Bozóki Antal LÁZONGÓ DÉLVIDÉK/VAJDASÁG
Letölthető itt:
http://www.historiae.rs
MEGJELENT!
ÖNFELSZÁMOLÁSUNKRÓL
Bozóki Antal LÁZONGÓ DÉLVIDÉK/VAJDASÁG címmel, a délvidéki magyarság, a civilek, civil szervezetek és pártok bőven két évtizedes – 2000-től 2022-ig tartó – jogérvényesítésért folytatott küzdelmét dolgozza fel, évekre lebontva és hiánypótló kordokumentumot alkotva azok számára, akiket valóban foglalkoztatnak a délvidéki magyarság döbbenetes megfogyatkozásának, elöregedésének igazi okai.
Az ezredfordulón a – kilencvenes évek balkáni háborúinak legnagyobb vesztesévé vált! – délvidéki magyarság számára is felcsillant a reménysugár, amikor a demokratizálódási folyamat beindulni látszott, amikor a Balkáni Hentes és háborús bűntársai a nemzetközi bíróság elé kerülhettek.
Ám ez a rövid, néhány éven át tartó időszak is, a legcivilizáltabb világhoz, normákhoz igazodó és nagy támogatással, demokratikusan megválasztott, új szerb miniszterelnök kíméletlen legyilkolásával, annak a tapasztalatnak az igazságát nyomatékosítja, mely szerint a háborúnál sokkal rosszabb mindaz, ami a háború után jön.
A háborút követő történeteinkből válogató, a délvidéki magyarság képviselőinek kirakatépítő tevékenységét jól érzékeltető, a közösségünk érdekeit gátlástalanul eláruló magatartást részletező, a jogász szemszögéből is vizsgálódó közíró páratlan gyűjteményt kínál azok számára, akik a délvidéki magyar önfelszámolás mozzanataira, helyi sajátosságaira, tanulságaira kíváncsiak.
Tari István
http://www.historiae.rs/index.php/217-megjelent
Tükörképünk?
Mintha tükröt tartana elénk Bozóki Antal Küzdelem a jogérvényesítésért és (meg)maradásért (2000–2020) című terjedelmes, félezernél is több oldalas, két kötetbe kívánkozó legújabb, nyomdakész, megjelentetésre váró dokumentum-gyűjteményének kéziratával. Olyan tükröt mindennapi életünkről – valóságunkról –, amely fájdalmat okozhat, sebezhet, önmagunkkal való szembesülésre késztet. Lehet, sőt, kell is vele, érvekkel vitatkozni. A letisztulás folyamatában csak a sokoldalú párbeszéd közelíthet bennünket a megoldáshoz: a mindannyiunk számára elfogadható minimumhoz, amelyért kiállunk minden körülmények között.
Bevallom, a kézirat előolvasásakor jómagam is megdöbbentem a kemény, sokszor ítélőbíráskodásnak tűnő, mélyen a zsigerekbe hatoló, dokumentumok sokaságával alátámasztott fejezeteken. Időmultával újraolvastam a valóságunk inkább görbe tükrére emlékeztető sorokat. A közelmúlti, harmadszori átolvasásakor, higgadtabban – részben magamon átszűrve – kíséreltem meg előremutatóan értelmezni a jelzett intervallumra vonatkozó, évekre lebontott, vaskos anyagot. A majdani, különböző nézőpontokból történő elemzések, vélemények ütköztetése sem fogja vélhetően elvitatni: a kordokumentum múltunk jobb megértését, eligazodásunk fontosságát szorgalmazza emberi, nemzetiségi jogaink érvényesítésének labirintusában.
A szerző ködösítés nélküli, magányos farkas küzdelmére emlékeztető, olykor a végletekig sarkított igazságérzete, sommás megállapítása – egész régiónkra, társadalmunkra, de főleg nemzeti közösségünkre vonatkoztatva – egyben kihívás is. Belemarását politikai valóságunkba tetemrehívásként is értelmezhetjük, jelképesen, az elmúlt (nemcsak) szűk negyedszázad kisiklásainak, valós vagy vélt hibáinak feltárására. Mélyreható, önmagunkkal szembesítő kritikai elemzései vitára, pontosabban párbeszédre serkente(né)nek, ha lenne rá recepció, befogadási készség, mind a pozícionáltak, mind értelmiségünk körében, de egész nemzeti közösségünk vonatkozásában is.
A közelmúltunk civil szférájának főként egy szegmensére, az újvidéki Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet (2001. június 15. – 2018. március 22.) és a szenttamási Emberi Jogi Központ (2006 januárjában alakult civil szervezet) tevékenységére fókuszál jobbára Bozóki Antal. Ezek a szervezetek – mint a Bevezetőben és a dokumentumkötetben is olvashatjuk – „nem csak Szerbiában, de a nemzetközi fórumokon is határozottan kiálltak a magyar közösség kollektív és tagjainak egyéni jogaiért. Küzdelmükhöz számos magyar és szerb civil szervezet is csatlakozott, miáltal kialakult egy erős, tekintélyes, tömegeket is megmozgató, csaknem két évtizedig tartó kisebbségjogi civil mozgalom. (…) Ebben a kiadványban ennek a civil mozgalomnak a tevékenységének a legfőbb állomásai, eredményei és sikerei, valamint megtorpanásai feltérképezésére” törekedett a szerző.
Látleletnek is minősíthetjük elemzésre, önvizsgálatra késztető munkáját, szinte minden vonatkozásban. Ezúttal a legfájóbbat, a jövőnk, megmaradásunk és szellemi, anyagi/jóléti gyarapodásunk meghatározó mutatóját: a lesújtó demográfiai adatokat említem, amelyet a szerző is alaposan körüljár. A megszellőztetett, vélt/becsült adatok szerint már kétszázezer alatt van a magyarság aprajának, nagyjának száma a Délvidéken/Vajdaságban. De ne legyünk vészjóslóak, várjuk ki, mit mutatnak majd az újabb népszámlálási eredmények (csak ne töltsék ki ceruzával az űrlapokat a házaló összeírók)! Ebből a földközeli nézőpontból is fontos jelenünk vizsgálatának szükségessége. Hiszen világunkat nem (csak) a politikai megmondók szólamai irányítják. Elég, ha csak végigsétálunk lepusztuló, kiüresedő, elöregedő falvaink utcáin. Kézzel tapinthatjuk a kíméletlen valóságot. Avagy idézhetném esetünkben az elcsépelt mondást is: Minden nemzeti közösségnek (társadalomnak, országnak.., stb.) olyan politikusai vannak, amilyeneket megérdemel!? Nézőpont kérdése ez is. Minthogy a megjelentetésre ajánlott dokumentumkötet is az. Sehova nem vezető tévútra, jobban mondva zsákutcába tér mindenki, aki csupán a magyarság legitim pártja, a VMSZ vagy az MNT tevékenységének a szigorú bírálataként, pallérozásaként veszi kézbe korunk egyik jelentős dokumentumát. Forrásmunkául is szolgálhat pl. további kutatásokhoz, szociológiai vizsgálatokhoz, hiszen kronologikus sorrendben (jóllehet helyenként a teljesség igénye nélkül, nem kitérve a civil szféra más területeire) dolgozza fel, emberjogi górcső alá vetve jobbára legitim társadalmi-politikai valóságunkat, a magyar autonómia kérdését is beleértve. Az ilyen jellegű megközelítésekhez jelentősen hozzájárul(hat)nak azok az írások is, amelyek először kerülnek a nyilvánosság elé. A (fél)fordulat után több mint húsz évvel fokozott felelősség hárul mindannyiunkra.
A minden szempontból inflálódó értékrendű világunkban, megalázó egyenlőtlenségek közepette, meghatározóan kell(ene) még intenzívebben boncolgatni a pozícionáltak, a gondolkodók, az értelmiségünk felelősségét sorsközösségünk helyzetének alakulásáért. Néhány évtizedre – megkockáztatom – egy évszázadra elővetítve is! Ide kívánkozik a kérdések tömkelege is: A délvidéki/vajdasági magyarság a trianoni békediktátum utáni elmúlt száz esztendőben mennyire tudta megőrizni nemzeti identitását – nyelvét, történelmét, kultúráját? Kisebbségi létünkben, a jövőben még inkább igazolnunk kell létezésünk jogosultságát, emberi és szabadságjogaink érvényesítését? Az emberhez méltó élet igényét? Közéletünk, nemzeti közösségünk mutatja-e, és mennyire a lepusztulás, a romlás jeleit? Az elvándorlás menekülés-e, önfeladás-e? Bozóki dokumentumkötete ennek vizsgálatához is alapul szolgálhat.
Stanyó Tóth Gizella
Újvidék, 2020. november 23.
Újvidék, 2020. november 23.
Bozóki
Antal
Könyvek:
1. Az elnemkötelezettség Belgrádtól Hararéig. Forum Könyvkiadó, Újvidék 1987 2. Önpusztítás – környezetszennyezés, államfelelősség, kártérítés, Jugoszláviai Magyar
Művelődési Társaság (JMMT), Újvidék 1993
3. Kisebbségi jogok – dokumentumok és jogrendszer. Forum–Dolgozók Kft., Újvidék
3. Kisebbségi jogok – dokumentumok és jogrendszer. Forum–Dolgozók Kft., Újvidék
1995
4. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az
ezredfordulón. Létünk, 3–4/2000 (különszám),
Forum
könyvkiadó, Újvidék 2000
5. Kosovo – ki a bűnös? (társszerző).
Forum–Dolgozók Kft., Újvidék 2001
6. Emberi és kisebbségi jogaink – eszmény és
valóság. JMMT, Újvidék 2001
7. Autonómiák I–II. – Elemzések, kommentárok,
dokumentumok. Forum–Dolgozók Kft.,
Újvidék 2001/2002
8. Árgus 2001 (évkönyv). Árgus – Jugoszláviai
Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet,
(Árgus),
Újvidék 2001
9. Árgus 2002 (évkönyv), Árgus, Újvidék 2002
10. A demokrácia ábécéje (fordítás). Centar za
razvoj Srbije, Belgrád 2002
11. Emberi és kisebbségi jogok Szerbia és Crna
Gorában. Árgus, Újvidék 2003
12. Ljudska i manjinska prava u Srbiji i Crnoj
Gori, visio mundi. Újvidék 2003
13. Az új Európa építése. Forum Könyvkiadó,
Újvidék 2004
14. Az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok
nemzetközi védelme. Free Media Lapkiadó
Kft.,
Újvidék 2005
15. Árgus 2003/2004 – A vajdasági kisebbségek
zaklatása (évkönyv). Árgus, Újvidék
2005
16. Еurópai integrációs lexikon. Forum
Könyvkiadó, Újvidék 2007
17. Magyarok a Vajdaságban. Válogatott írások
2001–2007. Árgus, Újvidék 2007
18. A vajdasági magyarság helyzete. Árgus,
Újvidék 2007
19. Emberi jogi naptár. Árgus és Emberi Jogi
Központ, Szenttamás, Újvidék 2008.
20. Alkotmány és (állam)polgári jogok. Árgus,
Újvidék 2009
21. Jeles napok – Világnapok, nemzeti ünnepek,
emléknapok és a vajdasági
magyarság jeles
napjai. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta 2010
22. Szerb–magyar Jogi Szótár. Árgus, Újvidék
2011
23. Jog a szülőföldhöz. Árgus, Újvidék 2013
24. A magyar közösség Szerbiában, Vajdasági
Magyar Művelődési Intézet. Zenta 2013
25. Emberi és nemzeti kisebbségi jogtár.
Árgus, Újvidék 2015.
26. A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és
jogai. Árgus, Újvidék 2017
27. A háborús bűnösség terhe. Keskenyúton
Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány,
Budapest
2017
28. Magyar-szerb jogi szakszótár. Iurisperitus
Kiadó, Szeged 2018
29. Lázongó Délvidék/Vajdaság. Historiae, Óbecse 2022
Írások:
1971 és 2000 között 667 írásom jelent meg,
amelyeket a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (Zenta) digitalizált.
2001-től mostanáig is több száz száz írásom van,
de nem sikerült megszámolnom, hogy pontosan mennyi.
Mini
könyvek:
1. Testvérek lehetünk…, Možemo biti braća…, We
may be brothers… (magyar, szerb és
angol
nyelvű kiadványok), Ekološki pokret grada Novog Sada, 1997
2. Szabadság, igazság, béke (magyar, szerb,
angol) az Emberi Jogok Egyetemes
nyilatkozatának
50. évfordulójára. Forum-Dolgozók Kft., Újvidék, 1998.
3. Genocídium Egyezmény (magyar, szerb,
angol). Forum-Dolgozók Kft., Újvidék, 1998.
4. Gyermekjogok, Prava deteta (magyar és szerb
nyelvű kiadvány). Forum-Dolgozók
Kft.,
Újvidék, 1999.
5. Az ENSZ főtitkárai. Forum-Dolgozók Kft.,
Újvidék, 2000.
6. 1201 – az Európa Tanács ajánlásáról
(magyar, szerb angol, francia). Jugoszláviai
Gyűjtők
Egyesülete, Újvidék
Magiszteri
dolgozat: Demokratizacija spoljne politike SFRJ [A
JSSZK külpolitikájának demokratizálódása]. Novi Sad/Újvidék 1985
Doktori
értekezés: Međunarodnopravno uređenje izuzetno opasnih delatnosti
[A
rendkívül
veszélyes dolgok nemzetközi jogi szabályozása]. Novi Sad/Újvidék 1991
KONFERENCIA A HATÁRON TÚL ÉLŐ ŐSHONOS MAGYAR KISEBBSÉG JOGVÉDELMÉRŐL
Rehabilitáció
és restitúció Szerbiában – Tizenkét évvel később
Baj
van nem csak a törvények szövegével, de az alkalmazásával is
Magyar-szerb jogi szakszótár
Nagy örömmel vettem
2018. április 18-án, Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi
Karán, a napokban megjelent Magyar-szerb jogi szakszótár szerzői példányait.
A 684 oldalas
kiadvány a Fundamenta Fontium Iuris Regionalis sorozatban jelent meg
(Iurisperitus Kiadó, 2018.), amelynek felelős kiadója Balogh Elemér, a Jogi kar dékánja, a szerkesztője Nagy Csongor István. A szótár az Innovariant
Kft-ben készült, melynek felelős vezetője Drágán
György.
Ezúttal is
köszönetet mondok Balogh Elemérnek, a Jogi Kar dékánjának, és a Csóti Györgynek a budapesti Kisebbségi
Jogvédő Intézet (KJI) igazgatójának, akiknek a támogatása nélkül ez a szótár
bizonyára nem valósulhatott volna meg. Ugyancsak köszönetet mondok Víg Zoltán szakmai tanácsadónak és Füleki Gabriella lektornak, akik
munkájukkal hozzájárultak a kiadvány elkészüléséhez.
–
[…] A szótár gyakorlati hasznához
nem fér kétség, és mondhatjuk azt, hogy egyfajta hiánypótlóként is tekinthetünk
rá, ugyanis az eddig megjelent magyar-szerb jogi szótárak egyik sem dogozott
fel ennyi címszót és foglalt magába magyarázatokat az egyes szavakra a magyar
jogrendszerből, hogy még egyértelműbbé tegye azok értelmét. A jogi
szakkifejezéseken kívül a szótár tartalmazza a jogban használatos idegen
szavakat, valamint a joggal kapcsolatos fogalmakat és kifejezéseket is, külön
figyelmet szentelve az Európai Uniós szaknyelvnek. A belefoglalt latin
kifejezések, valamint más idegen nyelvekből átvett kifejezések, az olvasó
általános szakmai műveltségének gyarapítását szolgálják – írja egyebek között
Füleki Gabriella az előszóban.
Bozóki
Antal,
Újvidék,
2018. április 19.
Keskenyúton
Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány,
Budapest, 2017, 260
Árnyékjelentés a délvidéki magyarok jogfosztottságáról: vétó és önrendelkezés kell!
2017. április 7-én Budapesten dr. Morvai
Krisztina európai parlamenti képviselő (Függetlenek Csoportja) és a Nemzeti
Jogvédő Szolgálat közös rendezvényén bemutatták Bozóki Antal újvidéki magyar
jogász (a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tagja) az Európai Bizottság, illetve az
Európai Parlament Szerbiáról szóló jelentéseiről készített, kötetbe foglalt
magyar árnyékjelentését, amely tényekre és bizonyítékokra alapozva szembesít
délvidéki magyarok sanyarú valós helyzetével. Az Európai Parlament idén
májusban dönt a szerbiai jelentésről.
A könyvbemutató célja a valóság bemutatása volt a
hivatalos jelentések által festett rózsaszín képpel szemben az EU csatlakozás
folyamat oltárán egyre inkább végveszélybe kerülő délvidéki magyarság
helyzetével kapcsolatban és arra figyelmeztessen, hogy a csatlakozási
tárgyalások során kemény feltételek kell szabni Szerbiának a délvidéki
magyarság egyéni és közösségi jogainak magas szintű biztosítása érdekében.
Almási Lajos videós tudósítása a könyvbemutató
legfontosabb pillanatait idézi fel, amelyben többek között a szerző egy interjú
keretében is nyilatkozik.
A rendezvényen dr. Morvai Krisztina mellett Tari
István költő (Óbecse), Bozóki Antal jogász (Újvidék), Rácz Szabó László, a
Magyar Polgári Szövetség elnöke (Zenta) és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a
Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője elemezték a délvidéki magyarság
helyzetével, jogaival és az önrendelkezéshez vezető úttal kapcsolatos
kérdéseket.
Dr. Morvai Krisztina kiemelte, hogy a délvidéki
magyarokat saját adójukból nyomják el és Szerbia EU csatlakozásának feltétele
kell legyen, hogy biztosítsák a a mintegy háromszázezer fős magyar közösség
teljes körű nemzeti önrendelkezését, területi autonómiáját, jogegyenlőségét és
nyelv használatát.
Tari István végigtekintette a délvidéki magyarság
történelmének fordulópontjait és méltatta a kötet szerzőjét alapossága és
munkásságának hiánypótló jellege miatt.
Bozóki Antal szerint kiemelt probléma Délvidéken
a magas munkanélküliség, a szegénység, valamint riasztó mértékű a
népességfogyás, amely a magyarlakta területeken a legnagyobb arányú és a
jogérvényesülés szintje alacsony. Szerinte minden évben helyzetjelentést
kellene készíteni az elcsatolt sorban élő magyarokról.
Rácz Szabó
László arra mutatott rá, hogy a jelenlegi válságos helyzet a politika bűneiből
is fakad és hiába biztosítanak a nemzetiségek számára egyes jogokat a szerb
törvények azokat jellemzően nem tartják be, sokkal keményebb fellépést
szorgalmazott a magyar kormány irányából.
Dr. Gaudi-Nagy
Tamás kiemelte, hogy az önfeladás zsákutcába vezet, az ellenállás jogával élni
kell és délvidéki magyarok egyéni, és közösségi jogainak garantálásáig vétózni
kell a szerb EU csatlakozást, mert az önrendelkezés kivívására most történelmi
esély kínálkozik, amelyet elszalasztani nem szabad.
A könyv címe: “A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai (Árnyékjelentés 2017)”, megrendelhető: bozokiantal@gmail.com. A kötetből angol nyelvű rövid összefoglaló készül, amelyet a döntéshozók megkapnak.
Dr. Morvai Krisztina és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2017. április 20-23. között jogi monitorozó-körútra indul a Délvidékre.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
MEGHÍVÓ
KÖNYVBEMUTATÓ és SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ
Bozóki Antal
A délvidéki magyarok helyzete és jogai –
valóban
"minden a legnagyobb rendben" ?
(Árnyék)jelentés 2017.
.
Az Európai
Bizottság és Európai Parlament Szerbiáról szóló jelentéseinek magyar
jogvédő
árnyékjelentése a kiábrándító valóságról
Köszöntő - Dr. Morvai Krisztina - az
Európai Parlament független képviselője
Mgr. Bozóki Antal – Az őshonos magyarok helyzete és a
népességfogyás Bácska-Bánát-SzerémségbenTari István költő – Autonómia, kultúra, oktatás, magyar nemzeti ünnepek és szimbólumok Délvidéken
Rácz Szabó László – Délvidéki magyarok az Európai Unió „küszöbén”
Dr. Novozánszky Ilona - Nemzeti Jogvédő Szolgálat
elnök
– A nemzeti
jogvédelem szerepe az elcsatolt magyarok önrendelkezési küzdelmeiben
Dr. Gaudi-Nagy Tamás - Nemzeti
Jogvédő Szolgálat ügyvezető
– Önrendelkezés-
történelmi esély a délvidéki magyarság számára
A
rendezvény sajtó-nyilvános, amelyre a tisztelt médiumok képviselőit is
szeretettel várjuk.
Az (Árnyék) jelentés 2017. című kötetet a helyszínen
átadjuk a sajtó képviselőinek.
Helyszín: Aranytíz Kultúrház - Budapest, V. ker. Arany János u. 10.
Nagylovag
terem
Időpont
: 2017. ÁPRILIS 7. (PÉNTEK) 16 - 20
óra
A
rendezvény alatt büfé, majd állófogadás.
Tisztelettel
kérjük Önt, hogy részvételi
szándékát regisztráció
formájában a
joginfo@morvaikrisztina.hu
e-mail címre legkésőbb ÁPRILIS 5-ig szíveskedjék elküldeni!
Szeretettel várjuk Önt, barátait és ismerőseit,
megjelenésére feltétlenül számítunk !
Dr. Novozánszky Ilona
Dr. Morvai Krisztina Dr. Gaudi - Nagy Tamás
www.morvaikrisztina.hu
http://bozokiantal.blogspot.hu
A szervezők a változtatás jogát fenntartják!
A publikáció a Vajdasági Magyar Tankönyv
Tanács és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében jelent meg.
Tel. 021/548 259
A MAGYAR KÖZÖSSÉG SZERBIÁBAN
2013 szeptemberi helyzet(kép)
Keskenyúton [online]: http://keskenyut.hu/page/234/art/833/akt/1/html/a-magyar-kozosseg-szerbiqban.html;
Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. szeptember 17. [12:33];
DélHír portlál: http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/13936-a-magyar-koezoesseg-szerbiaban-egy-kivalo-es-reszletes-helyzetkep-a-delvideki-magyarokrol, 2013. szeptember 17. [14:00]
Bozóki Antal
323.15(=511.141)(497.113)"2001/2013"
BOZÓKI, Antal, 1946–
A magyar közösség Szerbiában : kisebbségi jogok az Európai Unió normáinak tükrében CD-melléklettel / Bozóki Antal. – Zenta : Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2013 (Újvidék : Dániel Print).
– 332 str. : ilustr.; 25 cm
Tiraž 500.
ISBN 978-86-86469-69-4
a) Мађари – Положај – Војводина – 2001–2013
BOZÓKI, Antal, 1946–
A magyar közösség Szerbiában : kisebbségi jogok az Európai Unió normáinak tükrében CD-melléklettel / Bozóki Antal. – Zenta : Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2013 (Újvidék : Dániel Print).
– 332 str. : ilustr.; 25 cm
Tiraž 500.
ISBN 978-86-86469-69-4
a) Мађари – Положај – Војводина – 2001–2013
A magyar közösség Szerbiában
Alcím: Kisebbségi jogok az Európai Unió normáinak tükrében CD-melléklettelSzerző(k): Bozóki Antal
Szerkesztő(k): Bárdi Nándor
Kiadás helye: Zenta
Kiadó: Vajdasági Magyar Művelődési Intézet
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978-86-86469-69-4
Oldalszám: 332
Ez a
kiadvány azzal a céllal készült, hogy – tizenhárom évvel Slobodan
Milosevic bukása után – áttekintést adjon a Szerbiában élő nemzeti
kisebbségek jogállásáról és a a vajdasági magyarok helyzetéről.
Hat év
elmúltával szükségesnek mutatkozott egy, a vajdasági magyarok életének
fontosabb területeit (a népességet, gazdaságot, foglalkoztatást,
társadalmi életet, jogi helyzetet, a döntéshozatalban való részvételt,
nyelvhasználatot, oktatást, kultúrát, tájékoztatást, hagyományápolást
stb.) felölelő kritikai szemléletű tanulmány elkészítése, amely a
közvita és a további feladatok kijelölésének alapjául szolgálhat.
Jogi
mérlegen
Valóságos kiskönyvtárat kitesz már az a sok-sok
tanulmány, amelyeket Bozóki Antal írt a délvidéki magyarok helyzetéről, de nem
csupán megírta, hanem könyvben is kiadta őket. Jogászember lévén természetesen
a maga szakmai szemüvegén keresztül vizsgálja helyzetünket, bírálja a
személyeket és intézményeket, akik és amelyek rossz megoldásokat hoznak,
iktatnak törvénybe és alkalmaznak. Naprakészen számon tartja, milyen előírások
szabályozzák – korlátozzák – jogi szabadságunkat. Összeveti a nálunk élő
jogszabályokat a nemzetköziekkel, s ebből levonja a szükséges következtetéseket
is. Előnyére legyen mondva az is, hogy nem csupán bírál, hanem – ezt már nem
csupán a kéziratának, hanem az ő nyilvános tevékenységének ismeretében
mondhatjuk – javasol is, fölterjeszt,
kezdeményez, maga is megfogalmaz, ha kell törvényt kezdeményez. A két háború
közötti időben neves ügyvédeink hada dolgozott hasonló buzgalommal, napjainkban
azonban párját ritkítja az, amit nála tapasztalunk. Vannak ugyan más jogászaink
is, akik foglalkoznak a jogi helyzetünkkel, a minket érintő jogszabályokkal,
hivatásból foglalkoznak törvényalkotással, közöttük azonban kevesen akadnak,
akik nem az államhatalom szolgálatában állva végzik tevékenységüket, de ők
bizony szemben állnak szerzőnkkel.
Bozóki legújabb kéziratának címe pontosan
körülhatárolja a kiadásra szánt kötet tartalmát: A magyar nemzeti
közösség helyzete Szerbiában. Alcíme pedig: Hogy tudjuk, kinek
mire van joga azt fejezi ki, milyen szándék vezérelte a szerzőt.
Haszonnal forgatható kézikönyvnek szánta, s a feldolgozott témákat nézegetve,
olvasgatva, szándéka nem is meddő.
Sok kérdést körüljár, s vizsgálódás közben vonja le
a következtetéseket. A szerbiai alkotmányról például kimondja: „...az alkotmány
elfogadását javasoló pártok a szerbiai kisebbségek számára nem hajlandóak
biztosítani azokat a jogokat, amelyeket a saját nemzettársaiknak követelnek
Koszovón.” Nos ebből a magatartásból fakad minden kisebbségi gondunk. Ezt
fejtegeti Bozóki sok-sok hazai és nemzetközi törvény és egyéb jogszabály,
valamint a mindennapi életünk elemezgetésével. Következtetéséből egyértelműen
látható, hogy elkötelezett autonómia párti, de az is, hogy a most létező
nemzeti tanácsokat alkalmatlanoknak tartja a nevükbe is foglalt feladat
ellátására. Ezért áll ő hadban jogászaink többségével.
Újvidéken, 2012. február 2-án.
MATUSKA Márton
Recenzió Bozóki Antal új
könyvéhez
Elképesztően nagy munka hihetetlenül értékes művét jelenti az a könyv, amelynek
kéziratát most Bozóki Antal megjelentetésre felkínálta, és amelynek
megjelentetését melegen ajánlom. Ez a mű ugyanis egyfajta összegezése és
koronája mindannak, amit eddig Bozóki ebben a témában alkotott és
megjelentetett. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy erre az összegezés
jellegre maga a szerző is utal, amikor megjegyzi, hogy a nemzetközi
kisebbségvédelemre vonatkozó részben felhasználta korábbi munkáit, de nyilvánvaló,
hogy másutt is igénybe vette mindazt, amit különböző helyeken eddig
megjelentetett.
A munka és a mű nagyságát – a
mennyiséget és minőséget – számos dolog meggyőzően mutatja.
Legelőször is a mű átfogó volta. Bozóki
ugyanis itt a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározásától a legapróbb
részletekig menően taglalja könyvének tárgyát. Természetesen nem részletezi a
nemzet fogalmával és értelmezésével kapcsolatos könyvtárnyi anyagot, még csak a
nemzeti kisebbségek meghatározásával kapcsolatos vitákat sem (például az
őshonos és nem őshonos kisebbségek megkülönböztetésével kapcsolatosakat), sem a
nemzeti kisebbségek meghatározásával kapcsolatos bődületeket (például azt, hogy
nemzeti kisebbség az, amelynek már másutt van anyaországa), de elmond annyit,
hogy a téma legáltalánosabb vonatkozásáról, a nemzeti kisebbség fogalmának
meghatározásáról is tudjunk annyit, amennyit a könyv témájával kapcsolatban
tudnunk kell. Az pedig aztán tényleg szinte hihetetlen, hogy mennyi konkrétumot
tud az olvasó elé tárni könyvének minden fejezetében.
Talán még ennél is többet elárul a
munka és a mű értékéről az, hogy Bozóki milyen hatalmas feladatra vállalkozott
és ezt a feladatot milyen sikeresen megoldotta. Ennek a könyvnek az elkészítéséhez
ugyanis több mint 150 belső jogszabályt és mintegy száz nemzetközi előírást
kellett figyelembe vennie. És ő nemcsak leltárt készített erről a hatalmas
mennyiségű anyagról, hanem részletezte is, hogy ez a sok jogszabály mit mond az
általa vizsgált területekről: a nyelvhasználatról, az oktatásról, a
hagyományőrzésről, a tájékoztatásra, a közéletben való részvételre, a
kapcsolattartásra, a nemzeti jelképekre és ünnepekre való jogról stb.
Mindarról, ami a kisebbség élete számára fontos.
A munka és a mű fenti két alapvető
értéke mellett említést kell tennünk még két dologról, ami Bozóki munkáját és
munkájának eredményét dicséri. Az egyik Bozóki hozzáállása a kérdések
tárgyalásához. Erről persze nehéz képet adni ilyen néhány soros recenzióban. De
mondanivalónk érzékeltetéséhez elég annyit elmondanunk, hogy Bozóki nem
egyszerűen lefényképezi, az általa tárgyalt témák szerint csoportosítja az ide
vonatkozó jogszabályokat, hanem olyan elemzést ad róluk, amely azok kritikus
értékelését is jelenti. Sorra veszi ugyanis azok fogyatékosságait: a törvények
és más jogszabályok közti ellentéteket, a végrehajtási és egyéb részletező
jogszabályok hiányát, a végrehajtás ellenőrzésének és a szankcionálásnak a
majdnem teljes hiányát, a terminológiai összehangolatlanságot stb. És annak
érzékeltetésére, hogy közben milyen gyöngyszemekkel ajándékozza meg az olvasót
elég elmondanunk a teljesség szempontjából azt, hogy megadja a magyarok ellen
2009 június 1-től 2010 augusztus végéig elkövetett incidensek teljes kronológiáját,
az újdonság szempontjából pedig azt, hogy eddig senki sem figyelt fel arra,
hogy a VRTV jele csak cirill betűkkel szerepel és senki nem közölte annak
listáját, hogy hány vidéki rádióadó szűnt meg.
A másik dolog, amit a mű két alapvető értéke
mellett a könyv dicséretére el kell mondanunk pedig az, hogy Bozóki helyes
(objektív) viszonyt foglal el a vajdasági magyarság politikai és közéleti
szereplői iránt. Képzelhetjük, mennyit levonna a mű értékéből, ha Bozóki is
beleesne abba a hibába, amelyet nemcsak itt nálunk Vajdaságban, hanem
Magyarországon sokan gyakran elkövetnek: ha a pártpolitika megfogalmazásában és
elfogultságával tárgyalná a dolgokat. A műnek viszont külön értéket kölcsönöz,
hogy egyrészt függetleníteni tudta magát a pártpolitikai és már közéleti
vitáktól. (Még saját magának a nemzeti tanácsokról alkotott – vitatható –
álláspontjaitól is.) Másrészt pártpolitikai megfontolásokkal nem törődve
konkrétan megnevezi azokat, akik bizonyos dolgokért hibáztathatók a vajdasági
magyarság körében. (A Magyar Szó tönkre tételével kapcsolatban például név
szerint.)
Mindezt – vagyis a könyv
szöveges részét – szépen kiegészítik a sokszor megrázó, de mindig a szöveghez
szépen kapcsolódó, találóan összegyűjtött fényképek és térképek.
Egészében azzal a meggyőződéssel és bátran
javasoljuk ennek a kéziratnak a megjelenését, hogy Bozókinak ezzel a könyvével
nemcsak a vajdasági, hanem az egész kárpát-medencei magyarság olyan műhöz jut,
amely a mi nemzedékünknek teljes képet ad a vajdasági magyarság mai
helyzetéről, a jövő nemzedékeknek pedig örök értékű történelmi okmányt ad a
kezébe.
BÁLINT István
Újvidék, 2012. I. 7.
Újvidék, 2012. I. 7.
Bronzkorszak
Szerbhorváth György | 2013. november 4. - 12:44 | Vélemény
A Horthy-éra sosem ért véget, a fejekben biztosan nem. Itt az ideje, hogy elindítsuk a „Lopjunk el minden szobrot!” mozgalmat (Kádár koponyáját meg vigyék vissza).
Mert ennek így semmi értelme. Ment-megy a hajcihő, hogy Horthy-szobrot lehet-e állítani, ha amúgy nem, avagy templomban mégiscsak lehet-e, vagy a kertjében, a temetőben, a padláson. Ahelyett, hogy mindenki magába szállna, és legalább egy történelmi munkából elolvasna úgy tíz oldalt, ne többet, már az is jó kezdetnek számíthatna.
Az én falumban nemrég ellopták a Mátyás-szobrot, mivel bronzból volt. Hát rögtön kezdődött a cigányozás. A minap Szabadkán a temetőből lopták el az 1944-es magyar áldozatok emlékére állított Vergődő madár c. emlékművet-szobrot, hát kezdődött a szerbezés. Erre mit mond a szerb miniszterelnök? - aki egyben a belügyminiszter is (így saját magát utasítgathatja és cseszheti le később, mindig a másikra hárítva a felelősséget) -: nem kell izgulni, a rendőrség már nyomoz. Amúgy sem kegyeletsértésről van szó, politikáról, hanem csak 400 kiló bronzról – mondja Milošević legjobb tanítványa.
Hát ez az – a bronz. Még jó, hogy Horthy szobra is bronzból van, legalábbis színesfémből, lesz rá kereslet a piacon. A színesfémek nagyon fontosak, nemcsak olimpiai érmekre jó, hogy Schmitt Pali bá örülhessen, hanem a bronz a réz különféle ötvözeteinek az általános neve, és ahol réz van, ott nemcsak rézfaszú bagoly van, hanem drót is, drót nélkül ma meg már semmi nem működik, pláne nem világunk. Úgyhogy amíg lesz világ, addig a bronzszobor nem pusztán szobor, hanem alapanyag. Ezért hát nem kell annyira aggódni e szobrok miatt – „van másik”, ahogyan Rodolfo mondotta. Vagyis hát lesz.
Nem először írjuk le a közhelyet, hogy az emberek fejében egymásnak teljesen ellentmondó tudattartalmak is békésen elférnek. Vagyis: Meghalt öregapám a Don-kanyarnál – Isten éltesse Horthyt, a nemzetmentőt! (Hisz ezért is a zsidók a hibásak.) Nincstelen zsellér öregapám nem kapott földet a Horthy-érában? –Isten éltesse őt. (A komcsik ugyan adtak neki – de el is vették, rohadt komcsik.) Elbuktuk a világháborút, a szüleim menekülhettek a határon túlról a régi/új határon belülre! – éljen, éljen a tengerész! (Rohadt franciák, vesszen Trianon.) Szóval, nincs ebben semmi új.
Most éppen két idézeten röhögök, a minap futottam rájuk. Az egyik A. Sajti Enikő könyvéből való, aki leírta, hogy miután Horthy emberei megérkeztek a Bácskába, és „rendet teremtettek” (Újvidéken és környékén véresen), természetesen az általuk favorizált Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség került nyerő helyzetbe. Olyannyira, hogy a kb. majd félmilliónyi magyarból háromszázezer a DMKSZ tagja lett – ha belépett a családfő, taggá vált minden családtag, még a csecsemők is (jó tipp mai utódaiknak). Mondani sem kell, a szövetség kapott a zsidóktól beszedett „pótadóból”, azaz a kizsarolt hűségpénzből, kaptak a szerb Matica Srpska vagyonából stb. És miért kellett, mihez vezetett ez? „A felnőtt magyar lakosság az első időkben részben nemzeti lelkesedésből, részben azért lépett be, mert bármilyen állás elnyeréséhez kérték a DMKSZ által kikiáltott nemzethűségi, illetve tagsági igazolványt.” Hülye lett volna az ember nem belépni, ugye? Meg hát muszáj is volt, ha egyáltalán bármilyen papírt akart, ételjegyet, utazási engedélyt, klozetpapírt.
Ugyanakkor a mai bácskai állapotokra vonatkozóan olvasom az emberi-kisebbségi jogokkal foglalkozó neves újvidéki ügyvéd, Dr. Bozoki Antal nyilatkozatát: „Nem szabad eltűrni, hogy munkahelyhez csak párthovatartozás alapján lehessen jutni, hogy csak azok kapjanak munkát, akiket a Vajdasági Magyar Szövetség támogat, és nem azok, akinek megvan a kellő szakmai tudása, tapasztalata. Erre pedig sajnos számos példa van. Nem csoda, hogy a fiatalok inkább az eltávozást, mint a maradást választják.”
Hogy a Horthy-éra a Bácskában hogyan végződött, azt talán itt nem kell taglalnom (20 ezer magyar áldozat, még több elmenekülő). Hogy a mai VMSZ-éra hogyan fog végződni, arról sem mondok semmit. Csak annyit, hogy az interjú után a pártnapilapban rögtön megfedték Bozokit, és pont egy hallgatag, nem különösebben politizáló ember, Hajnal Jenő, Bozoki könyvének kiadója, aki egyébként a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója (is). Hogy hát Bozoki úr, nem erről volt szó, amikor kiadtuk minap a könyvét. Hát Bozoki úr, hát ez a hála? Hát hol a hűség? Még jó, hogy azt nem írták, hol a párthűség? A nemzeti hűség? (Hát többet se adják ki a könyvét, Bozoki úr – ezt már én fűzöm hozzá.)
Vagyis nem változott semmi, illetve 45 év kiesés volt csak, formálisan és intézményesen, de nem a habitusban, a közgondolkodásban. Úgyhogy nem kell itt Horthyt rehabilitálni, szobrot állítani sem fontos, hogy emléke úgymond megmaradjon – hisz a Horthy-éra véget sem ért, itt volt, itt van még mindig. A fejekben folyton.
https://parameter.sk/rovat/paravelemeny/2013/11/04/bronzkorszak
Recenzió az Árgus új
évkönyvéhez
Nincs szörnyűbb dolog
annál, mint amikor egy nép nem érzi magát biztonságban saját szülőföldjén. A
vajdasági magyarságnak viszont már évek óta ez a sors jutott. Ma már ott
tartunk, hogy nemcsak megverik, hanem esetleg meg is késelik, csak azért, mert
magyarul beszélt nyilvános helyen. Az autóbuszban először csak csúnyán néznek
rá, majd rá is szólnak, ha magyarul beszélt. Itt gyenge vigasz, hogy ez tiszta
idiotizmus, amilyen esetleg a magyar nacionalizmusnál is megtalálható, hisz a
világon 6000 nyelv van, abból Vajdaságban 27-et beszélnek, akkor miért éppen a
magyar zavar valakit? És akkor még nem
is szóltunk a halállal, kitelepítéssel fenyegető falfirkákról, a temetők és
emlékművek megrongálásáról.
Bozóki
Antal sokrétű munkásságának jelentős részét arra szenteli, hogy nyilvántartásba
vegye, dokumentálja ezeket a vajdasági magyarság számára fájdalmas tényeket.
Nem vitás, hogy nemcsak mennyiségileg óriási, de egyébként is sziszifuszi munka
ez. Nemcsak azért, mert soha sincs vége, mindig elölről kell kezdeni, hanem
azért, mert hatása is nagyjából elmarad. De igaza volt Camus-nak: képzeljük el,
hogy Sziszüphosz boldog volt. Mert amikor felfelé tolta a követ, tudta, hogy
célja van, fel kell érni a csúcsra, derekának fájása, vállának feltörése,
lábának remegése nem hiábavaló, mert a kő felfelé halad. Amikor pedig megindul
lefelé, megpihen a jól végzett munka fáradalmától, szétnéz a világban, van
ideje elgondolkodni sok mindenről. Ez a munka is hasonló elégtételt szolgáltat Bozókinak.
Tudja, hogy munkájának van értelme, egyfajta emlékművet állít egy nehéz
korszaknak és az abban helytálló embereknek, barátnak és ellenségnek, számba
veszi a mát és a mában élő embereket, barátot és ellenséget, biztató és
reménytelenséget sugalló eseményeket. Hogy tényekkel, konkrét anyagokkal
dokumentálja azt, amit Csorba Béla így foglalt össze: „Nem erről van szó, [mármint
arról, hogy csak Temerinben vannak incidensek – B. I. megj.] hölgyeim és uraim,
hanem arról, hogy többségében csak Temerinben merték néven nevezni a gyereket”.
Ennek
a hatalmas munkának újabb terméke ez a könyv. Elsősorban is összefoglalót,
példa nélküli dokumentációt ad a 2012-es esztendő ilyen vonatkozású
eseményeiről, nemcsak a magyarokat, hanem a horvátokat, albánok, romákat ért
sérelmekről is. Tudósít ezeknek az eseményeknek a nemzetközi és hazai visszhangjáról.
Nem hallgatja el azokat az eseményeket sem, amelyeket a magyarok ellen próbálnak
kihasználni, vagy úgy hogy kettős mércével mérnek, vagy úgy, hogy félremagyaráznak
bizonyos dolgokat, mint ahogyan feljegyzi a szentendrei szerb templomra írt
falfrikát is, vagy azt a provokációnak szánt esetet, amikor valaki azt állítja,
hogy a magyar fasiszták zaklatása miatt kell eladni a házát.
A
hatalmas, időrendbe foglalt dokumentációs anyag értékét ebben a könyvben növeli
még három dolog. Az egyik az, hogy CD-n csatolja hozzá az előző évek
(2007-2011) hasonló anyaga is, tehát a könyv kiegészíti a több mint egy
évtizede készülő dokumentációt. A másik értékét növelő anyag Bozóki 2013.
március 11-i tanulmánya a kisebbségi jogokról. A harmadik ilyen adalék pedig a tíz
melléklet. Ebből az első négy párt és kilenc társadalmi szervezet meg több
személyiség közös állásfoglalása a vajdasági magyarság alapkövetelményeiről
magyar, szerb és angol nyelven. Mellékelve van még az Európai Parlament külügyi
bizottságának egy anyaga, továbbá Tőkés László, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT)
és a fiatalok egy-egy állásfoglalása, az Európai Parlament és a szerb parlament
hetedik együttes ülésén elfogadott közös nyilatkozat ismertetése, valamint az Amnesty International (AI) és a Magyar Szocialista
Párt Európai Parlamenti Delegációjának közleménye.
Ezzel
a könyvvel egy rendkívül értékes kordokumentumot kap kézbe az olvasó, elsősorban
a vajdasági magyarság további küzdelméhez, de mindenki más is, akit érdekel a
vajdasági magyarok sanyarú sorsa.
Bálint István, nyugalmazott újságíró
Újvidék, 2013. március 27.
Szerb-magyar jogi szótár
Sokéves munka és alapos előkészületek után 2011. augusztus 10-én megjelent Bozóki Antal ügyvéd négy kötetbe foglalt szerb-magyar jogi szótára. A 817 oldalas szótár tartalmazza a jogi szakkifejezéseket, a jogban használatos idegen szavakat, valamint a joggal kapcsolatos fogalmakat és kifejezéseket.
A szótár szerzői jogilag védett.
A támogatók iránti kötelezettség miatt és mivel nem kommerciális kiadványról van szó, a szótárt egyelőre csak korlátozott számú érdeklődő szerezheti be a szerző által.
ba
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12167/Szerb-magyar-jogi-szotar.html, 2011. augusztus 12. [15:29]
Jeles napok
Egy esztendő 365 napja nemcsak hétköznapokból és munkaszüneti napokból, hanem ünnepnapokból és eseményekhez kapcsolódó évfordulókhoz is áll. Ma már elég nehéz eligazodni a világnapok, a nemzeti ünnepek és az emléknapok sokaságában. Napjainkban ezért egyre nagyobb igény van a különböző évfordulókhoz, eseményekhez kapcsolódó megbízható összeállítások iránt.
A szövegyűjteményt és a hozzá tartozó CD-t a Vajdasági Magyar Művelődési Intézat adta ki 2010-ben Zentán. A kiadvány megjelenését a Szülőföld Alap és a Tartományi Művelődési Titkárság támogatta.
http://www.rtv.rs/hu/kult%C3%BAra/megjelent-boz%C3%B3ki-antal-jeles-napok-cim%C5%B1-k%C3%B6nyve_247867.html
Alkotmány és (állam)polgári jogok
SZAKVÉLEMÉNY
Bozóki Antal, Alkotmány és (állam)polgári jogok c. szöveggyűjteményéről
SZAKVÉLEMÉNY
Bozóki Antal, Alkotmány és (állam)polgári jogok c. szöveggyűjteményéről
Egy olyan kéziratról van szó, amely hasznos olvasmánya és adattára lehet, pontosabban kell, hogy legyen szűkebb és szélesebb pátriánk szinte minden polgárának, azaz állampolgárának, mégpedig amiatt, hogy csak a jól informált és öntudatos polgárok alkotta társadalom tud jól és hatékonyan működni. Ebből kifolyólag, hogy a polgárok jól informáltak legyenek és kellő ismeretekkel rendelkezzenek állampolgári jogaikról, de kötelezettségeikről is, nagy feladat és felelőség hárul a felnövekvő korosztályok oktatását és nevelését végző intézményekre és pedagógusokra. E feladatnak viszont akkor tehetnek eleget, ha kellő és megfelelő irodalom, kézikönyv és egyéb szemléltető eszköz áll rendelkezésükre.
Pál Tibor, magiszter
***
Magyar nyelven a szerző kiadásra előterjesztett könyve, szűkebb hazánkban, első ízben foglalkozik az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok ismertetésével és azok megvalósításának kérdéseivel, illetve problémáival.Mindenképpen hasznos kézikönyvül szolgálhat mindazoknak – elsősorban középiskolai diákoknak, tanároknak, illetve azoknak, akik a téma iránt érdeklődnek, de érdeklődésre tarthat számot a szélesebb nagyközönség részéről is.
Ágoston László, ügyvéd
***
Végső ideje lenne egy korszerű, a mai demokrácia követelményeinek megfelelő magyar nyelvű alkotmány és állampolgári tankönyv elkészítésének, amelyből a tanulók olyan tudást meríthetnének, amely hasznukra lenne a közéletbe való bekapcsolódásban, emberi és kisebbségi jogaik érvényesítésében.
Éppen ezért örvendetes Bozóki Antal ügyvéd, közismert szakíró legújabb munkája, az Alkotmány és (állam)polgári jogok című szöveggyűjtemény. A témakört tényszerűen, hiteles, aktuális magyarázatokkal, adatokkal szemelvényekkel dolgozta fel… A szerző bőséges szakirodalomból merít, a forrásmunkák gondos megjelölésével további tájékozódásra, vizsgálódásokra, kutatásokra invitálja a tárgyban elmélyülni szándékozó olvasókat. Bozóki Antal munkája egy jogszabályokat tartalmazó CD-melléklettel is kiegészül…
Muhi B. Béla, magiszter
Árgus, Újvidék, 2009
Ismerjük meg (állam)polgári jogainkatMegjelent Bozóki Antal magiszter huszadik műve – Hasznos kézikönyv nemcsak a középiskolás diákok és a tanárok számára – Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak |
Alkotmány és (állam)polgári jogok címmel a napokban jelent meg Bozóki Antal magiszter, újvidéki ügyvéd, közismert szakíró huszadik könyve. E munkájáról, korábbi műveiről, a vajdasági könyvkiadásról, az ilyen fajta szakkönyvek megbecsüléséről illetve meg nem becsüléséről beszélgettünk a szerzővel.
A könyv mindhárom szakvéleményezője, mgr. Páll Tibor történész, Ágoston László, ügyvéd és mgr. Muhi B. Béla, közgazdász ugyanazt vallják: hasznos kézikönyv, elsősorban a középiskolás diákok, a tanárok számára, de mindazok számára, akiket érdekel e témakör… Huszadik könyvedet tankönyvnek szántad?
– Két-három éve már én vagyok a Genius vajdasági konferencia és verseny alkotmányjogi zsűrijének elnöke, és láttam, hogy a középiskolások régi tankönyvből készülnek, például ebből, ami előttem fekszik, amely még az 1992-es, milosevići alkotmányon alapszik. A fiatalok ebből a tankönyvből nem tudhatják meg, hogy mi is történt időközben az alkotmány és az állampolgári jogok terén, milyen társadalmi, politikai változások történtek. Időközben teljesen új alkotmányt hoztak Szerbiában. Ezt az állapotot tarthatatlannak tartottam, ezért elkészítettem ezt a szöveggyűjteményt, amely az általános tudnivalók mellett tartalmazza mindazt, amit egy vajdasági magyar polgárnak az alkotmányról és állampolgári, polgári kisebbségi jogairól tudnia kell. Könyvem nem tankönyv, mert ahhoz, hogy azzá legyen, külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól, de tankönyvpótlóként – ahogy ezt a szakvéleményezők is elmondtak – hasznos kézikönyve lehet a középiskolás diákoknak és tanároknak. Három fő részre osztottam a könyvet. Az első részben az emberi és nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozom, a második rész címe: Az emberi és a (nemzeti) kisebbségi jogok Szerbiában. A harmadik rész nem az én szövegem, hanem a belgrádi Fejlesztési Központ A demokrácia ábécéje című könyvéből vettem át hét szerzőtől egy-egy írást. Természetesen a kiadó és a szerzők jóváhagyásával. Egyébként e könyv magyarul is megjelent, jómagam és megboldogult feleségem, Anasztázia fordításában. Itt még el kell mondanom, hogy szintén a szerzők beleegyezésével e szövegeket aktualizáltam, a legújabb jogszabályokkal, adatokkal. Hangsúlyozom, hogy a könyv a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával jelent meg.
n A tartalomjegyzékben olvasom, hogy a könyvhöz tartozik egy CD is.
– Igen, ennek címe: Az emberi és nemzetközi kisebbségi jogok forrásai Szerbiában. A mellékletre azért volt szükség, mert a feldolgozott témakör sokkal nagyobb terjedelmű könyvet igényelt volna, ám erre már nem volt pénz, így e gondot CD-vel oldotuk meg. Egyébként több könyvem is – ugyanezen ok miatt – tartalmaz CD-t.
Első könyved 1987-ben jelent meg, de úgy tudom, hogy már jóval előbb kezdtél publikálni.
– Pontosan 1971-től, csaknem negyven éve már. Nemrég átadtam minden írásomat, ami 2000. december 31-éig jelent meg különböző hazai és külföldi újságokban, folyóiratokban, szakmai publikációkban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, s ekkor számoltam meg, hogy csaknem harminc év alatt összesen 667 írásom jelent meg. Volt egy időszak, amikor nem publikálhattam. A külügyben dolgoztam akkor, és közölte velem főnököm, hogy nem jó szemmel nézi, ha bármiről is írok, ugyanis szerinte közszereplésemet az intézmény álláspontjának is vehetik. Emlékszem egy írásomra, amit az iraki–iráni háború kitörése után írtam arról, hogy a háborúnak milyen ökológiai következményei lehetnek a Perzsa-öböl állat- és növényvilágára. Léphaft Pál még karikatúrát is rajzolt hozzá. Persze, a főnökömnek nem tetszett az írás, így nem is jelent meg, és ezután egy ideig nem is publikáltam. Egyébként a nemzetközi jogi témák foglalkoztatnak, az el nem kötelezett országok mozgalma, amely szerintem – annak ellenére, hogy manapság nem akarják elismerni – egy jelentős mozgalom, tartós nemzetek közötti, államok közötti elveket hirdet. Foglalkoztat az Európai Unió. Nemrég megjelent az Európai integrációs lexikon című munkám. Érdekelnek az emberi és kisebbségi jogok, kétkötetes könyvem jelent meg az autonómiákról és néhány könyvben foglalkoztam a vajdasági magyarok helyzetével is. Egyébként e témáról, Vajdaság autonómiájáról és a vajdasági kisebbség helyzetéről már kétszer tartottam előadást Brüsszelben és egyszer előadás-sorozatot az Egyesült Államokban, ahol az Amerikai Magyar Baráti Közösség vendége voltam.
Visszatérve a könyvekhez, azt kell megállapítanom, hogy térségünkben a könyvkiadásból, a könyvírásból nem lehet megélni. Egyre kevesebben vásárolnak könyvet, és ha vásárolnak is, inkább a szépirodalmi kiadványok után nyúlnak az olvasók.
– Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak. Egyik nagy baja, hogy szépirodalom központú. Nagyon ritkán jelennek meg olyan szakmai munkák, amelyek embertársainknak segítséget nyújtanának abban, hogy minél jobban feltalálják magukat rohamosan változó világunkban. Én szeretném, ha a számomra is közel álló témakörökkel mások is foglalkoznának, mások is publikálnának. Szerintem volna rá vállalkozó, ha biztatást kapnának a könyvkiadóktól. Sajnos nálunk sokkal fontosabb, hogy milyen érdekcsoporthoz tartozik az ember, vagy ki áll mögötte, mint az, hogy mit ír, miről ír, milyen értéket képvisel. Sajnálattal kell megállapítanom azt is, hogy a vajdasági magyar könyvkiadás, éppen úgy, mint a vajdasági magyar sajtó, a legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség befolyása alá került. Ez nem válik hasznára sem a magyar könyvkiadásnak, sem a magyar sajtónak, sem a vajdasági magyarságnak.
Miután kikapcsoltam a magnót, Bozóki Antal elárulta, hogy még két, három könyv megjelenésén dolgozik, egy viszont már régóta készen áll a nyomtatásra, ám nem talál rá kiadót, holott egy értékes és közérdekű alkotásról van szó, egy, az eddigieknél sokkal alaposabb, sokkal gazdagabb szerb–magyar jogi szótárról.
2009. június 18., 01:03 >> 2013. január 16., 20:17
Hatvanadik évforduló
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése hatvan évvel
ezelőtt, 1948. december 10-én, a 217 A (III) számú határozattal fogadta
el és nyilvánította ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
Louise Arbour, az ENSZ volt emberi jogok főbiztosa (HCHR) a
Nyilatkozat elfogadásának hatvanadik évfordulója kapcsán írt cikkében
hangsúlyozta: „A visszaélés, a diszkrimináció és az egyenlőtlenség
még mindig általános a világban. E jelenségek még súlyosbodhatnak
az elnyomás, az erőszak, valamint a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek
új formái által.” Az évforduló alkalmából az ENSZ az egész
2008-as éven át tartó kampányt indított.
Az igazságosság és az egyenlőség elveit népszerűsítő kampányról
Louise Arbour kifejtette: bár sokan megkérdőjelezik az ENSZ-nyilatkozat
aktualitását, inkább azokról a kormányokról kellene beszélni,
amelyek ma sem hajlandók betartani a dokumentumba foglalt normákat.
Sok ország jogi rendszere a megfélemlítésre épül, az elkövetőket
nem vonják felelősségre, az áldozatoknak pedig nincs kihez fordulniuk.
Ezért is írta a 2007. évi évfordulóról az emberi jogi főbiztos: „A
megemlékezések nemcsak egy kivételes emberi teljesítmény előtt tisztelegnek.
Arra is emlékeztetnek, hogy a nyilatkozatot élő valósággá
tenni, továbbra is előttünk álló cél.”2 Ez a könyv az Egyetemes Nyilatkozat
hatvan éves jubileuma alkalmából készült.
gyakorolt az emberi jogok és alapvető szabadságok nemzeti és nemzetközi
keretekben történő biztosítására és védelmére.
A második fejezet a Nyilatkozat magyar nyelvű hivatalos fordításának
és a Magyarok Világszövetségének elnöke által előterjesztett
új, „a nyilatkozat üzenetéhez és anyanyelvünk szelleméhez méltó magyar
nyelvű változat” párhuzamos szövegét tartalmazza.
A harmadik fejezet áttekintést ad az ENSZ eddigi Emberi jogi főbiztosairól
(HCHR). A főbiztos olyan ENSZ-tisztviselő, aki felelős a
világszervezet emberi jogi tevékenységéért, felel valamennyi polgári
és politikai, illetve gazdasági, szociális és kulturális jog tényleges élvezetének
elősegítéséért és védelméért.
A negyedik fejezet a legterjedelmesebb. Ez a fejezet tartalmazza
az emberi jogi naptárt, azoknak a napoknak a (magyar, szerb és angol
nyelvű) megnevezését, rövid történelmét és a jelentőségéről szóló
megemlékezést, valamint a naphoz fűződő illusztrációt, amelyeken
az emberi jogokat világszerte megünneplik. Az emberi jogok szempontjából
fontos dátumok közé tartoznak az ENSZ által meghatározott
hivatalos nemzetközi napok, a civil szervezetek (NGO) által elismert
világnapok, a történelmi események évfordulói és néhány kimagasló
emberi jogi aktivista születésnapja is. A naptár jól mutatja az
emberi jogok fejlődését, a kérdések széles skáláját és változatosságát
is. Ehhez a fejezethez kapcsolódik a felhasznált irodalom, valamint a
könyvben használt rövidítések és kifejezések jegyzéke (a hatodik és a
hetedik fejezetben).
Az ötödik fejezetben az egész évre szóló Jeles napok kalendáriuma
található, az egyes napoknak az említett három nyelven való elnevezésével.
Az ENSZ emberjogi jubileuma jó alkalom arra, hogy emlékeztessük
a kormányokat: A Nyilatkozatba foglalt jogoknak a megvalósulása
elképzelhetetlen mindaddig, amíg az emberiség túlnyomó többsége
nyomorban él, és a világban megszegik az alapvető emberi és kisebbségi
jogokat és szabadságokat.
Bozóki Antal
A könyv az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Egyesület (Újvidék) és a szenttamási Emberi Jogi Központ közös kiadványa, Újvidék, 2008
A vajdasági magyarság helyzete
Véleményünk szerint
Meglehetősen
rossz tapasztalatunk van nekünk, ezen a tájon élő magyaroknak a
tekintetben, ahogyan a jogainkat kezelik a világ sorsát intéző
mindenkori hatalmak. A bajaink azzal kezdődnek, hogy nincs jogunk saját
sorsunkat rendezni. Ez volt a gondunk kezdettől fogva, nevezetesen attól
a gyászos időtől kezdve, hogy az első világháborút lezáró trianoni
békeszerződésnek nevezett, a győztesek hatalmi tobzódását tükröző,
1920-ban véglegesített diktátum jogerőre emelkedett. A húszas, de főleg a
harmincas években legkiválóbb, idegen nyelveket is perfektül beszélő
jogászaink szinte sorozatban gyártották a kiválóan megfogalmazott,
tények sokaságával alátámasztott panaszleveleiket a Népszövetségnek
címezve. A beadványok talán még mindig ott porladnak a sóhivatalnak
bizonyult nemzetközi szervezet archívumában anélkül, hogy akárcsak
elolvasta volna valaki. Azután meg csodálkoztak a tettesek, hogy
felszabadítókat láttunk az 1941-ben bevonuló honvédeinkben. Bajaink
tömegmészárlásba torkollottak, amikor azt hirdették a második
világháború győztesei, hogy Tito hadserege felszabadított bennünket. És
kivégezték azokat a politikai vezetőinket, akik panaszt mertek emelni a
minket elnyomó hatalom ellen.
A
második világháborút követő időkben már nem volt, aki megfogalmazza
panaszainkat. A világ úgy tudta rólunk, hogy helyzetünk példásan van
rendezve. E rendezés miatt már-már magunk is kezdtük elfelejteni, hány
ezer, hány tízezer ártatlan nemzettársunk eset áldozatul a
„felszabadulás" hevében. Kivégezték és elüldözték politikai és lelki
vezetőinket, a kommunisták pedig segítettek megfosztani civil
szervezeteink és egyházaink vagyonától.
Államunk
vezetői az elmúlt negyed évszázadban megsemmisítették a hatalmas
Jugoszláviát, egy valamit azonban maradéktalanul megörököltek belőle:
azt az érvet, hogy az itteni magyarságnak, s általában a kisebbségnek
példás a helyzete. Amikor a nemzetközi közösség sorsunk felől
érdeklődik, mindig olyan képet tárnak elébük, hogy ez a hamis állítás
ideális helyzetünkről meg ne változzon. Csupán az utóbbi években
tapasztaljuk, hogy amikor felőlünk akar tájékozódni valamely nemzetközi
szerv, akkor minket is megkérdeznek. Ilyen alkalomnak látszik most ez,
amikor november végén az Európa Parlament küldöttsége érkezik Szerbiába.
Az
esemény hírére tizennégy délvidéki magyar civil szervezet eldöntötte,
hogy a magunk eszével megfogalmazzuk magunkról a véleményünket.
Mérlegeljük helyzetünket s alkotunk képet róla, és ezt bemutatjuk a
nemzetközi közösség eminens képviselőinak. Így született meg az e
füzetben található tanulmány, s ebből a tanulmányból foglaltuk a
Memorandumba véleményünket, amely egyben megoldási javaslatainkat is
tartalmazza. Az már szinte csupán kiegészítésnek tekinthető, ami még itt
olvasható anyanyelvi iskolarendszerünkről, az időrendi sorrendbe
foglalt sérelmeinkről, vagy a nemzetközi szervezetek ránk is vonatkozó,
helyzetünk javítása céljából készült dokumentumokból.
Le
kell szögezni: sem a tanulmányok, sem pedig a Memorandum nem cseng
egybe az állam hivatalos véleményével. De még az állami szervek által
gyakran szerepeltetett magyar politikusainkéval sem. Sőt! Estenként azt
tartjuk a legnagyobb bajunknak, hogy az állam kreált olyan
szervezeteket, fizet és pórázon tart olyan politikusokat a mi sorainkból
is, amelyeknek a működtetésével, illetve akik munkája miatt sikerül
leplezni azt az általános véleményt, amelyet az itt élő magyarok
hatalmas többsége vall. Nevezetesen azt, amit a Memorandum igen tömören
és találóan így fogalmaz meg: „Szerbia nem folytat aktív
kisebbségpolitikát, a nemzeti kisebbségek problémáival nem is igen
foglalkozik." A többi bajunk részint ebből következik: Helyzetünk
folyamatosan romlik, Szerbiának nincsen kisebbségvédő törvénye,
minisztériuma, a közigazgatási felosztás kifejezetten azt a célt
szolgálja, nehogy egy-egy nagyobb tömbben a magyarok összefoghassanak.
Még az állam által ránk erőltetett Magyar Nemzeti Tanács sem érdekli az
államot. Hosszú ideje, hogy lejárt a megbízatása, pedig amúgy is sok
kifogásolni valót találtunk létrejöttében, feladatai meghatározásában és
működésében.
Kicsi
füzetünk az Európa Parlament érkezésének hírére állt össze. Reméljük,
lesz, aki átveszi, elolvassa és megkérdezi tőlünk: véleményünk szerint
mit kellene tenni, hogy ezt a földet ne csupán mostoha országunknak,
kényszerű lakhelyünknek, hanem a minket is védő hazánknak tekinthessük.
MATUSKA Márton
Újvidéken, 2007. november 16-án.
Válogatott írások 2001–2007
Sorsunk dokumentumai
(Vélemény Bozóki Antal: Magyarok a Vajdaságban c. kéziratáról)
Hatalmas
munkát végez Bozóki Antal ügyvéd azzal, hogy aktív részvételt vállal a
délvidéki magyarság életében. Árgus szemekkel figyeli a történéseket,
véleményt mond róluk, javaslatokat tesz hazai, magyarországi és
nemzetközi fórumokon politikusoknak, civil szervezeteknek, törvény- és
más jogalkotóknak, vitatkozik, bírál, tanulmányokat ír...
Nem
példa nélküli délvidéki ügyvédnél ez a fajta, igen nagy erőfeszítést
igénylő közéleti szereplés. A trianoni országcsonkítás után, az ország
testéből kiszakított bácskai, bánsági, szerémségi, drávaszögi és
muravidéki magyarok között is az elsők között voltak azok a jogértők,
akik ügyvédi irodát tartottak fönn és volt szaktudásuk, de pénzügyi
fedezetük is ahhoz, hogy az SHS államban, majd a királyi Jugoszláviában
jogacsorbítottá vált, sokáig még állampolgársággal sem rendelkező magyar
tömeg számára keressék a jogorvoslatot. A világesemények olyan sorsot
hoztak ránk, hogy ezekről a – sok esetben botcsinálta, de ügyes és
áldozatkész – ügyvéd-politikusokról teljesen megfeledkeztünk. Ilyen volt
például a háborús bűnösként kivégzett zombori ügyvéd, dr. Deák Leó, a
későbbi megyei főispán; a nagybecskereki Várady Imre, aki ugyan – szinte
véletlenül – elkerülte ezt a sorsot, de az ő érdemeit sem szoktuk
emlegetni; nem maradt le mögöttük a Szabadkán ügyvédeskedő Strelitzky
Dénes, aki szintén túlélte a háború utáni üldözéseket. Meg kell azonban
csak nézni, kik voltak az 1922-ben, Zentán megalakított Magyar Pártnak a
legaktívabb tagjai, s megállapíthatjuk, hogy az ügyvédek az első sorban
találhatók. Manapság egészen más a helyzet. Igen kevés délvidéki ügyvéd
vállal politikai szerepet. Főleg a tekintetben, hogy nem simul be a
hatalom mellett sündörgők közé, hanem függetlenségére vigyázó, emiatt
általában ellenzékieskedésre kényszerülő politikussá lesz.
Ma
már nem csupán a Délvidéken, hanem Belgrádban, Budapesten és
Brüsszelben is számontartják Bozókit, a Torontáltordán született
újvidéki ügyvédet. Szerencsénkre kikérik az ő véleményét is. Pozícióját
nem csekély mértékben erősíti, hogy évek óta működtet egy – a szakmájára
és magatartására illő nevet viselő: Árgus – civil szervezetet.
Bozóki
új könyvvel lép a nyilvánosság elé. Megszoktuk már tőle, hogy azokból a
cikkekből, tanulmányokból, szakmai véleményekből, amelyeket akkor hoz
nyilvánosságra különböző tömegtájékoztatási szervekben, amikor a
magyarságunkat érintő események miatt ezt szükségesnek találja, időnként
kötetet állít össze. Sajnos, gyakran kénytelen megszólalni jogsértések
miatt. Magyarverések, magyar iskolák létfenntartási gondjai, a magyar
tömegtájékoztatás léte, törvényalkotási kezdeményezések és mulasztások,
rehabilitáció, kártérítés, a kisebbségi magyar önszerveződésből adódó
gondok... Se szeri, se száma kényszerítő eseményeknek, helyzeteknek,
amiket egy lelkiismeretes jogász magiszter nem mulaszthat el, ha
foglalkoztatja magyarságunk helyzete. Mindezek tetejében ő tisztában van
azzal, hogy ami ma újsághír, az holnap már történelmi dokumentum.
Hogyne tudná, hiszen volt már laptulajdonos is, amit nem mondhat el
magáról egyetlen más, mai jogászunk sem. Nyilvánosság elé tárt írásait
ezért gondosan elraktározza és könyvbe foglalva ismét a nyilvánosság elé
lép velük. Így állt össze ez a legújabb kötete is, amelynek anyaga a
2001-től 2007 elejéig született írásaiból lett kiválogatva, s CD lemezen
mellékel hozzá egy bővebb válogatást is. Nem nehéz észrevenni, hogy
hasonló jogi szemléletű tudós polgártársunk alig akad régiónkban,
munkája sok tekintetben példa nélküli.
MATUSKA Márton
Újvidéken, 2007. június 13.
Óbecse, 2009. június 5
Dr. Páll Sándor, Bozóki Antal és Németh Zoltán a könyvbemutatón
http://www.historiae.rs/index.php/102-bozpki-antal-magyarok-a-vajdasagban-valogatott-irasok-2001-2007
Dr. Páll Sándor, Bozóki Antal és Németh Zoltán a könyvbemutatón
http://www.historiae.rs/index.php/102-bozpki-antal-magyarok-a-vajdasagban-valogatott-irasok-2001-2007
Egy nagy sakkjátszma dokumentátora
(Vélemény Bozóki Antal: Magyarok a Vajdaságban
című kéziratáról)
Miután
elolvastam Bozóki Antal Magyarok a Vajdaságban című tanulmány
dokumentumának kéziratát, és belenéztem még abba a terjedelmes anyagba
is, ami a könyvhöz készült kézirathalmazból kimaradt, meglepődve vettem
tudomásul, hogy mi mindenről már elfeledkeztem. Pedig azoknak az
eseményeknek, amelyekről Bozóki beszámol politikai újságíróként és
szerkesztőként gyakran igen aktív részese voltam. Ha nem is mindig
személyesen, de kívülállóként, figyelőként mindig.
Bozóki
is kívülállóként szemlélte mindazokat a történéseket, amelyek
sorsunkkal, a magyarok sorsával kapcsolatos. Igaz egy időben
bennfentesnek is mondhatta magát, de amióta ügyvédi pályára lépett olyan
lehetőség nyílt előtte, hogy szélesebb látószögből figyelje a
körülötte, körülöttünk zajló eseményeket. Igen kusza politikai életünket
talán sokkal könnyebb átlátni kívülállóként. Egy jó sakkozó sokkal
többet lát a játszmából, ha két sakkozó játékát figyeli, mint akkor, ha
maga játszik. Bozóki is ezt teszi, figyeli azt a nagy sakkjátszmát,
amelyet politikusaink, közéleti személyeink az elmúlt csaknem két
évtizede már folytatnak. Velünk. Mert a figurák mi magunk vagyunk,
egyszerű, „tudatlan" halandók, akiknek sorsa a játékosok kezében van.
Bozóki ezt a játékot figyeli, közszereplése során, az Árgus Civil
Szervezetben vállalt munkája, szóbeli és írásos megnyilvánulásai során
igyekszik minket, figurákat arra figyelmeztetni mi történik velünk,
milyen lépésekre számíthatunk a helyi hatalmasságok részéről. Írásaival
tulajdonképpen hozzánk szól, mert tudja, hogy a játékosok nem szeretik,
ha a kibic beleszól lépéseikbe. A tanácsot pedig végkép nem tűrik.
Én
is kibicként figyelem politikai mindennapjainkat, mert újságíróként ezt
csakis így tehetem, ha pártatlan akarok maradni, de Bozóki és közöttem
van egy nagy különbség. Ő mindent és folyton jegyez, dokumentál, még
olyan dolgokat, lépéseket is, amelyek abban a pillanatban nem tűnnek
fontosnak, jómagam viszont csak krónikásként jegyzetelek különösebb
rendszeresség nélkül. Bozóki munkája ezért fontos számomra, az újságírók
számára és mindazok számára, akiket egy kicsit is érdekel az a nagy
sakkparti, amely 2001 és 2007 között játszódott le térségünkben, és
amelynek sajnos még nincs vége.
Sorsunk,
sorskérdéseink dokumentuma ez. A politikai események, a jogalkotáshoz
fűződő események kritikus szemlélete jellemzi munkáját, amelyben igen
gyakran ütköztet véleményeket.
Mi
történt az elmúlt csaknem hat év alatt? Melyek azok az események,
amelyek meghatározták a lakosság, köztük a vajdasági magyarság sorsának
alakulását? Hogyan éltük meg az úgynevezett (még most is tartó)
tranzíciós időszakot? Mi valósult meg a politikusok ígéreteiből, és mi
nem? Hol tévedtek, mikor látták és mikor nem látták helyesen az
események irányvételét? – teszi fel bevezetőjében a szerző.
Ezekre
a kérdésekre kapunk válaszokat Bozóki Antal könyvéből. Olyan
válaszokat, amelyek mentesek a napi politikától, annak befolyásától.
Mindazoknak ajánlom, akiket érdekelnek ezek a válaszok, de elsősorban
nekünk, egyszerű sakkfiguráknak kellene ezt a könyvet könyvespolcunkon
tudni, és időnként, fellapozni. Emlékeztetőül. És azért is, hogy ha már
játszanak velünk, ismerjük meg mi is e játék szabályait.
NÉMETH Zoltán
Újvidék, 2007. június 30.
Európai integrációs lexikon
Megtisztelésnek érzem azt, hogy mgr. Bozóki Antal könyvéhez előszót írhatok. Egyrészt azért, mert a szerző számtalan publikációban bizonyította, hogy a jogi jártassága alapján szélesebb értelemben vett elmélyült kutatási és publikációs tevékenységet folytat. Másrészt azért is megtisztelő ez a felkérés, mert tudom, hogy ez a mű úttörő lesz a maga nemében. Bár az európai integrációról könyvtárnyi elemzést írtak már, de még nem született olyan mű, amelyet a vajdasági magyarok szemszögéből, jól és könnyyen hasznosíthatóan publikáltak volna. Ez a magyar nyelvű munka sokat segíthet azoknak a középiskolásoknak, egyetemistáknak, érdeklődőknek és kutatóknak, akik egyszerre akarják látni az európai integráció történetét és a szerb-EU-viszony legfontosabb dokumentumait is, különös tekintettel a vajdasági magyarok helyzetére. Remélem, hogy a magyar kollégiumokban, képzőkörökben, továbbá a közkönyvtárakban is sokak által forgatható lesz ez a kiadvány.
Külön kiemelkedőnek tartom, hogy Bozóki Antal egy részletes, háromnyelvű szakszótárat is írt a könyvéhez, mely segíthet eligazodni az európai zsargonok tengerében. Ez nemcsak a tanulás, hanem a pályázatírások miatt is nagy szükség lehet, tehát a mindennapok anyagi valóságában is. Ráadásul ezt így nemcsak a vajdasági magyarok, hanem a szerb anyanyelvűek is hasznosíthatják. Ezt fontos gesztusnak tartom.
Mindezek előrebocsátva kívánok az olvasóknak jó tanulmányokat. Helyénvaló itt fölidézni Széchényinek azt a gondolatát, miszerint minden népet a kiművelt emberfők sokasága tud igazán fölemelni.
BECSEY Zsolt,
az Európai Parlament képviselője
(részlet a könyv előszavából)
Vélemény Bozóki Antal kéziratáról
Hihetetlen munkának hatalmas eredménye az a kézirat, amelynek a megjelentetését javasolom.
Amikor hihetetlen munkát mondunk akkor arra gondolunk, hogy Bozókinak ez a műve impozáns eredménye annak a tevékenységnek, amellyel a vajdasági magyar szellemi életnek már néhány képviselője elképeztette a világot, persze elsősorban bennünket, akik ezt a munkát figyelemmel kísérjük. Az utóbbi években ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a vajdasági magyaroknak egy időben az egész magyar kultúrában és irodalomban forradalmi újításokat, új területeknek a meghódítását, a világ változásait közvetítő modernséget meghonosító vívmányokat, új utakat nyitó kísérletezést hozó korszakának letűnése után (amihez nemcsak az itteni elvándorlás és az itteni elszegényedés járult hozzá, hanem a vajdasági magyaroknak az össz magyarságon belüli eltolódása, eljelentéktelenedése is hozzájárult), a vajdasági magyar értelmiség csak hihetetlen méretű munkával szülhet a tartomány határain túlnövő értékeket. Így születtek meg egymás után azok a lexikonok, amelyeket egyetlen ember hozott létre, holott mindenütt mások azok egész intézmények, a munkacsoportok tucatjai munkájának eredményeként készülnek. Ebben a sorozatban is kiemelkedő munka Bozóki mostani kézirata. Elképzelni is nehéz, hogy egyetlen ember összegyűjt 1019 címszót, azok mindegyikét három – magyar, angol és szerb – nyelven, azok mindegyikére megadja az alapvető meghatározást, mellékeli a szükséges történelmi visszapillantást, összegezi a legfrissebb fejleményeket és összegyűjt mindent, amit velük kapcsolatban tudni kell. És ezt még tetőzni tudja azzal, hogy 888 rövidítésnek adja meg a meghatározását. De az egészet még a legfontosabb szövegek mellékletével is ki tudja egészíteni.
Az már csak mellékes körülmény, hogy ezt a munkát Bozóki még szándékosan és tudatosan nehezítette is önmaga számára azzal, hogy a magyar lexikon és szótárkészítésben nem alkalmazott megoldást választott. A címszavak abc szerinti felsorakoztatásában nemcsak az a és az á, az e és az é betűt veszi külön, hogy csak az a illetve e betűs címszavak után vegye sorra az á illetve é betűs címszavakat, hanem még az o és az ó betűt is megkülönbözteti, hogy az ós címszavak az o betűsek után következzenek. (Ennek a módszernek egy kiegészítéséről már vitatkozni lehetne. Gondolunk arra, hogy a két szóból álló címszavaknál a sorrendet az első szó utolsó betűje alapján határozza meg, függetlenül a második szó első betűjétől. Így – kitalált példaként – az euró vámszabályzat, az eurós adórendszer előtt van.) De az már a szerző dolga, ha ő még nehezíteni is akarja a saját dolgát.
Ennek a hihetetlen, sőt elképesztő munkának az eredménye az európai integrációnak olyan lexikona, amelyre büszke lehetne bármelyik nálunk gazdagabb ország fejlettebb könyvkiadása is. Természetes, hogy ez a mű magán viseli a szerző egyéniségének nyomait. Már abban is, hogy mely címszavakat választott, azokkal kapcsolatban mit emel ki, a magyarázatot milyen méretűre és milyen fogalmakra szabja, hogy a – kötelezően leghosszabb címszavakat leszámítva – mit milyen részletesen tárgyal. Azt is csak erényként kell értelmeznünk, hogy a lexikonnak megvan a „local couleur”-je. Például abban, hogy olyan címszavakat is az európai integráció fogalomköréhez sorol, amelyet más környezetben talál nem vennének oda. (Például a daytoni egyezményt.) Főképp abban, hogy a mellékelt fontos európai okmányok közé odasorolja a vajdasági magyarok helyzetével kapcsolatos állásfoglalást is. De ezektől a sajátosságoktól függetlenül ennek a hihetetlen munkának a kezünkben tartott eredménye egy születő új világ előhírnöke akar lenni, erre a most alakuló világra akar bennünket felkészíteni, azt akarja számunkra megkönnyíteni, hogy eligazodjunk, otthonosabban mozogjunk ebben a világban.
Mert ma még el sem tudjuk képzelni, hogy az európai integrációba való bekapcsolódás már holnaptól milyen nagy változásokat visz az életünkbe. Ezzel az integrációval szemben lehetnek kételyek, lehetnek kifogások, még vannak tisztázatlan dolgok. Lehet, hogy sokan elítélendőnek tartják, hogy már holnap a sikeres gazdálkodásnál fontosabb lesz az, hogy tudjunk pályázni az Európai Unióban. Biztosan szül némi elégedetlenséget, hogy a pályázatoktól, központi pénzektől függés erősíti azt a koldus lelkületet, amely a rendszerváltás után annyira eluralkodott ezekben az országokban, főképp olyan nagy méretűvé vált az elszegényedett Vajdaságban. Biztos, hogy a világ már most morog és változtatni akar azon, hogy az Európai Unióban minden tehén napi 2 eurós támogatást kap, amikor a világ lakosságának jó egyharmada napi 2 eurónál kisebb összegből tengődik. De ettől függetlenül erre a világra fel kell készülni, Főképp pedig számolni kell azzal, hogy ez a világ megváltoztatja mindennapi életünket. Elég csak arra gondolnunk, hogy letűnik az a világ, amelyben nemcsak a nemzeti kormányok, hanem a helyi kiskirályok – hatalmasságok és bürokraták – szabják meg életünket. Hogy kialakuljon egy világ, amelyet már európai szabályozás, megszabott és szigorún ellenőrzött rend, általános érvényű szabályok határoznak meg.
És ebben az új világban már a világ iránti más viszonyra, a tudásnak és az alkalmazkodó-képességnek más formáira, az eddigitől eltérő értékrendre, a verseny új módszereire, egészen újszerű hozzáállásra lesz szükség. Erre az új világra akar bennünket felkészíteni Bozóki műve, hogy európaibbá tegyen bennünket, „európajártasságot” kölcsönözzön mindannyiunkat. Hogy mire ez a világ nálunk is beköszönt, ebben az új világban számunkra ne legyenek ismeretlen dolgok.
A kéziratot föltétlenül megjelentetésre ajánlom.
BÁLINT István
A kiadvány támogatói:
ETK – Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európa-Tanulmányok Központ
Esély a Stabilitásra /Chanse for Stability
Közösségek Európáért Alapítvány
Forum Könyvkiadó
Forum,2007
