki ki merte időnként mondani, hogy a király meztelen, és hogy rettenetesen rossz vágányon robog velünk a vonat a szakadék felé (értsd: az eltűnés, a nyom nélküli kitörlődés felé).

A hétköznapi jómunkásember ebből azt tanulta meg, hogy kuss.

Pelikán elvtárs, az egypárti diktatúra leghétköznapibb emberének archetípusa is egyből tudta a választ, amikor megkérdezték, hogy mi a duma bojkottja:

mindenki fogja be a pofáját!

A Fidesz által a VMSZ számára a Prosperitatin keresztül biztosított, bődületes összegű vesztegetési/szavazatvásárlási (EU-s) pénz önmagában talán még nem lett volna elég a teljes térnyeréshez és mindenki más kiszorításához. Ehhez bizony még ebben a mikrokozmoszban is kellett az a generáció, amelyiknek egész felnőtt életét meghatározta a televízió, mint tájékozódási pont és a világról való képalkotás alapélménye, és amely generációval pont ezért a legkisebb fennakadás nélkül lehet megetetni a legarcátlanabb, legirracionálisabb hazugságokat is – és biztosan lehet számítani a szavazataira.

Emlékezzünk csak: ikonikus kép volt Magyarországon jó pár évvel ezelőtt, amikor az oktatás áldatlan helyzete miatt tüntető diákokat magyar zászlóval verték a Fidesz-propangadával (nagyrészt televízión keresztül) behülyített nyugdíjas nénikék! Egyértelmű volt, hogy ez egy korszakos mérföldkő: egy rettenetes irány útjelzőtáblája, egy point of no return.

A rezsim bebetonozásához a hatalommal bíró politikai elit romlottságán, eszközökben nem válogató, társadalmi következményekre fittyet hányó gátlástalanságán túl kellett tehát egy relatív jól körülhatárolható, meglehetősen fogalmatlan társadalmi réteg feltétlen, hosszútávú támogatása is. Egy olyan rétegé, amelyik jobban hisz a tévének, mint a saját gyerekének, saját unokájának, vagy épp a saját szemének. Egy társadalmi rétegé, amelyiket sikerült fejben teljesen elszakítani a realitástól. Amelyik tényleg mindentől retteg a magyarok életére törő Brüsszeltől kezdve egészen a kötelező óvodáskori nemváltoztató műtétekig.

Az élesedő választási hajrá (ha beszélhetünk ilyesmiről cirka két hónappal a D-day előtt) a magyarországi kampányban sorra hozza elő a megszokott toposzokat, úgy az ex-kommunistákkal gazdagon kitömött Fidesz, mint a paletta másik szélén álló, ex-kommunistákkal még gazdagabban kitömött DK részéről. Utóbbi ezúttal nem is próbálta meg feltalálni a meleg vizet: ismét a határon túliakkal riogat (hol van már a magyar egészségügyi és nyugdíjszerre rátelepedni kívánó 23 millió román fenyegető réme?), akik nélkül nem lenne sem Fidesz 2/3 (valójában a szavazatok kevesebb mint felével, ugyebár), sem megosztott nemzet – legalábbis szerinte.

Természetesen ezt már nem hagyhatta szó nélkül a legújabban öltözködési tanácsadói babérokra törő Pásztor Bálint sem.

„Teljes mértékben legitimnek tartjuk, hogy azok az emberek, akik évtizedeken, generációkon át kisebbségi sorsban is megőrizték nyelvüket, kultúrájukat és identitásukat, beleszólhassanak a nemzet ügyeinek alakításába.” – mondta a VMSZ elnöke.

Egen, a mások életébe való tét nélküli belepofázás tipikus jobboldali (nemzeti, konzervatív, keresztény) „érték”. Kibicnek semmi sem drága.

Szerencsé(nk)re csak egyetlen mandátum sorsa múlik az összes külhoni szavazaton, tehát a legitimnek hitt szándék ellenére valódi beleszólásuk/-unk nincs az anyaország ügyeibe. Csak egy kis szimbolikus, amivel semmit sem nyerünk, cserébe sokat vesztünk: magunkra haragíthatjuk az ország (nagyobbik) felét. És természetesen egy kalap alá vagyunk mindannyian véve: azok is, akik nem kívánnak beleszólni mások életébe, meg azok is, akik loholnak a Fideszre szavazni, mert a tévé azt mondta (a Pannon TV is). (Illetve aki nem bír loholni, ahhoz készségesen kiszállnak a VMSZ-esek a tanyaszolgálatos autóval, amit ugye szintén nem ők tankolnak: azért a benzinpénzért is más dolgozott meg, nem ők.)

Ez a maroktartó, haszonleső, betegesen talpnyaló viszonyulás a Fideszhez nem csak eddig volt ránk nézve borzasztóan romboló hatással (lásd a vajdasági magyarság egyharmadának eltűnését a 15 fideszes/pásztoros év alatt – fun fact: csak az I. világháború ütött rajtunk arányaiban ekkora demográfiai lyukat), hanem hosszú távon is az lesz, hiszen a Fidesz-doktrínának történő önkéntes és teljes alávetődés alapján a minden létező magyarországi politikai erővel való éles szembefordulás sikeresen ellenünk hangolt olyanokat is, akik korábban inkább voltak támogató szemléletűek, mint ellenségesek velünk szemben.

A DK-féle vonallal túl sokat nem érdemes foglalkozni: súlyuk alig maradt, ők már nem meghatározóak. Dobrev ugyan hozza a kötelezőt, a nagyrészt pesti, valóban ex-komcsi nyuggerekre lőve, de a szavazóbázisuk java még a Fideszénél is öregebb, és lényegében kihalóban, velük együtt pedig a DK eltűnőben van (ahogy az MSZP szinte már meg is szűnt).

Érdemes viszont észrevenni, hogy a Tisza milyen politikai olvasztótégellyé vált! Hosszú távon természetesen kérdéses, hogy pusztán az Orbán- illetve Fidesz-ellenesség mennyire lesz erős kötőanyag, mennyire tud majd ellentartani a széthúzó erőknek, és maga Magyar Péter személye is több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, de a váltás esélye most nagyobb mint bármikor korábban – nem függetlenül a pangó gazdasági helyzettől és az egyre fojtogatóbb légkörtől.

(Újabb fun fact: a magyarok akkor váltanak rendszert, ha beüt a córesz. Pusztán a jogállam, illetve a demokrácia leépülése, pláne az ipari mértékű lopás önmagában nem aktivizálja a többséget. Haspárti nemzet vagyunk, na.)

És (ami a lényeg!) a Tiszába beolvadók ugyanúgy nem fognak felejteni, ahogy a szerbek sem, ha változik a politikai széljárás: ahogy egy demokratikusabb, polgáribb irányba induló Szerbia számára, úgy egy ismét Európa felé forduló, orosz befolyástól és állami szintű maffiától szabadulni próbáló magyar vezetés számára is ugyanazok leszünk:

ÁRULÓK.

Köszi, Bálint. Apádnak is sok esze volt, mondhatom, de te is méltó vagy a helyedre.

S:B

https://szmsz.press/2026/02/05/kibicnek-semmi-sem/ 

Látványpolitika

https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681, 2026. február 4. 15:46