„Tisztelt szerbiai polgárok!
Ma délben a Bűnügyi Rendőrség tagjai behatoltak a Belgrádi Egyetem Rektorátusának épületébe. Előzetes értesítés nélkül. Világos jogi magyarázat nélkül. Szerbia legrégebbi és legelismertebb oktatási intézménye autonómiájának tiszteletben tartása nélkül.
Számítógépeket és vevőkészülékeket foglaltak le. Átkutatták az irodákat. Dokumentumokat kerestek. És miközben ezt tették, a rezsim televíziója élőben közvetítette. Nem azért jöttek, hogy nyomozzanak. Azért jöttek, hogy megalázzanak. Azért jöttek, hogy minden professzornak, minden egyetemi hallgatónak, minden polgárnak elmondják: látjátok, ez történik azokkal, akik nem hallgatnak.
Mondjuk ki világosan, hogy mi történt ma.
Csütörtökön egy fiatal nő meghalt. Egy tragédia történt, amely méltóságteljes, független és alapos vizsgálatot érdemel. A Belgrádi Egyetem ilyenre szólított fel. Teljes együttműködést biztosítottunk.
Ehelyett rendőri razziát kaptunk a kamerák előtt.
A rektorátus kompjúterei nem tartalmaznak semmilyen releváns információt az egyetemistalány halálával kapcsolatban a bölcsészkaron. Ezt mindenki tudja. De nem ez a poén. A poén a kép: rendőrség a rektorátuson. A rektor ellen kihallgatás folyik. Az egyetem térdel.
Ez a kép Önöknek szól. Hogy megijedjenek. Hogy arra gondoljanak: ha ezt tehetik az egyetemmel, mit tehetnek velem?
De nézzünk egy másik képet.
Míg a rendőrök az egyik ajtón, az egyetemisták a másik ajtón jöttek be. Ezrével. Spontán módon. Nem partimeghívásra, nem szervezetten, nem buszokkal. Azért jöttek, mert tudják, mi folyik itt. Azért jöttek, mert ez az ő egyetemük. Azért jöttek, mert nem félnek.
Ez a mai helyzet valódi képe. Nem a rendőrök képe a rektorátuson. Hanem hallgatók az épület előtt.
A hatóságoknak, akik ezt elrendelték, a következőket mondom: elvihetik a számítógépeket és a vevőkészülékeket. Nem vihetik el az igazságot.
Átkutathatják az irodákat. Nem kutathatják át az emberek lelkiismeretét.
Küldhetik a rendőrséget. De minden kiküldött járőr ellenében ezer diák jön.
Tizenhat ember halt meg Újvidéken. Senki sem válaszolt. Senkit sem váltottak le. Nem koboztak el vevőkészülékeket. Nem kutattak át irodákat.
De amikor a rektor kiáll a egyetemisták mellett – akkor jön a rendőrség.
Ez mindent
elmond, amit erről a kormányról tudni kell. Nem félnek a bűnözéstől.
Félnek az oktatástól.
Azt mondom a diákoknak: látták, mi történt ma. Látták a rendőrséget az egyetemükön. Látták a kamerákat, amint ezt úgy közvetítik, mintha győzelem lenne.
Ez nem győzelem. Ez a vereség beismerése. Amikor a kormány rendőrséget küld az egyetemre, az azt jelenti, hogy minden érvet elveszített. Amikor számítógépekre vadászik, ahelyett, hogy kérdésekre válaszolna – az azt jelenti, hogy nincsenek válaszai.
Tizenöt hónapig álltatok az utcán. Esőben. Napon. Fagyban. Azt mondták, fel fogjátok adni. Nem tettétek. Azt mondták, terroristák vagytok. Nem vagytok. Azt mondták, külföldi zsoldosok vagytok. Nem vagytok. Most rendőrséget küldenek az egyetemetekre.
És most sem adjátok fel.
Azt mondom Szerbia polgárainak: ami ma a Belgrádi Egyetemen történt, az nem személyes támadás volt ellenem. Ez támadás az ellen az elképzelés ellen, hogy Szerbiában lehet valami, amit a hatalom nem tud irányítani. Az egyetem az utolsó intézmény, amely egyenesen áll. Ezért jöttek.
De az egyetem nem azért áll, mert falai vannak. Azért áll, mert emberei vannak. Professzorai, akik nem hajlandók hallgatni. Hallgatói, akik nem hajlandók félni. Mert vannak polgárai, akik nem hajlandók elfelejteni a tizenhat újvidéki életet.
A számítógépeket és a vevőket el lehet vinni. De ami ezt az egyetemet alkotja – a becsületet, a tudást, az igazságot –, azt nem tehetik be egy dobozba, és nem vihetik ki az épületből.
A nyomozásról: a Belgrádi Egyetem teljes mértékben tiszteletben tartja a jogállamiságot. Támogatunk minden jogos nyomozást. De ami ma történt, annak semmi köze a nyomozáshoz. A megfélemlítéshez volt köze. Ismétlem a felhívást: független, szükség esetén nemzetközi felügyelet melletti vizsgálatot kérünk diákunk halálának körülményeivel kapcsolatban. Törvényszéki szakértőket kérünk, nem politikai ügynököket. Az igazságot keressük – nem azok megbüntetését, akik keresik azt.
A nemzetközi közösségnek: ma a rendőrség behatolt a Belgrádi Egyetemre.
Élőben közvetítik, mint egy politikai látványosságot. Ez nem nyomozás. Ez egy leszámolás a gondolatszabadsággal.
Felkérem Európa egyetemeit, az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és mindenkit, aki hisz az akadémiai szabadságban – nyilvánítsanak véleményt. Belgrád ma. Holnap bármely más európai egyetem, amely ki mer állni a diákjai mellett.
Ez a hatalom nem azért támadja az egyetemet, mert valami rosszat tettünk. Azért támad, mert valami jót tettünk. Kiálltunk a diákok mellett. Kiálltunk az igazság mellett. Kiálltunk Szerbia mellett. És ezt tesszük továbbra is. Vevőkészülékekkel vagy nélkülük.
https://vmplenum.rs/2026/04/01/eloadasban-minden-a-hatalom-markaban-van/
