Könyvek

Bozóki Antal
Könyvek:
1. Az elnemkötelezettség Belgrádtól Hararéig. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1987
2. Önpusztítás – környezetszennyezés, államfelelősség, kártérítés, Jugoszláviai Magyar
    Művelődési Társaság (JMMT), Újvidék, 1993
3. Kisebbségi jogok – dokumentumok és jogrendszer. Forum–Dolgozók Kft., Újvidék, 
    1995
4. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az ezredfordulón. Létünk, 3–4/2000 (különszám),
    Forum könyvkiadó, Újvidék, 2000
5. Kosovo – ki a bűnös? (társszerző). Forum–Dolgozók Kft., Újvidék, 2001
6. Emberi és kisebbségi jogaink – eszmény és valóság. JMMT, Újvidék, 2001
7. Autonómiák I–II. – Elemzések, kommentárok, dokumentumok. Forum–Dolgozók Kft.,
    Újvidék, 2001/2002
8. Árgus 2001 (évkönyv). Árgus – Jugoszláviai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet,
    (Árgus), Újvidék, 2001
9. Árgus 2002 (évkönyv), Árgus, Újvidék, 2002
10. A demokrácia ábécéje (fordítás). Centar za razvoj Srbije, Belgrád, 2002
11. Emberi és kisebbségi jogok Szerbia és Crna Gorában. Árgus, Újvidék, 2003
12. Ljudska i manjinska prava u Srbiji i Crnoj Gori, visio mundi. Újvidék, 2003
13. Az új Európa építése. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2004
14. Az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok nemzetközi védelme. Free Media Lapkiadó
      Kft., Újvidék, 2005
15. Árgus 2003/2004 – A vajdasági kisebbségek zaklatása (évkönyv). Árgus, Újvidék,
      2005
16. Еurópai integrációs lexikon. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2007
17. Magyarok a Vajdaságban. Válogatott írások 2001–2007. Árgus, Újvidék, 2007
18. A vajdasági magyarság helyzete. Árgus, Újvidék, 2007
19. Emberi jogi naptár. Árgus és Emberi Jogi Központ, Szenttamás, Újvidék, 2008.
20. Alkotmány és (állam)polgári jogok. Árgus, Újvidék, 2009
21. Jeles napok – Világnapok, nemzeti ünnepek, emléknapok és a vajdasági
      magyarság jeles napjai. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2010
22. Szerb–magyar Jogi Szótár. Árgus, Újvidék 2011
23. Jog a szülőföldhöz. Árgus, Újvidék, 2013
24. A magyar közösség Szerbiában, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Zenta, 2013
25. Emberi és nemzeti kisebbségi jogtár. Árgus, Újvidék, 2015.
26. A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai. Árgus, Újvidék, 2017
27. A háborús bűnösség terhe. Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány,
      Budapest, 2017
28. Magyar-szerb jogi szakszótár. Iurisperitus Kiadó, Szeged 2018.


Írások:
1971 és 2000 között 667 írásom jelent meg, amelyeket a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (Zenta) digitalizált.
2001-től mostanáig is néhány száz írásom van, de nem sikerült megszámolnom.

Mini könyvek:
1. Testvérek lehetünk…, Možemo biti braća…, We may be brothers… (magyar, szerb és
    angol nyelvű kiadványok),  Ekološki pokret grada Novog Sada, 1997
2. Szabadság, igazság, béke (magyar, szerb, angol)  az Emberi Jogok Egyetemes
    nyilatkozatának 50. évfordulójára. Forum-Dolgozók Kft., Újvidék, 1998.
3. Genocídium Egyezmény (magyar, szerb, angol). Forum-Dolgozók Kft., Újvidék, 1998.
4. Gyermekjogok, Prava deteta (magyar és szerb nyelvű kiadvány). Forum-Dolgozók
    Kft., Újvidék, 1999.
5. Az ENSZ főtitkárai. Forum-Dolgozók Kft., Újvidék, 2000.
6. 1201 – az Európa Tanács ajánlásáról (magyar, szerb angol, francia). Jugoszláviai
    Gyűjtők Egyesülete, Újvidék

Magiszteri dolgozat: Demokratizacija spoljne politike SFRJ [A JSSZK külpolitikájának demokratizálódása]. Novi Sad, 1985
 
Doktori értekezés: Međunarodnopravno uređenje izuzetno opasnih delatnosti [A
rendkívül veszélyes dolgok nemzetközi jogi szabályozása]. Novi Sad,1991

 

KONFERENCIA A HATÁRON TÚL ÉLŐ ŐSHONOS MAGYAR KISEBBSÉG JOGVÉDELMÉRŐL

Rehabilitáció és restitúció Szerbiában – Tizenkét évvel később
Baj van nem csak a törvények szövegével, de az alkalmazásával is

 
 
Magyar-szerb jogi szakszótár

Nagy örömmel vettem 2018. április 18-án, Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a napokban megjelent Magyar-szerb jogi szakszótár szerzői példányait.
A 684 oldalas kiadvány a Fundamenta Fontium Iuris Regionalis sorozatban jelent meg (Iurisperitus Kiadó, 2018.), amelynek felelős kiadója Balogh Elemér, a Jogi kar dékánja, a szerkesztője Nagy Csongor István. A szótár az Innovariant Kft-ben készült, melynek felelős vezetője Drágán György.
Ezúttal is köszönetet mondok Balogh Elemérnek, a Jogi Kar dékánjának, és a Csóti Györgynek a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatójának, akiknek a támogatása nélkül ez a szótár bizonyára nem valósulhatott volna meg. Ugyancsak köszönetet mondok Víg Zoltán szakmai tanácsadónak és Füleki Gabriella lektornak, akik munkájukkal hozzájárultak a kiadvány elkészüléséhez.
        […] A szótár gyakorlati hasznához nem fér kétség, és mondhatjuk azt, hogy egyfajta hiánypótlóként is tekinthetünk rá, ugyanis az eddig megjelent magyar-szerb jogi szótárak egyik sem dogozott fel ennyi címszót és foglalt magába magyarázatokat az egyes szavakra a magyar jogrendszerből, hogy még egyértelműbbé tegye azok értelmét. A jogi szakkifejezéseken kívül a szótár tartalmazza a jogban használatos idegen szavakat, valamint a joggal kapcsolatos fogalmakat és kifejezéseket is, külön figyelmet szentelve az Európai Uniós szaknyelvnek. A belefoglalt latin kifejezések, valamint más idegen nyelvekből átvett kifejezések, az olvasó általános szakmai műveltségének gyarapítását szolgálják – írja egyebek között Füleki Gabriella az előszóban.

Bozóki Antal,
Újvidék, 2018. április 19.







Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, 
Budapest, 2017, 260


Árnyékjelentés a délvidéki magyarok jogfosztottságáról: vétó és önrendelkezés kell!


2017. április 7-én Budapesten dr. Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő (Függetlenek Csoportja) és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat közös rendezvényén bemutatták Bozóki Antal újvidéki magyar jogász (a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tagja) az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament Szerbiáról szóló jelentéseiről készített, kötetbe foglalt magyar árnyékjelentését, amely tényekre és bizonyítékokra alapozva szembesít délvidéki magyarok sanyarú valós helyzetével. Az Európai Parlament idén májusban dönt a szerbiai jelentésről.

A könyvbemutató célja a valóság bemutatása volt a hivatalos jelentések által festett rózsaszín képpel szemben az EU csatlakozás folyamat oltárán egyre inkább végveszélybe kerülő délvidéki magyarság helyzetével kapcsolatban és arra figyelmeztessen, hogy a csatlakozási tárgyalások során kemény feltételek kell szabni Szerbiának a délvidéki magyarság egyéni és közösségi jogainak magas szintű biztosítása érdekében.

Almási Lajos videós tudósítása a könyvbemutató legfontosabb pillanatait idézi fel, amelyben többek között a szerző egy interjú keretében is nyilatkozik.
A rendezvényen dr. Morvai Krisztina mellett Tari István költő (Óbecse), Bozóki Antal jogász (Újvidék), Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke (Zenta) és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője elemezték a délvidéki magyarság helyzetével, jogaival és az önrendelkezéshez vezető úttal kapcsolatos kérdéseket.
Dr. Morvai Krisztina kiemelte, hogy a délvidéki magyarokat saját adójukból nyomják el és Szerbia EU csatlakozásának feltétele kell legyen, hogy biztosítsák a a mintegy háromszázezer fős magyar közösség teljes körű nemzeti önrendelkezését, területi autonómiáját, jogegyenlőségét és nyelv használatát.
Tari István végigtekintette a délvidéki magyarság történelmének fordulópontjait és méltatta a kötet szerzőjét alapossága és munkásságának hiánypótló jellege miatt.
Bozóki Antal szerint kiemelt probléma Délvidéken a magas munkanélküliség, a szegénység, valamint riasztó mértékű a népességfogyás, amely a magyarlakta területeken a legnagyobb arányú és a jogérvényesülés szintje alacsony. Szerinte minden évben helyzetjelentést kellene készíteni az elcsatolt sorban élő magyarokról.
Rácz Szabó László arra mutatott rá, hogy a jelenlegi válságos helyzet a politika bűneiből is fakad és hiába biztosítanak a nemzetiségek számára egyes jogokat a szerb törvények azokat jellemzően nem tartják be, sokkal keményebb fellépést szorgalmazott a magyar kormány irányából.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás kiemelte, hogy az önfeladás zsákutcába vezet, az ellenállás jogával élni kell és délvidéki magyarok egyéni, és közösségi jogainak garantálásáig vétózni kell a szerb EU csatlakozást, mert az önrendelkezés kivívására most történelmi esély kínálkozik, amelyet elszalasztani nem szabad.

A könyv címe: “A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai (Árnyékjelentés 2017)”, megrendelhető: bozokiantal@gmail.com. A kötetből angol nyelvű rövid összefoglaló készül, amelyet a döntéshozók megkapnak.
A rendezvényről a Magyar Idők c. napilap kiemelten tudósított: http://magyaridok.hu/belfold/morvai-d…
Dr. Morvai Krisztina és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2017. április 20-23. között jogi monitorozó-körútra indul a Délvidékre.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)




MEGHÍVÓ
KÖNYVBEMUTATÓ és SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ
Bozóki Antal
A délvidéki magyarok helyzete és jogai – valóban
"minden a legnagyobb rendben" ?
(Árnyék)jelentés 2017.
.
Az Európai Bizottság és Európai Parlament Szerbiáról szóló jelentéseinek magyar
jogvédő árnyékjelentése a kiábrándító valóságról
 Köszöntő  -  Dr. Morvai Krisztina - az Európai Parlament független képviselője
Mgr. Bozóki Antal – Az őshonos magyarok helyzete és a népességfogyás Bácska-Bánát-Szerémségben
Tari István költő – Autonómia, kultúra, oktatás, magyar nemzeti ünnepek és szimbólumok Délvidéken
Rácz Szabó László – Délvidéki magyarok az Európai Unió „küszöbén”
Dr. Novozánszky Ilona - Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnök 
–  A nemzeti jogvédelem szerepe az elcsatolt magyarok önrendelkezési küzdelmeiben
Dr. Gaudi-Nagy Tamás  -  Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezető
– Önrendelkezés- történelmi esély a délvidéki magyarság számára

A rendezvény sajtó-nyilvános, amelyre a tisztelt médiumok képviselőit is szeretettel várjuk.
Az (Árnyék) jelentés 2017. című kötetet a helyszínen átadjuk a sajtó képviselőinek.

Helyszín: Aranytíz Kultúrház - Budapest, V. ker. Arany János u. 10.
Nagylovag terem
 Időpont : 2017. ÁPRILIS 7. (PÉNTEK) 16 - 20 óra
 A rendezvény alatt büfé, majd állófogadás.
Tisztelettel kérjük Önt, hogy részvételi szándékát regisztráció formájában a
 joginfo@morvaikrisztina.hu   e-mail címre legkésőbb ÁPRILIS 5-ig szíveskedjék elküldeni!
Szeretettel várjuk Önt, barátait és ismerőseit, megjelenésére feltétlenül számítunk !

Dr. Novozánszky Ilona     Dr. Morvai Krisztina      Dr. Gaudi - Nagy Tamás
A szervezők a változtatás jogát fenntartják!




A publikáció a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében jelent meg. Tel. 021/548 259



A MAGYAR KÖZÖSSÉG SZERBIÁBAN
2013 szeptemberi helyzet(kép)


Keskenyúton [online]: http://keskenyut.hu/page/234/art/833/akt/1/html/a-magyar-kozosseg-szerbiqban.html; Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. szeptember 17. [12:33]; 

Bozóki Antal





323.15(=511.141)(497.113)"2001/2013"
BOZÓKI, Antal, 1946–
A magyar közösség Szerbiában : kisebbségi jogok az Európai Unió normáinak tükrében CD-melléklettel / Bozóki Antal. – Zenta : Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2013 (Újvidék : Dániel Print).
– 332 str. : ilustr.; 25 cm
Tiraž 500.
ISBN 978-86-86469-69-4
a) Мађари – Положај – Војводина – 2001–2013 


A magyar közösség Szerbiában

Alcím: Kisebbségi jogok az Európai Unió normáinak tükrében CD-melléklettel
Szerző(k): Bozóki Antal
Szerkesztő(k): Bárdi Nándor
Kiadás helye: Zenta
Kiadó: Vajdasági Magyar Művelődési Intézet
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978-86-86469-69-4
Oldalszám: 332

Ez a kiadvány azzal a céllal készült, hogy – tizenhárom évvel Slobodan Milosevic bukása után – áttekintést adjon a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogállásáról és a a vajdasági magyarok helyzetéről. 

Hat év elmúltával szükségesnek mutatkozott egy, a vajdasági magyarok életének fontosabb területeit (a népességet, gazdaságot, foglalkoztatást, társadalmi életet, jogi helyzetet, a döntéshozatalban való részvételt, nyelvhasználatot, oktatást, kultúrát, tájékoztatást, hagyományápolást stb.) felölelő kritikai szemléletű tanulmány elkészítése, amely a közvita és a további feladatok kijelölésének alapjául szolgálhat.




Jogi mérlegen 
 
Valóságos kiskönyvtárat kitesz már az a sok-sok tanulmány, amelyeket Bozóki Antal írt a délvidéki magyarok helyzetéről, de nem csupán megírta, hanem könyvben is kiadta őket. Jogászember lévén természetesen a maga szakmai szemüvegén keresztül vizsgálja helyzetünket, bírálja a személyeket és intézményeket, akik és amelyek rossz megoldásokat hoznak, iktatnak törvénybe és alkalmaznak. Naprakészen számon tartja, milyen előírások szabályozzák – korlátozzák – jogi szabadságunkat. Összeveti a nálunk élő jogszabályokat a nemzetköziekkel, s ebből levonja a szükséges következtetéseket is. Előnyére legyen mondva az is, hogy nem csupán bírál, hanem – ezt már nem csupán a kéziratának, hanem az ő nyilvános tevékenységének ismeretében mondhatjuk –  javasol is, fölterjeszt, kezdeményez, maga is megfogalmaz, ha kell törvényt kezdeményez. A két háború közötti időben neves ügyvédeink hada dolgozott hasonló buzgalommal, napjainkban azonban párját ritkítja az, amit nála tapasztalunk. Vannak ugyan más jogászaink is, akik foglalkoznak a jogi helyzetünkkel, a minket érintő jogszabályokkal, hivatásból foglalkoznak törvényalkotással, közöttük azonban kevesen akadnak, akik nem az államhatalom szolgálatában állva végzik tevékenységüket, de ők bizony szemben állnak szerzőnkkel.
Bozóki legújabb kéziratának címe pontosan körülhatárolja a kiadásra szánt kötet tartalmát: A magyar nemzeti közösség helyzete Szerbiában. Alcíme pedig: Hogy tudjuk, kinek mire van joga azt fejezi ki, milyen szándék vezérelte a szerzőt. Haszonnal forgatható kézikönyvnek szánta, s a feldolgozott témákat nézegetve, olvasgatva, szándéka nem is meddő.
Sok kérdést körüljár, s vizsgálódás közben vonja le a következtetéseket. A szerbiai alkotmányról például kimondja: „...az alkotmány elfogadását javasoló pártok a szerbiai kisebbségek számára nem hajlandóak biztosítani azokat a jogokat, amelyeket a saját nemzettársaiknak követelnek Koszovón.” Nos ebből a magatartásból fakad minden kisebbségi gondunk. Ezt fejtegeti Bozóki sok-sok hazai és nemzetközi törvény és egyéb jogszabály, valamint a mindennapi életünk elemezgetésével. Következtetéséből egyértelműen látható, hogy elkötelezett autonómia párti, de az is, hogy a most létező nemzeti tanácsokat alkalmatlanoknak tartja a nevükbe is foglalt feladat ellátására. Ezért áll ő hadban jogászaink többségével.

Újvidéken, 2012. február 2-án.                                                               
MATUSKA Márton




Recenzió Bozóki Antal új könyvéhez

            Elképesztően nagy munka hihetetlenül értékes művét jelenti az a könyv, amelynek kéziratát most Bozóki Antal megjelentetésre felkínálta, és amelynek megjelentetését melegen ajánlom. Ez a mű ugyanis egyfajta összegezése és koronája mindannak, amit eddig Bozóki ebben a témában alkotott és megjelentetett. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy erre az összegezés jellegre maga a szerző is utal, amikor megjegyzi, hogy a nemzetközi kisebbségvédelemre vonatkozó részben felhasználta korábbi munkáit, de nyilvánvaló, hogy másutt is igénybe vette mindazt, amit különböző helyeken eddig megjelentetett.

            A munka és a mű nagyságát – a mennyiséget és minőséget – számos dolog meggyőzően mutatja.

            Legelőször is a mű átfogó volta. Bozóki ugyanis itt a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározásától a legapróbb részletekig menően taglalja könyvének tárgyát. Természetesen nem részletezi a nemzet fogalmával és értelmezésével kapcsolatos könyvtárnyi anyagot, még csak a nemzeti kisebbségek meghatározásával kapcsolatos vitákat sem (például az őshonos és nem őshonos kisebbségek megkülönböztetésével kapcsolatosakat), sem a nemzeti kisebbségek meghatározásával kapcsolatos bődületeket (például azt, hogy nemzeti kisebbség az, amelynek már másutt van anyaországa), de elmond annyit, hogy a téma legáltalánosabb vonatkozásáról, a nemzeti kisebbség fogalmának meghatározásáról is tudjunk annyit, amennyit a könyv témájával kapcsolatban tudnunk kell. Az pedig aztán tényleg szinte hihetetlen, hogy mennyi konkrétumot tud az olvasó elé tárni könyvének minden fejezetében.

            Talán még ennél is többet elárul a munka és a mű értékéről az, hogy Bozóki milyen hatalmas feladatra vállalkozott és ezt a feladatot milyen sikeresen megoldotta. Ennek a könyvnek az elkészítéséhez ugyanis több mint 150 belső jogszabályt és mintegy száz nemzetközi előírást kellett figyelembe vennie. És ő nemcsak leltárt készített erről a hatalmas mennyiségű anyagról, hanem részletezte is, hogy ez a sok jogszabály mit mond az általa vizsgált területekről: a nyelvhasználatról, az oktatásról, a hagyományőrzésről, a tájékoztatásra, a közéletben való részvételre, a kapcsolattartásra, a nemzeti jelképekre és ünnepekre való jogról stb. Mindarról, ami a kisebbség élete számára fontos.

            A munka és a mű fenti két alapvető értéke mellett említést kell tennünk még két dologról, ami Bozóki munkáját és munkájának eredményét dicséri. Az egyik Bozóki hozzáállása a kérdések tárgyalásához. Erről persze nehéz képet adni ilyen néhány soros recenzióban. De mondanivalónk érzékeltetéséhez elég annyit elmondanunk, hogy Bozóki nem egyszerűen lefényképezi, az általa tárgyalt témák szerint csoportosítja az ide vonatkozó jogszabályokat, hanem olyan elemzést ad róluk, amely azok kritikus értékelését is jelenti. Sorra veszi ugyanis azok fogyatékosságait: a törvények és más jogszabályok közti ellentéteket, a végrehajtási és egyéb részletező jogszabályok hiányát, a végrehajtás ellenőrzésének és a szankcionálásnak a majdnem teljes hiányát, a terminológiai összehangolatlanságot stb. És annak érzékeltetésére, hogy közben milyen gyöngyszemekkel ajándékozza meg az olvasót elég elmondanunk a teljesség szempontjából azt, hogy megadja a magyarok ellen 2009 június 1-től 2010 augusztus végéig elkövetett incidensek teljes kronológiáját, az újdonság szempontjából pedig azt, hogy eddig senki sem figyelt fel arra, hogy a VRTV jele csak cirill betűkkel szerepel és senki nem közölte annak listáját, hogy hány vidéki rádióadó szűnt meg.

            A másik dolog, amit a mű két alapvető értéke mellett a könyv dicséretére el kell mondanunk pedig az, hogy Bozóki helyes (objektív) viszonyt foglal el a vajdasági magyarság politikai és közéleti szereplői iránt. Képzelhetjük, mennyit levonna a mű értékéből, ha Bozóki is beleesne abba a hibába, amelyet nemcsak itt nálunk Vajdaságban, hanem Magyarországon sokan gyakran elkövetnek: ha a pártpolitika megfogalmazásában és elfogultságával tárgyalná a dolgokat. A műnek viszont külön értéket kölcsönöz, hogy egyrészt függetleníteni tudta magát a pártpolitikai és már közéleti vitáktól. (Még saját magának a nemzeti tanácsokról alkotott – vitatható – álláspontjaitól is.) Másrészt pártpolitikai megfontolásokkal nem törődve konkrétan megnevezi azokat, akik bizonyos dolgokért hibáztathatók a vajdasági magyarság körében. (A Magyar Szó tönkre tételével kapcsolatban például név szerint.)

            Mindezt – vagyis a könyv szöveges részét – szépen kiegészítik a sokszor megrázó, de mindig a szöveghez szépen kapcsolódó, találóan összegyűjtött fényképek és térképek.

            Egészében azzal a meggyőződéssel és bátran javasoljuk ennek a kéziratnak a megjelenését, hogy Bozókinak ezzel a könyvével nemcsak a vajdasági, hanem az egész kárpát-medencei magyarság olyan műhöz jut, amely a mi nemzedékünknek teljes képet ad a vajdasági magyarság mai helyzetéről, a jövő nemzedékeknek pedig örök értékű történelmi okmányt ad a kezébe.             

            BÁLINT István     
            Újvidék, 2012. I. 7.

           

Recenzió az Árgus új évkönyvéhez

            Nincs szörnyűbb dolog annál, mint amikor egy nép nem érzi magát biztonságban saját szülőföldjén. A vajdasági magyarságnak viszont már évek óta ez a sors jutott. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak megverik, hanem esetleg meg is késelik, csak azért, mert magyarul beszélt nyilvános helyen. Az autóbuszban először csak csúnyán néznek rá, majd rá is szólnak, ha magyarul beszélt. Itt gyenge vigasz, hogy ez tiszta idiotizmus, amilyen esetleg a magyar nacionalizmusnál is megtalálható, hisz a világon 6000 nyelv van, abból Vajdaságban 27-et beszélnek, akkor miért éppen a magyar zavar valakit?  És akkor még nem is szóltunk a halállal, kitelepítéssel fenyegető falfirkákról, a temetők és emlékművek megrongálásáról.

            Bozóki Antal sokrétű munkásságának jelentős részét arra szenteli, hogy nyilvántartásba vegye, dokumentálja ezeket a vajdasági magyarság számára fájdalmas tényeket. Nem vitás, hogy nemcsak mennyiségileg óriási, de egyébként is sziszifuszi munka ez. Nemcsak azért, mert soha sincs vége, mindig elölről kell kezdeni, hanem azért, mert hatása is nagyjából elmarad. De igaza volt Camus-nak: képzeljük el, hogy Sziszüphosz boldog volt. Mert amikor felfelé tolta a követ, tudta, hogy célja van, fel kell érni a csúcsra, derekának fájása, vállának feltörése, lábának remegése nem hiábavaló, mert a kő felfelé halad. Amikor pedig megindul lefelé, megpihen a jól végzett munka fáradalmától, szétnéz a világban, van ideje elgondolkodni sok mindenről. Ez a munka is hasonló elégtételt szolgáltat Bozókinak. Tudja, hogy munkájának van értelme, egyfajta emlékművet állít egy nehéz korszaknak és az abban helytálló embereknek, barátnak és ellenségnek, számba veszi a mát és a mában élő embereket, barátot és ellenséget, biztató és reménytelenséget sugalló eseményeket. Hogy tényekkel, konkrét anyagokkal dokumentálja azt, amit Csorba Béla így foglalt össze: „Nem erről van szó, [mármint arról, hogy csak Temerinben vannak incidensek – B. I. megj.] hölgyeim és uraim, hanem arról, hogy többségében csak Temerinben merték néven nevezni a gyereket”.

            Ennek a hatalmas munkának újabb terméke ez a könyv. Elsősorban is összefoglalót, példa nélküli dokumentációt ad a 2012-es esztendő ilyen vonatkozású eseményeiről, nemcsak a magyarokat, hanem a horvátokat, albánok, romákat ért sérelmekről is. Tudósít ezeknek az eseményeknek a nemzetközi és hazai visszhangjáról. Nem hallgatja el azokat az eseményeket sem, amelyeket a magyarok ellen próbálnak kihasználni, vagy úgy hogy kettős mércével mérnek, vagy úgy, hogy félremagyaráznak bizonyos dolgokat, mint ahogyan feljegyzi a szentendrei szerb templomra írt falfrikát is, vagy azt a provokációnak szánt esetet, amikor valaki azt állítja, hogy a magyar fasiszták zaklatása miatt kell eladni a házát.

            A hatalmas, időrendbe foglalt dokumentációs anyag értékét ebben a könyvben növeli még három dolog. Az egyik az, hogy CD-n csatolja hozzá az előző évek (2007-2011) hasonló anyaga is, tehát a könyv kiegészíti a több mint egy évtizede készülő dokumentációt. A másik értékét növelő anyag Bozóki 2013. március 11-i tanulmánya a kisebbségi jogokról. A harmadik ilyen adalék pedig a tíz melléklet. Ebből az első négy párt és kilenc társadalmi szervezet meg több személyiség közös állásfoglalása a vajdasági magyarság alapkövetelményeiről magyar, szerb és angol nyelven. Mellékelve van még az Európai Parlament külügyi bizottságának egy anyaga, továbbá Tőkés László, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a fiatalok egy-egy állásfoglalása, az Európai Parlament és a szerb parlament hetedik együttes ülésén elfogadott közös nyilatkozat ismertetése, valamint az Amnesty International (AI) és a Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációjának közleménye.

            Ezzel a könyvvel egy rendkívül értékes kordokumentumot kap kézbe az olvasó, elsősorban a vajdasági magyarság további küzdelméhez, de mindenki más is, akit érdekel a vajdasági magyarok sanyarú sorsa.                                                                         

Bálint István, nyugalmazott újságíró

Újvidék, 2013. március 27.             




Szerb-magyar jogi szótár

Sokéves munka és alapos előkészületek után 2011. augusztus 10-én megjelent Bozóki Antal ügyvéd négy kötetbe foglalt szerb-magyar jogi szótára. A 817 oldalas szótár tartalmazza a jogi szakkifejezéseket, a jogban használatos idegen szavakat, valamint a joggal kapcsolatos fogalmakat és kifejezéseket.
A nagylélegzetű munka a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében, a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága és a Vajdasági Ügyvédi Kamara támogatásával az újvidéki Árgus kiadványaként jelent meg. A könyvek szerkesztője Muhi Béla, szakvéleményezője Klenanc Miklós, okl. jogász.
A szótár szerzői jogilag védett.
A támogatók iránti kötelezettség miatt és mivel nem kommerciális kiadványról van szó, a szótárt egyelőre csak korlátozott számú érdeklődő szerezheti be a szerző által.

ba
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12167/Szerb-magyar-jogi-szotar.html, 2011. augusztus 12. [15:29]




 
Jeles napok

Egy esztendő 365 napja nemcsak hétköznapokból és munkaszüneti napokból, hanem ünnepnapokból és eseményekhez kapcsolódó évfordulókhoz is áll. Ma már elég nehéz eligazodni a világnapok, a nemzeti ünnepek és az emléknapok sokaságában. Napjainkban ezért egyre nagyobb igény van a különböző évfordulókhoz, eseményekhez kapcsolódó megbízható összeállítások iránt.
Az embereknek, a nemzeteknek és a vallási közösségeknek, az egész nemzetközi közösségnek szüksége van az ünnepekre, mert ezek által erősödik az egymáshoz tartozás és kötődöttség, az egymásra utaltság érzése is. Ezzel szemben vannak olyan vélemények is, hogy „túl sok az ünnep”, és hogy „a ma rohanó embere nem is tud már ünnepelni”. Valójában nem az a probléma, hogy hány ünnep vagy jeles nap van egy évben – ki-ki ünnepeljen a saját választása és érdekeltsége szerint –, hanem hogy hogyan viszonyulunk ezek az ünnepek iránt, teszünk-e és mit az adott ünnepnap által meghirdetett közös cél vagy eszme megvalósítása érdekében.
A szövegyűjteményt és a hozzá tartozó CD-t a Vajdasági Magyar Művelődési Intézat adta ki 2010-ben Zentán. A kiadvány megjelenését a Szülőföld Alap és a Tartományi Művelődési Titkárság támogatta.

http://www.rtv.rs/hu/kult%C3%BAra/megjelent-boz%C3%B3ki-antal-jeles-napok-cim%C5%B1-k%C3%B6nyve_247867.html


 
Alkotmány és (állam)polgári jogok
SZAKVÉLEMÉNY
Bozóki Antal, Alkotmány és (állam)polgári jogok c. szöveggyűjteményéről


Egy olyan kéziratról van szó, amely hasznos olvasmánya és adattára lehet, pontosabban kell, hogy legyen szűkebb és szélesebb pátriánk szinte minden polgárának, azaz állampolgárának, mégpedig amiatt, hogy csak a jól informált és öntudatos polgárok alkotta társadalom tud jól és hatékonyan működni. Ebből kifolyólag, hogy a polgárok jól informáltak legyenek és kellő ismeretekkel rendelkezzenek állampolgári jogaikról, de kötelezettségeikről is, nagy feladat és felelőség hárul a felnövekvő korosztályok oktatását és nevelését végző intézményekre és pedagógusokra. E feladatnak viszont akkor tehetnek eleget, ha kellő és megfelelő irodalom, kézikönyv és egyéb szemléltető eszköz áll rendelkezésükre.
Bozóki Antal magiszter szöveggyűjteménye egy olyan kézirat, amely megjelenése után hasznos kézikönyv lehet a tanulóifjúság és tanáraik számára úgy az iskolán belül, mint azon kívül. Ez a kézirat megjelenése után alkalmazást nyerhet különféle diákvetélkedőkre való felkészülésben, de magukban az iskolákban is az utóbbi években bevezetett polgári nevelés nevű tantárgy nélkülözhetetlen olvasmányává kellene válnia. Nem utolsósorban érdekes adattár lehet minden olyan (ha már nem is iskoláskorú) olvasónak is, aki mélyrehatóbban érdeklődik e témakör iránt.

Pál Tibor, magiszter

***
Magyar nyelven a szerző kiadásra előterjesztett könyve, szűkebb hazánkban, első ízben foglalkozik az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok ismertetésével és azok megvalósításának kérdéseivel, illetve problémáival.Mindenképpen hasznos kézikönyvül szolgálhat mindazoknak – elsősorban középiskolai diákoknak, tanároknak, illetve azoknak, akik a téma iránt érdeklődnek, de érdeklődésre tarthat számot a szélesebb nagyközönség részéről is.

Ágoston László, ügyvéd

***
Végső ideje lenne egy korszerű, a mai demokrácia követelményeinek megfelelő magyar nyelvű alkotmány és állampolgári tankönyv elkészítésének, amelyből a tanulók olyan tudást meríthetnének, amely hasznukra lenne a közéletbe való bekapcsolódásban, emberi és kisebbségi jogaik érvényesítésében.
Éppen ezért örvendetes Bozóki Antal ügyvéd, közismert szakíró legújabb munkája, az Alkotmány és (állam)polgári jogok című szöveggyűjtemény. A témakört tényszerűen, hiteles, aktuális magyarázatokkal, adatokkal szemelvényekkel dolgozta fel… A szerző bőséges szakirodalomból merít, a forrásmunkák gondos megjelölésével további tájékozódásra, vizsgálódásokra, kutatásokra invitálja a tárgyban elmélyülni szándékozó olvasókat. Bozóki Antal munkája egy jogszabályokat tartalmazó CD-melléklettel is kiegészül…

Muhi B. Béla, magiszter
Árgus, Újvidék, 2009


Ismerjük meg (állam)polgári jogainkat

Megjelent Bozóki Antal magiszter huszadik műve – Hasznos kézikönyv nemcsak a középiskolás diákok és a tanárok számára – Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak



Alkotmány és (állam)polgári jogok címmel a napokban jelent meg Bozóki Antal magiszter, újvidéki ügyvéd, közismert szakíró huszadik könyve. E munkájáról, korábbi műveiről, a vajdasági könyvkiadásról, az ilyen fajta szakkönyvek megbecsüléséről illetve meg nem becsüléséről beszélgettünk a szerzővel.
A könyv mindhárom szakvéleményezője, mgr. Páll Tibor történész, Ágoston László, ügyvéd és mgr. Muhi B. Béla, közgazdász ugyanazt vallják: hasznos kézikönyv, elsősorban a középiskolás diákok, a tanárok számára, de mindazok számára, akiket érdekel e témakör… Huszadik könyvedet tankönyvnek szántad?
– Két-három éve már én vagyok a Genius vajdasági konferencia és verseny alkotmányjogi zsűrijének elnöke, és láttam, hogy a középiskolások régi tankönyvből készülnek, például ebből, ami előttem fekszik, amely még az 1992-es, milosevići alkotmányon alapszik. A fiatalok ebből a tankönyvből nem tudhatják meg, hogy mi is történt időközben az alkotmány és az állampolgári jogok terén, milyen társadalmi, politikai változások történtek. Időközben teljesen új alkotmányt hoztak Szerbiában. Ezt az állapotot tarthatatlannak tartottam, ezért elkészítettem ezt a szöveggyűjteményt, amely az általános tudnivalók mellett tartalmazza mindazt, amit egy vajdasági magyar polgárnak az alkotmányról és állampolgári, polgári kisebbségi jogairól tudnia kell. Könyvem nem tankönyv, mert ahhoz, hogy azzá legyen, külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól, de tankönyvpótlóként – ahogy ezt a szakvéleményezők is elmondtak – hasznos kézikönyve lehet a középiskolás diákoknak és tanároknak. Három fő részre osztottam a könyvet. Az első részben az emberi és nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozom, a második rész címe: Az emberi és a (nemzeti) kisebbségi jogok Szerbiában. A harmadik rész nem az én szövegem, hanem a belgrádi Fejlesztési Központ A demokrácia ábécéje című könyvéből vettem át hét szerzőtől egy-egy írást. Természetesen a kiadó és a szerzők jóváhagyásával. Egyébként e könyv magyarul is megjelent, jómagam és megboldogult feleségem, Anasztázia fordításában. Itt még el kell mondanom, hogy szintén a szerzők beleegyezésével e szövegeket aktualizáltam, a legújabb jogszabályokkal, adatokkal. Hangsúlyozom, hogy a könyv a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával jelent meg.
n A tartalomjegyzékben olvasom, hogy a könyvhöz tartozik egy CD is.
– Igen, ennek címe: Az emberi és nemzetközi kisebbségi jogok forrásai Szerbiában. A mellékletre azért volt szükség, mert a feldolgozott témakör sokkal nagyobb terjedelmű könyvet igényelt volna, ám erre már nem volt pénz, így e gondot CD-vel oldotuk meg. Egyébként több könyvem is – ugyanezen ok miatt – tartalmaz CD-t.
Első könyved 1987-ben jelent meg, de úgy tudom, hogy már jóval előbb kezdtél publikálni.
– Pontosan 1971-től, csaknem negyven éve már. Nemrég átadtam minden írásomat, ami 2000. december 31-éig jelent meg különböző hazai és külföldi újságokban, folyóiratokban, szakmai publikációkban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, s ekkor számoltam meg, hogy csaknem harminc év alatt összesen 667 írásom jelent meg. Volt egy időszak, amikor nem publikálhattam. A külügyben dolgoztam akkor, és közölte velem főnököm, hogy nem jó szemmel nézi, ha bármiről is írok, ugyanis szerinte közszereplésemet az intézmény álláspontjának is vehetik. Emlékszem egy írásomra, amit az iraki–iráni háború kitörése után írtam arról, hogy a háborúnak milyen ökológiai következményei lehetnek a Perzsa-öböl állat- és növényvilágára. Léphaft Pál még karikatúrát is rajzolt hozzá. Persze, a főnökömnek nem tetszett az írás, így nem is jelent meg, és ezután egy ideig nem is publikáltam. Egyébként a nemzetközi jogi témák foglalkoztatnak, az el nem kötelezett országok mozgalma, amely szerintem – annak ellenére, hogy manapság nem akarják elismerni – egy jelentős mozgalom, tartós nemzetek közötti, államok közötti elveket hirdet. Foglalkoztat az Európai Unió. Nemrég megjelent az Európai integrációs lexikon című munkám. Érdekelnek az emberi és kisebbségi jogok, kétkötetes könyvem jelent meg az autonómiákról és néhány könyvben foglalkoztam a vajdasági magyarok helyzetével is. Egyébként e témáról, Vajdaság autonómiájáról és a vajdasági kisebbség helyzetéről már kétszer tartottam előadást Brüsszelben és egyszer előadás-sorozatot az Egyesült Államokban, ahol az Amerikai Magyar Baráti Közösség vendége voltam.
Visszatérve a könyvekhez, azt kell megállapítanom, hogy térségünkben a könyvkiadásból, a könyvírásból nem lehet megélni. Egyre kevesebben vásárolnak könyvet, és ha vásárolnak is, inkább a szépirodalmi kiadványok után nyúlnak az olvasók.
– Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak. Egyik nagy baja, hogy szépirodalom központú. Nagyon ritkán jelennek meg olyan szakmai munkák, amelyek embertársainknak segítséget nyújtanának abban, hogy minél jobban feltalálják magukat rohamosan változó világunkban. Én szeretném, ha a számomra is közel álló témakörökkel mások is foglalkoznának, mások is publikálnának. Szerintem volna rá vállalkozó, ha biztatást kapnának a könyvkiadóktól. Sajnos nálunk sokkal fontosabb, hogy milyen érdekcsoporthoz tartozik az ember, vagy ki áll mögötte, mint az, hogy mit ír, miről ír, milyen értéket képvisel. Sajnálattal kell megállapítanom azt is, hogy a vajdasági magyar könyvkiadás, éppen úgy, mint a vajdasági magyar sajtó, a legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség befolyása alá került. Ez nem válik hasznára sem a magyar könyvkiadásnak, sem a magyar sajtónak, sem a vajdasági magyarságnak.
Miután kikapcsoltam a magnót, Bozóki Antal elárulta, hogy még két, három könyv megjelenésén dolgozik, egy viszont már régóta készen áll a nyomtatásra, ám nem talál rá kiadót, holott egy értékes és közérdekű alkotásról van szó, egy, az eddigieknél sokkal alaposabb, sokkal gazdagabb szerb–magyar jogi szótárról.
2009. június 18., 01:03 >> 2013. január 16., 20:17



Hatvanadik évforduló

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése hatvan évvel
ezelőtt, 1948. december 10-én, a 217 A (III) számú határozattal fogadta
el és nyilvánította ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
Louise Arbour, az ENSZ volt emberi jogok főbiztosa (HCHR) a
Nyilatkozat elfogadásának hatvanadik évfordulója kapcsán írt cikkében
hangsúlyozta: „A visszaélés, a diszkrimináció és az egyenlőtlenség
még mindig általános a világban. E jelenségek még súlyosbodhatnak
az elnyomás, az erőszak, valamint a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek
új formái által.” Az évforduló alkalmából az ENSZ az egész
2008-as éven át tartó kampányt indított.
Az igazságosság és az egyenlőség elveit népszerűsítő kampányról
Louise Arbour kifejtette: bár sokan megkérdőjelezik az ENSZ-nyilatkozat
aktualitását, inkább azokról a kormányokról kellene beszélni,
amelyek ma sem hajlandók betartani a dokumentumba foglalt normákat.
Sok ország jogi rendszere a megfélemlítésre épül, az elkövetőket
nem vonják felelősségre, az áldozatoknak pedig nincs kihez fordulniuk.
Ezért is írta a 2007. évi évfordulóról az emberi jogi főbiztos: „A
megemlékezések nemcsak egy kivételes emberi teljesítmény előtt tisztelegnek.
Arra is emlékeztetnek, hogy a nyilatkozatot élő valósággá
tenni, továbbra is előttünk álló cél.”2 Ez a könyv az Egyetemes Nyilatkozat
hatvan éves jubileuma alkalmából készült.
Az első fejezet azzal foglalkozik, hogy az Nyilatkozat milyen hatást
gyakorolt az emberi jogok és alapvető szabadságok nemzeti és nemzetközi
keretekben történő biztosítására és védelmére.
A második fejezet a Nyilatkozat magyar nyelvű hivatalos fordításának
és a Magyarok Világszövetségének elnöke által előterjesztett
új, „a nyilatkozat üzenetéhez és anyanyelvünk szelleméhez méltó magyar
nyelvű változat” párhuzamos szövegét tartalmazza.
A harmadik fejezet áttekintést ad az ENSZ eddigi Emberi jogi főbiztosairól
(HCHR). A főbiztos olyan ENSZ-tisztviselő, aki felelős a
világszervezet emberi jogi tevékenységéért, felel valamennyi polgári
és politikai, illetve gazdasági, szociális és kulturális jog tényleges élvezetének
elősegítéséért és védelméért.
A negyedik fejezet a legterjedelmesebb. Ez a fejezet tartalmazza
az emberi jogi naptárt, azoknak a napoknak a (magyar, szerb és angol
nyelvű) megnevezését, rövid történelmét és a jelentőségéről szóló
megemlékezést, valamint a naphoz fűződő illusztrációt, amelyeken
az emberi jogokat világszerte megünneplik. Az emberi jogok szempontjából
fontos dátumok közé tartoznak az ENSZ által meghatározott
hivatalos nemzetközi napok, a civil szervezetek (NGO) által elismert
világnapok, a történelmi események évfordulói és néhány kimagasló
emberi jogi aktivista születésnapja is. A naptár jól mutatja az
emberi jogok fejlődését, a kérdések széles skáláját és változatosságát
is. Ehhez a fejezethez kapcsolódik a felhasznált irodalom, valamint a
könyvben használt rövidítések és kifejezések jegyzéke (a hatodik és a
hetedik fejezetben).
Az ötödik fejezetben az egész évre szóló Jeles napok kalendáriuma
található, az egyes napoknak az említett három nyelven való elnevezésével.
Az ENSZ emberjogi jubileuma jó alkalom arra, hogy emlékeztessük
a kormányokat: A Nyilatkozatba foglalt jogoknak a megvalósulása
elképzelhetetlen mindaddig, amíg az emberiség túlnyomó többsége
nyomorban él, és a világban megszegik az alapvető emberi és kisebbségi
jogokat és szabadságokat.

Bozóki Antal

A könyv az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Egyesület (Újvidék) és a szenttamási Emberi Jogi Központ közös kiadványa, Újvidék, 2008


A vajdasági magyarság helyzete
Véleményünk szerint
 
Meglehetősen rossz tapasztalatunk van nekünk, ezen a tájon élő magyaroknak a tekintetben, ahogyan a jogainkat kezelik a világ sorsát intéző mindenkori hatalmak. A bajaink azzal kezdődnek, hogy nincs jogunk saját sorsunkat rendezni. Ez volt a gondunk kezdettől fogva, nevezetesen attól a gyászos időtől kezdve, hogy az első világháborút lezáró trianoni békeszerződésnek nevezett, a győztesek hatalmi tobzódását tükröző, 1920-ban véglegesített diktátum jogerőre emelkedett. A húszas, de főleg a harmincas években legkiválóbb, idegen nyelveket is perfektül beszélő jogászaink szinte sorozatban gyártották a kiválóan megfogalmazott, tények sokaságával alátámasztott panaszleveleiket a Népszövetségnek címezve. A beadványok talán még mindig ott porladnak a sóhivatalnak bizonyult nemzetközi szervezet archívumában anélkül, hogy akárcsak elolvasta volna valaki. Azután meg csodálkoztak a tettesek, hogy felszabadítókat láttunk az 1941-ben bevonuló honvédeinkben. Bajaink tömegmészárlásba torkollottak, amikor azt hirdették a második világháború győztesei, hogy Tito hadserege felszabadított bennünket. És kivégezték azokat a politikai vezetőinket, akik panaszt mertek emelni a minket elnyomó hatalom ellen.

A második világháborút követő időkben már nem volt, aki megfogalmazza panaszainkat. A világ úgy tudta rólunk, hogy helyzetünk példásan van rendezve. E rendezés miatt már-már magunk is kezdtük elfelejteni, hány ezer, hány tízezer ártatlan nemzettársunk eset áldozatul a „felszabadulás" hevében. Kivégezték és elüldözték politikai és lelki vezetőinket, a kommunisták pedig segítettek megfosztani civil szervezeteink és egyházaink vagyonától.
Államunk vezetői az elmúlt negyed évszázadban megsemmisítették a hatalmas Jugoszláviát, egy valamit azonban maradéktalanul megörököltek belőle: azt az érvet, hogy az itteni magyarságnak, s általában a kisebbségnek példás a helyzete. Amikor a nemzetközi közösség sorsunk felől érdeklődik, mindig olyan képet tárnak elébük, hogy ez a hamis állítás ideális helyzetünkről meg ne változzon. Csupán az utóbbi években tapasztaljuk, hogy amikor felőlünk akar tájékozódni valamely nemzetközi szerv, akkor minket is megkérdeznek. Ilyen alkalomnak látszik most ez, amikor november végén az Európa Parlament küldöttsége érkezik Szerbiába.
Az esemény hírére tizennégy délvidéki magyar civil szervezet eldöntötte, hogy a magunk eszével megfogalmazzuk magunkról a véleményünket. Mérlegeljük helyzetünket s alkotunk képet róla, és ezt bemutatjuk a nemzetközi közösség eminens képviselőinak. Így született meg az e füzetben található tanulmány, s ebből a tanulmányból foglaltuk a Memorandumba véleményünket, amely egyben megoldási javaslatainkat is tartalmazza. Az már szinte csupán kiegészítésnek tekinthető, ami még itt olvasható anyanyelvi iskolarendszerünkről, az időrendi sorrendbe foglalt sérelmeinkről, vagy a nemzetközi szervezetek ránk is vonatkozó, helyzetünk javítása céljából készült dokumentumokból.
Le kell szögezni: sem a tanulmányok, sem pedig a Memorandum nem cseng egybe az állam hivatalos véleményével. De még az állami szervek által gyakran szerepeltetett magyar politikusainkéval sem. Sőt! Estenként azt tartjuk a legnagyobb bajunknak, hogy az állam kreált olyan szervezeteket, fizet és pórázon tart olyan politikusokat a mi sorainkból is, amelyeknek a működtetésével, illetve akik munkája miatt sikerül leplezni azt az általános véleményt, amelyet az itt élő magyarok hatalmas többsége vall. Nevezetesen azt, amit a Memorandum igen tömören és találóan így fogalmaz meg: „Szerbia nem folytat aktív kisebbségpolitikát, a nemzeti kisebbségek problémáival nem is igen foglalkozik." A többi bajunk részint ebből következik: Helyzetünk folyamatosan romlik, Szerbiának nincsen kisebbségvédő törvénye, minisztériuma, a közigazgatási felosztás kifejezetten azt a célt szolgálja, nehogy egy-egy nagyobb tömbben a magyarok összefoghassanak. Még az állam által ránk erőltetett Magyar Nemzeti Tanács sem érdekli az államot. Hosszú ideje, hogy lejárt a megbízatása, pedig amúgy is sok kifogásolni valót találtunk létrejöttében, feladatai meghatározásában és működésében.
Kicsi füzetünk az Európa Parlament érkezésének hírére állt össze. Reméljük, lesz, aki átveszi, elolvassa és megkérdezi tőlünk: véleményünk szerint mit kellene tenni, hogy ezt a földet ne csupán mostoha országunknak, kényszerű lakhelyünknek, hanem a minket is védő hazánknak tekinthessük.
MATUSKA Márton
Újvidéken, 2007. november 16-án.



Válogatott írások 2001–2007
Sorsunk dokumentumai
(Vélemény Bozóki Antal: Magyarok a Vajdaságban c. kéziratáról)
 
Hatalmas munkát végez Bozóki Antal ügyvéd azzal, hogy aktív részvételt vállal a délvidéki magyarság életében. Árgus szemekkel figyeli a történéseket, véleményt mond róluk, javaslatokat tesz hazai, magyarországi és nemzetközi fórumokon politikusoknak, civil szervezeteknek, törvény- és más jogalkotóknak, vitatkozik, bírál, tanulmányokat ír...
Nem példa nélküli délvidéki ügyvédnél ez a fajta, igen nagy erőfeszítést igénylő közéleti szereplés. A trianoni országcsonkítás után, az ország testéből kiszakított bácskai, bánsági, szerémségi, drávaszögi és muravidéki magyarok között is az elsők között voltak azok a jogértők, akik ügyvédi irodát tartottak fönn és volt szaktudásuk, de pénzügyi fedezetük is ahhoz, hogy az SHS államban, majd a királyi Jugoszláviában jogacsorbítottá vált, sokáig még állampolgársággal sem rendelkező magyar tömeg számára keressék a jogorvoslatot. A világesemények olyan sorsot hoztak ránk, hogy ezekről a – sok esetben botcsinálta, de ügyes és áldozatkész – ügyvéd-politikusokról teljesen megfeledkeztünk. Ilyen volt például a háborús bűnösként kivégzett zombori ügyvéd, dr. Deák Leó, a későbbi megyei főispán; a nagybecskereki Várady Imre, aki ugyan – szinte véletlenül – elkerülte ezt a sorsot, de az ő érdemeit sem szoktuk emlegetni; nem maradt le mögöttük a Szabadkán ügyvédeskedő Strelitzky Dénes, aki szintén túlélte a háború utáni üldözéseket. Meg kell azonban csak nézni, kik voltak az 1922-ben, Zentán megalakított Magyar Pártnak a legaktívabb tagjai, s megállapíthatjuk, hogy az ügyvédek az első sorban találhatók. Manapság egészen más a helyzet. Igen kevés délvidéki ügyvéd vállal politikai szerepet. Főleg a tekintetben, hogy nem simul be a hatalom mellett sündörgők közé, hanem függetlenségére vigyázó, emiatt általában ellenzékieskedésre kényszerülő politikussá lesz.
Ma már nem csupán a Délvidéken, hanem Belgrádban, Budapesten és Brüsszelben is számontartják Bozókit, a Torontáltordán született újvidéki ügyvédet. Szerencsénkre kikérik az ő véleményét is. Pozícióját nem csekély mértékben erősíti, hogy évek óta működtet egy – a szakmájára és magatartására illő nevet viselő: Árgus – civil szervezetet.
Bozóki új könyvvel lép a nyilvánosság elé. Megszoktuk már tőle, hogy azokból a cikkekből, tanulmányokból, szakmai véleményekből, amelyeket akkor hoz nyilvánosságra különböző tömegtájékoztatási szervekben, amikor a magyarságunkat érintő események miatt ezt szükségesnek találja, időnként kötetet állít össze. Sajnos, gyakran kénytelen megszólalni jogsértések miatt. Magyarverések, magyar iskolák létfenntartási gondjai, a magyar tömegtájékoztatás léte, törvényalkotási kezdeményezések és mulasztások, rehabilitáció, kártérítés, a kisebbségi magyar önszerveződésből adódó gondok... Se szeri, se száma kényszerítő eseményeknek, helyzeteknek, amiket egy lelkiismeretes jogász magiszter nem mulaszthat el, ha foglalkoztatja magyarságunk helyzete. Mindezek tetejében ő tisztában van azzal, hogy ami ma újsághír, az holnap már történelmi dokumentum. Hogyne tudná, hiszen volt már laptulajdonos is, amit nem mondhat el magáról egyetlen más, mai jogászunk sem. Nyilvánosság elé tárt írásait ezért gondosan elraktározza és könyvbe foglalva ismét a nyilvánosság elé lép velük. Így állt össze ez a legújabb kötete is, amelynek anyaga a 2001-től 2007 elejéig született írásaiból lett kiválogatva, s CD lemezen mellékel hozzá egy bővebb válogatást is. Nem nehéz észrevenni, hogy hasonló jogi szemléletű tudós polgártársunk alig akad régiónkban, munkája sok tekintetben példa nélküli.
 
MATUSKA Márton
Újvidéken, 2007. június 13.
 


 
Óbecse, 2009. június 5 
Dr.  Páll Sándor, Bozóki Antal és Németh Zoltán a könyvbemutatón

http://www.historiae.rs/index.php/102-bozpki-antal-magyarok-a-vajdasagban-valogatott-irasok-2001-2007




 
Egy nagy sakkjátszma dokumentátora
(Vélemény Bozóki Antal: Magyarok a Vajdaságban 
című kéziratáról)
 
Miután elolvastam Bozóki Antal Magyarok a Vajdaságban című tanulmány dokumentumának kéziratát, és belenéztem még abba a terjedelmes anyagba is, ami a könyvhöz készült kézirathalmazból kimaradt, meglepődve vettem tudomásul, hogy mi mindenről már elfeledkeztem. Pedig azoknak az eseményeknek, amelyekről Bozóki beszámol politikai újságíróként és szerkesztőként gyakran igen aktív részese voltam. Ha nem is mindig személyesen, de kívülállóként, figyelőként mindig.
Bozóki is kívülállóként szemlélte mindazokat a történéseket, amelyek sorsunkkal, a magyarok sorsával kapcsolatos. Igaz egy időben bennfentesnek is mondhatta magát, de amióta ügyvédi pályára lépett olyan lehetőség nyílt előtte, hogy szélesebb látószögből figyelje a körülötte, körülöttünk zajló eseményeket. Igen kusza politikai életünket talán sokkal könnyebb átlátni kívülállóként. Egy jó sakkozó sokkal többet lát a játszmából, ha két sakkozó játékát figyeli, mint akkor, ha maga játszik. Bozóki is ezt teszi, figyeli azt a nagy sakkjátszmát, amelyet politikusaink, közéleti személyeink az elmúlt csaknem két évtizede már folytatnak. Velünk. Mert a figurák mi magunk vagyunk, egyszerű, „tudatlan" halandók, akiknek sorsa a játékosok kezében van. Bozóki ezt a játékot figyeli, közszereplése során, az Árgus Civil Szervezetben vállalt munkája, szóbeli és írásos megnyilvánulásai során igyekszik minket, figurákat arra figyelmeztetni mi történik velünk, milyen lépésekre számíthatunk a helyi hatalmasságok részéről. Írásaival tulajdonképpen hozzánk szól, mert tudja, hogy a játékosok nem szeretik, ha a kibic beleszól lépéseikbe. A tanácsot pedig végkép nem tűrik.
Én is kibicként figyelem politikai mindennapjainkat, mert újságíróként ezt csakis így tehetem, ha pártatlan akarok maradni, de Bozóki és közöttem van egy nagy különbség. Ő mindent és folyton jegyez, dokumentál, még olyan dolgokat, lépéseket is, amelyek abban a pillanatban nem tűnnek fontosnak, jómagam viszont csak krónikásként jegyzetelek különösebb rendszeresség nélkül. Bozóki munkája ezért fontos számomra, az újságírók számára és mindazok számára, akiket egy kicsit is érdekel az a nagy sakkparti, amely 2001 és 2007 között játszódott le térségünkben, és amelynek sajnos még nincs vége.
Sorsunk, sorskérdéseink dokumentuma ez. A politikai események, a jogalkotáshoz fűződő események kritikus szemlélete jellemzi munkáját, amelyben igen gyakran ütköztet véleményeket.
Mi történt az elmúlt csaknem hat év alatt? Melyek azok az események, amelyek meghatározták a lakosság, köztük a vajdasági magyarság sorsának alakulását? Hogyan éltük meg az úgynevezett (még most is tartó) tranzíciós időszakot? Mi valósult meg a politikusok ígéreteiből, és mi nem? Hol tévedtek, mikor látták és mikor nem látták helyesen az események irányvételét? – teszi fel bevezetőjében a szerző.
Ezekre a kérdésekre kapunk válaszokat Bozóki Antal könyvéből. Olyan válaszokat, amelyek mentesek a napi politikától, annak befolyásától. Mindazoknak ajánlom, akiket érdekelnek ezek a válaszok, de elsősorban nekünk, egyszerű sakkfiguráknak kellene ezt a könyvet könyvespolcunkon tudni, és időnként, fellapozni. Emlékeztetőül. És azért is, hogy ha már játszanak velünk, ismerjük meg mi is e játék szabályait.
NÉMETH Zoltán

 

Európai integrációs lexikon

Megtisztelésnek érzem azt, hogy mgr. Bozóki Antal könyvéhez előszót írhatok. Egyrészt azért, mert a szerző számtalan publikációban bizonyította, hogy a jogi jártassága alapján szélesebb értelemben vett elmélyült kutatási és publikációs tevékenységet folytat. Másrészt azért is megtisztelő ez a felkérés, mert tudom, hogy ez a mű úttörő lesz a maga nemében. Bár az európai integrációról könyvtárnyi elemzést írtak már, de még nem született olyan mű, amelyet a vajdasági magyarok szemszögéből, jól és könnyyen hasznosíthatóan publikáltak volna. Ez a magyar nyelvű munka sokat segíthet azoknak a középiskolásoknak, egyetemistáknak, érdeklődőknek és kutatóknak, akik egyszerre akarják látni az európai integráció történetét és a szerb-EU-viszony legfontosabb dokumentumait is, különös tekintettel a vajdasági magyarok helyzetére. Remélem, hogy a magyar kollégiumokban, képzőkörökben, továbbá a közkönyvtárakban is sokak által forgatható lesz ez a kiadvány.
Külön kiemelkedőnek tartom, hogy Bozóki Antal egy részletes, háromnyelvű szakszótárat is írt a könyvéhez, mely segíthet eligazodni az európai zsargonok tengerében. Ez nemcsak a tanulás, hanem a pályázatírások miatt is nagy szükség lehet, tehát a mindennapok anyagi valóságában is. Ráadásul ezt így nemcsak a vajdasági magyarok, hanem a szerb anyanyelvűek is hasznosíthatják. Ezt fontos gesztusnak tartom.
Mindezek előrebocsátva kívánok az olvasóknak jó tanulmányokat. Helyénvaló itt fölidézni Széchényinek azt a gondolatát, miszerint minden népet a kiművelt emberfők sokasága tud igazán fölemelni.

BECSEY Zsolt,
az Európai Parlament képviselője
(részlet a könyv előszavából)



Vélemény Bozóki Antal kéziratáról

Hihetetlen munkának hatalmas eredménye az a kézirat, amelynek a megjelentetését javasolom.
Amikor hihetetlen munkát mondunk akkor arra gondolunk, hogy Bozókinak ez a műve impozáns eredménye annak a tevékenységnek, amellyel a vajdasági magyar szellemi életnek már néhány képviselője elképeztette a világot, persze elsősorban bennünket, akik ezt a munkát figyelemmel kísérjük. Az utóbbi években ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a vajdasági magyaroknak egy időben az egész magyar kultúrában és irodalomban forradalmi újításokat, új területeknek a meghódítását, a világ változásait közvetítő modernséget meghonosító vívmányokat, új utakat nyitó kísérletezést hozó korszakának letűnése után (amihez nemcsak az itteni elvándorlás és az itteni elszegényedés járult hozzá, hanem a vajdasági magyaroknak az össz magyarságon belüli eltolódása, eljelentéktelenedése is hozzájárult), a vajdasági magyar értelmiség csak hihetetlen méretű munkával szülhet a tartomány határain túlnövő értékeket. Így születtek meg egymás után azok a lexikonok, amelyeket egyetlen ember hozott létre, holott mindenütt mások azok egész intézmények, a munkacsoportok tucatjai munkájának eredményeként készülnek. Ebben a sorozatban is kiemelkedő munka Bozóki mostani kézirata. Elképzelni is nehéz, hogy egyetlen ember összegyűjt 1019 címszót, azok mindegyikét három – magyar, angol és szerb – nyelven, azok mindegyikére megadja az alapvető meghatározást, mellékeli a szükséges történelmi visszapillantást, összegezi a legfrissebb fejleményeket és összegyűjt mindent, amit velük kapcsolatban tudni kell. És ezt még tetőzni tudja azzal, hogy 888 rövidítésnek adja meg a meghatározását. De az egészet még a legfontosabb szövegek mellékletével is ki tudja egészíteni.
Az már csak mellékes körülmény, hogy ezt a munkát Bozóki még szándékosan és tudatosan nehezítette is önmaga számára azzal, hogy a magyar lexikon és szótárkészítésben nem alkalmazott megoldást választott. A címszavak abc szerinti felsorakoztatásában nemcsak az a és az á, az e és az é betűt veszi külön, hogy csak az a illetve e betűs címszavak után vegye sorra az á illetve é betűs címszavakat, hanem még az o és az ó betűt is megkülönbözteti, hogy az ós címszavak az o betűsek után következzenek. (Ennek a módszernek egy kiegészítéséről már vitatkozni lehetne. Gondolunk arra, hogy a két szóból álló címszavaknál a sorrendet az első szó utolsó betűje alapján határozza meg, függetlenül a második szó első betűjétől. Így – kitalált példaként – az euró vámszabályzat, az eurós adórendszer előtt van.) De az már a szerző dolga, ha ő még nehezíteni is akarja a saját dolgát.
Ennek a hihetetlen, sőt elképesztő munkának az eredménye az európai integrációnak olyan lexikona, amelyre büszke lehetne bármelyik nálunk gazdagabb ország fejlettebb könyvkiadása is. Természetes, hogy ez a mű magán viseli a szerző egyéniségének nyomait. Már abban is, hogy mely címszavakat választott, azokkal kapcsolatban mit emel ki, a magyarázatot milyen méretűre és milyen fogalmakra szabja, hogy a – kötelezően leghosszabb címszavakat leszámítva – mit milyen részletesen tárgyal. Azt is csak erényként kell értelmeznünk, hogy a lexikonnak megvan a „local couleur”-je. Például abban, hogy olyan címszavakat is az európai integráció fogalomköréhez sorol, amelyet más környezetben talál nem vennének oda. (Például a daytoni egyezményt.) Főképp abban, hogy a mellékelt fontos európai okmányok közé odasorolja a vajdasági magyarok helyzetével kapcsolatos állásfoglalást is. De ezektől a sajátosságoktól függetlenül ennek a hihetetlen munkának a kezünkben tartott eredménye egy születő új világ előhírnöke akar lenni, erre a most alakuló világra akar bennünket felkészíteni, azt akarja számunkra megkönnyíteni, hogy eligazodjunk, otthonosabban mozogjunk ebben a világban.
Mert ma még el sem tudjuk képzelni, hogy az európai integrációba való bekapcsolódás már holnaptól milyen nagy változásokat visz az életünkbe. Ezzel az integrációval szemben lehetnek kételyek, lehetnek kifogások, még vannak tisztázatlan dolgok. Lehet, hogy sokan elítélendőnek tartják, hogy már holnap a sikeres gazdálkodásnál fontosabb lesz az, hogy tudjunk pályázni az Európai Unióban. Biztosan szül némi elégedetlenséget, hogy a pályázatoktól, központi pénzektől függés erősíti azt a koldus lelkületet, amely a rendszerváltás után annyira eluralkodott ezekben az országokban, főképp olyan nagy méretűvé vált az elszegényedett Vajdaságban. Biztos, hogy a világ már most morog és változtatni akar azon, hogy az Európai Unióban minden tehén napi 2 eurós támogatást kap, amikor a világ lakosságának jó egyharmada napi 2 eurónál kisebb összegből tengődik. De ettől függetlenül erre a világra fel kell készülni, Főképp pedig számolni kell azzal, hogy ez a világ megváltoztatja mindennapi életünket. Elég csak arra gondolnunk, hogy letűnik az a világ, amelyben nemcsak a nemzeti kormányok, hanem a helyi kiskirályok – hatalmasságok és bürokraták – szabják meg életünket. Hogy kialakuljon egy világ, amelyet már európai szabályozás, megszabott és szigorún ellenőrzött rend, általános érvényű szabályok határoznak meg.
És ebben az új világban már a világ iránti más viszonyra, a tudásnak és az alkalmazkodó-képességnek más formáira, az eddigitől eltérő értékrendre, a verseny új módszereire, egészen újszerű hozzáállásra lesz szükség. Erre az új világra akar bennünket felkészíteni Bozóki műve, hogy európaibbá tegyen bennünket, „európajártasságot” kölcsönözzön mindannyiunkat. Hogy mire ez a világ nálunk is beköszönt, ebben az új világban számunkra ne legyenek ismeretlen dolgok.
A kéziratot föltétlenül megjelentetésre ajánlom.

BÁLINT István

A kiadvány támogatói:
ETK – Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európa-Tanulmányok Központ
Esély a Stabilitásra /Chanse for Stability
Közösségek Európáért Alapítvány
Forum Könyvkiadó
Forum,2007