2021. május 31., hétfő

Nem stratégia, cselekvési terv kell!

Az MNT nyelv- és íráshasználati stratégiájáról: Nem használ, nem is árt!

Április 15-étől 30-áig tartott a közvita a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2021-2026 évi nyelv- és íráshasználati stratégiájának (a továbbiakban: Stratégia) tervezetéről.[1]
A dokumentummal a korábbi, 2012-és a 2017 közötti időszakban hatályos stratégiát[2] kellene helyettesíteni. A Hajnal Jenő irányította MNT hivatala csak öt év kihagyással készítette el az önazonosság megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb működési területére vonatkozó meglátásait!
– A stratégiával kapcsolatos közvita során „csaknem tíz komolyan átgondolt, jó szándékú észrevétel érkezett, személyektől és szervezetektől egyaránt. Nagy örömünkre azonos mértékben képviseltette magát mind a jogi, mind pedig a nyelvtudományi szakértelem, ezeknek a képviselői értékes meglátásaikkal igyekeztek jobbá tenni a szöveget – nyilatkozta Lulić Emil, az MNT hivatalvezetője a Magyar Szó nevű véemeszes lapnak.[3] A szavaiból viszont nem derül ki, hogy ezek „az észrevételek” kitől származnak, és miről szólnak.


Az áprilisban készült 2021-2026 évi nyelv- és íráshasználati stratégia tervezete hét fejezetből áll és 80 oldal (!) terjedelmű.
Az 1. Bevezetés című fejezet egy oldal  terjedelmű (5. o.) és – nagy általánosságban és eléggé homályosan – kifejti, hogy a Stratégia „egyszerre gondolkodik (sic!) a nyelvhasználati jogok tényleges gyakorlásának kereteiben és a magyarul beszélő emberekben, és nem csupán a magyar nyelvért akar cselekedni, hanem az építhető és építendő anyanyelvi készségért, helyhez és körülményekhez szabva”.
A 2. Lehetőségek c. fejezet 14 (6-19. o.) oldalon mutatja be a nyelvi jogok helyzetét Európában, Szerbiában és a Vajdaságban. Kitér az itteni magyar nyelvhasználat „néhány sajátosságára”, a vajdasági magyar „regionális köznyelvre” és az itteni „magyar beszédre” is.
Az Esélyek és folyamatok c. 3. fejezet (20-28. o.) áttekinti „a szerbiai egyéni és közösségi kisebbségi jogok történetét”, bemutatja a 2012-2017. évi nyelvhasználati stratégiát, „a magyar nyelv használatának jogi és gyakorlati lehetőségeit”, „hivatalos használatának felügyeletét”, „költségtérítését” és „támogatását”, valamint a magyar közösségnek „az anyanyelv és a hivatalos nyelvhasználat iránti viszonyát”.
A 4., leghosszabb fejezet (29-71. o.) „a vajdasági magyar nyelv- és íráshasználat stratégiájának prioritásaival” foglalkozik. Ezek közül a legfontosabbnak talán „a magyar nyelv hosszú távú fennmaradását a Vajdaságban” lehetne mondani.
Ez a fejezet, az előbbiekhez viszonyítva, amelyek túlságosan általánosak, a tartalmuk pedig szinte semmi újat nem mond, már konkrétabb, mivel – a célkitűzéseken túl – határidős „intézkedéseket”, „feladatokat” is tartalmaz, megindokolja azokat, megjelöli a „célcsoportokat” és az „elvárt eredményeket”, valamint a „hatásokat” és kijelöli a „partnereket” is, amelyek a megvalósításban részt vesznek (majd).
Az 5. fejezet a „pénzügyi tervezésről” szól (72. o.), amivel kapcsolatban a szerző(k) rámutat(nak), hogy ezt „leginkább épp a költségvetési támogatástól való függés, annak késői nyilvánosságra hozatala és gyakori visszavonása nehezíti”.
Az „operatív feladatok” a 6. fejezetbe (73. o.) kerültek, rövidre sikerült és általános megfogalmazásban, holott ennek kellett volna a Stratégia központi, legkonkrétabb részének lenni.
Kiemeli ugyan, hogy „a hivatalos nyelv- és íráshasználat tevékenységi területen különösen fontos az állandó monitoring, a több helyről való egyidejű, meghatározott szempontú adatgyűjtés, a megfigyelő és elemző tevékenység”, de semmilyen „operatív feladatot” nem határoz meg, habár itt lett volna lehetőség megnevezni az MNT-nek és a szerveinek, valamint a többi itteni magyar intézmények is a Stratégia megvalósításával kapcsolatos feladatait. Ez azt jelenti, hogy a fejezet szövege még a címének sem felel meg.
A 7. fejezet „a hivatalos nyelv- és íráshasználat szerbiai jogi kereteit” ismerteti, ami valójában az e területet rendező – többnyire ismert – jogszabályok címszerű felsorolásából áll.

Ismét lefestették a szőregi helységnévtábla magyar feliratát (Fotó: DélHír)

Mi az, amit a Stratégia – ha szégyenlősen is, de – mégis tartalmaz, s amit meg lehet tudni a magyar nyelv  hivatalos gyakorlati alkalmazásáról?
Például azt, hogy „a magyar nyelv közigazgatási és bírósági eljárásokban történő használatának a legnagyobb gátja a megfelelő, magyarul kiválóan tudó szakemberek hiányán túl a nyelvhasználat kizárása minden másodfokú eljárásból” (3.3.1.4./23. o.).
Ebből a megfogalmazásból két dolog is kiviláglik: Az egyik, hogy az igazságügyben (és nem csak ott) hiányzanak „a magyarul kiválóan tudó szakemberek”, a másik pedig, hogy a magyar nyelv ki van zárva „másodfokú (bírósági – B. A.) eljárásból”.
A dokumentum azt is írja (3.3.1.6/24. o.), hogy „a közjegyző köteles eljárásaiban alkalmazni a székhelye és tevékenységi területe szerinti hivatalos kisebbségi nyelveket is – beleértve a dokumentumok fogadását és kiállítását is. Ennek biztosítása érdekében a közjegyzőknek, akik nem ismernek egy-egy hivatalos nyelvet, szerződéssel kell bizonyítaniuk irodájuk megnyitása előtt, hogy alkalmaznak szükség szerint bírósági fordítót”.
A Stratégia ennél az általános, törvényi kötelezettségnél meg-/le is ragad, arra ugyanis már nem tér ki, hogy ez a norma a gyakorlatban hogyan valósul meg, illetve hogyan nem érvényesül. Arról már nem szól, hogy Újvidék város területén, például, ahol – a városi alapszabály szerint – egyebek mellett, a magyar nyelv is hivatalos használatban van, a közjegyzők csak szerb nyelvű és cirillírásos szövegeket hitelesíthetnek. Még a magyar nyelvű aláírást sem hajlandók kitelesíteni!
Ez a gyakorlat ellentétes a Szerb Köztársaság Alkotmányával, és a szerbiai nemzeti kisebbségi nyelvek egyenrangú hivatalos használatát szabályozó egyéb előírásokkal! Az ilyen gyakorlat bizonyára más vajdasági helyi önkormányzatokban is mindennapos. Az MNT stratégiája viszont mélyen hallgat erről (mint egyébként sok más) problémáról is!
A tervezetben az is megtalálható (3.3.1.7./25. o.), hogy „az utóbbi években érzékelhető egy enyhe visszalépés a helyi hivatalos lapok fordításának kárára. Ez elsősorban a helyi fordítószolgálatok túlterheltségével magyarázható, aminek fő oka az évek óta tartó foglalkoztatási létszámstop, de néhol közrejátszik a legújabb, a fordítást gyorsító és segítő technikai eszközök alkalmazásának hiánya is”.
Ide kapcsolódik a stratégiának az része is (3.3.1.7./25. o.), miszerint „a Tartományi Képviselőházhoz és a helyi képviselő-testületekhez hasonlóan a Köztársasági Parlamentben is biztosított a képviselőknek az anyanyelvű felszólalás lehetősége, viszont ehhez a műszaki és szinkron tolmácsolási feltételek csak igény szerint biztosítottak, sőt bejelentésfüggő, ugyanakkor az ülésanyag csak szerb nyelven biztosított. A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének fordítása nincs előirányozva, de 2018 óta a törvénykezés tartalmaz rendelkezéseket a legjelentősebb törvények fordításáról az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium és a kisebbségi nemzeti tanácsok által, viszont ezeknek a rendelkezéseknek az alkalmazása még nem kezdődött el”!?
Ebből azt lehet kihámozni, hogy a képviselők anyanyelvhasználata a köztársasági és tartományi parlamentben biztosított ugyan, csak éppen nincsenek meg az ehhez szükséges műszaki feltételek. A Hivatalos Közlöny fordítása elő se nincs irányozva! Ha viszont Vajdaság AT Hivatalos Lapját keressük, akkor – a Hivatalos Lap internetes oldalán – arról értesülhetünk (2021. április 29-i keltezéssel), hogy „a jogszabályok és egyéb aktusok közzétételéről szóló tartományi képviselőházi rendelet (VAT Hivatalos Lapja, 54/2014. és 29/2017. szám) 5. szakasza 2. bekezdésének értelmében, Vajdaság Autonóm Tartomány jelen Hivatalos Lapja nem jelenik meg a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek nyelvén”[4]! Magyarán: A nemzeti kisebbségi nyelveken megszűnt! A Stratégia azonban erről említést sem tesz!
– A települési szintű hivatalos nyelv-és íráshasználat kizárólag a nyilvános feliratokra vonatkozik. Ez a magyar nyelv hivatalos használatának leggyakoribb és leglátványosabb formája, így ennek az elmaradása váltja ki a leghangosabb elégedetlenséget is a polgárok körében – írja a Stratégiában (3.3.1.8./26.) Ebből, burkoltan ugyan, de azt lehet kiolvasni, hogy települési szinten gyakran el- és lemaradnak a magyar nyelvű feliratok! Nos, ezzel kapcsolatosan is mi a teendő?

Az 2021. évi MNT hivatalos nyelv- és íráshasználati stratégiájának tervezete jórészt a korábbi 2012-2017. évi (49 oldalas) ilyen dokumentumának szerkezetét kölcsönzi, átcsoportosítva az egyes fejezeteket. Ilyen szempontból, a Stratégia (nevezetlen) szerzője/szerzői nem alkotott/alkottak szinte semmi újat.
Úgy tűnik, hogy az előző nyelvhasználati Stratégia még életszerűbb és konkrétabb is, mint a mostani. Különösen azok a részei, amelyek „a nyelvhasználatra szánt anyagi eszközözök és műszaki feltételek megvalósulásáról” és „a magyar közösség hivatalos nyelvhasználati jogainak hatékony érvényesítéséről” szólnak.
Különösen felróható a szerzőnek/szerzőknek, hogy nem készítettek elemzést arról, hogyan, miben valósult meg és miben nem a 2012-2017. évi stratégia. Ebből a szempontból is adósak maradt a délvidéki/vajdasági magyar közösségnek. A szerző(k) az előző stratégiára mindössze 17 sorban tekintenek vissza. A következményeinek, eredményeinek, vagy eredménytelenségének és a tanulságok bármilyen megállapítása/levonása nélkül! Lehet-e/érdemes-e egyáltalán így dolgozni? Van-e ennek értelme? Mindig tőlünk kezdődik a történelem?
Az eddigi megjegyzésektől függetlenül, a 2012. és a 2021. évi nyelvhasználati stratégiával kapcsolatosan is az gond, hogy egyiket sem előzte meg egy részletes elemzés a magyar nyelv hivatalos használatáról a Délvidéken/Vajdaságban. Erre aztán épülhetett volna egy cselekvési terv a hatályos jogszabályok hatékony(abb) alkalmazásáról, az észlelt problémák megoldásáról a gyakorlatban, a helyi önkormányzatokban, a helyi közösségekben, az igazságügyben, a közigazgatásban, a közszolgálatokban, stb.
A Stratégia egyébként nem tartalmaz semmilyen érdemi jogszabály-módosítási javaslatot sem, a gyakorlatban észlelt hiányosságok kiküszöbölésére, a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használatának hatékonyabb érvényesítésére.
Az MNT Stratégiája így azt az érzést kelti, hogy „lóg a levegőben” és szinte önmagáért készült, vagy azért, hogy a testület vezetői „letudjanak” egy kötelezettséget, miközben a
magyar nyelv gyakorlati alkalmazása jottányival sem kerül előbbre!

Lehetne a nyelvhasználati stratégiát még tovább is elemezni és talán ki is alakulna egy valós kép a magyar nyelv hivatalos használatáról a Délvidéken/Vajdaságban. Az ezzel kapcsolatos tennivalókról is. Ez azonban az MNT tisztségviselőinek, hivatalnokainak lenne a feladata (akik ezért havi fizetést is kapnak). Ha felkészültek lennének erre!
A gyakorlatias(abb), a mindennapi életen alapuló viszonyulás bizonyára egy másfajta stratégiát, vagy inkább egy cselekvési tervet eredményezne. Ismerve azonban az MNT vezetőinek politikai hozzáállását, ami tömören abból áll, hogy „ne verj hullámot”, ez nem várható el. Akkor meg a Stratégia minek? Azért hogy csináljunk valamit? Ez azonban se nem használ, se nem árt!
 
BOZÓKI Antal
Torda, 2021. május 31.

__________
[1] A MAGYAR NEMZETI TANÁCSHIVATALOS NYELV-ÉS ÍRÁSHASZNÁLATI STRATÉGIÁJÁNAK TERVEZETE 2021–2026
https://www.mnt.org.rs/sites/default/files/attachments/08_mnt_hivatalos_magyar_nyelv_es_irashasznalati_strategia_2021_2026_20210412_0.pdf
[2] A MAGYAR NEMZETI TANÁCSHIVATALOS NYELVHASZNÁLATI STRATÉGIÁJA [2012-2017] https://www.mnt.org.rs/dokumentum/nyelvhasznalati-strategia-2012-2017
[3] Pesevszki Evelyn: Elfogadás előtt a nyelvhasználati stratégia. Magyar Szó, 2021. május 8. 5., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4610/kozelet/242025/Elfogad%C3%A1s-el%C5%91tt-a-nyelvhaszn%C3%A1lati-strat%C3%A9gia-MNT-Luli%C4%87-Emil-nyelvhaszn%C3%A1lat.htm, 2021. május 8. 08:19 >> 2021. május 9. 22:32
[4] file:///C:/Users/bozok/AppData/Local/Temp/21_2021hu.pdf

2021. május 30., vasárnap

Átmenet a médiaháborúból a polgárháborúba?

Két vélemény a szerbiai sajtó állapotáról 

– Szerbiában  az újságírók biztonsága egyre nagyobb aggodalomra ad okot, a Covid 19-járvány pedig csak fokozta a már amúgy is nehéz helyzetet. Az újságírók és a média dolgozói elleni támadásokba keveredtek a hivatalos tisztségviselők és a rendőrség is, de különös aggodalomra azok az esetek adnak okot, amelyben a politikusok és az állami tisztségviselők nyíltan fenyegetik az újságírókat, célpontokká teszik őket és „az állam ellenségeinek” vagy „árulóknak” nevezik őket. Az ilyen viselkedéssel igazolják a fenyegetéseket, az összehangolt online háborgatásokat, de a testi erőszakot is – hangzik az Article 19 nemzetközi szervezet[1] küldöttsége a szerbiai médiaszabadságról és az újságírók biztonságáról készült jelentésének záradéka, amelynek készítésében részt vett a Media Freedom Rapid Respose (MFRR)[2] és a Szerbiai Újságírók Független  Egyesülettel (NUNS)[3] együtt.

Az Article 19 szervezet jele


– A nagyon polarizált média környezet, amelyben az egyik oldalon a kormányhoz közeli bulvársajtó, a másik oldalon a független sajtó van, kirajzolódik a megosztott politikai környezet is. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi hatalmi pártnak nincsen ellenzéke a parlamentben, a legutóbbi választások bojkottálása után a független sajtót gyakran politikai ellenfélnek tekintik, amelyek közül egyeseknek nem engedélyezik, hogy fontos eseményeken jelen legyenek – mondta Sarah Clarke, az Article 19 európai és ázsiai igazgatója.[4]
(Az 1987. február 5-én alakult Article 19 londoni emberjogi szervezetet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkéről nevezték el. A cikk szerint „minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon”.[5])

– Nálunk nincsen párbeszéd a fontos társadalmi témákról – nyilatkozta a FoNet-nak Zoran Gavrilović, a belgrádi Társadalmi Kutatási Iroda (BIRODI) végrehajtó igazgatója, ami átmenetet jelezhet a médiaháborúból a polgárháborúba is.[6]
Gavrilović a Kiosk [Kioszk] című sorozatban rámutatott, hogy a médiák elsáncolták magukat, amelyek között nincsen semmi, pedig az Elektronikus Média Szabályozó Tanácsnak (REM) ott kellene lenni. A jelenlegi helyzetet hasonlítja a kilencvenes évek háborúit közvetlenül megelőző helyzethez.
– Hasonlítsák össze az akkori szövegeket és a horvát, shiptár (albán), ustasa (horvát szélsőjobboldali szervezet) szavakat helyettesítsék be a gyilaszpárti (Dragan Đilas, szerb politikus és üzletember), tájkun (mágnás), áruló szavakkal. A gyűlölet olyan mértékű, hogy csak a címkézés alanyait cserélték fel, a vita pedig ugyan az maradt – magyarázta Gavrilović.[7]
Aleksandar Vučić (AV) „Az elit és a köznép” [Елита и плебс][8] című írása után, amit a gyűlöletbeszéd manifesztumának tart, és amelyik a BIRODI a Szerb Haladó Párt (SNS) szavazónak társadalmi-demográfiai összetételéről készült kutatása miatt íródott, Gavrilović e-mailokat kapott, amelyeket Vučić szövegéből másoltak.[9]
Ennek alapján Gavrilović figyelmeztet, hogy „komoly mechanizmussal” találtuk magunkat szembe, de ugyanakkor azt üzeni, hogy elfogadhatatlan az is, amikor Vučićról a magánéletével kapcsolatosan beszélnek.
A rossz médiahelyzet kialakítóit Gavrilović a párt mechanizmusában látja, amely az állami és közpénzeket használja, miközben a nyilvánosság leigázását és az intézetek elfoglalását kívánja, ami, ahogy emlékeztet, 2012 előtt is megtörtént. Hangoztatta, hogy a szakmai szervezetek nem eléggé erősek, a hatalomhoz viszonyítva, és hogy hiábavalók az elvárások, miszerint a hatalom megkönyörül és szabadságot ad a médiának.[10]

Tény, hogy AV hatalmának egyik pillére az általa ellenőrzött elektromos és a nyomtatott sajtó. Erről pedig semmi áron nem fog lemondani, mert az egyúttal a bukását is jelentené. Szerbiában, tehát, egyelőre szó sem lehet semmiféle sajtószabadságról.
Mindez egyformán elmondható Pásztor Istvánról is, aki ebben e tekintetben is utánozza Vučićot – közvetlen, vagy közvetett ellenőrzése és irányítása alatt tart minden fontosabb magyar délvidéki/vajdasági médiát.


BOZÓKI Antal
Torda, május 30.
[2] https://www.mfrr.eu/
[3] https://nuns.rs/ Lásd: Nikoletić: Nezavisne medije vlast predstavlja kao neprijatelje [A független médiát a hatalom ellenségként mutatja]. Danas, 2021. május 12. 7.
[4] https://www.ecpmf.eu/wp-content/uploads/2020/03/2.-Sarah-Clarke_Bio-FINAL.pdf
[5] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata hng.pdf (ohchr.org)
[6] Gavrilović: Moguć prelazak iz medijskog u građansaki rat [Gavrilović: Lehetséges a médiaháborúról a polgárháborúra váltás]. Danas, 2021. május 26. 7.
[7] Uo.

[8] Александар Вучић: Елита и плебс http://www.politika.rs/scc/clanak/433411/Elita-i-plebs, 2019. július 10. 10:23
[9] Lásd a 6-os alatti írást.
[10] Uo.