Szerbiában olyan édesek a választások..., hogy még a holt lelkek is szavaznának!
U Srbiji su toliko slatki izbori... da bi i mrtva usta glasala!
Bukovski, Slađan Martinović

Akik megszöktek az iskolából, messzire jutottak. 
Oni koji su bežali od škole daleko su nam odmakli. 
Đergović, Rade

Az egyetemisták napjának kezdetét a gumibot ütése jelzi a gongon. 
Početak proslave Dana studenata označiće udarac pendreka o gong. 
Jokić, Vladimir

Hős, hős mellett, kapucnival a fejükön. 
Sve junak do junaka sa fantomkom na glavi. 
Simić, Milan R.

Soha nem fognak a (legális) úton elmenni. Csak – a lépcsőn le! 
Oni nikad neće otići (p)pravnom stazom. Samo – niz stepenice! 
Tomić, Zoran R.

Fordította: B. A.

Ez a nagy bumm!!

2026. április 6. 16:07 

A szerb elnök frankón csőbe húzta orbánt és bagázsát! 

Amikor vasárnap délután, a Török Áramlatnál talált robbanószerek bejelentése után Orbán összehívta a Védelmi Tanácsot, a kormányzati kommunikáció egy mindent elsöprő, a választásokat meghatározó terrornarratívára készült. Azonban a miniszterelnök kora esti sajtótájékoztatója meglepően súlytalannak, szinte üresnek hatott. A háttérben nem a magyar ellenzék vagy a nyugati titkosszolgálatok hiúsították meg a drámát, hanem az a szövetséges, akitől a segítséget várták: Szerbia. Aleksandar Vučić kormánya az utolsó pillanatban kihátrált a Kreml és a Karmelita által felvázolt katasztrófa-forgatókönyv mögül, és mesteri diplomáciai húzásokkal nevetségessé tette az ukrán terrorvonalat.

A magyar kormány politikai gépezetének egy héttel a sorsdöntő és egyre kedvezőtlenebb kutatási adatokat mutató április 12-i választások előtt égető szüksége lett volna egy olyan krízisre, amely eltereli a figyelmet a belső botrányokról (mint az utcai erőszak vagy a választási visszaélések). A forgatókönyv, amelyet a jelek szerint az orosz katonai hírszerzés (GRU) készített elő, tökéletes lett volna: egy, az ukránokra kenhető terrortámadás a magyar gázellátás ütőere, a Török Áramlat ellen, amelyre hivatkozva a kormány akár szükségállapotot is hirdethetett volna.

A terv kivitelezéséhez azonban elengedhetetlen volt a helyszínt biztosító szerb vezetés asszisztenciája. Ahogy Rácz András Oroszország-szakértő a legfrissebb elemzésében bemutatja: a szerbek úgy viselkedtek, mint az okos lány a magyar népmesében. Hoztak is ajándékot (bombát) Orbán Viktornak, meg nem is.

Vučić elnök megadta azt a gesztust, hogy teátrálisan bejelentette a robbanóanyagok megtalálását, ám a szerb államapparátus a következő órákban hat precíz csapással semmisítette meg a magyar kormány propagandalehetőségeit. Ahelyett, hogy Belgrád átengedte volna a kommunikációs irányítást a magyar és orosz feleknek, a szerb hatóságok tudatosan elkezdték szivárogtatni azokat a részleteket, amelyek azonnal komolytalanná tették a „nemzeti tragédia” vízióját:

1. A távolság minimalizálása: Vučić elnök már az első bejelentésében tisztázta, hogy a két hátizsáknyi robbanóanyagot nem közvetlenül a gázvezetéken, hanem attól több száz méterre találták meg. Ezzel azonnal kihúzták a méregfogát annak a magyar állításnak, miszerint hajszálon múlt az ország gázellátásának megsemmisülése.

2. Nevetséges mennyiség és technika: A szerbek siettek közölni a rakomány pontos méretét is: mindössze két darab kétkilós (összesen 4 kg) csomagról volt szó, amelyeket hagyományos gyújtózsinórral szereltek fel. Ez a kiszerelés és az elavult technika teljesen hiteltelenítette egy profi, állami szintű (ukrán) szabotázsakció képét.

3. Az eszkaláció elmaradása: A legfontosabb tényező: nem történt robbanás. Mivel sem anyagi kár, sem személyi sérülés nem esett, a drámai él azonnal tompult. Orbán Viktor nem tudott lángoló roncsokról és áldozatokról beszélni a Védelmi Tanács után.

4. A bizonyítékok épségben maradtak: A GRU eredeti terve – a szakértő szerint – valószínűleg az lett volna, hogy a gyanús tárgyakat lefotózzák, majd az „instabilitásukra” hivatkozva a helyszínen felrobbantják, megsemmisítve a bizonyítékokat, hogy aztán bemondásra „ukránnak” minősíthessék azokat. A szerbek azonban épségben megőrizték a bombákat, így lehetőség nyílik arra, hogy független, akár európai uniós szakértők is megvizsgálják azokat. A Kreml és a Karmelita elvesztette a kontrollt a bizonyítékok felett.

5. A balkáni NER-intéző lebuktatása: Az események farvizén hirtelen reflektorfénybe került egy magyar kulcsfigura (Rácz elemzésében a fiktív „Kincs Pál” nevű oligarcha), aki az elmúlt években a kormányközeli média- és üzleti portfóliót építette a Nyugat-Balkánon. A szerb rezsimmel kiváló kapcsolatot ápoló, eddig a háttérben mozgó magyar lobbista hirtelen bekerült a képletbe, ami a magyar kormány számára rendkívül kínos diplomáciai kitettséget jelent.

6. Az „amerikai” bomba – a végső tőrdöfés: A magyar narratíva koporsójába az utolsó szöget Đuro Jovanić, a szerb katonai biztonsági ügynökség vezetője verte be egy kora esti sajtótájékoztatón. Jovanić nemcsak azt állította, hogy már hónapok óta tudtak egy ilyen készülő akcióról, de a feltételezett elkövetőt is csupán egy „hadköteles korú külföldiként” jellemezte – gondosan kerülve az ukrán jelzőt. A legpusztítóbb mondata azonban a robbanóanyagra vonatkozott: a szerb titkosszolgálati vezető kerek perec kijelentette, hogy a talált anyag amerikai gyártmány. Ezzel Szijjártó Péter és a moszkvai külügy ukránokra mutogató stratégiája órák alatt nevetség tárgyává vált.

Miért farolt ki Vučić Orbán mögül?

A szerb elnök látszólagos árulása mögött jéghideg geopolitikai racionalitás húzódik. Belgrád jelenleg kényes egyensúlyozó politikát folytat: miközben jó kapcsolatot ápol Moszkvával és Budapesttel, Szerbia hatalmas mennyiségű tüzérségi lőszert szállít Ukrajnának, és stratégiai célja az Európai Unióval való gazdasági integráció. Vučić egyszerűen nem kockáztathatta meg, hogy egy magyar belpolitikai kampányakció kedvéért magára haragítsa a Nyugatot egy megrendezett ukránellenes provokációval.

Ezen felül komoly belpolitikai arcvesztést is jelentett volna Belgrád számára egy sikeres (vagy annak beállított) robbantás. A szerb hadsereg idén márciustól kezdte meg a saját kritikus energetikai infrastruktúrájának fegyveres védelmét (például a Velika Plana kompresszorállomásnál). Ha a magyar választások miatt hagynak felrobbanni egy gázvezetéket a saját területükön, a szerb biztonsági erők inkompetensnek, a kormány pedig gyengének tűnt volna a saját választóik szemében. A vasárnapi események kíméletlen tükröt tartottak a magyar diplomácia és a kormányzati stratégia elé. Tizenhat évnyi hatalom után a rendszer annyira kontraszelektálttá vált, hogy a külpolitikai tanácsadók egyszerűen „benézték” Szerbia hajlandóságát. Azt hitték, a NER balkáni pénzügyi befolyása elegendő lesz ahhoz, hogy Vučićék vakon végrehajtsanak egy orosz-magyar titkosszolgálati játszmát.Tévedtek. A szerb eszkaláció-menedzsment tökéletesen működött: adtak egy címlapos hírt a magyar kormánynak, de gondoskodtak róla, hogy a sztori ne robbanhasson nagyot. Orbán Viktor a Védelmi Tanács ülése után ott maradt egy fel nem robbant, amerikai gyártmányú, kis hatóerejű csomaggal a kezében, amelyből politikai képtelenség egy „második szeptember 11-ét” és egy választásokat elhalasztó válsághelyzetet kreálni.A magyar kormány egy héttel a választások előtt megpróbálta kijátszani a végső, nemzetbiztonsági kártyát. 

Az akció azonban nemcsak kudarcot vallott, de a szövetségesek általi elszabotálása azt is megmutatta: a magyar hatalom külpolitikai mozgástere a kritikus pillanatban a nullára csökkent. A kérdés most már csak az: a kudarcot vallott művelet után az orosz titkosszolgálat vajon elengedi-e az Orbán-kormány kezét, vagy a hátralévő napokban egy még radikálisabb, hazai földön végrehajtott forgatókönyvvel próbálkozik meg?

https://www.facebook.com/kata.vasarhelyi.7/photos/ez-a-nagy-bumma-szerb-eln%C3%B6k-frank

Aki röviden nem tudja kifejteni a gondolatait, az nagyobb gazemberségre is képes!

Pásztor Bálint húsvéti interjúja margójára

„Amennyit fel a kerék, annyit le is!”
Magyar szólás  

Az adófizetők, vagyis a mi pénzünkből fenntartott Magyar Szó húsvéti számának címoldalán (a fotón) Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke mosolyog a jobb sorsra érdemes olvasóra. 
Miért nem Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke köszöntötte az olvasókat az egyik legnagyobb keresztény ünnep alkalmából, és miért egy pártelnök? Ez lett volna a természetes. Az MNT-nek azonban csak egy egész oldalas, színes reklámoldal jutott. Nem először kerül megalázó helyzetbe az állítólagos magyar önkormányzat vezető testületének elnöke, de ez – úgy tűnik – nem zavarja.

A Pesevszki Evelyn, a lap fő- és felelős szerkesztője által jegyzett, Eredményekkel a bizalomért[1] című, a VMSZ dinasztikus elnökének magyarázkodására készült terjedelmes írása a címoldali bevezető után a 4. és 5. oldalon folytatódik. 
A számítógépen nyolc (!) oldalas (3590 szó, 26 738 karakter) írással bizonyára még a nyomdászoknak is gondjuk lehetett, hiszen látható, hogy alig tudták rázsúfolni az egyébként belföldi híreknek szánt két oldalra. 
Pesevszki Evelynnek feltehetően nem szólt senki, hogy az újságoldalak nem gumiból vannak, nem lehet őket nyújtani. És azt sem, hogy „aki egy újságírói oldalon (flekken) nem tudja kifejteni a gondolatait, az nagyobb gazemberségre is képes”. (A teljes interjú itt olvasható el: https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.350127/Eredmenyekkel-a-bizalomert)

És ez még nem minden. Ugyancsak a címoldalon kezdődik, majd a 11. oldalon folytatódik az Aleksandar Vučić szerb elnöknél április 3-án tartott „egyeztetésről” szóló beszámoló, amelyen Pásztor és a VMSZ elnökségének tagjai is részt vettek. 
Ugyanezen az oldalon található egy harmadik írás is, az európai integrációról és a külpolitikai helyzetről, amelyben Vučić a VMSZ küldöttségével folytatott beszélgetést „rendkívül árnyaltnak” nevezte. A VMSZ politikusai „kritikát is megfogalmaztak”, miszerint az Uniónak is el kell ismernie mindazt, amit Szerbia tett az európai útján. 
Joggal merül fel a kérdés: mit is tett valójában? Március 12-én az Európai Parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Szerbia számos tárgyalási fejezetben korlátozott vagy semmilyen előrelépést nem ért el[2]. Az integráció éppen azért nem halad, mert Szerbia nem teszi meg a szükséges lépéseket – ezért viszont az Uniót hibáztatja.

Akinek még ez sem elég, a 9. oldalon Pásztor Bálint egész oldalas, színes húsvéti üdvözletében gyönyörködhet. Csak azt nem tudni, honnan a temérdek pénz a reklámokra. A két Bálint – Pásztor és Juhász (a Tartományi Képviselőház VMSZ-es elnöke) – ugyanis az elmúlt három hónapban 12 ezer eurót költött Facebook-hirdetésekre[3].

A Magyar Szó Varjú Márta másfél évtizedes, kártékony főszerkesztése alatt, majd Pesevszki Evelyn irányítása idején a megboldogult Pásztor István, most pedig fia, Pásztor Bálint megafonjává vált. 
Nem emlékszem arra, hogy bárkinek valaha két teljes oldalas nyilatkozata lett volna a lapban. A junior Pásztor ebben is túltett az egyébként szintén terjengős apján, sőt még a volt Jugoszlávia elnökén, Titón is.

Visszatérve az alákérdezős húsvéti interjúra – amely csaknem egybeesik azzal, hogy március 2-án volt két éve Pásztor elnökké választásának –, semmi újat nem tartalmaz. Ugyanazok a frázisok ismétlődnek, amelyeket már számtalanszor hallottunk. Mintha az elv az lenne: amit százszor elmondanak, azt végül elhiszik.

A cikk címe (Eredményekkel a bizalomért) már önmagában is hamis. Milyen eredményekről beszélhetünk a vajdasági magyar közösség esetében az elmúlt másfél évtizedben? Talán arról, hogy hetvenezerrel csökkent a közösség lélekszáma? Ezzel aligha lehet bizalmat építeni.

Pásztor egyik alapvető tézise szerint „a vajdasági magyarok közül szinte mindenki VMSZ-közeli. Mert ez a normalitás”. Ez egyszerűen nem igaz. A VMSZ-t főként azok támogatják, akik a magyarországi támogatásokból részesültek, akik a párt révén jutottak álláshoz, vagy valamilyen előnyhöz – és ezáltal kiszolgáltatottá váltak. 
 

A 2023-as parlamenti választásokon a VMSZ 62 408[4] szavazatot kapott, ami a vajdasági magyarság alig egyharmadát jelenti. A tartományi választásokon még ennél is kevesebbet (59 690-et[5]). 

A magyarkanizsai Mi Civilek csoport március 31-én petíciót indított, amelynek aláírói „elhatárolódnak a Vajdasági Magyar Szövetség politikai tevékenységétől, és cáfolják Pásztor Bálint állítását állítását, miszerint a vajdasági magyarok teljes vállszélességgel támogatják a Szerb Haladó Pártot és annak koalíciós partnereit (többek között a Szerb Radikális Pártot)”[6]

A petíciót április 7-ig 189 személy írta alá a Facebookon[7].   
Április 4-én megalakult az óbecsei TISZA Sziget is[8]. Horgos, Bácskossuthfalva és Zenta után ez már a negyedik ilyen ellenzéki szervezet. 

Régebbről az ellenzékhez tartozik a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a tavaly alakul Vajdasági Magyar Plénum.

Pásztor tehát nem beszélhet a teljes közösség nevében – sem felhatalmazása, sem hitelessége nincs hozzá.

A kúlai választások kapcsán azt állította, hogy „a magyarok egy emberként” álltak a lista mögé. Ilyen adat azonban nem létezik. Senki sem tudja megmondani, hogy etnikai alapon ki hogyan szavazott. Ez puszta feltételezés.

A választások másik két „kuriózuma” még beszédesebb.
Az egyik: a VMSZ koalícióra lépett a Szerb Haladó Párttal, a Szerbiai Szocialista Párttal és a Szerb Radikális Párttal. Ez politikai és erkölcsi értelemben is vállalhatatlan[9]. 
Pásztor mindezt azzal relativizálja, hogy Šešelj ma már nem olyan befolyásos, mint korábban. Ez azonban nem érv. A tudományos munkákat felmutatni nem képes jogtudományok doktorának illene tudnia: a háborús bűnök nem évülnek el! 
A másik: Dragan Kapičić, a „győztes lista” vezetője ellen adócsalás miatt büntetőeljárás folyik[10]. Normális körülmények között ilyen személy nem is indulhatna választáson. 
„Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók” – tartja a mondás. Ez a folyamat már régen lezajlott.

Pásztor Bálint az esetleges előrehozott választásokról azt mondta: álláspontja szerint „nem megfelelő az időpont”, mivel véleménye szerint az „nem oldaná meg azokat a feszültségeket, amelyek kétségtelenül jelen vannak a társadalomban”[11]. Ez is jól mutatja: számára a hatalom megőrzése fontosabb, mint a társadalmi feszültségek feloldása. 
Pedig éppen a választások jelenthetnének kiutat. 
A bizonytalanság és a feszültség – az ő politikájában – fontosabb, mint a béke és a fejlődés.

Bozóki Antal

__________
[1] Pesevszki Evelyn: Eredményekkel a bizalomért. Magyar Szó, 2026. április 4. 1., 4-5., vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.350127/Eredmenyekkel-a-bizalomert, 2026. április 4. 8:00 
[2] Az EP számos bírálatot fogalmazott meg Szerbiával szemben. https://szmsz.press/2026/03/12/az-ep-szamos-biralatot-fogalmazott-meg-szerbiaval-szemben/, 2026. március 12. 15:48 
[3] Pásztor és Juhász három hónap alatt 12 ezer eurót költött Facebook-reklámokra. https://szmsz.press/2026/03/29/pasztor-es-juhasz-harom-honap-alatt-12-ezer-eurot-koltott-facebook-reklamokra/, 2026. március 29. 19:26 
[4] Републичка Изборна Комисија [Köztársasági Választási bizottság]. Резултати избора [Választási eredmények]. https://www.rik.parlament.gov.rs/542645/rezultati/ 
[5] Uo. Bővebben lásd a „Győztünk”? c. írásomban. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=16020, 2023. december 18. 
[6] Ki szeretne elhatárolódni a VMSZ politikai tevékenységétől? https://szmsz.press/2026/03/31/ki-szeretne-elhatarolodni-a-vmsz-politikai-tevekenysegetol/, 2026. március 31. 11:08

[7] Vajdasági magyarok elhatárolódása! https://www.peticiok.com/signatures/vajdasagi_magyarok_elhatarolodasa/

[8] Óbecsén is megalakult egy TISZA Sziget. https://szmsz.press/2026/04/04/obecsen-is-megalakult-egy-tisza-sziget/, 2026. április 4. 18:42 
[9] Bővebben lásd A szófogadó kúlai magyarok c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17844, 2026. április 1. 
[10] N. D.: Kapičiću preti do 10 godina [Kapičićot tíz év (büntetés – B. A.) fenyegeti]. Danas, 2026. április 3. 5., és Adócsalás miatt folyik eljárás a kúlai hatalmi koalíció listavezetője ellen. https://szmsz.press/2026/04/02/adocsalas-miatt-eljaras-a-kulai-hatalmi-koalicio-listavezetoje-ellen/, 2026. április 2. 10:58  
[11] mh: Most nem oldja meg a társadalmi feszültséget. https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.350079/Most-nem-oldja-meg-a-tarsadalmi-feszultseget, 2026. április 3. 11:34