VMP: UNIÓS CSATLAKOZÁS?

KISEBBSÉGVÉDELMI FELTÉTELEK?

ELÉG LEGYEN A RÓZSÁS KÉPET FELFESTŐ, MEGÉLHETÉSI POLITIKUSOKBÓL! 

 

2026. június 25

Szerbia európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséhez az egyik feltétel a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó, 2016. március 3-án elfogadott cselekvési terv kidolgozása volt. A terv végrehajtása messze elmaradt a vállaltaktól.

A terv végrehajtási időszaka 2020-ban lejárt.

A 2021. szeptember 8-án Belgrádban bemutatott ex post hatáselemzés szerint az akcióterv 51 százaléka valósult meg teljes egészében, a többi részlegesen vagy sehogy. 

Ez arra utal, hogy a szerb kormány nem szorgalmazta kellő következetességgel az előirányzott intézkedések végrehajtását, és nem követelte meg azok érvényesítését az illetékes intézményektől.

A nemzeti kisebbségi közösségek helyzetében az utóbbi tíz évben alig történt lényegi előrelépés. Egyes területeken, különösen a hivatalos nyelvhasználat terén, a helyzet inkább romlott.

A Magyar Nemzeti Tanács a jogérvényesítő harc helyett elkendőző nyilatkozatot adott ki a helyzetről, „egyértelműen pozitív mérleget” emlegetett. Az MNT a vajdasági magyarok jogvédelme helyett csúsztat és a szerb hatalomnak falaz a kisebbségi érdekek elhanyagolásában.

Most május 28-án a szerb kormány a 2026–2029-es időre új cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére.

Egy ilyen fontos kérdésben az MNT csak látszattevékenységet folytat. Hivatalos álláspontot nem foglalt.

Kérdés, megvitatta-e egyáltalán a cselekvési terv tervezetét? Napirendre tűzte-e a dokumentumot? Elfogadott-e róla határozatot? Megfogalmazta-e a vajdasági magyar közösség szempontjából fontos követeléseit? Titok.

Az új kisebbségi cselekvési terv rendkívül fontos dokumentum. Megvalósulásától nemcsak Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatának előrehaladása függ, hanem az őshonos vajdasági magyar közösség helyzetének rendezése és jogainak tényleges érvényesítése is. 
Ennek ellenére az MNT vezetősége ezúttal sem kezelte kellő komolysággal és körültekintéssel a dokumentumot. Az MNT Hivatal mint paraván jelenik meg.

Széles körű szakmai vitát kellett volna szervezni a tervezetről. A dokumentumot az MNT ülésének napirendjére kellett volna tűzni, meg kellett volna fogalmazni a magyar közösség szempontjából fontos javaslatokat és észrevételeket, majd következetesen küzdeni azok beépítéséért a végleges szövegbe. 
Erre azonban nem mutatkozott sem elegendő etikai erő, sem politikai akarat, sem szakmai felkészültség.

Az MNT működése ismét azt mutatja, hogy a testület politikailag és szakmailag sincs felkészülve a vajdasági magyar közösség érdekeinek érdemi képviseletére. A minimumon alul teljesít.

2026 októberében nemzeti tanácsi választások lesznek.

Egyértelmű, hogy nem ilyen képviselőket kell megszavazni, hanem a helytállásban hiteles képviselőket, akik nem demagógiával töltik ki a mandátumukat és nem „rózsás” képet festő megélhetési politikusokként utaznak.

Az új MNT-nek szakmai bizottságot kell felállítani a cselekvési terv érvényesítésének folyamatos követésére és megvalósításának szigorú ellenőrzésére!

VAJDASÁGI MAGYAR PLÉNUM

Kapcsolódó írás:

Bozóki Antal: Új kisebbségi cselekvési terv – régi mulasztások. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18046, 2026. június 22.

ÁTFOGÓ REFORMRA VAN SZÜKSÉG

„Bármi áron megtartani – vagy minőségi magyar oktatást építeni?”

 

Fotó: Getty Images

 

Vitára érdemes témát vetett fel dr. Kőrösi Gábor a vajdasági magyar oktatás helyzetéről a Szabad Magyar Szó oldalán.

Vajdasági magyar pedagógusként közel harminc évet töltöttem a pályán. Diplomás történelemtanárként kezdtem dolgozni, majd az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszékén magiszteri fokozatot szereztem. Kutatási területem a vajdasági magyar oktatásügy volt.  

 

Tapasztalatom szerint a vajdasági magyarok – köztük a pedagógusok többsége is – félnek a változásoktól, holott a változás új utakat nyithat, és a fejlődés irányát mutathatja. 

 

Pályafutásom során Temerinben, Szabadkán, majd a Közép-Bánát három településén – Tordán, Magyarcsernyén és Magyarittabén – is dolgoztam. Végül azért döntöttem a Németországba költözés mellett – nem divatból, hanem a nyugalom és a biztonság reményében –, mert ráébredtem arra, hogy a politikai hovatartozás és a pártkönyvecske sok esetben többet ér a tudásnál és a több évtizedes tapasztalatnál.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke egy interjúban így fogalmazott a kivándorlással kapcsolatban: „Az elvándorlásnak gazdasági okai vannak, de a közhangulat is meghatározó. Az emberek azért mennek el, mert nem látják a jövőjüket, vagy úgy érzik, hogy a tehetségük és szorgalmuk nem kapja meg a megfelelő elismerést.” 

 

Ez a késői felismerés az oktatásügyre is fájdalmasan igaz.

Németországi tapasztalat: a minőség elsőbbsége 

 

Baden-Württemberg tartományban dolgozva tapasztaltam meg igazán a különbséget. Ott az oktatási rendszer valóban a megoldásokra és a gyermekek szükségleteire összpontosít. 

 

Rugalmas iskolaszerkezet: tízezer lakosnál kisebb településeken is működhet alsó tagozat. Hat gyermek esetén osztályt nyitnak, huszonöt–harmincöt tanulónál pedig két párhuzamos osztályt indítanak.

 

Iskolaközpontok: ötödik osztálytól a diákok iskolaközpontokba járnak, ahol képességeik és érdeklődésük alapján több irányban folytathatják tanulmányaikat: szakiskolában, Realschuléban vagy gimnáziumban.

 

Logisztika: a helyi iskolabuszok a diákok órarendjéhez igazodnak, így a tanítás befejezése után a várakozási idő minimális. Ebben a rendszerben a minőség mindig fontosabb a puszta létszámnál.

 A vajdasági oktatás problémái 

A vajdasági oktatásban a németországi tapasztalataimhoz képest gyakran azt láttam, hogy a szakmaiság háttérbe szorul. 

 

Diplomás tanárként az egyik első tablón „előadóként” tüntettek fel, ami különösen bántó volt, hiszen az Újvidéki Egyetemen végeztem történelemtanárként. Ugyanakkor olyan kollégákat is láttam, akik tanítás mellett, hétvégi képzésben szerezték meg tanítói diplomájukat, sokszor megkérdőjelezhető körülmények között. Versenyekre is többnyire én vittem a diákjaimat, gyakran saját magam keresve támogatókat. Amióta nem tanítok, ezekre a versenyekre senki nem viszi e három iskola diákjait.

 

Az oktatási minisztérium tíz-húsz évvel ezelőtt kezdeményezte a pedagógusok ötévenkénti minősítésének és a teljesítményalapú javadalmazásának bevezetését, de az elképzelés sajnos megrekedt. Pedig egy ilyen rendszer elősegíthetné, hogy a szakértelem és a jó gyakorlatok az iskolák között is terjedjenek. Ma viszont azt látjuk, hogy megfelelő pedagógiai előképzettség nélkül tanítanak idegen nyelvet „menedzserek”, vagy tartanak testnevelésórát olyanok, akik elsősorban a futball iránti szeretetük miatt kapták meg az állást. Ennek végső soron a diákok látják kárát.

 Kulturális sokk és politikai károk

Ha működne egy átgondolt iskolaközponti rendszer, a falusi gyermekek nem kerülnének ekkora hátrányba, és nem érné őket olyan mértékű „kulturális sokk” a városi iskolákban. Nem szembesülnének ilyen éles környezeti, társadalmi és oktatási különbségekkel. Az én fiaim például tizenöt éves korukban láttak először valódi tornatermet, mert a tordai tornaterem felépítése évtizedeken át csupán ígéret maradt. Helyette a gyerekek sakkoznak vagy kártyáznak, miközben a tanár a telefonját nyomkodja – ha egyáltalán bemegy az órára.

Tordán, Magyarcsernyén és Magyarittabén a drasztikusan alacsony osztálylétszám nemcsak a fenntarthatóságot, hanem az oktatás minőségét is veszélyezteti. Aki ma magas szintű tudást vár el, azt a szülők könnyen „gonosznak”, a tantestület pedig „problémásnak” bélyegzi, mert rontja az iskola átlagát.

A Vajdasági Magyar Szövetség politikája sajnos az oktatásban is mély nyomokat hagyott. 1975-ben Újvidéken még annyi magyar óvodás volt, hogy engem is szerb nyelvű csoportba osztottak, majd 1977-ben kerültem át a magyar csoportba. 1979-ben kilenc általános iskolában folyt magyar nyelvű oktatás.

És ma mi a helyzet?

 

Mindenki tudja, de kevesen merik kimondani: sok esetben a „magyar pénz”, vagyis a különböző ösztöndíjak és támogatások miatt íratnak magyar tagozatra nem magyar anyanyelvű gyermekeket is, akiknek a jelenléte gyakran elsősorban a létszám fenntartását szolgálja. A beíratásnak azonban nem támogatási vagy statisztikai érdekeket, hanem a gyermek valós nyelvi kompetenciáját és oktatási érdekét kellene szolgálnia.

Németországban döbbentem rá igazán arra, mennyire gyermekközpontú lehet az oktatás. Nincs rossz vagy buta gyermek: csak eltérő készségekkel, adottságokkal és igényekkel rendelkező gyermekek vannak.

Nem az a kérdés, hogy megérett-e a vajdasági magyar oktatás egy átfogó reformra. Megérett. A valódi kérdés az, hogy kik, milyen eszközökkel és milyen indíttatásból fogják azt végrehajtani.

Meg kell szüntetni az oktatási rendszer átpolitizáltságát. Erősíteni kell a pedagógusok szakmai önállóságát, és vissza kell adni társadalmi megbecsültségüket.

Az intézményvezetők kiválasztásának pedig a jövőben nem a lojalitáson, hanem a szakmai tudáson, a tapasztalaton és a vezetői alkalmasságon kell alapulnia. 

A vajdasági magyar oktatásban nem a létszám mindenáron való fenntartása, hanem a minőségnek, a szakmaiságnak és a gyermek érdekének kellene elsőbbséget élveznie.

 Mgr. Rontó B. Judit

Kapcsolódó írás 
Dr. Kőrösi Gábor: Bármi áron megtartani – vagy minőségi magyar oktatást építeni?
https://szmsz.press/2026/06/19/barmi-aron-megtartani-vagy-minosegi-magyar-oktatast-epiteni/

Kialakulóban van-e a médiapluralizmus a vajdasági magyar médiában?

Fotó: Pannon RTV 

2026. június 21. 7:25 

A vajdasági magyar médiumok, amelyeknek az alapítója a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), az elmúlt nyolc évben, 2018 és 2026 között összesen hétmilliárd forintot, azaz 18 121 327 eurót kaptak a magyar kormánytól, miközben annak élén Orbán Viktor állt. Az MNT kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tagjaiból áll, így ezekben a médiumokban a magyar adófizetők pénzét elsősorban az Orbán-féle Fidesz és a VMSZ népszerűsítésére fordították – írja az N1.

A Fidesz magyarországi parlamenti választásokon elszenvedett elsöprő veresége után a győztes Tisza Párt vezetője, Magyar Péter Budapesten találkozott Pásztor Bálinttal, a VMSZ elnökével. Ebből az alkalomból egyértelműen a tudtára adta, hogy nem fogja eltűrni, hogy a minden magyar állampolgár által finanszírozott, de a VMSZ ellenőrzése alatt álló vajdasági médiumok továbbra is kizárólag a Fidesz propagandáját terjesszék.

Tőke János, a Családi Kör havilap szerkesztője és a Szabad Magyar Szó portál főszerkesztője az N1 portálnak elmondta, hogy Magyar azon a találkozón azt is kifogásolta, hogy a legnagyobb magyarországi ellenzéki párt elnökeként az áprilisi választások előtt mindössze kétszer hangzott el a neve a Pannon RTV-ben, amelynek alapítója az MNT.

Tőke megjegyzi, hogy ezt követően „éles fordulat” következett be a vajdasági magyar médiában. Pásztor először a Vajdasági RTV Napjaink című műsorában vállalt vitát a Vajdasági Magyar Plénum (VMP) elnökével, Surányi Zoltánnal, majd arra kérte Fremond Árpádot, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, hogy üzenje meg az MNT alapítású médiumok főszerkesztőinek: biztosítsanak teret az ellenzéki szereplőknek is a médiumaikban.

„Ettől a pillanattól kezdve, mintha valaki varázspálcával intett volna, az ellenzéki pártok és mozgalmak közleményei elkezdtek megjelenni a Magyar Szó napilapban, a Pannon RTV-ben és a Hét Nap hetilapban. Ezek a médiumok egymással versengtek, hogy ki készít hamarabb interjút a Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) elnökével, Rózsa Zsomborral” – nyilatkozta az N1 portálnak Tőke.

„Sajtószabadság a pártelnök parancsára”

Tőke hozzáteszi, hogy ez az „abszurd helyzet”, amelyben a VMSZ elnöke „utasítja” a párt volt alelnökét, aki jelenleg az MNT elnöke, hogy engedjen át médiafelületet más szereplőknek is, nem tekinthető médiapluralizmusnak.

„A megfelelő kifejezés erre: a pártelnök parancsára végrehajtott sajtószabadság. És ha valaki megkérdezi, miért volt ez fontos, a válasz: a pénz miatt, mert a Magyar Szó és a Pannon RTV az elmúlt nyolc évben 17 millió eurót kapott az Orbán-kormánytól zárt pályázatokon keresztül” – magyarázza Tőke.

Sinkovics Norbert, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Médiatanulmányok Tanszékének tanársegédje úgy véli, hogy a magyarországi kormányváltás óta csak „felszínes változás” történt az MNT alapítású vajdasági magyar médiumokban.

„Ez abban nyilvánul meg, hogy ezek a médiumok elkezdtek olyan embereket is meghívni, akik a Vajdasági Magyar Szövetség körén kívül esnek. A mások felé való nyitás egy nagyon furcsa, szakszerűtlen módon történt. A VMSZ képviselői megkérték az MNT égisze alá tartozó szerkesztőségeket, hogy kezdjenek el olyan embereket is hívni, akik nem kötődnek a VMSZ-hez. Ez egy nagyon rossz üzenet, amely arról tanúskodik, hogy ezekben a médiumokban nem létezik a működésükhöz szükséges autonómia. Ha egyetlen telefonhívásra be lehet kapcsolni vagy ki lehet zárni valakit a közbeszédből vagy a médiaáramlatokból csak azért, mert másképp gondolkodik, akkor azok a médiumok lényegében nem töltik be a szerepüket” – mutat rá Sinkovics.

„Kvázi-médiapluralizmusról van szó”

Sinkovits emlékeztet arra, hogy ezek a vajdasági magyar médiumok nem kereskedelmiek, hanem Magyarország, Szerbia, sőt Európa polgárainak pénzéből finanszírozzák őket különböző projekteken keresztül.

„Attól tartok, hogy itt egy kvázi-nyitásról vagy kvázi-pluralizmusról van szó, és hogy ez valójában csak a számokra, a játékidőre, az egyik vagy másik oldalnak adott szavak számára fog korlátozódni. Ez nem médiapluralizmus, mert a médiatartalom minőségére is figyelni kellene. Lényegi változást az hozna, ha azokban a magyar médiumokban a kérdező újságírók végre valódi újságírói kérdéseket kezdenének feltenni, például arról, hogyan kezelik a pénzáramlásokat és a döntéseket egy közösségen belül. Én ezeket a törekvéseket még mindig nem látom ezekben a médiumokban” – mondta az N1 portálnak.

Tőke János úgy véli, hogy a vajdasági magyar média úgynevezett nyitására egyáltalán nem került volna sor, ha a Tisza Párt nem nyeri meg a magyarországi választásokat.

„A kisebbségi média ezen nyitása nem a vajdasági magyaroknak vagy az ellenzéki erőknek szól, hanem a VMSZ ezzel kizárólag Magyar Péternek és pártjának küld üzenetet – azt, hogy az MNT alapítású médiumok szabadok, és bárki szót kaphat, még a nemrégiben alapított szervezetek is. A tágabb kép valójában nem változott meg azáltal, hogy ezekben a médiumokban most teret adnak azoknak, akiket évtizedekig figyelmen kívül hagytak, és azoknak, akik nem fújnak egy követ a VMSZ-szel. Továbbra is csak itt-ott jelenik meg egy-egy kritikus hangvétel vagy kommentár, miközben elemző és oknyomozó írások még mindig nincsenek” – értékeli a Szabad Magyar Szó portál főszerkesztője.

Vitaest valódi vita nélkül

A Pannon Televízió június 15-én, hétfőn Közbeszéd című műsorába meghívta Pásztor Bálintot, a VMSZ elnökét, Csonka Áront, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnökét, Surányi Zoltánt, a VMP elnökét és Rózsa Zsombort, aVMÚ elnökét.

A vendégeknek egyenként három percük volt arra, hogy a vajdasági magyarok számára kulcsfontosságú témákról beszéljenek, mint például az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás, az anyanyelv hivatalos használata, a demográfia, a gazdaság, valamint az ezen szerbiai kisebbségi közösségen belüli politikai helyzet.

A beszélgetőtársaknak lehetőségük volt egy-egy percben válaszolniuk vitapartnereik kijelentéseire. A műsor formátuma egy választási vitára emlékeztetett. A műsorvezető nem tett fel kérdéseket a vendégeknek, csupán bejelentette, melyik témáról van szó, és figyelmeztette a beszélgetőpartnereket, ha lejárt az idejük.

„A műsor merev forgatókönyve olyannyira leszűkítette a műsorvezető szerepét, hogy még az egyes témákat sem kellett felkonferálnia, mivel azok is megjelentek a képernyőn. Nem tette meg azt, ami valójában a feladata lett volna: nem figyelmeztette a meglehetősen arrogáns Pásztor Bálintot, hogy ne vágjon mások szavába, és ne rabolja a mások idejét. Azzal, hogy a VMSZ első emberét a műsor során végig «elnök úrnak» szólította, egy fölé- és alárendeltségi viszonyt alakított ki Pásztor és a többiek között. Ezt a műsort csak hatalmas jóindulattal lehet vitának nevezni. Inkább egy választási programismertetőre hasonlított, amelyben mindenki a maga történetét meséli, miközben a vélemények csak ritkán ütköznek” – állapítja meg Tőke.

A mennyiség nem jelent egyben minőséget

A Szabad Magyar Szó főszerkesztője megjegyzi az N1 portálnak, hogy a Pannon Televízió mindenesetre „érdemel egy pluszpontot” azért, mert megszervezte ezt a műsort, de az még így is „nagyon messze állt egy igazi vitaműsortól és az álláspontok ütköztetésétől”.

Sinkovics Norbert az N1 portálnak kifejti, hogy őt mint újságírót és az egyetemen újságírást oktató tanárt jobban érdekli a minőség, mint a mennyiség.

„Nem lehet a média- vagy társadalmi pluralizmust arra leszűkíteni, hogy valaki 30 másodpercig vagy egy percig beszélt-e. Sokkal fontosabb, hogy milyen kontextusban jelennek meg ezek az emberek, hogy a polgárok valóban megértik-e, miről van szó, és képesek-e megalapozott döntést hozni? Abban a műsorban láthattuk, hogy olyan témákat nyitottak meg, amelyekről a nézőik többsége valószínűleg most hallott először, ha kizárólag az MNT égisze alá tartozó médiából tájékozódnak. Az oktatást, tájékoztatást, kultúrát, nyelvet stb. érintő témák eddig kizárólag a tanács és a VMSZ munkájának népszerűsítési eszközeként voltak jelen ezekben a médiumokban” – hangsúlyozza Sinkovics. Ő is egyetért Tőkével abban, hogy a Pannon Televízió műsorában nem volt valódi vita.

„Az újságíró nem tett fel kérdéseket, nem az az benyomásom támadt, hogy érdemben ő vezette volna a műsort. Maga a formátum is elég problémás volt. Nekem egy választási kampányra hasonlít. Úgy gondolom, hogy a médiában dolgozó újságíróknak először át kellene gondolniuk, melyek egy közösség kulcsfontosságú témái, mielőtt megpróbálnak színlelni egy választási vitát. Még egy ilyen formátumnál is az újságírónak nagyon felkészültnek kell lennie, és kérdéseket kell feltennie. Nem beszélhetünk semmiféle pluralizmusról, ha a közérdekű témákat lényegében elkerülik” – vélekedik a médiatanulmányok tanszék tanársegédje.

Kitért Pásztor Bálint azon véleményére is, amely szerint a médiában azoknak kell a legtöbb teret biztosítani, akik a legnagyobb befolyással, illetve társadalmi pozícióval rendelkeznek.

„Az az elv, hogy a médiában csak azokat a szereplőket hagyják beszélni, akiknek bizonyos súlyuk van egy közösségben, teljesen elrugaszkodott a valóságtól. A közpénzekből finanszírozott média szerepe éppen az, hogy hangot és teret adjon azoknak, akik elnyomottak, marginalizáltak, és nincs lehetőségük hozzáférni más médiumokhoz – természetesen nem a szélsőségekre gondolok” – mondta az N1 portálnak Sinkovics.

Az MNT-választás mint az égisze alá tartozó média tesztje

A Magyar Nemzeti Tanács tagjainak megválasztására ősszel kellene sort keríteni. Tőke János úgy véli, hogy az MNT alapítású médiumokban dolgozó újságíróknak és szerkesztőknek „el kellene kezdeniük feszegetni a határokat”.

„El kellene felejteniük az öncenzúrát, össze kellene állítaniuk a közérdekű témák listáját, amelyekkel a VMSZ eddig nem foglalkozott megfelelően, vagy igyekezett a szőnyeg alá söpörni őket, és el kellene kezdeniük feldolgozni ezeket. Ha viszont a főszerkesztők azt jelzik, hogy ezzel nem kell vagy nem szabad foglalkozni, akkor továbbra sem lesz közszolgálati médiánk, ilyen környezetben pedig teljesen értelmetlen készülni a szabad MNT-választásokra” – vonta le a következtetést az N1 portálnak Tőke János.

Sinkovics Norbert úgy véli, hogy a kisebbségi média mellett a nemzeti tanácsi választásokkal a tartományi és köztársasági szintű közszolgálati médiumoknak is foglalkozniuk kellene.

„Ez az egész társadalom és minden intézmény feladata, amelyektől sajnos nem sokat várok. Habár a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak megválasztását még nem írták ki, minden arra utal, hogy a VMSZ és az említett televíziós vita többi szereplője ezt a műsort a választási kampány részeként kezelte. A média szerepe kulcsfontosságú ebben a folyamatban, de kérdéses, hogy mennyire készek ezt a szerepüket valóban betölteni. Ez természetesen a szerkesztőktől és a szerkesztéspolitikától függ. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy tisztességes feltételek fognak kialakulni az ilyen jellegű vitákhoz. Attól tartok, ez megmarad azon a szinten, hogy ki hány másodpercet beszélt vagy szerepelt egy-egy műsorban” – mondta az N1 portálnak Sinkovits Norbert, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Médiatanulmányok Tanszékének tanársegédje.

https://szmsz.press/2026/06/21/kialakuloban-van-e-a-mediapluralizmus-a-vajdasagi-magyar-mediaban/

Új kisebbségi cselekvési terv – régi mulasztások

A szerb kormány továbbra sem teljesíti kisebbségvédelmi vállalásait

Fotó: Srđan Ilić

A szerb kormány május 28-án elfogadta a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó, 2026–2029-re szóló új cselekvési tervet[1].

Demo Beriša emberi és kisebbségi jogi, valamint társadalmi párbeszédért felelős miniszter szerint a dokumentum „fontos lépést jelent az ország kisebbségi közösségei helyzetének további javítása felé”[2]. 
– Ez a dokumentum nem pusztán formális keret, hanem konkrét mechanizmus a nemzeti kisebbségek jogainak fejlesztésére, identitásuk, nyelvük és kultúrájuk megőrzésére, valamint a társadalmi életben való egyenrangú részvételük biztosítására. A cselekvési terv elfogadásával megerősítjük, hogy Szerbia elkötelezett a tolerancián, a kölcsönös tiszteleten és valamennyi polgár egyenlő jogain alapuló társadalom kiépítése mellett – közölte Beriša[3].

A minisztérium közleménye szerint a terv végrehajtása „hozzájárul majd az intézményi keret megerősítéséhez és a kisebbségi jogok teljes körű alkalmazásához” [4]. Hogy ez valóban így lesz-e, abban – az előző cselekvési terv tapasztalatai alapján – joggal lehet kételkedni.

Több mint tízéves történet

Az új cselekvési terv elfogadásának előzményei több mint tíz évre nyúlnak vissza.

Szerbia európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséhez az egyik feltétel a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó, 2016. március 3-án elfogadott cselekvési terv kidolgozása volt[5].

A 23. csatlakozási fejezethez – az igazságszolgáltatás és alapvető jogok területéhez – kapcsolódó, 2016 júliusában elfogadott közös tárgyalási álláspont a 46. számú átmeneti mércét is tartalmazza. Eszerint Szerbiának végre kell hajtania a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó jogi keretet, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési tervet.

A terv végrehajtási időszaka 2020-ban lejárt. Ezt követően, 2023-ban jelentéstételi rendszert hoztak létre. Szerbia első jelentését 2023 decemberében nyújtotta be az Európai Bizottságnak, majd 2024-ben aktualizált jelentést is készített.

Az ország ezt követően további követelményeket kapott a 46. átmeneti mérce teljesítéséhez. Ezek közé tartozott egy új kisebbségi cselekvési terv elfogadása is, amelynek figyelembe kell vennie a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény végrehajtását ellenőrző Tanácsadó Bizottság korábbi, még nem teljesített ajánlásait[6].

Az előző terv csak részben valósult meg

A szerb kormány által 2016-ban elfogadott cselekvési terv végrehajtása messze elmaradt a vállaltaktól[7].

2021. szeptember 8-án Belgrádban mutatták be a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítására vonatkozó cselekvési terv utólagos, úgynevezett ex post hatáselemzését[8]. Már önmagában jellemző, hogy az elemzés elkészítésére nem a szerb kormány kezdeményezésére, hanem az Európa Tanács és az Európai Unió „A különbözőség és az egyenrangúság promóciója”[9] közös programja keretében került sor.

Az elemzés szerint a tervben előirányzott 115 tevékenység közül mindössze 59, vagyis 51 százalék valósult meg teljes egészében. Negyvenhárom tevékenység esetében a végrehajtás csak részleges volt, vagy a meghatározott mutatók nem teljesültek maradéktalanul. Tizenhárom tevékenység, azaz 11 százalék egyáltalán nem valósult meg[10].

A terv tehát az eredetileg előirányzott három év helyett rendelkezésre álló több mint öt év alatt sem valósult meg kielégítő mértékben. Ez arra utal, hogy a szerb kormány nem szorgalmazta kellő következetességgel az előirányzott intézkedések végrehajtását, és nem követelte meg azok érvényesítését az illetékes intézményektől.

A nemzeti kisebbségi közösségek helyzetében ennek következtében alig történt lényegi előrelépés. Egyes területeken, különösen a hivatalos nyelvhasználat terén, a helyzet inkább romlott.

A 2016. évi cselekvési terv tehát lejárt, a kisebbségi jogérvényesítés helyzete viszont nem javult, hanem több vonatkozásban kedvezőtlenebbé vált. Ez a szerb nemzeti kisebbségpolitika egyik súlyos kudarca[11].

Mindezek ellenére az MNT Hivatala szerint „az első akcióterv általánosan pozitívan értékelt dokumentum volt, hatására sok kedvező intézkedés valósult meg. […] Összességében a mérleg egyértelműen pozitív: az akcióterv hozzájárult jogérvényesítésünk hatékonyságának 
növeléséhez”[12]. 
Ennek az értékelésnek azonban ellentmondanak az ex post hatáselemzés adatai. Ha a 115 előirányzott tevékenységnek csupán 51 százaléka valósult meg teljes egészében, 37 százaléka csak részben vagy hiányosan teljesült, 11 százaléka pedig egyáltalán nem valósult meg, akkor 
nehezen beszélhetünk „egyértelműen pozitív” mérlegről. Az MNT Hivatalának közlése így inkább politikai önigazolásnak, mint a tényeken alapuló szakmai értékelésnek tűnik.
Az adatok nemcsak a kormány vállalásai és a tényleges végrehajtás közötti ellentmondást mutatják, hanem az MNT felelősségének kérdését is felvetik.

Mit tett az MNT?

A szerb kormánynak további öt évre volt szüksége ahhoz, hogy új kisebbségi cselekvési tervet fogadjon el.

A Vajdasági Magyar Szövetség propagandaújságjának tekinthető Magyar Szó június 13-án „Mérhető eredményekre épít”[13] címmel közölt írást az új dokumentumról. A lapban nem az MNT valamelyik választott tisztségviselője válaszolt a kérdésekre, hanem az MNT Hivatala. 
Ez önmagában is figyelemre méltó. A nemzeti tanács nevében nem a testület elnöke, nem a végrehajtó bizottság illetékes tagja, hanem a hivatal nyilatkozott. Joggal vetődik fel a kérdés: mivel foglalkozik az MNT elnöke és a végrehajtó bizottság?

Az MNT Hivatala szerint a 91 oldalas új cselekvési terv „az előzőnél tömörebb, ugyanakkor célzottabb és pontosabban mérhető intézkedéseket foglal magában”[14]. A dokumentum állítólag kiemelt figyelmet fordít a nyelv- és íráshasználati jogok érvényesítésére, valamint a részarányos foglalkoztatás gyakorlati feltételeinek javítására.

A Hivatal közlése azonban nem helyettesítheti a testület hivatalos állásfoglalását. Megvitatta-e egyáltalán az MNT a cselekvési terv tervezetét? Napirendre tűzte-e a dokumentumot? Elfogadott-e róla határozatot? Megfogalmazta-e a vajdasági magyar közösség szempontjából fontos követeléseit?

Ismereteim szerint az MNT sem az előző, sem a jelenlegi összetételében nem foglalkozott érdemben a két kisebbségi cselekvési tervvel. Pedig ezeknek a dokumentumoknak a vajdasági magyar közösség helyzetének rendezését és jogainak tényleges érvényesítését is szolgálniuk kellene. 
A Magyar Szó írásából annyi derül ki, hogy az MNT által javasolt személy részt vett a dokumentumot kidolgozó munkacsoportban. Azt azonban nem tudjuk meg, ki volt ez a személy, milyen felhatalmazással vett részt a munkában, és milyen konkrét javaslatokat képviselt.

A lap szerint az MNT számos észrevétele bekerült a dokumentumba. Konkrétumként azonban lényegében csak két kérdés azonosítható: a többnyelvű útirányjelző táblák kihelyezése, valamint az e-közigazgatás magyar nyelvű működésének biztosítása. 
Mindkettő régóta fennálló törvényi és nemzetközi kötelezettség. Nem új kedvezményekről, hanem már meglévő jogok gyakorlati biztosításáról van szó.

Nem volt valódi szakmai vita

Az új kisebbségi cselekvési terv rendkívül fontos dokumentum. Megvalósulásától nemcsak Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatának előrehaladása függ, hanem az őshonos vajdasági magyar közösség helyzetének rendezése és jogainak tényleges érvényesítése is. 
Ennek ellenére az MNT vezetősége ezúttal sem kezelte kellő komolysággal és körültekintéssel a dokumentumot.

Széles körű szakmai vitát kellett volna szervezni a tervezetről. A dokumentumot az MNT ülésének napirendjére kellett volna tűzni, meg kellett volna fogalmazni a magyar közösség szempontjából fontos javaslatokat és észrevételeket, majd következetesen küzdeni kellett volna azok beépítéséért a végleges szövegbe. 
Erre azonban nem mutatkozott sem elegendő politikai akarat, sem szakmai felkészültség.

Az MNT működése ismét azt mutatja, hogy a testület politikailag és szakmailag sincs felkészülve a vajdasági magyar közösség érdekeinek érdemi képviseletére. Az őszi nemzeti tanácsi választásokon ezért változásra van szükség.

Hiányoznak a tényeken alapuló felmérések

Nem hagyható szó nélkül az sem, hogy a VMSZ politikai meghatározóvá válása óta az őshonos vajdasági magyar közösség helyzetéről és jogainak alakulásáról – ismereteim szerint – nem készült átfogó, tudományos igényű felmérés.

A magyar szakmai és tudományos civil szervezetek egy része politikailag kötődik a VMSZ-hez, más részük pedig – vezetőinek egzisztenciális, intézményi vagy pályázati függősége miatt – nem kíván olyan „érzékeny” kérdésekkel foglalkozni, mint a kisebbségi jogérvényesítés.

 

Sokan attól tartanak, hogy szervezetük támogatás nélkül marad, projektjeikhez nem kapnak pénzt, vagy személyes szakmai érvényesülésük kerül veszélybe. Így a közösség tényleges helyzetének feltárása háttérbe szorul. Jelenleg nincs olyan átfogó, tényeken alapuló felmérés, amely a vajdasági magyar közösség helyzetét és jogainak gyakorlati érvényesülését vizsgálná.
Ez a magatartás azonban súlyos károkat okoz. Ha nincsenek hiteles adatok, kutatások és nyilvános elemzések, a politikusok a vajdasági magyar közösség helyzetéről tetszés szerint festhetnek kedvező, rózsaszín képet.
A kisebbségi jogok helyzete azonban nem propagandaanyag, hanem a közösség megmaradásának egyik alapvető kérdése.

Bozóki Antal

__________
[1] (Beta) Usvojen Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina do 2029. godine [Elfogadták a nemzeti kisebbségek 2029-ig szóló jogérvényesítési akciótervét]. https://www.insajder.net/vesti/usvojen-akcioni-plan-za-ostvarivanje-prava-nacionalnih-manjina-do-2029-godine, 2026. május 28. 14:32, és (Tanjug-RTV) Elfogadták a nemzeti kisebbségek új jogérvényesítési akciótervét. https://www.rtv.rs/hu/politika/elfogadt%C3%A1k-a-nemzeti-kisebbs%C3%A9gek-%C3%BAj-jog%C3%A9rv%C3%A9nyes%C3%ADt%C3%A9si akci%C3%B3terv%C3%A9t_1717987.html2026. május 28. 15.24 
[2] Vlada usvojila Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina 2026-2029 [A kormány elfogadta a nemzeti kisebbségek 2029-ig szóló jogérvényesítési akciótervét]. https://www.tanjug.rs/srbija/politika/255304/vlada-usvojila-akcioni-plan-za-ostvarivanje-prava-nacionalnih-manjina-2026-2029/vest, 2026. május 28. 13:48 
[3] Uo.- 
[4] Uo. 
[5] Tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkárság: Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére (2015. december). 80 oldal. 
https://www.puma.vojvodina.gov.rs/, vagy Vajdaság Ma, https://www.vajma.info › docs › kisebbsegi-csele... és kisebbsegi-cselekvesi-terv-HU.docx 
[6] Az akcióterv végleges szövegét még nem lehet megtalálni a minisztérium közösségi oldalán, csak a 2025. november 25-i dátumot viselő tervezetét: АКЦИОНИ ПЛАН ЗА ОСТВАРИВАЊЕ ПРАВА НАЦИОНАЛНИХ МАЊИНА ЗА ПЕРИОД 2026-2029. ГОДИНА. Предлог. 1. Увод. [A NEMZETI KISEBBSÉGEK JOGAINAK ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ CSELEKVÉSI TERVA 2026–2029. ÉVI IDŐSZAKRA. Tervezet. 1. Bevezetés], 2. oldal, https://minljmpdd.gov.rs/. A két dokumentum között azonban bizonyára nincs mérhető különbség. 
[7] Bővebben lásd A cselekvési terv félig-meddig valósult meg! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13911, 2021. szeptember 25. 
[8] Lásd az 5-ös alatt. 
[9] Promotion of diversity and equality in Serbia https://www.coe.int/en/web/inclusion-and-antidiscrimination/hf2-serbia
[10] Uo. 
[11] Lásd a 7-es alatti írást. 
[12] hercz: Mérhető eredményekre épít. Magyar Szó, 2026. június 13. 1., és/ vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.353792/Merheto-eredmenyekre-epit, 2026. június 13. 8:15 
[13] Uo., 1. 

[14] Uo.