Március 31.

Árpád napja.

Régi magyar név, az árpa szó-d kicsinyítőképzős származéka

1732 – Megszületett Franz Joseph Haydn osztrák zeneszerző.

1809 – Megszületett Nyikolaj Vasziljevics Gogol orosz író.

1811 – Megszületett Robert Wilhelm von Bunsen német vegyész, akiről a Bunsen-égőt elnevezték.

1865 – Megszületett Bécsben Zsigmondy Richárd magyar származású, Nobel-díjas kémikus.

1889 – Elkészült az Eiffel-torony Párizsban.

1900 – Megszületett Szabó Lőrinc költő.

1914 – Megszületett Octavio Paz Nobel-díjas mexikói költő, esszéíró.

1948 – Meghalt Egon Erwin Kisch németül alkotó cseh író, újságíró, a „száguldó riporter”.

1951 – Megalapították a magyar Állami Népi együttest.

Március 30.

Zalán napja.

A név mai formája XIX. Századi téves olvasat alapján, Vörösmarty Mihály Zalán futása című hőskölteménye nyomán vált ismertté.

1746 – Fuendebodosban megszületett Francisco José de Goya y Lucientes spanyol festő, metsző és litográfus, aki realista ábrázolásmódjával vált híressé.
1853 – Megszületett Vincent van Gogh, holland festő (Napraforgók).
1867 – Az Amerikai Egyesült Államok megvá­sárol­ta Oroszországtól Alaszkát 7 200 000 dollárért.
1912 – Meghalt Karl May német ifjúsági regényíró.
1937 – Megszületett Warren Beatty amerikai színész és rendező (Bonnie & Clyde, Dick Tracy).
1945 – Megszületett Eric Clapton brit rockgitáros, énekes és zeneszerző.
1945 – Meghalt Balogh Béla filmrendező.
1968 – Megszületett Céline Dion énekesnő.

1983 – Meghalt Kadosa Pál zongoraművész, zenepedagógus, Kossuth-díjas zeneszerző, kiváló művész.
2002 – A windsori kastélyban 101 éves korában meghalt Erzsébet brit anyakirályné (eredeti nevén: Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon), aki a királyi család tagjaként VI. György, Nagy-Britannia és Észak-Írország királyának felesége és II. Erzsébet királynő édesanyja volt.

Kilencvenöt éve, 1918. március 30-án vehette igénybe a polgári lakosság először a világ első nemzetközi légiposta járatát.
Még tartott az első világháború, amikor a 150-200 kilométeres sebességgel repülő gépek a Bécs-Krakkó-Lemberg-Kijev, majd az ahhoz három hónappal később csatlakozó Budapest-Bécs szakaszon megindították az ún. „repülő posta” járatot. A légiposta szolgálat megindítására a rossz vasúti összeköttetés miatt volt szükség. A szolgálatot katonai gépekkel és pilótákkal hozták lére, mivel a postának nem volt repülési tapasztalata..
Az első kísérleti repülést 1918. március 20-án teljesítették, tíz nappal később engedélyezték a polgári levelek szállítását. Április 1-jétől hivatalosan kiadott menetrend szerint indulhattak járatok - hajnalonként egy-egy lestrapált katonai repülőgép szállt fel Bécsben és Kijevben a postazsákokkal.

A posta nemcsak a gépek leszállási helyére szállított küldeményeket, hanem egyéb címekre is, de a kiegészítő szakaszokon hagyományos módon történt a szállítás.
1918. július 4-én megindult a Budapest-Bécs közötti menetrendszerű légiposta járat, amely azonban csak rövid ideig – 1918. július 23. között – működött, mert ez idő alatt (július 13-án és 21-én) két gép is lezuhant; a tragédiában négy pilóta életét vesztette, s így beszüntették az első magyar légiposta repüléseit.
A légipostával küldött levelekhez előbb az osztrákok adtak ki három értékből álló sorozatot, majd a Magyar Posta is kibocsátott „Repülő Posta” felülnyomással két korábbi, a budapesti Parlamentet ábrázoló bélyeget. Ezt a bélyegpárt nem árulták postahivatalokban, csak a posta tisztviselői ragasztották fel a megcímzett borítékokra vagy levelezőlapokra. A fel nem használt bélyegpár darabjait később a posta árusította, a bélyeggyűjtők számára igazi különlegességnek számít egy-egy korabeli példány.
Az 1. világháború után 1920 februárjában létrehozták a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaságot (Maefort), amely leveleket is szállított – az első légiposta-járat 1920. május 12-én Albertfalváról indult, és Szegedre érkezett. A járat egyszerre alapozta meg a levél-és újságszállítás légipostai gyakorlatát, mivel a gép újságot is vitt – az Új Nemzedék című lap 1600 példányát. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A kompromisszum létrejött, csak a bemondóra várnak: Koszovó a gyakorlatban albán, a mienk – a szavakban.

Vitomir Teofilović

Óbecsei haláleset: semmit sem lehet tudni a nyomozásról

A rendőrség még mindig nem adott ki hivatalos közleményt

Bár az eset szokatlanul nagy sajtóvisszhangot kapott, mivel sokan etnikai leszámolást sejtettek a háttérben, ma már sem a hazai, sem a külföldi lapok nem foglalkoznak Bilicki Ervin halálának a körülményeivel. Az óbecsei P. P. (14) letartóztatása után egyes belgrádi lapok ugyan tudni vélték, hogy a gyanúsított az áldozatot annak származása miatt bántalmazta, de ezt a feltételezést sem rendőrségi közlemény, sem a legújabb nem hivatalos információk nem támasztják alá.

Hiteles tájékoztatás híján a városban továbbra is találgatások folynak arról, miért és hogyan is halhatott meg a 17 éves fiú. A korábbi, szerelemféltésről szóló mendemondák után most az a forgatókönyv forog közszájon, miszerint az áldozat és P. P. egy bárban összeszólalkozott, miután az áldozat elvette P. P. mobiltelefonját, és ez a vita fajult később tettlegességig.

Mint ismeretes, az óbecsei P. P.-t súlyos testi sértés okozásával gyanúsítják, ugyanis a boncolás eredménye szerint az áldozat nem közvetlenül a verésbe halt bele, hanem egy tócsába fulladt.

Több kérdésre is szerettünk volna választ kapni az illetékes rendőrségi szóvivőtől, de megkeresésünk ezúttal is eredménytelen maradt. Így továbbra sem tudjuk azt, hogy hol tart, illetve lezárult-e a nyomozás, helyi vagy újvidéki nyomozók végezték-e a helyszínelést, szokásos-e az, hogy a tetthelyről nem takarítják el az eldobott kesztyűket és a rendőrségi kordonszalagot, és hogy miért nem kapnak rendőrségi tájékoztatást a helyszínről tudósító újságírók, szemben a belgrádi szerkesztőségek munkatársaival.

Feró

Magyar Szó, 2013. március 29., 4. o.

Semmi, tehát, nem változtathatatlan, kivéve az embernek tulajdonított és tőle elidegeníthetetlen jogokat.

Thomas Jefferson (1743. április 13. – 1826. július 4.) az Egyesült Államok harmadik elnöke, John Adams elnöksége alatt alelnök.

Amíg a tárgyalások tartanak, nem fogadhatjuk el, azt amit nem szabad elutasítanunk.

Dragan Petković

Március 29.

Auguszta napja.

Az Augusztus férfinév női párja, amely latin eredetű név. Jelentése: magasztos, fennkölt.

1464 – Királlyá koronázták Székesfehérvárott az 1458. óta uralkodó Hunyadi Mátyást.
1848 – Egy napra teljesen megfagyott a Niagara vízesés.
1885 – Megszületett Kosztolányi Dezső költő, író, publicista.
1905 – Megszületett Rejtő Jenő, Fülig Jimmy, Vanek úr megalkotója.
1940 – Velencében megszületett Terence Hill (eredeti nevén: Mario Girotti) olasz színész és filmrendező (Különben dühbe jövünk!, Nincs kettő négy nélkül).

Áldott Húsvéti Ünnepeket!

 

Királlyal jobb lesz?

A Szerbiai Demokrata Párt szerint itt az ideje, hogy Zrenjanin (Nagybecskerek) nevét változtassák Petrovgradra, mert szerintük elfogadhatatlan, hogy a Béga menti város legyen az egyetlen kelet-európai település, amely egy kommunista néphős nevét viseli. Aki (Žarko Zrenjanin) ráadásul nem is idevalósi. Helyette a városnak I. Petar Karađorđević nevét kell(ene) viselnie. A felszabadítóként is emlegetett király szerintük a felszabadulás, a függetlenség és a szerb népnek az első világháborúban aratott nagy győzelmének a szimbóluma.

Kezdeményezésüket megpróbálják a városi képviselő-testület elé vinni. A kezdeményezést támogatja a Napred Banat mozgalom, a Szerb Megújhodási Mozgalom és Darko Bađok, a Szerb haladó Párt nemrég megválasztott tartományi képviselője is. Mindhárom párt a hatalmi koalícióban van. Az SZDP aláírásgyűjtéssel akarja nyomatékosítani a kezdeményezést, de ebbe belerontott a havazás. Viszont máris sikerült nekik felkorbácsolni a kedélyeket Bánát legnagyobb városában.

A király lovas szobra már megvan (Fotó: Kecskés István)

Mert sokak szerint nyilván nem a város nevének a megváltoztatása hiányzik ebben a pénztelenségben. Hiszen az költséggel is jár (személyi dokumentumok cseréje, gépkocsi- és egyéb táblák cseréje). Ráadásul a gazdasági válság kellős közepén kezdeményezik, amikor egymás után mennek csődbe a vállalatok a városban, ahol a munkanélküliek száma meghaladja a tízezret, ahova két éve nem érkezett beruházó, ahol a legegészségtelenebb ivóvizet isszák az országban, ahol kerülőút hiányában a városon keresztül dübörögnek a kamionok, amelynek központját elmocsarasodott tavak csúfítják, amelynek főutcáján düledeznek az épületek.

A kezdeményezők ennek ellenére eltökéltek. Mert ahogy Marko Zarubica – a párt képviselője a helyi parlamentben – mondja, számukra a város nevének a megváltoztatása rendkívül fontos kérdés, melyet a korábbi hatalmak folyamatosan a szőnyeg alá söpörtek, mert nem volt bátorságuk szembe nézni a problémával. Szerinte felelőtlenek azok, akik azt mondják, hogy nem annyira fontos, hogy kinek a nevét viseli a városuk. Ugyanakkor értelmetlennek tartja az érvelést, mely szerint a névváltoztatás fölösleges költségekkel jár. Egyes közvélemény-kutatások szerint a névváltoztatást az itt élőknek a mintegy húsz százaléka máris támogatja. Bár hallani olyan véleményeket is, hogy egy esetleges referendumon lehetőségként fel kellene kínálni a Becskerek nevet is, hisz több mint hat évszázadon keresztül ezt a nevet viselte a város. Petrovgrad 1934 és 1941 között volt 1946 óta pedig a város a Jugoszláv Kommunista Párt vajdasági titkárának, Žarko Zrenjaninnak a nevét viseli, akit 1942-ben lőttek agyon a németek Versec közelében.

Nagybecskereken a kilencvenes évek óta tart az átrendeződés, amely a város névadója szobrának a főtérről való elhelyezésével kezdődött. Húsz évvel ezelőtt már tartottak egy referendumot is a város nevének Petrovgradra való átkereszteléséről. A részvételi arány azonban nem érte el a szükséges 50 százalékot. A szavazók többsége pedig a névváltoztatás ellen volt. Aztán 2004 végén a város főterén felkerült talapzatára I. Petar Karađorđević lovas szobrának a másolata, amelyik az akkori Petrovgrad főtéren állt a két világháború között. Oda helyezték, ahol Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú szobra állott 1906-tól 1917-ig.

K. I.

Magyar Szó, 2013. március 28., 5. o.

Aki azt gondolja, hogy miden gyümölcs egy időben érik a földieperrel, semmit nem tud a szőlőről.

Paracelsus (Einsiedeln, Svájc, 1493. november 11. vagy december 17. – Salzburg, Ausztria, 1541. szeptember 24.) orvos, csillagjós, ezoterikus bölcselő, természettudós, alkimista és vezető okkultista.

A kormány szó szerint fáradhatatlan. De, nem ez az egyetlen oka a tönkremenésünknek.

Rade Jovanović

Március 28.

Gedeon napja.

Héber eredetű bibliai név. Jelentése: kétélű kard, kardforgató, sebzett kezű, romboló, pusztító, harcos, vágó.

1515 – Megszületett Avilai Szent Teréz kar­me­lita apáca, egyháztanító. Spanyolország, és a sarutlan karmeliták védőszentje.
1797 – Nathaniel Briggs szabadalmaztatta a mosógépet.
1857 – Megszületett Szendrei János archeológus és műtörténeti író, akinek legnevezetesebb régészeti felfedezése Muhi város romjainak feltárása.
1868 – Nyizsnyij Novgorodban megszületett Makszim Gorkij (eredeti nevén: Alekszej Makszimovics Peskov) orosz író, a szocialista realizmus egyik megalapítója, akinek fő művei: „Éjjeli menedékhely”, „Az anya”, „Az Artamonovok”.
1881 – Meghalt Modeszt Petrovics Muszorgszkij, orosz zeneszerző, akinek legismertebb operái a Borisz Godunov; a Hovanscsina és A szorocsinci vásár.
1914 – Brnoban megszületett Bohumil Hrabal cseh író (Sörgyári capriccio).
1929 – Megszületett Psota Irén Kossuth- és Jászai-díjas színésznő.
1958 – Megszületett Fehér Anna színésznő, a Szomszédok Almája.
1949 – Megszületett Reviczky Gábor színész.
1968 – Megszületett Melbourne-ben Kylie Minogue ausztrál énekesnő, színésznő. Ismertebb alkotásai: I should be so lucky; Loco-Motion; Ismertebb filmjei: Moulin Rouge; Street Fighter – Harc a végsőkig; A szerelem menekültjei; Kylie Fever 2002 In Concert – Live in Manchester (2002) – producer.

Semmi  sem nehezebb a valóságnak a saját banalitásában való bemutatási kísérleténél.
Pierre Bourdieu (Denguin, 1930. augusztus 1. – Párizs, 2002. január 23.) francia szociológus, antropológus és filozófus.

Kik is akkor az igazi filozófusok? Aki szeretik az igazság fényét.

Platón (régiesen Plátó, eredetileg: Arisztoklész; Kr. e. 427, Athén vagy Aigina – Kr. e. 347), ókori görög filozófus, iskolaalapító.

A korrupció tekintetében nem mindenki egyforma. Egyesek kérik, mások csak elveszik!

Dragan Petković

Kérem a kormányt!

Tekintettel arra, hogy a közvélemény önmagamban nagyon felháborodott, kérem a kormány, sürgősen hozza meg a következő döntéseket:

–        hogy az én 63-am valójában 36,

–        hogy az én 168-am valójában 186,

–        hogy a 26 000 dináros nyugdíjam valójában 62 000,

–        hogy a 91 eurós kölcsönöm valójában 19,

–        hogy a bolti zacskócska valójában fogyasztói kosár,

–        hogy a feleségem 84-e valójában 48,

–        hogy a két hatos, valójában két (erős) hármas,

–        hogy a Jobb élet valójában premier sorozat,  

–        hogy a Zvezda második helye valójában első hely,

–        hogy a Đžajić és a Čović valójában mentik a Zvezdát,

–        hogy az, hogy a feleségem követi minden lépésemet, valójában üzleti kíséret,

–        hogy az, amit Oslóba küldünk valójában dal,

–        hogy az, hogy fizetem a TV-t valójában az én jóakaratom.

Ez kis lépés lenne az Önök számára, számomra pedig emberségies! Az Önök szavazópolgára, valójában túl okos, a saját módján.

Nikola Dragojlović, Belgrád

P. S.

Ha eszükbe jut, hogy valami nem megy, forduljanak utasításért a Mezőgazdasági Minisztériumhoz!

Danas, 2013. március 26., 3. o.  

Célkeresztben?

Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, mostanság mégis nyugtalanság költözött belém. Miközben a terepen dolgozó újságírók kérésük ellenére sem kaptak a mai napig hivatalos közleményt az óbecsei tragikus haláleset kapcsán történt letartóztatásról, a belgrádi lapok már napok óta tudni vélik: a tettes egy 14 éves magyar fiú, skinhead vezér, aki az áldozatot pusztán annak roma származása miatt hagyta brutálisan helyben – egyedül. Ugyancsak egy belgrádi napilap a napokban az 1941-es eseményekre emlékeztetve a magyar kormány állítólagos újbóli, leplezetlen revizionista törekvéseiről ír, amire Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete reagált, aki a vádakat határozottan visszautasította, a lap írását pedig szégyenletes háborús uszításhoz hasonlította.

Óbecsén pár hónappal ezelőtt a Szerb Haladó Párt ifjai a sajtó kereszttüzében festették le a Tisza-parti betonfalon virító jogos kérdést: Marslakók, hol a strand? Akkoriban az arrafelé sétálók rendre megmosolyogták a feliratot, amellyel valamennyi óbecsei azonosulni tudott, hiszen az évek óta ígérgetett strand a mai napig nem készült el. Ennek az ártalmatlan feliratnak a helyén most hónapok óra öles betűk azt hirdetik: sose ismétlődjék meg 1942. Bár az önkormányzatból hetekkel ezelőtt ígéretet kaptunk arra, hogy a feliratot eltávolítják, erre a mai napig nem került sor. Azóta az üzenőfalra újabb fenyegetés került, ebben a Hatvannégy Vármegyére kérnek halált, amit a „graffitiművészek” egy akasztott ember képével nyomatékosítottak.

Ne ismétlődjék meg 1942. De ne ismétlődjenek meg a kilencvenes évek sem.

FEHÉR Rózsa

Magyar Szó, 2013. március 26., 5. o.

(Fotó: Fehér Rózsa)

Március 27.

Hajnalka napja.

XIX. századi névalkotás a hajnal közszóból. Ez a kicsinyítőképzős név egyben virágnév is.

1962 – Színházi Világnap.
1472 – Meghalt Janus Pannonius (eredeti nevén: Csezmiczei János) humanista, latin nyelven alkotó költő, a magyar világi líra első jelentős képviselője.
1676 – Megszületett Bor­si­ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, gróf Zrinyi Ilona fia.
1827 – Meghalt Ludwig von Beethoven német zeneszerző, zongoraművész.
1845 – Megszületett Wilhelm Konrad von Röntgen a röntgensugarak felfedezője.
1897 – Megszületett Gloria Swanson amerikai színésznő, producer, üzletasszony, aki az 1920-as években egyike volt a hollywoodi filmek első igézetet és luxust megjelenítő filmcsillagainak. 1950-ben a „Sunset Boulevard” főszerepében játszott.

1909 – Bánki Donát bejelentette szabadalmát a hydrokompresszorra.
1921 – IV. Károly volt magyar király Budapestre érkezett, hogy visszaszerezze a magyar trónt.

1968 – Meghalt vitatott repülőgép-szerencsétlenségben Jurij Gagarin az első űrhajós.
2002 – Meghalt Beverly Hillsen Billy Wilder lengyel származású amerikai Oscar-díjas rendező, író, producer. Ismertebb filmjei: Legénylakás – BAFTA-díj (1961) – Legjobb film, Oscar-díj (1961) – Legjobb rendező és Legjobb eredeti forgatókönyv; Van, aki forrón szereti; Sabrina – Golden Globe díj (1955) – Legjobb forgatókönyv; A 17-es fogolytábor; Alkony sugárút.

Tizennégy éve ment(ek) el …

Gyászos évfordulóról emlékeztünk meg a napokban. Vasárnap, azaz március 24-én múlt 14 éve annak, hogy a NATO megkezdte az akkori Jugoszláviára mért – 78 napon át tartó – légicsapás-sorozatát. A június 10-ig zajló bombázás során mintegy 2500-an veszítették az életüket. Közöttük vajdasági magyarok is voltak: sorkatonák, tisztek, önkéntesek.

Smederevo közelében halt meg a 31 éves törökkanizsai katonatiszt, Lajcsák Róbert.

A 21 éves nagybecskereki kiskatona, Kormányos Rudolf Bubovac faluban esett el.

A 24 éves nagykikindai Kovács Róbert önkéntesként jelentkezett és egy Donja Obrinja nevű helységben látták utoljára. Utána nyoma veszett. (Az édesanyja mind a mai napig várja, hogy hazatérjen.)

Mókus Zoltán Padén született, sorkatonai szolgálatát töltötte Pristinában. Huszonegy éves korában érte a halál.

A 39 éves topolyai Muntyán Sándor önkéntesként harcolt és Likovac faluban esett el.

Nagy Sándor óbecsei katonatisztet Peć város közelében érte utol a végzet. Negyvenkét éves volt.

A zombori születésű Rauk János szintén önként állt be a hadseregbe. Őt 44 éves korában érte a halál Prizrenben.

A szabadkai kiskatona, Olajos Zoltán Belanica nevű faluban vesztette életét. Mindössze huszonegy évet élt.

Mókuska

Mókus Zoltán (1978. március 27. – 1999. április 12.)

Nem tudom, szabad-e, illendő-e ilyet mondanom, mégis megteszem. Az 1990-es évekbeli délszláv testvérháborúk általam felkutatott és megismert mintegy hatvan vajdasági magyar katonaáldozata közül számomra ő a legkedvesebb: Mókuska.

Mókus Zoltán legendája nem egészen evilági. Félig-meddig már egy másik dimenzióban, a túlvilágon, a halála után keletkezett. Az alig 2l éves katonafiút úgy temették el szülőfaluja, Padé temetőjében, hogy a holtestét senki sem látta.

Amikor 1999-ben a NATO koszovói beavatkozása során megsemmisítették azt a pristinai kaszárnyát, amelyben szolgált, bajtársaival a szabad ég alatt, a saját kezükkel ásott árkokban, gödrökben tanyáztak. Egy nap, ebéd után Zoli éppen ivóvizet osztott a többieknek, amikor gránát robbant a közelében, és a légnyomás a levegőbe repítette. A földre zuhanás következtében szerzett halálos sérülést: hatalmas seb keletkezett a fején.

Legalábbis ezt a logikusnak tűnő magyarázatot tartják a szülei a legvalószínűbbnek. Ugyanis a fiuk halálának okáról és körülményeiről szinte semmiféle hivatalos indoklást nem kaptak. A holtest azonosítására, átvételére sem hívták őket. Csak egy szűkszavú értesítés érkezett arról, hogy szolgálatteljesítés közben elhalálozott. Utána pedig a gondosan lezárt bádogkoporsó is megérkezett. Volt rajta egy ablakocska, amelyet azonban belülről papírral leragasztottak. Nyilvánvaló, hogy miért.

 – A temetési szertartásból nem sok mindenre emlékszünk, mert mindkettőnket „begyógyszereztek és leoltottak” – mondja Mókus Erzsébet, Zoltán édesanyja. – Kocsival kivettek a temetőbe, a végén hazahoztak, ott meg, vezetgettek, ápolgattak. Bennem legélénkebben az a kép maradt meg, amikor a ravatalnál álló katonatiszt, aki éppen a búcsúztatót készült felolvasni, a jugoszláv zászlóval letakarta a fiam koporsóját. Én akkor kitéptem a kezemet a mellettem álló kezéből, és egyetlen mozdulattal lerántottam a lobogót a földre. Az egyenruhás abban a pillanatban visszaterítette, én meg újra lehúztam. És ezt még egyszer megismételtük. Nem tudom, mi fogott el, mi tört rám, de úgy éreztem, hogy az a zászló, amelyik alatt köteles volt szolgálni, és amelyikért az életét áldozta, most már ne legyen a gyermekemnek még a közelében sem. Nagyon dühös voltam…

- Valójában a temetést követő napokban kezdtünk el gondolkodni azon, hogy mekkora butaságot csináltunk – fűzi hozzá László, Erzsébet férje. - Éjjelente nem tudtunk aludni, csak forgolódtunk, beszélgettünk hajnalig. Akkor döbbentünk rá, hogy nem is tudjuk, kit temettünk el, ki az, akit mi ennyire siratunk. Így fokozatosan megérlelődött bennünk a gondolat, hogy nem maradhat ez ennyiben. A végére kell járnunk. Meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy tényleg a mi egyetlen fiunk van-e a koporsóban, vagy pedig valaki más. Eldöntöttük, hogy amilyen gyorsan csak lehet, indítványozni fogjuk az exhumálást.

A jóváhagyás sokáig váratott magára. Jó hat hónap múlva érkezett meg Nišből, majd eltelt újabb fél év, mire az édesanya (szó szerint) kikényszerítette az exhumálás dátumát.

Addigra azonban a szülők megjárták a maguk kálváriáját. A területileg illetékes törökkanizsai bíróság szerb nemzetiségű elnök asszonya ugyanis mindent elkövetett annak érdekében, hogy megakadályozza Zoltán földi maradványainak a kihantolását. Eleinte csak a ravasz lebeszéléssel próbálkozott, aztán pénzt akart kicsikarni a szülőktől, végül pedig büntetéssel fenyegette őket. Mókusék azonban egyáltalán nem ijedősek. Őket semmivel sem lehetett a szándékuktól eltéríteni. Amikor Erzsébet végképp megelégelte az aktatologatást, és azt, hogy a bolondját járatták velük, bejelentette a bíróságon, hogy másnap dűlőre viszi az ügyet. Reggel indul a temetőbe ásóval, kapával, vasvillával, és ha nem lesz ott a hivatalból kirendelt szakértői csoport, ő maga fogja kiásni a fia koporsóját. Ha kell, a saját kezével.

– Azt mondtam, addig nem döglök meg, amíg még egyszer meg nem látom a fiamat. Az egyetlen gyerekem volt, meghalt a semmiért és még énnekem kell fizetnem? Engem fenyegetnek bírsággal? Mondtam a bíróság vezetőjének, hogy ilyesmit ki ne ejtsen még egyszer a száján, mert belefojtom a bársonyszékébe. Zolinak fel kell jönnie a föld felszínére, ha addig élek is, hogy az én lelkem végre megnyugodhasson. Nyilván belátták, hogy ennek a fele sem tréfa, mert másnap reggel 8 órakor lezárták a temetőt és megkezdődött annak rendje és módja szerint az exhumálás. A sírásó rosszul lett, de minket nem kellett ápolgatni. Mi örültünk annak, hogy végre megláthatjuk a gyerekünket. Bennem óriási elszántság és hatalmas erő volt. A megpróbáltatásainknak azonban még nem volt vége. Amikor, mint egy közönséges konzervdobozt, felnyitották, felhajtották a fémkoporsó fedelét, előtűnt egy pokrócba burkolt fej. Amint levettük az arcáról a takarót, azonnal felismertem. A mi drága Zolink volt. Úgy nézett ki, mint aki csak alszik. Mikor megláttam, hogy teljesen mezítelen, csúnyán kifakadtam. Nem érdekelt az sem, hogy éppen a temetőben vagyunk. „Szép, nagyon szép!”- mondtam! „Ez a mi Szerbiánk? Ez lenne a mi NAGY Szerbiánk? Tíz hónapot szolgált a fiam a hadseregben, a legdrágább kincsét, az életét áldozta a hazájáért, és még annyit sem érdemelt meg, hogy egy alsónadrágot adjanak rá? Szégyen és gyalázat!” Senki nem mert megpisszenni sem. Síri csend volt a temetőben…

Zoli holtestét áthelyezték egy új deszkakoporsóba. Mivel felöltöztetni már nem lehetett, a szülei egyenként ráteregették az előre elkészített, otthonról hozott ruhadarabjait. A zoknitól a kabátig. A koporsót lefedték, és amikor a kötéllel a sírba eresztették, akkor törtek ki hangos zokogásban. Akkor szakadt fel bennük minden elfojtott fájdalom.

– A felettese egyszer még el is jött hozzánk. Két kiskatona kíséretében. Megkérdezte, hogy bejöhet-e. Mondtam neki, hogy most az egyszer igen, mert az arcába akarom mondani mindazt, ami nyomja a szívemet meg a lelkemet, de aztán soha többé ne kerüljön a szemem elé egyetlen egyenruhás se. Éppen egyedül voltam itthon, de egy cseppet sem féltem. Az sem érdekelt abban a pillanatban, ha előveszi a pisztolyát és végez velem. Nem számított. Szégyen vagy nem, de én annak az embernek mindent mondtam, ami csak eszembe jutott. A fejére olvastam, hogy: „Milyen tiszt vagy te, és hogy vigyáztál az én szép fiamra?! Őriztettétek magatokat a kiskatonákkal, rájuk meg nem vigyáztatok? Csak külditek őket haza egymás után holtan, bádogkoporsóban, anyaszült meztelenül…!” A végén ráborult a konyhaasztalra, és csak úgy rázkódott a zokogástól. Csak hadd sírjon, gondoltam magamban, sírtam már én is eleget!

Hiába múlt el időközben majd 14 év, a fájdalmunk csak nem enyhült. Én azóta nem vetettem le a fekete ruhát. És amíg élek, már nem is fogom. Minden áldott nap kimegyek a temetőbe a sírjához. Most is.  Zoli ma lenne 35 éves.

Legyen szép születésnapod ott fenn, Mókuska!

Szabó Angéla

AI: a szerb hatóságok biztosítsák a vajdasági magyarok védelmét

Az Amnesty International (AI) azt kéri a szerb hatóságoktól, hogy biztosítsák a magyar nemzetiségűek védelmét – olvasható a jogvédő szervezet kedden MTI-hez eljuttatott közleményében.

A szervezet ugyanakkor üdvözli, hogy a szerb miniszterelnök és a vajdasági autonóm tartományi hatóságok elkötelezettek a magyar kisebbség jogainak garantálását illetően.

Az AI emlékeztet arra, hogy március 13-án Pásztor István, a vajdasági parlament elnöke találkozott Ivica Dačić szerb miniszterelnökkel és felszólították a rendőrséget, hogy a tartományban tegyenek meg mindent a nemzetiségek és etnikumok közötti további erőszak megfékezésére. A felek abban is egyetértettek, hogy a nyomozások során az ilyen támadásokat gyorsabban kell kivizsgálni. A találkozóra azután került sor, hogy idén több olyan támadás történt, amelyek nemzeti vagy etnikai indíttatásúak lehettek.

A szervezet megjegyzi, hogy az európai uniós csatlakozás feltételeként Szerbia köteles a kisebbségek jogainak védelmét biztosítani, ugyanakkor az AI szerbiai diszkriminációt vizsgáló kutatásai azt mutatják, hogy a hatóságok gyakran nem garantálják megfelelően a kisebbségek jogait.

Elismerve a magyar nemzetiségűek ellen elkövetett vajdasági jogsértések súlyosságát, a szervezet felhívja a figyelmet arra, hogy hasonló támadások értek szerbeket is, amelyek elkövetését magyar nemzetiségűeknek tulajdonítják. 2012 októberében például két szerb férfit támadtak és sebesítettek meg szintén Temerinben, a támadók a jelentések szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai lehettek.

„Az Amnesty International arra ösztönzi a hatóságokat, és mindkét nemzeti közösség vezetőit, valamint a magyarországi politikai pártokat, beleértve a Fideszt, valamint ifjúsági szervezetét, a Fidelitast is, hogy tartózkodjanak a hangulatkeltő és kirekesztő nyilatkozatoktól, amelyek csak elmérgesítik a feszült helyzetet, és további támadásokat szíthatnak” – olvasható a szervezet közleményében, egyben arra bátorítja a megkülönböztetést tapasztaló magyar nemzetiségűeket, hogy forduljanak jogorvoslatért a megfelelő szervekhez, köztük a Vajdasági Ombudsman Hivatalához és a Belgrádban működő Esélyegyenlőségi Biztoshoz.

Mint írják, a szerb alkotmány tiltja a kisebbségekkel szembeni diszkriminációt és a szerb büntető törvénykönyv egyik cikke is elrendeli, hogy a hatóságok járjanak el a „faj, bőrszín, nemzetiség, etnikai származás vagy más személyes tulajdonság alapján” elkövetett bűncselekmények ellen, egyúttal büntethetővé teszi a rasszista diszkrimináció elősegítését, illetve az arra történő felbujtást. A szerbiai magyarok jogait védi továbbá a Nemzeti Kisebbségek Jogainak és Szabadságainak Védelméről szóló szerb törvény is.

Március elején a Fidelitas demonstráció keretében petíciót adott át az Amnesty Internationalnek, kifogásolva, hogy a nemzetközi jogvédő szervezet nem emel szót a Szerbiában élő magyarok elleni etnikai alapú támadások ellen.

Ágh Péter, a Fidelitas elnöke akkor azt mondta, fel kell emelni a szavunkat akkor, amikor embereket csak azért vernek meg, mert magyarul beszélnek. A politikus azt kérte az AI-től, nyújtson segítséget abban, hogy Szerbiában megszűnjenek a kisebbségek elleni atrocitások.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15217/AI-a-szerb-hatosagok-biztositsak-a-vajdasagi-magyarok-vedelmet.html, 2013. március 26. [16:30]

Folytatódik a bizonytalanság

JOGERŐS A VÁDIRAT?

Március 25-én az újvidéki Felső Bíróság büntető tanácsától (március 13-án keltezett!) végzés érkezett, miszerint a bírói testület a tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiú ügyében a védőügyvédeknek a 2013. január 9-én beterjesztett, majd a 2013. február 5-i dátummal „pontosított” (vád)irat ellen benyújtott kifogásait „mint alaptalanokat elutasította”.

– Az ügyvédek kifogásait, amelyek a vádlottak védelmét képezik, a főtárgyaláson a mindkét felet meghallgató tanács fogja értékelni, és nem ez a tanács – olvasható a bírósági döntés végén.

A végzés alapján arra lehet következtetni, hogy a büntető tanács elfogadta az újvidéki Felsőfokú Ügyészség 2013. március 5-i iratát, amellyel „megváltoztatta a (január 9-i – B. A.) vádirat 1. és 2. pontjának tényállását, miközben a bűncselekmények jogi minősítése, amelyek miatt a vádlottakat megalapozottan gyanúsítják, nem változott”.

Ez azt jelenti, hogy az ügyész mind a hét fiatalembert továbbra is a BTK 317. szakaszának 2. bekezdésébe ütköző bűncselekmény elkövetésével, vagyis nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltásával, illetve szításával vádolja (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetést lehet kimondani).

Az igazság viszont az, hogy az ügyészség a 2013. március 5-i irattal (formailag se) nem tett eleget ugyanezen büntető tanács utasításának, hogy a vádiratban „küszöbölje ki az észlelt hiányosságokat”. Az ügyészség az iratban ugyanis szinte szóról-szóra megismételte a korábbi tényállást, amit semmiképpen nem lehet „változtatásnak” minősíteni.

Az eset kuriózuma, hogy az ügyész iratát számomra március 18-án kézbesítették, vagyis öt nappal az után, hogy a tanács (március 13-án) már elutasította a  (vád)iratok elleni kifogásokat (amit aztán március 25-én kézbesítettek)!

Mivel az újabb ügyészi irat ellen március 20-án, vagyis a büntető tanács vitatott végzésének kézbesítése előtt beadvánnyal fordultam a bírói testülethez, amelyben rámutattam, hogy az „nem felel meg a Büntető Eljárási Törvény 266. szakaszában előírt feltételeknek, és mint ilyen, nem alkalmas a büntető eljárás lefolytatására”. Ezzel kapcsolatban még nem kaptam semmilyen visszajelzést. Ettől függetlenül, a legújabb végzés ellen (is) fellebbezést nyújtottam be a Fellebbviteli Bírósághoz.

Hogy a továbbiakban hogyan alakul a hét fiatal ügye az most attól függ, milyen választ adtak a bíróság kérdésre: „élni kívánnak-e jogukkal, hogy az ellenük folyó eljárás magyar nyelven történjen”? Amennyiben igennel válaszoltak, akkor az ügyben bizonyára másik bíróság fog eljárni, tekintettel arra, hogy az újvidéki Felső Bíróságnak nincsen olyan bírója, aki képes lenne az eljárást magyar nyelven folytatni. A bíróságnak dönteni kell még a Zdenka Stakić bírónő kivételezésére vonatkozó követelésről is.    

Újvidék, 2013. március 26.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

Március 26.

Emánuel napja.

A héber eredetű név, Immánuel névből származik. Jelentése: velünk az Isten.

1804 – Bécsben meghalt Kempelen Farkas polihisztor, természetbúvár, a XVIII. század egyik legjelentősebb magyar tudósa és feltalálója.
1814 – Meghalt Joseph Ignac Guillotin fran­cia orvos, a nyaktiló megalkotója.
1868 – Megszületett Tolnai Simon nyomda- és lapvállalat-tulajdonos, könyvkiadó.
1911 – Megszületett Tennessee Williams amerikai író, költő. Világhírű drámái: A vágy villamosa; Macska a forró bádogtetőn; Az ifjúság szép madara és a Múlt nyáron hirtelen.
1919 – Megszületett Zsoldos Imre trombitaművész.
1923 – Párizsban 78 éves korában meghalt Sarah Bernhardt (eredeti nevén: Henriette Rosine Bernard) francia színésznő, aki Európa és Amerika számos városában vendégszerepelt meghódítva korának nagy színpadait.
1930 – Megszületett Sandra Day O'Connor amerikai bírónő, aki az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának első női bírója volt. Reagan elnök nevezte ki 1981-ben.
1944 – Megszületett Diana Ross amerikai énekesnő (Stop in the Name of Love, Love Child).
1979 – Washingtonban aláírták az egyiptomi-izraeli különbéke-szerződést, mely az 1978. szeptember 17-én Camp Davidben létrejött megállapodáson alapult.
1996 – Meghalt David Packard, a Hewlett-Packard cég egyik alapítója

Mégis Ahtisaari

Mi az, amit tudni lehet a szerb és a koszovói miniszterelnök Brüsszelben, EU-közvetítéssel zajló egyezkedéséről?

A kezdeményezést, a most zajló sorozatot is, valamint a megoldások felkínálását kezdettől fogva a nyugati hatalmak és Amerika vállalták.

Továbbá, a megoldás 2007 óta – Martti Ahtisaari ENSZ megbízottként ekkor mutatta be Koszovó-tervét az ENSZ Biztonsági Tanácsának – adott, és változatlan.

Harmadszor, s ez talán a legfontosabb, Koszovó a Nobel-díjas finn diplomata autonómia-koncepcióját elfogadta, s jogrendszerében – néhány alkotmányos rendelkezés módosításával – megteremtette alkalmazásának alapjait is. Ezzel szemben Szerbia elejében figyelembe se vette a tervezetet. Olyannyira nem, hogy a 45 oldalas részletes dokumentum a nyilvánosság előtt csak két évvel az ENSZ-beli bemutatását követően jelent meg.

Az elmúlt hat év – hacsak nem a nyugatiak taktikai terve szerint – azzal telt el, hogy a külföldi tárgyalók szorongatták Szerbiát, kezdje meg a jogharmonizációt, állja útját a korrupciónak, s ne legyen átjáró ház a szerb és albán maffia által szállított, nyugatra igyekvő menekülteknek. Volt a Nyugat részéről még egy kemény követelés: Szerbia fogadja vissza a nyugati államokból kitoloncolt, menedékesként még a NATO-bombázásokat követően odakerült állampolgárait. Azokat is – zömmel romákról van szó – akik annak idején 1999-ben, a szerb rendőrség és katonaság ilyen-olyan segítőiként e kötelékekkel együtt hagyták el Koszovót.  

A szerb közvélemény már-már azt hitte, hogy Koszovó elismerését megúszta, s e nélkül is tagja lehet az EU-nak, amikor, 2011. augusztusának végén, derült égből a villámcsapás, Angela Merkell Boris Tadic akkori szerb államfővel Belgrádban közölte: Koszovóban pedig meg kell szüntetni Szerbia párhuzamos intézményeit, s a hatalmat teljes egészében át kell adni, az ott működő nemzetközi erőknek. Ezt a német követelést a szerb vezetők a mai napig semmibe veszik. Persze, csak szóban, hiszen az Ahtisaari-terv tartalmazza a német követelést is. Időközben nem csökkent a Szerbiára nehezedő nyomás, de nem is erősödött. Tény, hogy Szerbia a tagjelölti státust 2012. március elején (egy a szerbiai vlachok helyzetének rendezésére irányuló, Romániával kötött semmit mondó, azóta feledésbe merült egyességet követően) néhány húsbavágó (vám)engedmény árán viszonylag könnyen megkapta.

Sorban ezután következne az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének dátuma. Ennek a napnak a meghatározását az EU egy éve már, hogy Belgrád és Pristina közötti viszony normalizálásához köti. Természetes, hogy a szerb-albán viszony rendezése is az Ahtisaari-tervre alapul.

A szerb közvélemény számára ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy Koszovót illetően hátra van a fekete leves. A „normalizációs” diplomáciai csörték sorozata ez év április 2-án a nyolcadik találkozóval zárul. Az megtartott hét brüsszeli találkozón, az Ahtissari-tervet Szerbia nem vállalta. Ha Szerbia április 2-án sem vállalja az Ahtisaari-tervet, s ezzel végleges kivonulását Koszovóról, akkor az uniós csatlakozási dátumáról mintegy másfél évre le kell tennie.

Hogy végül is mit közöl a Dacic miniszterelnök koszovói kollégájával, április 2-án a brüsszeli hármas-tárgyalások záró összejövetelén, ezt nehéz lenne megmondani.

Abból ítélve, hogy a szerb tárgyaló tisztségviselők az Ahtisaari-tervet keserű, kanalas orvosságként veszik be maguk is és adják be napról napra a nyilvánosságnak, arra következtethetnénk, hogy végül mégis lesz egyesség Brüsszelben. S azt követően jönnek a nagy változások Koszovóban. Meg Szerbiában is.

Nekünk magyaroknak inkább magát az Ahtissari tervet kellene közelebbről is megvizsgálnunk. Elsősorban, mert végrehajtása Koszovóban megkezdődött, s ebben a pillanatban ez az egyetlen, még az ENSZ Biztonsági Tanácsa által is láttamozott autonómia-elképzelés. Amit ugye, egyetlen külhoni magyar autonómiakoncepcióról, sem mondhatunk el.

Másodszor, még itt a Vajdaságban sem tudjuk, mit is tartalmaz ez a negyvenpár oldalas dokumentum. Azt meg végképp nem mérlegeltük sem együtt, sem külön-külön, nem tudnánk-e hasznot húzni a finn veterán diplomata projektumából? Akár úgy is, hogy hozzá idomítjuk saját elképzeléseinket. Így még Felvidéknek is lehetne autonómiakoncepciója.

Harmadszor, több mint húsz éve már, hogy a magyar kisebbségi pártok nem tudtak tényleges autonómiát kiharcolnia egyik külhoni magyar nemzetrész számára sem. Erre a jövőben sincs sok esély. Magyar-magyar (meddő) vitáink ismeretében, lehet-e mást remélni, mint azt, hogy most Budapest lép egy nagyot. Azzal, hogy maguk a magyarországi szakértők is áttanulmányozzák a nagy tudású és tapasztalt Nobel-díjas veterán autonómia-projektumát. Ezt követően pedig el kellene végezni a meglevő magyar autonómiakoncepciók (át)értékelését, kiegészítését. Ez lehet az előfeltétele annak, hogy a magyar kormány vállalja a Kárpát-medencében élő magyar közösségek autonómiatörekvéseinek nemzetközi megjelenítését.

Negyedszer, véget kellene vetnünk a kisebbségi pártok langymeleg viszonyulásának. Amely még azt lehetővé teszi, hogy autonómiakövetelés nélkül, vagy éppen megsokszorozott autonómiakoncepciókkal vágjunk neki. Minek is? A semminek.

Elérkezett az idő, hogy az autonómiákat mindannyian állami és a nemzeti érdekként kezeljük. Ideje a nemzetközi realitásokkal való szembenézésnek. Nem csak szóban, de tettekben is.

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL XI. évf. 69. szám, 2013. március 25.

DOKUMENTUM 

  

AMIT SZERBIA NEM FOGADOTT EL

Az Ahtisaari-terv nemzeti kisebbségjogi vonatkozásai*

Nincs előrehaladás a Szerbia és Koszovó közötti vitás kérdésekben, sőt még „az eszkaláció veszélye” is fennáll.

– Az erő alkalmazását sem zárta ki Bajram Rexhepi koszovói belügyminiszter az észak-koszovói barikádok felszámolása érdekében. Ezt megelőzően már Ivica Dačić belügyminiszter – a szerb médiumok jelentése szerint – azzal fenyegetőzött, hogy egy esetleges támadást a szerbek ellen Belgrád nem nézné tétlenül.
Az eszkalációtól tart a KFOR is. Erhard Drews tábornok, a nemzetközi békefenntartó erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy nincs kizárva az összetűzések kiterjedésének lehetősége Észak-Koszovóban. Szerinte ezt a pristinai hatóságok is gerjeszthetik, de bizonyos észak-koszovói köröknek is érdekében állhat – közlik a hírügynökségek (Koszovó: az eszkaláció veszélye, http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15736/Koszovo-az-eszkalacio-veszelye.html2011. november 25. [17:35]

1. Bevezető

2008. február 17-én, miután a belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a Koszovót de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok (USA) és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét Szerbiától.

Szerbia nem ismeri el Koszovó elszakadását, s mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekinti a saját területén. Szerbia alkotmánya Koszovó és Metóhia Autonóm Tartománynak tekinti a területet.

2011. október 31-ig az ENSZ 84 tagországa ismerte el Koszovó függetlenségét. (Továbbá Tajvan, amely maga nem tekinthető nemzetközileg teljes körben elismert államnak.) Szerbia és Oroszország, valamint 20 másik állam viszont elítéli a függetlenség kikiáltását. Az Európai Unió eddig nem tudott közös álláspontot kialakítani, de a 27 tagállamból 22 elismerte. Magyarország kormánya formálisan 2008. március 19. napján ismerte el önálló államként a Koszovói Köztársaságot.

Egyes értelmezések szerint a tartomány egyoldalú függetlensége ütközik az ENSZ BT 1244-es határozatával, amely 1999. június 10-én elismerte az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – amelynek a mai Szerbia jogutódja – területi egységét. Mások viszont éppen ezt a határozatot tartják Koszovó függetlenségének jogi alapjául.

Martti Ahtisaari[1], finn diplomata, az Egyesület Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Koszovó jövendő státusával kapcsolatos tárgyalásokon részvevő főmegbízott (másutt: különmegbízott) 2007. február 2-án Belgrádban és Pristinában átadta a Koszovó státusának rendezésére tett javaslatot, ami utóbb Ahtisaari-terv[2] néven vált ismertté.

A szerb parlament 2007. február 14-én elutasította a koszovói rendezési tervet. A 250 tagú törvényhozás alakuló ülésén jelenlévő 243 honatya közül 225 szavazott a kormány által előterjesztett állásfoglalásra, 15 volt ellene, s 3 tartózkodott[3].

Az elutasításra azért került sor, mivel „megnyitja az utat Koszovó önállósága előtt” – olvasható az akkori szerb sajtójelentésekben[4]. Vojslav Koštunica, volt szerb miniszterelnök úgy értékelte, hogy az Ahtisaari-terv „nem legitim”, azért „mert sérti az ENSZ Alapokmányát és a nemzetközi jog alapelveit, amelyeken a világbéke alapszik”. Koštunica azt állította, hogy az ENSZ-főmegbízottnak „nem volt mandátuma arra, hogy Szerbia állami státusával foglalkozzon, valamint hogy a szuverenitásába és területi integritásába avatkozzon, sem arra, hogy felossza Szerbia területét és, hogy átszabja a nemzetközileg elismert határait”, közölték az ügynökségek[5].  

Skupstina ugyanakkor – többségi szavazattal – elfogadta a belgrádi kormány határozattervezetét, amely elfogadhatatlannak nevezte az ENSZ-főmegbízottnak a dél-szerbiai tartomány státusára kidolgozott javaslatát, egyszersmind állást foglalt a további tárgyalások mellett.

A szerb képviselőház Ahtisaari javaslatát csaknem öt évvel ezelőtt elsöprő többséggel visszautasította. Az utóbbi időben azonban szerb politikai körökben is előtérbe került a finn diplomata által készített terv, amit most már Ahtisaari-terv plusz-ként emlegetnek.

2.  Emberi-  és nemzeti kisebbségi jogok

2.1. Mutietnikus Koszovó

Ahtisaari-terv egy fő részből áll, amelyhez 12 függelék tartozik. A központi rész 14 szakaszból tevődik össze, amelyek a kulcsfontosságú elveket tartalmazzák, amelyeket a függelékek tovább részleteznek.

A bevezető szerint a terv részletes intézkedéseket tartalmaz, amelyek „elősegítik a nemzeti kisebbségi közösségek és tagjainak védelmét, a hatalom tényleges decentralizálását, valamint a kulturális és vallási örökség megőrzését és védelmét”. Ez mellett, alkotmányos, gazdasági és biztonsági intézkedéseket ír elő, amelyek közös célja, hogy elősegítsék „a többnemzetiségű, demokratikus és fejlődőképes Koszovó haladását”.

A terv fontos eleme a nemzetközi katonai és polgári jelenlét Koszovón, amely felügyelné annak megvalósítását, és segítséget nyújtana a koszovói hatalomnak a béke és biztonság megőrzéséhez Koszovó területén. A terv rendelkezései az összes többi koszovói jogszabály felett állnának.       

Az elképzelés szerint Koszovó „multietnikus társadalom”, amely önmagát „demokratikus eszközökkel” és a „jog uralmának” tiszteletben tartásával irányítaná, „az emberi jogok és szabadságok nemzetközileg elismert legmagasabb mércéi szerint”, amelyek elősegítik a lakosság békés és fejlődéses megélhetését.

A dokumentum szerint Koszovó „alkotmányt” fogad el, az említett elvek megalapozása érdekében. Nem tartalmaz teljes alkotmányszöveget, de meghatározza azokat az elemet, amelyeket annak tartalmaznia kell.

Koszovónak – a javaslat szerint – joga van „nemzetközi szerződések” aláírására, beleértve azt a jogot is, hogy „felvételét kérje a nemzetközi szervezetekbe”. 

A terv központi része „a közösségek jogainak védelme és elősegítése”. Azokkal a kulcsfontosságú területekkel foglakozik, amelyeket védelmezni kell, beleértve a kultúrát, a nyelvet, az oktatást és a szimbólumokat. Előlátja „a nem albán lakosság képviseletének konkrét mechanizmusait a kulcsfontosságú intézményekben, a közéletben való részvételük megőrzése és tevékeny részvételük érdekében”. A nem albán lakosság jogainak védelmében a törvényhozási folyamatban úgyszintén előlátja, hogy „meghatározott és  pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását”.

A rendezési terv átfogó „decentralizálási javaslatot” tartalmaz, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a „jó hatalmat, a közszolgálatok átláthatóságát és hatékonyságát”. A javaslat a koszovói szerb közösség konkrét szükségleteire és félelmeire koncentrál, amelynek maga fokú ellenőrzése lesz a saját ügyei felett.

A decentralizálás elemei inter alia új községi illetékeseket is tartalmaznak, azon községek számára, amelyekben a szerbek többségben vannak (mint például a másodlagos egészségügyi biztosítás és a főiskolai képzés); pénzügyi kérdésekben széleskörű községi autonómiát, beleértve azt is, hogy a koszovói szerb községeket szerbiai pénzügyi támogatásban részesüljenek, a azzal a feltétellel, hogy ez a támogatás átlátható és a községek széles körű tevékenységére, valamint céljainak segítésére irányul; továbbá a községközi partnerségről és a szerbiai intézményekkel való együttműködésről szóló rendelkezéseket, valamint hat új, vagy jelentősen kibővített község létrehozását, amelyekben a szerbek vannak többségben (Gračanica, Novo Brdo, Klokot, Ranilug, Partes és Serverna Mitrovica). 

Ahtisaari-terve további része „egységes, független, hivatásos és elfogulatlan igazságügyi rendszert” lát elő Koszovón, amely minden személy részére hozzáférhetővé tenné az igazságszolgáltatást. Olyan mechanizmusokat lát elő, miszerint az igazságszolgáltatás „mindenki számára” elérhető, a bírák, az ügyészek összetétele pedig Koszovó „többnemzetiségűségét” tükrözné. 

„A vallási és a kulturális örökség védelmére valamint elősegítése” vonatkozó rendelkezések a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) szabad és zavartana működését biztosítanák Koszovón. Több mint negyven kulcsfontosságú vallási és kulturális helyet védelmi övezettel vennének körül, a „kulturális méltóságuk” megőrzése érdekében, megakadályozna minden „zavaró kommerciális ipari üzletelést és építkezést”. A SPC számára a külön fizikai védelmet, a belgrádi SPC-vel való szabad kapcsolattartást, valamint az egyházi vagyon sérthetetlenségét, az adó és a vámok alóli mentességet adna.

A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.

2. 2. Alkotmányos rendelkezések

Az 1999. június 9-én a macedóniai Kumanovóban aláírt katonai-műszaki megállapodás alapján nemzetközi igazgatás alá került Koszovó Autonóm Tartomány. Ideiglenes parlamentje – Szerbia tiltakozása ellenére – 2008. február 17-én kikiáltotta a terület függetlenségét. Koszovó alkotmánya 2008. június 15-én lépett életbe.

Koszovónak a rendezési terv is előirányozta az alkotmányt, amelyet „Koszovó lakossága fogad el”. Nem tartalmazza ugyan az alkotmány szövegét, de megfogalmazta azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyeket annak tartalmaznia, illetve biztosítania kell, miszerint:  

– Koszovó multietnikus közösség, amely minden polgár egyenjogúságán alapul;

– Koszovónak nincsen hivatalos vallása és semleges a vallási meggyőződések szempontjából;

– Koszovónak saját megkülönböztető zászlója, címere és himnusza lesz, amely kifejezi Koszovó többnemzetiségű jellegét;

– Koszovó hivatalos nyelve az albán és a szerb lesz;

– Koszovónak joga van nemzetközi tárgyalások folytatására és nemzetközi egyezmények aláírása, beleértve a nemzetközi szervezetekben való tagságot is;

– Koszovónak nem lesznek területi követelései, és nem fog egyetlen más állammal, vagy annak részével sem egyesülni;

– Koszovó segíteni fogja és megkönnyíti a menekültek és elköltözöttek biztonságos és méltóságos visszatérését;

– A legfontosabb nemzetközi eszközökbe és szerződésekbe foglalt alapvető emberi jogok és szabadságok Koszovón közvetlenül alkalmazhatók lesznek; 

– Koszovó képviselőházában a nemzeti kisebbségi közösségek a biztosított/fenntartott képviselői helyek rendszere által lesznek képviselve;

– A törvényhozás a nemzeti kisebbségi közösségek számára külön jelentőséggel bíró kérdésekben különleges parlamentáris eljárást követel – „kettős többséget” és a jelen lévő képviselők szavazását

– Koszovó kormánya, ideértve a civil szolgálatokat is, kifejezi Koszovó lakosságának különbözőségét

– Koszovó elnöke Koszovó népének egységét képviseli és

– Megalakul Koszovó Alkotmánybírósága, amelynek kilenc legmagasabb erkölcsi értékeket képviselő kiemelkedő jogász lesz a tagja.

Mivel Koszovó alkotmányának meghozatalára 16 hónappal az Ahtisaari-terv átadása után került sor, külön elemzés tárgya lehetne, hogy a rendezési tervnek ezek a rendelkezései milyen mértékben, illetve megfogalmazásban kerültek be a 2008. évi alkotmányába.

2.3. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok

A rendezési terv előlátja, hogy Koszovónak „támogatnia, fejlesztenie és védelmeznie kell a nemzetközileg elismert emberi jogokat és alapvető szabadságokat”. Koszovón ezekre a jogokra minden személynek joga van, bármilyen megkülönböztetés nélkül. Koszovón a törvény előtt „minden személy egyenlő” és joga van, minden megkülönböztetés nélkül, a törvény általi „egyenlő védelemre”.   

Koszovónak, a rendezési terv szerint, „biztosítania kell a nemzeti közösségek és azok tagjainak nemzeti vagy etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának védelmét”.

A nemzeti közösségek tagjainak, az emberi jogok és szabadságok mellet, „sajátos jogai” is lesznek, ideértve a szabad véleménynyilvánítást, identitásuk és a közösség sajátosságainak ápolását és fejlesztését. A hatályos törvényekkel és a nemzetközi mércékkel összhangban, a nemzeti közösségek tagjainak jogukban áll például, hogy

– választásuk szerint közoktatásban részesüljenek a Koszovóban hivatalos használatban lévő nyelvek egyikén, minden szinten, illetve anyanyelvükön, azokban a helységekben, amelyekben „megfelelő többséget” alkotnak;

– magán oktatási és képzési intézményeket alapítsanak, és ezeket irányítsák;

– szabadon használják nyelvüket és írásmódjukat a magán- és közéletben;

– nyelvüket és írásmódjukat használják a közhivatalokkal, azokon a területeken, amelyek lakosságának „megfelelő részét” alkotják;

– hogy személynevük eredeti alakban legyen beírva;

– hogy biztosított hozzáférésük legyen, és hogy képviselve legyenek az elektronikus sajtóban, valamint hogy anyanyelvű műsoruk legyen, saját médiát alapíthassanak és használhassanak, valamint az elektronikus médiák számára fenntartott frekvenciákat használjanak;

– zavartalan kapcsolatokat élvezhessenek Koszovón és bármely országban lévő személyekkel. 

Ahtisaari-terve szerint a közösségek tagjainak világos szerepe lenne a közügyekben és a koszovói döntéshozatali folyamatokban, ideértve a biztosított helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban.  

2.4. Decentralizálás

A koszovói rendezési terv biztosítja a decentralizálás rendszerét is, amelynek célja a „jó igazgatás, az áttekinthetőség és a hatékonyság fejlesztése a közszolgálatokban”. Különösen figyelembe véve a koszovói szerb közösség aggodalmát, a terv magas fokú ellenőrzést biztosít a szerbek számára „a  saját ügyeik” fölött.

A terv alapján Koszovón hat új vagy kibővített szerb község jönne létre, éspedig: Severna Mitrovica (Mitrovica északi, szerbek lakta részén), Gračanica, Ranilug, Parteš Klokot/Vrbovac és Novo Brdo.  

A jelenlegi Mitrovica két községre osztódna, Észak- és Dél Mitrovicára. Az együttműködés és a koordináció a két község között egy létrehozandó Közös Bizottság által történne. A kisebbségi közösségek számára „újabb községek alakíthatók az érintett közösségekkel való megbeszélés alapján”.

Minden koszovói község illetékes lenne azokon területeken, amelyek befolyásolják a lakosság életét. Ez mellett, az említett szerb községeknek a következő „kibővített felelősségük” lenne:

– Severna (Észak) Mitrovica, Gračanica és Štrbce községek illetékesek lennének a területükön lévő kórházak és a másodlagos egészségvédelem felett;

– Severna (Észak) Mitrovica községnek bizonyos illetékessége lenne a mitrovicai szerb nyelvű tudományegyetem tekintetében;

– Minden koszovói szerb község helyi szinten felelős lenne a kulturális és vallási kérdésekben;

– Minden koszovói szerb községnek nagyobb szerepe lenne a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában.

2.5. Egyházi autonómia

Ahtisaari javaslata szerint Koszovónak „nem lenne hivatalos vallása”. Az „összes” hitvallás, azok vagyona és létesítménye autonómiát és védelmet élvezne.

A Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) pótbiztonságban és más egyéb védelemben, jogokban, privilégiumokban és immunitásokban részesülne, beleértve a kisajátítás elleni biztosítást, a saját vagyona igazgatásának diszkréciós és a létesítményekhez való hozzáférés jogát. A SPC bármely intézmény által „szabadon részesülhet donációkban”, azzal a feltétellel, hogy ez a teljesen átlátható módon történik. 

A SPC, a kolostorai, templomai és egyéb, a koszovói szerbek számára külön jelentőséggel bíró vallási és kulturális helyek „szükséges fizikai biztosításban” részesülnének. A nemzetközi katonai erők folytatják a kilenc szerb vallási és történelmi létesítmény biztosítását, a felelősségüknek a Koszovói Rendőri Szolgálatra való átruházásáig.

A 45 legjelentősebb templom és kolostor, valamint történelmi emlékhely körül védelmi zóna / övezet létesülne. A védelmi zónákban „megtiltanák, vagy korlátoznák bizonyos tevékenységeket, amelynek káros hatásai lennének a létesítmények kulturális és természetes környezetére, vagy nagyobb mértékben háborítanák a szerzetesi életmódot”, de ezekkel nem veszélyeztethetők a vagyoni-tulajdoni jogot.

A szerb vallási és kulturális örökség védelmének felügyeletére és ellenőrzésére, helyi és nemzetközi képviselőkből, külön „Felügyeleti és Végrehajtási Tanács” (SNS) felállítása van előlátva,

Koszovó képviselőháza prioritásként foglalkozik a vagyon-visszaszármaztatás kérdéseivel, beleértve a SPC vagyonát is. Ebbe a folyamatba „minden kisebbségi közösség be lesz kapcsolva”.

2.6. Igazságszolgáltatási rendszer

A rendezési terv olyan igazságszolgáltatási rendszert lát elő Koszovó számra, amelyik „a jog uralmán, alapszik, amelyik integrált, független, hivatásos és elfogulatlan”.

A bírák és ügyészek megválasztásával, kinevezésével, előléptetésével és áthelyezésével kapcsolatban a koszovói mérvadó szervektől megköveteli annak biztosítását, hogy „a bírói és az ügyészi szolgálat kifejezze Koszóvó többnemzetiségű jellegét, illetékességi területükön pedig különösen az etnikai összetételt”. Ilyen értelemben:  

– a Koszovói Igazságügyi Tanácsnak (KPS) intézkedéseket kell tennie a bírák és ügyészek számának növelésére a jelenleg alulképviselt nemzeti közösségekből;

– a kerületi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság szintjén bizonyos számú nem albán bíró számára minimális számú fenntartott bírói helyet kell biztosítani;

 – a koszovói nem albán közösségek számára fenntartott bírói helyekre jelölteket a KPS azon tagjai jelölik, akik maguk is a nem albán közösséget képviselik.

Ahtisaari terve az igazságszolgáltatási rendszer területén minden személynek az igazságszolgáltatáshoz való „jobb hozzáférésre összpontosít”, különösen pedig az újonnan alakult szerb többségű községek lakósainak számára. Ezeknek a községeknek lehetőségük lenne, hogy „új alapfokú bíróság, vagy kihelyezett bírósági osztály alapítását, illetve az alapfokú bíróság kihelyezett ítélkezését kérjék” a KPS-től.

               

2.7. Rendőri erők

A rendőrsének „egységes parancsnoki szerkezete” lenne Koszovó egész területén.

Koszovó rendőrségnek etnikai összetételének egy maghatározott helységben tükrözni kell, „amennyire csak lehetséges” a község lakosságának etnika összetételét.

Azokban a községekben, amelyekben a szerbek vannak többségben, „a községi képviselő-testület választja meg a helyi rendőrállomás parancsnokát”.

A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.

A terv szerint Koszovón új, „hivatásos és multietnikus biztonsági szolgálat” alakulna, legtöbb 2500 aktív taggal és 800 tartalékossal.  A Koszovó Védelmi Hadtest (KKZ) egy éven belül feloszlatásra kerülne.      

3. „Veszélyben a régió stabilitása”

Ban Ki Mun, a z ENSZ főtitkára a Koszovóról szóló (november elején tett) jelentésében aggodalmát fejezte ki az utóbbi hónapokban Szerbia és Koszovó között kialakult helyzet miatt.

A jelentés megállapítja, hogy a koszovói szerb közösség ellen irányuló erőszakos tettek száma növekedett azóta, hogy Prishtina megkísérelte átvenni a jarinjei és brnjaki (határ)átkelők ellenőrzését. Hozzáteszi: a különleges egységek július 25-i akciójára a nemzetközi közösséggel való egyeztetés nélkül került sor.

A július 16-a és október 15-e közötti időszakra vonatkozó elemzés közli, hogy 24 százalékkal emelkedett a kisebbségek elleni incidensek száma a korábbi adatokhoz képest. Összesen 151 ilyen eset történt a tartomány területén, ebből 38 Észak-Koszovóban. Pravoszláv templomokat és sírokat 13 esetben gyaláztak meg, s ugyanennyiszer hullottak kövek a szerbiai rendszámtáblával rendelkező gépkocsikra, ha albánok által lakott településeken haladtak át. A koszovói szerbek birtokában lévő ingatlanokat 63 esetben érte kár, 47 esetben jegyeztek fel betöréses lopást az említett periódusban.

A főtitkár közölte, a megoldatlan kérdések annak a veszélyét hordozzák, hogy tovább növekedhet a feszültség, s mélyülhet az Ibartól északra illetve délre élő közösségek közötti szakadék. Ez a veszély, mely a régió egészének stabilitására is érvényes, mindaddig fennáll, amíg a jarinjei és brnjaki átkelők kérdését nem rendezik, továbbá ameddig összekeverik az alapvető jogok kérdését a státushoz kötődő kérdésekkel – állapította meg Ban Ki Mun.

Az ENSZ főtitkára felszólította Belgrádot és Prishtinát a békés dialógus folytatására, s reményét fejezte ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa erre, s a feszültség csökkentésére irányuló egyértelmű üzenetet küld majd mindkét félnek a 2011. november 29-én esedékes, e jelentést megvitató ülésén.

Prishtinában egyetértenek a jelentés azon részével, mely a válság régióbeli kiszélesedésének lehetőségét taglalja, annak kiváltó okait azonban egészen másban vélik felfedezni. Hajredin Kuçi kormányalelnök közölte, hogy Belgrád Koszovó felosztására irányuló követelései, a koszovói és nemzetközi intézményekkel szembeni erőszakra buzdítás valóban Koszovó határain túlmutató problémát jelentenek, s mozgásba lendíthetik a szélsőséges csoportokat a régió egészében[6].

4. Összegzés

Martti Ahtisaari koszovói rendezési javaslatát Szerbia mindmáig nem fogadta el.

A tervezet rendelkezései messzemenően biztosítják a koszovói szerbek nemzeti kisebbségi kollektív jogait, illetve jelentősen javítanák a koszovói szerbek státusát. A terv ugyanis kollektív jogokat és de facto területi autonómiát ír elő, kötelező jelleggel, a koszovói szerbek számára. Ezért fordulatot hozhatna, mérföldkő lehetne a nemzetközi kisebbségvédelemben is[7]. Nem utolsó sorban hozzájárulna a térség békéjéhez és stabilitásához is.

Szükséges lenne összehasonlító elemzést végezni a tervezetbe foglalt és a szerbiai alkotmány, illetve jogszabályok által biztosított nemzeti kisebbségi jogok között. Különösebb analízis nélkül is megállapítható azonban, hogy az Ahtisaari-terv szélesebb jogokat biztosít a koszovói szerbek számára (például, biztosított/fenntartott képviselői helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban; meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását; széleskörű pénzügyi autonómiát biztosít a községeknek és illetőséget a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában, stb.), mint amilyen jogaik a szerbiai nemzeti kisebbségeknek napjainkban vannak. 

Amennyiben a tervezet végül elfogadásra kerülne, a tervben rögzített, tényleges autonómiáról szóló precedens értékű kollektív nemzeti kisebbségi jogokat a szerbiai kisebbségek vonatkozásában is alkalmazni kellene.   

Újvidék, 2011. november 26.

Bozóki Antal, mgr.

__________

* A Kárpát-Medencei Autonómia Tanács (KMAT) Mártélyon  (Magyarország),  2011. november 18-ától 20-ig megtartott tanácskozására készült írás rövidített változata:

http://www.vajma.info/cikk/tukor/4548/Amit-Szerbia-nem-fogadott-el.html, 2011. november 26. [11:42]; http://www.mpsz.net/, 2011. november 26., 16:02 és

http://margitzoltan.blogspot.com/2011/11/az-ero-alkalmazasa-egy-ujabb-idohuzasra.html, 2011. november 28.

Jegyzetek:

1. Martti (Oiva Kalevi) Ahtisaari (Viipuri, 1937. június 23.) finn diplomata, politikus, köztársasági elnök. Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”.

Martti Ahtisaari 2008 február vége óta nem az ENSZ kosovói különmegbízottja.

Ahtisaari már nem kosovói különmegbízott, Magyar Szó, 2008. március 8.: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/03/08/main.php?l=b2.htm

2. Predlog rešenja statusa Kosova specijalnog izaslanika UN, Danas, 2007. február 3., 2., 4. és 5. o.

3. [origo] nagyvilág: http://www.origo.hu/nagyvilag/20070214aszerb.html

4. Jelena Tasić: Ahtisarijev plan otvara mogućnost nezavisnosti, Danas, 2007. február 3., 1. és 3. o.

5. Koštunica: Ahtisarijev predlog je nelegitiman, Danas, 2007. február 3., 3. o.

6. Virág Árpád: „Veszélyben a régió stabilitása”, Magyar Szó, 2011. november 8., 1. és 4. o.

7. Szembenézni a tényekkel, Magyar Szó, 2007. február 8., 5. o.; Javulhat a szerbek helyzete, Magyar Szó, 2007. február 8., 20. o., és Az Ahtisaari-terv fordulatot hozhat a kisebbségvédelemben, Magyar Szó, 2007. február 16., 2. o.

---