A szerbiai tüntetésekből kinőtt diákmozgalom a felmérésekben megelőzi Aleksandar Vučić táborát
2026.08.24.
Aleksandar Vučić több mint egy évtizede uralja Szerbiát, ám a szerbiai tüntetésekből kinőtt diákmozgalom azonban mára olyan politikai erővé vált, amely a felmérésekben megelőzi a hatalmat. A szerb elnök közben egyszerre próbál egyensúlyozni Moszkva és Brüsszel között, miközben ellenfelei szerint a valódi kérdés már nem az, elveszítheti-e a választást, hanem az, hogy hajlandó lesz-e elfogadni a vereséget
A szerbiai tüntetések mára Aleksandar Vučić több mint egy évtizedes hatalmának legnagyobb kihívásává váltak. „Szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak békésen távozni, mint Orbán” – ezzel a mondattal foglalja össze Nikola Burazer szerb politológus, mi történhet, ha Vučić és az általa kiépített rendszer valóban elveszíti a választók többségének támogatását.
A The Times hosszú riportja szerint ez már nem pusztán elméleti lehetőség. A két éve tartó diáktüntetésekből kinövő mozgalom támogatottsága immár meghaladja Vučićét, miközben a szerb elnök egyre nehezebben képes fenntartani azt a politikai egyensúlyozást, amelynek segítségével hosszú éveken keresztül egyszerre maradt jó viszonyban Moszkvával és Brüsszellel.
A brit lap szerint Vučić politikai túlélésének egyik titka éppen ez a kaméleonszerű alkalmazkodás volt. Most azonban egyszerre fogy a választók türelme, valamint Moszkva és Brüsszel hajlandósága arra, hogy továbbra is kijátssza őket egymás ellen.
Mint egy középkori uralkodó
A Times riportja a délnyugat-szerbiai Nova Varoš főterén mutatja be Vučić hatalomgyakorlásának sajátos világát. Az elnök úgy állt a helyiek között és hallgatta panaszaikat, mintha egy középkori király fogadná alattvalói kérvényeit.
Volt, aki munkát szeretett volna valamelyik családtagjának. Egy idős férfi arra panaszkodott, hogy fia annak ellenére sem jutott álláshoz, hogy részt vett a kormányzó Szerb Haladó Párt „összes nagygyűlésén”.
A legtöbb helybéli ennél prózaibb dolgot kért: azt szerették volna, hogy falvaik utcáit aszfaltozzák le, és kössék be az országos úthálózatba.
Vučić egy ponton elvesztette a türelmét.
Közölte, hogy ő nem kívánságautomata, amely mindenkinek teljesíti a személyes kéréseit, és nem fog alkudozni az emberekkel arról, hogy építsenek-e egy kilométernyi utat a házukig vagy nyolcvan métert a kapujukig. Ennek szerinte semmi értelme.
A Nova Varošban tapasztalható elégedetlenség azonban egyáltalán nem egyedi. Vučić is tisztában van vele, hogy a korrupció és az emelkedő megélhetési költségek miatt felgyülemlett társadalmi elégedetlenség országos tiltakozó mozgalommá nőtt.
A diákok, akik az elmúlt két év tüntetéseinek motorjai voltak, korábban azt ígérték, hogy személyesen nem indulnak tisztségekért. A mozgalom azonban már válogatja a jelölteket az általa létrehozott Studentska Lista, vagyis Diáklista számára.
Vučić miniszterelnökként folytathatná
Vučić eközben olyan manőverre készül, amely a Times szerint szövetségese, Vlagyimir Putyin korábbi politikai húzását idézi.
A szerb elnök azt ígérte, hogy még jelenlegi elnöki mandátumának lejárta előtt lemond, majd miniszterelnök-jelöltként indul. Mandátuma májusban járna le. A szerb közmédiának csütörtökön azt mondta, hogy a parlamenti választást „nagy valószínűséggel” október második felében rendezik meg.
A vidéki településeken, köztük Nova Varošban tett látogatásai így már a közelgő választási kampány előjátékának tekinthetők.
Vučić azonban nemcsak az utakra és a munkahelyekre panaszkodó választókkal foglalkozik. Belgrád közelében épül az a hatalmas beruházás, amely politikai pályafutásának egyik utolsó nagy presztízsprojektje lehet, és amelytől az elnök választási sikert is remélhet.
Az 1,1 milliárd fontos EXPO és a titkos kedvezményezettek
Nova Varoštól mintegy száz mérfölddel északabbra gőzerővel épül a jövő évi EXPO helyszíne, egy hatalmas kiállítási komplexum Belgrád külvárosában.
A beruházás értékét a Times 1,1 milliárd fontra (1,285 milliárd euró) teszi. Az építkezést a kínai állami tulajdonban lévő PowerChina végzi.
A projektet kötvénykibocsátásból finanszírozzák, a szerb költségvetési tanács számításai szerint azonban ennek következtében további 600 millió fontnyi (700 millió euró) kamatteher hárulhat az adófizetőkre.
Hogy pontosan kikhez kerül ez a pénz, az államtitok.
Egy új törvény ugyanis kivonta az EXPO beruházásait a közbeszerzési szabályok alól. A titkosság védelmében a hatalmi elithez kötődő alvállalkozók hatalmas nyereségeket értek el. A brit lap szerint közöttük legalább egy olyan vállalat is található, amely ellen vádat emeltek egy miniszterhelyettes állítólagos megvesztegetése miatt.
Mindez már Brüsszelben is egyre nagyobb aggodalmat kelt.
Az Európai Parlament tavaly októberben elfogadott állásfoglalása arra figyelmeztette az EXPÓN részt vevő országokat, hogy legyenek tekintettel a szerb hatalmi elithez kapcsolódó „széles körű korrupcióra”.
A Belgrádban dolgozó nyugati diplomaták azonban továbbra is óvatosak Vučićtyal. Attól tartanak ugyanis, hogy ha túlságosan erős nyomást gyakorolnak rá, még inkább Oroszország felé fordul.
Nikola Burazer politológus szerint éppen ez a dilemma segít megérteni a szerb rendszer természetét. Úgy fogalmazott: a szerb „diktatúra” közvetlen kapcsolatban áll azzal, amit az Európai Unió elvár Szerbiától. Olyan autokrácia alakult ki, amelyet Vučić úgy igazított hozzá az európai követelményekhez, hogy közben továbbra is az EU kegyeiben maradhasson.
Vučić kaméleonpolitikája nem új keletű
A Times szerint Vučić már jóval azelőtt tökélyre fejlesztette politikai alkalmazkodóképességét, hogy Putyinnal és az Európai Unió vezetőivel tárgyalt volna.
1993-ban, a boszniai háború idején Predrag Popović újságíró interjút készített az akkor még neofasisztának nevezett Szerb Radikális Párt feltörekvő politikusával.
Vörös-fekete koalíció: mire tegyek, a vörösre vagy a feketére? (Forrás: AI)
Popović úgy emlékszik vissza Vučićra, mint rendkívül ügyes manipulátorra: feletteseivel szemben szolgálatkész volt, beosztottjaival viszont szadista módon agresszív.
Szerinte Vučić valójában semmit sem változott azóta – csak mostanra mindenki számára láthatóvá vált, milyen ember.
Politikai múltjának legsötétebb mondata 1995-ből származik.
Néhány nappal azután, hogy Srebrenicában mintegy nyolcezer boszniai muszlimot gyilkoltak meg, Vučić a szerb parlamentben kijelentette: ha megölnek egy szerbet, ők száz muszlimot fognak megölni.
A mondat különösen baljós történelmi párhuzamot hordozott. Szerbia náci megszállása alatt a Wehrmacht rendelkezése szerint minden, az ellenállás által megölt német katona után száz szerbet kellett kivégezni.
A radikális nacionalistából Európa „stabilokratája”
A koszovói háború idején Vučić tájékoztatási miniszterként dolgozott. Ebben a tisztségében újságírókat üldözött, miközben Európa egyik legszigorúbb, szólásszabadságot korlátozó szabályozását hajtatta végre.
A Times szerint a független sajtó elleni fellépés elnöksége alatt sem veszített sokat lendületéből.
A Committee to Protect Journalists előző hónapban megjelent jelentése rekordmértékű, újságírókkal szembeni fizikai erőszakról, halálos fenyegetésekről és internetes lejárató kampányokról számolt be. A szervezet egyúttal aggasztónak nevezte a büntetlenség mértékét és a szerb médiatér fölötti szoros politikai ellenőrzést.
Egy csapat, egy álom: Szerbia – olvasható a háttérben látható transzparensen
(Forrás: AI)
Vučić politikai arculata ugyanakkor kevesebb mint egy évtized alatt gyökeresen megváltozott.
Eltűnt a szomszédos országok területeiből létrehozandó „Nagy-Szerbiáról” beszélő irredenta politikus. Vučić reformerként kezdte újrapozicionálni magát, elhagyta a Radikális Pártot, és a Szerb Haladó Párthoz csatlakozott, amely deklarált céljává tette Szerbia európai uniós tagságát.
A nyugati diplomaták pedig elfogadták az átalakulást.
Vučićot egyfajta „stabilokrataként” kezdték kezelni: olyan pragmatikus vezetőként, aki autoriter módszerei ellenére képes megakadályozni, hogy Szerbiában és a tágabb régióban a politikai feszültségek kezelhetetlenné váljanak.
A Times értékelése szerint azonban ennek éppen az ellenkezője történt: Szerbia egyre inkább maga vált az európai destabilizáció potenciális forrásává.
2022 óta a szerb kormány több mint kétszáz, a Kremlhez kötődő orosznak adott szerb útlevelet. Ezzel az érintettek vízum nélkül léphetnek be az Európai Unióba.
Vučić ugyanakkor a másik irányba is tett gesztusokat. Brüsszel és Washington felé tett engedményként Szerbia csendben lőszert exportált Ukrajnának.
Ez a kettősség a Vučić-rendszer egyik alapvető sajátossága: miközben Moszkvával ápolja kapcsolatait, a Nyugat számára is igyekszik nélkülözhetetlen partner maradni.
Miért tüntetnek a szerb diákok Vučić ellen?
A rendszer számára az igazi fordulópontot a 2024. novemberi újvidéki tragédia jelentette.
Az újvidéki vasútállomás előtetője leomlott, és tizenhat embert maga alá temetett.
Az állomást nem sokkal korábban újították fel a kínai Övezet és Út kezdeményezés támogatásával. A silány kivitelezéssel kapcsolatos gyanú hamarosan korrupciós vádakhoz vezetett, a tragédia pedig elindította a diákok által vezetett tiltakozó mozgalmat.
Vučić ekkor autoriter orosz szövetségeseihez fordult segítségért.
Néhány hónapon belül az egyik miniszterelnök-helyettese Moszkvába utazott, ahol köszönetet mondott az orosz biztonsági szolgálatoknak a külföldről támogatott „színes forradalom” elleni küzdelemhez nyújtott segítségükért.
A tiltakozásokat azonban nem sikerült megfékezni.
Sőt, a tragédia mögött feltételezett korrupció miatt bekövetkezett felháborodás következtében a diákokból idővel az ország legnépszerűbb politikai ereje lett.
A rektor, akiből államfő lehet
A tiltakozások egyik legfontosabb támogatója Vladan Đokić építész, aki 1992 óta tanít a Belgrádi Egyetemen, az elmúlt öt évben pedig az intézmény rektora volt.
Személyisége szinte mindenben Vučić ellentéte. Halk szavú, nyugodt emberként írják le – és könnyen elképzelhető, hogy ő lesz Szerbia következő elnöke.
Ennek azonban komoly ára van.
Đokić csaknem két éve a kormányzati támogatású lejárató kampány célpontja. Vučić parazitának és terroristának nevezte. 2025 áprilisában a rendőrség beidézte, hogy vallomást tegyen egy hivatali visszaéléssel kapcsolatos nyomozásban.
A rektor szerint jelenleg három büntetőfeljelentés van ellene. Az ügyeket nem szüntették meg, ugyanakkor nem is viszik előre. Mint mondta, egyszerűen „az asztalon tartják” valamennyit.
Március végén egy diák öt emeletet zuhant egy egyetemi épület ablakából. Nem sokkal később olyan graffitik jelentek meg a városban, amelyek gyilkosnak nevezték a rektort.
Öt nappal később rendőrök rohanták le az egyetem irodáit, kormánypárti televíziós stábok kíséretében.
A razzia után Đokić kilépett az erkélyre, és azt látta, hogy tömeg gyűlt össze az épület előtt. Ekkor mondta el azt a beszédét, amely végleg a diákmozgalom legvalószínűbb államfőjelöltjévé emelte.
Azt mondta: a kormány nem azért támadja az egyetemet, mert valamit rosszul csináltak, hanem azért, mert valamit jól csináltak. Kiálltak a diákok és az igazság mellett.
Veszélyes lehet szembeszállni a rendszerrel
A nyilvános ellenállásnak közvetlen fizikai kockázata is van.
Mindössze harminchat órával azelőtt, hogy Đokić beszélt volna a Times újságírójával, egyik professzortársát, Stevan Filipovićot brutálisan megverték az utcán.
Filipović szerint támadói „a rezsim szolgálatában álló bűnözők” voltak. Azután támadtak rá, hogy videóra vette őket, amint kormánypárti graffitiket festettek.
Đokić szerint az eset azt az üzenetet hordozza, hogy ugyanez bárkivel megtörténhet, aki felemeli a hangját a rendszer ellen.
A rektor saját szerepét részben abban látja, hogy megvédje a diákokat a legsúlyosabb megtorlásoktól. A hatalom nem képes minden egyes hallgatóra összpontosítani – mondta –, ezért inkább őt veszi célba.
„Ebben a helyzetben vagyok, és innen nem tudok elmenekülni” – fogalmazott.
A szerbiai tüntetések már Vučić hatalmát fenyegetik
A politikai erőviszonyok közben látványosan megváltoztak.
Amikor tavaly nyáron a közvélemény-kutatók először kérdezték a választókat a Diáklistáról, a mozgalom megítélése már akkor háromszor kedvezőbb volt, mint bármely más ellenzéki párté.
Az elmúlt hónapokban pedig olyasmit értek el, amire Vučić tizenkét éve tartó hatalma alatt egyetlen politikai párt sem volt képes: a közvélemény-kutatásokban megelőzték az elnököt.
A Centre for Research, Transparency and Accountability júniusi felmérése szerint a megkérdezettek 59 százaléka támogatta a diáktüntetéseket, miközben Vučićban mindössze 36 százalékuk bízott.
A választásra jogosult szavazók körében 45 százalék mondta azt, hogy a Diáklistára szavazna. Vučić Szerb Haladó Pártját ezzel szemben 36 százalék választaná.
Nebojša Zelenović, aki 2024-ig a 2001 és 2012 között Szerbiát irányító Demokrata Párt parlamenti képviselője volt, már nem is nagyon lát kétséget a választás kimenetelét illetően: szerinte a diákok győzni fognak.
A hagyományos ellenzék egy része ezért félre is állna az útjukból. Zelenović azt mondta, támogatják a diákokat, és nem kívánnak részt venni a választáson, mert világosan érzékelhető a társadalmi igény: az emberek rájuk akarnak szavazni.
A kérdés már nem csak az, hogy Vučić veszíthet-e
Đokić azt mondja, korábban álmában sem gondolta volna, hogy egyszer potenciális elnökjelöltként emlegetik.
A Times itt állítja párhuzamba a szerb helyzetet Magyarországgal. A lap szerint Vučić északi szövetségese, a korábbi magyar miniszterelnök, Orbán Viktor példája megmutatta, hogy még egy hosszú időn keresztül bebetonozottnak tűnő autokrata vezetőt is le lehet győzni választáson.
Szerbiában azonban a lap szerint ennél nehezebb lehet a hatalomváltás.
Vučić már hónapokkal korábban bejelentette, hogy „néhány héten belül” lemond az elnöki tisztségről. Ezt mindeddig nem tette meg.
Ezért a szerb ellenzéki és civil szereplők számára egyre kevésbé csak az a kérdés, hogy Vučić elveszíthet-e egy választást. Legalább ilyen fontos kérdéssé vált, hogy mi történik akkor, ha valóban elveszíti.
Nikola Burazer szerint mindenki tisztában van azzal, hogy a hatalom birtokosai mindent megtesznek majd azért, hogy pozícióban maradjanak.
És éppen ezért – fogalmazott – „szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak békésen távozni, mint Orbán”.
https://balk.hu/2026/08/24/szerbiai-tuntetesek-aleksandar-vucic-diakok/
