Szabadka polgármestere a háborús bűnös Ratko Mladićot élteti hivatalos közösségi oldalán

 

 2026. július 14. 14:49  

Nem először oszt meg szélsőséges tartalmakat közösségi oldalán Szabadka polgármestere, Stevan Bakić, ahogyan nem először írunk arról sem, hogy esetleg személyeskedett, megbántott valakit, vagy éppen usztasának nevezte. Szabadka első embere nem titkolja szélsőséges nézeteit, miközben dicséri Szabadka multikulturális összetételét (legalábbis vannak ilyen megnyilvánulásai is).

Stevan Bakić ezúttal (ismét) Ratko Mladićról, elítélt háborús bűnösről osztott meg egy videót, amely 1995. július 11-én készült, s amelyben Mladić szerb Srebrenicáról beszél, megdicséri a helyszínen lévő katonákat. Bakić korábban, április 15-én Mladić egészségi állapota miatt aggódott, akkor ugyanis agyvérzés miatt kezelték az elítélt bűnöst.

A srebrenicai népirtás 1995 júliusa folyamán történt, amely során a szerb katonai erők több mint 8700 bosnyákot, főleg férfiakat és fiúkat gyilkoltak le.

Ratko Mladićot 2011-ben fogták le Vajdaságban, miután 15 éven át bújkált. 2017. november 22-én a hágai Nemzetközi Bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet elleni 2018-ban benyújtott fellebbezését 2021. június 8-án elutasították.

Góli: Nem kívánom kommentálni a bejegyzést

Stevan Bakić nyilvános bejegyzése kapcsán megkérdeztük Góli Csillát, aki alpolgármesteri feladatokat lát el Szabadkán. Góli válaszlevelében azt írta, alpolgármesterként a feladatai ellátására fókuszál.

„Munkám középpontjában a város fejlesztése áll. Nem kívánom kommentálni más közéleti szereplők személyes közösségi oldalain megjelent bejegyzéseit vagy azok tartalmát”, írta Góli. 

A Vajdasági Magyar Szövetség koalícióban irányítja a várost Stevan Bakić pártjával, a Szerb Haladó Párttal. 

A bejegyzést azóta tetszikelte a Népszínház igazgatója és az art mozi igazgatója is.

https://szmsz.press/2026/07/14/szabadka-polgarmestere-a-haborus-bunos-ratko-mladicot-elteti-hivatalos-kozossegi-oldalan/

A szerb miniszter gyűlöletbeszéde:

 Visszatérés a kilencvenes évek politikájához

2026. július 16. 

Lavinát indított el reakciókból Snežana Paunović, Szerbia államigazgatási és önkormányzati minisztere azzal a kijelentésével, hogy ha 1998-ban ő lett volna Slobodan Milošević helyében, etnikailag megtisztította volna Koszovót az albánoktól.

A miniszter leváltását az ellenzék egy része követeli, ehhez a felhíváshoz csatlakozott a szerb parlamentben működő Demokratikus Akció Pártjának képviselője, Šaip Kamberi is.

Éles bírálatok érkeztek az Európai Unióból is, amely hangsúlyozta: „Európában nincs helye olyan retorikának, amely igazolja vagy támogatja az etnikai tisztogatást.” Brüsszel arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen kijelentések nincsenek összhangban azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Szerbia a Koszovóval folytatott párbeszéd keretében vállalt.

Sandro Gozi, az Európai Parlament képviselője szerint „Szerbia nem állíthatja hitelesen, hogy elkötelezett az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett, miközben kormányának tagjai a Milošević-korszak retorikáját és ideológiáját élesztik újjá.”

Albániai és koszovói politikusok ugyancsak úgy vélik, hogy ez a retorika Slobodan Milošević politikájának folytatását igazolja. Koszovóban Paunovićot persona non gratának nyilvánították. 

A miniszter nem tagadja meg pártja stratégiáját

A szerb kormány hivatalosan nem reagált, ami mára megszokottá vált, amikor Aleksandar Vučić államfő külföldön tartózkodik. Négy nappal később Vučić kijelentette, hogy Paunović szavai nem tükrözik sem az ő akaratát, sem a szerb kormány álláspontját, és hangsúlyozta: Szerbia politikája a párbeszéd, nem pedig az etnikai tisztogatás.

A heves felháborodás után Snežana Paunović közleményt adott ki, amelyben ahelyett, hogy elhatárolódott volna korábbi kijelentéseitől, azt írta:

„Nem tagadom meg a Szerbiai Szocialista Párt politikáját, amely leírhatatlanul nehéz történelmi körülmények között vezette Szerbiát; azt a pártot, amely nagy áldozatokat hozott, amelynek nevét a leggyakrabban emlegették Hágában, amely soha senkitől nem könyörgött semmiért azért, hogy egyenes gerinccel és eszméihez hűen megmaradhasson. Nem tagadom meg pártom stratégiáit sem, amelyeket Szerbiának nevezett otthonunk egy részében zajló fegyveres lázadás körülményei között választottunk.”

Nyilvánosan kimondta azt, amit titokban gondolnak 

A szerb közvélemény egy része úgy véli, hogy az ilyen kijelentések célja más események háttérbe szorítása. Dragan Popović, a Gyakorlati Politika Központ igazgatója azonban úgy látja, hogy a nyilatkozat egyszerűen „a miniszter nyilvános szereplési képességeinek tükre”, és hogy „csupán nyilvánosan kimondta azt, amit a hatalom többsége gondol.” 

– Ez valójában sajnálkozás amiatt, hogy nem valósult meg az etnikai tisztogatás. Tudjuk, hogy az SPS valóban megpróbálta etnikailag megtisztítani Koszovót. Ezt megelőzően koszovói albánok tömeges meggyilkolására került sor, ezért a jugoszláv és szerb katonai, illetve rendőri vezetés teljes csúcsát elítélte a hágai törvényszék. Most ott tartunk, hogy miniszterek dicsőítik a legsúlyosabb bűncselekményeket. Ez máshol földrengésszerű politikai következményekkel járna, itt viszont néhány nap múlva már senki sem fog róla beszélni – mondta Popović a DW-nek.

Dačić relativizálja a gyűlöletbeszédet

Párttársa védelmére kelt a szerb kormány alelnöke és az SPS elnöke, Ivica Dačić, aki képmutatónak nevezte a minisztert ért bírálatokat, és hozzátette: „Koszovóban a szerbek ellen hajtottak végre etnikai tisztogatást, de ez senkit sem érdekel.”

Popović szerint ez csupán azt bizonyítja, hogy „a Milošević által végrehajtott etnikai tisztogatás senkinek sem jelent problémát, és egy újabb etnikai tisztogatás sem lenne az. A gond csak az, ha ezt valaki nyilvánosan kimondja, utána pedig relativizálni próbálják. Paunovićról talán elmondható, hogy politikailag tapasztalatlan volt, és őszintén kimondta azt, amiről mások hallgatnak. Ivica Dačićról azonban ez nem mondható el. Éppen ezért az ő kijelentését még veszélyesebbnek tartom.”

A kilencvenes évek politikájának dicsőítése

Bármennyire is igyekeznek a szerb hatóságok elfedni valódi természetüket, tény, hogy a gyűlöletbeszédet gondosan ápolják a nyilvánosságban, és ezt egyre nyíltabb fizikai erőszak is kíséri. Ez különösen jól látszott a srebrenicai megemlékezések júliusi napjaiban. Paunović fellépése jól illeszkedett a hatalom közös narratívájába a múlttal való szembenézésről, a háborús bűnökről és a térségbeli kapcsolatokról.

Dragan Popović szerint mindez azt mutatja, hogy „nemcsak hogy nem történt szakítás a kilencvenes évek politikájával, hanem azt ma már egyenesen dicsőítik. A Szerb Haladó Párt és az SPS a radikálisok és a szocialisták politikáját folytatja, csupán megváltozott körülmények között. A közbeszéd radikalizálódik, a társadalom pedig a verbális és fizikai erőszak robbanásának szélére sodródott. Az ilyen kilengések ennek az általános radikalizációnak a következményei. Mindez Aleksandar Vučić és teljes koalíciója politikájának eredménye.”

A 3-as klaszter ismét nehéz helyzetben

Reakciók érkeztek az Európai Unióból is. Az elmúlt hetek egyik fő témája a csatlakozási tárgyalások 3-as klaszterének megnyitása volt, és az Európai Bizottság igyekezett elismerni Szerbia állítólagos – sokak szerint csupán képzeletbeli – előrehaladását. Paunović retorikája azonban ismét emlékeztette mindenkit a valóságra: arra, hogy a jelenlegi szerb vezetés Slobodan Milošević politikai örökségét viszi tovább, amelyet Vojislav Šešelj politikai elképzelései tovább erősítenek, és semmilyen problémát nem lát a múlt súlyos örökségében.

Popović úgy véli, hogy „az Európai Bizottság számára egyre nehezebb lesz fenntartani ezt a realista politikai megközelítést, amellyel mindenáron igyekszik Szerbiát az európai úton tartani, noha ez a hatalom már régen letért arról. Valószínűleg a Bizottság tisztviselőinek sem könnyű tovább szemet hunyni, hiszen Aleksandar Vučić rendszere egyre rosszabbá válik. A vörös vonalat már régen meg kellett volna húzni, amelyet nem lehet átlépni. Véleményem szerint Vučić már minden vörös vonalat átlépett, és kérdéses, meddig tartható fenn még ez a hozzáállás vele szemben.”

A sebek feltépésének ideológiája

Az elvesztett háborúk traumái nyilvánvalóan továbbra is politikai tőkét jelentenek Szerbiában.

Dragan Popović szerint:

– Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a sebeket, és állandóan azt sulykolja, hogy a veszély még nem múlt el. Sajnos a jelenlegi hatalom képes arra, hogy ilyen rendkívül veszélyes alapokon mozgósítsa a társadalmat. Nem hiszem, hogy ez már a végleges visszatérés lenne a kilencvenes évekbe – inkább egy nagyon erős figyelmeztető jel. Ugyanakkor emlékeztet bennünket arra is, kik voltak a kilencvenes évek politikájának főszereplői: ugyanazok az emberek, akik ma is hatalmon vannak – zárta gondolatait a DW-nek nyilatkozó Popović.

Ivica Petrović (Deutsche Welle)

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=18118

Egyre több a nemzeti alapú incidens

 Van-e még érdekképviselete az őshonos magyar közösségnek?

Illusztráció: VMDK Szabadka

 

Andróczky Csaba Ballagásból egyes című írását közölte a Magyar Szó június 11-i száma[1].

Az írás egyik kuriózuma, hogy „olvasói kommentárként” jelent meg, ami önmagában is figyelemre méltó, hiszen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) befolyása alatt álló lapban hosszú idő óta nem kapnak helyet ilyen kritikus hangvételű írások. Évekkel ezelőtt még a Közös íróasztalunk rovatot is megszüntették.

Az írás arról szól, hogy „a kulturális kötődéseit illetően hol tart a közösség”. Ott tart, hogy a szenttamási ballagás esti programja során „egyetlen magyar zeneszám sem hangzott el, annak ellenére, hogy a ballagók több mint egyharmada magyar volt”.

Andróczky azt kérdezi, kinek a szégyene ez: a szülőké, a tanároké, esetleg a gyerekeké, „akik talán maguk is kézbe vehették volna az ügyet, és karakán kiállásukkal elérhették volna azt, hogy magyar zene is szóljon” ezen a mindenki számára emlékezetes eseményen. Csak nem szólt! – Egy-két zeneszám a huszonöt százaléknak is kijár, ugye? – írja Andróczky, csakhogy „egyszerűen nem volt, aki kérje”. Az iskolától búcsúzó magyar gyerekek milyen üzenettel lettek útra indítva? – teszi fel a kérdést.

Az írás másik kuriózuma, hogy alatta ott ékeskedik a megjegyzés, miszerint „ez az írás véleménycikk, és nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját”. Jól tükrözi viszont azt a szerkesztői hozzáállást, amely még ebben az ügyben sem vállalta fel nyíltan a közösségi jogok melletti kiállást.

Szenttamáson a ballagó magyar diákoknak nem szólt a magyar zene.

Március 14-én Palicson egy körülbelül húszfős, szerb fiatalokból álló társaság megvert két magyar fiatalt, s erről csak június elején értesült a nyilvánosság[2].

Május 26-án a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola ballagása kisebb botrányba fulladt, mivel az egyik magyar osztály végzőse egy magyar zászlót is vitt magával a felvonulásra, ami olyannyira szúrta két szerb ajkú végzős diák szemét, hogy a Korzón felgyújtották azt[3].

A három eset természetesen nem azonos súlyú. Mégis közös bennük, hogy mindegyik a vajdasági magyar közösség nyelvi, kulturális vagy nemzeti identitását érinti, és mindegyik esetben hiányzott a határozott intézményes reakció.

A palicsi magyarverést a Magyar Nemzeti Tanács vezetősége hallgatta el[4].

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, „jogászprofesszor” a zászlóégetést „elszigetelt incidensnek” nevezte, és arra szólított fel, hogy „ne keltsünk riadalmat”[5].

Jogászként tudnia kellene, hogy a zászlóégetés nem pusztán „elszigetelt incidens”, hanem a külföldi állam zászlajának nyilvános meggyalázásaként büntetőjogi felelősséget is felvet (Btk. 175. szakasz, 1. bekezdés[6]), de felvetheti a nemzeti, faji és vallási gyűlölet és türelmetlenség szításának bűncselekményének gyanúját is (Btk. 317. szakasz[7]). Ez utóbbit sem az eljáró szervek, sem a sajtó még csak nem is említette.

 

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, a királyhalmi megemlékezésen Pásztor a közelmúlt eseményeire utalva – a Szerb Haladó Párt propagandistáit idéző módon – azt állította, hogy „harmincszor kevesebb nemzeti alapú incidens történt az elmúlt években, mint húsz évvel ezelőtt”[8]. Ezt megismételte a Pannon Televízió által szervezett június 15-i vitaműsorban is[9].

 

Pásztor állítását semmilyen konkrét adattal nem támasztotta alá. Így nem lehet tudni, hogy kijelentése tényeken alapul-e, vagy csupán politikai propagandaelem.

A nemzeti kisebbségi jogsértések valós számát egyébként senki sem tudja pontosan, mivel sok eset rejtve marad: a sértettek hallgatnak, nem tesznek feljelentést, vagy az ügyek nem kapnak nyilvánosságot. Ráadásul a diszkriminációnak és a jogsértéseknek vannak burkolt, nehezen bizonyítható formái is.

A Magyar Szó szerkesztősége pedig elhatárolódott Andróczky Csaba figyelemfelkeltő írásától.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a Szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola előtt történt incidens, valamint a Korzón történt magyar zászlóégetés kapcsán, továbbá a VMSZ elnökének nyilatkozata miatt közleményben tette fel a következő kérdéseket:

• Mikor kerül végre meghúzásra az a világos biztonsági határ, amelyen túl a közösség elleni erőszakot és fenyegetést többé nem tűrik el?

• Mikor lép fel a VMSZ vezetése határozottan és megalkuvás nélkül az ilyen jelenségek elítélésében, mint a magyar közösség legitim képviselője, ahelyett hogy politikai korlátok között mozogna a pozíciók megőrzése érdekében?

• Fontosabbak-e a koalíciós érdekek a közbiztonságnál és a saját nemzeti közösség intézményes védelménél?

• Hány további „elszigetelt incidensnek” kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy rendszerszintű reakció szülessen, és ne csupán protokolláris közlemények jelenjenek meg azután, hogy a kár már megtörtént?[10]

Ezek a kérdések továbbra is megválaszolásra várnak.

A palicsi magyarverés, a szabadkai zászlóégetés, a magyar zene nélküli szenttamási ballagás, valamint az ezekre adott hivatalos reakciók jól mutatják, hol tart ma az őshonos vajdasági magyar közösség érdekképviselete. Egyre több a nemzeti alapú incidens, miközben egyre kevesebb a határozott kiállás a közösség jogainak és méltóságának védelmében.

Az őszi nemzeti tanácsi választások lehetőséget kínálnak arra, hogy a vajdasági magyar közösség újragondolja saját érdekképviseletét, és olyan többpárti összetételű nemzeti tanácsot válasszon, amely a politikai lojalitás helyett a közösségi érdekeket tekinti elsődlegesnek, és következetesen kiáll a kisebbségi jogok érvényesítéséért.

Bozóki Antal

__________
[1] Andróczky Csaba Ballagásból egyes. Magyar Szó, 2026. június 11. 4. 
[2] Bizonyos dolgokról hallgatni kell. https://szmsz.press/2026/06/05/bizonyos-dolgokrol-hallgatni-kell/,
2026. június 5. 13:09 
[3] Magyarzászló-égetés Szabadka központjában. https://szmsz.press/2026/05/29/magyar-zaszloegetes-szabadka-kozpontjaban/, 2026. május 29. 18:53 
[4] Egy elhallgatott magyarverés részletei (videó). https://szmsz.press/2026/06/10/egy-elhallgatott-magyarveres-reszletei-video/, 2026. június 10. 12:35 
[5] VMDK Szabadka: „Elszigetelt incidens”? https://www.facebook.com/photo/?fbid=122190354236782313&set=a.122102482682782313, 2026. június 2. 
Lásd még: Elszigetelt eset. Magyar Szó, 2026. június 3. 4. [6] BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. Az SZK Hivatalos Közlönye, 85/2005., 88/2005.- jav., 107/2005.- jav., 72/2009., 111/2009., 121/2012., 104/2013. és 108/2014. szám. https://www.mnt.org.rs/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[7] Uo. 
[8] Dr. Pásztor Bálint: Nem a széthúzásra, igen az összefogásra. http://www.pasztorbalint.rs/hu/sajtoszoba/drpasztor-balint-nem-a-szethuzasra-igen-az-osszefogasra, 2026.június 4. 
[9] Magyar szavazók Vranjéban, vicces FB-videók, lopott holmi…
https://szmsz.press/2026/06/15/magyar-szavazok-vranjeban-vicces-fb-videok-lopott-holmi/, 2026. jún. 15. 20:41 
[10] VMDK Szabadka - DZVM Subotica: „Elszigetelt incidens”? https://www.facebook.com/photo/?fbid=122190354236782313&set=a.122102482682782313, 2026. június 2.  

VMDK: Van államtitkár, de nincs orvos!

 

Óbecse, 2026. június 19.

A ludasi rendelő heti egyórás működése nem elszigetelt eset, hanem a szerbiai egészségügy évek óta tartó leépülésének következménye. Ezért a felelősség elsősorban az SNS–SPS–VMSZ hatalmi koalíciót terheli, amely hosszú évek óta irányítja az országot, mégsem tudta biztosítani az alapvető egészségügyi ellátást a vidéki közösségek számára.

 

Különösen súlyos a VMSZ felelőssége, hiszen egy többségében magyarok lakta településről van szó. A vajdasági magyarok érdekképviseletére hivatkozó  párt – amely egészségügyi államtitkári pozícióval is rendelkezik (Vickó Ferenc  személyében – B. A.) – évek óta része a hatalomnak minden szinten, mégis odáig jutottunk, hogy nemcsak Ludason, hanem számos más magyarlakta vidéki településen is heti néhány órára zsugorodott az orvosi ellátás.

 

A helyiek nem ígéreteket és kifogásokat várnak, hanem működő rendelőt, elérhető orvost és biztonságos egészségügyi ellátást. A polgárok többet érdemelnek annál, mint hogy a rendszerszintű mulasztások árát saját egészségükkel fizessék meg.

VMDK Sajtószolgálata
office@vmdk.org.rs

Burány Katalin: A temeriniek hasonlóért több mint negyven évet kaptak…

2026. június 14. 19:48  

Temerin, 2004. június 26.

Öt magyar fiatal éjszaka ittasan a piactéren szóváltásba keveredett egy szintén ittas szerb férfivel, akit ezt követően súlyosan bántalmaztak, többek között eltörték az állkapcsát és a halántékcsontját, majd magára hagyták. A bíróság értékelése szerint az áldozat nem adott okot az erőszakra, és súlyosbító tényként kezelték, hogy magára hagyták, meg is halhatott volna, ezért gyilkossági kísérletként tárgyalták az ügyet. A büntetés példastatuálása sem volt túlságosan titkolt, a nemzeti vonal is kidomborodott, mindenki láthatta, hogy így jár az, aki ártatlan szerbet ver.

Az ítélet:

H. Á. 10 év,

I. Zs. 13 év,

M. I. 15 év,

Sz. Z. és U. J. 11 és fél év letöltendő szabadságvesztés.

A magyar és a szerb politikusok és a sajtó sem hallgatott. A büntetést a magyar jogvédő szervezetek aránytalannak tartották összemérve azzal, hogy amikor ártatlan magyar áldozatokat bántalmaztak súlyosan, az elkövetők egy évet vagy kevesebbet kaptak – és erre számos példa volt előtte is, utána is. A magyarországi politikum többször megkísérelte az ítélet enyhítését, sikertelenül. Akkor még nem voltunk nagyon jó barátok, I. Zs. és M. I. kegyelmi kérelmét Boris Tadić elutasította, végül Tomislav Nikolić 2012-ben felfüggesztette H. Á. és Sz. Z. büntetését. 2017. december 26-án szabadult az utolsó temerini fiú.

2013. február 16., Újvidék-Belgrád

„Azokban a községekben, amelyekben a közelmúltban nemzetek közötti kilengésekre került sor, szükség szerint a csendőrség tagjait is be lehet vetni, állapodott meg ma Ivica Dačić és Pásztor István.

A szerbiai kormányfő, belügyminiszter és a tartományi képviselőház elnöke egyetértett abban, hogy felül kell vizsgálni a büntetések terén érvényben lévő jelenlegi rendelkezéseket, különösen azokat, amelyek a nemzetek közötti incidensekre vonatkoznak, akárcsak abban, hogy feltétlenül fel kell gyorsítani az ilyen esetek bírósági eljárásait.

Az Újvidéken megtartott találkozón megállapodtak abban, hogy azokban a községekben, amelyekben az utóbbi időben ilyen fajta kilengések történtek, amelyek károsan hatnak ki a nemzetek közötti viszonyokra, s nyugtalanságot keltenek a polgárok körében, a rendőrség mellett szükség esetén a csendőrség tagjai is alkalmazhatók, közölte az újvidéki rendőrség.

Dačić és Pásztor leszögezte, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megőrizzék az ilyen incidensek csökkenésének pozitív tendenciáit, amilyenek az elmúlt évekre voltak jellemzők.”

Ez egy gyönyörű barátság kezdete – mondták egy filmben, de mint szóltak, a közélet nem filmszínház, és való igaz, mert mi tizenpár évvel később itt tartunk:

Palics, 2026. március 14.

Mintegy húszfős szerb társaság vélhetően csürheszellemben úszva erősnek, bátornak és legfőképpen felelősségre nem vonhatónak képzelve tömegben magát éjjel üldöz magyar fiatalokat, kettőt a templomkertben súlyosan bántalmaznak. Fejsérülés, fogsérülés, felszakadt szemhéj és a továbbiak. Magukra hagyják őket. Mindkét fiút a mentőknek kell ellátniuk.

Az áldozatok nem adtak okot az erőszakra.

A regnáló vajdmagyar politikum hallgat az ügyről, a médiája szintén, de a háttérben ügyvédet biztosít. Amikor három hónap után mégis kipattan az eset, ők is magyarverést emlegetnek, nem farokméregető kocsmai kakaskodást.

Az események kivizsgálása folyamatban. A tettesek kilétéről, elfogásáról, kihallgatásáról, esetleg az agresszió nemzeti indíttatásáról, büntetőeljárásról nincs hír csaknem három hónapja.

2026. április 23., Szabadka

Fremond Árpád MNT-elnök megnyilvánul arról, hogy magyarokat sértő falfirka (Madarske pičke) jelent meg Szabadkán, a Szent Teréz-székesegyház közelében, és határozottan elítéli a – nem is először előforduló – jelenséget:

„Ilyen gyűlölködő megnyilvánulások elfogadhatatlanok”, majd kijelenti, hogy „mindent megteszünk azért is, hogy a sértő felirat mielőbb eltűnjön, és tovább erősítsük a szerb–magyar együttélés és tisztelet alapjait.”

Tettes nincs, ügy így nyilván nem lesz.

2026. május 29., Szabadka

A középiskolai bolondballagáson tanúk előtt magyar zászlót égetnek. A zászlóval megjelenő fiatal nem adott okot a gyalázkodásra.

Egy külföldi állam hivatalos jelképének meggyalázása vagy égetése Szerbiában bűncselekménynek minősül. A vajdasági magyar politikum vezetője később ambivalens nyilatkozatot ejt meg, igyekszik tompítani az ügyet, mondandójában egyrészt megjelenik az áldozathibáztatás (nem kell ballagásra magyar zászlót vinni), másrészt elismeri a fiatalember bátor kiállását.

A tettesek kézre kerültek, az ügy kivizsgálása folyamatban.

És ezek csak a legutóbbi dokumentált esetek.

Történnek mindezek Szabadkán és környékén, ahol székel egyetlen legitim magyar pártunk vezérkara, nemzeti tanácsi érdekképviseletünk kiválóságai, az alpolgármester a VMSZ elnökségének tagja, ott áll meg protokoll-látogatáson Magyarország parlamentjének házelnöke, a város jellemző turisztikai meghatározása a multikulturalizmus, vezetői a Szerb Haladó Párt és a VMSZ koalícióban lévő tagjai, oda figyel a vajdasági magyarság többsége.

Noha Pásztor Bálint a minap azt nyilatkozta, hogy kevesebbet szerepel majd a közösségi médiában, politikusaink szeretnek a kamerába beszélni, posztolni, és már mindenki tudja, hogy nekik köszönhetően soha nem volt ilyen jó a népek együttélése – a párhuzamos valóságot viszont a fiatalok a saját bőrükön tapasztalták, és a kirajzolódó tendencia nem túl biztató.

Erőteljes elítélő nyílt fellépés hiányában az érinthetetlenség táplált érzete akár falfirkákat és zászlóégetést is eredményezhet, súlyosabb következményekről inkább nem is beszélve – a fiatalok viselkedése a társadalom tükre. Azé a társadalomé, ahol például normálisnak számít a balkáni csúcsra értelem helyett erőt vinni (ebben a szellemben Macron is reptethette volna az idegenlégiót), és ahol az egyik főrendvédő ott sem volt, hordót sem látott, nemhogy hullát dugdosott volna bele.

Ki vagy mi lesz a következő?

Feszült érdeklődéssel várjuk a Pásztor István és Ivica Dacić megállapodásának szellemében „felgyorsított ítéleteket”, a rendvédelmi szervek erőteljes fellépését az „ilyenfajta kilengések” okán, és közösségünk érdekképviseletének határozott és legfőképpen nyilvános kiállását nemcsak a nyomon követhetetlen falfirkák, de a magyarverés esetében is, mert „nyugtalanságot keltenek a polgárok körében”. Nyilatkozatról nyilatkozatra sulykolják belénk, hogy ki/mi a közösségünk egyetlen legitim képviselője – a helyzet adott, lehet ezt most tevőlegesen és láthatóan is bizonyítani.

Elvégre a temeriniek hasonló esetben több mint negyven évet kaptak. Elég hosszú és keserves tapasztalatok útján sajátították el a nemzetek közti barátság alapjait. Vajon a magyarverők is meg fogják ezt tanulni?

https://szmsz.press/2026/06/14/burany-katalin-a-temeriniek-hasonloert-tobb-mint-negyven-evet-kaptak/

Ballagásból egyes

Magyar Szó, 2026. június 11. 4.