Teljes körű restitúciót!

Kinek az érdekeit képviseli Magyar Levente?

Magyar Levente (Budapest, 1987), a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a magyar országgyűlés honlapján (június 18-án) közzétette válaszát[1] Sneider Tamás, a Jobbik elnöke, és Bencsik János, a párt nemzetpolitikai felelőse július 3-ai kérdésére,[2] miszerint „Sikerült-e eredményt elérnie Magyarország kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, valamint a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében”.

– A két ország közötti viszonosság elfogadását követően a Vagyon-visszaszármaztatási ügynökség  19 helyt adó döntést hozott, amellyel hozzávetőleg 836 ha termőföldet szolgálatattak vissza. E körben elutasító határozat nem született. Azon vajdasági települések vonatkozásában, ahol abszolút, vagy relatív többségben magyar lakosság él – a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint – Zentán 2184 ha, Topolyán 5553 ha, Adán 1069 ha, Nagykanizsán 553, valamint Kishegyesen 851 ha termőföld került eddig visszaszolgáltatásra – írja válaszában a parlamenti államtitkár.

Aki csak Magyar Levente levelét olvasta az elkobzott vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, arra a (téves) megállapításra juthat, hogy a Délvidéken/Vajdaságban a restitúcióval kapcsolatban minden a legnagyobb rendben van. Már jobb nem is lehet. Hogyan lehetséges akkor, hogy „a Magyar Állam a nyilvánosság előtt mégis hallgat a témáról”? – tette fel a kérdést az egyik hozzáértő.

Ha jobban beleolvasunk a parlamenti államtitkár levelébe, láthatjuk, hogy „a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatáson” alapszik.

Ebből sajnos arra lehet következtetni, hogy a magyar kormánynak semmilyen betekintése a folyamatokba, de még csak kapcsolata se nincsen a délvidéki/vajdasági kárvallottakkal. 

Lehetséges, hogy szerb állam valóban visszaadta a Magyar Levente válaszában közölt földterületeket, de az adatokból még csak találgatni se érdemes, hogy ebből mennyi jutott a magyaroknak. Mennyien kapták vissza az elvett vagyont és hány kérelmezőt utasítottak el az elmúlt évek során? A Magyar Államot, ez esetben Magyar Leventét – aki „Szijjártó Páter miniszter úr megbízásból” adta a tájékoztatást –, ez nem érdekli?

Hogy az államtitkár úr a délvidéki ügyekben mennyire tájékozatlan, az is mutatja, hogy példaként „Nagykanizsát”[3] is említi, miközben a Vajdaságban ilyen nevű helység nem is létezik! Talán Magyarkanizsáról lenne szó?

Az ifjú parlamenti tisztségviselő, akivel személyesen is alkalmam volt találkozni, annyi fáradtságot nem vett magának, hogy délvidéki/vajdasági magyar forrásokból is tájékozódjon arról, hogyan is folyik itt a restitúció, milyen problémákkal találják szembe magukat a kárvallott magyarok? Magyar Levente jobban hisz a szerb ügynökségnek, mint az itteni magyaroknak? Nem-e az érintettek lebecsülését jelenti ez? Szomorú, magyar államtitkárhoz nem méltó!

Ha már minden olyan nagyon rendben van a visszaszármaztatással, miért alakították meg június 9-én Temerinben a vagyonuktól megfosztottak leszármazottai a Restitúció nevű civil szervezetet?

– Mi, akik most létrehoztuk a szervezetünket, előtte sokat gondolkodtunk: mit tehetnénk, azért, hogy hozzájuthassunk a jogtalanul elvett, most már a törvény is szavatolta jogos vagyonunk, földjeink visszaszármaztatása érdekében. Bátorított bennünket a közös cél és, hogy „egyedül nem megy”. Megpróbáljuk az érdekeinket a jövőben közösen érvényesíteni. E, gondolom figyelemre méltó szándékunk szülte ezt a csoportosulást. A hatalom is mintha azon lenne, hogy minél jobban „lelaposítsa”, elfektesse ügyeink intézését, és várná, hogy az örökösök meghaljanak vagy érdektelenné váljanak – indokolta meg Szögi István az egyesület elnöke az elgondolást, hogy szervezetté tömörüljenek, és hogy egységesen lépjenek föl a vagyonuk, a földjeik visszaszármaztatása, a kárpótlás érdekében[4]

Az Európai Parlament már a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentéssel kapcsolatos (2015/2892(RSP)), 2016. február 4-i állásfoglalásában (9. pont)  „emlékeztette a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására”.[5]

Csonka Áron, a Tartományi Képviselőház tagja, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, egy olvasói levélre válaszolva, 2017. január 27-én írta, hogy a gyakorlatban a hivatalos szervek mindent megtesznek, hogy a visszaszerzési jogoknak az érvényesülését meghiúsítsák, vagy legalábbis minél jobban elodázzák: „Ez egy szándékos ügyeskedés, aminek a lényege az időhúzás. Minél kevesebben maradjanak az élők soraiban, akik igényelhetik a vagyon-visszaszármaztatást. Bár ez a jog, ha az eljárás elkezdődött, egyenes ágon örökölhető”.[6]

A Magyar Mozgalom (MM) társelnökei, az Orbán Viktor magyar kormányfőhöz intézett 2017. december 19-ei levelükben, arra hívták fel a figyelmet, hogy „a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra bírálja felül a jogerős rehabilitációs bírósági ítéleteket, ami homlokegyenest ellentétes a jogállamiság alapelveivel, másrészről mélyen igazságtalan a magyar közösséggel szemben. […] Mondvacsinált  dilemmák okán, ugyanakkor halogatja a magyarországi illetőségű magyar állampolgárok kérelmeinek elbírálását is.”[7]

A körülmények és az ügyintézés  sem változtak az utóbbi másfél évben olyan mértékben, ahogy azt a parlamenti államtitkár állítja. Ezt igazolja, hogy a (Magyar Állam részéről is) magukra hagyott kárvallottak civil szervezetbe tömörülve próbálják meg „érdekeiket a jövőben közösen érvényesíteni”.

Magyar Levente (válasz)levelével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy akkor kinek is az érdekeit képviseli, a szerb állam vagy a vagyonuktól megfosztottak érdekeit?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. július 31.

__________

[1] https://www.parlament.hu/irom41/06722/06722-0001.pdf
[2] https://www.parlament.hu/irom41/06722/06722.pdf?fbclid=IwAR35FxNkRotmTzTaqJYTcbvknThHww5ZFUi1Eq4-snAcEk6KcBeecKJNu7M
[3] Nagykanizsa közepes méretű megyei jogú város Zala megyében. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagykanizsa
[4] ALKOTMÁNYOS JOGAIK HATÉKONY ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, június 19. [09:22]
[5] http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/B-8-2016-0166_HU.html
[6] Vagyon-visszaszármaztatás: válasz olvasói levélre. http://csonkaaron.blogspot.rs/, 2017. január 27.
[7] A nemzeti tanácsokról és a vagyon-visszaszármaztatásról. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-nemzeti-tanacsokrol-es-a-vagyon-visszaszarmaztatasrol
Lásd még: A Magyar Mozgalom állásfoglalása a KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata kapcsán. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-magyar-mozgalom-allasfoglalasa-a-kmkf-plenaris-ulesenek-zaronyilatkozata-kapcsan, 2018. február 14.

Zimony:

Ellopták a Hunyadi-szobor kardját

Kedd éjjel ellopták a zimonyi Hunyadi János szobor kardját. A szobrot tíz nappal korábban adták át: az ünnespégen Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke, valamint Áder János, Magyarország elnöke is jelen volt.
A rendőrség nagyon gyorsan kézrekerítette a lopókat, s a szerb média értesülései szerint a kard nemsokára visszakerül a helyére.

Nem hivatalos információk szerint a kard eltulajdonításában négy személy vett részt, három fiú és egy lány, akik a Felszabadulási sétányt elhagyva egy Ford személygépkocsiba ültek, és távoztak. A gépjárművet a rendőrség gyorsan megtalálta, s előállította a gyanúsítottakat: egyiküknél megtalálták a kardot. 

Két személyt 48 órás vizsgálati fogságba helyeztek, a lányt a kihallgatás után szabadon engedték, míg a harmadik fiú ellen elfogatóparancsot adtak ki. (Tanjug)

2019. július 31. [10:45]

https://szabadmagyarszo.com/2019/07/31/zimony-elloptak-a-hunyadi-szobor-kardjat/

Kire hasonlít jobban a Hunyadi emlékmű, egy képregényhősre, vagy a legendás szerb színészre?

https://szabadmagyarszo.com/2019/07/24/kire-hasonlit-jobban-a-hunyadi-emlekmu-egy-kepregenyhosre-vagy-a-legendas-szerb-szineszre/

Megvezettetés

Nem először és minden bizonnyal nem is utoljára vonult ki Zorana Mihajlović kormányfőhelyettes és építésügyi, közlekedési meg infrastrukturális miniszter a munkatársaival a tízes közlekedési folyosóra, hogy ott négy napon át minden nap megtekintsék és felügyeljék a munkálatokat. Láttunk már ilyet korábban is, ami akkor is főleg a médiának szolgáltatott témát, s lehetett riportot készíteni az ellenzék által csak nemes egyszerűséggel utazó cirkusznak nevezett jelenségről.
Hogy a médiaérdeklődés még nagyobb legyen, a miniszter és kormányfőhelyettes Dušan Borković autóversenyzőt, a Szerb Haladó Párt tagját és támogatóját kérte fel sofőrnek, hogy végigautókázzanak a már elkészült 2,7 kilométer hosszú szakaszon. Történt ez három nappal azután, hogy az autóversenyzőt (amelynek két klubja 2017-ben mintegy egymillió eurót kapott a pancsovai önkormányzattól) végleg kizárták az idei TCR Európa-kupából, miután egy nőt visszalökött az autóba, majd megpróbálta letépni a versenyautó bal ajtaját, hogy a 25-ös rajtszámú sofőrrel négyszemközt tisztázza a problémáját, vagyis a pilótatársára támadt.
Borković egyébként is a „próbaidejét töltötte”, ugyanis tavaly, a monzai versenyhétvégén egy nézeteltérés után szintén kijött a sodrából, és ököllel támadt versenyzőtársa egyik rokonára…
Zorana Mihajlović a fent említett két funkción kívül még egyet betölt, ugyanis ő a nemi egyenjogúságért felelős koordinációs testület elnöke is, aki úgy döntött, olyan sofőrt választ magának, aki egy nőt lökött meg, s akinek a verseny utáni cselekedeteiért a Nemzetközi Autombil Szövetség előtt is felelni kell majd. Úgy tűnik, a jelenlegi államvezetésnek a nők jogaiért való küzdelemnél a párttársak megjutalmazása, népszerűsítése fontosabb, jóval előrébb található a prioritási ranglistán.
De talán nem is kellene ezzel foglalkozni, elintézhetnénk egy kézlegyintéssel, és annyival, hogy az ő dolguk, tegyék, ahogy jónak látják, ha a hatalom képes ilyen olcsó trükkökkel megvezetni a népet, akkor ott az emberek is hibásak.
Nekünk inkább azon kellene elgondolkodni, hogy tényleg szabad-e, hosszú távon megéri-e a vajdasági magyar érdekképviseletnek az aktuális szerb hatalom mögé teljes vállszélességgel beállni, feltétel nélkül mindenben támogatni, vagy van egy határ, amikor az ember képes azt mondani, hogy „az ilyenekkel” még a hatalom nyújtotta előnyökért és kényelemért sem tudok közösséget vállalni…
 Tőke János
Az írás a Családi Kör július 25-ei számában jelent meg.

https://szabadmagyarszo.com/2019/07/31/megvezettetes/, 2019. július 31. [10:10]

Amíg Zágráb mintatanuló, addig Belgrád fegyverkezik

FAZ
A keleti tagok között mintadiáknak számító Horvátországba látogatott a Bizottság leendő elnöke. Zágráb, a legújabb uniós tag azért különleges a térségben, mert Magyarországgal, Lengyelországgal és Romániával ellentétben vele alig van bármiféle baj is. Plenkovics miniszterelnök népszerű Brüsszelben. Az európai választások előtt Merkel a horvát fővárosban tartotta egyetlen külföldi kampányrendezvényét. Von der Leyennek sem kell aggódnia, hogy mi lesz a tárgyalásokon, nem úgy, mint amikor pl. Varsót kereste fel. A horvát kormány szorosabb együttműködést akar az EU-val, ideértve, hogy csatlakozni szeretne a Schengen-övezethez, illetve az eurozónához.
A horvátok jövőre látják el az unió soros elnöki teendőit és igyekeznek megragadni az alkalmat, hogy középpontba állítsák a keleti, illetve délkeleti államok egyik legfőbb gondját: a hatalmas elvándorlást. Hiszen az nem csupán a nyugdíjrendszert, hanem az egész gazdasági növekedést fenyegeti a térségben. Tavaly csaknem 40 ezer állampolgár intett tartósan búcsút az országnak. többségük életkora 20 és 39 év között van, a legtöbbjük  Németországba ment. A lakosság lélekszáma folyamatosan apad. 6 év alatt 230 ezren emigráltak, miközben a népesség száma legfeljebb 4 millió. E pillanatban. A hatalom adókedvezményekkel próbálja maradásra bírni a fiatalokat. Ám senkinek sincs kétsége afelől, hogy kizárólag költségvetési eszközökkel nem lehet fordulatot elérni, mert a horvát családokra nemigen jellemző a hét gyerek, amennyit von der Leyen fel tud mutatni.

Die Welt
A kelet-európai EU-tagok fokozottan fegyverkeznek, korszerűsítik a szovjet időkből származó, reménytelenül elavult harceszközeiket, ám a folyamat sokkal intenzívebb a Balkánon. Ott ennek megfelelően fokozódik a feszültség az egymással szemben álló népcsoportok között. Ráadásul Oroszország mindenütt beavatkozik, ez pedig csak fokozza a viszály lehetőségét az unió keleti kapujánál. A régióban katonai szempontból Lengyelország számít nehézsúlyúnak, tavaly már 12 milliárd dollárt költött ilyen célokra, azaz eleget tett Trump 2 %-os követelésének. Ezek a (Nato-)államok a beszerzéseknél óvatosan egyensúlyoznak az USA és az európai gyártók között. Magyarország is mérlegeli F35-ösök vásárlását, és jövőre további 20 %-kal növeli a védelmi tárca költségvetését.
Délen a cél az, hogy erősödjön az Észak-Atlanti Szövetség, érthető, hogy ez nem tetszik az oroszoknak. Moszkva Szerbiára, illetve a boszniai Szerb Köztársaságra összpontosít. Utóbbi helyen katonai támaszpontot kíván létesíteni. Románia öt napja a Dunán leállított egy Szerbiába tartó fegyverszállítmányt, rajta felújított orosz páncélosokkal és harckocsikkal, az orosz nép ajándékaként. A Kreml erre Magyarországon keresztül, légi úton juttatta célba a küldeményt, uniós szankciók ide vagy oda. Az eset rávilágít arra, hogy Belgrád modernizálni kívánja fegyveres erőit és hadiipart igyekszik kiépíteni – orosz közreműködéssel. A balkáni háborúk után különösen riasztóan hangzik, hogy a szerb kormány kész megtámadni Koszovót, ha az létrehozza saját hadseregét.
A fegyverkezés miatt egyre veszedelmesebbé válnak a politikai konfliktusok a Balkánon.

Szelestey Lajos
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=11914