Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
2026. július 16.
Lavinát indított el reakciókból Snežana Paunović, Szerbia államigazgatási és önkormányzati minisztere azzal a kijelentésével, hogy ha 1998-ban ő lett volna Slobodan Milošević helyében, etnikailag megtisztította volna Koszovót az albánoktól.
A miniszter leváltását az ellenzék egy része követeli, ehhez a felhíváshoz csatlakozott a szerb parlamentben működő Demokratikus Akció Pártjának képviselője, Šaip Kamberi is.
Éles bírálatok érkeztek az Európai Unióból is, amely hangsúlyozta: „Európában nincs helye olyan retorikának, amely igazolja vagy támogatja az etnikai tisztogatást.” Brüsszel arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen kijelentések nincsenek összhangban azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Szerbia a Koszovóval folytatott párbeszéd keretében vállalt.
Sandro Gozi, az Európai Parlament képviselője szerint „Szerbia nem állíthatja hitelesen, hogy elkötelezett az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett, miközben kormányának tagjai a Milošević-korszak retorikáját és ideológiáját élesztik újjá.”
Albániai és koszovói politikusok ugyancsak úgy vélik, hogy ez a retorika Slobodan Milošević politikájának folytatását igazolja. Koszovóban Paunovićot persona non gratának nyilvánították.
A miniszter nem tagadja meg pártja stratégiáját
A szerb kormány hivatalosan nem reagált, ami mára megszokottá vált, amikor Aleksandar Vučić államfő külföldön tartózkodik. Négy nappal később Vučić kijelentette, hogy Paunović szavai nem tükrözik sem az ő akaratát, sem a szerb kormány álláspontját, és hangsúlyozta: Szerbia politikája a párbeszéd, nem pedig az etnikai tisztogatás.
A heves felháborodás után Snežana Paunović közleményt adott ki, amelyben ahelyett, hogy elhatárolódott volna korábbi kijelentéseitől, azt írta:
„Nem tagadom meg a Szerbiai Szocialista Párt politikáját, amely leírhatatlanul nehéz történelmi körülmények között vezette Szerbiát; azt a pártot, amely nagy áldozatokat hozott, amelynek nevét a leggyakrabban emlegették Hágában, amely soha senkitől nem könyörgött semmiért azért, hogy egyenes gerinccel és eszméihez hűen megmaradhasson. Nem tagadom meg pártom stratégiáit sem, amelyeket Szerbiának nevezett otthonunk egy részében zajló fegyveres lázadás körülményei között választottunk.”
Nyilvánosan kimondta azt, amit titokban gondolnak
A szerb közvélemény egy része úgy véli, hogy az ilyen kijelentések célja más események háttérbe szorítása. Dragan Popović, a Gyakorlati Politika Központ igazgatója azonban úgy látja, hogy a nyilatkozat egyszerűen „a miniszter nyilvános szereplési képességeinek tükre”, és hogy „csupán nyilvánosan kimondta azt, amit a hatalom többsége gondol.”
– Ez valójában sajnálkozás amiatt, hogy nem valósult meg az etnikai tisztogatás. Tudjuk, hogy az SPS valóban megpróbálta etnikailag megtisztítani Koszovót. Ezt megelőzően koszovói albánok tömeges meggyilkolására került sor, ezért a jugoszláv és szerb katonai, illetve rendőri vezetés teljes csúcsát elítélte a hágai törvényszék. Most ott tartunk, hogy miniszterek dicsőítik a legsúlyosabb bűncselekményeket. Ez máshol földrengésszerű politikai következményekkel járna, itt viszont néhány nap múlva már senki sem fog róla beszélni – mondta Popović a DW-nek.
Dačić relativizálja a gyűlöletbeszédet
Párttársa védelmére kelt a szerb kormány alelnöke és az SPS elnöke, Ivica Dačić, aki képmutatónak nevezte a minisztert ért bírálatokat, és hozzátette: „Koszovóban a szerbek ellen hajtottak végre etnikai tisztogatást, de ez senkit sem érdekel.”
Popović szerint ez csupán azt bizonyítja, hogy „a Milošević által végrehajtott etnikai tisztogatás senkinek sem jelent problémát, és egy újabb etnikai tisztogatás sem lenne az. A gond csak az, ha ezt valaki nyilvánosan kimondja, utána pedig relativizálni próbálják. Paunovićról talán elmondható, hogy politikailag tapasztalatlan volt, és őszintén kimondta azt, amiről mások hallgatnak. Ivica Dačićról azonban ez nem mondható el. Éppen ezért az ő kijelentését még veszélyesebbnek tartom.”
A kilencvenes évek politikájának dicsőítése
Bármennyire is igyekeznek a szerb hatóságok elfedni valódi természetüket, tény, hogy a gyűlöletbeszédet gondosan ápolják a nyilvánosságban, és ezt egyre nyíltabb fizikai erőszak is kíséri. Ez különösen jól látszott a srebrenicai megemlékezések júliusi napjaiban. Paunović fellépése jól illeszkedett a hatalom közös narratívájába a múlttal való szembenézésről, a háborús bűnökről és a térségbeli kapcsolatokról.
Dragan Popović szerint mindez azt mutatja, hogy „nemcsak hogy nem történt szakítás a kilencvenes évek politikájával, hanem azt ma már egyenesen dicsőítik. A Szerb Haladó Párt és az SPS a radikálisok és a szocialisták politikáját folytatja, csupán megváltozott körülmények között. A közbeszéd radikalizálódik, a társadalom pedig a verbális és fizikai erőszak robbanásának szélére sodródott. Az ilyen kilengések ennek az általános radikalizációnak a következményei. Mindez Aleksandar Vučić és teljes koalíciója politikájának eredménye.”
A 3-as klaszter ismét nehéz helyzetben
Reakciók érkeztek az Európai Unióból is. Az elmúlt hetek egyik fő témája a csatlakozási tárgyalások 3-as klaszterének megnyitása volt, és az Európai Bizottság igyekezett elismerni Szerbia állítólagos – sokak szerint csupán képzeletbeli – előrehaladását. Paunović retorikája azonban ismét emlékeztette mindenkit a valóságra: arra, hogy a jelenlegi szerb vezetés Slobodan Milošević politikai örökségét viszi tovább, amelyet Vojislav Šešelj politikai elképzelései tovább erősítenek, és semmilyen problémát nem lát a múlt súlyos örökségében.
Popović úgy véli, hogy „az Európai Bizottság számára egyre nehezebb lesz fenntartani ezt a realista politikai megközelítést, amellyel mindenáron igyekszik Szerbiát az európai úton tartani, noha ez a hatalom már régen letért arról. Valószínűleg a Bizottság tisztviselőinek sem könnyű tovább szemet hunyni, hiszen Aleksandar Vučić rendszere egyre rosszabbá válik. A vörös vonalat már régen meg kellett volna húzni, amelyet nem lehet átlépni. Véleményem szerint Vučić már minden vörös vonalat átlépett, és kérdéses, meddig tartható fenn még ez a hozzáállás vele szemben.”
A sebek feltépésének ideológiája
Az elvesztett háborúk traumái nyilvánvalóan továbbra is politikai tőkét jelentenek Szerbiában.
Dragan Popović szerint:
– Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a sebeket, és állandóan azt sulykolja, hogy a veszély még nem múlt el. Sajnos a jelenlegi hatalom képes arra, hogy ilyen rendkívül veszélyes alapokon mozgósítsa a társadalmat. Nem hiszem, hogy ez már a végleges visszatérés lenne a kilencvenes évekbe – inkább egy nagyon erős figyelmeztető jel. Ugyanakkor emlékeztet bennünket arra is, kik voltak a kilencvenes évek politikájának főszereplői: ugyanazok az emberek, akik ma is hatalmon vannak – zárta gondolatait a DW-nek nyilatkozó Popović.
Ivica Petrović (Deutsche Welle)
